Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-08 / 133. szám

CSÜTÖRTÖK, 1972. JÚNIUS 8. s Hagy gondunk a szolgáltatás (3.) Csak a kisipar Barátom házat épít. A helyszínen legutóbb megkérdeztem a munkát lebonyolító kisiparostól: van-e elég megrendelése? így válaszolt: „Több, mint amenynyit kívánhatnék, jövő ilyenkorig jegyeztek elő új építésre. És még közben a kisebb-nagyobb javításokban is válogathatok." EgyenSőtienség a piacon Megnéztem a statisztikát, s ebből tudom, hogy a mester nem dicsekedett. A magánkisipar tekintélyes hányaddal részesedik a lakáskarbantartásból, a szocialista szektor 1971-ben 23.5 millió. a magánvállalkozók 42,1 millió forintos árbevételt értek el Csongrád megyében. Az még nem lenne baj, hogy a lakások tataroztatásakor kizárólag rájuk számíthatunk, az inkább, hogy az igények messze meghaladják a rendelkezésre álló vállalkozók erejét. Az elmúlt három évben ugyanis ez a fajta szolgáltatás mindössze 4,9 százalékkal emelkedett, holott többszörösére lenne mér most szükség. Jelenleg Csongrád megyében és Szegeden úgyszólván csak az állami (IKV kezelésében levő) házak rendszeres karbantartása, gondozása megoldott. A személyi tulajdont képező szövetkezeti és magánházaké, lakásoké nem. Ez azt jelenti, hogy évről évre számottevő érték — nemzeti vagyon — helyrehozhatatlanul pusztul, rongálódik, s mentésére sajnos, nincs mit tenni. Nincs, aki vállalkozna festésre, parkettázásra, vízvezeték-szerelésre stb. Pontosabban: a megrendelők a siker némi reményével csak valamelyik magánkisiparost kereshetik meg, aki a példában mondottak szerint — válogat; megszabja azt az árat, amennyiért és egyáltalán tárgyalni hajlandó. Inkább az újat építik Talán túl borúsan festettem meg a lakáskarbantartások helyzetét? Nem. Vegyük sorba azokat a vállalatokat, amelyek szóba jöhetnek alapító levelük és szakmájuk szerint: A DÉLÉP új épületeket készít, van ugyan kisebb javító-karbantartó részlege, amellyel a garanciális igényeket elégíti kl. (Esetenként azonban az efajta kötelezettségét is pézzel próbálja megváltani.) A DÉLÉP általános szolgáltató vállalkozóként nem jöhet számításba. Ugyanígy nem az ALÉP és a Magas- és Mélyépítő Vállalat. Marad a Szegedi Építőipari Ktsz —, tevékenysége azonban közelebbi ismerkedést érdemel. Évekkel ezelőtt úgy tekintettük — a város vezetői és lakosai egyaránt —, hogy a szövetkezet megbízható bázisa lesz a lakáskarbantartásnak. Ennek érdekében többször kapott anyagi támogatást, de azért változatlanul az új építkezésekre törekedett; Í970-ben a terve zettnél 2 millió forinttal kevesebb értékben végzett szolgáltatói munkát. Lényegében ugyanez a helyzet ma is: a ktsz eszköz- és pénzhiányra hivatkozik — élve a piaci helyzettel, válogat a jól vagy busásan kamatozó megrendelések között. Persze, helytelen szemlélettel vádolni meglehetősen egyoldalú lenne a szövetkezetet, magatartását az határozza meg, hogy a lakáskarbantartás igényes, nem termelékeny munka. Jó szakembereket, anyagokat követel, s mindennek ellenére nyeresége alatta marad (a kedvezmények dacára) az árutermelésnek; az új épületek készítésének. Tavaly a Szeged megyei városi tanács szerződést kötött a lakásszövetkezetek karban tartórészlegével. Háromszázezer forintos támogatás fejében ez az újonnan alakult apró „építő ktsz" vállalta, hogy a társult lakásszövetkezetek karbantartási feladatalt elvégzi. Az alapvetően helyes kezdeményezés több figyelmet érdemelne, nehogy elsikkadjon, a TÖVÁLL-ok sorsára jusson. Sajnos, a tavaly alakult mlnicég az elmúlt Időben nem erősödött meg. néhány fő- és mellékfoglalkozású munkása van. Pedig benne, s a hozzá hasonló vállalkozásban sok fantázia van: a kibontakozás, a megerősödés lehetősége azonban nem tisztázott. 5,6 millió az Építő Ktsz-nek Várhatóan 1975-ig a lakáskarbantartás iránti igény megduplázódik. A sok új lakás is lassan megérik az első nagyjavításra, revízióra, vajon mire számíthatunk az elkövetkező esztendőkben? A Csongrád megyei Tanács jelentése egyértelműen megállapítja: „A nagyszámú lakáskarbantartési igény a tervidőszak végén még kielégítetlen lesz." Legfeljebb a feladat részleges megoldásában bízhatunk. Ennek érdekében a központi alapból Szeged megyei város tanácsa 7 millió forintot fordít e szolgáltatás fejlesztésére a negyedik ötéves tervben. Mivel Szegeden csupán az Építő Ktsz Jöhet szóba, s hajlandó erre a munkára, ebből az öszszegből 5,6 milliót kap fejlesztési célokra.. A támogatás fejében a szövetkezet szerződésben vállalta, hogy 1974-ig külön karbantartótatarozó részleget állít fel, s egy esztendőben mintegy 12 millió forint értékben elsősorban a lakosság számára végez ilyen feladatot. S még egy gondolat: éppen a kereslet-kínálat között fennálló egészségtelen feszültség feloldása érdekében jobban kellene támogatni a működési engedéllyel, másodállásban dolgozni kívánókat. A vállalkozó kedvű, jól képzett nyugdíjas szakembereknek lehetőséget kellene teremteni e munkába való bekapcsolódásba. Sokat segíthetne az ipar: félkész, karbantartásra, felújításra alkalmas alkatrészek sorozatgyártásával. Matkó István pirlpropegandisfák zárókonferenciája Szegeden, a járási hivatal tanácstermében tartották tegnap délelőtt a szegedi járás pártpropagandistáinak részvételével az 1971—72-es oktatási év zárókonferenciáját. Reményik István, a járási pártbizottság osztályvezetője értékelésében elmondta, hogy eredményes évet zárnak, 250 propagandista vett részt előadóként különböző qktatási alkalmakon. Elismeréssel szólt arról, hogy javult a helyi pártszervezetek oktatást támogató tevékenysége. A legeredményesebben dolgozó propagandisták között Lenin-plakettel jutalmazták Karsai Árpádné (KISZ járási bizottsága), dr. Bereczki János (járási hivatal), dr. Fórizs Sándor (tanárképző főiskola), Doróczl Ambrus és L énért Imre (Asotthalom), Forgó András (Dorozsma), Keresztes János (Kistelek), Németh Ferencné (Mórahalom). Huszta József (Öttömös), Sebők József (Röszke), Rakonezai János (Rúzsa), Hődör István (Sándorfalva), Bellér Péter (Szatymaz), Bódl János (Szőreg), dr. Bodó István és Mátó László (Tápé) munkáját. Kiemelkedő tevékenységükért 58-an tárgyjutalomban részesültek. A jutalmakat Grúber János, a járási pártbizottság titkára adta át. Újítómozgalom a MÁV-nál Szolgálati vezetők, újítási nosségot mutathatunk kl. kitűzéseket legjobban teljeügyintézők, szakvéleménye- Ilyen összeggel gyarapították sftő szolgálati helyeken a zők, szakszervezeti aktivisták tehát a vasutas újítók a MÁV vezetők, ügyintézők, aktivlsés újítók részvételével ta- igazgatóság gazdálkodását, ták, szakvéleményezők és az nácskozást rendezett a MÁV amiért minden dicséretet és újítási javaslatok benyújtói Szegedi Igazgatósága. Ez al- elismerést megérdemelnek. között 30 ezer forint jutalkalommal ismertették az Ezúttal hozták nyilvános- f osztottak kl. igazgatóság területén az újí- ságra a legutóbbi újítási ver- Kasza Lajos tási mozgalom helyzetét. seny eredményeit is. A cél- MÁV főfelügyelő Megállapították, hogy komoly fejlődés tapasztalható ezen a téren. Az 1970-es évhez képest tavaly 12,4 százalékkal nőtt a benyújtott újítási javaslatok száma; az elfogadottaké 35,8 százalékkal, a bevezetett újítások száma pedig 26,4 százalékkal emelkedett. Javult az újítómozgalom propagandája is. A vezetők, az újítási ügyintézők, a szakszervezet aktivistái a korábbinál többet törődtek az újítómozgalommal, segítették az újítókat, ösztönözték a javaslatokat, ötleteket. Az eredmények javulását, az újítási javaslatok minőségi szintemelkedését mutatja, hogy a bázishoz viszonyítva az újítások nyomán kimutatható gazdasági eredmény 44,6 százalékkal emelkedett. Ez az összeg 1971 végén 786 ezer forint volt. Ha ehhez hozzászámítjuk az eszmei díjasok után adódó gazdasági eredményt, akkor 1 millió 910 ezer forint haszA KPM közleménye A KPM autóközlekedési főosztálya a BM közlekedési csoportfőnökségével egyetértésben közli, hogy a közületi személygépkocsik előírt csökkentésének befejezéséig a 3,5 tonna összsúlyt meg nem haladó gépkocsik (személyautók, mikrobuszok, kisteherautók stb.) átalakítását, átminősítését, illetve új rendszámozását nem engedélyezik. (MTI) Értékes római kori éremlelet A Fejér megyei Nagyvenyim homokbányájában értékes római kori éremleletre bukkantak. Az eddigi ásatások és leletek alapján ismeretes, hogy ezen a területen a bronzkortól laktak és a legjelentősebb az eraviszkusz (kelta) település volt, amelynek lakói a római hódítás idején is a helyükön maradtak. Két oroszlán közt Itt a „szalámisertés" A hazai húsipar legna- tékesftő tulajdonságukról gyobb arányú beruházása ke- már meggyőződtek a szakemretében jó ütemben épül berek: a Cotswoldok súlySzeged új szalámigyára, vá- gyarapodása az egész tegó- és feldolgozó üzeme. A nyésztési időszakban havi áthétszázhúsz millió forint lagban meghaladja a tizenköltséget igénylő létesítmény hat kilót, a tervek szerint 1976-ban készül el és ezzel a helyi szalámigyártás megduplázódik, évi ezer vagonra emelkedik. Az iparral vállvetve a mezőgazdasági üzemek is a húsprogram sikeres megalapozásán fáradoznak. Ennek keretében Csongrád megyében a Gorzsai Állami Gazdaság — hazánkban elsőként — a világviszonylatban is elismert angol Cotswold sertések tenyésztésére rendezkedett be. A háromszáz kocából és tizenkilenc kanból álló törzsállomány első szaporulatát, nyolcszáz úgynevezett szülőpárt már az idén átadják a társgazdaságoknak tovóbbtenyésztésre. Az angol hibridsertés rendkívüli vitalitású és legfőbb előnye az. hogy magas a vörösáru vágási aránya. Ez azt jelenti, hogy százkilós jószágnál öt kilóval több húst nyernek belőle, mint az egyéb — nálunk elterjedt és ismert — fajtákból. Éppen ezért találóan nevezhető szalámisertésnek. Az import sertések jól akklimatizólódtak és kitűnő takarmányárSzégyen „Nem szégyen a szegénység" — mondogatták hajdan. Később valahogy hozzánőtt, hogy: „csak kellemetlen". Manapság meg sem ezzel, sem enélkül nem mondogatják már, legfeljebb a vicc kedvéért. Változnak az idők, kiment a divatból. Mostanában, úgy látszik, az járja: nemcsak kellemetlen, de szégyen is —, hogy nem vagyunk elég gazdagok. Kivált, ha mások megtudják rólunk. Mert miért tette volna az a háziasszony, amit tett? Elindult egy verőfényes szombat reggel. „Veszek egy liter OICBÓ vörösbort is, jó lesz holnap az ebéd után", A boltban, félúton a műanyagkosár és a2 üveg között megállt a keze a levegőben, mellette meg a barátnője. Mosoly, csevely, a holmi tetején máris egy háromcsillagos virít: „Ez is pont a hét végére fogy ki". Az „édespult" mellett ragyogó gyerekarc, parányi gyerekkéz, benne forintos csokis nápolyi. Feljebb öszszerándult anyahomlok, sebesen, lopva körbehordott tekintet. Fojtott, ingerült. „Ugyan", egy csavarás, a forintos újra a polcon, egy mogyorós tábla pedig a nyitva felejtett apró kézben. A gyerek értetlenül bámul, vágyakozva visszanéz a forintosra. Az anya tómét körbepillant, megnyugodva, magabiztosan. Az ő bajuk — mondhatnánk, de nem mondjuk, mert nemcsak vásárolunk, hanem el is adunk. Mondjuk, Jó kereskedőként", így: „Ki vesz ma már műanyag joghurtos kahalat? Filléres vacak. Tessék ezt megvenni, csak 18 forint darabja." És minősíthetetlen módon így: „Mennyi legyen az a darab? Megáll az ember esze! Ki vesz ma már 10 deka kenyeret? Hol él maga?" Történetesen az illető ősz hajú, töredezett körmű, agyonmosott ruhájú néni itt él Magyarországon, Szeged városában, ma, 1972ben. És barna arcát elönti a szégyenpír és töredezett körmű ujjai remegnek, amint elveszi a mérlegről az odavágott kenyeret. Kinek a baja? Kinek a szégyene? Mit vehetünk és mit adhatunk el „ma már"? Néhány régi jó. ma is igaz közmondás kínálkozik frappáns feleletül. De talán jobb lenne azt kitalálni, mit tehetünk és mit nem — ma már, vagy ma még? — a boltban, az utcán, a strandon, a nyaralóhelyen, az étteremben, munkahelyen, vendégségben az egészséges gondolkodás és közszellem fertőzői ellen? Azok ellen, akik „időben" deformálják saját gyerekük tudatvilágát; akik képesek lehetetlen helyzetekbe sodródni, és másokat is magukkal rántani, mert fals fogalmaik vannak értékről, emberről; akik közénk lopnak múlt századbeli korokat és nyavalyákat, akik büntetlenül naponta játszhatnak kiskirályosdit Vagy szégyenkezünk tovább — helyettük? Sulyok Erzsébet lái<$a$ebéd Nem mindennapi értekezletnek voltam részese. Amikor megkaptam a meghívót, már csóváltam a fejemet, hisz alig tagadott szándékkal a lap alján közölték: „Tái-sasebéd a Tisza Szálloda éttermében, 19 órakor társasvacsora a fehér-tói halászcsárdában." Mi juthat ebből az ember eszébe? Természetesen reprezentáció. Éppen azon gondolkoztam, szóvá kellene tenni, hogy újabban egy kör.lekedéstémájú konferencia — amely tulajdonképpen egyszerű hétköznapi megkívánok. Mindenki maga választ az étlapról, és természetesen fizeti saját ebédjének költségeit..." Nem szeretnék rosszmájú lenni: de azt hiszem, a tisztelt résztvevők másra számítottak. Arra, ami manapság divatos — ami a vita, tanácskozás után elkerülhetetlenül következik —, közpénzen jóllakni. Hogy ez nem következett be — a rendezők érdeme, ezért az újításért dicséret illetheti őket. A „tréfálkozásért" azonban nem. Az embereket félrevezetni még ilyen társasebédbeszélés néhány vállalat ügyben sem ildomos. Sokközött — sem képzelhető el nagyobb eszem-iszom nélkül. De erre mégsem lett szükség: « vita után halkan, ém mégis érthetően a következőket jelentették be: „Tisztelt résztvevők! Most társasebéd következik, Jó étvágyat kai egyszerűbb és helyesebb, társasvacsora és -ebéd félrevezető emlegetése nélkül elküldeni a meghívókat Mert akit érdekel a téma, akinek dolga van vele, az úgyis, csalogatás nélkül ls ott lesz ... M. I. A 70 éves Illés Endrét kö- letek érzékeltették: mennyi amely művek, alkotók értészőntötte a televízió kedden utolérhetetlen és utánozha- kelnek és gyengéinek tökéleeste a Két oroszlán közt cí- tatlan erénnyel rendelkezik tes megítéléséhez vezeti el. mű irodalmi műsor bemuta- írójuk. Olyan eszték, íróportrék tásával, amelyet Katona shakp=Deare Rómeó és Jú- megírásához, amelyek taníGyörgy'renderett*' KeUőjük liS ^lyJS. íl tanak^Hgazodni a világ dolközül m«Ta2esz«kesztőnek S^iu^Tndí^US Megidézte a műsor a nojutott a nenezeDD lelaoat, a tévée88zét ls megteremtve vella és drámaírót. A Festett hiszen hatalmas, szinte vala- _ mély összefüggégeket fel_ egek fiatal mérnökét is íemennyi iroaaimi muraj K tu- tár6 művészi elemzést végez- szültség készteti cselekvésre, . « L í? G 1, , ni természetes, tömör egy- mint az írót alkotásra. Illés életműből kellett valogatn a. szerűséggel mindenre figye- Endre személyes vallomása Meghozza ugy, hogy a mii- Jő ddal szorosan a mű- alkotói módszeréről, szobálios nézőtábor ízelítőt kap- . - " ,, ,, , , _ . ... , „ hoz tartozó. ugyanakkor járói, munkaeszközeiről az jon a novella- és drámaíró, írórói és korról is mindent embert hozta közel a tévéaz esszéista, a kritikus és a elmondó gondolatokkal; nézőkhöz, műfordító alkotásaiból és szépirodalmi értékű, ugyanmegismerhesse az alkotó akkor tudományos pontossászemélyiségének legjellem- S" mondatokkal, zőbb vonásait ls. A válogatás A Julién látogatása című jól sikerült. Ha csak villa- részlet emlékeztetett bennünnásszerűen is (ilyen jellegű ket: a csodálatos, megtörheműsorban nem ls lehet tetlen olvasókedvre, amely másként), a bemutatott rész-hozzátartozik Illés Endréhez, J. K. Az est szereplői közül Haumann Péter, Huszti Péter, Básti Lajos és a Vallomást tolmácsoló Bessenyei Ferenc teljesítményére emlékezünk legszívesebben. •