Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-03 / 129. szám

4 SZOMBAT, 1972. JÚNIUS 3. Kiváló pedagógusok kitüntetése A közelgő pedagógusnap alkalmából tegnap, pénteken Ilku Pál művelődésügyi miniszter — eredményes oktatónevelő munkásságuk elismeréseként — 72 pedagógusnak adott át kitüntetéseket a minisztériumban. Negyvenketten kiváló tanár, 22en kiváló tanító, 8-an kiváló óvónő kitüntetést kaptak. A kitüntetések átadásánál jelen volt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. Szegedről és a szegedi járásból Kiváló tanár kitüntetést kapott dr. Kardos József, a szegedi József Attila Tudományegyetem Ságvári Endre gyakorló gimnáziumának szakvezető tanára; dr. Kováts Zoltánná, a szegedi Tisza-parti gimnázium és vízügyi szakközépiskola tanára és Pálmai József szakfelügyelő, a szatymazi általános iskola tanára. A József Attila Tudományegyetem oktatói, dolgozói közül a pedagógusnap alkalmából a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki Wittman Tibor egyetemi tanárt.. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Szőkefalvi Nagy Béla egyetemi tanár és Leindler László egyetemi tanár, Valkusz Pál, a Ságvári gimnázium igazgatója és dr. Márta Ferencné szakvezető tanár. Miniszteri dicséretben részesült Király László szakoktató és Almási János segédmunkás. A Szocialista Kultúráért jelvényt kapta Kövesi Mária csoportvezető és Trogmayer Ottóné csoportvezető. Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesült Bokor Istvánná előadó, Földi András laboráns, Órdögh Imre szakmunkás, Czirok Endre gépkocsivezető és Varga Lídia kisegítő. A X. Tudományos Diákkörök Országos konferenciája alkalmából az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült Ferenczi ] Lajos docens, Ruszoly Jó- | zsef adjunktus. Miniszteri . Dicséretet kapott Ferenczi i Lajosné adjunktus és Kere- I kes Imréné tanársegéd. A ! KISZ városi bizottsága dr. j Vörös Lászlónét Aranykoszorús KISZ-jelvénnyel és I dr. Serfőző Lajost Ifjúságért Érdeméremmel tüntette ki. A neveléstudomány fejlesztése Ankét a SZAB székházában Az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága propagandaés művelődésügyi osztálya és a Szegedi Akadémiai Bizottság tegnap, pénteken délután a SZAB Somogyi utcai székházában ankétot rendezett a Magyar Tudományos Akadémia néhány hónapja alakult pedagógiai kutató csoportjának programtervezetéről. Az ankét munkájában részt vett dr. Koncz János, a Csongrád megyei pártbizottság osztályvezetője és Papp Gyula, a városi tanács elnökhelyettese is. A kutatócsoport négyesztendős munkatervét dr. Antalffy György egyetemi tanár megnyitója után dr. Vájó Péter kandidátus, a csoport vezetője ismertette. A többi között elmondotta, hogy a neveléstudomány viszonylagosan elmaradt más tudományok fejlődése mögött. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a társadalmi elvárás nem volt elég intenzív, s ez a helyzet végül a közoktatás fejlesztésének is fontos problémájává vált. A kutatásokba nem vonták be a gyakorló pedagógusokat, s nem tudták összehangolni a különböző intézményekben pedagógiai kutatásokkal foglalkozók munkáját. Ismertetve a kutatási tervet, az előadó hangsúlyozta, hogy a különböző témák kidolgozásában nagy segítséget várnak a szegedi és a Csongrád megyei pedagógusoktól, kutatóktól is. A következő esztendőkben ennek Hasznos kiadvány Alkotó pedagógusok címmel a pedagógusnapra jelent meg Szegeden egy érdekes és értékes pedagógiai kiadvány, újító pedagógusaink munkáiból. A válogatás azokból a dolgozatokból készült, amelyek a városi tanács évente meghirdetett pedagógiai pályázatára készültek. „A nyugtalan nevelők értékes, a neveléstoktatást magasabb szintre emelő, az eddigieknél hatékonyabb pedagógiai-pszichológiai, didaktikai és metodikai ismereteket, eljárásmódokat sorakoztatnak fel" — írja a kötet bevezetőjében Annus Antal, a Béke utcai iskola igazgatója. kdbinetvezető. „Mindez hasznos azok számára, akik keresik í és fel is használják a pozi- > tiv, követésre érdemes példákat." , A két kötetben megjelent kiadvány tanulmánysorozatát, Csanádi Gézáné A tanulói személyiség megismerésének néhány lehetősége, mint a gyermek fejlesztésének feltétele című dolgozata nyitja meg. A legújabb irodalomra és a legmodernebb eljárásokra épülő tanulmány elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt nem kevés haszonnal forgatható. Kerényi József né érdekes dolgozata a helyesírási készség' javítása érdekében végzett kísérletekről számol be, részletes példatárral és adatokkal. Dr. Kovács Józsefné és Tóth Ferenc A klubrendszerű napközi otthon iskoláinkban címmel foglalkozik iskoláink életének egyiis nagyon fontos és időszer•' kérdésével. A kiadvány második kötete dr. hang Jánosné és dr. Diós József A projektor alkalmazása a természettudományos tárgyak oktatásában című dolgozatát tartalmazza. A gépek felhasználásában élen járó szegedi Tömörkény gimnázium nagyon fontos és teljesen újszerű tapasztalatait ismerhetik meg a tanulmány olvasói a részletes, de végig áttekinthető feldolgozásból. érdekében Szegeden, Debrecenben és Pécsett megalakítják majd a helyi akadémiai csoportot. Azok a gyakorló pedagógusok, akik a kutatómunkában részt vesznek, egy-másfél esztendős időtartamra ösztöndíjat kapnak. A kutatási terv olyan alapkutatásokat tartalmaz, amelyek a közoktatás távlati fejlesztését vannak hivatva segíteni. A kutatások vizsgálják majd a közoktatás rendszerének szerkezetét, s egyebek közt a köznevelést befolyásoló különféle tényezőket, a tehetségek helyét az iskolarendszerben, a maximaiizmus problémáit, a tanulói teljesítmények értékelésének helyzetét, a pedagógusok hivatástudatát, és természetesen foglalkoznak neveléselméleti, neveléstörténeti kérdésekkel, a polgári pedagógia elemzésével, és ifjúságkutatással. A négyéves terven kívül a kutatócsoport távlati tervet is készített. A terv 1975— 1985-ig foglalja össze a fő feladatokat. A terv egyebek között olyan kérdéseket tartalmaz, mint például az osztályrendszerű oktatás meghaladásának lehetőségei, a demokratizmus az iskolai nevelésben, az iskolai élet struktúrájának problémái. Az előadás után felszólalók értékes gondolatokkal, javaslatokkal egészítették ki a tanácskozás anyagát. 7 I / . inMtij, | -1- < ' iriívfr* Pártépítési gondjainkról j Tóth Béla felvétele AZ ÉLTETŐ TISZA-VlZ. A mezőgazdasági kultúrák íénylik az éltető vizet. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazatóság fő vízkivételi művei az esŐ6 periódus „csendes" napjai után ismét folyamatosan dolgoznak. Tisza-vízből — mint a képen is látható — elegendő van a csatornákban és csak a gazdaságokon múlik, hogy mennyit vezetnek el a földekre. Ú

gy hírlik, mióta megint divatossá vált a „kaparj kurta ..." életelv, s feltűnő pénzszaga van igen sok ember ambíciójának, korszerűtlen dolog kommunista pártépítésről beszélni. „Ki figyel oda?" — mondják azok, akiktől ez a téma nagyon messze áll. Nem baj. Bizonyos aggodalmaim sokkal súlyosabbak annál, semmint illedelmesen néma tudnék maradni. Egyáltalán nem közömbös ugyanis számomra, kik lesznek az én párton belüli küzdőtársaim, kiknek a vállához feszíthetem az enyémet abban az élcsapatban, amely népünk forradalmas álmait hivatott megvalósítani. Kérem, a nálam teljesebb tudásúak ne hurrogjanak le, ha netán rosszul mondanék valamit itt az elején, remélem, ugyanezek a kérdések más elvtársakat is nyugtalanítanak. Napok óta azzal fekszem, azzal ébredek, hogy a mi pártunkba újabban szinte gyerekjáték bejutni. Akit rendes honpolgárként tart számon a közvélemény, s eszébe jut, hogy kérje a felvételét, annak némely alapszervezetben úgyszólván senki sem áll az útjába. Nem hitvány szándék, vagy vétkes hanyagság, hanem valamiféle gépies, itt-ott szinte már lélektelen gyakorlat miatt van ez így elég sok esetben. Mert ugyan miféle szűrőket használunk? Hogyan óvjuk mi a párt erejét, tekintélyét, tisztaságát? Az egyik taggyűlésen túl szigorú a mérce, különösen ha szókimondó, őszinte munkások felvételét mérlegelik, a másik alapszervezetben meg jóformán oda se figyelve, majdhogynem unatkozva bólint rá a tagság minden „jól dolgozó" jelentkezőre. A „jól dolgozót" azért teszem idézőjelbe, mert meglepően sok helyen az ajánlók csupán ennyivel, vagyis a munka jó elvégzésével indokolják, hogy szerintük miért alkalmas valaki a párttagságra. Másutt — elég gyakori eset — azt hozzák föl pártfogoltjuk erényeként. hogy „nincs vele semmi baj", s esetleg hozzáteszik, hogy az illető „szereti a családját". Ezek fontos, elemi dolgok. Ahhoz azonban korántsem elegendők, hogy valaki a kommunista párt tagja lehessen. hiszen a tisztességes munkát mindenkitől oly természetesen váriuk el, mint a normális viselkedést, az általános emberi magatartást. Aki kiemelkedőt, produkál, annak adjanak méltó kitüntetést, vagy pénzjutalmat, de ne hitessék el vele, hogy ezért okvetlenül a pártban a helye. Ha csupán azt tekintenénk, rendesen dolgozik-e a jelentkező, mit sem törődve azzal, hogy esetleg sunyi, demagóg, törtető, pénzéhes, talpnyaló stb., akkor — mint mondani szokás — csak sűrűbben lennénk vele, fölvételével inkább aláásnánk, mintsem erősítenénk a pártot. Vajon miért hozom föl ezeket a közhelyszerű igazságokat? Azért, mert sehogysem tetszik némely szegedi alapszervezet pártépítési módszere, munkastilusa. A tagfelvétel állandó feladat, tehát az utánpótlásról folyamatosan kell gondoskodni. ráadásul ez a munka jól látható és mérhető „fölülről", az ellenőrzések alkalmával. Nos, ezért némely pártszervezetben gyakran jelentős energiát fordítanak a szemet szúró mulasztások elkendőzésére. A hanyag elvtársakat nem a tartalom érdekli, hanem inkább az, hogy ne vegyék észre a mulasztást. Szerintük nem baj. ha a munkahelyen egyelőre nincs is alkalmas ember a párttagságra Oda se neki — mondják —, majd utána megne• éljük. Az a fontos, hogy az illetékesek 'ássák, ebben a hónapban is foglalkoztunk tagfölvétellel. Tiszta formalitás ez, amelyet mindig is elítéltünk a párlmunkában. Előfordul tehát, akit elérnek, azt „szervezik be" közénk, az idő sürgetése miatt néha megfeledkezve még arról is, hogy legalább a Szervezeti Szabályzatot megismertetnék az illetővel. Mert bizony a nyilvántartóból, vagy a könyvelésből toborzott újdonsült „kommunista" néha azt sem tudja, milyen kötelezettségekkel jár az MSZMP tagjának lenni, ő csak jóindulatúan bólogatott, amikor megpendítették előtte a fölvételi lehetőséget. Persze, még ez sem lenne égbekiáltó bűn, ha a különben tisztességes és jóravaló tagtárs kommunista fejlődését figyelemmel kísérnék, illetve kötelességszerűen segítenék azok, akik ajánlották. Csakhogy rendszerint a taggyűlés múltával úgy magára hagyják az embert (aki csupán a fölvétel tényétől még korántsem vált kommunistává), hogy szegény feje azt sem tudja, változott-e valami az életében. Ilyen „lelkiismeretes" pártépítés közben vajon elvárható-e a perspektivikus szemlélet, vagyis az, hogy néha a párt munkásjellegének erősítésére is gondoljon valaki? Ott, ahol már évek óta nem vettek fel új tagot a pártba, mintegy a ló másik oldalára esve, azzal érvelnek-védekeznek, hogy ezt nem szabad mechanikusan erőltetni. „Ahol betervezik a rendszeres fölvételt és mereven veszik a végrehajtást — mondják —, ott kizárt dolog a legrátermettebbek kiválogatása." Ez igaz. Szépséghibája azonban, hogy elködösítheti a kommunista nevelés elhanyagolásának valódi okát, a kényelmességet. Az emberek öntudatának gyarapodását