Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-24 / 199. szám

2 CSÜTÖRTÖK, 1973. AUGUSZTUS S£ Az első lépés O * * t éve, 1967. augusztus 24-én, a genfi tizennyolcha­talmi leszerelési értekezletnek 325. ülésén Roscsin szovjet delegátus előterjesztette az atomsorompó­Javaslatot, és ezzel az utolsó pontig megegyező szövegű javaslattervezetet nyújtott be az Egyesült Államok kül­dötte, Forster is. A két legnagyobb hutalom, a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között tehát hosszú-hosszú viták, tárgyalások után egyetértés jött létre olyan szer­ződés ügyében, amelynek későbbi aláírói — minden atom­fegyverrel rendelkező és az ilyennek birtokában nem levő ország csatlakozhatott — kötelezték, magukat, hogy meg­akadályozzák az atomfegyverek továbbterjedését. Az atomsorompó-egyezményben történt szovjet—ame­rikai egyetértés előestéjén Konrád Adenauer (aki éppen Madridban Francónál volt látogatóban) indulatosan dö­rögte: „Ami most Genfben készül — tragédia lesz a né­metek számára!" Az agg nyugatnémet államférfi akkor ugyan már lelépett az aktiv politika színpadáról, de még a sír széléről is óva intette honfitársait attól, hogy el­fogadják a szerinte legrosszabbat: belenyugodjanak az atomfegyver birtoklásának hiányába. Meg kell adni, utódai Kiesingertől Straussig, elkesere­dett utóharcokban, az utolsó leheletig védték az adenaueri örökséget. Az is bizonyos azonban, hogy amikor a német választók végre a realitásokkal számoló Brandt—Scheel­kormányt juttatták hatalomra — amely megértette és el­fogadta az atomsorompó-egyezmény sarkalatos célját, hogy tudniillik éppen Nyugat-Németország sohase válhas­sék nukleáris hatalommá, akkor és azzal kezdődött meg a kedvező Irányú változás Európában. S ilyen értelem­ben az atomsorompó-szerződés a kialakuló európai bizton­sági rendszernek fontos eleme. öt évvel ezelőtt nagyon feszült nemzetközi helyzet­ben sikerült Genfben megegyezésre jutnia a Szovjetunió­nak és az Egyesült Államoknak. Azóta részben a genfi leszerelési értekezlet,, részben a csúcstalálkozók újabb fontos lépéseket hoztak, amelyek a fegyverkezés korláto­zása Irányába mutatnak. Ezek közül a legfontosabb a moszkvai csúcsmegegyezés: a SALT. Most, mikor már tető alatt van a SALT első szakasza, mindezek ismeretében reálisan, de opttmistán tekint a világközvélemény a Genf­ben folytatandó szovjet—amerikai rakétatárgyalások elé. N. J. Nixon-show — kis hibákkal M agyar idő szerint csütörtökön hajnalban Nixon el­nök beszédével fejeződik be a Republikánus Párt háromnapos elnökjelölő konvenciója, amelynek óra­mű pontosságú, olajozott menetét csupán egy-két apróság zavarta meg. A keddi napirendről szétküldött sajtótájékoztatók közé véletlenül belekeverték a konvenció rendezőségének belső használatára készült forgatókönyv keddre vonatkozó egyik lapját, s ennek birtokában a CBS tudósítója már hét órá­val aa • elnök jelölő szavazás megkezdése előtt tájékoztat­hatta a nagyérdemű tv-közönséget, hogy Miami Beach-i idő szerint pontban este 10 óra 30 perckor Gerald Ford, a konvenció elnöke csendet kér, és a következő bejelen­tést teszi: „Valamennyi küldött szavazatát feljegyezték a szavazatszedók. Közölték velem, hogy 1348 szavazatot ka­pott Richárd M. Nixon..." Ezen a ponton a forgatókönyv 10.33 órai kezdettel 12 perces demonstrációt irányzott elő „Nixon — most" jelszóval. Az évtized politikai tv-látványossága, amely az USA első „színtiszta elektronikus elnökjelöltjét" produkálta, a valóságban csupán egyetlen szavazattal tért el a forgató­könyvtől. Miután Paul McCloskey kijelentette, hogy amíg bombák hullanak Vietnamra, addig nem szavaz Nixonra, a háborúellenes republikánus politikus Üj-Mexikóban el­nyert egy küldött szavazatát az állam pártküldöttsége nagy mentegetőzések közepette kénytelen volt Nixon elnök el­len leadni. Míg a jelölési komédia folyt, a konvenció épülete előtt több ezren tüntettek a vietnami háború és a fajüldözés ellen. A rendőrség több mint 200 fiatalt letartóztatott. Ezektől a „szépséghibáktól" eltekintve azonban tökéle­tes volt a rendezés. Az elnök újrajelölésére felsőfokú di­cséretek kíséretében Nelson Rockefeller tett javaslatot. r Ázsiai dilemma — Kelet-Afrikában A hírügynökségek legfrissebb jelentései szerint Idi Amin tábornok, Uganda köztársa.' gi elnöke újra megváltoztatta elhatározását az ázsiai származású lakosok kiutasításának kérdésében. Ez már a generális­államfő sokadik döntése. Az elmúlt hét szombatján a nyu­gat-ugandai Runga-Klri városkában azt jelentette be, hogy valamennyi Ugandában élő ázsiai származású lakosnak el kell hagynia az országot, beleértve a legmagasabb kép­zettséget igénylő hivatások gyakorlóit, valamint azokat ts, akik már régen kérték és megkapták az ugandai állam- i polgárságot. Aminnak ez a néhánynapos drákói döntése nemcsak Ugandában kevert nagy vihart, hanem Indiában, Angliában és a szomszédos kelet-afrikai országokban, ne­vezetesen Kenyában és Tanzániában is. Indiában azért, mert az érintett összes, mintegy 83 ezer Ugandában élő ázsiai jelentős része indiai szárma­zású. Letelepítésüket az angolok hajtották végre, még a múlt század második felében. London célja az volt, hogy lojális indiai, elsősorban kereskedőközösséggel növelje a | saját befolyását ebben u brit gyarmatosítás szempontjá­ból akkor rendkívüli jelentőségűvé vált térségben. Hasonló volt a helyzet a másik két kelet-afrikai or­szágban is. Ugandahoz hasonlóan Tanzániában és Kenyá­ban is jórészt az ázsiaiak töltöttek be valamiféle közép­rétegszerepet, a fehérek és a feketék között. Az ebből származó ellenszenvet meglovagolva hozta meg kitelepítési döntését Idi Amin — azt a döntést, amelyet most ismét i módosítania kell. Nemcsak indiai, angol, sőt tanzániai nyomásra (Nyerere tanzániai elnök fajüldöző gesztusként ítélte el a kiutasítást), hanem saját gazdasági érdekeinek alaposabb átgondolása nyomán. Aligha lehet vitás, hogy — túl a morális meggondolá­sokon — a kereskedelmi-gazdasági elit tömeges kiűzése nem maradna hatástalan Uganda amúgyis sebezhető bel­politlkui és pénzügyi helyzetében, SALT jóváhagyás m Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanacsa szövetségi és nem­zetiségi tanácsa külügyi bi- ' zottságainuk együttes ülésén szerdán jóváhagyták a ra­kétaelhárító rakétarendsze­rek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződést, amelyet az idém május 26-án Moszkvában Leonyid Brezs­nyev és Richárd Nixon írt alá. Mint a TASZSZ közli, a vita valamennyi felszólaló­ja egyöntetűen támogatta a mindennemű módosítás nél­kül előterjesztett szerződést, s ennek nyomán két külügyi bizottság úgy határozott, hogy a szerződést jóváhagy­ja és ratifikálásra a legfel­sőbb tanács elnöksége elé terjeszti. Franciaországot járva Á két Cité között Reimsből jövünk, észak­kelet Franciaország útjain, vasárnap este. Az északi nagy autoroute, a négysá­vos, eléggé zsúfolt. Eléggé, mert mostanában a vakáció elején nem vasárnap • este, hanem pénteken nagy a zsú­foltság. De inkább a déli főútvonalon. Nice és Saint Tropez még mindig jobban vonzza a nyaralókat, nem beszélve a Jura, Alpok és Pyreneusok vidékéről — mint az északi rész. Bretag­ne szegény, sziklás és sze­les, Dauville pedig nagyon drága. A Figaro két-három­naponként közli a panziók Brandt-Schumann találkozó Wllly Brandt bonni kancíllár hivatalában fogadta Maurlcc Schu­mann francia külügyminisztert, s megUeszálcst folytattak a terve­zett nyugat-európai csúcstalálkozóról. A tárgyalásokba később lekapcsolódott Walter Bcheel, nyugatnémet külügyminiszter ég Helmut Schinldt, szövetségi gazdasági és pénzügyminiszter Is. A francia külügyminiszter ma, csütörtökön Londonba utazik, ahol a Bonnban is megvitatott kérdésekről Edward Heatli brit miniszterelnökkel folytat majd eszmecserét A felszabadító erők Da Nang kapujában Ma ismét Vietnam konferencia Párixsban • Saigon (UPI, AFP) A dél-vietnami népi fel­badító erők szerdán ismét rakétákkal lőtték a déli or­szágrész második legnagyoHy városát, Da Nang kikötőva­ros katonai célpontjait és a közvetlen közelében levő nagy amerikai katonai tá­maszpontot. Az északi fronton levő Quang Tri tartományi szék­hely térségében változatla­nul heves harcok dúlnak. Amerikai vadászbombázók s B—52-es repülőerődök a szorongatott helyzetben levő saigoni szövetségeseik támo­gatására szerdán ismét több hullámban bombázták a dé­li országrész három legésza­kibb tartományának felsza­badított területeit. Saigonban szerdán már a második napja nem jelenik I meg a napilapok zöme. A j lapkiadók szövetsége a Thieu-rezsim új, rendkívül szigorú „sajtótörvénye" elle­ni tiltakozásul rendelte el a kétnapos sztrájkot. E tör­vény kimondja, a . jövőben: betiltják mindazokat a na­pilapokat, amelyeknek két kiadását „a nemzetbiztonsá­got sértő cikkek közlése mi­att" elkobozzák a hatósá­gok. Párizs <AP) A párizsi Vietnam-konfe­rencia csütörtöki. — sorrend­ben 150. ülésén — nem vesz részt sem a VDK, sem az Egyesült Államok küldöttsé­gének vezetője. William J. Porter nagykö­vet, az amerikai delegáció vezetője „rövid szabadságon lesz" Európa valamely meg nem jelölt pontján, Xuan Thuy miniszter, a Demokra­tikus Vietnam küldöttségé­nek vezetője pedig orvosai­nak tanácsára a franciaor­szági Grenoble közelében pihen. A csütörtöki ülésen a két küldöttségvezető helyet­tese folytatja majd a tanács­kozásokat. Ezzel szemben jelen lesz Nguyen Thl Binh asszony, a DIFK külügymi­nisztere és Párizsban tárgya­ló küldöttségének vezetője, valamint Pham Dang Lam, a saigoni küldöttség vezető­je. és szállodák árát. Bizony 2000 frank átlagjövedelem­ből a takarékos francia nem szívesen ad 80—90 frankot egynapi ellátásért. Inkább a kis vidéki házak és olcsó kempingszállodák vonzzák. Ott már kap egy fürdőszo­bás, két nagy francia­ágyas szobát 25—40 frank között. A kosztot meg meg­oldja a halpiacról. Na, de hallgassuk a pano­rémabusz sofőrjének morgá­sát. Megint egy „feu rouge" — piros lámpa. Próbál ugyan egy ideig a külső bu­levárok négy sávján halad­ni, de csak be kell egyszer menni a városba. Északról kocogunk befelé, érintjük a Porté Saint Martin (már a belső buleváron) vidékét, és nézegetjük a vasárnap esti sörözőket a bisztrók „comp­toir"-jainál. A törzsvendé­get néha le ls ülteti a pat­ron (tulaj). Él-el játszanak egy parti „belotte"-ot, a mi ultink népszerű francia rokonát. Végre, nagy ne­hezen átfutunk a 35 Szaj­na-híd egyikén, ami a vá­ros szívébe a Cité-szigetre vezet. Civitas latinul város. Itt volt az a Párisii nevű gall­törzsi szállás, a Szajna két ágának védelmében, amit Julius Cézár légionáriusai meghódítottak az emlékeze­tes galliai hadjáratban, i. e. 60 körül. A buszsofőr, aki 2500 frank körül keres, meg valami kilométerpénzt is kap, ha Ilyen szombat— vasárnapi túrákra megy, na­gyon igyekszik. 8 óra el­múlt. A „szent" étkezés, a családi vacsora ideje, s neki még a garázsból ki kell futnia Versailles-ba. T. i. ott lakik. Mint egykor a Napkirály. Csak távolabb a kastélytól, egy kis kertes házban. No, mondom — megérdemli a krigli sört. Nem. mondja, sört azt nem iszom. Izzaszt ilyen meleg­ben, és kábít is. Inkább a 11 fokos kis vörös boromat, azt is csak vacsora közben. S annak csak 2 frank li­terje. S megint jön az egyik francia étkezési babona: se­gíti az emésztést. „De nem ég tőle a gyomra?" Nem. miért égne? Utána egy jó szelet hús, a végén egy kis sajt, s mintha nem is ivott volna az ember. Lehet lo­csolni a borsót, krumplit, meg a dáliákat. A Sorbonne előtt tesz le, a kis téren, a Richelíeu sír­ját őrző kápolna előtt, ahol mindig egy élő szamár jel­zi a Csacsihoz címzett biszt­rót, és igen vonzza a turis­tákat. Itt jól lehet parkol­ni. Ide rohantunk mi Is — no nem a csacsihoz, hanem a Sorbonne-ra minden reg­gel. Mert hát az ösztöndíjat nem adták ingyen. Le is kellett vizsgázni. Elővettem ugyan a 35 évvel ezelőtti vizsgadiplomámat, * amit RUDI ELEX ugyanez a szerv állított ki, de azt mondták: nem árt felfrissíteni az akkori tu­dást. Szerencsére a profesz­szornő is 1938-ban járt a Sorbonne-ra, egy teremben hallgattuk Ascolit, aki V. Hugóról beszélt húsz évig. Most persze más írók van­nak soron: Malraux, akinek nem kell elhinni egy sorát sem, amíg az ember Fro­hok amerikai tudós pontos adatait nem konzultálja. Egyébként sem jó író Mal­raux, tudom meg a Riche­líeu auditórium maximum­ban, amit itt amphiteátrum­nak neveznek, lehet azért, mert minden professzor igyekszik vicceket is mon­dani — no meg körkörös alakú, mint egy római cir­kusz. Azért nem jó író, mert a francia konkrét nyelv. Azt mondja, hogy asztal és szék. De Malraux folyton elvont szavakat használ. Ilyeneket, mint ön­feláldozás, barátság, harc. Nagyon rossz író — mond­ja M. Adam, huncutul mo­solyogva. De azért teljes egy órán mesélt az indoki­nal templomok kirablásától jelenlegi nyugdíjas koráig, amikor is egy magkereske­dő lánya, a híres Villemo­rin Anna istápolja. Na, de hagyjuk a plety­kákat. Este van, sőt a Demfert-Rochereau isten­telenül hosszú lépcsőin és folyosóin levő órán már 10 perc múlva éjfél, s az utol­só vonat %1-kor megy a másik Citébe, a Cité Uni­versitaire nevű parkos egye temi városrészbe. Itt végre van egy-egy kis hűvösség a Egerek Hegye (Parc Mon souris) és a Svéd ház kö zött. Lassan bandukolunk fáradtan a sok benyomástól. és keresgéljük azt a kis vertheimkulcsszerűséget, amiért 50 frank letétet kel­lett adni. Ma sem értem, hogy nyithatja ugyanaz a pici kulcs a kaput, a frizsi­dert, meg a szobámat. Köz­ben a svéd színész szom­széd nagyokat csapkod az ajtóval, mert ilyenkor meg;, zuhanyozni. A többiek — egy thaiföldi kislány, aki' a buddhizmusról írja a dokto­rátusát, a spanyol fogász­nő és az olasz Camus-kuta­tó már rég alszanak. Csen­desen csapom be a frizsi­der ajtaját, miután megit­tam egy pohár Colát. Liter­je egyötven a fűszeresnél. Pohárja egyhetven a biszt­róban. Aludni próbálok, de a Bulevár Jourdan bugása úgy hallatszik a fákon á'. mintha dagály nyeldesné :-. Cité parkfalát. Vihar készii1 mint egész július minden éjszakáján. Becsukom a parkra néző ablakokat, és a nyakam alá gyűröm a hur­ka párnát. Tátray Barna Előtérben a politikai Bonn A december 3-i rendkívüli i választások kiírásának látha­! tóan az ellenzék részéről sem j lesz akadálya. Szerdán azon­ban olyan hirek terjedtek el Bonnban, hogy a december 3-hoz igazodó ütemterv még­is „felborulhat" a választá­sokat esetleg a tervezettnél sokkal hamarabb kiírják. Brandt kancellár a hírek sze­rint azt fontolgatja, hogy a maga részéről ne terjessze-e be a vártnál sokkal koráb­ban a bizalmi kérdést eRv rendkívüli parlamenti ülé­sen. Ez esetben a Bundes­tag szeptember 12. és 14. kö­zött szavazhatna erről, és így a választások napját no­vember 12-re vagy november 19-re tűzhetnék ki. Santiago de Chile A törvény előtt vonnak fe­lelősségre 120 személyt a kö­zül a kétszáz letartóztatott közül, akiket a hétfői jobb­oldali zavargások során vet­tek őrizetbe a hatóságok a chilei fővárosban. A többle­ket szabadon bocsátják. Mint Santiagóban szerdán hivata­losan közölték, a szóban for­gó rendzavarók ellen a jog­rend és az állam belső biz­tonságának megsértése miatt emelnek vádat. Üj-Delhi Üj-Delhlben a hét végén magas rangú indiai és pa­kisztáni vezetők találkoznak, hogy megvitassák a múlt hó­napban aláírt szimlui egyez mény ótn bekövetkezett fej­leményeket, és az egyezmény végrehajtáséval kapcsolatos kérdéseket. Belfast Több bombarobbanás tör­tént szerdán délután az észak-ír fővárosban. A me­rénylők ezúttal ls sűrűn lá­togatott helyeken, középüle­teken helyeztek el pokolgé­peket, de időben figyelmez­tették a benntartózkodókat, s ezért a robbanások csak anyagi kárt okoztak. rendezés M KIIIró (MTI) Az ENSZ-közgyúles őszi ülésszakát megelőző egyip­tomi diplomáciai kumpány egyértelműen arról tanúsko­dik, hogy Kairó ez Idő sze­rint a közel-keleti válság politikai megoldására össz­pontosítja erőfeszítéseit. Most arra van szükségünk, hogy a Szovjetunióval, az Egye­sült Állomokkal, Nyugut­| Európával, nz el nem köte­lezett államokkal és az arub országokai együtt cseleked­jünk egy új kezdeményezés érdekében — jelentette ki Szndat elnök az egyiptomi parlament múlt hoti zárt ülésén az Associated Press beszámolója szerint. A szerdal A1 Ahram sze­rint a diplomáciai erőfeszíté­sek révén elsősorban a nyu­gat-európai államokat igye­keznek rávenni arra, hogy tanúsítsanak objektívebb magatartást a közel-keleti válságot tlletőqn.

Next

/
Oldalképek
Tartalom