Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-25 / 200. szám

PÉNTEK, 1972. AUGUSZTUS 25. 3 A rekonstrukció második évében 2. Üj gyár helyet! bővítés a HGDIKOT-ben A divat diktálta piaci igény mellett a hatékonysá­gi követelmények a nagyobb termelékenységen kívül a szintetikus szálak feldolgozá­sában való elmaradottság is szerepet játszott abban, hogy a textilgépipari rekonst­rukciós program előirá­nyozta a kötszövőipar gyors fejlesztését. Igaz ugyan, hogy a ruházati iparon belül a HÖDIKÖT már hosszú ideje jól szolgálja a népgaz­daság érdekét, a lakosság ellátását, most mégis re­konstrukcióra, bővítésre szo­rul. A kormány ugyanis a kötöttáru termelés 50 száza­lékos fejlesztését irányozta elő a negyedik ötéves terv­ben. Ezt részben a technika fiatalításával, itt-ott üzem­bövítéssel és egy új kötött­árugyár építésével tervezzük megvalósítani. Hitel és export A Hódmezővásárhelyi Di­vat Kötöttárugyár jelentős részt vállalt a termelésfej­lesztés egészéből. A bank­szervek már 1971 első hó­napjaiban hitelverseny ke­retében felülvizsgálták a vállalat rekonstrukciós fej­lesztési elképzelését. A kor­szerű termelésszerkezet kö­vetelményeit szem előtt tartva, biztosítja is a fej­lesztéshez szükséges hitelt. A vállalat negyedik ötéves tervének fejlesztési feladata előírja, hogy olyan felfutást kell elérni, amely lehetővé teszi már 1975-ben 1,8 mil­lió darabbal több készáru termelését. E több termék értéke 234 millió forint lesz. Ebből 153 millió forint ér­ték a belföldi árualapot bő­víti és 81 millió forint érté­kű kerül tőkés exportra. A tervek szerint több mint 1,3 millió dollár értékű árul ad­nak nyugati piacra. A fize­tési mérleg egyensúlyának javítása érdekében erre azért van szükség, mert a kötő-hurkoló ipar fejlesztése, rekonstrukciója rendkívül költséges. Igen magas a tő­kés eredetű gépimport. Az összes beruházási költség 43 százaléka. Ez csak megfelelő exporttal biztosítható. A hazai textilipari re­konstrukciós program 9 mil­lió forintos költséggel új gyár létesítését irányozta elő Mátészalkán, azzal, hogy ez az új üzem a negyedik ötéves terv végén már éven­ként 830 tonna kötöttárut termeljen. Időközben felül­vizsgálták az új gyár építé­sének programját, mert a feszült beruházási helyzet­ben ennek építése a terve­zett költségek betartása ne­héz feladatot jelentett vol­na. Ezt látva, a Könnyűipari Minisztérium pályázatot hir­detett, hogy melyik vállalat tudná rekonstrukción túl termelésének bővítésével kedvezőbb feltétel mellett biztosítani az új gyárra elő­irányzott kötöttáru-termelést. A HÖDIKÖT is benyújtotta ajánlatát. A vállalat előter­jesztését figyelembe véve a Gazdasági Bizottság úgy döntött, hogy az új gyárra előirányzott összeg terhére Vásárhelyen 300 tonnás kö­töttáru-kapacitást kell léte­síteni. A mátészalkai fej­lesztés címén a szaktárca ál­tal meghirdetett beruházási Biztosított az ország kenyere Köszönet a betakarításban résztvevőknek Dr. Dimény Imre mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszter az aratás befeje­zése alkalmából köszönő le­velet intézett a betakarítás­ban részt vett dolgozókhoz. A levélben ezt írja: A mezőgazdaság dolgozói az utóbbi évtizedek legne­hezebb, embert és gépet egyaránt próbára tevő ga­bonabetakarítását befejez­ték. Magtárba került az or­szág jövő évi kenyere. A gabonabetakarítás min­dig nagy erőpróbája volt a mezőgazdaságnak. Ebben az évben a munkát az ország jelentós részén nagymérték­ben nehezítette a rendkívüli csapadékos időjárás. Mégis úrrá tudtunk lenni a nehéz helyzeten, elsősorban azért, mert az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek — a jobb műszaki, anyagi el­látást jól kihasználva — szervezetten készültek fel a munkára, és a gabonabeta­karításban részt vevők a nehéz körülmények között is nagy lelkesedéssel, fele­lősségérzettel és fegyelme­zetten. sokszor éjt nappallá téve dolgoztak. Az idei gabonabetakarítás során a társadalmi összefo­gás újabb, qagyszerű példá­ja valósult meg. ismét bebi­zonyosodott, milyen nagy erőt jelent a szocialista me­zőgazdasági nagyüzemek és dolgozóinak összefogása, egvmás iránti szolidaritása. Ezt bizonyítja az a gyors és nagyarányú segítség, amelyet a nehéz helyzetbe került területeken gazdál­kodó állami gazdaságoknak és termelőszövetkezeteknek gépátcsoportosítással, mun­kaerő-rendelkezésre bocsá­tásával hyújtottak a gabo­nabetakaritást korábban be­fejező mezőgazdasági nagy­üzemek. A kiváló és áldozatkész munkával segítették a gabo­nabetakarítást a társadalmi, az állami és az érdekkép­viseleti szervek, a gabona­felvásárló, gép- és alkatrész­gyártó és ellátó vállalatok, valamint a közlekedés, a vasút és a közrendészet dol­gozói. A szervezettség, a társa­dalmi összefogás és különö­sen az emberi áldozatkész­ség eredménye, hogy az el­múlt évihez hasonló jó ga­bonatermést takarítottunk be. Biztosított az ország ke­nyere, megfelelő tartalékok­kal rendelkezünk, és tovább tudjuk javítani az állatállo­mány takarmányellátását is. A gabonabetakarítás sike­res befejezése alkalmából elismerésemet és köszönete­met fejezem ki mindazok­nak, akik munkájukkal, szorgalmukkal hozzájárultak az idei, nehéz gabonabeta­karítás sikeres elvégzéséhez. A következő hetekben és hónapokban is nagy felada­tok végrehajtása vár a me­zőgazdaságra. Jelentős terü­leteken keM a gabonatarlót elmunkálni, és szervezetten fel kell készülni a gabona­betakarításhoz hasonló nagy feladatokra; a kapásnövé­nyek ígéretes termésének betakarítására, a szüretre, valamint a jövő évet meg­alapozó őszi talajművelési, vetési munkák elvégzésére. Meggyőződésem — fejezi be levelét a miniszter —, hogy az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, a felvásárló, és a szolgáltató vállalatok, az állami irányí­tás dolgozói szervezett fel­készüléssel az őszi munkák során újabb sikereket érnek el, és ezzel hozzájárulnak az élelmiszer-gazdaság idei ter­veinek maradéktalan telje­sítéséhez. versenypályázat során a vál­lalat tehát további 1 millió 126 ezer darabos fejlesztésre kapott lehetőséget. A számok tükrében Ez a fejlesztési program jelentős beruházási összeget igényel. Mindent összevetve 537,5 millió forint szükséges a rekonstrukció, a bővítési program megvalósításához. Saját fejlesztési alapból 31,8 milliót, hitelből 302,7, állami támogatás 290 és egyéb hoz­zájárulásból 13 millió forin­tot használnak majd fel. Ha megvalósítják, a vállalat ex­port értékesítése 58,5, belke­reskedelmi értékesítése 39,1, árbevétele pedig 76,6 száza­lékkal növekszik. A megfia­talított gépparkkal elsősorban magas minőségi és esztétikai igényű exkluzív termékeket gyárthatnak. Az ötéves terv végén 1975-ben 1970-hez mérten a vállalat nyeresége 120 millió forinttal lesz több. A rekonstrukció során az erkölcsileg és az igen nagy mennyiségben fizikailag is elavult gépek helyett gyors­fordulatú, magas automati­záltságú és mintázó képessé­gű gépeket állítanak üzem­be. A kikészítő technológia korszerűsítését a darabfesté­si eljárás és a thermofixálás kiterjesztése biztosítja. Az új technika és techno­lógia lehetőséget ad a szin­tetikus, polieszter szálak nagyobb mértékű felhaszná­lására. A vállalat gyárt­mánystruktúrája, a korszerű­ségi és választéki nemzetkö­zi színvonalhoz mérten ed­dig túlzottan homogén volt. A síkhurkológépi termelés évi közel kétmilliós nagy­ságrendben zömmel sima — nem mintás — áruból állott. A rekonstrukció eredménye­ként termelésbe állított gé­pekkel 2 millió 750 ezer úgynevezett régi típusú árut alakítanak kí korszerűvé, az exportpiacokon továbbra is versenyképes