Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-02 / 128. szám

PÉNTEK, 1972. JÚNIUS 2. 3 Korszerűsítik az újszegedi belvízrendszert A szervezés a rendnél kezdődik E Epül az új tiszaszigeti szivattyútelep Újszeged, Szőreg, Ojszent- lométeres területre terjed ki, iván, Kübekháza, Tiszasziget a csapadékos esztendőkben eddig igen sok kárt szenvedett, a felgyülemlő belvizektől. Megsínylették a nedves esztendőket a lakóházak is amellett, hogy a mezőgazdasági termelésből jelentős területek ejtek ki hosszabb, rövidebb időre. A zavartalan és az eddiginél gyorsabb s a beruházás közel 28 millió forintba kerül. Az Országos Vízügyi Hivatal ezt a belvízrendszert mintául jelölte ki, vagyis a technika mai állása szerint a legmodernebb megoldásokat alkalmazzák az építkezéseken. Tiszaszigeten a régi, elavult, széntüzeléssel működtetett szivattyútelep vízelvezetés érdekében az helyett, és annak szomszédAlsótiszavidéki Vízügyi ságában korszerű, elektroIgazgatóság most dolgozik mos berendezésű szivattyúaz újszegedi belvízrendszer telepet építenek és főcsatorkorszerűsítésén. Ez a nagy- nát. Ez a főcsatorna vezet hatású munka 58 négyzetki- Űjszentivánra is. Az úgynevezett határcsatorna munkálataival együtt megépítik a térvári esésnövelő szivatytyútelepet is. A vízügyi objektumokhoz megfelelő teherbírású energiahálózatot, valamint szociális épületeket is kapcsolnak. A fontos vízügyi építkezés a tervezett ütemben halad. Az újszentiváni főcsatorna és a határcsatorna építése közel áll a befejezéshez, Tiszaszigeten pedig felépítményi munkák folynak. A tervek szerint júliusban megkezdik a gépek beszerelését. Mennyit ér a garancia ? Napjainkban egyre több kapcsolatban levő szervizzel, azoknak az áruknak a so- Olykor megesik, hogy teheí-a, amelyekért a gyártó cé- tetlen a vásárló, mert a gek — a kereskedelemmel használatban meghibásodott karöltve — meghatározott árut, bár az garanciás, nem időre garanciát adnak. Leg- vállalja el garanciális javíalább tíz-tizenkét fajta tévé- tásra szerviz. Ez történt pélkészülékre, vagy húszféle dául a LAMPART által gyárrádióra, szinte valamennyi tott Wallis-olajkályhákkal. háztartási gépre, száznál több- Szegeden is sokat piacra dofajta bútorra, különféle típu- bott belőle a kereskedelem, sú magnetofonokra, sőt építő- ugyanakkor a gyár nem bizanyagokra is kiterjed már a tosította az olajkályhák gagarancia. Újabban egyes spe- ranciális javítását. ciális alkatrészek is élvezik ezt a védelmet, például kép- 12. | csövek, akkumulátorok stb. Különben olyan árukért is Futkostak eredményteíevallalhat, adhat garanciát a nül ^^ a vásárlók is, akik gyártó cég, amelyekre egyéb- az LD 7 néven ismert ^ kent nem kötelezi rendelet. kelit foglalatú hajszárítót váA garancianak azonban ez sároltak. A rendeltetésszerű esetben is meg kell felelnie használatban, sőt a puszta álban megállapították, hogy a vevőnek — bár kifutott a számára biztosított reklamációs időből — igaza van. Az 1300 forintos kabát tisztítására a gyár nem megfelelő utasítást adott. A kabát és a bélés anyaga a tisztításnál ugyanis egymásnak ellentmondott, következésképpen a vevő visszakapta a kabátért kifizetett összeget. i gyik nagyüzemünkbe külföldi szakemberek érkeztek tavaly, s programjukból természetesen nem maradhatott ki a gyári háztűznéző sem. A fél délelőttös jövés-menés után a hűvös tanácsterembe invitálták a vendégeket, megbeszélni a látottakat. S ha a hangulat úgy alakul, talán az üzlet is jobban halad a kedvező megoldás irányába. A kölcsönös „kellemeskedések" után elhangzott az obligát kérdés: hogyan tetszett a gyár? (Igazgatónk joggal remélt elismerő szavakat, hiszen tudomása szerint szépen feltakarítottak a látogatás napjára, no meg az elhanyagoltabb műhelyeket nem mutatták meg a vendégeknek.) Elkomorult azonban az arca, mert az asztal túlsó végéről csak kurta „Ja, ja" — érkezett. A főmérnök, igyekezvén lerövidíteni a túlságos hosszú csendet, ráduplázott: „Kérem, igen kíváncsiak vagyunk az Önök véeményére, csak bátran tessék..." Egymásra néztek a külhoniak, s némi mentegetőzés után — valóban elmondták véleményüket. Ha jól emlékszem, valahogy így: „Eredményeik, a körülményeket figyelembe véve, egészen kitűnőek!" Eszembe jutott a gyakorta emlegetett kajánkodás, amit egy-egy vállalatra szoktak mondani: igazi gazdasági csoda, hogy akkora rendetlenség közepette egyátalán dolgozni tudnak az emberek, sőt fizetést is kapnak érte! A vendégek ugyanezt mondták, szelídített formában: mércéjükkel mérve, alighanem rendetlenséget tapasztaltak. Példánknál maradva, bizony el kell mondani, jó szemük volt. Ebben az üzemben annak idején meglehetősen könnyedén vették a munkahelyek — egyátalán az egész gyár — rendjét. A gépek mellett ott várakoztak a frissen elkészüt alkatrészek kisebb-nagyobb kerülőre, megállásra kényszerítve az anyagszállító targoncát. A szerszámokat nem készítik ki reggel a gépekhez (micsoda luxusnak számít ez nálunk!) az esztergályosoknak érte kell menni a kiadóba, ahol a sorbanállás igazán természetes. Ismerős, sőt közhelyszámba menő eset, sok-sok időveszteséggel. De ilyesmi nemcsak a műhelyben van, érdekes eredményre jutott e témában a Csongrád megyei Húsipari Vállalat szervezési csoportja. Alapos vizsgálattal derítették ki, hogy egyik főosztályán a kelleténél (a szükségesnél) éppen 17-tel több hivatalnok van. Talán ez a tizenhét ember lóg? Dehogy, becsületesen könyvelnek, számolnak, iktatnak egész nap. Csupán az a baj, hogy egymástól függetlenül ugyanazt csinálják. Kétszer, háromszor fölösegesen. Az idők folyamán ugyanis összekuszálódtak a tevékenységi körök. Ha hozzávesszük ehhez, hogy megyénk egyik legjobb és legjobban szervezett gyára a húsipari vállalat (ahol 1963 óta üzemszervező csoport működik) nem nehéz következteini, mi lehet a helyzet az ilyen vizsgálatokat is nélkülöző üzemekben. De érdemes a húsipari szervezők másik megállapítását szintén idézni; arra is rájöttek, hogy a vállalatnál négyszáz (!) féle bizonylat „fut" a maximálisan szükséges 150 helyett. A puszta tény elég ahhoz, hogy azonnal megfogalmazhassuk: kettőszázötven féle papír kitöltögetése, ellenőrzése stb. fölöslegesen köti le az embereket. (Azóta megkezdődött a szabványosítás, az egységesítés.) Tehát fölöslegesen követel többletköltséget, mely üresjárat. Szántszándékkal emlegettem a legegyszerűbb példákat, amelyek — jól tudom — ismertek a gazdaságvezetők, s az olvasó előtt. Valamint az is, hogy ilyen, s ehhez hasonlók szinte legtöbb munkahelyünkön jelen vannak. Egyszerű, könynyen félfedezhető ballasztok, amelyek önként kínáljak a megoldás módját is. Régi mondás tartja: rend a lelke mindennek. Eseteinkben kétségtelenül helyénvaló, hiszen a rend, az áttekinthető üzemi, vállalati szervezet, a pontosan elhatárolt hatás- és feladatkörök nélkül aligha lehet jól, hatékonyan irányítani és termelni. Mindenekelőtt a rendetlenséget kell felszámolni, az anyagmozgatás útját eltorlaszoló akadályokat éppen úgy, mint a fölösleges papírmunkát, a párhuzamos beosztásokat, a nélkülözhető munkaköröket. Az üzemszervezés már ezt az alaphelyzetet tételezi fel, csak az alapvető rendből vagyunk képesek magasabb rendű rendszert felépíteni. P

ersze, nemcsak a logikai sorrend követeli az üzemi rendteremtést, hanem az is, hogy ezekhez az intézkedésekhez nincs szükség nagy szellemi és anyagi tőkére. Ellenkezőleg, a legtöbb üzemünknél és vállalatunknál van olyan szakembergárda, amely képes felmérni a saját helyzetét, észrevenni az akadályozó tényezőket: tervet kidolgozni az ésszerűbb munkarendre. Ráadásul ehhez nem is kellenek évek. tehát viszonylag gyorsabban megvalósítható. (Mint ahogy ezt teszik a húsipari vállalatnál napjainkban.) Igen, össze kell vetni a két fogalmat: a rendet és a gazdaságosságot. Mert minden kétséget kizáróan biztos: a kettő feltételezi egymást, mégpedig úgy, hogy gazdálkodni az idővel, munkaerővel, anyaggal, csak valamilyen racionális rendszerben-rendben lehetséges. Ezért kell a rendet megteremteni, ezért kezdődik az üzemszervezés a rendnél. Matkó István 1X{ lásban is a hajszárító foglalata átmelegedett, megpattant, mondván, hogy a készüléket elejtették, nem az előírásnak megfelelően használták. A vita eldöntése végett a KERMI-hez került az ügy. a követelményeknek. \Li Általános tapasztalat és gyakorlat, hogy a garanciális árut, ha meghibásodik, legyen az tévékészülék, vagy rádió stb., fogja a vásárló és elviszi megjavíttatni az arra kijelölt szervizbe. Arra nem is gondol, hogy ezt helyette annak az üzletnek is köteles- Ott megállapították, hogy a sége, ahonnét az árucikket hajszárító foglalatának anyavásárolta. Kevésbé ismeretes feszültség keugyanis az a rendelet, amelyet a garanciális javítások letkezik, amitől a foglalat écjjejjében négy évvel ez- egyike-másika megrepedhet, előtt öt minisztérium együt- A szervizt viszont kötelezte tesen hozott. Nevezetesen az garanciális javításra. Ez év hogy a vevőnek jogaban all ? , ... nemcsak a szervizbe elvinni a !anuarto1 márciusig tartott meghibásodott árucikket, ez a „légüres tér" a hajszáríVissza is viheti az üzletbe, tó körül. Akik közben javítamely tartozik azt megjavít- tatták azok kmzették saját tatni es jo allapotban vissza- ,. . . .... adni a vásárlónak. Tapasz- zsebükből egy uj bakelit fogtalatunk szerint ez a gyakor- lalat árát, 22 forintot, lat Szegeden nem általános, Történt, hogy egy nemrémivel a kijelölt szervizt ha- gen vá6aroit leányka velúrmar, és rövid úton megtalál- , . .. . .. .... , .. hatja a vásárló. Más a helyzet kabatot tisztíttatott a gyaazokban a községekben, ahol nútlan vasarlo a Patyolatnak szervizek, speciális javító- A kabát „összeugrott", noha műhelyek még nincsenek. Ez azt a gyártó cég által megesetben az árut eladó üzlet , ,. .... - , tartozik a javíttatást elvé- adott utasitas 6zennt t,sztl" geztetni a vele és az áru- tották. A Könnyűipari Mieikket gyártó céggel partneri nisztériumban laboratóriumE néhány példa azt bizonyítja, hogy a vásárlót olykor felesleges mérgelődésnek, szaladgálásnak teszik ki olyan cégek, üzemek, amelyek csupán formálisnak tevégigrepedt. A javításra ki- kintik a garanciát, holott jelölt szerviz garanciában annak híre meg kell, hogy nem akarta megjavítani, előzze a reklamázott árut. Minden garancia annyit ér, amennyit a vásárló zavartalanul, utánajárás nélkül élvezhet belőle. Lődi Ferenc A ruhagyárban Százezrek jóléti célokra Az öt szegedi műhelybizottság taggyűlésen számolt be a dolgozóknak a Szegedi