Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-16 / 192. szám

I VASÁRNAP, 1972. AUGUSZTUS 19. Huszonnyolc esztendeje: Szeged ellen Pár hónappal ezelőtt a szegedi levéltárban Szeged varos tűzoltó-főparancsnokának eddig ismeretlen jelentése került elő 1945-ből. Most van a 28. évfordulója annak, hogy az angol—amerikai légierő legsúlyosabb légitámadását intézte Szeged városa ellen. A dokumentum alapján megismertetjük az olvasót a várost ért légitámadásokkal. • Anglia 1941. december 7én üzent hudat Magyarországnak, uz Egyesült Államok pedig 1942. június ü-/ án. Magyarország megszállása előtt egy nappal, március 18-án, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal arra hívta fel Hitler figyelmét, hogy Magyarország német megszállása „az angolszászok nagyméretű bombatámadásait is maga után vonhat-' ja", amelyek következtében „megszűnhetik a vasúti forgalom, tönkremennek a gyárak", s nyomban hozzáfűzték, hogy „ebből csak hátrányok fognak származni Németországra nézve". Hitler és Horthy ezzel nem törődött. Horthy Klesshelmben lényegében hozzájárulását adta Magyarország megszállásához. 1944. április 13-án a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormánya felszólította Magyarországot, azonnal szüntesse be u fasiszta Németország oldalán viselt háborút. Horthy — ez az ízig-vérig konzervatív, merev, rugalmatlan, nemzetvesztő fasiszta politikus, a „történelmi osztályok" megdönthetetlennek kikiáltott hatalmának védelmezője — nem értette meg az idő szavát. Ezért hát az angolszászok megindították a légitámadásokat Magyarország városai ellen. • Az első légitámadás 1944. június 2-án érte Szeged városát. A délelőtti órákban a Budapest felöl visszatérő gépek közül 38 bombázó szőnyegbombázást hajtott végre a váras felett a Füzes utca, Szabadság tér, Hattyas sor, Ballagító sor által határolt városrész és a Rendező-pályaudvar ellen. A bombák 50 házat romba döntöttek, 60 ház súlyosan megsérült és 100 ház megrongálódott- A romok alatt 30 halott és 50 sebesült volt. A sérülteket katonai és városi mentőautók szállították el. Az első légitámadás megrendítő hatással volt mind a mentési munkálatokban résztvevőkre, mind később az egész város lakosságára. Az aránylag nagyarányú támadáshoz képest csekély vérveszteség annak tudható be, hogy a kora délelőtti órákban a városrész népe a földeken dolgozott, otthon csak kevés asszony volt, akik főztek. Ezért volt az áldozatok nagy része nő. Július 3-én intézték a második légitámadást városunk ellen. Délelőtt 10 óra tájban 4 gép 4 hullámban, körülbelül 20 darab nagyméretű romboló bombával hajtotta végre a támadást. Á támadás célpontja a városban állomásozó hadtest, a városi gimnázium, az egyetemi klinikák, a Ilorthy-internátus, u püspöki palota, a Szentháromság utca is Bánomkert sor által határolt városrész volt. A városi gimnázium előtt két német autó gyulladt ki, a bőrgyógyászati klinikán pedig a laboratórium. Hét ház dőlt romba és 161 épület rongálódott meg, köztük az egvetemi klinikák, a Horthykollégium, a leánygimnázium, a püspöki palota, az OTI-palota, a Magyar Kender- Lenipar gyártelepe és több halászbárka. A támadás és ennek következtében a rongálódás nem volt olyan nagyarányú, mlnt az első légitámadás alkalmával. A harmadik légitámadás augusztus 20-ún érle a várost, ekkor hat gép a Szabudsajtó, Földműves, Váradi és Kisfaludy utcák által határolt városrészt bombázta romboló bombákkal. Tizenhét ház dőlt romba, és mintegy 100 