Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-06 / 157. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1972. JÜLIUS 6. A tárogató A szegedi anekdotakincsből Csongor Győző gyűjtése Ezzel a billentyűs magyar síphangszerrel gyermekkoromban találkoztam először, mint elrettentő példával. A Zsótérhúzb-an, ahol laktunk, egy második emeleti lakás törött ablakán dugta ki egy elkeseredett albérlő, aki kezdő lehetett, mert olyan keservesen és hamisan fújta, hogy a Széchenyi téren összeszaladtak a járókelők... Később, egy színházi ifjúsági előadáson találkoztam újra a tárogatóval. Az „Ocskay brigadéros" második felvonásában szólalt meg a színpadon, a Tiszakastély előtt, klaszszlkus szépséggel. Ez már nagyon tetszett. A múzeumban történt, már a 60-as években. A Somogyikönyvtárból jött le hozzánk látogatóba Tersánszky Józsi Jenő. Kalauzoltam őt, bevittem a szép régészeti kiállítás termébe, de ő esek legyintett: — Van-e hangszergyűjteményetek? Hegedű, régi hárfa és tárogatótok... Hány darab? Láttam róla, őt ebben a múzeumban csak ilyesmi érdekli. Nagy kínomban előhozakodtam a régi hangszerekkel, a néprajzi raktárban. Büszkén mutattam föl a Dankó-hegedűt, elvittem őt a nagy vízidudához, a szögedi hajósok és vízimolnárok „tárogatójához", melyről sajnálkozva említi Bálint Sándor Szegedi Szótárában, hogy a múlt század 50-es éveiben halt ki ez a „búvársíp" vagy „tárogatósíp" nevű ősi szerszám. Jenő bátyánkat mindez nem hatotta meg ... Csalódva búcsúzott. Mi köze is van városunknak a tárogatóhoz? 1927 nyarán egy amerikai dollárkirály járhatott errefelé, aki hallhatott valamit a régi életről s a hangszerekről. Néhány hét múlva, távozása után, érke- rucok fújták a nózett egy levél egy ta!... amerikai cégtől, így lett mögmentmely zenekarok szer- ve a város böcsülete. vezésével foglal ko- De más köze is zott, azzal az udva- van városunknak a rias kéréssel, lehet- tárogatóhoz, ne-e valahol „dere- Elrettentő példágade"-t (egy másik val kezdtem. Ügy is újság híradása sze- fejezem be, egy márint bizonyos „thea- sik elrettentő példágethow"-t) szerezni, val. s elküldetni? No, összeültek a szegedi koponyák, mi is az a csudabogár, az a deregade, vagy theagethow? Variálták permutálták a betűket, elölről, hátulról, de nem jöttek rá a nyitjára. Végre valakinek az eszébe jutott, hogy a legmagasabb zenei fórumot, König Pétert kellene megkeresni a rejtély ügyében. Könlg Péter kezébe vette a levelet, s összébb tolta bozontos szemöldökét: — Hát micsoda Ezt I. József császár statuálta. Elrendelte, hogy a császári katonaság kobozza el, s gyűjtse össze az országban található összes tárogatót, mint tiltott, veszedelmes hangszert. Adatom is van erre, hogy ez meg is történt. A szatmári békekötés után a szegedi várba nagy mennyiségű tárogatót szolgáltattak be, s a vasas német ezred auditorának hivatalos jelenlétében a vár udvarán hatalmas máglyára halmozva elégették... Csak az a kár, matyarok maguk, ha hogy annak idején azt sem tudják, hogy Tersánszky J. Jenő mi ez? Hát ez a da- előtt ezt a mentséget rogadó, az a hosszú, nem tudtam fölhozfekete, amibe a ku- ni... Hány fővárosa volt Magyarországnak ? Az urbanizáció, vagyis a tozott. Első fővárosunk volt városi lakosság növekedése Esztergom, de szerepét röviés a falusi népesség egyide- desen átvette Székesíehérjű fogyatkozása: a mai kor vár. Itt koronázták legtöbb társadalmi életének, egyre királyunkat és itt van legtöbb gondot jelentő problé- több királysírunk is. A főmája. Ez a folyamat nálunk város, illetve a királyi székis megvan és egyre fokozódó hely később átkerült Visegirányzatot mutat. A városi rádra, majd Budára. Az orlakosság száma már nagyon szág háromrészre szakadása közel jár az 50 százalékhoz, után a királyi MagyarorMagyarországot a még nem szágnak Pozsony, a keleti orls távoli múltban a világ szágrésznek, azaz Erdélynek közvéleménye, mint a pusz- Gyulafehérvár lett a székváták, betyárok, pásztorok or- rosa. Az igazi főváros Buda, szágát tartotta számon. En- a török uralom alá jutott nek a felfogásnak erősítésé- résznek lett a székvárosa, a hez sokszor a saját — téve- budai basának a székhelye, sen értelmezett — propa- A török uralom megszűnése gandánk ' is hozzájárult. A után még hosszú ideig Povalóság az, hogy bár nem zsony volt a főváros. Buda volt az urbanizáció olyan csak 1848-ban lett ismét az mérvű, mint a nyugati vagy ország fővárosa és száz eszészaki országokban, jelentős tendeje — 1872 óta mint az városi kultúránk volt már a egyesített Budapest, fővárosa közép korban, az ország az országnak és lakosainak egyes részein már a római száma ez alatt a száz év időkben is. Szombathely, alatt — a sok vihar és csaPécs, Győr, Sopron, öbuda pás ellenére — több mint helyén mér a római időkben tízszeresére emelkedett, népes nagy városok voltak. Kutya„fejcsere' Nem mindennapi műtétet hajtott végre Anatolij Konyevszkij volgográdi profeszszor: egy kutyakölyök fejét átültette egy másik, idősebb kutya fejétől megfosztott testére. A fejcsere annyira jól sikerült, hogy az állat a műtét után egy órával már felismerte gondozóit, s később jó étvággyal evett is. A kísérlet egy sok éve folyó kutatási program része, amelynek egyik célja a szervezet idegkapcsolatától elszigetelt agyvelő tevékenységének a vizsgálata, valamint az idegen szervezet immun reakcióinak a tanulmányozása. Konyevszkij professzor és munkatársai egy második szívnek az állatok szervezetébe való beültetésével is kísérleteznek. Az utóbbi négy évben több mint 300 Ilyen műtétet végeztek, s ezek során azt a tapasztalatot szűrték le, hogy a keringési rendszer két szívvel is működőképes lehet. á tudomány a szocializmusban 3. Mire képes a tudomány? Az emberi társadalom szol- 230 méter élho6szúsagú koc- egyetlen feltétele, a társadagálatába állított tudomány kában levő vízmennyiség pe- lom töretlen szolgálata. De szinte csodákra képes. Máig dig az egész világon egy év mi e szolgálat lényege? aktuális program minden alatt megtermelt szénmeny- N. N. Szemjonov, Nobelember felszabadítása a ne- nyiséggel egyenértékű ener- díjas szovjet akadémikus, héz testi munka, valamint giaforrást jelent. szavait idézhetjük, akt szeaz egyhangú, gondolkodást, Meg kell jegyezni, hogy az rint a tudomány legnagyobb harmonikus tevékenységet így nyert villamos energia feladata az, hogy a legszélenem igénylő munkák terhe igen olcsó és könnyen hoz- sebb néptömegeket bevonalól. Máig aktuális program, záférhető lesz. Ez pedig gyö- juk a sokoldalú alkotó tevéhogy mindenkinek legyen keres változásokra vezet kenységbe. Nemcsak arról élelme, ruhája, lakása, vagy- majd a kohászati és vegy- van tehát szó a tudomány és is, hogy minden lakóját a iparban. Ezekben az iparok- a társadalom kapcsolatainak Földnek valóban szabaddá ban a termékeket elektro- fejlesztésében, hogy egyes kell tenni, hozzásegítve őket kémiai úton gyártják majd, tudományos eredmények képességeikhez, tehetségük- elektromos kisülésekben és mennyiben lendítik fel a höz mérten az alkotó élet nagy áthatoló képességű su- termelést, oldanak meg bizoöröméhez, a kulturális, szel- garak hatására végbemenő nyos társadalmi, szociális lemi értékek élvezetéhez. És gyártási folyamatokkal... problémákat, hanem ennél a tudósok gyakran hangot Külön köteteket kellene sokkal többről. „Egyesek taadnak annak is, hogy ha az írni ahhoz, hogy csupán ez ián nem helyeslik a boldogegész földgolyón olyan társa- a forradalmi technológia mi- ságnak azt a felfogását — dalmi rendszer lenne, amely- lyen változásokra vezethet a mondja Szemjonov akadéberi a hatalom az anyagi Földön. Mindez nemcsak az mikus —, amelyről beszélek, és szellemi javak igazi meg- anyagiakat, a termelési mó- Természetesen sok ember ma teremtőinek, a dolgozó em- dot, hanem az emberi gon- nem az aktív alkotó tevébereknek a kezében van, dolkodást és életet is, min- kenységben látja boldogsáakkor az emberiség már ma den tartalmával együtt vál- gát, hanem abban, hogy a is teljes mértékben el lenne toztatná meg. De mindennek munkahelyről eltávozva, látva és hasznosíthatná a vannak határai, s a tudo- vagy napi munkája befejezcivilizáció minden áldását. mánynak számolnia kell a tével az élet más örömeinek De, vajon milyen alapvető kedvezőtlen körülményekkel - csendes vagy viharos áltudományos és műszaki-gaz- Jf" íontos k*rdés Példf.ul> ^mek - adja át magát dasági problémák megoldása hogy van"! bat?r a Erős szemé,lyes meggyőzodehatározza meg elsősorban az mos eromuvek osszteljesit- sem szerint azonban a bolemberek jólétét? Az ipari, fényének növelésében hogy dogsag effajta fe fogasa vagy mezőgazdasági és a minden- ^ a ^T^^fr^6 V^T^ ® Jíf^T naDi élet színvonala nagy- hozzáférhetővé válik? ségeből es uressegéből famértékben függ attól hogy Van ilyen határ' s ezl a fakó- vagy P^'® onnan, hogy mennyi a rendelkezésre álló Fö,ld felszínének és légköré- hiányoznak azok a társadalenergia, de különösképpen a nek a ffmo"ukl?al?8 feltetelek, amelyek m.nvillamos energia mennyisége, cioban felszabaduló ho hatá- den normális emberben Jelenleg a világban egyem- 681-0 beálló melegedese ha- meglevő alkotó törekvések es berre mindössze 0 1 kilowatt tározza mefr Ha a reakcióból képességek megmutatkozását kiépített azaz felhasználha- kivátó hőmennyiség elérné a és kibontakozását lehetővé tó villamos energia jut Ez Földet érő napenergia 10 tennék. Röviden: ahhoz, hogy túlságosan kevés, ezért a ne- szózalékát- akkor a földi kö- minden ember kifejthesse héz testi munka nélkülözhe- ^hőmérséklet mintegy 7 alkotó erejét es ebben örotetlen, különösen a gyengén fokkal magasabb lenne, mint mét lelje, az ismereteknek, fejlett országokban. A ter- ,ma- ,Ezvalószínűleg az Észa- az esztétikai ízlésnek, és a mészeti erőforrások lehető- W- ésDéli-sarkvidék hótaka- morálnak vagyis az ember vé tennék e mennyiség sok- r°Ja"ak rohamos olvadására társadalomhoz és önmagához szoros növelését. Ha például vezetn«- teljes özönvízrel fe- való erkölcsi viszonyának a világ összes országában ^^ fc^lLítf ™£atár0*>tt szlnt* SZÜk" olyan utemu lenne a villamosenergia-termelés fokozáelőállított termonukleáris séges." energia mennyisége aligha Amikor tehát a tudomány sa, mint a Szovjetunióban, ^ meghaladni a Földet szerepéről beszélgetünk a akkor az ezredfordulóig több napenergia 5 százalékai. társadalomban s például mint ötvenszeresére fokozód- De ez 18 annyit jelentene, azokat a konkrét feladatkonék a világ villamosenergia- ,hogy a mainál tízezerszer röket ismertetjük, amelyek a termelése b vlllamos energiát lehet- távlati tudományos kutatási ne előállítani. S ha a Föld tervekben szerepelnek, volA legnagyobb lehetőséggel népessége addigra a tízszere- taképpen arról van szó, hogy kecsegtető mesterséges ener- sére növekednék, akkor is az ember egészséges testi és giaforrás, amelyen ma a tu- 125 kilowatt energiakapaci- szellemi életéhez szükséges dósok dolgoznak, a termo- tás jutna egy emberre, vagyis feltételek megteremtésén honukleáris reakció szabályoz- 1250-szer több, mint ma... gyan, s miként dolgozunk. A ható megvalósítása. Ha ez si- A tudomány ígéretei és le- szocializmusban mindenesetkerül — márpedig még eb- hetőségei tehát nagyok, de re, ezt a munkát hosszú távben az évszázadban számít- megvalósulásuk a tudomá- ra lehet tervezni, míg kialahatunk rá — a természet nyok társadalmi helyzetétől kul a tudomány és a társalegnagyobb tartalékai tárul- és feladataitól ls függ. dalom mind tökéletesebb nak fel. Egy liter közönséges A szocialista országokban a egysége, amely áthatja majd vízben tulajdonképpen 160 tudományok szabadok és a hivatásos munka és a makilogramm szén elégetésével nincsenek kitéve efféle „re- gánélet minden területét, egyenlő energia lakozik, egy cesszióknak", s fejlődésük Szluka Emil A Fejér megyei Tác község helyén levő Gorslumnak már az i. e. 1. században húszezernél több lakosa volt. Az Óbuda helyén virágzó fővárosnak, Aquincumnak hajdani fényét és jelentőségét bizonyítja a két feltárt amphiteatrum és a díszes szarkofágok egész sora. A magyar államhatalom korszakában, a kereszténység felvétele után kezdtek kialakulni u városaink. Az első korszakban Esztergom és Székesfehérvár, valamint Veszprém voltak a legjelentősebbek. A török időket Fehérvár sínylette meg a legjobban. A történelem viharai, természeti csapások. járványok, sokszor pusztították varosainkat, A múlt század közepétől a fejlődés általában folyamatos, az utóbbi két évtizedben a fejlődés erőteljes. Fényes Elek 1850. évi kimutatása szerint, akkor még csak egy százezres városa volt az ország, az akkor még külön közigazgatású Pest 110 516 lakosával. Budának ugyanakkor 34 988 lakosa volt, Óbudának 10 760. tehát kevesebb mint a mai Gödöllőnek, vagy Kőszegnek. Akkor még Debrecen volt az ország második városu 55 437 lakossal. Követte Kecskemét 44, Hódmezővásárhely 37, Szeged 36. Az idők folyamán az ország fővárosu ls sokszor válooooooooooooooooo Hullámsír Q.OJDJQJQJDMQ&Q.QJÜJ&JJJQJQ. SJ fe — Neköm papol ez a Herrich úr a Tiszárul? — hördült föl indulatosan Ábrahám, a hajósgazda. — Nekóm, aiki több száz mázsa tehörrel levittem a hajómat a Dunába, ott átlavíroztam égbolt sem volt biztatóbb, mert ott is összetorlódtak az ónszínű fellegek, komoran beboltozták a fenti világot, melynek csak néhány kisebb-nagyobb repedésén szivárgott még át a nap, s megfejthetetlen figurák, formák és képek jelentek meg nyomán, mint ódon kupolákon az elmosódott, régi freskók. — Emiéköztök — szólalt meg megint Ábrahám —, mikor a szabadságharc idején csajkás századot szerveztünk víziembörökbül, s Deszknél a kis (ísapatunkkal harminc ölnyi áttörést tömtünk be cölöpök leverésével, mög a Vaskapun, s a végin Gailacnál kötöttem ki? fűzsarjak sövényfonásávaí, s ezzel mögmen"Ez a pesti úr magyarázza mög minekünk, hogy töttük fél Torontál megyét akkor, amikor az mit köll itt csinálni? Ez, aki meg mög se fur- árulók már ott garázdálkodtak, s gyilkolták a dött benne? magyarokat. Akkor a Maros áradt mög. Te — Vagy énneköm — mérgelődött Tombácz már ezekről csak apádtól mög anyádtól halmester — aki, mikor ez a kelekótya Herrich fottál, Gábor öcsém — fordult egy jóvágású úr fölásatta az újszögedi partot ötvenezör fo- fiatalember felé, aki szintén ott álldogált körint költséggel, hogy a Tisza medrét a Rondellával szömben kiszélösitse, előre megmondtam, hogy kidobott pénz, mert az első tavaszi áradás újra behordja homokkal mög iszappal a kanyart, mert az az ő ágya. s azt nem tanácsos mögbolygatni. Aztán mi löt.t? Űgy lőtt, ahogy mondtam. A következő év tavaszán ott voltunk mögén, ahol a midi zsidó. Csaik ötvenezör forinttal lőttünk szögényebbek. Most is összegyűltek a parton jó néhányan, de már valamennyien szűrben, subában, szurkunkéban, vagy jó meleg bundában, mert a fagy egyre keményebb lett, s még így is öszszehúzlák magukat, hogy védekezzenek a szél csípős suhintása ellen. Ott álldogáltak a Sópajtáik közelében, s toprengve, keseregve bámulták a jeges vizet, mely sziszegett, morgott, s ingerülten harapdálta az útjába eső köveket vagy magát a töltést, mint valami veszedelmes sárkány, hüllő, mely időnként megvadul, rátámad a városra, s követeli áldozatát. S most még bőrösödő hátán kirojtosodott jégtáblák is úsztak, mint óriási pikkelyek. De az zöttük, s szemmel láthatólag lesújtotta őt is a Tisza új fenyegetőzése. — Különösen anyám mesélt ezekről az időkről. apám hallgatag természetű — felelt a fiú. akit Bite Gábornak hívtak, jogász volt, s most csak karácsonyra jött haza Pestről, hogy szüleit meglátogassa. Szépszál legény volt, csizmában, feszes nadrágban, s rövid bekecsben ácsorgott ő is az öregekkel, s kiskarimájú tollas jurátus-kalpagja alól csak néhány fekete fürt kandikált lei, s a sötét szem áthaló nézése, — Persze, anyád — mondta Ábrahám, s még talán folytatta volna bennfentes megjegyzését, de hirtelen elharapta a szót. Aztán mégis hozzáfűzte: — Hát ami azt illeti, öl eget hallhatta tőlünk a nagy időkel, mert akkor ő még fiatal lányka volt, s az ő családja — hiszen tudod — nem állt a mi oldalunkon. A fiú előbb összeráncolta a homlokát, aztán néma biccentéssel vette tudomásul az öreg hajós utolsó szavait. Jól tudta, mire céloz, s néhány pillanatnyi tétovázás után elfordította a tekintetét, hogy a belé nyilalló fájó érzést elleplezze. Nem is maradt ott tovább, hiszen úgyis csak véletlenül került össze velük a parton, hanem udvarias kalaplevétellel meghajtotta magát, s elballagott a Vár keleti oldala mellett, a nemrég engedélyezett új úton, s lekanyarodott a Halpiacra. Egy darabig szótlanul bámultak az elballagó legény után, mindegyik érezte, hogy uz öreg hajásgazda megjegyzése nem volt helyénvaló. De megbánta már maga Ábrahám ÍN", hogy többet mondott a kelleténél, mikor sokra becsülte a fiút, tudta róla, hogy kitűnően végzi az egyetemet, most áll utolsó vizsgája előtt, s a híres ügyvéd, Kelemen István már jelezte, hogy szívesen veszi maga mellé bojtárnak. A fiú előtt jövő állt, s minden úgy rendeződött . körülötte, hogy a város büszkesége lesz. mint egykor Osztrovszky volt, a kis Kossuth. Tombácz is morgott, hogy mi a fenének kell az ilyesmit hánytorgatni annyi idő után amikor erről se a fiú, de még az anyja se tehet. A kínosan rájuk nehezedő csóndei aztán Zsótér törte meg leleplezve egyszersmind az epés megjegyzés eléggé köztudott indítékát is. — Benned meg mindig tüske a szép rác asszony — öregesen csóválta a fejét. — Vénségödre már benőhetne a fejedlágya. Most váratlanul Tombácz vette védelmébe Ábrahámot, s majdnem ugratva támadt a higgadt Zsótérra, * — Mért? Te tán nem koslattál utána, he? Pedig akkor már nős embör voltál. Zsótér zavartan dörzsölgette rövidre nyirt szakállát, aztán íiatalos mosoly villant meg a szája körül, s huncutul pillantott a halászra. — No, hogy az igazat mögvalljam, még most is melegöm lösz töle, ha möglátom... Pedig hatvanéves is elmúltam már... (Folytatjuk.)