Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 130. szám

VASAtfíAP, 19T2. JPK1US 4. y NAWOJKA ÉS JOLANTA GYÓGYSZEREK RABJAI A krakkói egyetemisták klubjá­nak hatalmas ablakai a hires Piactérre, a Posztócsarnokra néz­nek. Este. a hangulatos világítás­nál talán még szebbek az árká­dok, a lecsukott szemű naper­nyők, a lassan sétáló embertö­meg. A klubban gépzene szól, wurlitzer. A bolthajtásos termek­ben szinte minden hely foglalt. Egyetemisták olvasnak, jegyzetel­nek, beszélgetnek mellettünk Egyetemisták, a szó klasszikus ér­telmében. Fiatalok, de idősebbe­ket is és öregeket is látok, akik — pártoló tagok, vagy sznobok, hi­szen a Klub Podjaszczuramiba járni divat, sikk. Amíg hűl előttünk a tea, ma­gyar egyetemistákkal, ösztöndíja­sokkal beszélgetünk. Elmondották, hogy diákotthonban laknak és menzán étkeznek. Valamennyien egyforma ösztöndíjat kapnak, de 4,5-nél jobb tanulmányi átlagnál külön prémium is jár. A kollé­giumban a lakásért és az étkezé­sért szintén azonos összeget fi­zetnek. Lengyelországban közis­merten kedvelik, szeretik a ma­gyarokat, s így a mi ösztöndíja­saink lengyel környezetbe való beilleszkedése könnyen megy. Ba­rati viszonyt alakítanak ki len­gyel kollegáikkal, de a Krakkó­ban tanuló más országok fiaival ÍR. Aktívan részt vesznek a len­gyel ifjúsági szervezetek a diák­szövetség munkájában. Hazánk életét ismertető beszámolókat és kultúrműsorokat tartanak. A lengyelországi magyar ösztöndí­jasok nagyon keményen dolgoz­nak. Gyakran érnek el előkelő helyezést a különböző tanulmányi versenyeken. • A lengyel egyetemeken, főleg Krakkóban már hatszáz esztende­je rendszeresen tanulnak magyar fiatalok. Az első magyar diákok közös királyunk, X. Lajos uralko­dása elején, 1371-ben érkeztek Krakkóba, és volt olyan esztendő amikor a híres Jagelló Egyetem hallgatóinak egynegyede magyar volt A hagyományok így régiek és gazdagok, de a diákok valóban tervszerű és szervezett keretek között csak a felszabadulás óta hallgatói a lengyel egyetemeknek 66 főiskoláknak. Társaságunkban természetesen nemcsak magyar egyetemisták vannak, hanem lengyelek is. Az asztaltársaság központja nemcsak szépsége miatt, hanem kedvessé­ge és eszessége miatt is Jolanta Adamczyk, másodéves joghallga­tó. Most is ő viszi a szót. Ismer­kedünk. így természetes, hogy sa­ját életéről beszél. Jolanta Poz­nanban született, szülei most is ott laknak. Édesapja közgazdász. Már tudjuk róla, hogy azért sze­reti a jogtudományt, mert — és erre érdemes felfigyelni — sze­relmese a logikának, és annak, hogy a jog elsősorban és kizáró­lagosan emberekkel foglalkozik. Míg Jolantát hallgatom, eszem­be jut az a legendaszámba menő eset, amely a dobrzyni polgár­mester leányával történt, aki a Krakkói Akadémia legelső hall­gatónője volt. Amikor Jagelló Ulászló király a XV. században újjászervezte a Krakkói Akadé­miát, az egyetemen megjelent egy Andrzej nevezetű diák, aki kitűnt szorgalmával é6 eszességével. Amikor befejezte egyetemi tanul­mányait, elnyerte a baccalaurea­tusi fokozatot. Az év végi diák­ünnepen, a Juvenálián a kitün­tetett diákot leöntötték egy vö­dör vízzel, s ekkor a rátapadó öltözék alatt kirajdolódtak a nő­re valló idomok. S ekkor tört ki a botrány. Egyesek követelték, hogy vesz­szőzzék halálra, mivel ahelyett, hogy „a guzsalyra ügyelt volna, elméjét tudományokkal szórakoz­tatta". Mások azt javasolták, hogy vessék a Visztulába, de voltak olyanok, akik máglyahalálra Ítél­ték. Az akadémia professzorai azonban úgy döntöttek, hogy élet­hossziglani vezeklésre, kolostorba zárják. És ekkor, ott, a kolostor­ban írta egy szép kötésű ima­könyvecskébe a bűnbánó fohászt: „Én, a bűnös Nawojka, esedezem Teremtő Uram bocsánatáért, mi­velhogy tanulni merészeltem ..." Az imakönyv később az egyik ki­rálylány tulajdona lett. A wurlitzer a legdivatosabb slágereket darálja. Az asztalnál már mindenki megitta a teát, az enyém ott van érintetlenül és hi­degen. A diákklub életteli zson­gása visszahoz a mai valóságunk­ba. Pontosan tudom, hogy a krakkói alma mater nőket csak 1897-ben vett fel hallgatói közé. Azóta sok idő telt el. És ha arra gondolunk, hogy Lengyelország­ban 1970-ben az ötvenezer orvos közül 23 477 volt nő, és ha tud­juk, hogy a lengyel nők meghódí­tották már a műszaki tudományo­kat, és iskolák katedráit is, sőt van óceánjáró kereskedelmi ha­jóskapitány, aki a parancsnoki hídon nadrág helyett szoknyát vi­sel, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy Jolanta olyan termé­szetességgel beszél szakmájáról, hivatásáról, a jogtudományról, azok gyakorlásáról, mintha vala­milyen sütemény receptjét mon­daná el. Jolanta másodéves, a híre6 Ja­gelló Egyetem joghallgatója Sző­ke, kékre festi a szeme héját, zöld pulóvert, fekete nadrágot vi­sel. Éppen olyan fiúöltözetet vi­sel, mint hajdani nővére, Nawoj­ka, akinek a tudományért valaha egész életét kolostorba zárva, cel­lában lakva, vezeklés6el kellett el­tölteni. ORAVEC JÁNOS Hamarabb válik valaki a gyógyszerek rabjává, mint alko­holistává! — állítják az orvosok. Korunk embere álmatlanság, nyugtalanság vagy a túlterhelés­ből adódó lelki feszültségek leve­zetésére már nemcsak alkoholt fogyaszt, hanem bekap egy-egy tablettát. „Nem tudom kikapcsol­ni a gondolataimat!" — mondják sokan, s aki rendszeresen szed altatót, rászokhat, mert először csak kis adag kell, de amint a szervezet megszokta, egyre na­gyobb adaggal lehet elérni a ha­tást. így jutnak el oda sokan, hogy éjjel felébredve újabb tab­letta kell, s a reggeli rossz éb­redés, levertség ellen élénkítő szert vesznek be. „Az altatók és az élénkítő szerek kombinációja az egyik leggyorsabb útja annak, hogy az ember tönkretegye ma­gát" — írja dr. Kornelius Krys­pin-Exner klinikai docens a bécsi Arbeiter-Zeitungban. Hogy mennyien kínlódnak ez­zel, C6ak következtetni lehet rá, mert az emelkedő gyógyszerfor­galom mindenesetre mutatja, hogy nőtt gyógyszermániánk is. Egy 1970-es adat szerint Csongrád megyében 166 millió forint érté­kű gyógyszert vásároltak, vagyis minden lakosra 374 forint ér­tékű gyógyszer jutott. A mi ala­csony gyógyszer áraink mellett elképzelhetetlenül nagy mennyi­ség ez! S eltekintve attól, hogy az orvoshoz többnyire azzal állí­tunk be, hogy már ezt vagy azt a gyógyszert szedtük, s nem javul­tunk, gyógyultunk — főleg a nyugtatók, altatók össze-vissza szedésével okozunk magunknak óriási bajt. A gyógyszer nem se­gít a gondok megoldásában, az álmatlanság, idegesség okait kell megismerni, leküzdeni. Nincs rá erőnk? Kell! Mert arra sem lesz energiánk és tartásunk, hogy le­mondjunk a gyógyszerekről! — Súlyos megrázkódtatáson mentem keresztül, s végülis nem tudtam már később sem leszokni az altatóról. Se azzal, se anélkül nem tudtam aludni — mesélte egy ismerős asszony. — Szabályos elvonókúrára vittek a klinikára, a végső összeomlás előtt. Ügy gon­doltam, blzto6, ami biztos, eldu­gok néhány tablettát, mert nem hittem, hogy anélkül megleszek. A főnővér kicserélte titokban phenolphtaleinre nekem meg azt mondta az orvos: tudom, hogy maradt altatója, ha úgy érzi, nem bírja, beveheti. A harmadik na­pon úgy éreztem. Hát olyan jót aludtam a hashajtótól, hogy csak na! Reggel mondta nevetve a főnővér: „Ki miben hisz, ahhoz ragaszkodik. De látja; az altató­hoz nem kell ragaszkodni!" Olyan vicc ez persze, mintha desztilláltvíz ampullával, kezelné, nek valakit, de azért nagy igazsá­got takar: mániánkat lelki okok. ból nem tudjuk leküzdeni. Pedig a gyógyszerszenvedély veszélyesebb még az alkoholnál is, a gyógyulás kilátásai 50 szá* zalékosak — az alkohollal össze­hasonlítva —, s ez nagyon szo­morú, mert például az élénkítő szerek olyan zavarokat okozhat, nak, amelyek nehezen különbőz, tethetők meg a skizofréniától! Persze, a hiba nem kizárólag bennünk van. Mert ha valaki az­zal állít be, hogy ezt vagy azt a gyógyszert szeretné „felíratni", mert eddig is azt szedte, nem mindegyik körzeti orvosnak ram ideje megvizsgálni lebeszélni. Mert odakint még 20—30 beteg vár! Pedig nem volna szabad, mert arra a hosszadalmas keze­lésre, amit az elvonókúra igényel, hát arra valóban időhiány miatt nehéz vállalkozni. Pszichológiai rendelők kellenének persze, ahol a szakemberek segítenének leküz. deni idegességünket, kiderítenék alvászavaraink okát, de addig is, míg erre lehetőség nincs, inkább kíséreljük meg magunk, de ne „vidámságpirulák" segítségével. Még egy elgondolkoztató adat: a gyógyszerek rabjává vált embe­reknek több mint 50 százaléka nő, akiknek lelkiegyensúlyát is kibillentheti az a nemcsak fizi­kainak mondható teher, amit gyakran a hivatás és a család ket­tős megterhelése jelent. Nem mindenki válik a gyógy­szerek rabjává, aki átmenetileg segítségüket igénybeveszi. De tud­ni kell időben abbahagyni, éle­tünket okosan Igazítani, hiszen az orvos nem kábítószert, hanem gyógyulást írt fel a receptre, s ha vigyázunk, valóban gyógyulunk is tőle! SZ. M. A VILÁG TERKEPE ELŐTT Arról a három nyolcadik osztályos fiúról van szó, akik a Gera Sándor általános iskola szí­neiben részt vettek az úttörőházban a közel­múltban rendezett A világ politikai térképe előtt című vetélkedőn, s tizenöt más szegedi általános iskola együttesét megelőzve, győztek. Dávid Károly, Hajdú István és Tornyai Mi­hály — ők alkották iskolájuk három fős csa­patát — nehéz feladatokat oldottak meg. Ti­zenhárom plusz egy találatos, külpolitikai jel­legű szellemi totó kitöltésével kezdték a ver­senyt, majd a zenei jellegzetességek alapjón hét népet, illetve országot kellett megnevez­niük. Ügynevezett vaktérképekről — amelyek csak az országok körvonalait ábrázolták — pil­lanatok alatt megmondták, mely államokról van szó. A továbbiakban kitűnően eligazodtak a külpolitikai fogalmak és rövidítések „biro­dalmában", es igen találón mondották el egy­egy földrajzi név felvetése kapcsán mindazt, amit arról tudni kellett. Nekem, a zsürl egyik tagjának, különösen az tetszett, hogy tudásuk nem bemagolt anyagra épült, hanem képespk voltak jól kombinálni, két-három szóval lé­nyeget elmondani és — ami nagyon fontos — összefüggéseket látni. Meglepő volt, hogy a há­rom gyakorló iskola — az I., a II. számú és a Ságvári Endre — csapatai nem nyújtották a várt teljesítményt, jóllehet, egyénileg jó ké­pességű gyermekekből álltak. Szóval, a csaknem teljes egészében munkás­lakta Petőfitelep általános iskolásainak „rep­rezentánsai" kitettek magukért. Pedig, amint az iskolájukban tett látogatásomkor megtud­tam, nem is kitűnő rendű tanuló egyikük sem. Dávid Károly 4.7, Hajdú István 3,6, Tornyai Mihály 4.3 átlagú volt a félévben Ami azon­ban talán a legtöbbet jelenthetett, osztályfő­nökük, Szalma Ferencné, továbbá történelem­tanáruk, Kiss Ernő, valamint zene- és ének­tanáruk, Papp Tiborné, nagy odaadással, Időt és fáradságot nem kímélve foglalkozott a gyer­mekekkel, akik sikerük legfontosabb tényező­jének mondották nevelőik áldozatos segítőkész­ségét. Hadd mondjam még el, hogy a Gera Sándor általános iskola gyermekeinek nem ez a nagv siker csupán az egyetlen „fegyvertényük". A múlt év decemberében a Ki tud többet a Szovjetunióról? című, illetve témájú verseny­ben — amelyben az iskola öt íős csapattal (a most győztes három fiú mellett az ugyan-' csak nyolcadik osztályos és kitűnő rendű Ju­hasz Máriával és Papp Judittal kiegészülve) indult — területi szinten a második helyen vé­geztek. Még annyit a három győztes fiúról, hogy Dávid Károly a Ságvári Endre Gimnáziumban tanul tovább, matematikai tagozaton. Tornyai Mihálv a Rózsa Ferenc Gimnázium, diákja lesz. Hajdú István pedig gepi forgácsoló ipari ta­nuló akar lenni. Űtjaik tehát elválnak, jó vol­na viszont hinni, hogy továbbra is „hobby­juk" marad az igényes szintű vetélkedőkön tör­ténő részvétel. Végül még néhány szót arról, ahogyan Ré­vész István, az úttörőház vezetője A világ po­litikai térképe előtt című vetélkedőt lebonyo­lította. Kitűnű rendezésben, gyorsan ..pereg­tek" az egyes számok, játékos könnyedséggel feltett, mégis komoly tudást igénylő válaszok hangzottak el. s a résztvevők egy pillanatig sem unatkoztak. így kell a fiatalokat a min­dennapi élet követelte ismeretekre tanítani, így kell elsajátíttatni velük, illetve kialakítani ben­nük a logikus gondolkodás képességét. Oly nagy szükség van erre a képességre az élet­hen — és nemcsak a külpolitikai események helyes megítélésekor! PERÉNYI ISTVÁN f t

Next

/
Oldalképek
Tartalom