ház sérült meg. A romok alatt 15 ember halt meg 9 pedig megsérült. Ennél a légitámadásnál telitalálatot kapott az alsóvárosi tűzoltólaktanya, az ottlevő felszerelések megsemmisültek, több tűzoltó megsebesült. A negyedik légitámadás augusztus 24-én következett be, mely anyagi tekintetben a legsúlyosabb volt valamennyi közül. Negyvenkilenc gép intézett támadást a Mezőgazdasági Közraktárak Rt. 8 nagy raktárépülete, a Futura raktárépülete, a Sylvánia fatelep, a vasúti híd ellen, a Tisza-pályaudvar vasúti híd melletti része, és túl a Tiszán a Magyar Kender-, Len és Jutaipar telepe ellen. A támadás a számítások szerint 190 rombolóés gyújtóbombával történt, 5 halottja és 5 sérültje volt. A hivatásos tűzoltóság teljes készültsége és a katonaság is kivonult. A tűzoltóság minden törekvése arra Irányult, hogy a hatalmas tűztenger továbbterjedését megakadályozza. Az épületek és készletek legnagyobb része azonban leégett. Érdekes módon, a Tisza-pályaudvar és a vasúti híd körüli tüzet úgy sikerült eloltani, hogy a megsérült Tisza-pályaudvari vízvezetékcsőből kifolyt víz összegyűlt egy nagy bombatölcsérben, és innen szállították a vizet az oltáshoz. A Magyar Kender-, Len és Jutaipar újszegedl telepén volt a legnagyobb kár. A több száz vagonnyi elpusztult anyag elhordása egy teljes hétig tartott. Az ötödik légitámadást augusztus 29-én 42 gép intézte Szeged ellen. A támadás célpontja a Tisza-pályaudvar, a Hangya közraktárak, a Magyar Petróleum Rt. telepe és a Sylvánia fatelep volt. A támadást mintegy 300—400 romboló, és főleg gyújtóbombával hajtották végre. A helyzetet súlyosbította az, hogy az állomáson egy német sorozatvető lövedékekkel megrakott szerelvény állt, melynek lövedékei százszámra röpülték szét a városban és robbantak szerteszéjjel. A lövedékek 11 embert megöltek, többet megsebesítettek és három helyen — az Utászlaktanyában, az alsóvárosi, valamint a tápéi szérűskertekben — tüzet okoztak. A városban számos házat megrongáltak. A tűzoltóság igen nehéz feladat előtt állott. Égett a személyi pályaudvar postaépülete és gyorsáruraktára, körülbelül 100 vasúti kocsi és vagon, a Hangya Közraktárak tetőzete és állami borpincéje, a Magyar Petróleum Rt. ásványolajraktára, a Sylvánia fatelep, és újból kigyúlladt a Magyar Kender-, Len és Jutaipar újszegedi telepe. A tüzek eloltása este 8 óra körül sikerült. A hatodik légitámadást szeptember 3-án 42 gép intézte Szeged ellen, körülbelül 130 rombolóbombával. A támadásnak három centruma volt; a legsúlyosabb Felsővároson a Kereszt és Csaba utca, valamint környékük ellen. Itt 64 ház dőlt össze, 258 pedig megsérült. A halottak száma ötven volt, és ugyanennyi a sebesültek száma. A másik centrum a vasúti híd, a Gyermekklinika és Vízműtelep volt, melyet a bombák teljesen össze is romboltak. A támadás harmadik centruma az alsóvárosi Paprika utcában volt, ahol 3 ház kapott telitalálatot és pusztult el. Emberveszteség szempontjából a hatodik légitámadás követelte a legnagyobb áldozatokat. A Szegedet ért hat légitámadás, ha súlyosságát tekintve nem is közelíti meg a nyugat-európai városokat ért angol—amerikai légitámadás-sorozatokat, mégis nagy anyagi károkat, emberveszteséget, borzalmakat és szenvedést okozott. Perneki Mihály Utazók, érkezők hazánk déli kapujánál Idegenforgalom Röszkén — Építkezés Hazánk legnagyobb déli kapuján, Röszkén az utasés járműforgalom tavaly és idén, az első hónapokban a megelőző időszakhoz képest valamelyest csökkent. B. Varga Sándor főtiszt tájékoztatója szerint a kisebb utasforgalom okai voltak: a kötelező pénzbeváltás életbe lépése; az utasok évi egyszeri vámkedvezményének bevezetése. Az utas- és a járműforgalmat ebben az évben a fekete himlő terjesztésének megakadályozása érdekében egy időre bevezetett korlátozó intézkedések is csökkentették. Idei rekord Az idén, a második negyedévben azonban a szeged-.röszkei határállomáson újból jelentősen nőtt az idegenforgalom. Az előbbi év hasonló Időszakához viszonyítva például 1972 májusában és júniusában 50—50, júliusban 97, augusztusban pedig 100 százalékos növekedés volt. Az idei eddigi rekordot június 29-e adta. Ekkor 23 ezer külföldi és magyar állampolgár érkezett és távozott a határátkelőben. Az idén augusztus 10-ig közel 700 ezer személy és 200 ezer jármű kelt át Röszkén. Mikor legtöbben? A forgalom egyébként minden héten pénteken, szombaton és vasárnap a legtöbb. Ezeken a napokon a határállomáson a tömeges átkelés a Szegedi Szabadtéri Játékok látogatottságával, a szabad szombatokkal, a kirándulásokkal, a belföldi és külföldi üdülőkben a hétvégi váltásokkal függ össze. Az idegenforgalom növekedését eredményezte az is, hogy a magyar állampolgárok a szocialista országokba öt kiutazásra alkalmas útlevelet kaphatnak. (Ez az egy útlevél, mint korábban részletesen ismertettük, összesen 5 utazásra jogosít, s tetszés szerinti számban használható fel egy-egy országba utazáskor.) A nagyobb forgalommal a határátkelőben megnövekedett a pénzbevóltós is. Érdekes adat erre, hogy például Adanov Éva, az IBUSZ dolgozója egy nap alatt 235 ezer forint értékű valutát váltott be. Gyorsan A nagy forgalom természetesen az átkelőhelyen dolgozók megterhelését is fokozta. Ezt tetézi, hogy a közel 20 millió forint költséggel létesülő itteni új épületek átadására a tervezettnél később kerül sor. Ezért a határátkelőben dolgozók munkafeltételei — a helyiségeket — tekintve — egyáltalán nem felelnek meg a követelményeknek. Ennek ellenére is azonban az idegenforgalom ellenőrzésére, segítésére hivatott szervek — a határőrség, a vámhivatal, az IBUSZ — dolgozói biztonságosan, gyorsan és kulturáltan végzik munkájukat. Gazsó Béla Nagy a forgalom az átkelőben A szeged-röszkci határátkelőben modern épületegyüttest létesítenek. építkezést mutatja Fotó: Tórtk Felvételünk az BERCZELI A. KÁROLY Hullámsír 42. Erre valamennyien cihelődtek, s Gyula, a pincér, már ott sürgött-forgott mögöttük, hogy felsegítse a kabátokat és bundáikat. őszinte igyekezettel, alázattal szorgoskodott körülöttük, hol ide szaladt, hol oda, pedig a szíve keserű volt, mert ő is észrevette, s mindjárt az elején, hogy ez az átkozott Csecse János, ez a foltos képű, az 6 ártatlan kis Fánikájára pályázik, s hogy ez a megfigyelése nem volt alaptalan. arról meggyőzte őt Jánas úr önkénytelennek mímelt közeledése a művésznőkhöz, s az a félreérthetetlen körülmény, hogy végül is együtt hagyták el a kávéházat, kart karba öltve. Aztán az ajtóban is elbúcsúztak mindenkitől, s mintha valami közös elintéznivaló jak akadt volna a városban, szép lassan elballagtak a Dömötör-templom irányába, majd — Gyula kileste őket — a Szegfű utca felé kanyarodtak. A pincér tudta, hogy az elbájoló kis naiva ott lakik, hiszen sokszor silbakolt az alacsony házacska előtt, hogy legalább egy pillanatra megláthassa őt, esetleg hiényas ruházatban, de rendszerint csak a vén háziasszony dugta ki az orrát az ablakon s irigy, fenyegető mozdulattal szólította fel őt a távozásra. — Ez a pénzeszsák mindenkit megvásárol — kesergett magában Gyula, s míg visszatért a füstös terembe, a vagyon igazságtalan elosztásának ténye szélsőséges gondolatokra ragadtatta. * Jiözben a hintó valóban elindult, de nem haladt végig az Oskola utcán, hogy így téarjen lo a Klauzál térre, mert a közbeeső ötpacsirta utca olyan göcsörtös és hepehupás volt, hogy az előkelő vendég esetleg el találta volna harapni a nyelvét egy váratlan Zökkenőnél. A napokban is belefordult egy vásárosszeikér az árokba s csak nagy keservesen tudták kivonszolni onnan. A parádéskocsis jobbnak látta, ha inkább a Mészáros utcán hajt végig, s onnan a Kárász utcán át hamarosan kilyukad a Széchenyi térre, a városházához, melynek tanácstermében a vízügyi bizottság tagjain kívül még a sok meghívott is türelmetlenül várja már a miniszteri kiküldöttet. Zombory Antal most se szólt egy szót sem, egykedvűen nézte az ismert házakat, s ha a hintó mégis nagyot döccent még a legjobban gondozott Kárász utcán is, mely egyben a város korzója is volt, akkor csak annyit jegyzett meg már-már gépiesen, hogy a rossz időjárás nem használ a kövezetnek. De mikor Herrich úr a Széchenyi téren fintorogni kezdett, mert kellemetlen pöcegödörszag csapta meg az orrát, akkor készségesen megmagyarázta a vendégnek e szörnyűség okát. — A Kiss Dávid-házból kivezető fedett szennyvízcsatorna beomlott, s most orrfacsaró bűzt áraszt. — De hát miért nem hozzák helyre? Hiszen ez a város központja s egyben sétánya ls — hördült fel a miniszteri tanácsos felháborodva. — Nincs rá fedezet, méltóságos uram. Elszegényedtünk — vont vállat amaz egykedvűen, de nem minden célzat nélkül. — Ez nem kifogás! Erre elő kell teremteni a pénzt — dühösködött Herrich, s tésztás, szeplősödésre hajlamos, halvány rózsaszínű arcát, amennyi kilátszott az ápolt bajusz és szakáll bozótjából, újra lilás pirosság lepte el. — Sajnos, méltóságos uram ..; Tetszik tudni... Ráment ez is a gátépítésre ... — önök az okai — robbant kú végre a jeles mérnök, miután egész idő alatt bőszítette ennek a hitvány fráternek a blazírt szenvtelensége, s örült, hogy ezt újra kijelenthette, mert ilyenkor mindig valami szakmai kielégülést érzett, melyben az önbecslés felemelő gyönyöre a laikusok lenézésének még felemelőbb kéjével párosult. De Zomboryt semmJ sem verte ki nyugalmából, s a lehető legfásulütbban fűzte hozzá: — Tudom. S a Maros torkolata. E halk, alig hallható megjegyzés mérges nyílként fúródott Herrich szívébe. — Ez a bugris kifiguráz engem! — borzolódott föl minden idegszála. — Hát ez hallatlan! — Előbb csak a szája remegett s a keze szorult többször is ökölbe, határozottan küszködött önmagával, hogy válaszoljon-e erre a minősíthetetlen arcátlanságra, de erre már csak akkor került sor — s az is lefékezettem —, mikor a hintó végre megállt a díszes barokk kapu előtt s ő kikecmergett a pokrócok közül. — ön tréfát űz az én komóly meggyőződésemből — s hogy elleplezze határtalan felháborodását, valami torz vigyort erőszakolt nehezen engedelmeskedő arcára. — Önök isszák meg a levét — s még elnéző, de annál hamisabb kacajt is hallatott. — A bort jobban kedveljük — motyogta Zombory, de az egyre veszélyesebb párbeszéd mégis megszakadt, mert a hajdú megint lesegítette a hintóiról a tanácsos urat, a kapuban álló hajdú pedig feszes vigyázzban állt s még a bajsza sem rezzent meg, amfg elhaladt előtte a botjára támaszkodó, kicsit bicegő pesti úr. (Folytatjuk.)