Ruhagyárban az elmúlt évi szociális-kulturális és sportalap felhasználásáról, s az idei tervekről. A gyár szakszervezeti tanácsa csakúgy, mint tavaly, az idén is 300 ezer forintot fordít jóléti célokra. Évek óta IBUSZ-szobákat bérelnek, hiszen a szakszervezeti beutaló kevés lenne, így viszont több dolgozójuk mehet üdülni. Hévízen és Miskolc-Tapolcán két-két szoba, Balatonföldváron három béOrszágos tanácskozás Szegeden a szállításról A Közlekedéstudományi Egyesület országos közúti fuvarozási és szállítmányozási tanácskozást rendezett tegnap, csütörtökön a szegedi Tisza Szálló különtermében. Húsz kereskedelmi és fuvarozó vállalat képviselője előtt dr. Zahumenszky József, a Volán-tröszt vezérigazgató-helyettese, a KTE társelnöke nyitotta meg az értekezletet, majd Tóth László, a Konsumex külkereskedelmi vállalat igazgatója számolt be a kislődéséröl. Kovács István, a Hungarocoop osztályvezetője és Rácz Andrásné, a Konsumex szállítmányozási osztályvezetője a fuvarozókkal szemben támasztott igényeket ismertette. Dr. Tőzsér István, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főosztályvezetője a Volán-vállalatok feladatairól tartott előadást. Az előadásokat vita követte. A tanácskozás ma, péntehatármenti áruforgalom fej- ken folytatja munkáját. relt szoba a ruhagyáriaké, s ez az idén is biztosított, noha jelentősen felemelték a közelmúltban a szobák bérét. Az idén — hogy a rendelkezésre álló 60 ezer forintból is megtarthassák az eddig bérelt szobákat — az üdülő ruhagyáriaknak személyenként naponta 10 forinttal kell hozzájárulniuk a költségekhez. A gyermeküdültetésre is mintegy 30 ezer forintot fordít az idén is a gyár szakszervezeti tanácsa: 25 kisfiú és 25 kislány nyaralhat Kőszegen. A kulturális célokra fenntartott, közel 30 ezer forintból nemcsak előadások, klubestek rendezésére költenek, de közös színházlátogatásra, valamint a szabadtéri játékok és a szakszervezeti néptáncfesztivál előadásaira is vásárolnak jegyeket, amelyeket jutalomként kapnak a dolgozók. A sportrendezvényekre fordítható 68 ezer forintból többek között újból megszervezik a munkaközbem tornát, valamint a ruhagyári sportnapok rendezvénysorozatára költenek. Mivel a gyárban táppénzkifizető-hely működik, könynyű megtudni, hogy változatlanul jelentős összeget fordítanak a szülő nők segélyezésére. Tavaly szülési segély címén 768 ezer forin-tot fizettek ki, és 86 ezer forintot kaptak a kismamák, csecsemőkelengyére. Továbbra is egyenletesen emelkedik a születések száma, az elmúlt évben például 1 millió 671 ezer forintot fordítottak a gyárban a hároméves gyermekgondozási szabadságot igénybe vett kismamák támogatására, s ez éppen 100 ezer forinttal több, mint az egy évvel korábban erre a célra kifizetett összeg. Az idén februárban a kormány által növelt családi pótlék a gyermekeket nevelő szülőknek új segítséget jelent: ez év februárjában csaknem 20 ezer forinttal többet fizettek, noha a családi pótlékra jogosult dolgozók száma eggyel kevesebb volt, mint egy évvel azelőtt. Érdekes adat a társadalombiztosításról: a gyár 2200 dolgozója együttesen 8 millió forintot meghaladó társadalombiztosítási szolgáltatást kapott 1971-ben, s ennek alig több mint a felét, 4 millió 300 ezer forintot fedezett a gyári befizetés. Vagyis a többit az állami költségvetés biztosította. Ez egyben arra, a sokszor feltett kérdésre is válasz, hogy mire „futja" az a sok pénz. amit a vállalatok befizetnek a társadalombiztosítási kaszszába. Sz. M. 1 i