Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-19 / 168. szám

SZERDA. 1971 JÜLIUS 19. Nem a szem káprázik Külföldiek a folklór­Delelőtt uszi, délután mo­zi — olvasom a MOKÉP egyik újabb, csodálatos pla­kátján. Először úgy hiszem, hogy káprázik a szemem, de nem, meg mernék esküdni rá, hogy valóban usziról be­szél az a beszédes alakú le­ányzó, aki filmet nézni csá­bít. Illetve uszít. S tán a nagy meleg az oka, ám sze­mem előtt megjedenik az a néhány filmkockányi törté­net, amely eme, a MOKÉP történetében is páratlan rek­lám megszületéséről tudósít. Nézzük csak, azaz figyi! A MOKI közpijébe berobog a zseni. Heurcsi — ordítja —, csudi, hallgi! S felolvassa a fenomenális szöveget. Ezt a szövit! — kiabálja a diri —, láti, ez a döfi. Ugyi? Ugyi — bólint rá a csini titki. s Mutál néhány farcsit a zse­ninek, hogy vehessen rajta fagyit. Hasonló szövegek megje­lenésekor tehát ne is cso­dálkozzunk. Ha gyermekünk diadalittasan közli: Hogy­ha klassz a bizi, lesz utána mozi — ne is csodizzunk, mert bizti, hogy MOKI-rek­lámról olvasta. Sőt, rekcsi­ről. Sőt, elterjedhet széle­sebb körben is. El tudok képzelni egy utazási pros­pektust, mely igyen szól: Tudja isi, ovi, bölcsi — nyá­ron csuda jő a Balcsi. Vagy a vendéglátóipar: Ide figyi kicsi magyi — neked ké­szül ám a fagyi. Izgi. V. M. Briliánsok csiszolása A hazai szövetkezetek szá­mára egyedülálló megrende­lést szerzett nemrég a Hun­garocoop szövetkezeti kül­kereskedelmi vállalat. A jövő évben NSZK-beli meg­rendelők számára több mint félmillió darab nyers brili­ánst dolgoznak fel az Órások Szövetkezetében alakult új csiszolóbrigádok. (MTI) versenyen A romániai Tara Oasului együttes — első képünk — a Szatmar-környéki folk­lórhagyományok ápolója. Románia egyik legszínesebb népművészeti területének képviselői változatos, eredeti előadásmó­dot őrző produkcióval szerepeltek a fesz-s tivál első versenynapján. Második felvételünkön: Az 1935-ben alakult francia együttes művészete nem kötődik szorosan egyetlen tájegység nép­művészeti hagyományaihoz sem, az egcsz francia folklór kutatói és feldolgozói. Ver­senyprogramjukban baszk és breton tán­cok szerepeltek, a zenét stílusosan baszk furulya és breton duda szolgáltatta. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Vakablak Furcsa fogalmai vannak az embereknek arról, hogy mire való az ablak. Vannak pél­dául, akik ki is szeretnének rajta látni. H. L. (Lenin kör­út 36—38.) már a múlt év­ben jelentette az ingatlanke­zelő vállalatnál, hogy szobá­jának ablaka, amely nem nyitható ki, mert beépített, olyannyira bepárásodik, hogy nem lehet rajta kilátni. Véleményt azóta kapott jó néhányat. Az ingatlankezelő vállalat kétszer is megállapí­totta, hogy tervezői hiba mi­att nem láthat ki az abla­kon, a beruházási vállalatnál azt mondták panaszára, hogy hiányzik a páramentesítő léc. Járt még olvasónk a DÉL­ÉP-nél és a Szegedi Tervező Vállalatnál is. S mivel nem történt semmi, birtokában van egy különleges vakab­lak, amely kívülről ugyan­olyan, mint a többi, belülről azonban valóban vak. DÉLMAGYARORSZÁG POSTAIAM Vonatügyek Egy panasz és egy dicséret — ez a mérlege a MÁV-val kapcsolatos múlt heti pos­tánknak. Varga Vince a Pa­lánki sor 7-ből sok ságvári­telepi lakos nevében emleget fel példákat arra, hogy a vasúti átjáróban levő sorom­pó fölöslegesen van hosszú ideig lezárva. Például július 4-én fél 12-kor már lezárták a sorompót, a tehervonat vi­szont 12 óra előtt 5 perccel haladt át. Másnap reggel is megfigyelte, hogy 20 percig kellett a kocsioszlopnak vá­rakozniuk. Íme a dicséret: Gy. A. egyetemi hallgató szerint nem lehet szó nélkül hagy­ni, hogy milyen változás kö­vetkezett be az utóbb időben a dorozsmai vasútállomáson és környékén. Feltűnő tisz­taság, gyönyörű parkosítás, ápoltság, kulturáltság jellem­zi ezt az állomást. Csak a legszebb balatoniakkal ha­sonlítható össze. Jó lenne, ha máshol is követnék a do­rozsmai példát. Ami szabad„ Régi közmondás, de ma is használható még. A rómaiak mondogatták: amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Nem először fordul elő olyan eset, hogy kiderül, az ipar vagy a kereskedelem olykor afféle Jupiternek, is­tennek képzeli magát, a jám­bor vevő pedig..., nos, an­nak, amit szintén szoktak jámbor szóval jellemezni. Cs. G. Lenin körúti olvasónk ír le egy ilyen esetet. Az üz­letbe visszavitt sörös üvegek közül ugyanis kettőt nem vettek át tőle, mondván, hogy a söripar nem veszi vissza őket, mert sérültek. Olvasónkat az bosszantotta, hogy a sérülést ő is csak akkor vette észre, amikor felbontotta az üvegeket, te­hát azok már a palackozás­kor megsérültek, csak a hi­bát takarta a zárókupak. Rá­adásul az ilyen sérült üveg­ből már eleve azzal a tpdat­tal önt magának az ember, hogy az iparnak mindent szabad. A megoldás persze egyszerű: ahogy a gyakran megsérülő tejes üvegeket ki­vonják lassan a forgalomból, úgy kell bevezetni a palac­kos sör helyett is a zacskós sört. Üzenetek Utolsó simítások Helner Lajos (Vidra utca 3.). Észrevételével egyetér­tünk, mert a cikk és a kép­aláírás valóban némileg el­lentmondó. Ebben az ügyben két olvasói álláspont alakult ki: az öné ahhoz tartozik, mely szerint hasznos dolog a zöld sziget, a Dózsa György iskola előtt a József Attila sugárúton. Kurhberger Ká­rolyné (Kelemen utca 11.). A vízpazarlás ügyében az I. kerületi tanácsi hivatal mű­szaki osztályához forduljon, intezkedni csak ott tudnak. Joó Gyuléné (Széli utca 45.). Sajnos, elfelejtette közölni, hogy mi az ön által javasolt énekkar neve. Ami többi kérdését és ötletét illeti, azokkal lapunkban folyama­tosan foglalkozunk. Így a kultúrházak munkájával, az újszegedi Vigadó utódlásával is. Kéri Ferenc (Oroszlán ut­ca 4.). Javaslatával, mivel a pontos adatokat • ön ismeri, forduljon a KÖJÁL-hoz, mely a városban foglalko­zik a zajártalmak vizsgálatá­val. • Hajnalra elcsendesül min­den. Az éjszakai műszakot lassan fölváltja a reggeli, s amíg a szereplők igazi álom­ba merülnek, a tér megint mozgásba jön. Aligha akad órája a napnak, hogy mocca­nás se hallatsszék a Dóm tájé­kán. A két torony két világ­ra néz, a büfésoroknál szom­jas vendégek támasztják a pultokat, a Tisza felől meg leírhatatlan a zsúfoltság. Itt szorong a szabadtéri színház szabadtéri raktára. * Hetvenkét óra, és felhang­zanak a fanfárok. Az Aradi vértanúk terén állítják a zászlórudakat, belül, a hatal­mas nézőtér alatt kora reg­geltől dolgoznak a lakatosok. Sándor Lajossal, a díszletké­szítők vezetőjével mélyen sétálunk be a tribün alá. — Rendkívül munkaigé­nyes volt az Otelló, még az igen aprólékos Cigánybáró­díszlethez képest is vele baj­lódtunk a legtöbbet. A hórihorgas oszlopok bé­kés halomban várják a kö­zeli bevetést, néhány elbil­lenthető példányukon — az arab ornamentika arany szí­neiről — így, raktári állapot­ban is beszél a precizitás. Az energiával, amit felemésztet­tek az Otelló díszletei, öt Hunyadi színpadképet kihoz­hattak volna. Ám csupán a toronytakarás, a maga 500 méteres burkolatával is felér egy önálló konstrukcióval. Ráadásul valamennyi darab­ban más és más „takaró" kell, a díszletezők számára nincs holt tér, csupasz felü­let. Érthető ha hosszú hetek óta a díszletkészítőket kö­szönti először a reggel. * Festenek, mázolnak, varr­nak az aszfalton. Vastagh Attila, a játékok szcenikusa meredten nézi a vásznakat — és az óráját. Bolognai vendéget vár, a Teatro Com­munale első hírnökét, Fregni­Koki díszlettervezőt, aki családostól érkezett Szegedre. A társulat Budapestre re­pült, először a Margitszige­ten lépnek fel, Koki viszont ott nem érdekelt, csak a szegedi Otellóban. A szcenikus elmondja, jól sikerült a Hunyadi statiszta­válogatása, olyan remek gár­dát toboroztak, hogy Szine­tár Miklós rendezőnek nem fájhat a feje miattuk. Meg­jöttek a jelmezek is a pesti Operaházból meg a kölcsön­zőből, Márk Tivadar szem­lét tartott fölöttük, és elé­gedetten summázta a látot­takat. Szóval ez is rendben lesz. Végszóra befutott Fregni­Koki, és elballagott a szce­nikussal. * A Konverta gyár öt éve állította üzembe Szegeden azt a típusú fényszabályozót, ami a budapesti Nemzeti Színház viláaosítását is szol­gálja. A különbség annyi, hogy Szegeden ez a berende­zés korszerű „félvezetős sza­bályozással" működik — a hagyományos részhez a fél­vezetős fényszabályozót má­sik fővárosi cég, a Villamos Automatika Intézet készítet­te. A két vállalat rendszeres ügyeletet biztosít a fesztivál idején — így kerül Szeged­re nyaranta Kovács Béla, a VILATI csoportvezetője. Ál­lítólag ő a „legdrágább" al­kalmazottja a játékoknak: akkor dolgozik jól, ha sem­mit sem kell csinálnia. Ha kifogástalanul mennek a dolgok — nélküle is. — Elég sok produkciót lát­tam már Szegeden. Melyik tetszett legjobban? Talán a legutóbbi Aida és a Hamlet. Kovács Béla mint „fizetett néző" sem unatkozik a sze­gedi játékokon. * A torony tövében kirako­dó vásárhoz is, építkezéshez is hasonlít a műhely. Desz­kák, cserepek, fűrészpor — az asztalosok alaposan ráhaj­tottak. Kolonits József, a főnök tavaly ment nyugdíjba a színházból, de a szabadté­rit elvállalta, s valószínűleg jövőre is itt éri a nyár. Majd három évtizedes szakmai ta­pasztalatát nehéz nélkülözni. — Szinte befejeztük, idő­milliomosok vagyunk. Per­sze mi költöztünk ki legko­rábban, de hát az idei mun­ka minden korábbinál na­gyobb, még be sem fejeztük teljesen a Cigánybáró és a Rómeó díszleteit, máris vagy 20 köbméter fával töb­bet használtunk el. * A színpadon a Hunyadi acélszürke, ljomor várfalai néznek farkasszemet az üres lelátóval. Csendes eső sze­merkél, csak esse ki magát bátran, péntek estére senki sem kér belőle. A tizenne­gyedik Szegedi Szabadtéri Játékok megnyitása előtt 72 órával minden rendben a Dóm körül. Nikolényi István Levegőben és földön Vasárnap: háromórás különleges műsor a honvédelmi repülőnapon A szegedi honvédelmi re­pülőnap előkészületei — a Magyar Honvédelmi Szövet­ség Csongrád megyei veze­tőségének rendezésében —a befejezéshez közelednek. Hat évi szünet után újból kü­lönleges érdekességű és a korábbiaknál nagyobb sza­bású programot láthatnak majd a nézők a most va­sárnap sorrakerülő légi és földi bemutatókon, a szege­di repülőtéren. A honvédelmi repülőnap délelőtt 10 órakor kezdődik és műsora három órán ke­resztül pereg. A sok lát­ványt, adó bemutatók a ma­guk nemében egyedülállóak, időnként láthatja csak azo­kat a széles nyilvánosság. Célja a szórakoztatással együtt a honvédelem szere­pének és eszközeinek érzé­keltetése. A honvédelmi re­pülőnap a Szegedi Ünnepi Hetek egyik kiemelkedő eseménye lesz. A program jó része — a repülőnap jellegnek megfe­lelően — elsősorban a leve­gőben történik. Néphadsere­günk legkorszerűbb gépei is jelen lesznek, és bemutatják a repülés magasiskoláját. Az MHSZ pilótái egyéni és csoportos műrepülést vé­geznek. A legjobb magyar műrepülők: Pillér István, Márton István, Kurunczi István és Feuerer Péter bra­vúrjai is élményt adnak majd. Az MHSZ ejtőernyő­sei csoportos és egyéni ug­rásokat hajtanak végre, he­likopterről. Zuhanó, késlel­tetett ugrást hajt végre Szabó Pál; itt, Szegeden 2617. alkalommal nyitja er­nyőjét, egészen közel a föld­höz. Női ejtőernyősök, Zlevszki Julianna és Bohus Katalin is ugrik majd a helikopterről. A földön néphadseregünk egysége harcászati gyakorla­tot hajt végre, tankok, pán­célozott járművek, valamint lövészek részvételével. A Zrínyi Miklós haditornaklub tagjainak akrobatikus bemu­tatói is jó szórakozást ígér­nek. A klub tagjai korhű öltözetekben lovas haditor­nával is szerepelnek. Az MHSZ modellezői is bizo­nyítják majd hozzáértésü­ket. A haza védelmének fegy­vereiről, néphadseregünk fejlődéséről, a Magyar Hon­védelmi Szövetség tevékeny­ségéről és eszközeiről ad ké­pet a haditechnikai kiállí­tás. A repülőnapon tízezrek részvételére számítanak Sze­gedről, Csongrád megyéből, valamint a szomszédos me­gyékből is. Jegyek elővétel­ben vásárolhatók az üze­mekben, vállalatoknál, in­tézményekben, közös gazda­ságokban, az MHSZ klubok­ban, az MHSZ szegedi szék­házában és természetesen majd a helyszínen. Köve­tendő a példa, hogy több üzem, vállalat és téesz ve­zetői a munka élenjáróinak, a szocialista brigádok tagjai­nak jutalomként belépője­gyeket adnak a repülőnap­ra. Elvárható — tekintettel a honvédelem és a honvé­delmi nevelés jelentőségére — hogy minden üzem, vál­lalat, intézmény, tsz veze­tősége a lehetőségek szerint segítse az előkészületeket, a minél nagyobb részvételt. Elismerést érdemel, hogy a DÉLÉP dolgozói, több szo­cialista brigád például tár­sadalmi munkában építik a nagy tribünt. A közlekedést a repülő­térre és onnan vissza, Sze­ged belvárosába a rendezők biztosítják. Sűrített, illetve különbuszok indulnak már reggel 8 órától a Széchenyi térről, a Szeged étterem elől. Akik járművekkel ér­keznek a helyszínre, a ki­jelölt parkolóhelyeken hagy­hatják autójukat, motorju­kat. A MÁV 200 kilométeres körzetben 33 százalékos uta­zási kedvezményt ad a re­pülónapra. Az MHSZ gon­doskodik arról, hogy a ked­vezményes jegyeken a re­pülőnapi részvételt a vissza­utazáshoz igazolja. Étel és ital — ígéri a ven­déglátó és az ÁFÉSZ veze­tősége — mennyiségben és választékban lesz elegendő. A Szegedi Ünnepi Hetek mai programja A III. Nemzetközt Néptáncfesztivál folklórverse­nye az újszegedi szabadiéri színpadon, este fél 8-tól. Koreográfusok I. Nemzetközi Konferenciája Új­szegeden. a November 7. művelődési központban, dél­előtt 9 órától. Szegedi műgyűjtők kiállítása a Bartók Béla műve­lődési központban. Samu Katalin szobrai a Stefánián. Károlyi Lajos emlékkiállítása a Sajtóház klubjá­ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom