Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-08 / 185. szám

8 KEDD, 1972. AUGUSZTUS 40. A továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről F. S.-nc szegedi olvasunk munkája mellett gimnázium levelező tagozatának másodéves hallgatója. Munkahelyet változtatott. Itt szeptembertől nem akarják biztosítani a korábbi munkahelyén engedélyezett kedvezményeket, hivatkozva arra, hogy tanulmányai nem a munkakörével kapcsolatos szakképzettséget biztosítják. Kéri: tájékoztassuk arról, hogy mint továbbtanuló dolgozót megilletik-e az eddig kapott tanulmányi kedvezmények? Olvasónk esetében a vállalat álláspontja téves. A 15/1967. (XI. 18.) MüM. számú rendelet 2. paragrafusa szerint, amely az általános műveltséget adó oktatási intézményekben tanulók kedvezményeiről szól, a következőket tartalmazza: Az általános iskola és a gimnázium esti, valamint az általános iskola levelező tagozatán tanulókat három, a gimnáziumi levelező tagozatán tanulókat pedig hat munkanap tanulmányi szabadság illeti meg minden tanévben. A tanulmányi szabadság tartamára a dolgozó átlagkeresetre jogosult. E rendelkezés semminemű megszorítást nem tartalmaz. Olvasónk részére a vállalat szeptember 1-től évi hat munkanap tanulmányi szabadságot köteles biztosítani, átlagkeresettel elszámolva. Ezen túlmenően más kedvezményre nem jogosult. A tanulmányi szabadság a dolgozó rendes szabadságán felül jár, de nem adható ki utólag a vizsgák után. — Itt említjük, hogy a tanulmányi szabadságra jogosultság elbírálásánál még mindig gyakori a félreértés, a helytelen magyarázás. A 15/1967. (XI. 18.) MüM. sz. r. 3—7. paragrafusai foglalkoznak a szakképzettséget biztosító oktatási intézményekben tanulók kedvezményeivel. Ezen intézményekben továbbtanulót a tanulmányi kedvezmény teljes tartamára átlagkereset csak akkor illeti meg, ha a munkakörére jogszabály vagy kollektív szerződés által előírt szakképzettséget szerzi meg. vagy a nappali tagozatos képzés befejezéseként előírt esti vagy levelező tagozatos képzésben vesz részt, vagy a vállalattal tanulmányi szerződést kötött. Ha a dolgozó e feltételekkel nem rendelkezik, akkor is megilleti esti tagozatos tanulás esetén ugyanolyan mértékű kedvezmény, mintha a gimnázium esti tagozatán (évi 3 nap), illetve levelező tagozat esetén mintha a gimnázium levelező tagozatán tanulna (évi 6 nap). Az ezt meghaladó időre a munkaidő-kedvezmény, illetve tanulmányi szabadság fizetés nélküli szabadságként jár. Dr. V. M. Lengyelországi kulturális jegyzetek A népművészet I. KERÜLET ttarasxag: Szalnl Ferenc ís Oömörl Marta, Tóth Sándor és Hrapo Anna, Gutanan Ivón es Ktbédl Magdolna. Molnér Lstvún és Szántó Zsuzsunnu. Túri Junoa é« Tnbl Mária. Szécst István és Rózsa Ilona, Feles Sándor és Kaztnczl Márta, Kovács Mihály és Klsa-Jakub Zsuzsanna, Seller László és Hajdú Marta, Hegyi Sándor és Odor Ilona, Berta József és Misái Erzsébet, Fekete Ferenc é.s Berta Ilona, dr. Péter Endre és dr. Láng Erzsébet, Ordtlg László és Nugy Anikó, Jakab László és Koczka Julianna, dr. Hostl Gellért és Balogh Eva, Aradi József és Molnár Eva. Prltz Tibor és Fultsz Judit. dr. Farkas Árpád és Marcsenko Tatjána, Ómajtényl Árpád és Czérna Gabriella. Tábory János és Széchenyi Erzsébet, Jurka Béla és Szolnoki Mária. Csáky