Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-25 / 173. szám

KEDD, 1972. JÚLIUS 25. s Hegyen-völgyön lakodalom m- szegedi nyári Tárlat 0 W 0 Szinetár Miklós Kossuth-díjas érdemes művész, a fai, dal-madar A néptáncfesztivál gálaestje a Dóm előtti színpadon Szinetár Miklós Kossuth-díjas érdemes művész, Magyar Televízió főrendezője nyitotta meg vasárnap délben a XIII. Szegedi Nyári Tárlatot. A nagyszámú érdeklődők között ott volt dr. Komócsin Mihály, a megyei tanács elnöke és Sipos Géza, a városi pártbizottság első titkára is. Az 1972. évi XIII. Szegedi Nyári Tárlat díjait Papp Gyula, a városi tanács elnökhelyettese és Turai Zoltán, az SZMT titkára adta át. A Szeged megyei város tanácsa 10 ezer forintos alkotói díját Vecsési Sándor festőművész, a Fesztivál Intézőbizottság 10 ezer forintos díját Végvári Gyula kerámikusművész, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa által alapított 10 ezer forintos díjat pedig Zoltánfi István festőművész nyerte. ötezer forintos munkajutalomban részesült Nagy Sándor szobrászművész, Tóth Sándor szobrászművész és Végh András festőművész. A Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában vasárnap megnyílt tárlat szeptember 17-ig tekinthető meg. fái, dal-madarai, Kovács Margit öröm-vegetációja. Lóránt János fegyelmezett, visszalogott színekkel líraian togalmazott fametszetei, Végh András kopjafái és Józsa János nagyszerű színes linója jelzik a grafikai anyag sokszínűségét. igen színvonalas a szobrászati anyag. A portrék közül ki kell emelnünk Tóth Sándor érzékenyen fogalmazott, ötletes Kalapos fej-ét, Tóth Valéria Fiatal lány, Fritz Mihály Szőnyi Etelka című szobrát és Kő Pál fából faragott, erőteljes. Nagy Balogh János arcmását. Farkas Pál Szobrász című faszobra végletekig leegyszeSlfHs József felvétele A gálaest egyik legm nzgalmasabb jelenete János Horgász fiú, Borbás Tibor Ember báránnyal. Göbös László Leány holdvirággal. Kutas László Alföldi Rábai Kiss Lenke A szegedi szabadtéri a nagy méretek színháza. A sikerek is nagyméretűek itt; 6500 néző tapsa, lelkesedése egészen más, mint a kőszínházak néhány száz főnyi közönségéé. Inkább valamiféle népünnepélyre, mint szokvány színházi körülményekre emlékeztet. A néptáncfesztívál gálaestje azonban még e nagy szabadtéri sikerek között is kivételes volt. Nemcsak külsőségeit, hanem lényegét, tartalmát tekintve is. Bár most a külsőségek sem hanyagolhatók el. 260 amatőr táncos állt ki a színpadra; nyolc nemzet lánvai-fiai, magyarok, bolgárok, franciák. ukránok, románok, németek, lengyelek, csehszlovákok, s bemutattak egy magyar lakodalmas játékot, olyan sikert, aratva, mintha világhírű művészek táncában-játékában gyönyörködött volna a közönség. A fergeteges zárócsárdás után percekig zúgott a taps, a közönség lelkesen és kitartóan követelte az újabb és újabb ismétléseket. Végül a karmesternek már a színpadról kellett vezényelnie az utolsó ismétlést. Ez a siker valóban páratlan. A gálaesten azonban nemcsak az amatőrök diadalmaskodtak, hanem a folklór, a néphagyomány is. Ez tette ezt az esetet egy emlékezetesen szép színházi bemutatónál fontosabbá, jelentősebbé. Amióta újra van, létezik szabadtéri, a hivatalos nyilatkozatok, amelyek a Dóm előtti színpad jelentőségét igyekeztek megfogalmazni, mindig arról beszéltek, milyen nagy szerepet játszott ez a színház, az ország legnagyobb színháza, az operák és a nagy drámai alkotások népszerűsítésében. Arról, hogy a szegedi szabadtéri a néptánc színpada is, ezekben a nyilatkozatokban eddig egyetlen szó sem esett. S valóban: a néptánc, a folklór sokáig éppencsak megtűrt műfaj volt a szegedi szabadtérin. Kissé gyanakodva nézegettük-mustrálgattuk: nem rontja-e a színvonalat. Az Állami Népi Együttes, amikor először szerepelt a Dóm előtt, mindössze egyetlen este léphetett fel. Még 1963-ban is csak két estét kapott. De ezeken az előadásokon rendkívüli dolgok történtek. Egyrészt a siker olyan ellenállhatatlan volt, hogy a néptánc elé nem lehetett többé akadályokat állítani, másrészt kiderült, beigazolódott, hogy a folklór semmiféle színvonalromlást nem okoz. Ellenkezőleg, a néptánc és • a népzene olyan nemes anyag, amellyel minden színház, a szegedi szabadtéri is csak gazdagodik. Ebben a fejlődésben, a folklór feltartóztathatatlan diadalában-győzelmében a néptáncfesztivál gálaestje határkőnek számít. Mostmár ugyanis nyilvánvaló, hogy a szegedi szabadtéri nemcsak a nagy operák és nagy drámai alkotások színháza, hanem a néptánc legnagyobb hazai fóruma is. Jelentősége, szerepe kibővült azzal, hogy olyan hatalmas lehetőséget adott-biztosított a folklórnak, amely ebben az országban sehol másutt nem képzelhető el. Olyan nagy tömegek szerették meg itt a néptáncot, olyan nagy tömegek látták a legjobblegszebb produkciókat, törekvéseket, mint sehol másutt. A szegedi szabadtéri tevékenységének egyik legfontosabb eredménye ez. Ráadásul a gálaesten nemcsak ennyi történt. A szegediek emlékeznek Balázs Béla nagy álmára: a szegedi nyári játékoknak a népek barátságát kell szolgálniok. A szegedi fesztivál kezdettői fogva tudatosan vállalta ezt a programot, és tervszerűen törekedett megvalósítására, nem is jelentéktelen eredménnyel. A néptáncfesztiválon mindig szerepeltek külföldi csoportok, a szabadtéri egyetlen esztendeje sem múlt el külföldi művészek fellépése nélkül. Balázs Béla nagy álmának megvalósításához azonban a szegedi fesztivál még egyszer sem jutott olyan közel, mint a gálaesten. A műsorban, a lakodalmas játékban ugyanis nyolc nemzet fiai együtt léptek fel, együtt táncoltak, énekeltek, muzsikáltak. Ilyen egyszer sem történt még a szegedi szabadtérin. Nem utólagos okoskodásról van itt szó. A Hegyenvölgyön lakodalom olyan meggyőzően képviselte-dokumentálta a népek együttélésének, barátságának a gondolatát, hogy az előadás egyik legfontosabb hatástényezője lett. Akár megfogalmazta ezt a néző magában, akár nem: a produkció a maga művészi eszközeivel meggyőzően hordozta-képviselte ezt a mondanivalót. Amikor a gálaest terve megszületett, vele együtt rögtön megszülettek bizonyos aggályok is. Az egyik azt a lehetőséget vonta két; SZEGEDI ÜNNEPI HETEK ségbe, hogy amatőrök szerepelhetnek a Dóm elótt. Az előadás sikere ezt a kételyt elsöpörte. De elsöpörte azt a másik kételyt is, hogy Hegyen-völgyön lakodalomban nem valami „színes esztrádműsort", tarka táncfüzért látunk-e, igazi élményt nyújtó színházi előadás helyett. A gálaest műsorában természetesen táncfüzért is láttunk, lendületes táncok egymásutánját. De jóval több volt ez színes táncesztrádnál. Nóvák Ferenc, a Hegyen-völgyön lakodalom tervezője és rendezője ugyanis azzal, hogy ezeket a táncszámokat egy magyar lakodalom játékkeretében helyezte el, eleve megszüntette az esztrádszerűséget. A lakodalom, egy fiatal lány és fiú egybekelése, az emberi élet e nagy pillanatának színpadra állítása egybefogta és mély