Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-25 / 200. szám

I PÉNTEK, 1972. AUGUSZTUS 25. Nyitott zsilipek Talán soha nem volt olyan sokszínű es gazdag a Szegedi Ünnepi Hetek kul­turális programja, mint az idén. A szabadtéri játékok előadásai mellett jelentős kiállítások, sikeres koncer­tek és egyéb kulturális ese­mények gazdagították a programot, emelték az ün­nepi hetek színvonalát. Minden szegedi és Szeged­re látogató vendég megta­lálhatta az érdeklődésének, ízlésének megfelelő kiállí­tásokat, programokat. A mai művészet kedvelői a nyári tárlat anyagában gyönyörködhettek, a 20. századi magyar piktúra im­már klasszikus alkotásait láthatták a Bartók Béla Művelődési Központban rendezett műgyűjtők kiállí­tásán a műtörténet kedve­lői, külön unlcum volt Sa­mu Katalin szabadtéri szo­borkiállítása, a fotósok pa­radicsoma is lehetett volna Szeged, hiszen két nívós fotókiállítás vérta a vendé­geket egyszerre, s jó né­hány orgonahangverseny alkalmával zsúfolásig meg­telt a Dóm. Sikeresnek mondható az idei ünnepi hetek kulturá­lis programja, azonban nem hallgathatunk egy-két ki­aknázatlan lehetőségről sem. Van még egy-két mos­tohagyereke a szegedi nyár­nak. A ragyogó sikerű szak­szervezeti néptáncfesztivál versenyein, a Szegedi Ifjú­sági Napok egyszeri prog­ramján és az Omega hang­verseny előadásán kívül üresen állt az újszegedi szabadtéri színpad. Üresen és elhagyatva sok nyári es­tén, akkor, amikor Szege­den egyetlen szabadtéri mozi sincs. Pedig — csak egy konkrét példa — Ne­meskürty István, a Buda­pest Filmstúdió igazgatója felajánlotta Szegednek hi­vatalos bemutatás előtt a Fuss, hogy utolérjenek cí­mű zenés filmjüket Lehoz­ták volna Zalatnay Sarol­tát, a film női főszereplő­jét, és az alkotókat is, akik a film előtt-után szórakoz­tatták volna a nézőket. S mi volt az akadálya? Ta­lán nem akadt ember, aki a vetítővásznat és a vetítő­gépet kicipelte volna Új­szegedre? Vagy komolyabb akadályok állták útját a megvalósulásnak? S hamar kint van a vászon és a ve­títőgép, film is akadt volna bizonyára. Talán még a Ba­lázs Béla Stúdió és a legsi­kerültebb amatőrfilmek is fórumot kaphattak volna. Vagy... A Szegedi Szabad­téri Játékok előadásain sze­replő művészek szabad es­téiken nem vállaltak vol­na-e egy-egy újszegedi fel­lépést — komolyat, vidá­mat vegyesen? Esetleg — meg merjem-e kockáztat­ni, annyira képzelgésnek tűnik?! — Darvas Iván nem vállalkozott volna-e egy új­szegedi örült naplójára. De ne legyünk maxima­listák. A Szegedi Ünnepi Hetek idei programja bizo­nyította, hogy a szabadtéri játékok előadásai mellett magas színvonalú kiállítá­sokat, sikeres hangverse­nyeket, egyéb kulturális rendezvényeket képes szer­vezni a város, érdeklődési köröknek, rétegeknek is megfelelően. Csak a to­vábblépés szükségessége veti fel a kiaknázatlan, fel­táratlan lehetőségeket, új zsilipek megnyitásának igé­nyét. T. L. Iskola­igazgatók értekezlete A szegedi járás iskolaigaz­gatóinak tegnapi tanévkezdő tanácskozásán a speciális feladatok megoldásának le­hetőségei kerültek előtérbe. Acs Zoltán, a járási hivatal osztályvezetője bevezető elő­adásában, több oldalról meg­világítva a kérdést, beszélt a legkisebbek, a most iskolába lépő elsősök oktatási és ne­velési problémáiról, ragasz­kodva a miniszteri levél gon­dolataihoz. Beszámolt a szak­tantermes oktatás eddigi eredményei mellett az úgy­nevezett egésznapos — nép­szerűbb nevén: táska nélküli —- osztályok tapasztalatairól ls. Tápén, Röszkén és Dorozs­mán tovább bővítik a hason­ló rendszerbe bekapcsolható osztályok körét. Külön foglalkoztak a pe­dagógia egyik központi kér­désével, a gyengébb tanu­lókkal történő csoportos és egyéni foglalkozás módsze­reivel. A járás szinte min­den községe érdekelt a ta­nyai iskolák helyzetének ja­vításában, akár személyi, akár tárgyi feltételeit te­kintjük is. A ma és a vár­ható jövő követelményeinek megfelelően újabb hét tanyai iskolai körzetben teszik lehe­tővé, hogy a felső tagozat tanulói jól felszerelt, szakos nevelőkkel jól ellátott köz­ponti iskolában folytathassák tanulmányaikat. Intézkedé­seket, hoztak a cigánytanulók iskolai eredményeinek javí­tása érdekében is. Az iskolák és a községi ta­nácsok kapcsolatának javítá­sa mellett fontos témája volt a tanácskozásnak a vezetés demokratizmusa. Méltón a régi hírnévhez Talpra állt" a Vas- és Fémipari Szövetkezet Az értékesítés második csatornája Irodát nyit az AGROHÉV Szegedon A fogyasztó pártjára állva többször bíráltuk már zöld­ség- és gyümölcskereskedel­münk visszásságait. Kifogá­soltuk — többek között — éveken át, hogy az átlagem­zer fizetéséhez igazodó illen­dő áron sokszor akkor sem kapható a gyümölcs- és zöld­ségféle, ha éppen bő termés­sel örvendeztet meg bennün­ket a tavasz vagy a nyár. Némely termelői körökben a bő termés néha nem is öröm, majdnem természeti csapás. Sokszor hallani ilyen kifejezéseket: nem kapok ér­te annyit, amennyiért le­szednék. Hol van akkor még a termelés többi — tegyük hozzá: nagyon magas — költsége? Azt is szóvá tettük már, hogy hazai piacunk felderí­tetlen fehér folt. Tudjuk, mit venne meg egy külföldi or­szág, de nem tudjuk, mit kérne egy 5—10 ezres falu. Ilyen ..kis" tételben nem cikk kereskedni az eddigi felfogá­sok szerint. Panaszkodtunk az egycsa­tornás ertékesitésl rendszer­re. Föltételeztük, hogy a mechanizmus lehetőségeit ki­használva az ilyen gondok megszűnhetnének. Most hallottuk, kiépülőben van az értékesítés második csatornája. Szeptember 1-től fiókot nyit Szegeden a szen­tesi AGROHÉV, és bővítik te­vékenységi körét. A szegedi és járási termelőszövetkeze­tek érdekvédelmi szövetsége kezdett tárgyalásokat ebben az ügyben, a szövetségnél érdeklődtünk az elképzelé­sekről. Kétarcú tevékenységet foly­tat majd ez a kereskedelmi vallalut. Említettük az előbb, hógy nagyok a termelési költségek. Azért is nagyok, mert a gépek, vegyszerek és más szükséges kellékek ls drágák. Azok pedig azért drá­gák sokszor — vagy azért ls — mert kacskaringós úton jutnak el a szövetkezetekhez és minden kanyarban gyara­podik valamit az áruk. Föl­adata ennek a szövetkezeti közös vállalatnak, hogy mini­mális bonyolítási díj fejében közvetlenül a? gyáraktól sze­rezze be a szükséges cikke­ket, és kerülje ki a költsé­geket növelő kereskedelmi cégeket. Eddig tehát — leegyszerű­sítve a sémát — így vázol­ható a gyakorlat: mire a ka­szakő bekerül a tokmányba, és kaszát lehet fenni ve­le. a különböző árrések meg­növelték az árát. A megter­mett zöldségre legalább így rakódnak a járulókos árak, de a lánc alsó végén van a szövetkezet, ő adja legolcsób­ban. Az egyik lánc végén állva tehát a legmugusabb árat fizeti, a másik lánc vé­gén pedig a legkevesebbet kapja. Ezt a fordított lán­cot kellene az új vállalko­zásnak úgy kiegyenesítenie, hogy egyúttal minden meg­termelt áru piacot találjon. Fontos követelmény: ha bő a termés, akkor