cikké. Jó ütemben halad m Beruházás, építés munká­ja Hódmezővásárhelyen jó ütemben halad. Már áll az új épület váza. A gépek üzembe helyezése is tervsze­rűen folyik. Ez év végéig több mint 130 millió forint értékű gép érkezik meg. A í már eddig megérkezett gé­pék felszerelése néha késve kezdődött el, mert a szere­lők nem jöttek időben. Ez azonban nem okozott ko­moly kiesést. Ezért elmond­hatjuk, hogy a rekonstruk­ció második évében a HÓ­DIKÖT-ben ütemesen való­sítják meg a fejlesztési prog­ramot. Nagy Pál Szeretet nélkül Különös históriát olvastam a közelmúltban. Egy — ha emlékezetem nem csal — angliai csecsemőotthonban mindent, a legjobb ellátást, a legkorszerűbb egészségügyi feltételeket biztosítottak a picinyeknek. Precízen, ponto­san adagoltak mindent, ami­re csak szükségük lehetett. Program szerint... Mégis, nagyobb volt a cse­csemőhalandóság, mint egy kevésbé felszerelt otthonban, ahol talán nem volt olyan tökéletes az ellátás, de egy kis babusgatást, gügyögést is kaptak az apróságok. Progra­mon kívül... egy kis anyás­kodást — szeretetet. A tényre felfigyeltek orvo­sok, tudósok. Lám: a palán­tának elég, ha minden táp­anyagot megkap. Az ember­palántának — nem. Ha sze­retet nem éri, olyan, mintha az éltető fénytől fosztanák meg a növényt. De má­sok fi­gyelnek-e erre a szükségre? Szülők, akik sok mindent megadnak utó­daiknak, csak a szeretetet nem; és szülők, akiktől sem szeretetet, sem ajándékot, olykor még a legszüksége­sebbet sem kapják meg a gyerekek... Milyen nagy a szeretetlenség skálája, meny­nyi a pótolnivaló! S van-e, aki pótolja az édesanya és az apa helyett? Beszélgetünk G. Katalin­nal. Hosszú, fekete haja sze­mébe hull, de mintha enél­kül is rejteni akarná tekinte­tét. Ül az igazgatói irodában, a piros köpenyben valószí­nűtlenül vékonynak tűnik. Ez a kislány két évvel ez­előtt azért tért vissza az ál­lami gondozásból a szülői házba, mert remélt valamit. Kedvességet, gyöngédséget, szeretetet várt az anyjától, aki szintén kérte — engedjék vissza hozzá. Aztán akkorát, de akkorát csalódott, hogy most újra az intézetbe jött vissza. A családinál ottho­nabb otthona. — Kaptál-e valakitől a családban szeretetet? — Hát ilyen nem volt. Anyukám folyton veszekedett velem. Sőt, azt is megmond­ta: ő gyűlöl engem. — És a nevelőapád? — ö sokszor védett. De ivott és mindig veszekedés volt odahaza. — Meg is vertek? Tiltakozó mozdulatot tesz. — Ebben a levélben azt írod — mutatom neki a ke­zeírását — hogy: a húgomat megverte, aztán engem. Szégyellősen rámhagyja — bevallja. — Hát igen, ha ivott, ak­kor ütött is. Elszorul a torkom. Egy ilyen szegény kis teremtés­nek kell szégyenkezni a durvaságokért, amiket el­szenvedett? — És mások? Tapasztal­tál-e mások részéről ked­vességet, jó akaratot, gyön­gédséget? — Ültem az iskolapadban. Akkor is zűr volt odahaza. Sírtam. Odajött a kémiataná­rom, kérdezte, miért sírok? Vigasztalt. Aztán sokat be­széltünk a problémámról. Az osztályfőnökét és a ké­miatanárát említi, mint akik­től valami szeretetpótlékot kapott. És még egy távoli rokont. Érzem a szavain: hálás ezért — akkor is, ha az igazi, az anyai szeretet pótolhatatlan. Kevéske mesterséges fény is jó a növénynek. A má­soktól kapott szeretet az emberpalántának. Emberré lenni segíteni. Kati 17 esztendős. Most végezte a nyolcadikat. So­vány, alig 49 kilót nyom. — Egy lakó a házból ösz­szetalálkozott velem az ut­cán. Mondtam neki, szóljon anyának, küldje be az ott­honmaradt ruháimat. Azt mondta erre, én már nem érdeklem, nem küldi. esélye van hozzá, mint előbbi környezetében. A három kívánságot emlí­tem. Ha lehetne, mit kí­vánna? Hallgatás. Sokszor kell új­ra kérdezni, míg — az igaz­gatónő, Hajdú Istvánné se­gítségével — kibarkohbázzuk a válaszokat. S közben meny­nyi érzés hullámzik át az ar­cán, szemén! — Férjhez szeretnél men­ni? — Igen. — Ahhoz a fiúhoz, akivel most jársz? — Igen. — Szép, igazi otthonod le­gyen? — Igent Pótkívánság: a gyerekek. S a szeretethiány és -igény jel­legzetes tükröződése: ő na­gyon jó akar lenni a gyere­keihez, nagyon vigyáz majd rájuk, azt a szeretetet, amit ő nem kapott meg, sokszoro­san megkapják tőle. — Már észrevettük, na­gyon szereti a kicsiket — mondja az igazgatónő. Az ápolónő kislányával játszo­gat, sétál vele. Katalin szája sarkából mintha eltűnne a meg-meg­ránduló keserű vonás. Lesz-e még vidám és bol­dog? Ha teljesülnek a kíván­ságai, biztosan. Persze, mint az igazgatónő elmondja, megvannak a veszélyei is az ilyen kislányok életútjának. Ahogy a szeretet szivárványa felé mennek — ami sokszor egybefonódik a szerelemmel — könnyen éri csalódás őket. S jobban meg is 6inylik a csalatkozást. HÁROM PLUSZ EGY Magyar szőnyegek harminc országban A keleti országokon kívül Magyarország a klasszikus, úgynevezett keleti szőnyegek egyik legnágyobb exportőre a világon. A szőnyegeket négy kontinens harminc országá­ban kedvelik és vásárolják, Kanadától Japánig. Évente átlag 15 százalékkal emelke­dik az ARTEX Külkereske­delmi Vállalat forgalma. A múlt esztendőkben több mint 2 milliós forgalmat bonyolí­tott le. Évről évre nagyobb az érdeklődés a kézzel szőtt és csomózott szőnyegek iránt: a klasszikus keleti mintájú perzsa olyannyira ismert a világ minden táján, hogy magyar perzsaként emlege­tik. Mind több modern min­tázatú szőnyeget is rendel­nek a külföldi cégek és vál­lalatok. Olaszországban a modern, Amerikában a ha­gyományos minták iránt na­gyobb az érdeklődés. Az esztendőnként rendsze­resen megrendezett nemzet­közi szőnyegkiállításon az idén is nagy sikert aratott az ARTEX. Menekü­lésszerűen jött el otthonról. A szülők ugyanis ellenezték az állami gondozásba vételt. Az anya fogadkozott: majd rendezik a dolgokat. Persze fogadkozott akkor is, amikor hazakérték a kislányt — aki egyébként élete nagy részét állami gondozásban töltötte, s aki gyermeki naivsággal vágyott is édesanyjához. Hátha ... De most menekü­lésszerű gyorsasággal pakolta a legszükségesebb holmiját: nehogy hazaérjen valaki, és megakadályozza. Így aztán ott maradt a holmik egy része. A Kállai Éváról elnevezett leányotthon — menedék Kati számára. És itt van, aki tö­rődik a jövőjével is. — A nyáron dolgoztam a kenderfonóban. Fonó, és nyújtó kisegítő voltam; csé­vét lerakni, felszedni, válta­ni segítettem — mondja. A kendergyáriak kedvesen fogadták. Ez is közrejátszhat az elhatározásban: ősztől ugyanoda megy ipari tanuló­nak. Fonónő lesz. ösztöndijat is ad a gyár. Rendbejön a sorsa? Re­méljük Mindenesetre nagyobb ÉLÖ SZÜLÖK ÁRVÁI Katalin sorsa csak egy a sok hasonló­an alakult sors közül: a szü­lői szeretetet nélkülözők so­kan vannak. Élők árváiként élnek — úgy is kell gondos­kodni róluk. A társadalom humanizmusa sem állíthat mindegyikük mellé pótma­mát. De igen is melléjük áll­hat a felnőttek humanizmu­sa: a munkahelyi társak na­gyobb figyelmessége, körül­tekintőbb gondoskodása. Tu­dunk szocialista brigádokról, akik patronálnak intézeti kisgyerekeket: vasárnapon­ként hol egyik, hol másik brigádtagnál ebédelnek, ját­szanak, éreztetnek valamit az otthon légköréből. Nagyon szép példa ez. Követnivaló. Elgondolom, hogy azt a kislányt senki se fogja meg­látogatni jövő vasárnap. A családból — és később sem. Talán a gyári nagy család szeretetéből telne arra is, hogy egy-egy brigád a maga lányának-fiának tekintsen ilyen tizenéves, az élettel most ismerkedő fiatalokat is. Hogy az árnyékos oldal után többet tudjanak a fény­ről is. Ami — emberségük sudárodásához, kiteljesedésé­hez — elengedhetetlen. Simái Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom