Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-17 / 193. szám

t CSLITÜKTÜK, 191U. AL0UHZTU8 H. llj idők, új szokások Levelet hozott A posta. Idős, 70 év körüli falusi nénike írta. Azt fejtegeti benne közvetlen, egyszerű szavukkal, hogy az elmúlt évtized alatt mennyire megváltozott a fiatalok gondolkodásmódja, a régi szokásokhoz és hagyományokhoz való viszonya. Negyven évvel ezelőtt például elképzelhetetlen volt, hogy ne kereszteljék meg az újszülöttet, egyházi szertartás nélkül temessenek, az egyház közreműködése nélkül kössenek házasságot, és így tovább. Pedig ezek a kialakult szokások szépek voltak... Igaza van Mariska nénlaek. a sorok írójának, valóban, ma egyre több és több a társadalmilag rendezett családi ünnepségek iránti igény, mint 15—20 évvel ezelőtt. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy a kapitalista életstílusra jellemző „befelé forduló", a társadalmi renddel szemben álló, visszahúzódó családtípust hazánkban már felváltotta a társadalom érdekelvei és feladataival azonosuló, a társadalom egészéhez egyre több szállal kötődő „kifelé forduló" családtípus. A vallásos hagyományoktól való elszakadás, a szocialista erkölcsi . tudat megerősödése olyan ütemben történik, ahogyan az egész társadalmi közgondolkodás átalakulása megvalósul. Ez pedig szoros összefüggésben van uz életkörülmények, az életmód, valamint u társadalom hétköznapjait és Ünnepelt egyaránt átszövő szokásrendszernek uz új életformákat tükröző fokozatos megváltoztatásával. Az Idő halad, s a régi szokásokat felváltják az új társadalmi és gazdasági helyzetnek megfelelő újak. Ily módon került előtérbe a családi ünnepek társadalmi megrendezésének az Igénye. Történetének ismerete céljából érdemes elmondani, hogy a családi ünnepek társadalmi megrendezése szervezett módon 1959 óta történik hazánkban, s megállapítható, hogy néhány esztendő alatt tömegigénnyé, tömegmozgalommá szélesedettAnnyira, hogy 1982-ben már szükségessé vált Jogszabályban ls rögzíteni az érdekelt szervek felelősségét és konkrét feladatalt Egyetértünk azzal a megállapítással, hogy a családi események társadalmi megrendezése az évek során egyNem halálsugár, hanem a gyógyítás eszköze Lézer a gyógyításban Amikor először sikerült nél egyaránt sikerült a gyólétrehoznl, a legtöbb laikus gyulás időtartamát jelentőa fantasztikus regények ha- son, a korábbinak kétharlálsugarának vélte és félte madá rövldttenl. Amikor a lazert, a tudománynak ezt . uz új vívmányát, umely vol- azton azt »• kiderítették, tűképpen nem egyéb vékony hogy ezt az eredményt asebnyalabbu kényszerltett és gyógyulásban olv fontos szerendezettó fegyelmezett fény- repet játszó kollagén kifejtőAztán a legkülönbözőbb désének befolyásolásén kealkalmazásl lehetőségeket tn- resztül értek el, megkezdték lálték meg számára a szak- iVA eljárás alkalmazásút az emberek, s ma már vltathn- emberen ls. tgtlanul növekvő szerepe van ,, , a gyógyításban ls. így vált, mar listájuk van azokllletve válik a .lövőben ha- ról a betegekről, akiknél a láUugárból az élet sugarává, sebgyógyulést lézerrel slkoU hogy A leghumánusabb rüU mcggyorB(tuniok. Volt tudomány terén ls ellndulha- , .. .,„ , . . tott a karrier útján, abban koztUk olyön eset amikor a kis Magyarország orvosul- a magyar gyártmányú hónnak ls Jutott, nem ls Jelen- um-neongáz lézerrel folytatékte,1<!íl vW ,2 ,™KE tott kezelés hat hét alatt beuz elsők között alkalmazták , ,, „ . . ,, A lézert a eebgyógyulás segl- KJ'ógyltotta azt a sebet, amely tésére. előzőleg teljes két éven át Amikor külföldi próbálkö- semmiféle orvosi beavatkozások bebizonyították, hogy tógra nem volt haJlandó A hatalmas, gigászi energiájú lézersugárral szét lehet ugyan roncsolni például a rosszindulatú daganatokat, de ma még nem lehet megakadályozni. hngy egy-egy életben maradt diiganatsejt n szervezetben maradjon és újra kezdje a rombolást, a magyar kutatók más úton Indultak el. Megpróbálkoztak olyan metodika kidolgozásúval, amely nem alkalmaz egyszerre nagy energiadózisokat, hanem megismételt hegedni. rc szervezettebbé és színvonalasabbá vált, társadalmi uktlvahálózat jött létre, s juvult u lakosság körében folyó téjékoztutó, felvilágosító és propugundu tevékenység ls. Az ünnepségek érzelmi hatásának gazdagodásához jelentősen hozzájárult u művelődési intézmények (iskolák, zeneiskolák, művelődési otthonok) bekapcsolódása. Az Ünnepségeken közreműködő kórusok, ének- és hangszerszólisták, versmondók, köszöntőbrigádok hatásos módon juttatták kifejezésre a tárvadulom együttérzését, az egyén és a közösség szocialista viszonyát. A társadalmilag rendezett ünnepségek viszonylag gyorsan népszerűvé váltak. Ma mér kétségtelenül megállapítható, hogy a családi események társadalmi megrendezése csatát nyert. S ebben az Iskolának is nagy szerepe van. Nem vitás, az erkölcsi normák és szokások össztársadalmi méretekben történő viszonylag gyorsütemű átformálódása néha olyan jelenségeket ls magával hoz, melyeknek nem örülünk. Sajnos, akad több olyan a fiatalok között, aki tévesen magyarázza a szocialista erkölcsi követelményrendszer lényegét, s másként értelmezi még az emberi kapcsolatok és érzelmek felszabadulását. Ezzel nem tudunk egyetérteni, mert a vallási kötöttségek megszűnése nem válhat alapjává egy minden kötöttségtől mentes, a társadulom érdekét és rendjét, az emberi tisztességet semmibevevő életstílusnak, mert ez a társadalom felbomlását, széthullását hozná magával. A szocializmus szabadságeszménye csakis felelősséggel áthatott, kötelességtudó és a közös ügyért szívesen dolgozó társadalomban bontakozhat kl u maga teljességében. S ennek a célnak az eléréséért — való Igaz — még nagyon sokat kell tennlök az oktatási intézményeknek, az Üttörő és KISZ-szervezeleknek, s nem utolsósorban a szülőknek ls. A család a maga hagyományaival, szokásaival is nevel. Az iskola számára pedig közömbös, hogy a hagyományok és szokások miben gyökereznek, hogy a családban elengedhetetlen követelménynek tartják-e gyermekük szocialista szellemben történő kiművelését, vagy megmaradnak a „kettős nevelés" nagyon sokszor önhasonuláshöZ Vezető útján. Bánfalvi József BORIVÓKRÓL VALÓ A szegedi anekdotakincsből Csongor Győző gyűjtése Bár igazi hegyek nincsenek nálunk, csak olyan névlegesek, mint a Francziahegy — de a hegy levét mindig kedvelte a szegedi nemzet. Azt tartotta: Mért szőrpöl[jön Arpéd Ivadéku—árpát!? Bort Igyék [a magyar emberi..." A múltban is, a jelenben is akadunk elszánt borivókra. A hazatérők „nyomvonalai" kirajzolódnak a sugárutak mentén ... Tűzzünk tollhegyre néhány híreset a régi borivók közül: Tűzoltó Jóskáról nem sokat jegyzett föl a helyi történetírás, csak annyit, hogy a legnagyobb borszaktekintélynek számított a városban. Beceneve egyúttal foglalkozását is jelentette — már, hogy nála a második műszak is hasonló volt az elsőhöz —, amikor ls a pokoltorok szomja oltásáról volt szó. 1891-ben csak azért nem került be a borkiállítás zsűrijébe, mert attól tartottak: fölhörpinti az egész kiállítást... Ami a „mentési munkálatokat" Illeti, ehhez amúgy is köze volt a tűzoltóságnak, legalábbis a régi világban. Kis, igénytelen alHk volt, cérnát s tükröket árult a Mikszáth Kálmán utcában. Egyszerűen csak „Szúnyog"-nak hívták. Lakása sem volt. A Széchenyi tér vagy a Stefánia bokrai közt húzódott meg részegen. Egyszer elütötte a villamos a Kossuth L. sugárúton. Kocsi alá került. Kivonultak a tűzoltók daruval, fölemelték a kocsit — de az áldozat sehol sem volt. Az egyik tűzoltónak jutott eszébe, hogy körül kellene nézni a „Mega" boltban. Hát... ott is volt, itta a féldeci rumját. Mire a jegyzőkönyvet akarták fölvenni — már újra sehol sem volt... Ugyan megvan-e még az alsóvárosi temető mellett (vulamikor a Sándor-léle kocsma táján) az a nagy és mély árok, amelybe egy késő este belevorgődött uz öreg Vőnekl? Ott pihent reggelig, min a járókelők észre nem vették, Nosza, tűzoltóság, rendőrség — szokás szerint. A szolgálatos tűzoltó, mikor leereszkedett a mély árokba, hogy az élettelennek látszó testet fölemelje, felkiáltott: — Nem halott ez az embör, hanem ré•zögl Amire fölmordult az öreg Vőnekl: — A' mint hogy igaz isi,,. A szegedi cslzmadialegényekről azt tartották, hogy azok olyan szegények, ha eljutnak a kocsmába, akkor is csak nyolcuknak jut egy fél liter bor. No, de unnál több jutott a cslzmadiamesternek*. Lupi bácsinak hívták úgy kilencven évvel ezelőtt a klérdemösült csizmadiát, aki tllumlnált állapotban elkövetett „magánszámalról" vélt híressé a városban. íme egy Ilyent u •ok közül, följegyzett a történetírás: „.. .Mit neköm mán hír, dicsőség... mit ér néköm uz inka kincse, Krőzus gazdagsága és Salamon bőcsessége •. .7 Hu énylm vóna ez a hitvány... kockaküvekbUl összetákolt város... ez a palotás város, mit mondok ... ha lábaim ... éggy csizmadia lábal alatt... heverne az európai hat nagyhatalom ... sőt... ha én lönnék az úr u világ fölött... egy császár vóna a kocsisom ... Bismarck lönne az inasom ... a világ legös-legszöbb jánya a gyóntatóm ... háát... akkó' ls csak úgy leszopnám magamat a sárga fődig! Ügy seglccsön a magyarok Istenei..." 0 is Tápé festője volt... i Mint Nyilasy és Heller, Ármint — korán nyugíjazta. és haladó szellemű festőtárVüradl Kálmán (1878—1047) Már fiatalsága óta csuk a sai értékelték, is Tápé festője volt. Nevét festészet, s általában a mű- A szegedi naiv illetve hiába keressük u művészeti vészét kötötte le érdeklődé- autodidakta festők ' sorába Süli András és Tóbiásné, lexikonokban. Egyike 6 sét. A képek mellett faraazoknak a két világháború gott bútorokat is készített Palcsó Márián kívül/Váradl között festegető itteni autó- magának. Polgári állásában Kálmán tartózik. Munkássádldakta piktoroknak, akik- ezért ls nem boldogult. Fes- guk eredetiség és színvonal nek alakját elmosta az Idő. tészetlleg Nyilasy volt az tekintetében elütő, Süli jaPedig a most huszonöt éve eszményképe, s müveinek vérű, aki a szakmai véleelhunyt Váradinak von hatása nlntt állott. A tiszai mény szerint a magvar naiv néhány szép képe, amelyet töltésen sétálgató, vagy a festészet egyik legízesebb még a legjobb festők is szí- füzesekben beszélgető tarka- képviselője volt. Ami hárvesen vallanának maguké- ruhás tápéi parasztlányokat mójukat mégis összeköti, az nak" —. írta róla nekrológ- sokszor megfestette. S bér a felszabadulás előtti megtévesztő hasonlósággal delmes ként Dinnyés Ferenc, a nagy humánumú szegedi küzművészsors, mely mint korjelenség úgy a képművész. Tápé'és Algyő pa- Ny'la.y modorában, mégsem ™ ^STkSSnA feE rasztt élete és a Tlszatúj természeti környezete az Ő tők tehetségének, pályájának voltak ezek másolatok. ö is kijárt Tápéra, ott voltak kibontakozását sokszor megfestészetének is fő témája modelljei. Váradl szerénysé- akadályozta. Ezért ls szívlelett. Képeivel nemcsak a gére jellemző, hogy soha lendő meg Ortutay Gyula régi helybeli családok fa- nem vett részt kiállításokon, figyelmeztetése, aki hangsúlatn találkozhatunk, de — noha ezekre meghívásokat lyoztu, hogy „...gondoljunk Váradl leányának, Kopasz kapott. Iskolázatlanságának azokra a feladatokra, ameFerencnének adományaként tudata gátolta, hogy a hlvn- lV*t a naiv művészek,^ népparasztábrázolá- tásos művészek közé kerül- ' — egy-két sát a Móra Ferenc Múzeum jön. Nyllasyval bár kortárts Őrzi. sak voltak, Váradl Kálmán szüleivel nem Ismerték egymást." Ké gyermekként került Szeged művészek szinte felmérhetetHH _ len. és alig felmérhetöen személyesen gazdag alkotásainak világa kindl". A mostanában fel* re. Itt érettségizett és a MAV-nál helyezkedett el, plkturálís készségének szeahol a tanműhelyben szabadkézi rajzot tanított. Megromlott idegei miatt a vasút őt is — mint Tardos-T.aussig kívül csak Dinnyés Ferenc retlen követőjének nem vetődött szegedi naiv. paörült a mester, Az ösztönös, rasztfeető múzeum mielőbbi égének sze- létrehozása reméljük példakifejlesztését, niutatóan törleszteni fog a — reánk is háruló szép feladatból. Szelesi Zoltán rencsésebb megérdemlő Várnril Kálmán munkásságát, a közönségen kis adagok biológiai hatásé nak összegezésével tör az eredmény elérésére. Vizsgálták a kis adagok hatását a sejtekre, s elsőnek azt sikerült ignzolnlok, hogy a lézer fokozni ls, gátolni ls tudja a fehér vérsejteknek, a szervezet védekező hadsorege katónálnak funkcióját. Erre tó maszkodva kezdték meg kísérleteiket annak a megállapítására, lehet-e lézerrel gyorsítani a sebek gyógyulását. Bár minden részlet még nem tisztózott, ilyen módon sikerült egyrészt mély betekintést szereznlök a sebgyógyulgs mechanizmusába, másrészt a tapasztaltakat a gyakorlatban ls hasznosítani. A kísérleti állatok mechanikus eredetű es égési sebeiBERCZELI A. KÁROLY Hullámsír €>ggg 43. — Megengedi, méltóságos uram, hogy előre siessek, s bejelentsem megérkezését — készségeskedett Zombory, s mér rótta ls ugrálva a — Hívott a fene — gondolta magában a főjegyző, de talán u többiek is. — Csuk ídetoltad a pofádat. A terem, u szála, melyben régebben színlelőadásokat és bijlakat ls rendeztek, most Valóban zsúfolt volt, többen még álltak ls hátul a fal mellett, mert nem jutott számukra ülőhely. Az emelvény fölött Barabásnak Deákról és Klauzál Gáborról festett arcképe lógott. Ferenc József új portréja már néhány esztendeje elkészült ugyan, de a tanácstagok (mind Kossuthpártiak) különböző kifogásokat hangoztatva, melyek persze a mű művészi minőségére vonatkoztak, mindig elhalasztottak ünnepélyes kl-RARVACN UUIIIUUI.,, O .ÍM, ÍVTUA V, KOZWIK, minőig einaiasziouu K unnepeiyes K>lépcsöket, a labíájós Herrich támogatását pedig függesztését. Pálfy — hogy mindenkinek eleget rábízta a hajdúra. A zsivaj, a zümmögő lárma, mintha elmetszették volna, hirtelen megszűnt. Zombory csak intett a főkapitány felé, s már tárta ls ki a közgyűlési terem ajtaját a vendég előtt, aki levette magas kalapját s hagyta, hogy a hajdú a bundáját ls lesegítette. Aztán botját kezében tartva, Jelezve ezzed, hogy nélküle Is megáll a lábán, fegyelmezett, alig észrevehető sántikálással haladt előre a széksorok kőzött az emelvény felé, ahol hosszú zöld asztal mellett ültek néhányan, s neki középen hagytak helyet, a polgármester és a főkapitány között, aki elnöke volt n vízügyi bizottságnak, g mint ilyen, ő volt Illetékes a megbeszélés megnyitáséra és vezetésére ts. tegyen — azt javasolta, hogv várják meg a király legközelebbi látogatását, s akkor rendezzék meg e fölemelő szertartást a fölség Jelenlétében. mert mást mór úgvsem tehetnek. A vízügyi bizottság lagjaln kívül most mások is Jelen voltak, érdekeltek és érdeklődők, így a felsővárosi tiszai emberek is, Zsótér, Ábrahám, Bitó. Tombácz, de ott ült az első sorban Nngy Sándor, a Híradó főszerkesztője s a Napló képviseletében a fiatal Mikszáth Kálmán ls, hogy figyeljék a párharcot, melyre kilátás volt, s ha kell, esetleg hozzászóljanak az elhangzott beszédekhez. Mindjárt szemben oz emelvénnyel Ült Bakay Nándor, a képviselő, aki e megbeszélés kedvéért hagyta ott u parla~ £ndk hívtuk . én megjelentem - kezelt mt,ntet) „ jöu le szegedre. hogy szülővárosa értőbbekkel s helyet toglalt középütt Herrich, dc . . .. . , , , mielőtt végképp leült volna, egy udvarias gesz- dRkeit mowt mar naey°bb hatalommal a légióssal a padok és széksorok felé bókolt, mint- messzebbmenően megvédje e kártékony pecsoegy üdvözölve az összeg jelenlevőket. ylcstóL Nem hiányzott a hallgatóság köréből a mi Blte Gáborunk és Pintér Pistánk sem, az emelvényen pedig, közvetlenül Relzner főjegyző mellett foglalt helyet Vass Pali, az aljegyző Is, a elszánt arcáról vívódó Indulatok sugároztak. — Azt hiszem, legjobb, ha kerüljük a formalitásokat — hajolt a főkapitány felé Herrich —, s azonnal rátérünk a tárgyra. Ügy ls délidő van már, a Jelenlevők nyilván szívesebben gondolnak az ebédre, mint a Tisza rendetlenkedésére, mely, úgy látszik, épp oly rebellis hajlamú, mint a ml szeretett Szeged városunk. — Ez utóbbit humornak szánta, affajta captatlo benevolentiaenek, s 6 lepődött meg a legjobban, hogy kétértelmű kedveskedése rosszul sült el, mert senkinek egy arcizma sem rándult meg, Inkább mintha a bosszúság halk moraja csapott volna át & sokaságon. — Hiába, ezek otromba parasztok! Még u tréfát sem értik — gondolta aztán mérgelődve s megbánva, hogy egyáltalán bratyizni kívánt velük, s egyet-kettőt köhintve újra megszólalt. — Önök azért írtak föl a minisztériumba s kérték egy felelŐsségtelJen vízmérnök kiküldését, aki természetesen mint a Tisza-szabályozás főfelügyelője, csak én lehetek, még ha a nevemet nem említették is — Itt szemrehányó, de diadalmas mosollyal nézett körül, mint aki azt mondja, hogy velem nem lehet kukoricázni —, mert « víz megint veszesen árad, s önök ezért nyilván újból engem tesznek felelőssé. — A legteljesebb mértékben — jelentette kl Bakay hidegen, kihívóan. (Folytatjuk.) V