Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-08 / 159. szám

SZOMBAT, 1072, JÚLIUS í A páratlan embör A szegedi anekdotakincsből Csongor Győző gyűjtése Közélet falun Nylszlett ember volt Burkus Tihamér, sz, klr, városi közigazgatási díjnok. Apró szögecske a századvégi Szeged bonyolult, lusta, hivatalos gépezetében. Félő volt, hogy vele magja szakad a hajdan erős Burkus nemzetségnek, melynek kalandos vére majdnem végzetes tettekre sarkallta. Ujabb korában a tengerészpályával kacérkodott, míg végül a városnál kötött kl. Egyszer a Valéria téri nyári cirkuszban próbálta ősei késő erejét bizonyítani, amikor a nézők közül a porondra ugrott, hogy megbirkózzon a hetvenkedő bosnyák atlétával, aki azonban rögvest a homokra vágta, mint a kapálózó békát, hogy Tihamér csakúgy nyögött bele. Másik hőstette az volt, amikor ugyancsak borközi állapotban egy átutazó éllatsereglet hiénáit eresztette kl ketreceikbői ... Hasonlatos csínyek miatt gyűlt feje fölé a hivatalos harag felhője, amikor megjelent sógora. utolsó, mentő szalmuszálként: — Készülj föl, Tihamér, megházasítlak!... Mert gügyü hírében ls állt a sógor. Olyan agglegény, aki passzlóból Űzte ezt, az inkább Hsszonynak Illő házasságszerző ipart. Elindultak hát lány nézőbe. A sógor tekintélyt szerző népi díszba szorította pókhasú, vaskos termetét. Feszült rajta a kék nadrág, a bőszájú ümög fölött szépen kivarrt, 33 ezüstpttykés lajblVH1. Fölrakta darutollas, pörge kalapját, kezébe vette rezes cifrájú acélfokosát, s dfszét emelte még tarka, törökös selyemkendőjével. A gügyü tágas portára vezette Tihamért. Egy ötven év körült ángyó fogadta őket. Tihamér megszeppent. A gügyü üstökét vakarta: — Jaj, szógám... alighanem mögtévettünk! Nem tévedtek meg. Estére előkerült a kicsit szeplős, hirtelenszőke Teca is, az eladó lány. A lakoma után, amikor mugukra maradtak, kérdi a gügyü: — No hé... hát hogy tetszik? Tihamér nagyot ásítva dünnyögte: — Nincs is szömöldöke... — Hát minek az neköd...? Teltek a napok. A dolog kezdett rendeződni, mikor az ángyó megkérdezte a gügyüt, milyen ember is ez a Tihamér. — Hogy milyen embör Burkus Tihamér? Nem is mondok egyebet, mint uztat, hogy páratlan embör Meg is lett a kézfogó, utána a lakodalom. A baj ott kezdődött, hogy Tihamér tökre itta magát. Csak az ital érdekelte, meg a vadonatúj paszúrpipa, az ángyó nászajándéka, melyről úgy éjfél utánra mér sikerült leszopnia a viaszkot. A részeg díjnokot aztán két markos tanácsbéli nyalábolta föl, s fektette le a kamrában, a hombár tövébe. A gügyü egykedvűen szemlélte a történteket, s mivel ugyancsak rózsás állapotban leiedzett, mélyenszántó filozófiai sziporkákat eresztett meg vlgasztalásképp, ilyeneket, mint hogy: — Mégiscsak szép az élet, húgámt... Ami igaz, az Igaz ... úgy lgenyös, ha görbe... élőnek, élő — hóttnak hótt a baráttya!... De a menyaszszony, meg az ángyó-anyós csak nekiestek, mondván: — Hát ezt dicsirte ... ezt ajánlta nekünk? — Csitt, libavásárl... Amit mondtam, mögmondtam..; aminthogy úgy Igaz ls... hát mondtam olyat is, hogy páratlan embör ... de hát még akkó csakugyan páratlan Is vót!... De ekkor már a sógor is az ajtót leste. Ilyen a gügyü sorsa: ha sikerül a parti, az erkölcsi diadal az övé, jutalma a menyasszonytánc, ha nem, kit szidjanak mást, a népesedési statisztika emelkedése elmaradásáért. . .1? Tanácsülés egyik nagyközségünkben. Az Ifjúságvédelmi témához 11 tanácstag szólt hozzá. Nézem a foghíjas sorokat: hányan hiányozhatnak? Odakint borul az ég. „Ha még egy hozzászóló lesz, ronggyá ázik a szénám" — súgja oda az egyik tanácstag a szomszédjának. Aki hiányzik — az kapál, vagy szénát gyűjt? Aki Itt van — hova sietne? Delelőn látnánk a napot, ha nem takarná felhő, de az állatok nyugtalankodása ls jelzi az Idő haladtát, na meg aat, hogy végére kell érni a tanácskozásnak. világátlag Az emberi szervezetbe u lalat egészségügyi szolgálaté- sőt nagy vonalakban még az legkülönfélébb módokon — nál a természetes radioaktív elhelyezkedésükre is követétkaaésssl, lélegzéssel, a izotópok állal okozott sugár- ke/.tetnl lehet. A három kégyógykezelés során stb. — szennyeződés vizsgálatára szülékhez csatlakozik az az bejuthatnak radioaktív su- készült. A három tökélete- állüt-egésztestszámláló típus, gárzó izotópok. A „sugár- sen kiegészíti egymást, úgy- amellyel viszont emberi szerszennyeződós" mértéke le- hogy nincs olyan sugárler- vezetből eltávozó radioaktív het elenyésző is, de lehet tőzési lehetőség, amelynek izotópok mennyiségét, tehát tragikusan erős is Például esetén az orvasoknak nem u szervezetben levő izotópok a Hirosima vagy Nagaszaki lenne mire túmaszkodnlok. mennyiségének csökkenését felett bekövetkezett robba- Mindhárom egyenrangú a ls meg lehet mérni, nással és valamilyen kisebb- hasonló célú külföldi beren- # fajta nukleáris baleset foly- dezésekkel, sőt u második Jelenleg az egész világon tán a légkörbe Jutott sugár- helyen említett berendezés összesen 220 egésztestszámzó anyagok és igy az általuk rövidesen a külföldi piaco- Iáid berendezés létezik, teokozott veszély mértéke kö- kon is megjelenik. hát körülbelül 15 millió emztttt is mtlliószoros különb- Ezekkel a berendezésekkel berre jut egyetlen példány, ségek lehetnek. meg lehet állapítani a leg- A 10 milliós Magyarország különbözőbb természetes és három egésztestszámlálója mesterséges radioaktív izo- tehát azt jelenti, hogy hutópok jelenlétét és mennyi- zánk ellátottsága ezen a téségét, akár egyetlen szerv- ren csaknem ötszörösen habén dúsultak fel, akár elosz- ladja meg a világátlagot. (MTI) fe 9. Hullámsír • Hogy adott esetben került-e az emberi szervezetbe veszélyes radioaktív "az' egész" szervezeten, anyag, és ha Igen, mennyi, azt pontosan kell tudnia uz orvosnak, aki a következményeket a lehetőség határain belül meg akarja előzni, vagy le akarja küzdeni. Erre a célra szolgál nz úgynevezett egésztestszúmláló, az a berendezés, amely igen érzékenyen tudja meghatározni az élő ember szervezetében adott plllanatbun jelenlevő radioaktív izotópok mennyiségét. Érzékenységére Jellemző, hogy a minden károsodás nélkül elviselhető sugármennyiségnek század-, ezred-, sőt bizonyos radioaktív Izotópok esetében százezredrészét ls kimutatja és megméri. Falun csak papíron van munkaidő, a téeszben ls, az állami gazdaságban ls. De még nagyobb kötöttség, még Jobban akadályozza a faluslak mozgását a háztáji. A parasztokét elsősorban, de a tanító Illetményföldet kapott, csirkéket, disznót nevel, a kisiparos kertet művel, a vasutas úgyszintén, a városbu járó gyári munkás is szüleitől örökölt egy darab földet, tanyát. Metszés tavaazszal, aztán kapálás, gyümölcsszezon, krumpliszedés, kukoricatörés. Etetés, ólak takarítása. Aztán a ház körüli javítások — mindenki hozzászokott, hogy kevés az iparos falun, na meg senkinek sem számit, aki nem tud maga ügyeskedni a ház körül. Együtt kelnek a nappal. Aki téeszbe indul, már ellátta otthon az állatokat. A vasutas is, a munkás is. A hivatalnok is, a tanító is. Járdát söpörtek, fát vágtak. Ha munkába Indul, a legtöbbjük átöltözik. Az otthoni munkához a viseltes ruha ls Jó. A városi ember abban a ruhában mehet a moziba ls, a presszóbu ls, a múzeumi kiállításra, vagy délutáni vendégségbe, amiben reggel dolgozni indult. Értekezletre ls, tanácsülésre ls jó az. A falusiaknak ehhez „ki kell mosakodniuk". Tartózkodnak a közéleti szerepléstől? Messze esne a valóságtól ezt csak így egyszerűen állítani. Csak nehezebb rá falun időt szakítani, csak rá kell készülni. Annak is, aki helyben dolgozik, annak is. aki városban szerzi a kenyerét. Pedig a falusiak politizáltak régen ls — nem Irodalmi kitalálás a viharos falusi vúlaszlás — és ma is élénkek a tanácsülések, a falugyűlések. Sőt, ha a falusi ember nekilendül valaminek, azt szívvel-lélekkel teszi. A kissé vállveregetően hangzó „józan paraszti ésszel" sok mindent helyretesz, világosabban fogalmaz egy-egy falusi politizáló ember, egy-egy tónácsülésl felszólaló. Nem ls oly rég Mórahalmon, amikor azt a tanácsrendeletet vitatták meg, hogy óvni kell a nagyközség parkjait, virágokkal szegélyezett utcáit, s aki rongálja. büntettessék — nos, azt mondta egy tanácstag a gyűlés szünetében erről a rendeletről: Jó dolog, hasznos, hogy megfogalmazzuk, de hát apáink is ültettek a ház elé virágot, azt' vigyáztak ls rá, öntözték ls, ha nem ls nevezték ezt akkoriban társadalmi munkának. Miért nem valami Jelentősebb vállalkozásra tartogatjuk az ilyen elnevezéseket, ellsmeréslzű fogalmakat? S milyen igaza van — tartogathatnánk a társadalmi áldozatvállalást nagyobb dolgokra, kútfúrásra, piactér-rendezésre vagy mondjuk tüzoltószertár építésre, ne pedig afféle mindennapos dologra, mint a rózsalocsolás. riurnok rendeletszövevényelben. Mit árul a bolt, legyen-e új üzlet, hol épüljön út, hány folyóméter járda futja, bővltlk-e a kihelyezett üzemet, hány férőhely van az óvodában, ml a kultúrház programja —, ezeket mindig valami bizottság, felügyeleti szerv vagy anyavállalat döntheti másképp, mint ahogy a hozzászóló gondolta. Hány és hány tanácstagnak, népfrontbizottsági aktivistának vész kárba jó javaslata, megy el a kedve, mert hányszor kapják a feleletet, hogy az ötlet jó, megvalósítása közérdekű lenne, de nincs hitel, nincs kölcsön nincs fedezet, magyarán nincs rá pénz. Aztán legközelebb nem Javasol, nem szól, nem ls kérdez, mert hiszen a falu azt hiszi a végén, hogy 6 mindig hiábavalóságokkal foglalkozik, úgymond okoskodik, mert egy-egy zárt közösségben mindenki mindenről tud ám! E Aztán semmi sem veszi el jobban a kedvét a falu közéleti embereinek, mint az, hogy szólni oly sok mindenben lehet, de beleszólni valójában kevés dologba tudnak. A tanácstagok kedvét a zavarosan megfogalmazott előterjesztések, beszámolók és jelentések többnyire elveszik attól, hogy beleszóljanak a vitába, hiszen nem biztos, hogy eligazodnak a költségvetés, a lépcsőzetesség, a vállalatok kooperációja vagy kapacitása dolgaiban, meg a szakigazgatás és a mlnisztéTúl sötét a kép? Talán igen, talán nem. Eredmények; is vannak persze, felsorolhatnám most ls ellenérvként, hogy mindegyik falu haladt előre, megvalósítottak sok mindent, csak hát lassan, sok áttételen és akadályon, elszürkült munkakedven keresztül születik egy-egy eredmény. Nem a falusi ember, nem a falu a hibás — az az életforma. amit ma még nyújthat a falu lakólnak. A hajnali kelés, a korai lámpaoltás, a kötetlenül kötött munkaidő nem kedvez a közéletnek. Szőke Máris Tudományos kormoghatároxás A Föld atmoszférájának mindkét Izotóp az Idők sokialakulása már keréken 4,5 rán gyakorlatilag „kihalt" millió évvel ezelőtt lezárult. —, ebből a jelenségből arErre a következtetésre Jutott ra következtetnek, hogy a néhány amerikai kutató le- földtörténet korai szakaszúvegö- és földgázelemzésekkel kapcsolatos kísérletei ban, amikor a jód és a plutónium még gyakori volt, a során. Azt találták, hogy a Föld belsejéből már nem ju129, 132, 134 és 136 tömeg- tottak nagy gázmennyiségek számú xenonlzotóp, amely az atmoszférába. Ha ugyanjód—129, Illetve plutónium— is néhány százmillió évvel 244 hasadásakor keletkezik, ezelőtt még nagyobb gázkilényegesen nagyobb gyakorisággal található a földgázcserélődés ment volna végbe, a szétesésl folyamatból ban, mint az atmoszférában, származó xenonizotópok épMiután a jód—129 hasa- pen olyan gyakoriak lennédasi ideje 17 millió, a plutó- nek az atmoszférában, nlum—244-é 82 millió év — mint a földgázban. Magyarországon három különféle típusú, huzui konstrukciójú és gyártású egésztestszámláló védi azoknak az egészségét, akiknél egyáltalán elképzelhető, hogy valamilyen véletlen folytán a radioaktivitás „bacilusguzdálvá" válhatnak. Az egyik az Onkológiai Intézetben diagnosztikai célokra, a másik a Központi Fizikai Kutató Intézetben a sugárveszélyes munkafolyamatok ellenőrzésére, a harmadik pedig a Mecseki Ércbányászati Vál— Akkor mért csodálkozol, hogy valahányszor es/.ömbe jut az a kosár, amit több mint huszonöt éve kaptam tőle, mindig elfog a keserűség. Mert ilyen szép teremtésről nehéz lemondani ... Sok-sok üdő köll hozzá ... — Mögértüm én ezt, tudom, milyen a férfi embör... De hát azóta te ls megnősültél, szép, derék feleségöd van — próbált megint Józanul bölcselkedni Zsótér, hogy magához térítse az elmélázó hnjósgnzdát. — Van, persze, van. De az más. Uyeni aszszony csak egyször kerül az embör útjába... — Aztán, mintha maga is elröstellné őszinteségét, epés Indulattal tette hozzá: — Pedig nem szerettem a fajtáját.., — Nono! — intette le megint Zsótér. — Tudok én egy rácról, akinek Szolnoknál kezet csókoltál, pedig orlásl szőrmók, férfiembör volt. Dnmjanics Jánosnak hívták. E név hallatára — mintha Isten nevét ejtették volna ki — az egész társaság megzavarodott, megindult, s egy pillanatra magábaszállt. A szabadságharc emléke még élénken élt bennük, s Jöhetett Bach-korszak, jöhetett kiegyezés, az a hősi másfél esztendő maradt a sorsdöntő élmény, mely kitörölhetetlenül a szivükbe ivódott, s melynek eszményeihez akkor is ragaszkodtak a lelkük mélyén, ha az Idők változása s a külső erőszak esetleg óvatos megfontolásokra kényszerítette is őket. A harmadik honvéd zászlóalj, melynek előbb Damjanics, majd Perczel lett a parancsnoka, elkeseredett küzdelmet folytatott a fellázadt szerb nemzetiség ellen, mely hitelt adva Bécs kecsegtető ígéreteinek a gyűlölt dinasztia szolgálatába állt, s mfg a honvédek a szabadságért harcoltak Windischgratz és Haynau seregei ellen, olyan Jelentékeny erőket kötöttek le, hogy az Itteniek, valamennyien volt honvédek és nemzetőrök, a magyar szubadságharc bukásáért elsősorban őket tették felelőssé. Ez a meggyőződés szívósan beléjük vésődött, s az abszolutizmus vérlázítóan megalázó kora ezt még megerősítette bennük, mert a renegát Bonyhády megyefőnök idejében szinte kizárólag a magyarság ellen harcoló szerbekre bízták a város legfontosabb hivatalainak vezetését. Akadt köztük egy-két német ivadék ls, mint a mostani főkapitány, Taschler József, de ezek olyan lojálisán viselkedtek a legvérszomjasabb időkben is, hogy a rémuralom bukása után nem tekintetlék őket halottnak, mint a Buchhuszúrokat általában, hanem meghagyták vezető állásaikban. E pillanatnyi magúba szállás után egy alacsony, köpcös emberke kanyarodott vissza az elejtett témához. Kopasz Márton, aki kebelbarátja volt o megidézett szépasszony férjének, Bite Péternek, s úgy érezte, hogy neki ls Illik beleszólni ebbe a kényes diskurzusba, s megvédelmezni a távollevőt e sok mellőzött vagy kikosarazott, s ezért kissé harapós emberrel szemben. — Szép, szép az a Zágora még most is, ezt én is latom, de a Pétör is szömrevaló legény volt akkortájt. Aztán mög alig akadt itt Fölsővároson nála szorgalmasabb hajóács, hlszön nektök is ő dolgozott, amíg tudott. Ez utóbbit olyan lemondóan ejtette kl, mint aki már régen nem füz sok reményt Bite Péter tovbbi tevékenységéhez. — Tudom, Marci — tért magához a beves Ábrahám. — Derék embör, vagy, hogy mögvédöd. Bizony köhög szögény, köhög, köhög, tegnap ls möglétogattam, mert én azért nagyon böcsülöm őt, de már csak otthon farigcsál, töszvösz, nem Jó már sömmire. Nem his/.öm, hogy mögérl a tavaszt. — A tlsztössége lőtt u veszte, nem hiába születőit a jámbor Alsóvároson. — EJ, hiszen én rángattam, még bottol is rávertem. hogy hagyja a fenébe nz ételt mög azt a sok mlndönt, ami ott volt a Sárgán, mikor a nagy mulatozás közben ránk szakadt az az istenverte Jeges zivatar. De 6 az istennek se tágított — indulatoskodott Tombácz. — Szödte össze a hálókat, a sátrakat mög a röngeteg ételtitalt... Mög ls mentötte, amit löhetött. még a paprlkáshalat ls, s Inkább halálra hűtötte magát. Pedig nem mézeskalácsból gyúrták. Ekkor egy izgatott csoport bukkant föl a Rondella mellett, a víziemberek rögtön felismerték őket, s máris siettek feléjük. A vízvédelmi bizottság néhány tagja érkezett u partra, akik midőn értesültek a Tisza újubb áradásáról, sietve összeültek, s múr intézkedtek is. Szegheő mérnök robbantást ajánlott, mert a jégtáblák már egészen a Maros-torokig feltorlódtak. s félő volt, hogy ti víz, ha újból nekiveselkedik (s erre megvolt minden lehetőség) föléjük kerekedik, s rátör a keservesen, s rengeteg költséggel fölépített töltésekre Ott volt Várady Ignác tanácsnok és Nóvák József főügyész is, akik két évvel ezelőtt tüntették ki magukat a vízvédelemben, hetekig gabonaszállító hajón éltek, hogy Irányítsák a kubikosokat, s az akkor mér kényszermunkára rendelt közerőt is. ök különösen nagy tiszteletnek örvendtek a felsővárosiak előtt, mert nem volt kétséges, hogy hősi helytállásuk mentette mpg a városnak talán a legtehetősebb kerületét. (Folytatjuk.) | » t