is! Kritikája tehát az új vál­lalkozás az eddigi kereske­delmi gyakorlatnak. A szö­vetségben úgy fogalmaznak, hogy a MÉK emberei nem tudtak közel férkőzni a szö­vetkezetekhez. Ez azért hang­zik különösen furcsán, mert a MÉK ls szövetkezeti közös vállalat lett az elmúlt év­ben. Csorbát szenvedett a szövetkezeti érdek — hallgat­tuk tovább az érvelést —, nagy volt az árrés, hosszú a várakozási idő, és előállt az a furcsa helyzet, hogy jó ter­més esetén egyszerűen nem vették át a szerződésen felü­li mennyiséget. Második se­bezhető pontja az eddigi szisztémának, hogy a szerző­dés teljesen egyoldalú érde­keket szolgált. A kereskedel­mi vállalat garanciát keres arra, hogy ennyi és ennyi termést meg tudjon vásárol­ni, de szót sem szól arról, hogy mennyit ad majd érte. Messziről nézve úgy tűnik, amennyit akar. Igaz ugyan, hogy a MÉK is fölkínálta a blzományban való értékesítés lehetőségét, de éppen bő ter­més esetén szalud holtvá­gányra ez a kínálat. Az AGROHÉV feladata az eddigi egyezségek szerint, hogy az Ő6Z és tél folyamán szerezzen piacot a várható termésnek, és tavasztól őszig adjon el mindent. Ha rosz­szul dolgozik, maga alatt vágju a fát, hiszen a közre­működésért csak szolgálatai­nak bérét kapja. Keze között árrés nem képződik. Az új szövetkezeti vállal­kozás szervesen épül be a gazdasági mechanizmus rend­szerébe, figyelemmel kísér­jük majd működését. A ter­melői és fogyasztói kapcsolat egyszerűsödését és javulását várjuk tőle, H. D. >1 Jövőre lesz huszonöt esz­tendeje, hogy Szegeden meg­alakult a Vas- és Fémipari Szóvetkezet. A szegedi va­sas szakmában ez a cég lett a legerősebb és a legna­gyobb Új, korszerű iparte­lepet építettek a Kátui köz­ben, ahol több mint félezer ember talál munkaalkalmat, s létrehoztak egy fióktelepet Makón, ahol száznál többen dolgoznak, főleg lányok és asszonyok. Az ipari szövet­kezet jó hírnévre, stabilitás­ra tett szert az elmúlt két évtizedben, mígnem két-há­rom évvel ezelőtt megbom­lott ez az egyensúly, a szö­vetkezet jó hírét megcsorbi­tották az akkori vezetők,' s a gazdálkodó szervezet a sza­kadék szelére jutott­Sokán emlékeznek a már lezárult ügyre, amely még­sem volt kizarólag bírósági téma. A vétkes vezetőket megbüntették, de a nyomok ottmaradtak a szövetkezet­ben: megbomlott az egység, morálisan zilált volt a dol­gozók és a vezetők közötti viszony. Akadt tehát tenni­való. Szerencsére a párt­alapszervezet gyorsan „össze­szedte" magát, új vezetősé­get választottak és kidolgoz­ták a szövetkezet talpraál­lásának tervét. A végrehaj­tásra két évet szántak, amely lassan eltelik. Indo­kolt volt felkeresni a szö­vetkezet partalapszervezeté­riek titkárát, Németh Imrét, hogy megkérdezzük tőle, végrehajtották-e azokat az irányelveket, amelyeket azért fogadtak el, hogy nor­malizálják a nagy múltú gazdasági szeivezet helyzetét. A régebbi gondok múlófél­ben vannak: nincs már nya­kukon a korábbi 20 millió forintos adósság, a pártszer­vezet újra egységes és élvezi a dolgozók bizalmát. Két év­vel ezelőtt arra kérték a szövetkezet dolgozóit, hogy tegyék magukévá és hajtsák végre a pártszervezet által ajánlott programot, mely ki­vezeti a kollektívát a zsák­utcából. Az ulapállús nyilván nem lehetett más, mint a becsületes és szorgalmas munka, hiszen egy vállalat jó eredményét elsősorban belül alapozzák meg. A párt­szervezet programja tetszett a dolgozóknak, egyetértettek vele. Voltak ugyan kétke­dők is, „szép, szép az elkép­zelés, de hogyan valósul meg?" — mondogatták, s eb­ből az is kitűnt, hogy sokan elvesztették a hitüket. Első­rendű feladattá vált, hogy morálisan is rendbehozzák a helyzetet. Egyik legjobb biz­tositékának a szocialista munkaverseny felújítása és a brigádmozgalom újjászerve­zése látszott. Egymás után alakultak meg a brigádok és tettek felaján­lást. s ezzel lényegében meg­kezdődött a stabilizálódás is. A pártvezetőség komolyan vette a feladatokat, rend­szeresen ellenőrizte a prog­ram végrehajtását, beszá­moltatta a gazdasági vezető­ket intézkedéseikről és az elért eredményekről. Az el­múlt esztendő szépen kez­dődött, ós az év végére már sikereket könyvelhettek el maguknak a szövetkezet dol­gozói, Ivánka T. Kálmán el­nök mindenben megerősíti a párttitkár szavait. Rendszeresebbé tették a termelest, megpróbálták a lehető legjobb összhangot kialakítani a forgácsoló ós a lakatosipari kapacitás kö­zött, mivel ennek a két gyár­tási ágazatnak felbomlott az egyensúlya. Leállították azoknak a termékeknek a kísérleti gyártását, amelyek nem illeszkedtek a s2ÖVeike­zet profiljába, Illetve előállí­tásuk eredménnyel nem ke­csegtetett. Ilyen volt töbtx-k között a konzervgyári ste­rilizátor gyártásának a le­mondása, hiszen erre a sze­gedi szövetkezetben nem vol­tak meg a technikai feltéte­lek. Visszatértek olyan gé­pek és berendezések készí­téséhez, amelyekben már gyakorlatot szereztek. Most két fő ágazat domi­nál: a gépgyártás és a tö­megcikkek készitése. A gép­gyártáson belül említést ér­demel a hűtőgépekhez nél­külözhetetlen berendezések előállítása, a házgyárakban alkalmazott betonelemeket készítő gépek gyártása, s természetesen másféle egye­di gépeket is találunk a szö­vetkezet cikklistáján. A tö­megcikkek között találkoz­hatunk: forrasztólámpákkal, forrusztópákákkal, hurkatöl­tökkel, kuka szemetesedé­nyekkel, redőnyükhöz szük­séges vusalkatrészekkel, mo­torkerékpár-alkatrészekkel és másfajta dolgokkal. Tavaly már 7,5 százalék­kal emelkedett a szövetke­zet termelésének értéke, és elfogadható mennyiségű nye­reséget is kiosztottak a dol­gozók között. Visszafizették a hiteleket, tt olyan eset egy­szer sem fordult elő, hogy a Vas- és Fémipari Szövet­kezet számlájáról elfogyott volna a pénz, inkább nekik tartoznak. Mindössze a még hátralevő 3,3 millió forintos beruházási hitelüket kell tör­leszteniük a banknál. Az idei első fél év ered­ménye még biztatóbb, hi­szen az éves 75 milliós terv­ből hat hónap alatt 42 mil­liót teljesítettek, s ha ked­vező lesz a második fél év ls, akkor elmondhatják, hogy eleget tettek a pártszervezet által felrajzolt programnak: körülbelül 15—20 százalék­kal növelik a termelésük mennyiségét a „mélypont­nak" számító 1970-es esz­tendőhöz viszonyítva. Öröm­mel újságolják a szövetke­zet vezetői, hogy 7.3 millió forint nyereséget értek el az év első felében, Az elmúlt két év alatt a bérfejlesztés is megfelelt az elvárások­nak, hiszen 4—5 százalékkal emelték évente a fizetéseket és a nyereségrészesedés ősz­szege is elérte az egyhavi keresetet. A dolgozók, elsősorban a szóvetkezetehez hű munká­sok, megbecsülése anyagiak­ban is kifejezésre jut. A nyereségnél a régi tagok 1000—2500 forintos pluszjut­tatásban részesülnek, de ezenkívül a törzsgárdatagok rendszeres havi pótléka is polgárojogot nyert. Az évek­től függően 50—100—150— 200—250 forint pótlékot kap­nak havonta a törzsgárda tagjai. Jövőre, amikor a szö­vetkezet alapításának 25. év­fordulóját ünnepit, arany­gyűrűt adományoznak a kez­dő lépések segítőinek. A normális élet folytatá­sának letéteményesei, élhar­cosai a kommunisták és azok a brigádtagok, akik részt vesznek a szocialista munka­versenyben. Harmincegy bri­gád közül huszonyegy el­nyerte már a megtisztelő cí­met is. Jelenleg harminchá­rom brigád van a szövetke­zetben, a dolgozók 90 szá­zaléka tagja e kis kollektí­váknak. A párttitkár azt mondja, hogy addig nem nyugszanak, amíg minden gond el nem tűnik, s sorol­ja, hogy ma is akadnak ilyenek, de ezek már nem hasonlítanak a két évvel ez­előttiekre, mert más okok játszanak közre, a minden­napi termelőmunka velejá­rói. Viszont örömmel tölti el a Vas- és Fémipari Szövet­kezet dolgozóit, hogy újra méltókká váltak a régi hír­névhez, visszaszerezték cé­gük tekintélyét. Céljuk: megtartani az elért eredmé­nyeket és minden esztendő­ben továbblépni, erősödni. Gazdagh István Felavatták a Nimród Szállodát Az ország egyik legkedvel­tebb kirándulóhelyén, Dobo­gókőn, csütörtökön feluvat­ták a Nimród Szállodát. Az új szállodában 66 kétágyas, több három-négy ágyas lu­ristaszobu, továbbá négy lakosztály várja vendége­ket. Éttermében 120 személy étkezhet, ezenkívül eszpresz­s/.oja, sörözője és drinkbárja itt van. (MTI) Üj filmek Az oroszlán félen Angol film. James Gold­man színdarabjából ren­dezte Anthony Harvey. Operatőr Douglas Sloconi­be. Zeneszerző John Barry. Főszereplők Peter Q'Toole. Katherine Hepburn, Jane Morrow, John Caslle, Tl­mothy Dalton, Anthony Hopklns és Nlgel Stock. „Ezerszáznyolcvanat írunk — mondja a film egyik főszereplője. — Kirá­lyok és barbárok vagyunk." Valóban, mintha Dürren­matt egyik darabjának bi­zarr királyi udvara kelne életre a film kockáin: kot­kodáló tyúkok a palota ud­varán, csontokat rágó, sza­ladgáló kutyák, u királyi lépcsőfeljárók mellett disz­nóólak, a termekben min­denfelé vastagon szétszórt szalma. Ez II, Henrik angol király udvara. Barbár és ki­rályi. A film azonban nem az. Az angol történelmet jól is­merő kritikusok azt mond­ják, James Goldman kínos pontossággal ragaszkodott a történelem tényelhez. A film mégsem a történelem levegőjét árasztja. S nem azért, mert a mi felvevőké­szülékünk rossz. Ha az ese­ményeket Illetően nem tér el a mű a történelemtől, szellemében mégis más. Va­lójában nem hat történelmi filmnek. A múlt csak ürügy­nek tűnik itt. De mire ürügy a történe­lem? Arra, hogy az alkotók néhány elrémisztő és okos dolgot elmondjanak a mai nézőknek az emberi kapcso­latokról, a hatalomról, a férfi ós nő viszonyáról, a szülőkről és a gyerekekről. Ami ez ügyben elhangzik, nagyon modern és nagyon mai. Cinikus és frivol. A XII. század királyai és ha­talomért harcoló trónörökö­sei biztosan nem ilyenek voltak. De ha egy színda­rabban vagy filmben így beszélnek-viselkednek, az nagyon izgalmas. Éppen mert olyan élesen állnak szemben a történelemmel. Ez a furcsa és különös el­lenpont, a fenségesnek és az ocsmánynak, a magasztos­nak és a cinikusnak, a nagy­nak és a kicsinek, a monu­mentálisnak és a pitinek at a groteszk és bizarr keveré­ke a kulcsa annak, hogy a film — szinte mint egy krimi — izgalmas és meg­hökkentő, Még akkor is az, ha aztán kiderül, hogy ezzel az egész szövevénnyel nem nagyon lehet mit kezdeni. Akkorra ugyanis már vége a több mint kétórás filmnek, s el kell ismerni: addig jól szó­rakoztat. a. u.

Next

/
Oldalképek
Tartalom