Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-16 / 113. szám

3 KEDD, 1972. MÁJUS 16. Szakszövetkezeti tagok 333 családi pótlékáról K. J. mezőgazdasági szakszövetkezeti tagnak két tizenhat éven aluli Iskolás gyermeke van. akik után eddig családi pótlékot nem kapott. mert a kötelező munkamennyiséget nem tudta teljesíteni, és csoportos betegségi biztosításba sem tartozott. A szakszövetkezetnek nincs elég közös munkavégzésre alkalmas földterülete, ahol tagjai az évi 120 tízórás munkanapokat letudják dolgozni. A múlt évben is a közös földterületen csak 92 tízórás munkanapot dolgozott. Ismerőseitől úgy hallotta, hogy nemrég olyan rendelkezés jelent meg, mely szerint a munkavégzése alapján jogosult családi pótlékra. Kéri: ha ilyen rendelkezés van, ismertessük, s azt is, hogy gyermekei után jogosult-e családi pótlékra és mikortól? Olvasónk tájékozódása nem egészen pontos. A korábban hatályban volt családipótlék-rendelkezések szerint az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek tagjai a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagokra vonatkozó rendelkezések szerint csak akkor voltak családi pótlékra jogosultak, ha mint tagok, a csoportos betegségi biztosításban részt vettek, és a kötelező munkamennyiséget teljesítették. A nemrég megjelent 7/1972. (II. 29.) Korm. számú rendelet 1. paragrafusa szerint: „A termelőszövetkezeti tagokra vonatkozó rendelkezések szerinti feltételekkel és mértékben családi pótlékra jogosult az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezet tagja is." A 6/1972. (II. 29.) Korm. számú rendelet 7. paragrafusa szerint a kötelező betegségi biztosítás kiterjed: az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek tagjaira. Erre figyelemmel az a rendelkezés, amely a családi pótlék megállapítását csoportos betegségi biztosítás fennállásához kötötte, hatályát vesztette. Az új rendelkezések értelmében az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek tagjai ugyanolyan feltételekkel és mértékben jogosultak családi pótlékra, mint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjai. Ezek szerint az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezet tagjai — ha csoportos betegségi biztosításba nem tartoznak — családi pótlékra legkorábban 1972. április 1-től jogosultak. Az idén újonnan belépő szakszövetkezeti tagok pedig a belépés naptári évében 120 (nő 80) munkanap teljesítését követő hónap első napjától jogosultak családi pótlékra. Az a szakszövetkezeti tag, aki január 1. napja és június 30. napja között lépett a szakszövetkezetbe, a belépés naptári évében a fentiektől eltérően, július hó 1. napjától számítva annyi hónapra jogosult családi pótlékra, ahányszor tíz (nő 7) munkanapot teljesített a belépés napja és június hó 30. napja között. Olvasónk levelében közölt adatok szerint 1972. április 1-től szeptember 30-ig jogosult két gyermeke után havi 200 forint családi pótlékra. Ez irányú igényét terjessze elő a szakszövetkezet vezetősége útján. Dr. V. M. I. KERÜLET Házasság: Fodor István és Bmnoula Luuinüia, stirUltz