Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-02 / 180. szám

4 SZERDA, 1972. AUGUSZTUS 2. 4 A magyar szőnyeg Azt mondják, a magyar asszonyok a 150 éves török hódoltság alatt tanulták meg a szőnyegszövés bonyolult művészetét Az az egy biztos, hogy a keleti országok mellett Magyarország a klaszszikus keleti szőnyegek egyik legnagyobb exportőre. Nemcsak Európa valamennyi országába, hanem a tengerentúlra, Észak- és Dél-Amerikába, sőt Japánba is szállít szőnyegeket az Artex Külkereskedelmi Vállalat A magyar szőnyegek exportja évente 15 százalékkal emelkedik, 1971-ben több mint kétmillió dollárért 400 ezer négyzetméternyi szőnyeget szállítottak külföldre. Évről évre nagyobb az érdeklődés a kézzel szőtt és csomózott szőnyegek iránt. A klasszikus keleti mintájú, dús ornamentikájú perzsák olyannyira ismertek világszerte, hogy helytelenül „magyar perzsának" nevezik. A klasszikus mintájú szőnyegek mellett egyre többet érlékesít az Artex ma élő iparművészek tervei alapján készült modern mintájú szőnyegekből. A különleges anyagú magyar szőnyegek ma már világszerte megtalálhatók a nagy lakberendezési áruházakban. Az exportszönyegek 90 százaléka háziipari szövetkezetekben készül. Az export gyors növekedésében fontos szerepet játszik az, hogy ma már valamennyi szövetkezet iparművészeti főiskolát végzett tervezőket alkalmaz. A fiatal művészeket rendszeresen utaztatják, távoli országokba is elküldik, ahol tanulmányozzák a lakberendezési kultúrát, és tapasztalataikat később a tervezésben hasznosítják. Ennek köszönhető az, hogy a magyar szőnyegeket ma már Kanadától Japánig négy kontinens mintegy 30 országban vásárolják. A magyar szőnyegek jó hírét igazolja, hogy Európa egyik legfejlettebb lakáskultúrával rendelkező országában, a 4,5 millió lakosú Dániában évente 15 ezer négyzetméternyi kézi munkával készült magyar szőnyeget rának el. A világ talán legrangosabb lakberendezési áruházának, a dán Illurns Bolighuset-nek magyar szőnyegkollekciója alapján jelentkeztek az Artexnél tengerentúli cégek, amelyek ma már évente több mint 100 ezer négyzetméternyi szőnyeget vásárolnak a magyar vállalattól. Az Artex legutóbb olasz cégektől és áruházi vállalatoktól kapott nagyobb megrendelést szőnyegekre. Az Olaszországban gombamód szaporodó lakberendezési áruházakban idén már több helyütt árusítják majd az elsősorban modern mintázatú magyar szőnyegeket. Amerikában a hagyományos keleti mintázatú, főleg nagyméretű szőnyegeket keresik. Németországban a padlószőnyegeket, Dániában a kelim-technikával készülő faliszőnyegeket vásárolják szívesen. Svédországban a hétvégiház-tulajdonosok évente mintegy 50 ezer négyzetméternyi modern mintájú tarka „rongy" szőnyeget vásárolnak. Az Artex Vállalat a magyar szőnyegekkel évről évre nagy sikert arait a szőnyegek legnagyobb európai seregszemléjén, a Frankfurtban megrendezésre kerülő Heimtextil Mensen. Ugyancsak kiállítják minden évben a magyar szőnyegeket a párizsi „Szőnyeg szalonon", a Sálon du Tapien. Bánki Donát emlékére ötven éve, 1922. augusztus 1-én halt meg Bánki Donát, a motortechnika úttörője, a róla elnevezett turbina feltalálója és a porlasztó társfeltalálója. A magyar műszaki haladás két nagy nevű alkotója, Bánki Donát és Csonka János munkássága a hazai technikatörténet egyik legértékesebb és legeredményesebb korszaka. Elsősorban a motortechnika fejlődéséhez járultak hozzá, de kiemelkedő szerepet vállaltak a hazai ipar kibontakoztatásában. Közös munkásságuk eredményeként jelentkezett a robbanómotor-ipar, amelynek megszületése kapcsán hat olyan jelentős találmány és több új konstrukció látott napvilágot, melyek eredményeképpen az iparág termékei a világ legkiválóbb és legismertebb gyártmányaival is felvehették a versenyt. Bánki Donátban a jó meglátású és éles felfogású elméleti szakembert, Csonka Jánosban az ügyes technikai konstruktőrt tiszteljük. Világraszóló eredményes munkásságuk a ma szakembereinek is jó például szolgálhat arra, hogy az elmélet és a gyakorlat milyen nagyszerűen képes egymást kiegészíteni. Sokéves együttműködésükre talán az a legjellemzőbb. hogy benyújtott találmányaikra egymás után kaptak szabadalmat, és ez olyan hajtóerőt jelentett mindkettőjük számára, hogy csakhamar megalkották valóban korszakalkotó találmányukat, a porlasztót. A porlasztó nélkül nem válhatott volna az olcsó, folyékony tüzelőanyag a robbanómotorok energiahordozójává, és nélküle nem fejlődhetett volna olyan gyorsan az autóipar, és nem jelentene a mai élet szamára áldást, de egyben veszélyt is. Bánki és Csonka találmányaira a Ganz-gyárban hoztak létre olyan iparágat, amely csakhamar a világ legegyszerűbb és legüzembiztonságosabb motorjait gyártotta, nemcsak a korábbi, az Ottó-motorokat cs a Lenoir-motorokat felülmúlva, hanem a korabeli gyártmányokat is megelőzve Később útjaik elváltak, Bánki a turbinák és a vizepült volna meg. Számításai gépek elmélete terén elért eredményeivel növelte szaktekintélyét, Csonka János a hazai autógyártás, majd a kismotor- és gépgyártás területén ért el elévülhetetlen érdemeket Bánki Donát a későbbiek során Dieselt megelőzve, megállapította a belsőégésű motorok elméletének néhány alapvető tételét, és megszerkesztette az első nagy kompressziójú, kis fogyasztású benzinmotort, amelyet róla Bánki-motornak neveztek el, és első példányainak egyike ma is a müncheni Deutsches Museumban látható, hirdetve a műszaki haladásnak azt az állomását, amit tulajdonképpen Bánkinak köszönhet a világ. Egy másik nagy jelentőségű alkotása a róla elnevezett turbina, amely egyszerű szerkezetű, szabadsugár rendszerű vízturbina, és kétszeres átömléssel hasznosítja a víz erejét. Sajnos, az USA-ban, de általában külföldön nagyobb számban terjedt el, mint itthon. Bánki Donát az ország energiagazdálkodását teljesen új alapokra szerette volna helyezni. Elkészítette a Vaskapu vízi erőmű tervét, amely a zuhatagi szakaszon szerint évi 3 milliárd kilowattóra áramot termelt volna, amely abban az időben, 1917-ben hihetetlenül nagy mennyiségnek tűnt. Az onnan eredő energiával szándékozott az egész Alföld villamosítását és öntözését megoldani. Terveiben szerepelt egy 20 km-es alagútcsatorna megépítése is, s így a hajóút is jóval megrövidült volna. Nagy tervét a kapitalista Magyarország nem tudta megvalósítani. Bánki Donát szakirodalmi munkássága főként a hidraulika és a turbinák szerkesztési elveivel foglalkozik, itthon és külföldön másfélszáz tanulmánya jelent meg. Igen eredményes és sokoldalú munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia azzal ismerte el, hogy 1912-ben levelező tagjául választotta. Sokoldalúságát, különleges mérnöki adottságait az MTESZ egyik tagegyesülete, a GTE azzal is példaképül állítja a mai mérnökgenerációk elé, hogy a róla elnevezett emlékéremmel minden évben azokat jutalmazzák, akik méltók a nagy műszaki alkotó hatalmas zsenijéhez. Bátyai Jenő Iskola életközeiben A csereiidiilésről Üj fogalom honosodott meg iskoláinkban néhány esztendeje: a csereüdülés. Kialakulása e fogalomnak arra az időre esik, amikor megkezdődtek a testvérvárosi kapcsolatok, s ennek révén a „testvérüzemek", „testvériskolák" címszó alatt megindultak a levelezések, személyes találkozások. Az UNESCO asszociált iskolái révén ez a fogalom még teljesebbé vált, s ma már a tanulók százai mennek nyaranként látogatóba a szocialista országok diákjaihoz. Mi a csereüdülés lényege, miért talál e szervezés mindenütt messzemenő támogatásra? Az internacionalista szellemben nevelés egyik lényeges vonása más népek művészeti és szellemi értékeinek, életkörülményeinek, szokásainak, tájainak stb. megismerése. Ez a megismerés történhet természetesen olvasmányok, kiállítások, előadások stb. útján, de merőben más és sokkal többet jelentő az a megoldás, ha egyegy ország diákjai személyesen is találkoznak egymással, s nem diafilmekről, hanem személyes élmények alapján fedezik fel más nemzet hazájának értékeit és szépségeit. Sokat jelent az internacionalista nevelés szempontjából, ha a fiatalok között személyes baráti kapcsolatok alakulnak ki, élményekkel átszőtt emlékek irányítják az érzelmeket, s ha a tapasztalat ls igazolja más népek hozzánk fűződő barátságának, közös eszmeiségének az igazságát. Más dolog valamit személyesen látni, mint tankönyvek oldalairól megtanulni. Bármennyire is színesen ír egy tankönyv egy másik ország fővárosiának szépségeiről, más az, ha ott jár annak az utcáján valaki, nézi a műemlékeit, beszélget az emberekkel, s ezer élményt és benyomást gyűjt magának. Arról nem is beszélve, hogy a jó kapcsolat révén eljutnak odáig az iskolák, hogy szemléltetőképeket, fényképeket, hanglemezeket, népdalfeldolgozásokat stb. küldenek egymásnak. Az ilyen segítség pedig az oktatás színvonalára sem közömbös. Ilyen értelemben tehát a csereüdülés az internacionalista nevelést, s az UNESCO elveinek a megvalósítását is szolgálja a tanulók sokoldalú ismeretszerzése mellett. Miként kezdődnek ezek a kapcsolatok? Általában minden iskolának van a testvérvárosokban testvériskolája. (Az UNESCO-iskoláknak még több.) A meginduló levelezés csaknem minden esetben magával hozza a csereüdülés megszervezését, azaz két iskola meghatározott számú fiataljainak kölcsönös látogatását Természetesen ezek a csereüdülések nem ötletszerűek. A Művelődésügyi Minisztérium tartalmasan határozta meg elveit. A precíz, s minden részletre kiterjedő szervezés mellett arra is gondolni kell, hogy a cserecsoport megismerkedjék az ország jellegzetes tájaival, s minél több ismeretet és élményt szerezve töltse el az időt. Nem véletlen, hogy az eddig kialakult szokás szerint a Szegedre érkező cserecsoportok Budapesten töltenek több napot, majd a Balaton mellé utaznak, végül megismerik Szegedet és környékét, és az Ünnepi Hetek rendezvényeit is megtekintik. De hasonló elgondolások szerint épül fel a szegedi diákok programja is külföldön. Tehát nagyon tartalmasak és élményben gazdagok a programok. S ami még ezenkívül a szülőknek egyáltalán nem közömbös: olcsó a csereüdülés. Olcsó, mert az országon belül a házigazda veszi át a vendéglátó szerepét, s nyilván a drága szállodák helyett saját kollégiumában szállásolja el a diákokat, s megtalálja azt a helyet, ahol jó a kiszolgálás és a menü — de mégsem kerül sokba. Az igaz, hogy a szervező tanároknak ez a munka nagy gondot és fáradságot okoz, de nevelési szempontból megéri a ráfordított időt. Befejezésül hadd mondjam el: a szegedi iskolák országosan is elsők között voltak, amelyek éltek a csereüdülés lehetőségeivel. Az odesszai 58-as számú középiskola nyolc évvel ezelőtt az első szovjetunióbeli iskola volt, amely csereüdülés keretében hazánkba jött. Az ő szervezésük szolgált hosszú ideig mintának a testvériskolai kapcsolatok továbbfejlesztéséhez. Azóta már moszkvai, szófiai, varsói, krakkói, drezdai és gdanszki diákok is jártak Szegeden, mint osereüdülók. Az idén például a bulgáriai Plovdiv város gimnáziumának tanulói voltak a Radnóti gimnázium tanulóinak vendégei. S még egy lényeges tudnivaló a szülőknek: a csereüdülés mindig az iskola tanárainak a vezetésével történik, tehát annak nemcsak a rendje és a fegyelme biztosított, hanem tanulmányi jellege is. Több a csereüdülés, mint. 6pontán nézelődés külföldön. Érdemes tehát a nyári termelőmuhkán szerzett pénzhez a szülőknek is egy kicsit „hozzáadni" és segíteni a gyermekük csereüdülésben való részvételét. Bánfalvi József Kiállításon ... — Micsoda halál! tolla van .. BERCZELí A. KAROLY — Tudok róluk — bólogatott Pista szórakozottan —, tavaly kezdtél a kislány iránt komolyabban érdeklődni... Ezt néhány elejtett szavadból kihámozhattam. — Még magam sem valtam tisztában, hogy mit jelenthet ő számomra, s tudod, az ember még a legjobb barátjának sem számol be szívesen az olyan kapcsolatról, amit lényegesnek, sőt döntőnek tart. De most már nem titkolózom előtted... A dolog tavaly kezdődött a korcsolyapályán, ott, tudod, mindig van alkalom felsegíteni a korcsolyákat, aztán felemelni a kislányt, ha elesik, vagy szorosan átölelve iszánkodni, róni a kecses íveket a sima jégen. A nyáron már elvittem egyszer-kétszer csónakázni is, még a Marosba is fölmerészkedtünk s ott leheveredve a meleg fövenyre, meg is csókoltam őt. Nem ellenkezett. Valami hallgatólagos megegyezés született közöttünk. Azt hiszem, egy életre szóló. Mikor legutóbb felutaztam Pestre, mar úgy búcsúztunk el egymástól, mint akik összetartoznak. — És most? — Most már úgy fogadott a család is, mint ahogyan egy jövendőbelit szoktak. Szóval olyan vőlegényféle vágyók. Ha Kelemen Pista bácsi magához vesz jövőre az ügyvédi irodájába, akkor egybekelünk. Nem tagadhatom le előtted, hogy a Tisza áradásán, apám betegségén s húgom helyzetén kívül ő marasztal itt a leghatásosabban. Valóban alig várom, hogy újra és újra találkozzam vele. Beleszerettem. Pintér egyre melegebb, barátibb tekintettel fordult Gábor felé s figyelte vallomását, mely nem érte egészen váratlanul, valamit megsejtett belőle s biztosra vette, hogy a gyanított előzmények csak így folytatódhatnak. 0 is ismerte Etelkát, finom, előkelő jelensége volt a városnak, s azt is tudta róla, hogy többen érdeklődtek iránta, nemcsak éppen ibolyakék szeme kedvéért, hanem tisztes vagyonáért is, amit az apa, Richter, új és új találmányok értékesítésével csak gyarapított. Egyetlen leány volt s így a jövendőbelinek semmiképpen sem kellett attól tartania, hogy „egy szál ingben veszi el", ahogy itt mondani szokták. Gábor meg törekvő, céltudatos ifjú volt, kemény metszésű, szép, férfias arcát, kissé kreolos bőrét, dús fekete haját a Petrovicsoktól örökölte, s talán a nem kukacosikodó nagystílűségét is; az apjától, Bite Pétertől pedig szívás szorgalmát, meleg, olvadékony, talán egy kissé túlérzelmes természetét. Pompás ötvözet volt ez a Gábor s valóban illett hozzá az aranyszőke Etelka, akin kiütközött ugyan a germán eredet (anyja is jóval korábban letelepedett német ivadék volt, távoli rokona a híres Taschler főkapitánynak), de március 15-én mindig őt öltöztette Keméndy Irma néni magyar ruhába, s még nyilvánosság előtt is rendszerint ő szavalta el a „Talpra magyar"-t. S persze eszébe se jutott, hogy ne magyarnak tartsa magát, nemcsak kifogástalan nyelvismerete s kiejtése alapján, hanem érzelmileg is, mely abban nyilvánult meg, hogy otthon is csak magyarul beszélt, bár apja, gyakran figyelmeztette rá, hogy németül tudni annak is kötelessége, aki nem német apától származik. Etelka összecsókolta az öreget, aki mindig magasan begombolt mellényben s fekete ruhában járt, az utcán pedig a legnagyobb hidegben is cilinderben, s megígérte, hegy ő azért németül ls, sőt franciául is tanul, mert tudja, hogy ez hozzátartozik a műveltséghez. Etelka anyja már csak törte a németet, s így kénytelen volt Richter alkalmazkodni a családhoz, s kis dolgozószobájában, mely a padláson volt, le-följárkálva biflázni a magyiar szavakat. S az évek során meglepő eredményt ért el, s csak akkor fakadt ki türelmetlenül, ha valami nehéz kifejezés vagy ragozott Igealak került elő példatárából. Ilyenkor verte a fejét s németül sziszegte: — Diese verfluchte schwere Sprache! — De aztán biflázott tovább, s ha Bakay Nándor, aki Etelkáinak keresztapja volt, felkereste őt, lelkesen, magyarul ismertette új találmányának titkát, bár az újdonsült képviselő elég jól tudott németül is. — De hagyjuk az én dolgaimat, Pista, ez — hogy úgy mondjam — elég sablonos ügy, nincs benne semmi rendkívüli, s oly simán halad a maga útján, hogy néha már visszariadok tőle. Túl szabályos. Nem? Vagy semmisem rendkíviilibb, mintha két ember megszereti egymást? (Folytatjuk.)