Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-27 / 123. szám

a SZOMBAT, 1972, MA.TTJS 27. Szegedi emlékek Süvölvény és Zápolya Sokak kedvence. Somogyvári Rudolf ül velem szemközt az asztalnál. Nevét tízvagy százezrek ismerik. Külsejét leírni felesleges, mert színházban és televízióban már mindannyian sokszor láttuk. Három ízben volt Szegeden színész: 1939-ben, 1941ben és 1971-ben. — Először Bánki Róbert társulatával jártam Szegeden. Ez volt az első eset, hogy Pesten ldvül más városban éltem. Staggionerendszerben játszottunk, ami azt jelentette, hogy négy társulat cserélte egymást kéthavonként négy városban: Szegeden, Pécsett, Kassán és Debrecenben. Meg kell mondanom, hogy a négy város közül nem Szegeden, hanem Pécsett éreztük magunkat legjobban. Ennek megvolt az oka... A szegedi közönség ugyanis sértve érezte magát, hogy nagy és szép hagyományú színházának állandó társulatát feloszlatták, s mi jöttünk a helyére. E sértettség következtében aztán velünk szemben a szegediek némileg visszahúzódtak, volt egy kis közömbösség irántunk. Somogyvári Rudolf a budapesti Magyar Színház tagságát mondta föl a vidéki színjátszásért. — Tag voltam — meséli a kitűnő szinművész —, csak éppen szerepet nem kaptam. Több mint háromszázszor játszottam el a Magyar Színházban Zilahi Lajos A szűz és a gödölye című darabjának Sándorka szerepét, utána azonban sehogy sem akadt nekem való fiatal szerep. Telt-múlt a szezon, végül felmentem az igazgatóhoz és megkérdeztem, mi lesz velem? Meg akart nyűg- , ,, .... . . tatni: „Miért, nem jó magú- szek klublat. az „eszeset'. Az lyés Gyula Dózsá-jában ven nak a Magyar Színház?" „De SZSE azt jelentette: Szegedi dégszerepelt (Zápolyát igen, viszont játszani is sze- Süvölvények Egyesülete. Az kltotta), fiatal vagyok, s addig is tanulni szeretném ezt a szakmát, amíg bele nem öregszem valamilyen szerepkörinkább együtt akartunk félni, mint külön-külön .,. Somogyvárinak, mint színésznek Szeged volt a legnagyobb iskola. Minden szerepkörben kipróbálhatta magát (illetve kipróbálták), tragédiában, bohózatban, operettben, ami igen sokat jelentett fejlődése szempontjából. — Sajnos, a vidéki színhazak nevelőszerepét mostanában elhanyagolják — gondolkodik el Somogyvári Rudolf. — Egyszer szeretném elmondani, hogy a sok pozitívum mellett, ami a mai vidéki színészetnél megvan a múlttal szemben, egy valami nincs meg. Amikor én kezdtem a pályát, egy vidéki színész, akinek céljai és törekvései voltak, biztos lehetett benne, hogy ha megérett rá, akkor felkerül Pestre. Ha egy-egy színészt kinézett magának egy pesti igazgató, bizony le-lejárogatott vidékre és megnézte azt a színészt mindegyik szerepben. De úgy jöttek ám le, hogy a színész nem is tudott róla! Ezt ma, sajnos, nem mondhatjuk el. Ha vannak is vibe." És kértem, ne újítsák déki színházlátogatások, azok meg a szerződésemet, mert protokoll jellegűek. Azelőtt elmegyek vidékre, ahol játsz- némelyik színigazgató egyhatok. Szilárd elhatározása volt, hogy addig nem tér vissza Pestre, amíg nem látja bizkét vagy akár három évig is szemmel tartott egy színészt, mire azt mondta: na, maga kell nekem! Szerintem ma nem becsülik eléggé a tosítottnak, hogy szerepeket vidéki színészetet. is kap ott. Jöhetett volna pesti színházhoz már az első év után, de maradt vidéken. A messzeség megszépít — mondják. Ha visszakerül az ember valahova: csalódik. Így járt Somogyvári Rudolf, A második év végén is ka- amikor évtizedek múltán bepott ajánlatot Budapestről, nézett egykori iskolájába. Az de inkább a szegedi házhoz szerződött. szín- emlékeiben hatalmas, széles lépcsősorról kiderült, hogy — Emlékszem — moso- két ember fér el rajta egylyog —, hogy mi, akkori fia- más mellett. Szegeddel fortalok, megalakítottuk a színházon belül a fiatal színédítva történt. Amikor tavaly a szabadtéri játékokon Ilyretnék, nem tag akarok lenni". ő meg azt mondta: „Édes barátom, kl kell ülni és ki kell várni!..." Nos, le- nünket. Nagy társulat volt sokkal alaszebbnek, het, hogy az se lett volna rossz, de ma már meggyőződésem. hogy jól döntöttem, amikor azt válaszoltam neki: „Kérem, én játszani akarok, mégpedig sokat, mert ebben az időben Szegeden — nagy nevekkel. Az SZSEnek nem volt különösebb jelentősége, legfeljebb az, hogy mi, kissé riadt fiatalok A Nap-élettan megalapítója A moszkvai Lomonoszov adás feltárta a tudós sokolEgyetemen nemrég ünnepé- dalú személyiségét, s értélyes előadássorozatot tartót- kelte munkáinak egyetemes tak, amelyen Alekszander jelentőségét. (APN) Csizsevszkij professzor (1897 —1964), a kiváló szovjet tudós — a Nap és a Föld sugárkapcsolatainak kutatója, a heliobiológia (Nap-élettan) megalapítója — születésének 75. évfordulójáról emlékeztek meg. Csizsevszkij elsók között bizonyította be, hogy a világ állat- és növényvilágának fejlődése, valamint a Föld geofizikai állapota sokban függ a Napon végbemenő ciklikus aktivitású folyamatoktól. Csizsevszkij az űrkutatás megalapítójának. Konsztantyin Ciolkovszkijnak barátja, az űrbiológiának is úttörő kutatója volt. Az orvostudományban és a népgazdaságban nagy gyakorlati jelentőségűek azok a kutatásai, melyekben a negatív töltésű ionokkal telített levegőnek az élő szervezetre gyakorolt pozitív hatását vizsgálja. A levegő Ionokkal való töltésére feltalálta a légionizátort. Miután részletesen tanulmányozta a mozgásban levő vér szerkezetét, kidolgozta a vér elektrodinamikáiénak matematikai elméletét, amely jelentősen gazdagította a vérről szóló tudományt, a hematológiát. Alekszandr Csizsevszkij tehetséges költő és festőművész ls volt. A megemlékező előadássorozatban elhangzót 50 előigazgató ugyanis mindig sü- szélesebbnek, meghittebbnek völvényeknek nevezett ben- és ódonabbnak találta a várost, mint várta. — Tavaly nyáron játszottam először a Dóm téren. Kezdő színész korom óta volt bennem olyan érzés: ha egyszer valakit a Dóm térre hívnak, az számít valamit — az nagy rang. Tényleg, egy kis büszkeséggel töltött el, hogy ott játszhatok. Idén is hívták vendégszerepelni a szabadtérire, de addigra már elkötelezte magát — önmagának. Elhatározta, hogy idén nyáron végre nyaral. Pihen. Gulay István „$?