Jolm JUHOS es Uanko brzssOet, Nyilasi Pál és Sebők Maria, Szuca György es Sitttel Maria, Vetró Jozsex ós Rudaseh Ilona, Halit, al Mihály es Jávor Katalin, Kalmár József és Vóneki Márta, Lajos Lajos tu Flploz Ibolya, vagl Attila ós Juhász Erzsébet, Mészáros József és Bayer Marii, Karácsonyi József Ferenc cs Bodó Piroska, Zomborl Imre és Blalió Julianna, Szakács Károly és Ptvárcslk Klára, Flntzsch Hans és Gálig Izabella, Király István és Bozókl Edit, Prohászka Mihály ós Kasztba Julianna. Fala Károly es Gyémánt Klára, Veress Miklós és Makra Zsuzsanna, Jczsa József és Berta Piroska. Buchholcz Zoltán és Hegedűs Ilona, Pragal MJhály ós Káré Ilona. Kovács Pál és Slloczkl Anna házasságot kötöttek. Születés: Dr. Merénvi Kálmánnak és Meleg Eva Csillának Gerda, Érdél;, i Mihálynak és Kokavecz Annának Atilla, Tóth Pálnak és Méreg Viktoriának Bíata, Kullmami Lászlónak és Huszák Zsuzsanna Évának Ágnes, Csernák Árpád Lászlónak es Gera Katalinnak Bálint Dávid, Szász István Sándornak és Cslglr Erzsébetnek Andrea, Lengyel Imrének és Farkas Rozália Ilonának Katalin Sarolta, Schulder Jánosnak és Llnczer Erikának András. Schulder Jánosnak ós Linczer Erikának János, Péll Lászlónak es Tóth Eva Juliannának László. Dékány Mihálynak és Perneki Anna Ilonának Mihály, Ábrahám Ferencnek és Visnyel Ilona Máriának Ferenc Tari János Istvánnak és Dékány Klárának János István, Szabó Jánosnak és Kalmár Piroskának Eva, Kúszó Imrének és Gajdács Honának Andrea, Vas Lajosnak ós Berg Katalinnak Balázs Tibor. Kovács Vincének és Rózsa Margitnak Eva Margit, dr. Bense Sándornak és Farkas Irén Margitnak Krisztina. Fllus Tibornak és Bajusznács Erzsébetnek Tibor, Dar\as Gábor Miklósnak és Heller Zsuzsanna Ágnesnek Gábor Zsolt, Csányi Mihálynak és Csillag Mária Ilonának Mónika, Gytlrkl Józsefnek és Tótn É"ü nak Andrea Eva. Ball Gé8ornak és Filep Zsuzsannának Gábor, Király Istvánnak és Homor Maria Erzsebetnek Tünde Teréz. Mayer Ferencnek és Dániel Mártának Emese Ágnes. Lakatos Géza Józsefnek és Mihályi Plroskánuk Zsolt. Kasza Sándornak és Nemcsok Ilonának Szilvia. Bővíz Ferencnek és Huszka Mariának Gábor, Varga László Károlynak ós Kordás Klára Teréziának Zoltán. Tari Józsefnek es Csányi Rozáliának Zsuzsanna Franciska, Suták Jánosnak és Osváth Hona Máriának Judit, Dobó Zoltánnak és Gyarmati Magdolna Máriának Anlko, Kucsera Zoltán Imrenek és Hévízi Évának Zoltán, Juhász Tibor Pálnak es Fodor Eva Erzsébetnek Tibor Pál, dr. Cserép Józsefnek és Tapody Klára Editnek Csaba Tlmót. Tubánszkl József Istvánnak es Sári Eva Margitnak József István. I.akó Lászlónak és Dénes BorbAMnak Ágnes. Zámbó Mihálynak és Hevesi Irénnek Irón. Holló Jánosnak és Antal Piroskr. Máriának Edit. Mlnyó Jánosnak ós Ábrahám Zsuzsannának Zsuzsanna, llodács Zoltánnak és Gvörkel Zsuzsannának Andrea, Balázs Józsefnek ós Dékány Erzsébetnek Andrea, Molnár Józsefnek ós Berta Piroskának Csaba. Zsl-" kó Andrásnak és Naev Mária Teréziának András Zsolt, panp Józsefnek ts Guhtezn Irón Rozáliának József. TJiezI Ambrusnak ós Bába Erzsébetnek Beáta Ttmde, Tanács Géza Pálnak ós BOrrslik Katalin Mariának Katalin Györgyi nevű gyermekük született. Halálozás: Király József, Cseh Sandornó Szabó Julianna, Rekeczki Jánosra Kovács JuliánAnyakönyvi hírek na, Hatsek Jakabné Olasz Margit, Karácsonyi István, Vastag Menyhértne Pekán Anna, Huray Antalné Szondy Izabella, Kocsis József, dr. Huázka Lászlóné Motika Izabella, Koitál János. Lányi-Lón árt Bélánó Balogh Erzsobet, Csamango Antalné Apjok Etelka. Mészáros' Gábor, Takács László, Lázár Mlhályné Katona Márta, Bánki Károly Rezsó, Pintér Anna, Farkas Kálmánnó Vass Erzsébet elhunytak. n. KERÜLET Házasság: Oltványi János és Szilágyi Aranka, Banki Vilmos Ferenc és Zombori Etelka Margit, Dunai Tibor Imre és Karácsonyi Julianna Ilona, Pánovlcs István és Oszlp Ilona. Nógrádi István és Ptlán Mária házasságot kötöttek. Halálozás: Vincze Mlhályné Ternes Julianna, Lórik Arpádné Hódcsl Eszter, Tóth Józsefnó Farkas Piroska, HerZ László elhunytak. Hl. KERÜLET Házasság: Kónya István Mihály és Szabó Krisztina. Kardos János és Szító Mária, Vér István és Széplaki Mária, Szalma István és Moldován Ilona, Rózsa Gábor Géza ós Bolega Katalin, Reznák János Islván és Kakuszi Ilona. Sóki Mátyás és Fekete Mária házasságot kötöttek. Születés: Drenkovics Jenőnek és Papp Ilonának Gábor, Gábor Ferencnek és Magyar Emmának Attila, Hevesi Istvánnak és Batki Erzsébetnek Sándor, Kovács Mátyásnak és Sándor Évának Gábor, Walla Lszlonak és ÜJházl Ildikó Irénnek Helga, Gyenesey Györgynek és Oerzsényi Évának Gyöngyver, Molnár József Gyulának és Holdampf Mária Magdolnának Attila, Mltyók Jenő Andrásnak és Mai-les Arankának Andrea. Rauch Bélának és lila Juliannának Zoltán, Szécsényi Sándornak és Gulyás Annának Sándor Ferenc, Altay László Adrasnak és Kecskés Ildikónak Zoltán István, Hutvágner Mihály Gézának és Gurbó Máriának László, ÖszVarga István Jánosnak és Pál Honának Zoltán, Scheibl Györgynek ós Hegybell Ilona Máriának György nevíi gyermekük született. Halálozás: Dobó Ferenc, Masa Jánosné Pintér Etelka, Boldog Károly, Széli Lajosné Setényi Erzsébet, Tóth Aronnó Findtcs Róza, Czapff Ödönné Török Sára, Csukonyl Imre, Gondl József, Szabó Jolán, Frank Lajos, Zslko István. Kormányos József, Gémes Istvánné Petusák Mária, Rácz István, Kertész Antalné Puskás Eszter, Fekete Károly elhunytak. „fre szetkmt otuz nim égefé meg 1. KSafiviuős AH uezérrel V A keresztény Európa és az oszmán-török birodalom határán állott Nándorfehérvár, ahol Hunyadi János hadai szétzúzták a szultán becsvágyó seregét. ök azonban változatlan makacssággal tekintettek erre a „kemény dióra"; Nándorfehérvárra. Hiszen mindaddig hiú ábránd a Duna felső szakasza felé nyomulni, amíg magyarok uralják a Száva-part e nevezetes erődjét. Állandósult is a zaklatás. Amikor csak tehették a törökök, le-lecsaptak a környékre a szomszédos Szendrő várából. Az örökös hadiállapot miatt valóságos pusztasággá változott a Szendrő és Nándorfehérvár közötti sík vidék. A számos csetepaté, kisebb-nagyobb ütközet során gyakorta rendeztek itt bajvívást is, életre-halálra a két ellenséges vár bajnokai. Egy idő óta azonban hasztalan kiabáltak fel a törökök Nándorfehérvár bástyáira: „Ki vív meg Ali vezérrel?!" Kihívásuk válasz nélkül maradt. Ennek pedig az volt az oka, hogy bizonyos Epeirosi Ali, a szendrői lovas szpáhik vezére számos nándorfehérvári magyar várőrzőt kaszabolt le bajvívásban, miközben neki a haja szála sem görbült Mihelyt kissé megenyhült az idő, 1514 februárjában; megint a vár alá érkeztek a szendrői törökök, és gúnyosan szólítottak újabb ellenfelet Ali kardja elé. Ezidáig nem nagyon avatkozott a virtusba a nándorfehérvári lovasok kapitánya, Székely Dózsa György. Egyrészt csendes, tartózkodó ember volt, másrészt; alig néhány hónapja szolgált a fehérvári erődben, s gondolta — miért hivalkodjon máris olyanok előtt, akik régtől védelmezik a végvárat. Ám, nem a szerencse kegyeltjeként jutott a lovaskapitányi ranghoz. Az előző esztendőben, 1513 nyarán A magyarországi forradalmi mozgalmait nagy történelmi alakjának, Dózsa György születésének ötszáz.adlk évfordulóját ünnepeljük a/, idén. Tiszteletadással idézzük fel a nőpvezér életútját fél évezred távolából. részt vett a havasalföldi hadjáratban, ahol kemény katonának bizonyult. Végig portyázták a Déli Kárpátok és a Duna között a szultán tartományát, a szörényi bánságon át Szerbországba vonultak, és megostromolták Szendrő várát. Bár nem sikerült kifüstölniük a védő sereget, mégis sokat ártottak a töröknek a hadjárattal. A sereg rengeteg fogollyal és még több zsákmánnyal megrakottan tért vissza Erdélybe, Dózsa György pedig a végeken maradt. Noha korábbi sorsának részleteire nincsenek pontos adatok, bizonyosra vehetjük, hogy már a havasalföldi hadjárat előtt kitűnő katonának ismerhették szülőföldjén, a Székelyföldön. Katonának nevelték, mint általában a többi határvédő székelyek gyermekeit. Dózsa György a régi Háromszék megyei Dálnokon született 1470 és 1474 között. Édesapjuk, Dózsa Tamás gyalogsági kapitány nem élt magas kort Gyermekei még serdületlenek voltak, amikor a család Dálnokról átköltözött a Székelyföld másik végébe, a Küküllő menti Mákfalvára. György gyermek- és ifjúkorának időszaka zavaros politikai és társadalmi eseményektől volt terhes. A főurak vetélkedései, zabolátlan túlkapásai szinte elviselhetetlenné tették a kiszolgáltatott néptömegek életét. Éppen Marosszékben, Dózsa lakóhelyén volt legnagyobb a forrongás. Az akkori erdélyi vajda, Báthori István meg akarta semmisíteni a székelyek ősi kiváltságait oly módon, hogy a „veszélyes" székelyeket kiírtja, a többit pedig jobbágysorba taszítja. Bizonyos tehát, az ifjú Dózsa székely nemes létére mindent elkövetett jogai védelmére, s e küzdelmekben szigorú, bátor katonává edződött Nos, ez a bátor katona megelégelte a szendrői törökök kihívó szemlelenségét, és magát jelölte bajvívónak, amikor újra elhangzott a felszólítás: Ki vív meg Ali vezérrel? Helyszínül a két vár közötti síkságot jelölték ki, az időpontot pedig február huszonnyolcadikában, 1514 húshagyó keddjében határozták meg. Szép idő volt az összecsapás napján. Dózsa nem fogadkozott, nem bizonygatta elszántságát. Komoly volt, és