természetesen dőreség lenne előre megtervezni. Semmivel sem magyarázható azonban, hogy például a paprikafeldolgozó vállalatnál már évek óta nem neveltek új tagot a párt számára. Se munkást, se alkalmazottat. A hangszergyárban, a pincegazdaságban alig jobb a helyzet. És mit lehet mondani a KSZV 7-es és 10-es, illetve a textilművek 3-as alapszervezetére, ahol tavaly nem volt pártépítési napirendje a taggyűléseknek!? Keressük az okokat. Igaz lenne, hogy az eredménytelen munkát végző pártvezetőség tagjai ragaszkodnak ugyan funkcióikhoz, de már ahhoz is kényelmesek, vagy fáradékonyak, hogy időnként beszélgessenek a munkásokkal? De hát a ruhagyári 4-es alapszervezetben nem fáradtak az elvtársak? Itt a múlt évi hat fölvételből öt munkás volt, s nehezen képzelhető el, hogy puszta véletlenül. A munkások, ha egyetértenek is velünk, általában nem szoktak fölajánlkozni — az ilyesmi csúnya jellemvonás az ő szemükben. A munkásokhoz oda kell mennie a párttitkárnak, vagy valamely más kommunistának, s legtöbbször számíthatnak rá, hogy éles szóváltásra is sor kerül. D

e jó lenne, ha ezt természetesnek vennék már mindenütt, s a nyílt szókimondást nem értenék, vagy nem magyaráznák félre egyetlen közösségben sem. Sok minden tisztázódhatna az ilyen eszmecserék közben. Kiderülne például. hogy a munkások többsége mélységesen utálja a mellébeszélést, a közönyt, a hízelgést, a haszonlesést, a gyávaságot, és néha meg is nevezik az olyan párttagokat. vagy pártba törekvőket, akik ilyen „betegségben" szenvednek. Nagy kár lenne beléjük fojtani a szót, hogy nincs igazuk. Dehogynincs. El kell ismernünk, bizony nem makulátlan mindenki, aki piros tagkönyvecskét őriz a zsebében. Éppen a gyakori liberális szemlélet miatt sikerült a sorainkba férkőzni karrieristáknak is, akiknek egoista voltuknál fogva eszük ágában sincs megtartani a pártfegyelmet, akik soha nem lesznek képesek alávetni magukat a többség akaratának. Ha a munkásokra hallgatunk, kevesebbet tévedünk a pártépítésben is. Ha mindig forradalmi párt akarunk maradni, akkor a munkásgondolkodásnak, -szándéknak, -ízlésnek megfelelően szigorúbbaknak kell lennünk a jellembeli tulajdonságok megítélésében. Ha nem vigyázunk jobban a fölvételeknél, lehetünk akár 1 millióan is, erőnk nem lesz arányos a taglétszámmal. Azt hiszem, a párt kapujához se kellett volna közel engedni azokat, akik mostanában egyre-másra kezdik kifogásolni, hogy „magas a rájuk eső tagdíj összege", vagy mindenféle közéleti tevékenységtől húzódozva kijelentik, „ők nem tudták, hogy a pártban pártmunkát is kell végezni." Ha ebben egyetértünk, csináljuk jobban ezután. F. NAGY ISTVÁN Elutazott hazánkból a szlovén delegáció A Szlovén Szocialista Köztársaság delegációja, amely dr. Timár Mátyásnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívására Sztane Kavcsicsnak, a szlovén kormány elnökének vezetésével baráti látogatást tett Magyarországon, pénteken hazautazott. A szlovén küldöttség tagjai a Szlovéniával határos Vas és Zala megye tanácsi vezetőivel tárgyalást folytattak- a két szomszédos terület együttműködésének továbbfejlesztéséről, mindkét fél részére előnyös határmenti árucsere-forgalom növeléséről, a kulturális kapcsolatok kiszélesítéséről, a gazdasági szervezetek együttműködésének lehetőségeiről. A négynapos látogatás utolsó programjaként a delegáció pénteken felkereste a zalaegerszegi falumúzeumot, majd a dél órákban elutazott hazánkból. Cipők exportja A Minőségi Cipőgyár az idén ötmillió-nyolcszázezer pár divatcipőt készít, s ennek hatvan százalékát exportálja. A hazai cipőgyárakat tekintve a második helyen álló üzem a középeurópai cipőipari nagyvállalatok közé tartozik, megrendelői között van változatlanul a Szovjetunió, Lengyelország, az NDK, Csehszlovákia, Anglia, Ausztria, '-Belgium és az NSZK. (MTI)