Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-07 / 158. szám

49 PÉNTEK, 1972. JÚLIUS 1. Befejezés előtt a SzegedArad távvezeték építése Magyar és román miniszterhelyettesek látogatása a megyei pártbizottságon Másfél évvel ezelőtt írták alá a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság megbízottai azt a kétoldalú egyezményt, amelynek értelmében hazánk villamos energiát vásárol a szomszédos szocialista országtól. A megegyezés értelmében az ehhez szükséges villamos-távvezetéket Szeged és Arad között kell felépíteni. Ez a munka ma már befejezéséhez közeledik és előreláthatólag ez év szeptember végére át is adják rendeltetésének a távvezetéket, valamint . az ehhez kapcsolódó fogadóalállomást. A hazánk energiaellátása, valamint a román energia exportja szempontjából egyaránt fontos létesítmény mielőbbi üzembe helyezése érdekében tegnap megbeszélést tartottak Szegeden. A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat székházában folytatott tárgyaláson magyar részről Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes, Schiller János, a Magyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgatója, Tapolcai János, a Nehézipari Minisztérium főosztályvezetője és Vajda György, a DÉMÁSZ igazgatója, román részről pedig George Stoica, villamosenergia-ipari miniszterhelyettes, Anibál Baciu, a Szállítási és Villamosenergia-elosztási Ipari Egyesülés vezérigazgatója, Viktor Romért, a Villamos Teherelosztó igazgatója és Paval Vicol vett részt. A két fél megvizsgálta azokat a lehetőségeket, amelyek kihasználása révén a tervezettnél hamarabb helyezhető üzembe a Szeged—Arad magasfeszültségű távvezeték Megállapodtak abban, hogy a tervezett, szeptember 30-i időpont helyett két héttel hamarabb kezdik meg az új távvezeték üzempróbáit. Ezzel biztosítható, hogy hazánk 1974 végéig 50 MW-os román teljesítményt vegyen át, és további, 100 MW-os teljesítményt juttasson el Ausztriának. A két ország szakbizottsága tegnap délelőtt látogatást tett az MSZMP Csongrád megyei bizottságának székházában, ahol Győri Imre, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára fogadta őket. A délutáni órákban a két bizottság tagjai Szegeddel ismerkedtek, majd hajókirándulást tettek a Tiszán. Szimpózium Budapesten, fesztivál Szegeden Először rendez nemzetközi kulturális szimpóziumot a Szakszervezetek Országos Tanácsa július 22—27 között Budapesten, az ÉDOSZszékházban. Húsz európai ország szakszervezeti küldöttsége jelezte részvételét a tanácskozáson. Célja a hasznos tapasztalatcsere és a kapcsolatok ápolásán túl elsősorban annak megvitatása, milyen szerepet vállalhatnak a szakszervezetek a munkások művelődésében. Erről tájékoztatta a sajtó képviselőit tegnap, Budapesten az Újságíró-szövetség székházában Baranyai Tibor, a SZOT kulturális, agitációs és propagandaosztályának vezetője, aki részletesen is szólt a konferencia programjáról. A tanácskozás fő témakörei a dolgozó emberek személyiségének sokoldalú fejlesztését, a munkások korszerű műveltségét és a növekvő szabad idővel összefüggésben kulturált pihenését, szórakozását, valamint irodalmi, művészeti aktivitásuk kibontakoztatásának lehetőségeit érinti. A konferencia jellegének megfelelően alakul a magyar delegáció összetétele is, melynek tagjai között találjuk többek között dr. Köpeczi Bélát, az MTA főtitkárát, aki a főreferátumot tartja. Érdekesnek ígérkezik még dr. Ortutay Gyula akadémikus előadása, a munkásművelődés nemzeti sajátosságairól. A részt vevők nemcsak referátumokat vitatnak meg, hanem több kulturális intézménybe is ellátogatnak. A tanácskozás első napjait Szegeden töltik, július 22-én, szombaton délután utaznak hozzánk, megnézik a szaOrszágos rektori értekezlet llku Pál tájékoztatója Hazánk 62 felsőoktatási intézményének rektorai és főigazgatói, valamint párttitkárai országos tanácskozásra gyűltek össze csütörtökön a kertészeti Egyetemen. Az intézmények vezetőit llku Pál művelődésügyi miniszter tájékoztatta a közoktatás, illetve a felsőoktatás időszerű kérdéseiről, az MSZMP Központi Bizottsága határozata alapján. A felsőoktatás feladatait elemezve egyebek között hangsúlyozta: az alapozó képzést tovább kell erősíteni. növelni kell a viszonylag időtállóbb alapvető ismeretek arányát. Tudomásul kell venni, hogy a permanens tanulás időszakában élünk, s az ismeretek szüntelen kiegészítésére kell képessé tenni a fiatal szakembereket. A hallgatókat önálló munkára kell nevelni; gondolkodó, feladat- és problémamegoldó képességét fejleszteni, a gyakorlati igényei iránt fogékonnyá tenni, öntevékenységre szorítani. — Mindez nem megy a jelenlegi programok, vizsgaés a szigorlati anyagok jelentős csökkentése nélkül — hangsúlyozta a miniszter. — A hallgatók ésszerűtlen túlterhelése itt ugyanolyan káros és elfogadhatatlan, mint á közoktatásban, de veszélyesebb. A megoldáshoz nem elég a felületi, a tüneti kezelés. Egyetemeink és főiskoláink csak akkor tudnak igazán eleget tenni a követelményeknek, ha mélyreható vizsgálatok alapján hatékony intézkedéseket tesznek a tananyag és az intézmények belső struktúrájának megváltoztatására, s ezzel együtt a tananyagnak és általában a hallgatók túlterhelésének a csökkentésére. A továbbiakban rámutatott: a korszerű szakemberképzés megvalósításának lényeges feltétele, hogy az egyetemek és a főiskolák oktatói maguk is magas színvonalú, tudományos tevékenységet végezzenek. Kísérjék figyelemmel tudományuk legfrissebb eredményeit, oktatómunkájukban rendszeresen használják fel azokat, és a tanítványaikat saját példájukkal is a tudományos munka szeretetére, megbecsülésére neveljék. — Az egyetemeinken, főiskoláinkon folyó egész tudományos tevékenység ösztönzésére a Művelődésügyi Minisztérium területén a helyzet megérett arra, hogy olyan irányítási, pénzügyi támogatási rendszert dolgozzunk ki, amely a kutató munka hatékonyságának növelésére ösztönöz. A miniszteri referátumot egész napos vita követte. badtéri színpadon a néptáncfesztivál gálaestjét, s vasárnap Szeged nevezetességeivel ismerkednek. Baranyai Tibor sajtótájékoztatójában beszámolt a július 17—23 közötti, sorrendben hetedik nemzetközi rangon harmadik szegedi szakszervezeti néptáncfesztivál előkészületeiről is. Hat magyar csoport mellett hét külföldi együttes érkezik Szegedre: a Szovjetunióból, Bulgáriából, Csehszlovákiából, Lengyelországból, az NDK-ból, Romániából és Franciaországból, s az újszegedi színpadon indulnak versenyre az első helyezettnek kiírt Arany papucs-díj és az idén először kiírandó ezüst- és bronzpapucsért is. Ezek Szeged, illetve Csongrád megye díjai: a koreográfiai verseny győzteseit a SZOT, a legnagyobb közönségsikert arató együttest a megyei szakszervezeti tanács, a legjobb összteljesítményt nyújtót pedig ugyancsak a SZOT jutalmazza. A versenyen 25 perces műsorokat lát majd a közönség, a nemzetközi zsűri elnöke dr. Ortutay Gyula akadémikus lesz, s a színházi