Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 136. szám

VÁSÁRNAP, 1972. JÚNIUS 11. Nagy gondunk a szolgáltatás (6.) Hatvankétmillió öt évre Á részletekből kiderült, hogy a szolgáltatás sokáig mostohagyereke volt gazdaságunknak. Nem lehetett más, hiszen az alapvető iparágak megteremtése kötötte le anyagi és szellemi erőinket. Most már a szolgáltatások fejlesztésére anynyit költhetünk, amennyit kulturáltabb életünk, kényelmünk megkíván. A tapasztalatok összegezésekor érdemes ezt pontosan számba venni. Ésszerű elosztás Csongrád megyében 1970től 1975-ig 62 millió forintot fordítunk a kiemelt szolgáltatási ágazatokra; Szegeden ebből 26 millió forintot. Helyesebben ennyivel segít a tanács, de az összeget legalább megduplázhatjuk, hisz a vállalatok saját kasszájukból kiegészítik az összegeket. Tekintélyes summa, amely önmagában is sokat mond, garanciát jelent. Ám nem mellőzhető az sem, hogy a 62 millió forintot adottságainknak a legcélszerűbb módon hasznosíthatjuk; a Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottsága ugyanis határozatával a helyi tanácsokra bízta a gazdálkodás, felhasználás jogát, kivételt teremtve ezzel az országos gyakorlatban. (Másutt a megyék legfelsőbb vezető testülete gazdálkodik a központi szolgáltatásfejlesztési alappal.) A szegedi szolgáltatásfejlesztési alapot az Országos Tervhivatal elkülönítette. Az összeg 26 millió forint, amelyből lakáskarbantartásra 7, gépkocsijavításra 14, háztartási gépjavításra 3, egyéb szolgáltatásokra 2 millió forint jut. Hódmezővásárhely 6,3, Szentes 6,6, Makó 5,8, Csongrád 4,6 millió forintot használhat fel ugyanerre a célra. Közérdek szerint További kedvező feltétel, hogy az összeg túlnyomó részét már szerződésekkel lekötötték a tanácsok és a vállalatok, alapos rövid távú tervek alapján forgatják a pénzt, így komoly biztosítéka van annak, hogy a tőkéből szervizek, szolgáltatóházak készülnek. Ettől függetlenül azonban már most szükséges hosszabb távra kidolgozni a szolgáltatásfejlesztés stratégiáját, tervét. Ezt szorgalmazzák egyébként a tanácsok is. (S ha már itt tartunk, érdemes felhívni a figyelmet néhány kedvezőtlen helyi sajátosságra: arra, hogy a meglevő szolgáltatási hálózat konverválódott, inkább a vállalatok, szövetkezetek, kisiparosok érdekei kerültek előtérbe telepítésüknél — mint a lakosság igényei.) önként adódó javaslat: a következő évek szolgáltatási centrumait a településhálózat-fejlesztési koncepció alapján helyezzék el. Bár ismétlés, mégis megjegyezzük: a nagyobb városok mellett a községek lakóinak is lehetővé kell tenni, hogy időt és pénzt rabló szállítgatásutazgatás nélkül, helyben javíttathassák kisgépeiket, legyen fodrászuk, szabójuk, asztalosuk, autószervizük stb. Szövetkezetek és kisiparosok Talán az anyagiaknál izgalmasabb kérdés: honnan vegyünk embereket a most fellendítendő tevékenységhez, hiszen munkaerő-tartalékok úgyszólván kimerültek. Kik szolgáltassanak? Nincs más megoldás, a gazdaságtalan, fokozatosan háttérbe szoruló termelőágazatokból kell „elcsábítani" a szakembereket. A tizenöt esztendővel ezelőtti árutermelő kisüzemek, szövetkezetek visszaváltoznak szolgáltatóüzemekké. A nemzetközi munkamegosztás, a fejlettebb ipar termékei mellett a manufakturális módszerekkel készülő gyártmányok drágák, nem érdemes őket csinálni; az üzemek viszont nem zárják be kapuikat, hanem más, hasznos — többek között — szolgáltató feladatokat vállalnak. És ezzel tulajdonképpen mindkét kérdésre feleltünk: a negyedik ötéves tervben és azután a szolgáltatói feladatokat elsősorban a tanácsi és szövetkezeti iparnak szánjuk. Csak szervezeti kereteik között képzelhető el a rentábilis munka, műszaki fejlesztés, szakemberképzés, és a tervszerű, társadalmilag jól ellenőrizhető, tervezhető tevékenység. A kisiparra — amelyre szintén nagy szükségünk van — a kisegítő, hézagpótló szerep háruL (Például olyan személyi szolgáltatásokban, amelyekben nagyobb, bonyolultabb apparátust fenntartani nem érdemes.) A Csongrád megyei tanács azt ajánlja a helyi, elsősorban az elmaradott hálózattal rendelkező kis községek tanácsainak, hogy adókedvezményekkel, területbiztosítással segítsék a dolgozni szándékozó mestereket. E cikksorozatot azzal kezdtem: nagy gondunk a szolgáltatás. Igen, mert most a negyedik ötéves terv első éveiben kell elmaradottságát fölszámolni, amikor hirtelen megsokszorozódtak az igények. A tervek, a fejlesztésére befeketetett milliók, sőt a gyakorlatban szemünk láttára megvalósuló elképzelések azonban joggal tehetnek bennünket optimistává. Matkó István Kommunista szombat a vízügynél Igény, divat, hobby, luxus vagy nemes időtöltés, a test egészséges megmozgatása értendő-e a hétvégi kiskerteken? Az itt felsorolt fogalom mindegyikét helyettesíthetjük aszerint, hogy milyen szemszögből kérdezünk rá. Az bizonyos, hogy napjainkban nagy keletje van a városon kívül kimért, általában kétszáz négyszögöles parcelláknak: Újszegeden a Szőregi út, a kamaratöltés „tövében"; Kiskundorozsmán, a községtől kívül eső úgynevezett fehér homokon; a Csongrádi sugárút végén, a két töltés közötti területen; Gyálaréten, a Tisza-töltés vonalában; újabban Domaszéken. Röszkén is nézegetik már a földeket a HoltTisza mentén, hogy kínálják-e magukat felesleges parcellák kiskerteknek. 200 négyszögöl vételára. Átellenben viszont derékig érő gaz sürgeti a parcella legényember gazdáját a kert rendeltetésszerű használatára. Egy másik szomszéd Kübekházán tanít, Odessza lakótelepen lakik, kertjét azonban szépen, szakszerűen gondozza. Van, aki faiskolázik kiskertjében, és előre számol, számít a földecske hasznára. Lehet abból még autó is. Nem sok a parlagon hagyott parFESZTELEN ÖNKORMÁNYZAT KI A TAROSBÓL Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság tápéi gépüzemében 15 szocialista briSzeged a hazai lapokban 1972/24 NIKOLENYI István: Élüzemünnepség Szegeden. Boripari Dolgozó, május. (A Pannónia Szőrmekonfekció Vállalat gyáregységében.] Társasagunk hírei. — [KOVÁCS László] K. L.: Csongrád megye. — Előadóülés. Gyógyszerészet, május. (A Magyar Gyógyszerészeti Társaság Csongrád megyei csoportjának szegedi rendezvényéről.] A Szegedi Orvostudományi Egyetem Győgyszerésztudomanyi Karára 1971-ben benyújtóit gyógyszerészdoktori értekezések. Gvógvszerészet, május. GYURICS Gyuláné: A közösségi nevelésről. Óvodai Nevelés, május. [Tapasztalatok a szegedi óvodákban.] (PÜNKÖSTI Árpád]: Tübb óvodás — kevesebb bukott elsős. — Vállalatok is segítik az óvodaépítést, bővitést Szegeden. Népszabadság, máj. 31. MATÉ Lajos: Egyetemi és főiskolai színjátszók Szegeden. Népmüvelés, június. RUFFY Péter: Erdei Ferenc tamta&a. Magyar Memzefr ^ún. 4, [Ismertetés a Város és vidéke című kötet második kiadásáról.] [PÜNKÖSTI Árpád] : Szeged készül az ünnepi hetekre. Népszabadság, jún. 4. MÁTYÁS István: Nyolc ország táncosai Szegedre készülnek. Népszava, Jún. 4. [A szakszervezeti néptáncfesztivóira.] FENCSIK Flóra: A Dóm téren. — Ifjú Rómeó, ifjú Júlia. — Kútvölgyi Erzsébet és Kalocsay Miklós. — Hegedűs a háztetőn. — Vámos László új produkciói. Esti Hírlap, Jún. 6. TA készülő szabadtéri előadásról.] TÜRI T. András: A tőmondatok művészete. — Kurucz D. István kiállítása Szegeden. Szövetkezet, jún. 7. [Fényképekkel.] A szabadtéri játékok idején. — Nyári hangversenyek Szegeden. Esti Hírlap, jún. 8. Lidicére emlékeztek Szegeden. Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság, Népszava, jún. 9. [ANTAL Gábor] A. G.: Folyóiratszemle. — Tiszatáj. Magyar Nemzet, jún. 9. [Ismertetés a júniusi számróU Somogyi Károlyné felvétele gád 137 tagja tegnap kommunista szombatot tartott a szabad szombat helyett. A szocialista brigádok társadalmi munkának szentelték tevékenységüket, amellyel a petőfitelepi óvodát karolták fel. Nyolcszor nyolc méteres fürdőmedencét, homokozót, hintasort és gyermekmászókát építettek, örömet okozva ezzel a gyermekeknek. Képünkön: dolgoznak az óvoda udvarán. Mindenütt tszeknek kö^ szönhető a gesztus, amellyel lemondtak — megváltási ár fejében — egy-egy földterületről, nem is a legjobbakról. Újszegeden a legújabb osztásban, ami három évvel ezelőtt volt, kétszázhúsz kiskertet alakítottak ki, középen egy kis fenyőligettel. Az utak még rendezetlenek, de ott van a villany és csőrendszeren a magasnyomású víz. A legtöbb kiskert drótkerítéssel keretezett, és a tehetősséget jelzi a már felhúzott víkendház, az igyekezetet pedig a parcellákra púpozott tégla, cserép — építési anyag. Faggyas Péter és felesége — nyugdíjasok — Szeged belvárosából, az Attila utca 11. számú házból járnak ki kiskertjükbe, amelyen hevenyészve összerakott fészerféle, inkább szerszámoskunyhó véd meg a hirtelen kerekedő záportól, tűző naptól. Ha minden együtt lesz, anyag és segítő kéz — számolt a telek gazdája —, akkor takaros épületet húzunk fel, olyant, amilyenre majd telik. A telek négyszögöle 30 forint volt és 30 négyszögölet lehet majd beépíteni. Földieper, zöldborsó, karalábé, burgonya, mák, zöldség, celler, sárgarépa, bab, mindenből egy kevés díszeleg gondozott kertjében. Egyik szomszédja csupa rózsát termel, illetve annak bérlője, aki évi ezer forintot fizet a földhasználatért. Ilyenformán egy kapavágás nélkül lassacskán megtérül a cella, de a kevés is szemet szúr, a szorgalmasoknak pedig kárt okozhat a gazban megtelepedett növényi betegség. — Szombaton, vasárnap — újságolta örömmel Faggyas Péter — akkora itt a sürgésforgás, hogy már annak látványa is felüdülés. Magától értetődő, hogy egymásnak segítünk a munka nehezében, s olyan is van, hogy két vagy több család szövetkezik a déli ebédfőzésre. Es jó izű a nevetés. Gondjukat, bajukat a városban hagyják, akik itt gyomlálnak, kapálnak, napoznak, pihennek, bármi legyen is a foglalkozásuk, beosztásuk. Természetes a munkával párosult mozgás, a hangos beszéd és az egymást üdvözlés akkor is, ha csak látásból ered az ismeretség. Ennyi sok kistulajdonos jól megfér egymással. Faggyas Péter szerint azonban mégis kellene valamiféle fesztelen önkormányzatfélét összehozni a kiskertesekből, éppen a közösség érdekében. A fenyőerdő mögött egy volt csőszházat — még a téeszé volt — berendeznek majd büfének, ahol mindazt meg lehet vásárolni, amit a hétvégi víkendhez most még otthonról kell cipelni. GURULÖ ARANYKORONA A szélrózsa másik irányában, a Csongrádi sugárút végi kiskertek is hangulatosak a töltés tetejéről nézve. Többnyire színesre festett faházikók tarkítják a tájat. Sehol egy gazos parcella, még egy négyszögölnyi sincs. De sehol egy tenyérnyi víztükör sem. A Tiszához szokott szemnek „száraz" a legdúsabb növényzetű kert is. Viszont a Dorozsmán túli űj osztású „fehér homokon" is élet sarjadt a csőkutas kiskertekben. Ennek előtte is volt itt élet. Jó darab öreg őszibarackos, máshol fiatal szőlőtelepítés sejteti, hogy akinek ilyen jutott, az mennyi „aranykoronát" gurított be érte az értékesitő téesznek. Ennek arányában volt érdemes megválasztani az építkezés módját is, mások viszont megelégedtek traktorutánfutóval, ami szintén lakható és kereken gurulhat árnyékba. Egy diófára akasztott táblán hétvégi ház tervezésére ajánlkozik egy szemfüles tervező, nyilvánvalóan az utánfutós lakókocsik helyett. Árajánlat nincs. Közművesítés sincs még ezen a területen. A villanyfényes városi lakás után jólesik a petróleumlámpa fénye. Van erről egy mai beatsláger is. Lehet, hogy erről a tájról kottázták. A csőkutakról nem szól még semmi, csak a kútfúró magas számlája. Mondják, hogy egy kútfúró nemrégiben felakasztotta magát, mert több bort ivott, mint amennyi vizet fakasztott az előre felszedett előlegekből. Mondják. Sok mindent mondanak. Azt is, hogy Domaszéken jártak jobban a kiskertesek, mert ott nem kétszáz, hanem négyszáz négyszögöles földecskéket mértek ki. S azokon már lehet mit kezdeni a gyógykapálástól a piacozásig. Akinek ez kell a boldogságához, hogy hét közben és a hétvégeken kiparancsolja házanépét és lehajtsa róluk a felesleges kilókat, hát tegye. Végül összejön így a házra való, s aztán rájön, hogy tulajdonképpen megette egészségét a kertje, mert nem ért rá mellette pihenni. Lődi Ferenc Szedik a főzőhagymát A makói hagymatermelő vidéken megkezdődött a fűszernövény betakarításának előszezonja. A makói Kossuth, az Úttörő, a József Attila, a Lenin Tsz-ben és a tájkörzet egyéb gazdaságaiban szedik a korai, úgynevezett főzőhagymát, amelyet nem tárolnak, hanem közvetlenül használnak fel a háztartásokban, illetve az üzemi konyhákon. Naponta harmincezer csomót vesznek át a megyei értékesítő központ telepein, és szállítanak Budapestre, valamint az ország más városaiba, A hét könyvei Rovatunkban a kiadás sorrendjében közöljük a héten megjelent könyvek címét. G. Spranger: Találkozó Bernben (Kossuth). — Kertész Ákos: Makra. Szépirodalmi Zsebkönyvtár. — Vas Zoltán: Cserébe a világot (Szépirodalmi). — Z. Lipatov: Falusi detektív (Európa). — Dosztojevszkij: ördögök (Európa—Helikon). — J. Adamson: Elza és kölykei (Gondolat). — Kárteszi Ferenc: Bevezetés a véges geometriába (Akadémiai). — Mecsek turistatérkép, 5. jav. kiad. (Kartográfia). — K. A. Porter: Fakó ló fakó lovasa. — S. Bellow: Henderson, az esőkirály. Európa Zsebkönyvek (Európa). — Technikai érdekességek a világ minden tájáról. 72/2. — Reaczes Tamás; Televiziókapcsolások I. (Műszaki). — Rejtő Magda—Pach Zsigmond Pálné—Révész Pál: Matematika (Mezőgazdasági). — Antalóczy: A szív elektromos működésének vizsgálata (Medicina). — Ablak—Zsiráf: Képes Gyermeklexikon (Móra). — D. Lessing: A fű dalol. Világkönyvtár sorozat. — Illés Endre: Árnyékrajzok (Magvető). — J. Orlicky: A sikeres számítógéprendszer (Közgazdasági). — Gerhard Trost: Modellvasút. — Grossmann—Magnus: Csoportok és gráfjaik (Műszaki). — Francia nyelvkönyv. I. (Tankönyvkiadó). — Magyar—olasz, olasz—magyar útiszótár (Akadémiai). — Heves megye adatai és számlálókörzete adatai. Népszámlálás 12., 12/a (Statisztikai Kiadó), (