emberi tartalommal töltötte meg az előadást. Nemcsak szép táncokat láttunk, hanem tanúi voltunk egy fenséges emberi pillanatnak. A leánybúcsú szép lírája, a legénybúcsú drasztikus humora, a mulatság lendülete, öröme: mindez meggyőző, hiteles előadásban valósult meg a tánc nemzetközi nyelvén. És természetesen zenében is. A Hegyen-völgyön lakodalom komponistája és karmestere, Daróczi-Bárdos Tamás a magyar lakodalmas szokások hiteles zenei anyagaira támaszkodva állította össze és hangszerelte a gálaest muzsikáját, olyan kitűnő közreműködőkre építve, mint Török Erzsébet, Kossuth-díjas énekesnőnk, akinek gyönyörű előadása most is felejthetetlenné tett néhány szép népdalt. A műsorban jókedvű narrátorként közreműködött Iglódi István, s hogy a produkció látványban is méltó legyen a szabadtéri nagy előadásaihoz, azt Witz Éva pompás jelmezei és Székely László játéktérnek is kitűnő díszletei biztosították. Ökrös László dor festményei, különösen a Ketten című, meleg emberséget. közvetlenséget őszinte kitárulkozást mutat. Az emberi nem hitéről, egy- , „ , , jn^x- ?• másra utaltságáről és vállalt ^ífL^^^Il egymás sajátos festői eszközeivel. Szalay Ferenc parasztházbelső sorozatának egyik legszebb darabját mutatja be. Szobabelsőjének falai, tárOrszágos méretűvé és je- mézeskalácsfiguráinak Torlentőségűvé nemesedett a zója és Pusztai mulatsága Szegedi Nyári tárlat. Messze képviselik legmagasabb szín- JJ^8 imájával "ragyogó túlnőtt a szűk pátria hatá- vonalon. ötletével a plasztikai anyag ram, bekapcsolja vonzáskö- Pataki Ferenc és Patay egyik legszebb darabia. A rébe az ország különböző ré- László azok az alkotók, akik végietekig leegyszerűsített szein dolgozó képzőművésze- a természet változásait és formaviiág a puszta lényeg ket, s ezáltal eredményei és aikotói vénájuk ösztönös megra»adása jellemzik Métanulságai is országos mére- mozgásait egybeszikráztatva száros°Dezsö márvánvfieuráteket öltenek. A tizenhar- alkotják meg képeiket, helyet it Kö pál Gyúrűfű című famadik alkalommal megren- engedve a véletlenszerű fol- szobra ragvogó ötlet, szimdezett. szegedi kiállítás már- toknak, az anyagmozgások- bólikáia világosan érthető, is magán viseli a hagyó- nak. Végh András Nyitott továbbgondolható, színezése many nemes patinájat, de térben című képe a féktelen kissé zaVaró z ugyanakkor ez évben is a és végtelen mozgás példája, ki<inlacZtikai anvagból legfrisebb röntgenfelvételt olyan, mint fuldoklónak egy A ifanto* kÍ mutatja a magyar képzőmű- mély' lélegzet - nem lehet ^J'I^Tm1 Borbas vészeiről. Nincsenek szenzá- nélküle élni. Gyarmaty Ticiói, bizonyításai és bizony- hamér a végtelen üzenetét ságai vannak. igyekezett lekottázni A kozLeggazdagabb A tárlat moszban című festményén. T7, -D^KO" TTÍCC T ANIFD festményanyaga. Legerőtelje- Vinkler László Iphigenia cí- KIM Lenke sebb a nemes realista ha- mű festménye az emberi vllagyományokat asszimiláló szellem párbeszéde. m™ Q H^Lr f^ vonulat melv önmaeán he mint Na8y Sá"^ tomor fölülisig™sok tehetőséit A tárlat grafikai anyaga ealmazású szobrait, Kalmar re t Leiszebb nélHabt Ve bizonyítja, nem alaptalanul Márton ólom-kisplasztikáit csési Sándor SzaTav Ferenc" oly messzehangzó a magyar és Szabó Iván alkotásait. Crikós András FülL lrzié kortársgrafika híre. Különö- Külön színfoltja a plasztibet, Kurucz D. István. Fon- sen Szirák Endre Szabados kai anyagnak Incze Judit tos Sándor, Zombori László. es Banga Ferenc sa- népi faragasokat asszimiláló. Dér István és Fodor József jat?i, v<fa'vezetásu lapjai groteszk fogalmazasu diófaképei jelentik. Vecsési Sán- emlékezetesek számomra A szobra, a Hazaspár Az érrajzolas orómét es a vonalak mészek kózul első helyre kiszeretetét éppúgy érezzük vánkozik Csikszentmihályt alkotásaikon, mint a mon- Róbert neve, aki alkalmi dandó komolyságát, a szán- feladatokból is ihletett érdék őszinteségét. Raszler méket készít. Végvári Gyula két ragyoe^másh^zTartíitátórórvaíl ^fiája, Bálványos Huba góan megoldott kerámiát egymasnoz tartozásáról vall nagyszerú ötletre kissé túl_ mutat be Kátai Mihály Ere_ épített Családfái, Swierkie- det monda című tűzzománcwicz Róbert nagy és erőtel- képe a műfaj tökéletes ismejes felülethatásokkal megöl- rétéről, fantáziagazdagságádott tájképei. Révész Nap- ról árulkodik. Szólni kell T. svai és visszaDillantó öree- sugár finom líraisá8a. Tóth Nagv Irén intarziáiról é« e^ber figimátá töménv ho- Imre erőtel^es kontsruktivi- Stefániái Edit lírai üvegvTtártozK árulkodó Csi- tása' Csohány Kálmán mese" zománc kós András egyre karakteresebb jegyekkel alakítja stílusát. Kurucz D. István tőmondatos egyszerűséggel, végtelen tisztasággal és szeretettel festette meg MÁVAl/T-megálló című képét. Hóolvadása egy természeti jelenség lábközépig érő sáros valóságának az absztrakció, mélyrétegéig történt átfogalmazása. Zoltánfi István festményeit valami különös és megkapó varázs lengi át. Beszélgetők című képének munkásfigurái is mesebeli háromfiúk, kőfala sejtelmes titkokat rejt. Nemzedékek II. című triptichonja egyszerre valóság és fantasztikum, őseinek vallatása és saját vallomása, naturalista elbeszélés és groteszken gvengéd líra. Valahol találkozik Orosz János Elvarázsolt kert című alkotásával. Sajátos vonulata a mai magyar festészetnek az, mely a naiv népi ábrázolórtSS"^al?mb*EZtTaar£s Hangulatos népi muzsika népi bútorok kiállítására ér. Bábok lázadása című hatal- fogadta vasárnap délelőtt a kező vendégeket: Kónya mas vászna, Schéner Mihály tápai művelődési házban a György furulyázott, citera és köcsögduda kísérettel. Aztán még mielőtt Juhász Antal, a szegedi múzeum munkatársa megnyitotta volna a kiállítást, a tápai népi együttes tagjai bemutattak egy csokorravalót táncaikból. A kiállításon Szeged-környéki festett parasztbútorok láthatók, a szegedi múzeum nagy gyűjteményének legszebb darabjaiból, ládák, padok, mennyezetes ágyak, fali szekrények. A kiállítás legöregebb darabja a múlt század közepe táján készült A bemutatót jól kiegészíti a tápai honismereti szakkör gyűjteményének néhány értékes néprajzi tárgya. Zoltánfi István Beszélgetők című képe Népi bútorok kiállítása Tápén A Szegedi Ünnepi Hetek mai programja Nemzetközi Turista Találkozó megnyitása a megyei tanács üléstermében. XXVII. Szegedi Ipari Vásár a Marx téren. XIII. Szegedi Nyári Tárlat a Horváth Mihály utcai képtárban. Szeged környéki népélet cimű kiállítás a tápéi művelődési házban. Lechner Lajos emlékkiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában. A szegedi könyv a nemzetközi könyvévben kiállítás a Somogyi-könyvtár olvasótermében. Képzőművészet a színpadon kiállítás az újszegedi November 7. művelődési központban. Ötvös- és ékszerbemutató a Képcsarnok Vállalat Kárász utcai bemutatótermében. Szegedi műgyűjtők kiállítása a Bartók Béla művelődési központban. Samu Katalin szobrai a Stefánián. Károlyi Lajos emlékkiállítása a Sajtóház klubjában. >