Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-02 / 154. szám

VASÁRNAP, 1972. JÚLIUS 2. 3 Ü

nnepelünk! ötszáz évvel ezelőtt született székely Dózsa György, a magyar történelem kiemelkedő személyisége, a parasztháború és parasztforradalom vezére. Születésének pontos dátumát nem ismerjük. A történettudomány úgy tudja, hogy 1514-ben már meglett ember volt és hogy megközelítően az 1470-es évek elején született. Romániában már tavaly megemlékeztek róla, mi ebben az évben méltatjuk születésének fél évezredes fordulóját, ezzel együtt történelmi tetteit. A Cegléden tartott országos ünnepség, és az ott felavatott Dózsa-szobor méltó megemlékezés volt nemzeti múltunk dicsőségesen győző és tragikusan elbukó alakjáról. Az emlékmű a legilletékesebb helyen áll: Cegléd hajdani piacterén. És a szobor talapzatán nemzetünk hálája a koszorú. Vallom, hogy a szocializmust és majdan a kommunizmust építő ember számára is szükség lesz a hazafiságnak olyan kútforrásaira, Dózsa György amelyből hitet, magyarságot, honszeretetet meríthet. A hazafiság ilyen kútforrásának tartom Dózsát is. A népvezérek szerepének valós értékelése nem vezethet őseink és hőseink megtagadásához, történelmi szerepük csökkentéséhez. Minden nemzet ápolja, becsüli múltját, és a kiemelkedő személyiségek példáján is neveli az új nemzedékeket. A múlt haladó vonásainak megbecsülése az egymást váltó nemzedékek honfenntartó és gyarapító küzdelmének tisztelete is egyben. Nem ezt tenni — méltatlan volna szocialista hazánkhoz. Mindezt azokkal szemben kell hangsúlyozni, akik megkérdőjelezik, vagy kétségbevonják Dózsa szerepét, harcának egész történelmünkre hatást gyakorló jelentőségét amely keresztes hadjáratként rendi reakció elleni osztályindult, vagy vallási mezben háborúvá. így változott Dójelentkezett és az osztályharc zsa kereszteshada is antifeutörvényei szerint átalakult a dális paraszthaddá. Az első nagy osztályháború Dózsát hősi múltunk értékeli Dózsa György: megannyi politikai, irodalmi és történelmi tanulmány, dráma, vers, festmény, szobor ihletője évszázadokon keresztül. Honnét ennek az embernek s. történelmi népszerűsége? Miért átkozta és tette meg őt „minden honi baj" okának az úri Magyarország, és ,próbálta meg elhallgatni mintegy 300 éven át? Mi az oka, hogy a reformkornak kellett jönnie ahhoz, hogy kiássa s összerakja a megégetett, a mélyretaszított, a felnégyelt testet, és helyére tegye (a népmonda szerint levágott, majdan Szegedre szállított) vaskoronáe fejet, .és Dózsát példaként állítván az osztályküzdelmeit mind •határozottabban folytató haza és nép elé. A középkori, majd a polgári történetírás a legkülönbözőbben ítélte meg Dózsát. Az akkor született művekben egyszerre volt. gyűlölt, megvetett, félelmetes, aljas, vérszomjúzó, brutális, rabló és a „nép Igaz harcának megtörhetetlen vezére." Nevét és szellemét rettegték még elégetése után is. Kölcsey Ferenc 1830-ban .J,Dózsa vérengző tettei"-ről szólt. Petőfi Sándor 1847-ben azt irta, hogy „ ... Dózsát a magyar történet egyik legdicsőbb emberének tartom ..." Eötvös József 1847ben olyannak látja Dózsát, akit a „... sors nagy... eszközéül választott...., de előrelátás és a vezetésre szükséges képesség nélkül ..." való. Gyulai Pál szerint a történelem olyan embernek ismeri Dózsát, aki „ ... vitéz, durva, dölyfös és kegyetlen ember volt". Jókai úgy látja, hogy Dózsa „ ... a tiszta democratiát képviseli". Krúdy Gyula Dózsa György szellemét 1919-ben olyannak véli, amelyről szólva „,.. századok óta megláncolva szenved az igazság... ". Ady Endre már 1903-ban Dózsaszoborért kiállt. Féja Gézától nem meglepő, ha azt olvashatjuk, hogy Dózsa György sorsa nem lehet program... ". Révai József viszont azt vallotta, hogy „Dózsa György parasztháborúja nem bosszúhadjárat volt, hanem a magyar jobbágyság erőfeszítése, hogy a nemzeti fejlődésnek új utakat vágjon ...". A történelem kérlelhetetlen. Nem tűr sem átkot, sem üres dicsfényt. Visszafelé mind kristályosabban és tisztábban látható a múlt, egy egész nép múltja pedig különösen. így van ez Dózsával is. Hogyan tehát? Mitől az úri átok és honnét az a remény, amelyből mintegy öt évszázadig népünk táplálkozik. És elkezdődött az összes elnyomottak egész országra kiterjedő nyílt, fegyveres osztályháborúja megsarcolóik ellen. A háború nem tartott sokáig. Lezajlott a nyári hónapok alatt. Rákos, a gyülekezőhely, majd a programot adó Cegléd következett, ahol 30 ezer jobbágy előtt elhangzott Dózsa történelmi buzdító beszéde. Ezután a népi had átkelt a Tiszán, és a következő állomások már Túr, Békés, Gyula, Nagylak, Apátfalva, Csanád — a gazdag talajú Alföld mezővárosai voltak. Végül Temesvár következett. Temesvár — ahol Dózsa hada elbukott, mert nem volt más kiút. A magyar paraszthadakat is utolérte a minden más parasztháborúk és felkelések végzete: a széttagoltság, a szervezetlenség, az izoláltság, a belefáradás, a nagy távolságok, a ragálybetegségek. A jobbágyság antifeudális háborúja a belső ellentétek mellőzésére, és a paraszthadak fegyveres leverésére kényszerítette a földesurakat. A fejét felemelő, a kaszát kiegyenesítő, ura ellen lázadó jobbággyal szemben kegyetlen leszámolás következett. A törökveszély ellen nem, de a jobbágyság felkelése ellen egyesülő feudális hadak irtóztató győzelmet arattak — önnön nemzetük fiai felett. A győztes földesúri reakció megmutatta igazi arcát. Kegyetlen bosszúállás következett, ahol jaj volt a legyőzötteknek. A páncélos zsoldoslovasság útját a karóba húzott, a felnégyelt, a széttépetett jobbágy holttestek tízezrei jelezték és ismert a paraszthad bátor katonavezérének megkínzattatása. Innen ered, ebből táplálkozik a földesúri gyűlölet Dózsával szemben. De ugyanez a háború volt a nagy példa is a nép számára, hiszen 1514 azt mutatta, hogy a földesúri osztály sem legyőzhetetlen. így lett népünk szívében és lelkében Dózsa György szelleme a szabadság jelképes szimbóluma. Dózsa felismerte, vállalta és konzekvensen végigjárta az idő parancsa által rája mért utat. Úgyszólván végigjátszotta a történelem színpadán azt a szerepet, amit a kor neki írt, egyszerre számolva a sikerrel és a bukással. Dózsa Gyórgy ceglédi szobra. Somogyi Józsel alkotása A nagy tanulság A parasztháború előzményei A XVI. század elejére sajátságos helyzetbe került az ország. Egyrészről azért, mert Mátyás király halála (1490) után szétesett a központosított hatalom és az erős állam hiányában megerősödött a bárók, az oligarchák hatalma, egyéni törekvése. A pénzjáradék, a termék- és robotjáradék emelése kíméletlenül sújtotta a jobbágyságot. Másrészről az országot délről a megerősödő és rablóhódító háborúkra berendezkedő török állam terjeszkedése fenyegette. A Mátyás király utáni Magyarországra az anarchia, a törvények és szokások lábbal tiprása. az állam pénzügyi erőforrásainak főúri kisajátítása, a jobbágyság korlátlan kiszolgáltatottsága, röghöz és úrhoz kötése volt jellemző. Ezt már a szegény nép között élő papok is megsokalták és nemcsak a lázongók mellé álltak, hanem lángoló prédikációkban is szították az elégedetlenséget. így került Mészáros Lőrinc ceglédi plébános is Dózsa táborába, aki a parasztháború szellemi vezéralakja, a felkelés eszmei ösztönzője volt. akit „nagybotú Lörincként" is ismer a történelem. A török veszély ellen meghirdetett keresztes had soraiba azért is tódult a jobbágyság, mert a győzelemtől — a pápa által ígért lelki üdvösség elnyerésén kívül — terheik valamelyes enyhülését is remélték. így a parasztháború kitörése a jobbágyság helyzetéből következett. amelyet az uralkodó osztály pártharcai, valamint a kereszteshadjárat meghirdetesse csak siettetett. Eötvös József írta, hogy a Dózsa-háború anyagi szenvedések által okoztatott... " A népből toborzódó keresztes hadak vezetését a földesurak nem vállalták, hanem e tisztségre székely Dózsa György kisnemest nevezték ki. Az egykori végvári hadnagy a paraszti-plebejus haderő vezére lett. A törökök ellen készülő keresztes had azonban magára maradt. A nemesi hadak távolmaradnak, sőt ellenezték a földesurak a jobbágyság gyülekezését, mert nem maradt dolgos kéz az aratáshoz. A földesúri és jobbágyi osztály között feszülő ellentétek, valamint a belső és külső tényezők közötti bonyolult összefüggések hatására alakult át a törökök ellen meghirdetett keresztes hadjárat feudalizmus-elleni parasztháborúvá. A kereszteshadjárat elárulása után Dózsa már azon fáradozott, hogy az „ ... áldott gyülekezet szent haddá nőve megtörhesse ama hitetlen és átkozott nemesek erejét és hadát". Szervezte, gyakoroltatta a hadviselésben és katonai reglamákban tapasztalatlan jobbágytömeget, mi több, számos csatában győzelemre is vezette. Végül eliutott — mert a körülmények eljuttatták — a népi felkelés s a haza függetlensége közötti összefüggés felismeréséig. A keresztes hadba gyűlés adta azt a szervezettségi koretet, amelyből a parasztháború kibontakozhatott megerősödhetett. Nem az 1514-es magyar parasztfelkelés volt az első az európai parasztmozgalmak törteneteben, A parasztháború „rettentő tanulsága" végigkíséri népünket. Ezt a tanulságot táplálták és táplálják fél évezred óta haladó politikusok, írók, költők, művészek. Dózsa egy adott történelmi helyzet és az osztályharc erőállapotának kifejezője, megfogalmazója, és végrehajtója volt. Akkor mást, vagy többet tenni nem lehetett. Dózsa történelmi értéke abban van, hogy népvezérré tudott válni. A felkelők seregei magukba foglalták az ország nagy részének jobbágyságát, a hajdúkat, az alföldi kurucokat, a bányavárosok munkásait, a plebejus elemeket, a szegényebb értelmiséget, és a nép életét élő alsópapságot. Egyesíteni tudta az összes elnyomottakat. Dózsa tudott a nép nyelvén beszélni, hiszen gondját és reményeit is jól ismerte. Erről győz meg beszédeinek olvasása, világos okfejtése. minden elnyomott bajának nyers megfogalmazása, a bárói-nemesi önkény Jaűntömegének számonkérése. Személye így lett az egymást váltó századokon át mind a parasztság, mind a munkásság antifeudális harcának egyik szellemi ösztönzője. E küzdelem történelmi mércéjét az határozza meg, hogy a magyar történelemben ez volt az első, addig legnagyobb osztályütközet, paraszti—plebejusi osztályháború, a feudalizmus ellen. A nemzeti büszkeséget növelő szerepe pedig abban fogalmazható meg, hogy céljaiban az elnyomott, a kizsákmányolt nép törekvései jutottak kifejezésre. A társadalmi rend megváltoztatását Dózsa korában még nem lehetett célul tűzni. A parasztháború sem tette ezt. Egész Európában feudalizmus volt, mely még virágkorát élte. Megdöntéséről szó sem lehetett. Csupán a terhek csökkentését akarta elérni a jobbágynép. Dózsa ceglédi programja — igaz, hogy mintegy 450 évvel később — csak a népi Magyarország, a proletárdiktatúra hatalmi viszonyai között valósult meg, de akkor maradéktalanul. Két agrárforradalmat élt azalatt végig, valósított meg a munkásosztály vezette parasztságunk. Az egyik a gyűlölt nagybirtokok kiosztása, és paraszti tulajdonba adása volt, a másik a már szétosztott paraszti földtulajdon összevonása, szocialista nagyüzemekbe. A parasztkérdés és a történelmi földpór ezzel egyszer s mindörökre megoldódott. Dózsa küzdelmének egyik legfőbb, mindmáig mutató tanulsága, hogy az osztályküzdelmeket következetesen, megalkuvás nélkül kell végigharcolni. Itt nem lehet helye a megbékélésnek, a félmegoldásnak, mert az egymással szemben álló osztályok érdekeit nem lehet összeegyeztetni. A kiéleződött, a fegyveres harcokig eljutott osztályharcban a kérdés így merül fel: vagyvagy. Harmadik út nincs. Nem volt, és ezután sem lesz. A parasztfelkelés leverésével, tízezrek fizikai megsemmisítésével meggyengült az ország. Innét már csak egy lépés, hogy 1514-et 1526 kövesse, az ország 150 évig tartó török megszállása. így lett az egyik nemzeti katasztrófa okozója a másiknak, majd a következőknek •— az önálló magyar állam megszűnésének. Temesvár alatt a bárói hadak szétverték a jelennel együtt a jövendőt is. Dózsa harca és politikai bátorsága, élete és elmúlása, haza- és igazságszeretete példa marad számunkra, míg csak küzdeni kell ezen a Földön. Lehet, hogy 500 esztendő megszépítette őt, hogy arcvonásai ma már kevésbé durvák, de egy bizonyos: szellemalakja olyan élő történelmi hagyaték, amely harcunkban végigkísér bennünket. DR. ÁGOSTON JÓZSEF Korszerűsítés, szakosítás a gépiparban A kormány legutóbbi ülésén megtárgyalta több miniszter, köztük a kohó- és gépipari miniszter előterjesztése alapján a termelés gazdaságosságának javítását szolgáló eddigi szervező és irányító munka eredményeit és a további feladatokat megszabó intézkedési terveket. A Minisztertanács megállapította, hogy a hatékonyság növelésének egyik kulcskérdése a gazdaságosabb termékszerkezet kialakítása. Mint a KGM-ben elmondták, a termékek gazdaságosságát, a termelés struktúrájának több éve megkezdődött változását folyamatosan vizsgálják. A közelmúltban különféle számítások és elemzések segítségével megállapítottak, hogy a gépipari vállalatok általában gazdaságosan dolgoznak és a többi iparág átlagánál nagyobb hasznot hoznak a népgazdaságnak. A magyar gépipar mintegy félmillió különböző termékének csak 8 százalékát teszik ki az átlagosnál gazdaságtalanabb termékek. Egynegyedének gazdaságossága még javítható struktúraátalakítással, gyártmánykorszerűsitéssel, gyártmányfejlesztéssel. A vizsgálat kimutatta, hogy legkevesebb a gazdaságtalan termék a műszer-, a híradástechnikai és a szerszámgépiparban. Éppen ezért rendkívül fontos ezeknek az alágazatoknak a továbbfejlesztése. A kevés nyereséget hozó termékek sem egyértelműen gazdaságtalanok. Többek között a vasúti járműgyártás hazai viszonylatban az átlagosnál kevesebb hasznot hoz, de terméke a tőkés piacokon jól értékesíthető. A struktúra-átalakítás során — és különösen a legutóbbi négy évben — mind gyorsabb ütemben nő a gépipari licencvásárlások száma. 1971-ben már 37 gépipari licencet vásároltak a vállalatok, de ez még mindig elmaradt a nemzetközi szinttől. A szocialista integráció komplex programja alapján a KGST tagállamok közötti együttműködés új tartalmat kap, elsősorban azzal, hogy nagyobb szerepe lesz az országok közötti kooperációnak és cvártásszakosításnak, a műszaki-tudományos együttműködésnek, a közös kutatásnak és tervezésnek, általában a hatékonyabb munkamegosztásnak. A szakosítás révén most is sok az olyan termék, amelyet már nem magunk gyártunk, hanem más szocialista országoktól kapunk. Többek között személygépkocsikat, nagy és kis számítógépeket, anyagmozgató berendezéseket szállítanak nekünk, s mi látjuk el a többi szocialista országot is autóbuszokkal, speciális teherautókkal, nukleáris orvosi műszerekkel, pénztárgépekkel és egyes mezőgazdasági gépekkel. ötven vagon fagylaltpor A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál kidolgozták a viszonylag hosszú ideig eltartható fagylaltpor készítésének technológiáját. Az idén mintegy 50 vagonnal készítenek is belőle, főként Balaton melléki kereskedelmi vállalatok megrendelésére. Sikerre számítanak „Jégkrém" nevű új cikkükkel is. Ezt rövidesen ugyancsak por alakban hozzák forgalomba, tízdekás csomagolásban. (MTI) megemlékezése Az 50. nemzetközi szövetkezeti nap megünneplésére a Csongrád megyei szövetkezetek koordinációs tanácsa tegnap, szombaton Szegeden, a Tisza Gyöngye étteremben ünnepi ülést rendezett. A megemlékezésen — amelyen részt vettek Szabó Sándor, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Paczuk István, a megyei tanács elnökhelyettese, Niesner Ferenc, országgyűlési képviselő, t Molnár Sándor^ a megyei népfrontbizottság titkára, Csongrád megye és Szeged fogyasztási, takarék-, lakás-, ipari, háziipari és mezőgazdasági szövetkezeteinek képviselői — Hunyadkürti Lajos, a MÉSZÖV megyei elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Molnár Lajos, a koordinációs tanács alelnöke, a szentesi TESZÖV elnöke mondott beszédet. Méltatta a szövetkezeti mozgalom hazai és külföldi eredményeit.