Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 130. szám

VASAtfíAP, 19T2. JPK1US 4. y NAWOJKA ÉS JOLANTA GYÓGYSZEREK RABJAI A krakkói egyetemisták klubjának hatalmas ablakai a hires Piactérre, a Posztócsarnokra néznek. Este. a hangulatos világításnál talán még szebbek az árkádok, a lecsukott szemű napernyők, a lassan sétáló embertömeg. A klubban gépzene szól, wurlitzer. A bolthajtásos termekben szinte minden hely foglalt. Egyetemisták olvasnak, jegyzetelnek, beszélgetnek mellettünk Egyetemisták, a szó klasszikus értelmében. Fiatalok, de idősebbeket is és öregeket is látok, akik — pártoló tagok, vagy sznobok, hiszen a Klub Podjaszczuramiba járni divat, sikk. Amíg hűl előttünk a tea, magyar egyetemistákkal, ösztöndíjasokkal beszélgetünk. Elmondották, hogy diákotthonban laknak és menzán étkeznek. Valamennyien egyforma ösztöndíjat kapnak, de 4,5-nél jobb tanulmányi átlagnál külön prémium is jár. A kollégiumban a lakásért és az étkezésért szintén azonos összeget fizetnek. Lengyelországban közismerten kedvelik, szeretik a magyarokat, s így a mi ösztöndíjasaink lengyel környezetbe való beilleszkedése könnyen megy. Barati viszonyt alakítanak ki lengyel kollegáikkal, de a Krakkóban tanuló más országok fiaival ÍR. Aktívan részt vesznek a lengyel ifjúsági szervezetek a diákszövetség munkájában. Hazánk életét ismertető beszámolókat és kultúrműsorokat tartanak. A lengyelországi magyar ösztöndíjasok nagyon keményen dolgoznak. Gyakran érnek el előkelő helyezést a különböző tanulmányi versenyeken. • A lengyel egyetemeken, főleg Krakkóban már hatszáz esztendeje rendszeresen tanulnak magyar fiatalok. Az első magyar diákok közös királyunk, X. Lajos uralkodása elején, 1371-ben érkeztek Krakkóba, és volt olyan esztendő amikor a híres Jagelló Egyetem hallgatóinak egynegyede magyar volt A hagyományok így régiek és gazdagok, de a diákok valóban tervszerű és szervezett keretek között csak a felszabadulás óta hallgatói a lengyel egyetemeknek 66 főiskoláknak. Társaságunkban természetesen nemcsak magyar egyetemisták vannak, hanem lengyelek is. Az asztaltársaság központja nemcsak szépsége miatt, hanem kedvessége és eszessége miatt is Jolanta Adamczyk, másodéves joghallgató. Most is ő viszi a szót. Ismerkedünk. így természetes, hogy saját életéről beszél. Jolanta Poznanban született, szülei most is ott laknak. Édesapja közgazdász. Már tudjuk róla, hogy azért szereti a jogtudományt, mert — és erre érdemes felfigyelni — szerelmese a logikának, és annak, hogy a jog elsősorban és kizárólagosan emberekkel foglalkozik. Míg Jolantát hallgatom, eszembe jut az a legendaszámba menő eset, amely a dobrzyni polgármester leányával történt, aki a Krakkói Akadémia legelső hallgatónője volt. Amikor Jagelló Ulászló király a XV. században újjászervezte a Krakkói Akadémiát, az egyetemen megjelent egy Andrzej nevezetű diák, aki kitűnt szorgalmával é6 eszességével. Amikor befejezte egyetemi tanulmányait, elnyerte a baccalaureatusi fokozatot. Az év végi diákünnepen, a Juvenálián a kitüntetett diákot leöntötték egy vödör vízzel, s ekkor a rátapadó öltözék alatt kirajdolódtak a nőre valló idomok. S ekkor tört ki a botrány. Egyesek követelték, hogy veszszőzzék halálra, mivel ahelyett, hogy „a guzsalyra ügyelt volna, elméjét tudományokkal szórakoztatta". Mások azt javasolták, hogy vessék a Visztulába, de voltak olyanok, akik máglyahalálra Ítélték. Az akadémia professzorai azonban úgy döntöttek, hogy élethossziglani vezeklésre, kolostorba zárják. És ekkor, ott, a kolostorban írta egy szép kötésű imakönyvecskébe a bűnbánó fohászt: „Én, a bűnös Nawojka, esedezem Teremtő Uram bocsánatáért, mivelhogy tanulni merészeltem ..." Az imakönyv később az egyik királylány tulajdona lett. A wurlitzer a legdivatosabb slágereket darálja. Az asztalnál már mindenki megitta a teát, az enyém ott van érintetlenül és hidegen. A diákklub életteli zsongása visszahoz a mai valóságunkba. Pontosan tudom, hogy a krakkói alma mater nőket csak 1897-ben vett fel hallgatói közé. Azóta sok idő telt el. És ha arra gondolunk, hogy Lengyelországban 1970-ben az ötvenezer orvos közül 23 477 volt nő, és ha tudjuk, hogy a lengyel nők meghódították már a műszaki tudományokat, és iskolák katedráit is, sőt van óceánjáró kereskedelmi hajóskapitány, aki a parancsnoki hídon nadrág helyett szoknyát visel, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy Jolanta olyan természetességgel beszél szakmájáról, hivatásáról, a jogtudományról, azok gyakorlásáról, mintha valamilyen sütemény receptjét mondaná el. Jolanta másodéves, a híre6 Jagelló Egyetem joghallgatója Szőke, kékre festi a szeme héját, zöld pulóvert, fekete nadrágot visel. Éppen olyan fiúöltözetet visel, mint hajdani nővére, Nawojka, akinek a tudományért valaha egész életét kolostorba zárva, cellában lakva, vezeklés6el kellett eltölteni. ORAVEC JÁNOS Hamarabb válik valaki a gyógyszerek rabjává, mint alkoholistává! — állítják az orvosok. Korunk embere álmatlanság, nyugtalanság vagy a túlterhelésből adódó lelki feszültségek levezetésére már nemcsak alkoholt fogyaszt, hanem bekap egy-egy tablettát. „Nem tudom kikapcsolni a gondolataimat!" — mondják sokan, s aki rendszeresen szed altatót, rászokhat, mert először csak kis adag kell, de amint a szervezet megszokta, egyre nagyobb adaggal lehet elérni a hatást. így jutnak el oda sokan, hogy éjjel felébredve újabb tabletta kell, s a reggeli rossz ébredés, levertség ellen élénkítő szert vesznek be. „Az altatók és az élénkítő szerek kombinációja az egyik leggyorsabb útja annak, hogy az ember tönkretegye magát" — írja dr. Kornelius Kryspin-Exner klinikai docens a bécsi Arbeiter-Zeitungban. Hogy mennyien kínlódnak ezzel, C6ak következtetni lehet rá, mert az emelkedő gyógyszerforgalom mindenesetre mutatja, hogy nőtt gyógyszermániánk is. Egy 1970-es adat szerint Csongrád megyében 166 millió forint értékű gyógyszert vásároltak, vagyis minden lakosra 374 forint értékű gyógyszer jutott. A mi alacsony gyógyszer áraink mellett elképzelhetetlenül nagy mennyiség ez! S eltekintve attól, hogy az orvoshoz többnyire azzal állítunk be, hogy már ezt vagy azt a gyógyszert szedtük, s nem javultunk, gyógyultunk — főleg a nyugtatók, altatók össze-vissza szedésével okozunk magunknak óriási bajt. A gyógyszer nem segít a gondok megoldásában, az álmatlanság, idegesség okait kell megismerni, leküzdeni. Nincs rá erőnk? Kell! Mert arra sem lesz energiánk és tartásunk, hogy lemondjunk a gyógyszerekről! — Súlyos megrázkódtatáson mentem keresztül, s végülis nem tudtam már később sem leszokni az altatóról. Se azzal, se anélkül nem tudtam aludni — mesélte egy ismerős asszony. — Szabályos elvonókúrára vittek a klinikára, a végső összeomlás előtt. Ügy gondoltam, blzto6, ami biztos, eldugok néhány tablettát, mert nem hittem, hogy anélkül megleszek. A főnővér kicserélte titokban phenolphtaleinre nekem meg azt mondta az orvos: tudom, hogy maradt altatója, ha úgy érzi, nem bírja, beveheti. A harmadik napon úgy éreztem. Hát olyan jót aludtam a hashajtótól, hogy csak na! Reggel mondta nevetve a főnővér: „Ki miben hisz, ahhoz ragaszkodik. De látja; az altatóhoz nem kell ragaszkodni!" Olyan vicc ez persze, mintha desztilláltvíz ampullával, kezelné, nek valakit, de azért nagy igazságot takar: mániánkat lelki okok. ból nem tudjuk leküzdeni. Pedig a gyógyszerszenvedély veszélyesebb még az alkoholnál is, a gyógyulás kilátásai 50 szá* zalékosak — az alkohollal összehasonlítva —, s ez nagyon szomorú, mert például az élénkítő szerek olyan zavarokat okozhat, nak, amelyek nehezen különbőz, tethetők meg a skizofréniától! Persze, a hiba nem kizárólag bennünk van. Mert ha valaki azzal állít be, hogy ezt vagy azt a gyógyszert szeretné „felíratni", mert eddig is azt szedte, nem mindegyik körzeti orvosnak ram ideje megvizsgálni lebeszélni. Mert odakint még 20—30 beteg vár! Pedig nem volna szabad, mert arra a hosszadalmas kezelésre, amit az elvonókúra igényel, hát arra valóban időhiány miatt nehéz vállalkozni. Pszichológiai rendelők kellenének persze, ahol a szakemberek segítenének leküz. deni idegességünket, kiderítenék alvászavaraink okát, de addig is, míg erre lehetőség nincs, inkább kíséreljük meg magunk, de ne „vidámságpirulák" segítségével. Még egy elgondolkoztató adat: a gyógyszerek rabjává vált embereknek több mint 50 százaléka nő, akiknek lelkiegyensúlyát is kibillentheti az a nemcsak fizikainak mondható teher, amit gyakran a hivatás és a család kettős megterhelése jelent. Nem mindenki válik a gyógyszerek rabjává, aki átmenetileg segítségüket igénybeveszi. De tudni kell időben abbahagyni, életünket okosan Igazítani, hiszen az orvos nem kábítószert, hanem gyógyulást írt fel a receptre, s ha vigyázunk, valóban gyógyulunk is tőle! SZ. M. A VILÁG TERKEPE ELŐTT Arról a három nyolcadik osztályos fiúról van szó, akik a Gera Sándor általános iskola színeiben részt vettek az úttörőházban a közelmúltban rendezett A világ politikai térképe előtt című vetélkedőn, s tizenöt más szegedi általános iskola együttesét megelőzve, győztek. Dávid Károly, Hajdú István és Tornyai Mihály — ők alkották iskolájuk három fős csapatát — nehéz feladatokat oldottak meg. Tizenhárom plusz egy találatos, külpolitikai jellegű szellemi totó kitöltésével kezdték a versenyt, majd a zenei jellegzetességek alapjón hét népet, illetve országot kellett megnevezniük. Ügynevezett vaktérképekről — amelyek csak az országok körvonalait ábrázolták — pillanatok alatt megmondták, mely államokról van szó. A továbbiakban kitűnően eligazodtak a külpolitikai fogalmak és rövidítések „birodalmában", es igen találón mondották el egyegy földrajzi név felvetése kapcsán mindazt, amit arról tudni kellett. Nekem, a zsürl egyik tagjának, különösen az tetszett, hogy tudásuk nem bemagolt anyagra épült, hanem képespk voltak jól kombinálni, két-három szóval lényeget elmondani és — ami nagyon fontos — összefüggéseket látni. Meglepő volt, hogy a három gyakorló iskola — az I., a II. számú és a Ságvári Endre — csapatai nem nyújtották a várt teljesítményt, jóllehet, egyénileg jó képességű gyermekekből álltak. Szóval, a csaknem teljes egészében munkáslakta Petőfitelep általános iskolásainak „reprezentánsai" kitettek magukért. Pedig, amint az iskolájukban tett látogatásomkor megtudtam, nem is kitűnő rendű tanuló egyikük sem. Dávid Károly 4.7, Hajdú István 3,6, Tornyai Mihály 4.3 átlagú volt a félévben Ami azonban talán a legtöbbet jelenthetett, osztályfőnökük, Szalma Ferencné, továbbá történelemtanáruk, Kiss Ernő, valamint zene- és énektanáruk, Papp Tiborné, nagy odaadással, Időt és fáradságot nem kímélve foglalkozott a gyermekekkel, akik sikerük legfontosabb tényezőjének mondották nevelőik áldozatos segítőkészségét. Hadd mondjam még el, hogy a Gera Sándor általános iskola gyermekeinek nem ez a nagv siker csupán az egyetlen „fegyvertényük". A múlt év decemberében a Ki tud többet a Szovjetunióról? című, illetve témájú versenyben — amelyben az iskola öt íős csapattal (a most győztes három fiú mellett az ugyan-' csak nyolcadik osztályos és kitűnő rendű Juhasz Máriával és Papp Judittal kiegészülve) indult — területi szinten a második helyen végeztek. Még annyit a három győztes fiúról, hogy Dávid Károly a Ságvári Endre Gimnáziumban tanul tovább, matematikai tagozaton. Tornyai Mihálv a Rózsa Ferenc Gimnázium, diákja lesz. Hajdú István pedig gepi forgácsoló ipari tanuló akar lenni. Űtjaik tehát elválnak, jó volna viszont hinni, hogy továbbra is „hobbyjuk" marad az igényes szintű vetélkedőkön történő részvétel. Végül még néhány szót arról, ahogyan Révész István, az úttörőház vezetője A világ politikai térképe előtt című vetélkedőt lebonyolította. Kitűnű rendezésben, gyorsan ..peregtek" az egyes számok, játékos könnyedséggel feltett, mégis komoly tudást igénylő válaszok hangzottak el. s a résztvevők egy pillanatig sem unatkoztak. így kell a fiatalokat a mindennapi élet követelte ismeretekre tanítani, így kell elsajátíttatni velük, illetve kialakítani bennük a logikus gondolkodás képességét. Oly nagy szükség van erre a képességre az élethen — és nemcsak a külpolitikai események helyes megítélésekor! PERÉNYI ISTVÁN f t