Lajos és Sípos Katalin, Angelo Marlo és Bertényl Judit. Szabó Ferenc é.s Bánki Klára. Nou László és Csíkos Klára, Battancs János és Pálíl Emma házasságot kötöttek. Sztllotés: Zádori Zoltánnak és és Epres Gyöngyinek Zoltán, Tanács Imrének és Horváth Annának Imre. Bálint Andrásnak és Bata Irénnek Zsuzsanna, Terhes Sándornak és Hódi Mariának Kornél Zsolt. Szénásl Antalnak és Rutai Etelkának Tibor. Sólya Istvánnak és llóka Annának Anikó. Orosz Károlynak és Béres Mártának Andor Albert, Csányl Szilveszternek és Farkas Teréziának Judit, Németh Jánosnak és Kovács Évának Zsolt János. Futó Istvánnak és Szánt Máriának Gábor, Berta Jánosnak és Bálin Izabellának Róbert, naróthy Bélának és Poszek Máriának Mária, Slsák Tamásnak es Bangó Juliannának Tamás, Csúcs Józsefnek ós Jenel Irénnek Erika. Meleg Imrének és Fürtön Máriának Erika, Varga Lászlónak és Rajtik Eszternek Andrea, Csiszár Sándornak és Molnár-Megyeri Évának Gabriella. Csórt Jánosnak és Komlós Annának Csaba, Lakatos Károlynak és Rácz Gizellának Beáta, Gulyás-Oldal Józsefnek és Szabó Katalinnak Csaba Krisztián, Rácz Lajosnak és pfeff Erzsébetnek Eva Krisztina, Maróti Kálmánnak és Kiss Zsuzsannának Csaba. Farkas Latosnak és •Sárközi Máriának Lajos János, Balog Antalnak és Kóknl Valériának Henriett. Bonllort Domonkosnak és Bottyán Katalinnak Gábor Tamás. Cseh Bálintnak és Konrád Anna Mártának Roland Endre. Kanesár Ferencnék és Ocskó Annának Tamás Ferenc, Vas Györgynek és Kószó Etelkának Angéla. Kovács Istvánnak és Kelemen Líviának Gábor István, Király Ferencnek és Sólya Teréziának Renáta, Dávid Lászlónak és Hoffrr Máriának László. Fekete Mihálynak és Zsadány Piroskának Erika Klára. Nógrádi Andrásnak és Buborl Ilonának Angéla Ilona. Konrz nélának és Győrt Jtillannanak Ildikó, Szűcs Istvánnak és Bata Jolánnak Sándor Imré. Polncr Frigyesnek és Cscrnovszky Juliannának Katalin Zsuzsanna, Klspéter Józsefnek és Frtdrich Márlánuk Anita Rita. Toldy Miklósnak és Farkas Máriának Viktória, Sllóczkl Jánosnak és Ftséher Erzsébetnek Szilvia, Csermák Józsefnek és Kovács Viktóriának József Ferenc, Harangozó Józsefnek és Kovács Évának Zsuzsanna, Bolbn Andrásnak és Ho-váth Rozáliának Andrea. Suhutdu Gábornak és Rnhoska Erzsébetnek Anita, Tóth Istvánnak és Kónva Ilonának István, Papdl AndrásnHk es Kondász Ftelkának András. Lobár Péternek és Sánta Ágnesnek Péter Zsolt, Schmldt Károlynak és Flllán Annának Adrián, Bnrna Józsefnek és Neborovszkt Katalinnak Tamás, Virágh Mihálynak és Szonsl Évának Mihály, Buknlcz Lászlónak és Zádori Irénnek Ildikó, Paku Mihálvnak és Bodó Erzsébetnek Zsolt Mihály. 3UU Lászlónak é* Mezei Annának Mnrlanna. Varga Ferenenek és Barkó 'Rozáliának Edit. dr. Huba Bertalannak és Pataky Mártának Ágnes Marta, Pintér Imrének és Szeller Herminának Tibor. Ferenczl Istvánnak és Csendé Máriának Anita Mária. Makra Jenőnek es Varga Ilonának Jenő, Terhes Mihálynak Anyakönyvi hírek és Vörös Magdolnának Magdolna Veroniku, Göb Miklósnak és Szalkanovlcs Klárának Rita Barbara, Kuczora Gyulának és Novoszáth Zsuzsannának Attila Zsolt, Csorba Szilveszternek és Papp Irénnek Csaba, Dárt Lajosnak és Jován Zsuzsannának Zsuzsanna Mónika. Kocsis Istvánnak és Schmldt Katalinnak Lajos. Babtnccz Jánosnak és Gal Ilonának Edit Ilona. Dobó Mátyásnak és Révész Rozáliának Csaba Mátyás, Gyovat Mlhályhak és Kerekes Rozáliának Edina Rozália. Varga Lajosnak és Schönberger Juditnak Anikó, Simon Gézának és Kovács Rozáliának Róbert, Tóth Istvánnak ós Tóth Évának Tünde, Varga Lajosnak és Németh Margitnak Lajos Zoltán nevű gyermekük született. Halálozás: Kuk Mihály, Kis Albert. Hódi Mária Jolán. Csonka Mátyás. Huzsvár Károly, Szögi János Ferencié Kopasz Erzsébe't, Adorján Mihály, Fodor Imre. Sötét Józsefné Tombácz Matild, Nagy-György Sándor. Fehér József. Stciner Jakabnc Jenel Mária. dr. Wittman Tibor Zsigmond, Tasnádt József. Mácsal Róbert. Rakonczay Gyula, Sugár Dezső, Fekete Antal, Körös) Ferencnö Varsl Julianna. Pozsár Istvánná Ourbö Ilona. Mihály Istvánná Zahorján Julianna, Kádár Andra-sné Halál Piroska, Lumpur Mlhályné Simon Hona, Kószó András, Bauer Józsefné Fekete Rozália. Fenyvesi Béla. Tóth Béla, Suták József. Zádori József, Sulyok Izabella meghalt. BERCZELI A. KÁROLY n. KERÜLET Házasság: Varga László és Czlner Irén Katalin. Csillag István és Mogdu Erzsébet, Kovács Károly Jenő és Tóth Marta Ágnes, Apjok György és Pecák Mária, Vereska János István és Szűcs Gizella, SÜU-Zakár László és Balogh Gizella, Horváth László István és Bummer Krisztina Borbála házasságot kötöttek. Halálozás: Torin Jánosné Nemes Mária, Császl Ferencné Vetró Ilona. Tóth Antal, Bánhtdl József meghalt. m. KERÜLET Házasság: Katona Imre és Mészáros Márta Margit, Kónya László és Makai-KIss Mária, Szarka Sándor és Nagy Etelka, Varga István és Bálint Gizella Erzsébet, Tóth László és Peták Ágnes, pap József és Kiss Jusztina, Talpal László és Balog Julianna. Nagy Sándof és Rozgonyl Piroska Ilona, Balogn Ferenc és Tóth Erzsébet, Piroska házasságot kötöttek. Születés: Dudás Sándornak és Márta Borbála Annának Csaba Sándor, Blacsl Andrasnak és Bozóki Máriának Erika, Hricsovlnyi Mihálynak és Bogdán Évának Gábor Zsolt, Négyökrű Dezsőnek és Herczeg Ágnesnek Dezső Tamás, Abrahám-Tandnri Ferencnek és Kéri Piroskának Zoltán, Csordás Illésnek és Gublcza Jolánnak István, Zádori Zoltánnak és Szélpál Máriának Erika Tünde, Buzek Dénes Jánosnak és Kistóth Erzsébetnek Dénes István, Goldea Péter Lászlónak és Balazsa Eszternek Péter, Kalmár Istvánnak és Kiss Margit Piroskának Tünde Krisztina, Tari Sándornak és Csányl Ilona Erzsébetnek Ferenc Csaba nevű gyermekük született. Halálozás: Hódi János, RúzsaBnkacsi Vilmos, Csamangó Mihály, Csillag Józsefné Dobó Julianna. Fábián Imréné Tóth Márta Etelka, Volford Ferencné Csala Rozália, Sánta Ferenc. Bálint Jenő meghalt. Más európai országokhoz hasonlóan, Lengyelországban is a falvak és kisvárosok területén a korai feudalizmuséi kezdve az elit rétegek művészete mellett, kialakult és fejlődött a nép esztétikai szükségleteit kielégítő népművészet. E művészetnek a formájára és tartalmára az ország különböző tartományaiban nagy, nemegyszer döntő befolyása volt a megkülönböztető társadalmi, gazdasági és földrajzi viszonyoknak, a nép esztétikai tetszésének, szokásainak, és a szomszéd népekkel való kapcsolatának alakulásának. Így sajátos központok jöttek létre Lengyelországban a népművészet területén, mint Szilézia, Kislengyelország, Podhale és Kieleckíe délen; Wielkopolska, Ziemia Sieradzko-Leczycka és Ziemia Lubuska nyugaton; Mazóvia és Kurpie keleten; valamint Pomeránia, Mazury és Podlasie északon. Bár a népművészet létrehozója — maga a lengyel nép — a múltban társadalmi megalázásban élt, mivel a saját sorsáról dönteni nem tudott, a különböző történelmi időszakokban művészeti kultúrája befolyásolta az uralkodó osztályok kultúráját, szűkebb vagy bővebb réseken keresztül behatolt az össznemzeti kultúrába, s ezzel kimondottan hazai elemekkel gazdagította. Többek között ezekből a forrásokból születtek meg a lengyel kultúra maradandó alkotásai a XIX. században az irodalom és a zene területén (Adam Mickiewicz, Juliusz Slowackl, Fryderyk Chopin és Stanislaw Moniuszko). Amikor a XIX. század végétől kezdve a falun bekövetkezett civilizációs változások következtében megindult a népművészet és népi kultúra elhalásának folyamatai társadalmi erők segítségével kidolgozták a megmentése vagy a legjobb elemeinek a nemzeti kultúrába való adaptálására a sajátos lengyel módszert. Ennek életbeléptetése azonban teljes egészében csak a felszabadulás után létreiött új viszonyokban valósulhatott meg. A népi Lengyelországra hárult a népművészet értékes javainak megmentése és védelembe vétele, és a társadalom szélesebb rétegeinek való bevonásával az új népművészeti központok létrehozása a még élő,- régi központok támogatása mellett. Azonnal a hadműveletek befejezése után, a felszabadulást követően, népművészeti műemlékek összegyűjtéséhez az erre létrehozott néprajzi múzeumok, vagy a többszakos múzeumok népművészeti osztályai fogtak hozzá. Jelenleg Lengyelországban száztíz néprajzi múzeum, múzeumi osztály, vagy részleg működik, amelyekben a népművészet és a népi kultúra területéről közel kétszázezer tárgy került gondozás és védelem alá. Ugyanakkor az ország számos tartományában a népi építészet múzeumai (szkanzenek) is létrejöttek, amelyekben az országban található legérdekesebb népi építmények kerülnek kiállításra. A népművészet szempontjából Lengyelország két legérdekesebb tartománya a Podhale (Tátraalja) és a Kurpie (Varsótól északkeletre). Podhale jellegzetes népi műalkotásai közül elsősorban a sajátos faházakat, a fából faragott használati és dísztárgyakat (kanalak, tányérok, köcsögök, vázák, ágyak, székek, asztalok, szobrocskák stb.), valamint a népviseleteket kell kiemelni. A népművészet gazdasági patronálása, valamint a belföldi és külföldi népszerűsítése és terjesztése céljából 1949-ben Létrehozták a CPLiA-t, a Népművészeti és -ipari Központot, amely a népművészeti alkotások létrehozását és azok értékesítését szervezi. A CPLiA által megteremtett megfelelő körülmények és ösztönzők következtében számos kerámia-, takács-, hímző-, csipkekészítő-, szövő-, és faragpközpont virágzott fel. Számos CPLiA-szövetkezet mellett tájjellegű művészegyüttest is létrehoztak, amelyek közül a legkiemelkedőbbek a „Podhale", a „Kurpianka", a „Kamionka", az „Opoczynianka", n „Chalupnik" és a „Sztuka Sieradzka". E művészegyüttesek a leghagyományosabb népi folklór propagálásával többszörösen felléptek az országban és külföldi fesztiválokon, mint például Szovjetunióban, NDK-ban, Franciaországban, Csehszlovákiában, Angliában, Svédországban, az Egyesült Államokban é« Olaszországban. A kulturális tevékenységre, amely a hivatásos együttesek tevékenységet egészíti kl, a CPLiA évente közel hárommillió zlotyt ad ki. Antoniewicz Roland Józcf Levél Salzburgból Az idei salzburgi ünnepi játékok megnyitásakor elhangzott egy jelszó, amelyet a művészi események forgatagában azóta is egyre többen Idéznek: „egészséges színházat a beteg kornak!" A nyugat-európai színpadokon az elmúlt évek folyamán annyi erőszakolt ötletre épülő, zavaros kísérlet történt — gyakran üres nézőtér előtt —, hogy Salzburg a világ különböző tájairól odasereglő tömegeknek közérthető, „egészséges" dramaturgiára és rendezői koncepcióra támaszkodó estéket akar nyújtani. Ezt a szemléletet tükrözte a Figaro házasságának és a Cosi fan tutiénak pompás előadása. Az elsőt Karajan, a másodikat Kari Böhm vezényelte. Karajan ezúttal gondosan ügyelt arra, hogy az aprólékos munka, a szép hangzás ne váljék öncélúvá, és ne szakadjon el a cselekménytől; Böhm pálcája viszont mesteri módon olvasztotta egybe a Cosi fan tutta humoros és tragikus motívumainak ellentétét. A Mozartszakértők szerint a 78 éves Kari Böhm még Karajan interpretálását is túlszárnyalta, amihez hozzájárult, hogy az előadást olyan nevek fémjelezték, mint Gundula Janowitz (Fiordiligi), Brigitte Fassbaeder (Dorabella), Hermann Prey (Guglielmo) és nem utolsó sorban az Alfonso szerepét alakító Dietrich Fischer-Dieskau. Dr. Nagy István ullamsir 35. — Köszönöm, fiam — mosolygott kegyesen Herrich, s a szálloda kapuján kisiető legénynek megmutatta kis kézipoggyászát, melyben mindössze néhány irat, feljegyzés és egy váltó fehérnemű volt. Ügy tervezte, hogy másnap már visszautazik a központba, csak ezeket a begyulladt tahókat kell szakszerű magyarázatokkal s egy kis dorgálással megnyugtatni. Ezek. ha a víz egy-két hüvelyknyit árad, rögtön megrémülnek, valósággal betojnak, küldik kétségbeesett távirataikat a minisztériumba. Utóbb már úgy elszemtelenedtek, hogy az ő leváltását is kérték a minisztertől. — Engem akarnak megbuktatni — gondolta gúnyos szájbiggyesztéssel, aztán fennhangon szólt oda Zomborynak. — Rögtön visszajövök, csak egy kicsit megmosakszom s rendbehozom migam. Aztán mehetünk a városházára! —- S e kijelentésében már volt egy kis fenyegetőzés is. — A vízügyi bizottság már türelmetlenül várja méltóságodat — közölte szárazon Zombory. Mikor Herrich úr belépett a szálloda előcsarnokába, kissé botjára dőlve, enyhén sántikálva, az új tulajdonos, Juranovics fogadta őt ünnepélyesen. Nagy reverenciávai hajólt meg előtte, s úgy viselkedett, mint aki megtiszteltetésnek tartja, hogy Herrich a kezét nyújtja neki. — Remélem, jól fogja magát érezni, méltóságos uram. A legszebb szoba, az erkélyes áll méltóságod rendelkezésére. Józsi, szóljon a szobaasszonynak is, hogy u miniszteri tanácsos urat kiszolgálja — adta kl a parancsot a legénynek, aki Herrich poggyászával sietett előre. S a miniszteri úr megelégedéssel konstatálta, hogy nagyon tisztelik őt, a jóérzésű emberek tudják, hogy a várossal folytatott nagy vitában végül is neki van igaza. S ezzel a felemelő tudattal lépett be a csinosan berendezett szobába. A szállodatulajdonos azonban, aki Idevalósi volt s előbb mint pincér, később mint gazda mindenről tájékozódott az újságírók révén, mikor a vendég eltűnt az első fordulóban, melyhez vörösszőnyeges lépcső vezetett, csak akkor egyenesedett föl s hirtelen elborult ábrázattal sziszegte a foga között: — Nyomorult sírásó! S ezt még egyszer megismételte, de most már úgy, hogy a mellette álló pincér is meghallja s vigye hírül a kávéházban és az étteremben a lesújtó eseményt S Gyula, a pincér, elértette ezt a főnöki sugalmazást, s nemcsak azért, mert rossz hírt közölni mindig nagy élvezet, az ember szinte megdicsőülten sóhajtozik és bólogat a kérdések pergőtüzében, s úgy érzi, mintha ő maga lenne a Végzet bizalmasa, aki méltónak találtatott arra, hogy a Küldött szerepét betöltse, hanem azért is, mert ő is azok között a felsővárosi suhancok között lapított, akik a Sópajták mögül megdobálták az éppen szakértői terepszemlét tartó pesti uraságot. Nemcsak hírhedt fehér kalapja árulta el már messziről közeledtét, hanem az a körülmény is, hogy régebben a bokája egy kis zúzódást szenvedett gátépítés ellenőrzése közben, s azóta, ha hoszszabb útra készült s nem ügyelt túlságosan magára, botjára támaszkodva a lábát egy kissé húzta maga után, A bokájára zuhanó gerenda majdnem a fejét érte, s még a higgadt kubikosok is őszintén fájlalták, hogy nem úgy történt, mert — mondanunk sem kell — a gyanús ügyben már a helyszínen szigorú vizsgálatot tartott s több íöldtúró szegény munkást elcsapott állásából. Gyula tehát rögtön berohant az étterembe, ahol söröző és zónázó urak ültek (ez hozzátartozott a tisztviselői ténykedéshez, mert alig akadt a városban olyan hivatalnok, aki ezzel a kis beiktatott déli szórakozással ne könnyített volna bokros teendőinek súlyán), de ő figyelmét mégis a sarokban meghúzódó hosszú asztal felé irányította, amely körül a színészek, újságírók és egyéb bohémek szoktak megtelepedni. Az újságírók java ugyan e percben a városházán tartózkodott, éppen Herrich úr megérkezésére várva, de a színészek már a napi próba után üldögéltek ott, s vagy egymást ugratták, vagy szerepeiket tanulgatták, kinek mihez volt éppen kedve. Gyulának, a pincérnek, ez az asztal jelentette a boldogság szigetét, mert itt közelről láthatta naponta azokat a kedvenceit, akiket a színházi karzatról oly gyakran megcsodált. Mert ft minden pénzét erre költötte, s lelke mélyén olyan ábrándokat ringatott, hogy egyszer talán ő is felléphet ott s feltárhatja belső gazdagságát. (Hogy ez a nagy gazdagság miben nyilvánul meg, azt még ő sem tudta, de lelkes hazafi volt s betéve tudta a Szózatot.) Egyelőre azonban csak tátott szájjal leste bálványainak minden mozdulatát, s mi tűrés-tagadás, nagy lelki vívódások után tudott csak megállapodni abban, hogy u kimért és komoly Rott Marikába, a csilingelő hangú Enyváry Saroltába vagy éppen a kis üdvöskébe, a kicsit selypegő, kislányosan ártatlan tekintetű Csillag Fánikába legyen-e szerelmes. Az első, a drámai hősnő megremegtette s búgó hangja alázatra kényszerítette, Sarolta, a Pintér Pista elérhetetlen démona, oly olvadékonnyá tette s erőtlenné fátyolos tekintetével, hogy egyszer már kiejtette kezéből az ételes tálcát, mert izmai a varázslat következtében felmondták a szolgálatot, a kis Fánika pedig már törékeny, kicsi alakjánál fogva is arra ösztökélte, hogy felkapja, megpörgesse a levegőben s úgy játszadozzék vele, mint egy gyerekkel. No, nem egészen úgy, legalábbis a végén. (Folytatjuk.)