>? scetknét a tfc nm égeti meg.,: 9. Országszerte forradalom A főerő sorozatos ha- Dózsa a ceglédi kiált- Hasonlóan az ország di vállalkozása közben Dó- vány óta országos veze- északkeleti, keleti részeizsának folyamatosan gond- tőként viselkedett. A ki- hez, Dunántúlon is vérja volt arra, hogy kap- rályi ellenséges paran- ontás nélkül terjedt a csolatokat tartson a más csok szétküldésével párhu- keresztesek mozgalma. Aneirányokban működő sereg- zamosan ő is felhívásokkal mesek ugyan nem csatlakozrészekkel A kor útviszo- fordult a néphez, noha tak hozzájuk, de az ellensénv,ihn7 közlekedés ősi egyetlen szót le nem íratott ges magatartástól is óvakodnyaihoz és a közlekedés osi király. tekintély rovására. tak. Lényegében mindkét táeszkozeihez kepest epp oly Emlékeztette a címzetteket, bor várakozó álláspontra hegyors, mint amilyen gyakori hogy kötelességük engedel- lyezkedett. Nem így a Duna volt a futárok egyáltalán meskednl a pápai bullának, —Tisza közén, ahol Mészá. . , ... ,, amelyet immár egyedül ő ros Lőrinc nagy eréllyel venem veszélytelen küldése- képvisel úgymond, az urak zette a kereszteshadakat érkezése a kereszteshadak cserbenhagyták az ügyet, hi- déli Irányba. Kezdetben öszegves csapatai, illetve Dózsa tetlenek módjára inkább a szecsapások nélkül nyomultábora között. Tudták, hogy keresztény szegényeket te- tak előre, sokan csatlakoztak a kapcsolattartás életbevá- S^KS kMk' * hozzájuk> igaz' a álmatlan góan fontos. A parasztforra- , , , ' , Kecskemétet keményen megdalom sikereinek idején ^dS^S^ J™*"? ^ ™ K?" meglepően harmonikus volt zsa táborából érkező felhí- locsan viszont tetemes erőaz összhang, ami szintén vasok, másutt viszont a ki- vei gyarapodott a sereg. LéDózsa kiváló szervező tehet- rályi szónak lett nagyobb vén érseki székhely a város, ségét bizonyítja. Ez a köz- és^kf teszeke'n^Szikszót je- eIeve «™ekezőhelynek ponti akaratot kisugárzó ve- lölték ki gyülekezési hely- lólték ki méS akkor, amizetői erény is hozzájárult nek a nemesi hadak számá- kor senki nem látta előre ahhoz, hogy tervszerűen ter- ra- 8 Abaúj híres mezőváro- a keresztesmozgalom fordusat el is özönlötték a keresz- latát Amikor ^ Bakóez tesek leverésére készülő . , fegyveresek. hercegérsek megparancsolta a gyülekezők hazatérését, együtt maradtak. Az így megnövekedett sejedt el a jobbágyfelkelés a magyar királyság egész területén, leszámítva az északi hegyvidéket. Vármegyék sokaságát tarEllenben északkeleten változatlan eréllyel terjedt a forradalmi felkelés. Olvanytották hatalmukban a ke- E^g^ban^Má^ama^: ^ bizt08abb túlsú»yal resztesek. Míg Bihart, Bé- ban a nemesek is tömegekést, Zarándot, Csanádot, sen csatlakoztak a felkelésAradot, Torontóit és a Te- hez. Szabolcsban, Szatmármesközt a főhad vette bir- ban úgyszintén. Tyúkodon tokába, addig a két szélső és Gencsen például valaszárny az ország több ré- meiyiyi nemes a parasztforszén terjesztette el a felke- radalom hívének vallotta lést. A tavaszi induláskor, magát. Később kemény mega rákosi táborból kirajzó torlásban részesültek, de a jobbágycsapatok gyorsan túl- forradalmi események idesúlyba kerültek Hont. Nóg- jén tanúsított bátorságukkal rád és Heves vármegyékben, megmentették az országrészt Sikereiket kimélyítve vonul- a polgárháború pusztításaitak Borsodon át Sárosig, tói. Egyébként mindenütt az Zemplénig, s tovább; a szél- az elv érvényesült, amelyső keleti vármegyék felé. hez Dózsa tartotta magát a Amilyen ragyogó volt a seregzöm had járatóban: csak etni akart délre, jobbágyseregek diadalmene- ott szabad elpusztítani a ne- i°bbról biztosítsa özönlötte el a Duna—Tisza közét. Az útjukba kerülő nemesi csapatokat rendre szétverték. Bács kivételével egyetlen vár sem tudott nekik ellenállni. De a kíméletről is tanúbizonyságot adtak. Szeged semlegességet kért. Mészáros Lőrinc beérte a külvárosi szegények csatlakozásával, a gazdag várostól mindössze lovakat kért, noha fölényes túlerejével erélyesebben is fölléphetett volna. Úgy látszik azonban, s-ihogy Dózsa te, olyan nagy rettegés lett mesek birtokait, ahol fegy- temesközi hadműveleteit, úrrá Budán. A király pánik- veresen ellenállnak. Mivel Gyors egymásutánban elszerű sietséggel küldte szét az északkeleti vármegyék- f°glaltak Coborszentmihályt, megbízottait minden irány- ben nem a harcot, hanem a mai Zombort, Vásába, hogy a keresztesek elle- inkább az egyetértést válasz- ros-Váradot, a mai Üjvini gyors közbelépésre sür- totta a nemesség, senkinek déket" Feldúlták Baját, majd gesse a nemes vármegyéket, a haja szála sem görbült. A Futakot, ezután átkeltek a Egyúttal szigorú parancsot forradalmi erőszak mindösz- Dunán és 6k is eljutottak küld ugyanezzel a céllal a sze annyiban nyilvánult meg, egész a Szerémségig, akárvárosoknak is. Hogy meg- hogy elégették a papoknál csak a Dózsa főhadához érkeztek-e mindenüvé a pa- talált hivatalos iratokat. Ez tartozó egyes csapatok, rancsok, arra nincsen bizo- is általános gyakorlat volt Céljukat elérték: gondosnyíték, de a Felvidék öt vá- az egész 1514-es paraszthá- kodtak arról, hogy a Terosában, Kassán, Bártfán, borúban. Okiratok, nemesi mesvárt ostromló fővezért Eperjesen, Lőcsén, Kis-Sze- kiváltságlevelek rögzítették a ne érhesse váratlan támadás benben megőrizték a kirá- jobbágyság jogfosztottságát, a Duna—Tisza köze felöl, lyi iratot, s e városok levél- érthető hát, ha a kereszte- GERENCSÉR MIKLÖS tárából került a tény a kró- sek dühe e jogi bizonyítékok K«vetkezik: nikába. ellen fordult. VERZO PARASZTOK 1. GENGSZTERHABORÜ AZ UMBERTO-VENDÉGLÖBEN Az amerikai mozikban nemrég mutatták be Marion Brandóval a főszerepben a „Keresztapa" című filmet. Az óriási siker egyik titka, hogy a történet rendkívül hiteles — írták a kritikusok. A filmben az amerikai maffia véres belháborújáról van szó, és ha valakinek netán kétségé lett volna az iránt, hogy a „Keresztapa" sztorija valóban hiteles-e, nem sokkal ezelőtt a szó akusztikai értelmében is csattanós választ kaphatott. New Yorkban ugyanis majdnem pontosan megismétlődött a film egyik — vendéglői lövöldözéssel kapcsolatos — jelenete. Sőt, mint a Newsweek című, nagy példányszámú amerikai magazin megjegyzi: aki látta a „Keresztapáit, egyáltalán nem csodálkozik azon, hogy mindez bekövetkezett. A dolog tavaly júniusban kezdődött Akkor, egy olasz származású amerikaiak által összehívott gyűlésen, egy ismeretlen fiatalember lépett oda az egyik szónokhoz, Joseph Colombóhoz, és minden sietség nélkül három golyót eresztett a fejébe. A gyilkost a helyszínen szitává lőtték, de senki, egyetlen pillanatra sem hitte azt, hogy neki magának volt valami leszámolni valója Colombóval. A tettest nyilvánvalóan felbérelték, annál is inkább, mert a merénylet végrehajtása után azonnal megszólaltak a fegyverek, amelyek azonnal végeztek vele. A rendőrség ebből természetesen arra következtetett, hogy gondosan előkészített terv végrehajtásáról volt szó. Ennek a tervnek az értelmében kellett tettének elkövetése pillanatában elhallgattatni a gyilkost. Az Egyesült Államokban az ilyesmi meglehetősen gyakori, a legismertebb ügyek közül elég Lee Harvey Oswald és Jack Ruby hátborzongató esetére gondolnunk. Joe Colombo az amerikai gengszterszindikátus egyik nagy hatalmú, közismert alakja Már az apja A1 Capone környezetében „dolgozott". A rendőrség nemcsak azt tudta, hogy a Colombót egész életére megbénító lövéseket valaki készpénzért megrendelte — az FBI azt is sejtette, hogy ki. Csak éppen bizonyítéka nem volt. Később látni fogjuk, nogy az amerikai maffia szinte tökélyre fejlesztette a bizonyítékok eltüntetését, és megvannak az eszközei arra is, hogy a rendőrség a valóságosnál is tájékozatlanabbnak tűnjék. A napokban aztán nagyon is látványosan igazolódott be a detektívek sejtése. Joseph Gallo, a Colombo-ügy első számú gyanúsítottja, negvvenharmadik születésnapját ünnepelte egy szép kora tavaszi este. Társaságával először az amerikai metropolis egyik méregdrága mulatóját, a Copacabanát kereste fel, majd az Umbertoétteremben folytatta a szórakozást. Vele volt vadonatúj felesége, Sina és annak előző házasságából származó tízéves lánya, Gallo nővére és természetesen testőre. Kitűnő hangulatban ülték körül az asztalt. Az ünnepelt az étlap hosszas tanulmányozása után újabb, pompásnak ígérkező olasz fogást rendelt. Soha nem fogyaszthatta el. Középtermetű, szürkülő hajú férfi szállt kl az étterem előtt megálló világos kocsiból, besétált és két lövést adott le Gallóra. A testőr, Peter Diapioulas („Peter, a Görög"), sőt az asztaltársaság legalább két másik tagja is azonnal tüzelt, de már késő volt. A gyilkos elmenekült, Gallo elvánszorgott az ajtóig, de ott összeesett és a mentőkocsiban meghalt. A rendőrség megállapította, hogy az étteremben néhány másodperc alatt több mint húsz golyót lőttek ki. A tűzharc nyomán „Peter, a Görög" is megsebesült. Hogy a gyilkos sértetlen maradt-e, az vagy később derül ki, vagy — és ez a valószínűbb — soha. Joseph Gallo, az áldozat, rettegett maffiafőnökként halt meg, de ő is „alulról", közönséges bérgyilkosként kezdte. Az ötvenes években testvéreivel. Larryval és Alberttel együtt .loe Protaci bandájában dolgozott. Akkoriban, a bosszútól félve, a három Gallo testvér oroszlánt tartott brooklyni házának kertiében ... Josephet barátai Szőke Joe-nak, és mindenki más Bolond Joe-nak nevezte. A név története: Gal'o sokszor megúszott kisebb-nagyobb büntetéseket azzal, hogy jol megfizetett pszichiáterek beszámíthatatlannak nyilvánították. 1962-ben Profaci meghalt, és utódja Colombo lett. Gallóék nagyobb százalékot akartak a most már Colombo által vezetett maffiacsoport bevételéből. Colombo ezt megtagadta — ezért került sor a tavaly júniusi gyilkossági kísérletre, majd — Colombo válaszaként — a mostani születésnapi gyilkosságra. Mindez csak viszonylag jelentéktelen epizód az amerikai maffia hétköznapjaiból. A továboiakban bemutattok a világ legnagyobb és legfélelmetesebb bűnszövetkezetét. (Következik: Szicíliától Chicagóig.)