koreográfiai versenyt július 20-án bonyolítják le. A Dóm térre bevonuló nemzetközi gálaest külföldi résztvevőivel már konzultáltak a magyar szakemberek, kint jártak náluk, így a Hegyen-völgyön lakodalom című monstre produkciót alaposan előkészítették. A néptáncfesztivál nyitó ünnepsége hagyományosan a Széchenyi téren, a városi tanácsháza előtt kezdődik, ahová az együttesek és zenekarok színes népviseletben vonulnak föl, s a programok során — versenyen kívül — bemutatkozik az ÉDOSZ Szeged táncegyüttes is. N. I. írásból az is tudja, aki ilyet életében még nem látott, hogy aratni egetverően nehéz. Régi írások is azt mondják a régi aratásról, a mostaniak is a mairóL Aki messziről nézi, azt is mondhatja, hogy szép az aratás. Nem érdek nélküli a szépsége, inkább áhítatos. Mert kenyeret ad, kalácsot ad; a régiek szép szava szerint Életet ad. Hogy aratni jó vagy nem jó, erre csak az felelhet, aki csinálja. Néha az sem, mert imagyarázat kell hozzá. Aki dolgozik, nem ér rá magyarázni. AKACFAK ALATT Oda indulok, most, ahol tegnap délután még egymást kergették a kombájnok. Nézni is szép, ahogy fordulnak, mordulnak, és púposra csurgatják a pótkocsikat. Becsapódtam. Ahol tegnap annyi gép harapta a búzát, hogy rohanó autóból megszámolni se lehetett, ott most egy hevenyészett nagy kazal van a tábla közepén. Se búza, se gép, de még tarló sincsen sehol. Mehetek tovább. Nagyot kerülök, hét határral arrébb járok. Szép búzamezőkön. Az a szép bennük, hogy tiszták. A tiszta búza lábon is tiszta. Bóklászás közben arra gondol az ember, de sokfélét is mondtunk mi már erre a határra. Ha sok volt a pipacs meg a szőrös szárú mácsonya, csúfoltuk: ez a virágzó magyar mezőgazdaság. Ilyen „virágzásnak" itt nyoma sincs. Széleláthatatlan nagy táblákat mintha szálanként gyomláltak volna ki. Ami máshol megmaradt, azzal csúfolódni nem lehet már. Sok dűlővel arrébb végre megtalálom az aratókat. Csomóra fekszenek az akácfa alatt. Mégcsak úgy se tesznek, mint akit rajtakaptak. — Jó napot! — Része legyen benne! — Mi az, „Szent Heverdel" napja van? El tudják képzelni, hogy a régi világban csak egy ember is hasi^vághatta volna magát aratás idején az árnyékban? — Jól kérdezi. A régiek talán el tudták képzelni, hogyan aratunk mi hetvenkettőben? Dimény Imre látogatása Szabadkán Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter egynapos látogatást tett Szabadkán, ahol megbeszéléseket folytatott Ivan Kustrak jugoszláv mezőgazdasági miniszterrel, a két ország mezőgazdasági és élelmiszeripari együttműködéséről. A magyar miniszter Szabadkán és környékén megtekintett néhány mezőgazdasági létesítményt és élelmiszeripari üzemet. A dr. Dimény Imre tiszteletére rendezett szerda esti vacsorán jelen volt Nagy Ferenc, a vajdasági tartomány kormányelnöke is. A két miniszter ma, július 7-én Szegeden folytatja megbeszéléseit Ekkor Ivan Kustrak látogat egy napra Szegedre. Nem szaporítom a szót, aki itt fekszik, az mind kombájnos. Aki csak ül, traktoros. És van annyi eszük, hogy tűző napon nem mennek ki az árnyék alól, ha nem muszáj. Az első meglepetés igazán nem az, hogy a fa alatt fekszenek — törvényes pihenő jár a váltótársaknak —, inkább az, hogy szerelő állású fekvő ember nincsen köztük. A minap mondta egy városi újságolvasó: na, megkezdődött az aratás, írhatod három nap múlva, hogy ez sincs, az sincs, rossz az ékszíj meg a törekrázó. Elindultak a gépek, aztán szépen megállnak. Valaminek itt valóban történnie kellett, mert amerre én eddig jártam, minden gép dolgozott. Egy átokkal szegényebbek lettünk? A sándorfalviak azt mondják, ennél még a Kolombus tojása se egyszerűbb. Mert azelőtt, hát valljuk be, azelőtt megcsinálta a szerelő a gépet, hogy szemre legalább jó legyen. Jött az első forduló, leesett ez, jött a második forduló, elszakadt az. — És most? — Mindenki magának szerelt. Nagy találmányok sokszor egyszerűek utólag. Ha aratás idején kombájnos lesz a benti szerelő, keresni akar. Rossz géppel nem tud keresni, megcsinálja, ahogy csak lehet — Az se jó, ha mindenki tudja, melyik lesz a gépe. — Nem hát. De nem is tudja. Akkor mindig azt bütykölné, a többi munkát meg hagyná. És lelopná a másikról a jó alkatrészt. Csak indulás előtt tudja meg, melyikre szállhat föl. így minden gép egyformán üzemképes. — Pofonegyszerű. Ki találta ki? — Mi magunk. Kikötöttük azt is, az jöhet csak be a bandába, aki tisztességgel dolgozik. Be kellett látnom az első kerülőben, nekem is a fa alatt kell maradnom, ha beszélgetni akarok. Aki éppen soros, az csak int, hogy nem ér rá. Beszélgetésért nem fizetnek. KALAPOSOK Sok szépet mondanak az emberek a hűvösön. Az egyik az, hogy az arató most is korán kel, ha kilenckor száll föl a harmat, akkor is. Indulásig zsíroznak — 160 pontra kéri a kenést a gép —, meghúzzák a csavarokat, ékszíjakat, láncokat, és tisztítják a gép gyomrát — Aki eltékozolja az időt, maga látja kárát Visszafizet a gép mindent Azt is fizeti, ha nem szereti a gazdája. Ezzel a fordulattal már találkoztam. Gőzös mozdony masinisztája mondta nemrég ugyanezt. A folytatása is az, szóról szóra: — Lehet egy ekkora gépet szeretni? — Hogy lehet-e? Hát nézzen rá! Ezen látszik, hogy dolgozik az ember. Ezzel jó dolgozni! Azt is megtudom, hogy a legnagyobb melegben a legjobb dolgozni vele. Amikor úgy izzad az ember, mintha nyakon öntötték volna. Por meg akkora van, hogy látni se nagyon lehet jobbára csak tapogat a pilóta. Nyel annyi port, hogy első nap „kiköpi a sarokházra való vályogot, másnap meg a hozzá való melléképületét". Ebben ugyan mi a jó? — Akkor száraz a gabona. Azt szereti a gép. Amit a kombájn szeret, azt a kombájnos is szereti. Az is szép, hogy maguk szervezik a váltást. Ha nagyon meleg van, kétóránként cserélnek, ha nincs meleg, félnaponként. Az indoklás itt is visszamegy az első kerékvágásba : — Hadd dolgozzon jóízűt mindenki. Sok embert elhoznék én ide tapasztalatcserére. Hadd tudják meg, hogyan kell jóízűt dolgozni. Itt azt mondják, akinek nem esik jól keressen más mesterséget A végén tűnik csak föl, hogy minden kombájnos nagy kalapban van. Elhagyott, régi, rossz kalapban. Honnan vették? Ennyi rossz kalap nincs is a világon. — összeszedtük. Csak az jöhetett, akinek kalapja van. Minél rosszabb, annál jobb. Szalmakalapot akartak venni, de az „állami szektor" ilyet csak üdülők táján árul. A fönti ernyő pedig kevés, mert nem fordul a nap után. Biztatni kell az embereket, hogy panaszkodjanak egy kicsit. — Sok a medve. A medve attól van, hogy itt mégis elmaradt a vegyszerezés. Olyan hirtelen nyúlt meg tavasszal a búza, hogy nem lehetett rámenni géppel. Megmaradt a gaz, a gép benyeli, buffan egyet — megvan a medve. Dicsekedni is tudnak: — Hazamegyek, mondja az öregem, mennyit aratott ó életében. Tatám, maga csak hallgasson! Egy hét alatt többet levágok, mint apám, nagyapám, dédapám, ükapám egész életében. öt kombájntól 11 vagoa búzát vittek el tegnap. Horváth Dezső