Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-09 / 186. szám

S7ERDA 1912. AUGUSZTUS 9. Iskola élet­közelben Órarend és túlterhelés lassan már három évtize- kem kellene épp annak len- csak biztosítani kell a szá­dé lesz, hogy elhagytam az nem, aki éberen őrködik az badnapot. A tantestületben intézet órarend pedagógiai, pszi- levő szakfelügyelők óráit chológiai stb. elveinek be- ugyancsak a hét meghatáro­tartásán, sajnálatosan ta- zott napjára kell tenni. De tanár urat, amint az egyik pasztalom, hogy tehetetlen ez még mind nem elég: fog­órán egy nagy fehér űrlapot vagyok. Mintha Pödör tanár lalkozunk a párthatározat tűzött fel a táblára, s az úr szavai megfakultak vol- alapján a nők helyzetével, s osztályon körülnézve figyel- na. Tájékozódni akarok a egyes túlbuzgó helyeken metparancsolóan megszólalt: jelenben. Forgatom a köny- máris minden pedagógusnő A mai órán megismerke- veket, s az órarendről csak számára biztosítani kívánják dünk az órarenddel! néhány odavetett mondatot és szorgalmazzák a heti kö­S ahogy mondta, úgy is találok. A legújabb kiadású telező órák öt napra törté­történt. Á házi feladatként mű „A művelődésügyi igaz- n° elosztását. (Arra nem is elkészített terveinket azután gatás kézikönyve" meg sem ügyelve, hogy a kiadott ked­óss/.efirkálta említi. A Rendtartás 58. §-a vezmények miatt egyesek 5. bekezdésében ez áll: „A előnybe, mások azonban ter­.„ ..„„ nevelök óráit egyenletesen mészetszerűen hátrányba ke­jegyzéseivel. Tőle tanultuk kell elosztani a hét minden rulnek ) Ezzel szinte egyidő­meg, hogy az órarendkészí- napjára, kivéve azokét, aki- ben jelentkezik a Pedagógus tes nemcsak logika és ket a hét valamely napjá- Továbbképzési Kozpont Is az ügyesség kérdése, hanem fe- ra a tanítás alól felmen- igényével: a komplex gya­lelósségteljes pedagógiai fel- tettek. A tanulók iskolai és "jti; szemináriumok to­adat A gondosan elkészí- otthoni egyenletes terhelése vabbképzésén reszt vevők öreg tanítóképző padjait, de még most is ma­gam előtt látom dr. Pödör könyörtelenül piros ceruzával, teleírogatta szálkás betűivel, rövid meg­tett. helyes órarend bizto- szempontjából a tárgyakat sitja a tanulók naponkénti, lehetőleg arányosan kell el­folyamatos, egyenlő megter- osztani a hét napjain. A helését, az egyenletes mun­katempót, az órák egymás­utánjának helyes elrendezé­se lehetőséget ad a fáradt­ság leküzdésére, egyes tan- mazást: tárgyak anyagának eimé- tanítási Művelődésügyi Közlöny 1971. július 22-1 számának a 188. oldalán még a fenti­nél is „óvatosabb" olvashatunk: „A órákat lehetőség számára lehetőleg szabadnap — vagy esetleg első-második óra utáni elfoglaltságmen­tesség — biztosítása. És így tovább és tovább! Lennének más megoldások is, csak kö­foeal rül kellene nézni! De miért? h ^ Sokkal egyszerűbb ha áthá­rítunk minden gondot az órarendkészítőre és kész. Pe­dig, ha ez a dolog így folyta­tódik, akkor az órarend las­san már nem „a tanulók is­lyültebb, frissebb aggyal szerint a hét munkanapjai való feldolgozására, a taná- ra egyenletesen kell elosz ri elfoglaltság célszerű el- tani." S a „lehetőség -sze­osztásara és így tovább Pő- rint" kifejezés már olyan, 'otthoni Egyenletes dör tanár ur nevelte belénk, mintha minden felelosseg terhelése-. érdekében készül, hogy a rossz órarend vetek alol feloldozna minden ora- hanem azért hogy iegyen a tanulókkal szemben, nagy- rendkészítőt és iskolaveze- miböl klelég('tenl az elszapo­nagy hátrány az iskolai tót. Mentsük, ami menthe- rodó kedvezményeket. munkában. S mindezek a mondatok Ifjú pedagógus­koromban ls tiszteletre mél­tó tézisek voltak előttem. S tő — mondja. Hívjuk fel rá a figyelmet — de ... ;S ez a feloldás, úgy ér­zem, kell is. Mert az óra­S miért teszem mindezt szóvá? Azért, mert a szülői értekezleteken, a KlSZ-gyű­amikor kezdő tanár voltam rendkészítő eddig is bor- Jfseken. az Iskolai diákparla­— legalábbis azokban a jó­hírű iskolákban az igazga­zasztó nehézséggel küzdött: egy osztályon belül két ta­tók mellett, ahol pályafutá- gozat, megoszló laboratóriu­somat kezdtem —, az óra­menteken egyre többször hangzik el a kifogás az óra­rendi elfoglaltság ellen. Egyes napok nehezek, mások SU..K.I IWM.UVC... —, ml gyakorlat stb., ugyan­rend az „szent" is volt. Mi- csak próbára tették a talá- viszont tul könnyűek Nagy kor úgy szeptember elején lékonyságát. Ami pedig most szellemi fnsseséget igénylő már felnőttfejjel át-átstudí- újabban van, az egyenesen tárgyak kerülnek hatodik roztam, bizony helyén volt elképesztő. A tanárok részé- órára. A kedvezmény ka­abbarT nrúnden. Talán még ről megindult a morgás, a Pódör tanár úr sem talált „heti 1 szabadnapért". Al- 5 fi" volna benne hibát, annyira kotónap. tanulónap stb cí- ^ófá'hetnartia mlr ide^s' megfelelt a pedagógiai el- mén ostromolják a „felettes őröját tartja, mar ideges, megtelelt a peoag M hatóságokat" a kedvezmé- "radt, ture mellen és gó­rna, nyert. A szakszervezeti ,romba; S valahogy elgondol­funkcióban dolgozó, a párt­veknek. Telt-műit az Idő, s mikor hivatali beosztásom­nál fogva az Iskolában ne­koztató az is, hogy amikor Gyógyítás nagy nyomáson Ha az emberi szervezetet másos levegőt lélegeznek körülvevő légtérben az oxi- be. A kamrában a túlnyo­gén nyomása a szokványos- másra azért van szükség, nak kétszeresére vagy há- hogy a beteg szervezetében romszorosára növekszik, ak- jcjentkező belső oxigénnyo­összekötő részére stb. ugyan- a túlterhelésről beszélünk, okoljuk a tankönyveket, a kor a vérben ls kétszeres vagy háromszoros mennyiség nyelődik el belőle fizikai ol­dódással. Az a megfigyelés, hogy három atmoszféra nyo­máson már annyi oxigén ol­dódik a vérben, hogy vele az ember élete az oxigénhiány jelei nélkül egy ideig fenn­tartható, s a vérkeringés egy ideig akár szüneteltethető is, adta az ötletet Boerema holland professzornak, hogy a túlnyomásas oxigén belé­legeztetését a sebészetben — kiváltképp a szívműtétek esetén — felhasználja. E gon­dolat jegyében építették meg 1959-ben egy amszter­dami kórházban az első túl­nyomásos (hiperbarikus) műtőt, amelynek egy rnai, korszerűbb változatát a Szovjetunióban készítették el. Á túlnyomásos műtő tu­lajdonképpen egy nagy, acélfalú, henger alakú kam­ra, melynek egyik végén légmentesen zárható acélaj­tó található, A mútőeszkü­zök. a gyógyszerek vaRy egyéb tárgyak be- és kijut­tatására kis zsilip szolgál, hogy a műtét alatt a belső légnyoTnás ne változzék. A műtőasztalt megvilágító lámpákat a kamra fölött, kívül helyezik el, hogv ne melegítsék a belső légteret. A műtöorvos állandó két­oldalú hangösszeköttetésben van a külső műszerasztal­nál szolgálatot teljesítő sze­méllyel, aki a műtéti alany állapotparamétereit méri. Az operációs kamrában csu­pán a beteg kap egy masz­kon keresztül nagy nyomá­sú tiszta oxigént, az orvo­sok és segítőik csak túlnyo­mást ellensúlyozza. tanári módszereket, a szá­monkérés korszerűtlenségét stb., de nem hangzik el ke­ményen és világosan megfo­galmazva, hogy a túlterhe­lés egyik legnagyobb forrá­sa a rossz, pedagógiailag s pszichológiailag nem helye­sen elkészített órarendekben is keresendő. Azokban az órarendekben, melyeket a tornyosodó kedvezmények miatt, már a legnagyobb jó­indulattal sem lehet a cél­nak megfelelően elkészíteni. Bánfalvi József Lengyelországi kulturális jegyzetek A színházi élet A mai lengyel színház ki- A varsói Nemzeti Színház, vívta magának a „világ leg- amely a magyar nézőközön­érdekesebb színházának" ségnek is bemutatkozott — rangját. A lengyel színház visszhangot keltett külföldön is. Szintén Wroclatvban mű­1968. májusában előadta Bu- ködik a világviszonylatban is népszerűsége folytán rendki- dapesten Naglowicei Mikolaj ritkaságnak számító Panto­mim Színház, amelynek ve­vül jelentős szerepet tölt be Rej József életé-t és Rolf az ország kulturális életé- Hochhuth Helytartóját ben. 1965-ben ünnepelte fennál­Amikor a lengyel színház lásának 200. évfordulóját, az színvonala közeledni kezdett ország vezető színháza. Szín­az európaiéhoz, kitört a má- padán a legkiválóbb lengyel sodik világháború, és ezzel művészek, drámaírók, ren­közel hatéves német meg- dezók és díszlettervezők dol­szállás. Bekövetkezett a szín- goznak, a legkiválóbb len­házak a történelemben pél­dátlan pusztulása. A csata­gyei színészek játszanak a társulatában. Gazdag műso­tereken, a kivégzőhelyeken, a ra — Shakespeare, Racine, börtönökben és koncentrá­ciós táborokban a lengyel színművészet Moliére, Gorkij, Tolsztoj, Szophoklész, Aiszkhülosz, színe-java Arisztophanész, lengyel és pusztult el. Leégett számos külföldi modern drámák, de színházépület, felbecsülhetet- mindenekelőtt jelenlegi igaz­len értékű színházi könyvtá- gatója és művészeti vezető­rak és levéltárak. je, Kazimlerz Dejmek ólen­A felszabadulás után — a gyei drámákat felújító irány­művészet a népnek jelszó ér- zatának sikeres darabjai — telmében — a népi Lengyel- jelentős hírnevet hoztak ne­ország különös gonddal fo- ki. gott hozzá az elpusztult kul- A varsói színházak közül turális javak újjáépítéséhez, említésre érdemesek a Drá­Már az első tíz évben az mai Színház és a Jelenkori egész országban több mint Színház, valamint az Ate­negyven újjáépített színház neum Színház és a Zsidó került átadásra. A hagyomá- Színház, amely általában hé­nyos színházi központok — ber nyelven adja eló a szín­Varsó, Poznan, Krakkó, Ka- darabokat. Varsóban és vi­lisz és Lódz — mellett a déken több kísérleti kisszín­visszatérő lengyelség első ház működik, amelyek mű­beruházásaiként a Vissza- sora a nagy színházak szín­szerzett Területeken új szín- padjaira ls eljutó avantgarde házi központok — Wroclaw, színművekből áll. Az Opole, Szczecin, Gdansk, egylk legérdekesebb, prog­Olsztyn és Elblag, majd ké- - kísérleti színház a sőbb Zielona Góra, Kosza- ramszeruen kísérleti szinnaz a lin és Gorzów Wielkopolski wroclawi Tizenhárom Szék­— jöttek létre. sor Színháza. Ez a színház, Lengyelországban jelenleg amelynek célja a néző és a XSÍ színész közötti újszerű kap­ebből tizenkilenc Varsóban, nyolc Lódzban, hat Krakkó­ban és Wroclawban és öt Poznanban. A háború előtti utolsó, 1939. évi statisztikai évkönyv adatai szerint Len­gyelország harmincötmil­lió lakosára a színházak, operettszínházak és operák előadásait összesen öt és fél millió néző tekintette meg. Négy évre a háború befeje­zése után, 1949-ben az or­szág huszonnégymillió lako­sára nyolcmillió színházi né­ző esett. Jelenleg Lengyelor­szágnak harmincötmillió la­kosa van, akik közül évente húszmillióan látogatják meg a színházi előadásokat. A lengyel színművészet­ben többféle művészi irányt és rendezési stílust külön­böztethetünk meg, amelyek egyrészt a lengyel nemzeti színjátszás hagyományaiban gyökereznek, másrészt a Keleten és Nyugaton egy­aránt fellépő, Időszerű tö­rekvésekkel állnak kapcso­latban. csolat kialakítása, nagy zetője Henryk Tomaszewski. Ez a színház végiglátogatta már Európa úgyszólván va­lamennyi országát, és több tengerentúli városban is fel­lépett. Igen előkelő központ a színházi életben Lódz vá­rosa, élén az S. Jaracza Szín­házzal. Lódzban működik az ország egyedüli Színművé­szeti Főiskolája is, amely évente újabb és újabb ki­váló művészekkel gazdagítja a lengyel színtársulatokat. Külön említést érdemel­nek a mai lengyel Irodalom nagyjainak bemutatott da­rabjai. óriási sikert aratott az országban Slawomir Mro­zek Tangó-ja és Leon Krucz­kowski három darabja: A szabadság első napja, Néme­tek és A kormányzó halála. Nagy visszhangot keltett az országban a neves író és forgatókönyvíró, Jerzy Brosz­kiewlcz dramaturgiai de­biutja a Hatalom nevei című darabjával. A színházak népszerűségét és az irántuk megnyilvánuló társadalmi igényt bizonyítja a lendületesen fejlődő mű­kedvelő színházi mozgalom is. Az amatőr színpadok szá­ma tizenegyezer körül jár. s mintegy kétszázezer mű­kedvelőt tömörítenek ma­guk köré. Ebből a mozga­lomból fejlődött ki a ma már világhírű Mazowsze- és Slask-együttesek is. Antoniewlcz Roland Józ- f Sok a tűzrendészeti szabálysértés Ügy tűnik, hiába a sok fi- különben is szabálytalan he­gyelmeztetés, felhívás, sokan lyen rakott, nyílt tüzet. Rá­hajlamosak megfeledkezni a adásul a tűzön enyvet is me­tűzbiztonsági szabályokról, legített. öt is négyszázötven Ezt bizonyítja, hogy nagyon forintra bírságolták. Varga sok szabálysértési üggyel kell István seprűkészítő úgy vé­foglalkozniok a városi-járési gezte a kénezést, hogy köz­tűzoltó parancsnokság szak- ben felügyelet nélkül hagyta embereinek. Az esetek közül a műhelyt. Tűz ütött ki, 8"0 érdemes néhányat példaként forintra bírságolták. Kovát J felsorolni. István kubikos büntetése — Terhes József asztalos aki az NKFV főgyűjtő te­munkahelyén, ,az EMERGÉ lepén tiltott helyen dohány­gumigyárban tűzveszélyes zott — 450 forint. Ábrahám helyen dohányzott. Négyszáz- Jánosnét (Domaszék, Tanya ötven forintra büntették. 511) 150 forintra bírságolták, gyár—Szovjet ^^arátság' Tsz- ^rmehe elől nem zár­ben egy építkezés területén ta el a gyufát. A játékból felügyelet nélkül hagyta a sajnos ott is tűz lett. BERCZELÍ A. KÁROLY Hullámsír 30. A hír percek alatt elterjedt s általános rossz­kedvet okozott. A zónapörkölt ízetlen lett, a sör megkeseredett s még a nemes regália — szivar sem akart szelelni. De Rónaszéki Gusz­táv, a színtársulat komikusa, akin nevettek, ha csak a száját kitátotta, fölismerte az elkomo­rult hangulat kártékony befolyását még qz esti szinielőadásra is, ezért hirtelen fölpattant, ka­lapját kidomborította, fehér zsebkendőbe bur­kolta s olyanféleképpen nyomta a fejébe, ahogy Herrich szokta, egy kissé lerántva a homlokára. Leemelte a fogasról a botját is s aztán kiállva az asztalközi folyosóra, híven utánozva a mi­niszteri úr lábhúzós járását, keze tartását, tu­dálékosan beszívott ajkát, végígcsoszogott a vendéglő közepén a jelenlevők hatalmas haho­tújának kíséretében. Tapsoltak, újráztak, a nők visítoztak, mert persze mindenki tudta rögtön, hogy kit figuráz ki a színész. S mikor szólásra nyitotta a száját s ajkát úgy formázta, amint Herrich szokta, szakszerűen követve még szen­velgően előkelő kiejtését is, s ezt mondta: „Mindennek oka a Maros torkolata s az önök konoksága!" — fergeteges tapsvihar tört ki s olyan harsogó nevetés, hogy a legzordabb pe­csovicsok ls megfeledkeztek a kormány iránti den asztalnál nyújtogatták a vendégek a kar­jukat vagy összekoccintották a poharakat s új söröket és zónákat követeltek. Csak a színészek tartózkodtak a jeges italtól s inkább melegítő­vel kérték, mert féltették torkukat a bereke­déstöL A hangulat hirtelen támadt komorsága tel­jesen fölengedett, egy kicsit mindenki fesztele­nebb lett a játékos színművészet közvetlen ha­tása alatt, s Gyula a nagy élénkséget felhasz­nálva úgy helyezhette el a poharakat és étele­ket a színészek asztalára, hogy egy-egy kíván­csi pillantást vethetett a drámai művésznő blú­zába, melynek pántja kissé meglazulva lecsú­szott, s majdnem egész pompájában sejttetni engedte Rott Marika gömbölyű kebleit. Ezt különben az örökké ott lebzselő Felmayer-fiú is észrevette, de ő unottan siklott tova a tekin­tetével, túl volt rajta, hogy ebben gyönyörűsé­get találjon, mert éppen 6 jelentette ki egyszer az asztalnál megbocsáthatatlan indiszkrécióval, de ittas állapotban, hogy Marika bizalmas kapcsolatban is mindig fennkölt, a legszebb percekben pedig hideg. Ezt ugyan látszólag a Színügy-egylet elnökének, Marinkich Mihály­nak súgta oda, de úgy, hogy többek közt Gyu­la is meghallotta s szeretett volna a foltos­képű dendi arcába sújtani. Pedig mennyire Iri­gyelte őt! Az asztalnál sokan ültek, a társulat többsé­ge, s a fő helyen éppen az előbb em­lített Marinikich telepedett le, aki egy­ben törvényszéki biró is volt, elegáns úr, aránylag fiatal és gazdag férfi, s a színház iránti buzgó érdeklődéséről nehezen lehetett megállapítani, hogy magáért a művészetért lel­hűsó; :ükről, s jól mulattak Tisza Kálmán egyik kesül-e annyira vagy inkább a színésznőkért. A város tanácsa éppen a napokban szavazta le a színpártoló egylet támogatásra szánt, de már eddig is ezer forintról ötszáz forintra lefara­gott összeget, s ez felbőszítette a tagokat, fő­leglelkesebb hódolójának rovására. A Maros­torok áthelyezése a város alá volt Herrich egyik számtalanszor hangoztatott s mindany­nyiszor helytelenített vesszőparipája. Gyula, a pincér pedig boldog volt, hogy ez a féktelen derű az ő közbenjárására robbant ki, ként Aradi Gerő igazgatót, aki októberben ami, persze, abban is megnyilvánult, hogy min- kezdte meg működését, de minden tartalék pénzét beleölte az ócska hodály renoválásába. A páholyokat vörösre festtette, a körszékek hu­zatát rendbe hozatta, új előfüggönyt készítte­tett bársonyból, s erre azt a hazafias mondást varratta, tiogy „Nyelvében él a nemzet". De új díszleteket is csináltatott, két nagy szénkály­hát helyezett el közel a színpadhoz, zenekart szervezett s olyan társulatot toborzott a pesti Pannónia kávéház előtti színészvásáron, hogy nem kellelt volna a fővárosban sem szégyen­keznie miatta. Azonkívül már többször fellép­tette vendégként Bulyovszky Lillát, s a legna­gyobb sikerű művésznőt: Prielle Kornéliát is. S most itt van! Ezt a kis támogatást ls meg­tagadja a város. Őrültség volt újból Szeged­del kezdenie! — Persze, megint az árvízveszély — morgott kedvetlenül Marinkich. — S az érvek, sajnos, oly meggyőzőek, hogy nem mertem vitába szállni sem a főispánnal, sem a polgármester­rel. — S akkor még megjelenik ez a halálmadár is! Holnap már félház se lesz! — csattant föl Aradi, akinek alig látszott ki valami az arcá­ból a sok szőrzet miatt, mert sűrű körszakállt és hegyesre sodort vastag bajuszt viselt, s dús, bár,elöl már ritkuló hajót ls fölfelé fésülte, öt csak enyhén mosolyogtatta meg Rónaszéki mókája, regi színházi ember volt, aki nehezen derült az Ilyesmin, s most különösképpen mo­gorva és kedvetlen volt a városi tanács dönté­se miatt. Pedig ott ült mellette közvetlenül az alig húszéves Somogyiné is, aki, mint mindig, most is hízelgően kellemkedett az igazgatónak s nem éppen eredmény nélkül, mert Aradi a szerepek kiosztásakor határozottan előnyben részesítette mások, így például Rott Marika ro­vására is. Hogy az igazgató e részrehajlását a csinos kis hölgy más módon is honorálta-e, azt csak gyanították, pedig a sérelmezett Rott Ma­rika nemegyszer tört ki keserűen, s ilyenkor elég hallhatóan jelentette kl, hogy Somogyiné szerepeit nem „a gólya hozza". (Folytatáukj 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom