Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-27 / 149. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1972. JÚNIUS 27. Táppénx NDK-ból hazatért dolgozónak K. I. szegedi olvasónk nemrég tért vissza az NDK­l)ól eredeti munkahelyére. Jelenleg táppénzes beteg. A munkahelyén úgy tájékoztat­ták. hogy 65 százalékos táp­pénzre jogosult. Olvasónk azt kéri, adjunk rövid tájékoz­tatási arról, hogy azok ese­tében, akik az NDK-ból visz­szatérnek régi munkahelyük­re, a külföldön eltöltött idő niegszakitott időnek tekin­tcndő-e? A magyar—NDK egyez­mény alapjón az NDK-ból a szakmai gyakorlat befejezé­se után hazatérő fiatal dol­gozók munkaviszonyát és társadalombiztosítási jogál­lását a szociálpolitikai egyez­mények szabályozzak. Az egyezményekben foglalt ren­delkezések szerint az NDK­ban töltött munkaviszony ideje mind a munkaviszony­hoz fűződő kedvezményekre, mind a társadalombiztosítás szolgáltatásaira vonatkozó jogosultság szempontjából belföldi biztosítással járó munkaviszonyban töltött idő­nek számít. Az NDK-ban fennállott munkaviszony megszűnése és a dolgozó hazatérése után minden társadalombiztosítási szolgóltatást az illetékes tár­sadalombiztosítási igazgató­ság (kirendeltség), illetve üzemi kifizetőhely adja. Ab­ban az esetben, ha a dolgozó magyarországi munkaviszo­nya az NDK-ban töltött idő alatt és hazatérése után is £ fennáll, mind a hazai, mind az NDK-ban fennállott munkaviszonyát a 75 száza­lékos táppénzre jogosultság szempontjóból jogszerző idő­nek kell tekinteni. Ha pedig a dolgozónak kiutazása előtt nem volt munkaviszonya, az NDK-ban fennállott munka­viszonyát Jogosultság szem­pontjából figyelembe kell venni, ha a hazatérés után az első munkanapon munká­ba lép. Az NDK-ban dolgozó fia­talok részére a szerződés sze­rinti munkaviszonyuk meg­szűnésekor a német vállalat igazolást állít ki az ott mun­kaviszonyban töltött időről. Az utolsó belföldi munkál­tató ennek az igazolásnak az alapján az NDK-ban mun­kaviszonyban töltött időt a nyilvántartó lapra felvezeti és a Munkaügyi Miniszté­rium utasítása szerint a munkakönyv 3. oldalára is bevezetni köteles. Az ismertetett kedvezmé­nyek természetesen a terme­lőszövetkezeti tagokat is megilletik. Az a fiatal ter­melőszövetkezeti tag, aki az egyezmények alapján az NDK-ban munkát vállal, ha­zatérése után, ha ismét mint termelőszövetkezeti tag dol­gozik tovább, az esetleges szolgáltatásokra a termelő­szövetkezeti tagokra vonat­kozó szabályok szerint jogo­sult. Az NDK-ban eltöltött időt úgy kell figyelembe venni, mintha Magyarországon dol­gozott vcrtna. Olvasónk a táppénz ügyé­ben forduljon a vállalat SZTK-ügyintézőjéhez, és fo­lyamatos munkaviszonya alapján kérje a 75 százalé­kos táppénz kifizetését. Vita esetén forduljon a vállalat Társadalombiztosítási Taná­csához. Dr. V. M. Analízis percek alatt A havasok vastörvénye A modern ipar elképzel­hetetlen az anyagok minő­ségét, összetételét nagy pontossággal megállapítható eljárások és a feladatokhoz rendelt korszerű műszerek nélkül. Ezek sorában fontos helyet foglalnak el a gáz­kromatográfok. A gázkromatográfia a mintegy két és fél évtized­del ezelőtt kibontakozott tudományos-technikai for­radalom szülötte. Szinte va­lamennyi gáz, folyadék és igen sok szilárd anyag meg­határozására alkalmas. Jól megfelel a szakemberek azon igényének, hogy minél több vegyületet, minél pon­tosabban és lehetőleg minél rövidebb idő alatt azonosít­hassanak. A gázkromatográf működése azon a felismeré­sen alapszik, hogy bizonyos folyadékokban különböző minőségű gőzök (gázok) na­gyon eltérő mértékben ol­dódnak. A gázkromatográfiának az is nagy előnye, hogy csak kis mennyiségű minta kell hozzá, amit gyors mód­szerrel „táplálnak be" a készülékbe. L KERÜLET liazaskág: MUlcev Novak es Juhász Evu, dr. Bcrky Gábor es CJeren.'ser Jldlkó, Varga Gá­bor es Kábák-Nugy Erzseoe. AJtay András es Laskat Erzsé­bet, Császár Zoltán és X. Sági Júlia, Cá3/.ár György és Brei­schnelder Irls, Holtéi- Laszlo és Simon Márta. Szabó Imre es Dékán Karolina. Sebők János es Négyökrú Zsuzsanna. Tóth And­rás és Balo Olga. Hudas Ferdi­nánd és lerak Zsuzsanna, Bn­lutta György es Pap Marbi Ma­tild. Barkóei.l József és Veress Ágnes, Mdller József ég Bulo Ilona, Takucs Ferenc és Bertók Judit, Pcezka Mihály és Király Bernadette, Lengyel László és Nagy Piroska Szepesi Endre és Fekete Katalin, Kenyeres Jenő és Kószó Irén, Várkonyl Károly és Tülk Mária házasságot kö­töttek. Születés: Csorvásl Mihálynak és Uhlá.- Erzsébetnek Zoltun, Török Mihálynak es Kormányos Juliannának Zoltán, or. Maróy Péternek és Kökény Eszternek Dllta Réka. Ujj Karoly nak és Terhes Rozáliának Andrea. Bat­kl Lajosnak és Kalapathy Ki­tallnnak £va, Kiss Józsefnek és Ferenczi Irénnek Tünde. Kiss Józsefnek és Ferenczi Irénnek Mátyás. Frlttmann Józsefnek és Pap Jolánnak Anltn. Fodor Fe­rencnek és Gémes Juliannának Erika, Hovnnyecz Jánosnak és Zádorl Klárának Attila. Fábián Lászlónak és Répásl Mariának László, Kis pál Tamásnak és Papp Juliannának Attllu, Kls­pál Tamásnak és Papp Julian­nának Tamás. Takács Ferenc­nek es Nógrádi Mariának Ti­bor, Siklósi Csabának cs Rajki Erzsébetnek Zoltán, Siklósi Csa­bának és Rujkl Erzsébetnek Zsolt. Dudás szilveszternek és Sárközi Ilonának Ilona, Csányl Józsefnek ós Fekete Erikának József Norbert, Amond Luszló­nak és Lévai F.dltnek László, Kadnal Józsefnek és Domokos Mártának György József, Szögi Lászlónak cs Lengyel Ágnesnek László DáviJ. Laczl Dezsőnek rs Parogi Etelkának Csaba. Far­kas Istvánnak és S/utó Máriá­nak István, Apró Lászlónak és Veres Piroskáink Anita Nóra, Szálai Balosnak é« Palatínus Borbálának Zita. Pallos-Szúcs Jánosnak és László Irénnek R"­riáta, Arval Rándornnk és Új­házi F-zséoetnek Ágnes Rita, Dobó Péternek és Molnár Má­riának Sándor Péter nevű gyer­mekük született. Halálozás: sötét József, Cson­ka Istvánná Kocsis Mária. Tor.a­bacz István, Lukacs József, Lo­vas Ferenc, Bálint Józset, Far­kas József, :lr. Szciny Endre. Csányl György. Zsák Józscfné Polcnlk Stefánia, Halász Zoltán. Szaniszló Szaboics, Zseránszky Pálné Török Mária, Ballá Ist­ván. Szekeres Sándorné Hajnal Elvira, Kurunezl JOz.sefné Su­hajda Margit