Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-30 / 125. szám

KEDD, 1972. MÁJUS 30. 3 Kedvező a BNV mérlege Jövőre két helyen lesz vásár A Hungexpo vezérigazgatójának nyilatkozata Hétfőn bezárta Rapuit az 1972. évi Budapesti Nemzetközi Vásár, amelynek eredményeiről, tapasztalatairól és jövőjéről Földes László, a HUNGEXPO vezérigazgatója nyilatkozott. — Ha abból Indulunk ki, hogy a BNV-n az idén minden eddiginél több, 40 külföldi ország kereken 1700 kiállítóját láttuk vendégül, több mint egymillió látogatót — közöttük a hazai és a nemzetközi politikai és gazdasági élet számos vezető képviselőjét — üdvözölhettük, elmondhatjuk: a BNV vonzóereje megfelelt az előzetes várakozásoknak, sőt, azokat több tekintetben felül is múlta. Ez mindenképpen siker és biztató jel a jövőre nézve. — Ennél is fontosabb azonban számunkra, hogyan teljesítette a vásár elsősorban külgazdasági kapcsolataink egészséges fejlesztésében, a szakemberek tájékoztatásában, a termelők és a fogyasztók egymáshoz közelítésében reá hárult feladatokat. Megítélésem szerint a mérleg ebből a szempontból is kedvező. Az eredmény mindenekelőtt megmutatkozott abban, hogy a BNV megfelelően érzékeltette vállalataink, szövetkezeteink fokozott exportorientációját. Azok a hazai termékek, amelyek a „túljegyzett" kta állítási igények versengésében helyet kaptak a vásáron, megállták a helyüket a magas színvonalú nemzetközi árukínálat versenyében is. Ezt bizonyítják a már létrejött üzletkötések, s azok a kereskedelmi tárgyalások, amelyek a vásár után realizálódnak. Fontos feladatot teljesített a vásár importgazdálkodásunk szempontjából is. — Az idei BNV újabb bizonyítéka annak, hogy a nemzetközi munkamegosztás fejlődése ma már nem épülhet csupán a hagyományos árucsere-forgalomra. Örömmel láttuk mind a hazai, mind a baráti országok árubemutatóin azokat a termékeket, amelyek a gyártásszakosítás, a termelési kooperáció eredményeit tükrözték. A nagyszabású kiállítás a kibontakozó szocialista gazdasági integráció előnyeit is kézzel foghatóan bizonyította. — Kedvező jelnek tekinthetjük, hogy az idei vásár fogadta a legtöbb kiállítót és látogatót a fejlődő országokból. — Ami a BNV jövőjét illeti, a látogatók maguk is tapasztalhatták, hogy további fejlődése nem oldható meg jelenlegi helyén, a Városligetben, abely az érvényes kormányhatározat értelmében 1974-től ismét igazi liget, park lesz. Az új vásárterületen — amelyet jövőre a BNV egy részének megrendezésére már hasznosítunk — lehetőség nyílik a kiállítói igények jobb kielégítésére s további előrehaladásra a vásár szakosításóban. Jövőre, május 18. és 28. között a Budapesti Nemzetközi Vásárt még két helyen, egyrészt a jelenlegi területen, másrészt az új vásárvárosban rendezzük meg, az ideihez hasonló általános árumintavásár jelleggel. A vásár gazdája, a HUNGEXPO 1973-ban is teljes értékű szolgáltatást nyújt a hazai és a külföldi kiállítóknak. Arra törekszünk azonban, hogy 1974-től májusban a tavaszi BNV-t már a beruházási javak és a termelő berendezések bemutatójaként rendezzük meg, míg szeptemberben, az őszi BNV-n a fogyasztási cikkeket sorakoztassuk fel — fejezte be nyilatkozatát Földes László. (MTI) üj szaktanterem ipari tanulinak A matematika, a magyar és a történelem szaktantermét már korábban kialakították a 600-as Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Most készült el egy új terem, amelyre joggal lehetnek büszkék a tervezők és a kivitelezők, azaz, az intézet oktatói és növendékei. „Osztályfőnöki kabinet" — így nevezték el. László Nándor megyei igazgatóé az ötlet és a terv. — Az osztályfőnöki órákon a testi, értelmi, erkölcsivilágnézeti, esztétikai nevelés sok-sok témáját nagyon színesen, érdekesen, meggyőző módszerekkel kell földolgozni. Ennek pedig úgynevezett tárgyi feltételei is vannak. Meggyőződésem, hogy az új szaktanterem jelentősen segíti nevelőmunkánkat. Mit „tud" ez a csodaterem? A belépő legelőször esztétikai értékeire figyel fel. Zöld-sárga színek, tisztaság, virágok, súlyo6 függönyök. A tanterem és a szertár között nem hagyományos téglafal húzódik, hanem modern, áttört, kovácsolt vas térválaszóra az új tanteremben tó, amelynek nem ez az egyetlen funkciója. Négy méter hosszú egy méter széles zöld falitábla kapott rajta helyet, amelyen nemcsak a tanári vázlat fér el, hanem a mágneses aplikációs anyag is. A táblasor közepén szétnyitható, helyére vagy a mozgatható vaskarokon elhelyezett rádió és tévé kerülhet, vagy az írásvetítőhöz való speciális üvegfal. A táblák fölött fehér vetítővászon. A falakon hangszórók, a szertárban, erősítő berendezés. Ugyancsak itt három hatalmas üvegvitrinben helyezték el a hanglemez, magnószalag, dia- és mozgófilmtárat, a pedagógusok segédkönyveit, az alapirodalmat, a szemléltető eszközöket. Külön részben van a honvédelmi nevelés és a KRESZ szemléltető anyaga. Mindhárom évfolyamnak van lemezjátszója, magnetofonja és diavetítője, így nem kell óráról órára cserélni a szemléltetőanyagot. Minden együtt van tehát ebben a teremben. A pedagógusnak nem kell a Törvény és romantika N

agy ijedelmeben elszaladt hozzám egy fiatalasszony: „Ki akarnak rakni a lakásomból! Mi lesz velem? Hova menjek egy gyerekkel? Miből fizessek albérletet?" Aztán, ahogy az első indulatból kifújta magát, sorra megtudtam tőle mindent. Valóban ki akarják lakoltatni. Másodfokú, jogerős bírói ítélet van rá, hogy június 10-én át kell adnia a kulcsokat a háztulajdonosnak, aki perbe vitte, mert két és fél évig nem fizetett lakbért. El volt adósodva. Az OTP-be hordta a pénzt — meséli —, hogy bútora, berendezése legyen. Ezerhatból nem futotta. Ügy gondolta, ha majd egy kis lélegzetet tud venni, akkor... És végül kifizette, már a tárgyalás előtt lerótta az adósságát, mégis... „Ki lehet rakni a mi rendszerünkben egy egyedülálló asszonyt a gyerekével?" — kérdezi meglehetősen mély szociális öntudattal. „Elképzelhető, hogy az utcára tesznek?" — érdeklődik tovább, de kérdésében benne van a meggyőződés: ilyet a szocializmusban nem csinálnak. „Én kiköltözöm, nem bánom, de a Széchenyi térre..." — magyaráz tovább, vagyis hogy ezzel már fenyeget. Beismerem, magam is csak a karomat tárogattam, lehet-e vajon. Én ugyan ma sem tudom, mit mond pont erről a jog — hiszen lakásügyekben végrehajthatatlan ítéletek ezrei szunnyadnak türelmes papírokon — ebből egy gondolatösvényre tévedtem. A konkrét ügyön túl valami gondolkodásbeli, szemléleti hiba felismeréséhez jutottam eL Kezdjük talán ott, hogy az állam hasonló helyzetben talán türelmesebb lenne. Ha megkapta a pénzt, meg az arra járó kamatokat, vagy akár a kilakoltatási végzést — nem siettetné a végrehajtást. Már csak azért sem, mert valami módon úgyis a saját nyakába zuhanna vissza a teher. A magánház-tulajdonos nem így gondolkozik. Az állam bizonyára több felszólítást küldött volna, A magánember inkább úgy lehetett vele: kifejezetten jó, hogy nem fizet, az idő neki dolgozik. És a lakás neki is kell, vagy a rokonának. Elvégre megkapta azt a jogot, hogy üresedés esetén elfoglalja a sajátját. Ezt is a szocialista állam jogrendszere garantálja. Szocialista bíróság döntött az igaza szerint. Fordítsuk most meg az érmet! Törvény van a lakbérfizetés mértékére és módjára is. De sokan lennének pontos lakbérfizetők! Még ma sem üzlet, és az államnak sem az, lakásokat bérbe adni. Ez az asszony még az államtól kapott lakbérpótlékot sem adta át. Ez az asszony még mindig romantikus megoldásokban bízik, ahelyett, hogy észrevenné: aki a törvények ütközőjére ül, megérzi a paragrafusok szigorúságát. A megoldások romantikája kikopott már. Idejét múlta. Nem tőkés háztulajdonosokkal állunk szemben. Éppen olyan állampolgárnak tekintjük, aki házat rakott, mint aki bérlőként él. Védenünk kel! a munkával szerzett, mások megvámolásara nem alkalmas tulajdont, s meg kell követelnünk a szabályozott kötelességek tiszteletét. Utcára valóban nem raknak nálunk senkit — no de ki írja elő, hogy aki nem becsült meg egy törvényesen kiutalt, kényelmes főbérletet, annak továbbra is főbérletben kell laknia? Az is nagyon romantikus elképzelés, hogy ha valaki kihurcolkodik a Széchenyi térre, majd kapkod a tanacs, hogy hová költöztethetné, melyik új lakásba. Csak egyszer tenné meg — mindennap versengve hordanák oda emberek a bútort meg a batyut. Ma már nem úgy fogjuk fel az ilyen szélsőséges, provokatív cselekedetet, mint a rendszer szégyenét. Ma már nem akadunk föl azon, hogy nem íénvképezi-e le egy külföldi a jelenetet, és nem viszi-e szenzációként valamelyik nyugati magazinnak. Gondoskodunk viszont róla rövid úton, hogy ne csúfítsa sokáig az utcát, a teret. Mindemellett, hogy az ember, a törvény, a rendszer nem lehet közömbös mások bajával szemben, az is igaz, hogy a felelőtlenséggel szerzett bajt nem vállalhatjuk át Ha így cselekednénk, kifejezetten jó üzlet lenne a kötelességmulasztás. Miért rendelkeznénk törvényekkel, ha magunk becsülnénk le őket? Sajnálom én ezt az embert, mert tájékozatlanság, szükség, könnyelműség sodorta ebbe a helyzetbe, de kiáltani csak azokért lehet, akik kötelességszerűen élnek. Mondják is, akik megszagolták az ügyet: az életnek vannak alapvető, nélkülözhetetlen elemei. Ilyen a kenyér, a tej, a szappan, a lakás... Ha valaki nem tud korszerű, szép bútort venni gyorsan, attól még élhet és dolgozhat. Bizonyos szükséglelek rovására nem lehet, nem szabad gazdálkodni. Tartsunk rendet az igényeink és a lehetőségeink között' Ő

szintén kívánom — bár nem sok ígéret van rá —, hogy a tanulsággal megúszhassa ez a könnyelmű ember az esetet, s hogy szólok róla, annak csak annyi az oka: végre ideje min- | denkinek megjegyezni, hogy a törvényes 1 kötelezettségek elmulasztása nem történ- I het következmények nélkül a mi országunkban. Hiszen ami most kellemetlen és rossz ennek az egy embernek — a törvényesség és a rend —. ez éppen milliók érdeke. Biztosak akarunk lenni a jogaink, ban, hiszek ezek a jogok valódi közérdeket fejeznek ki. Ezek a >ogok mindaddig védenek mindannyiunkat, amíg egyéni mulasztással magunk alá nem aknázzuk őket. Kár, hogy vannak emberek. akik mindaddig nem hisznek ebben, amíg nem érzékelik. Ilyenkor aztán jogrenszerünk humanizmusát vitatják, bíróságainkat, átkozzák. hatóságainkat „nem értik". Pedig ez már így van: a törvény egyformán védi a polgárokat. És ki kell mondani a sajnálkozással együtt is: az a humánus, ha a vétő marad alul. SZ. SIMON ISTVÁN Ülést tartott a járási Okiratcsere pártbízottság Somogyi Károlyné felvétele | szünetet vagy a 45 percből 10-et az eszközök utáni szaladgálással, beállításukkal eltölteni. Az órára is itt készülhet fel, mindent könynyen, szemléletesen hatásosan mutathat fel. Az „osztályfőnöki kabinet" kialakításában a tanulók és a szakpedagógusok (Koós Sándor, Kiss Dezső, Deák János, Kovács Gyula) értékes munkát végeztek. Már „csak" az a feladat. hogy minél eredményesebben használják. Nagy János külügyminiszter-helyettes és Max. H. Wershof, Kanada rendkívüli és meghatalmazott nagykövete hétfőn a Külügyminisztériumban kicserélte a Magyar Népköztársaság kormánya és Kanada kormánya között 1971. október 6-án Ottawában aláírt kereskedelmi megállapodás megerősítő okiratait. (MTI) Elérték csúcsmagasságot fl hőerőmű új kéményóriása Magyarbelkereskedelem Hétfőn Mauritiu Novac belkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével küldöttség érkezett Budapestre, a magyar—román belkereskedelmi munkacsoport 5. ülésszakára. A tárgyalások vezetője magyar részről Jelentést hallgatott meg lek), Vass Vilmos (Gyáladr. Kovács József járási el- rét), Börcsök Szilveszter ső titkár és Grúber János (Ásotthalom), Mesits Zoltán titkár előterjesztésében teg- (Kistelek), Vass Lajos (Tánap délelőtt Szegeden tar- pé), Rácz Lajosné (Forrástott ülésén a szegedi járási kút), Nieszner Ferenc (Tipártbizottság a nagyközségi szasziget), Ocskó Imre (Kispártbizottságok gazdaság- telek), Dobó Szilveszter szervező munkájáról, a me- (Mórahalom) és dr. Ábragyei és a járási pártértekez- hám Antal, a járási hivaletek határozatainak végre- tal elnöke, hajtásáról, és a járásban megkezdett beruházások ^^^^^^'o^^mm^mmmm^ helyzetéről, valamint a hozzájuk kapcsolódó állami tá- ' mogatás felhasználásának1 tapasztalatairól. A pártbizottsági üiésen i t felszólalt Bódi János (Sző- } 4 reg), Róvő József (Sándorfalva), Kovács Sándor (Baks), , Sebők József (Röszke), Barcsai Géza (Szőreg), Váradi . , , . „, _ Józsefné (Sövényháza), Ba- Szazhalombattan a Duna- okozta veszteseget. A kej- ....,, „,..,, „ . menti Hoeromu uj kemeny- menyepitoket ugyanis a Ián Miklós (Kistelek) Szép- , óriásának építői tegnap el- munkavédelmi előírások ziIcuti István (Baiastya) Ki- ,érték a ^tezáz méteres ma_ vataros. villámcsapásveszéraly József (Sandortalva), gasságot. A Hőtechnika Épí- lyes időben, vagy akár 30tő és Szigetelő Vállalat 40 kilométer erősségű széllomunkásai — a kéményépítés késekkor is leparancsolják legjobb hazai specialistái — az állványokról. A munka az alapozás után tavaly no- méreteire jellemző, hogy a vemberben láttak hozzá az kémény köpenyéhez mintegy alul 30, fölül 12 és fél méter 2800 tonna betont és 340 tonátmérőjű betonfüstcső föl- na vasat használtak fel. húzásához. Az idén, április A 200 méteres magasság második felében értek száz elérésével csupán az építkeméter fölé a csúszózsaluk, s zés első 'fejezete zárult le. a második száz métert a ké- Hátra van a betonfüstcső ményépítésben viharos gyor- „berendezése". A Dunamenti saságnak számító ütemben Hőerőmű ifjú óriásának kürtették meg. Ebben a fő ér- tőjébe ugyanis három — küdem a Lajko Géza epitesve- lönleees acélbdl kéS7iilt _ zető irányította 130 tagú lomeges dcelDo1 Készült — munkásgárdáé, amely pótol- kisebb kéményt állítanak ta a kedvezőtlen időjárás fel. (MTI) Szeberényi Jenőné (KisteMolnár Károly belkereskedelmi miniszterhelyettes. Megvizsgálják a két ország közötti 1972. évi belkereskedelmi választékcsere helyzetét, és keresik a forgódom továbbfejlesztésének lehetőségeit.