csendes. Lovát, fegyverét, ruházatát gondosan előkészítette, majd nyugodtan indult a helyszínre. Nyomában katonái, bajtársai, akik vegyes érzelmekkel mentek küzdelembe, Mire a megállapodás szerinti helyre értek, a törökök már ott várakoztak, és magabiztos derűlátással ordítottak át a magyarokhoz, aztán azonnal elő is ugratott a valóban félelmetes Ali szpáhivezér. Rövid ideig tartott a küzdelem. A mindeddig nyugodt, szinte lomha Dózsa György egyik pillanatról a másikra nekiszilajult, és néhány attak után tőből levágta Epeirosi AH páncéllal védett jobb karját Olyan hatalmas volt az ütés, hogy a levágott karral együtt a ketté szelt páncél is földre hullt. A következő vágással halálra sújtotta ellenfelét a székely vitéz. Győzelme megfélemlítette a törököket, a magyarok pedig diadalujjongással fogadták a sikert Dózsa ugyanúgy tért vissza Nándorfehérvárra, mint ahogy a viadalra indult: nyugodtan, csendesen, a vitézi gőg minden jele nélkül. GERENCSER MIKLÓS Következik: A VITÉZ BUDÁRA JON Agatha Christie: A bánatos hölgy esete I Mr. Parker Pyne íróasztalán diszkréten berregett a csengő. — Igen? — mondta a nagy ember. — Egy fiatal hölgy óhajt önnel beszélni — közölte a titkárnője —, nincs bejelentve. — Beküldheti, Miss Lemon. — Egy perc múlva már kezet is rázott látogatójával. — Jó reggelt — mondta —. foglaljon helyet. A lány leült és szembenézett Mr. Parker Pyne-nal. Csino6, fiatal lány volt. Sötét hullámos haja csigákban omlott a nyakszirtjére. Nagyszerű megjelenést kölcsönzött neki a hófehér kötött sapka, a hajszálvékony harisnya és finom cipő. Látszott, hogy ideges. — ön Mr. Parker Pyne? — kérdezte. — Az vagyok. — Az, aki... aki... hirdet? — Az, aki hirdet. — A hirdetésben az áll: ha az ember bol-boldogtalan, jöjjön el Önhöz. — Igen. Hirtelen nekilendült — Nos, én rém boldogtalan vagyok. Ezért azt gondoltam, eljövök, és éppen csak — megnézem Mr. Parker Pyne várt. Erezte, hogy most jön a java. — Rémes nagy bajban vagyok. — Idegesen ökölbe szorította a kezét. — Értem — mondta Mr. Parker Pyne —, úgy gondolja, hogy el tudná nekem mondani? — Igen, el fogom mondani, ezt már elhatároztam. Mostanáig majd megőrültem az Idegességtől. Nem tudtam, mit tegyek, kihez menjek. És akkor megláttam az ön hirdetését. Először azt hittem, talán • csak trükk, de nem tudtam elfelejteni. Valahogy olyan megnyugtatóan hangzott. Ügy gondoltam, abból semmi baj nem lehet, ha eljövök, és meggyőződöm. Még mindig kitalálhatok egy kifogást, és elmehetek, ha nem — nos, ha nem ^» — Így van, igaz — mondta Mr. Pyne. — Ez mindenesetre — mondta a lány — azt jelenti, hogy az ember feltétlenül megbízik valakiben. — És úgy érzi. hagy megbízhat bennem? — kérdezte mosolyogva. — Furcsa — mondta a lány, akaratlanul ls sértőn —, de igen. Anélkül, hogy bármit is tudnék önről. Biztos vagyok abban, hogy megbízhatom Önben. — Biztosíthatom — mondta Mr. Pyne —, hogy bizalmát nem érdemtelen személyre pazarolja. — Akkor hát — mondta a lány —, elmondom. Nevem Daphne St. John. — Igen, Miss St. John. — Mrs. Én férjnél vagyok. — Hát persze! — bosszankodott Mr. Pyne, ahogy észrevette a platina karikát a bal kéz gyűrűsujján. — Ostoba voltam. — Ha nem lennék férjnél — mondta a lány —, nem bánnám annyira. Vagyis, nem volna olyan nagy baj. Gerald — nos —, Gerald miatt van az egész. Belekotort a táskájába, valamit kivett, és az asztalra hajította, ott, ragyogva és szikrázón, tcvábbgurult Mr. Pyne-hoz. Platina gyűrű volt, egyetlen hatalmas gyémánttal. Mr. Pyne felvette, az ablakhoz vitte, kipróbálta az üvegen, azután ékszerészlencsét tett a szeméhez és közelről is jól szemügyre vette. — Különlegesen íinom gyémánt — jegyezte meg. amikor visszalőtt az asztalhoz —, megér, mondiuk kétezer fontot. — Igen. És lopott! En loptam' Nem tudoré, mit tegyek. — Te jó isten! — mondta Mr Parker Pyne. — Nagyon érdekes. Kliense könnyekbe tört ki és egy apró zsebkendőbe zokogott. — Ejnye, ejnye — mondta Mr. Pvne — Nem lesz semmi baj. A lány moglőrölte a szemét és szipogott. — Biztos? — kérdezte. — Jaj. egészen biztos? — Természetesen. De most mondja el az egész történetet. — Avval kezdődött, hogy le voltam égve. Sajnos, szörnyen tékozló vagyok, és Gerald annyira aggódik emiatt. Gerald a férjem. Sokkal idősebb nalam, és hat nagyon rideg elvei vannak. Szerinte szörnyű adósságba keveredni. Ezért nem mondtam el neki. Néhány barátommal átmentem Le Touquet-ba, és arra számítottam, talán szerencsém lesz a kártyán, és így újra egyenesbe jövök. Először nyertem is. De azután vesztettem, ezért folytatnom kellett. És foűytattam. És... és... — Igen, igen — mondta Mr. Parker Pyne. — Nem kell részleteznie. Rosszabbul áll, mint valaha. Így van, nem? Daphne St. John bólintott. — Azután egyszerűen nem tudtam elmondani Geraldnak. Hiszen gyűlöli a szerencsejátékot. Jól benne voltam a pácban. Akkoriban mentünk le Dortheimerékhez Cobhamba. Dortheimer természetesen rém gazdag. Naomi, a felesége iskolatársam volt. Csinos és aranyos. Míg nálunk voltunk, meglazult a gyűrűje foglalata. Reggel, amikor eljöttünk megkért, hogy vigyem be az ékszerészéhez, a Bond Streeten. — Elhallgatott. — Most jön a neheze — mondta Mr. Pyne segítőkészen. — Folytassa, Mrs. St. John. — Ugye, senkinek nem mondja el? — könyörgött a lány. — A klienseim bizalmas ügyei számomra szentek. Különben is, már olyan sok mindent elmondott, hogy magamtól is be tudnám fejezni a történetet. — Az igaz, rendben van. De utálok róla beszélni, olyan szörnyű az egész. Elmentem a Bond Streetre. Viro üzlete is ott van — ékszermásolatokat készítenek. Hirtelen elvesztettem a fejem. Bevittem a gyűrűt, és azt mondtam, hogy egy tökéletes másolatot szeretnék, mivel külföldre utazom, és nem akarok valódi ékszert vinni magammal. Egyáltalán nem voltak meglepve. ' — Meg is kaptam a másolatot: olvan jól sikerült. hogy rom tudta volna megkülönböztetni a valóditól; és ajánlott levélként elküldtem Lady Dortheimernek. Szerencsére volt egy dobozom az ékszerésztől, így csináltam egy eredetinek kinéző csomagot. Azután, azután, elzálogosítottam a valódit. Hogy is tehettem ilyet? Én! Mint valami közönséges, egyszerű kis tolvaj (Folytatjuk.)