meghalt. II. KERÜLET Házasság: Nóvé Lajos és Ara­di Erzsébet. Csikós Mátyás Ist­ván és Ball Mária Terézia, Anyakönyvi hírek Veszprémi Gábor és Seidel Ka­rola Irma. Fürge András és Albert us Katalin, Biacsl Mi­hály és Albertusz Julianna. Ho­van Ferenc és Rovó Erzsébet Julianna, Korom Sándor és Ro­vó Mária, Halnál Imre és Ju­hász Klára Gizella házasságot kötöttek. Halálozás: Nagy Et.'l, Róvó József. Bálint József meghalt. UI. KERÜLET Házasság: Kutast György Fe­renc és Tóth Terézia, Takács Ferenc és Kuruc Éva. Barna István és Kovács Terézia há­zasságot kötöttek. Születés: Kolompár Lászlónak és Kovács Annának Anial. Papp Ferencnek és Kiss Erzsébetnek Ferenc, Forgó Lajosnak és Si­mon Mária Magdolnának Fe­renc Zoltán, Kúszó András Je­nőnek és Börcsök Iréonek András, Olajos Istvánnak és Tóth Máriának Akos, Kolom­pár Sándornak és Kolompár Máriának István, Nagy-Berta Lászlónak és Apró Mariának László, Ball Ferencnek és Bor­da Máriának Mariann, Csabai Lászlónak és Szilágyi Mária Ka­talinnak Attila, Sárkány Ta­más Györgynek és Schmidt Irén Teréziának György, Halász Zol­tánnak és Kovács Margitnak Zoltán, Marótl Tibor Gyulának és Kovács Mária Magdolnának Andrea, Tombácz Antalnak és Keller Mária Matildnak Ma­riann Tünde, Farkas Mihálynak és Wittinger Ilonának Zsolt, Födi Istvánnak és Orgován Jú­lia Borbálának József. Hegedűs Zoltánnak és Murányi Erzsébet­nek Zoltán, Tóth Sándornak és Szabó Máriának Sándor, Te­mesvári Jánosnak és Szeles Má­ria Piroskának János, Temesvá­ri Jánosnak és Ballá Annának Zsuzsanna Evt nevű gyerme­kük született. Miként Csehszlovákiában oly sok fiatalember, a pop­rádi Milán Krissak is jég­korongozóként kezdte sport­pályafutását. Ám, idővel be kellett látnia, hogy nem sok babér terem számára a jé­gén. A jégkoronggal szakí­tott, a sporthoz azonban nem lett hűtlen, ml több, az egyik legérdekesebb sportággal jegyezte el ma­gát — a hegymászással. A cél a Himalája A szándék egymagában persze kevés, mert a mere­dek, sziklás terepen meg­felelő felszerelés híján kép­telenség előre jutni. Mivel azonban a kötelek, horgok, cipők Igen drágák, szinte évről évre kellett gyarapí­tania a felszerelést. Az esz­közök szépen szaporodtak, s Milán Krissak afféle kis válogatott csapat tagjaként a Himalájába indult. A cél a Himalája, nagyság szerin­ti, sorrendben 9. csúcsának, a 8 ezer 125 méter magas Nanga Parbatnak meghódí­tása volt. — Az expedícióban elein­te mindenki egyformán dol­gozott. aztán ahogyan fel­jebb és feljebb jutottunk, egyre csökkent a létszám — emlékezett vissza Milán. — Aki legjobban bírta a fi­zikai és idegi megpróbál­tatásokat, az juthatott el a legmagasabbra. Nagyon ke­véssé hasonlítottunk civil emberekhez, szakállunkat nem borotváltuk, mert az is melegítette arcbőrünket, védte a széltől. Állandóan krémeztük magunkat az ult­raibolya sugarak miatt, szemünket pedig sötét szem­üveg fedte. Lábunkon egy­szerre három cipő is volt, egy filcből, egy vékony bőr­ből készült — talp nélkül, és legkívül egy igen erős, vastag bőrcipő. Zoknink tiszta gyapjúból készült, mert ez még akkor is me­legített, ha már átázott. Hó és szél Hatezer méter magasan jártak, amikor úgy tűnt, megint vissza kell fordul­niok. Egy teljes hónapot vesztegeltek a kegyetlenül rossz időjárás miatt. A sát­rakat újra meg újra belep­te a hó, egyetlen feladatuk jóformán az volt, hogy ki­ássák magukat. Beszélni erejük sem, kedvük sem volt. öten éltek napi fél kiló konzerven. Evésről, ételről egyszerűen tilos volt beszélni! Aztán mégis foly­tathatták utukat. Az utolsó éjszakát 7600 méter maga­san töltötték: ott már csak négyen voltak: Ludovit Za­horamszky, Ivan Fiala, Mi­chal Orolyn és Krissak. — Emlékszem, orkánszerű szél tombolt, a hőmérő mí­nusz 35 fokot mutatott. Le­heletünk párája ráfagyott a sátor oldalára. Alvásról nemigen lehetett szó. Gáz­rezsónkkal próbáltuk le­olvasztani a sátorlapra fa­gyott jégréteget, s közben egyik társunk ruhája tüzet fogott. Szerencsére gyorsan eloltottuk. Nem is tudom, mi lett volna, ha nem sike­rül. Mert a mi íratlan tör­vényünk szerint, ha valaki megsérül, megbetegszik, sorsára kell hagynunk. Ha vele maradunk, mi is ott veszünk. Higgyék el, nem embertelenség ez! Az érzel­meket ilyenkor legyőzi az értelem parancsa. Hétezer méter fölött — A csúcsra végül csak ketten jutottak el, az a ket­tő, akit a „természet kivá­lasztott", akinek szervezete legjobban dacolt a megpró­báltatásokkal. Az utolsó hat kilométert már 7 ezer mé­ter fölött kellett megten­nünk. Ez a magasság talán határvonal az élet és halál között. Oxigénpalack nélkül az emberi szervezet három napig bírja ezt a magassá­got. De ha valakit, mondjuk helikopterből egyik pillanat­ról a másikra kitennének ide, három percnél tovább nem élne. Mi mégsem hasz­náltunk oxigénpalackot, mert szerettük volna bebi­zonyítani — és sikerült is —, hogy kellő akklimatizá­lódás után így is fel tudunk jutni a csúcsra. De milyen nehezen! Én 7750 méternél adtam fel a harcot, 39 fokos lázam volt, az ajkam vér­zett Zahoranszky hatvan lépésre volt a csúcstól, ami­kor megállt. Így csak Oro­lyn és Fiala lépett a Nan­ga Parbat tetejére. Az ő ne­vüket ma mindenki ismeri Csehszlovákiában — a mi­énkét csak kevesen. De bennünket ls fogadott a köztársasági elnök, Ludvig Svoboda, aki maga is sze­reti a hegymászást, és több csúcsra jutott fel a Magas­Tátrában, még a legutóbbi időben is. Krissak pedig folytatja a munkáját a poprádi közmű­vesítő vállalatnál. Hiszen a foglalkozása csőszerelő és nem hegymászó. Vass István Zoltán Gyógyszerek - emberi vérből Hírt adott a sajtó egy nagy jelentőségű gyógyszeripari szabadalomról, arról a Biop­lastról, amelyet Gerendás professzor állított elő és az elhasznált szöveteket pótolja, regenerálja. Érdekessége, hogy mihelyt nincs szükség rá a szervezetben, felszívó­dik — nyomtalanul eltűnik. Ez az anyag emberi vérből készül, tehát a szervezettel rokon anyagból, s ezért is tud azonosulni a sejtekkel. Az új szabadalom kapcsán felvetődik a kérdés, mi az előnye annak, hogy humán alapanyagból készítenek gyógyszereket, és van-e már erre példa a gyógyászatban? A kérdésről dr. Horváth Ist­vánnal, a Gyógyszerkutató Intézet igazgatóhelyettesével beszélgettünk. — Az utóbbi 20—25 évben a gyógyszeripari technoló­giák rohamos fejlődésével nyílt lehetőség arra, hogy humán alapanyagú gyógy­szereket készítsenek. A vér­ből készült anyagok tárolá­sa, tartósítása, feldolgozása nehéz feladat elé állítja a kutatókat. Az első, széles körben elterjedt ilyen hu­mán alapú gyógyszer a Gam­ma globulin, amely a vérben található nagyobb molekula­súlyú fehérjéből készül. Ez az értékes vegyület koncent­rálja magában a szervezet védekező képességét, s ezál­tal gyermekeknek, vagy le­gyengült felnőtteknek ada­golva megakadályozza az újabb fertőzéseket, megbete­gedéseket. A vér kisebb molekulasú­lyú fehérjéje, az albuminaz alapja annak a gyógyszer­készítménynek, amely a sú­lyos betegek regenerálódását segíti elő. A Gyógyszerkutató Intézet és a Kőbányai Gyógyszeráru­gyár kutatómunkájának ered­ménye a humán ACTH elő­állítása. Ez a mellékvese mű­ködését szabályozó hipofízis hormon a reumás megbete­gedéseket gyógyítja hatéko­nyan. A felsorolt gyógyszereket elsősorban természetesen ál­latokból, lóból és juhokból állítják elő. Egyszeri alkal­mazásuk rendkívül hatékony és veszélytelen is. A szerve­zetben azonban az állati fe­hérjék hatására ellenanyag termelődik, amely akkor lesz veszélyes, ha ezeket az állati eredetű gyógyszereket ismé­telten alkalmazni kívánják. Súlyos sokkot válthat ki, amely végzetes is lehet. Az ilyen esetekben életmentő a humán eredetű Gamma glo­bulin vagy ACTH, amellyel szemben semminemű ellen­anyag nem termelődik, a szervezet sajátjaként fogadja. OOOÖ QO< _ _ • »o©< i • — s&ooooooa 1 -1 U a msi r 1. A Tisza novemberben áradni kezdett. Szo­katlan volt ez, s a vízi emberek, akik a Felső­várost lakták, tanácstalanul bámultak egymás­ra, valami végzetes veszedelem ösztönös meg­érzésévei. Maga az öreg Zsótér, aki nemcsak hajósgazda voit, hanem a város egyik legtehe­tősebb virilistája is, elkedvetlenedve lépett be a Kiskaszinó füstös helyiségébe, mely igény­telenül vedletten húzódott meg a Kistisza és Kisséta utca sarkán, s a tanakodva iddogáló felsővárosiaknak mogorván bökte oda, hogy iilvet még ő sem éri, meg, s ha nem javul a helyzet, a meggyötört városnak az eddigieknél is nagyobb szerencsétlenségre van kilátása. A helyzet napok múlva sem javult, sőt in­kább romlott, mert a viz szintje, ha csak egy­két vomálnyival is, egyre emelkedett, de a há­borús s a politikai események olyan rohamo­san torlódtak s árasztották el a többszörös ka­tasztrófának kiszolgáltatott alföldi várost, hogy az egyre fenyegetőbb és ingerlékenyebb folyó rendellenes viselkedéséről, a közvetlenebb szeren­csétlenseg hatása alatt, majdnem megfeledkez­tek. Az újságok is csak mellesleg utaltak a víz­állás néhány hüvelyknyi változáséra, mert min­denkit a még mindig dúló, véres boszniai ok­kupáció rémségei s a körülötte felzúduló poli­tikai vihar foglalkoztatott. A kegyetlenkedések­ről hátborzongató történetek kerekedtek, melye­ket az itthoni elégedetlenség s a kormány ma­gatartásának egyre nyíltabb és dühösebb elíté­lése vérlázító fordulatokkal mégcsak fokozott. Andrássy az országgyűlés megkerülésével meg­szavaztatta a hatvanmilliós hitelt s egyben a mozgósítást is elrendelte azzal a biztató ígéret­tel, hogy Bosznia megszállása csak formális, a Monarchia a pánszlávizmus meglékezése érde­kében csak rendet óhajt teremteni a kérdéses területeken, főleg azért, hogy az ottani keresz­tény lakosságnak hathatós védelmet nyújtson, ám csapataink bevonulása a berlini kongresz­szus döntése s a Porta jóváhagyasa alapján nem háború, hanem békés, á bosnyákok körében is jó szívvel fogadott diadalmenet lesz. Az elég gyengén félszerelt hadsereget azon­ban. melynek létszáma alig haladta meg a nyolcvanezer főt, nem zászlókkal és ünnepi szónoklatokkal, hanem kemény, fegyveres el­lenállással fogadták. Mosztárt mégcsak elfog­lalták különösebb veszteség nélkül, de Szaraje­vó már nem adta meg magát s Phillippovicsnak házról házra kellett előrenyomulnia, hogy meg­kiizdve a minden résből, ablakból s háztetők­ről alázúduló golyózáporral, keserves, majd két óra hosszáig tartó vérengzés, öldöklés után ki­tűzhesse főhadiszállására a Monarchia zászla­ját. De még akkor sem érezhette magát bizton­ságban, mert a bosnyákok késsel, handzsárral, szuronnyal védekeztek az utolsó percig, még az asszonyok és betegek is, s volt rá eset, hogy a felkelő térdreborulva kért kegyelmet, s miután a gyanútlan katona csak a puskáját vette el, hogy mindenesetre ártalmatlanná tegye, a bos­nyák alulról döfött beléje s fölhasította a hasát. Az okkupáció — formailag — október végén ugyan befejeződött, de a sebesülteket csak ekkor kezdték egyre nagyobb tömegekben hazafelé szál­lítani, s mert a 46-os gyalogezred katonái ala­posan kivették a részüket a harcokból, a Tisza­parti város kórházai és iskolái megteltek velük. De volt halott is szép számmal, a sírás, a kor­mány átkozása nem szűnt meg, s ezt a vészes hangulatot az ellenzéki lapok' annyira felszí­tották, hogy Széli pénzügyminiszter lemondása után — aki úgy-ahogy rendbehozta az eladó­sodott ország pénzügyeit — megbukott a Tisza­kormány, s magával rántotta Auersperget, s vele az osztrák kabinettet is. — Sok az eltűnt — mondta más alkalom­mal még mindig az öreg Zsótér a Kiskaszinó­ban, mert megjelent az ajtóban egy most le­szerelt s eléggé megviseltnek látszó fiatal ka­tona, aki szerencsésen átvészelte ugyan a nehéz hónapokat a sziklás-szakndékos, hegyvölgves országban, de a bátyjának nyoma veszett rejtel­mes módon, valahol Travnik közelében a Lasva patak mentén. — No, Feri, van-e már hír a Zsigáról — for­dult feléje Ábrahám, a másik hajósgazda, s egv előzékeny mozdulattal az asztalhoz invitálta a jövevényt. — Az szögény aligha kerül már elő. Ki tudja, mit csináltak vele... — sóhajtott mélyről, aztán ő is odatelepedett a zöld asztalhoz s kihörpin­tette a poharat, melyet a hajósgazda töltött meg neki. , — Hátha egy mohamedán asszony vetött rá szömet — próbálta tréfával elütni a dolgot Tombácz, a híres halászmester, mert hirtelen nagyon megülte a szomorúság a kis társaságot. — Jóvágású gyerök az a Zsiga... (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom