Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-25 / 121. szám

CSÜTÖRTÖK. 1972. MÁJUS 25. 3 Étterem — étel nélkül a tanyán Az oktatás színvonala — Nehéz körülmények Az iskolai oktatás és nép­müvelés legnehezebb őrhe­lyein álló — és becsülettel helytálló —, 14 község kör­zetében tanyán tanító peda­gógusok részvételével ren­deztek tegnap délelőtt Kis­teleken nagyon értékes mun­kaértekezletet a járási párt­bizottság kezdeményezésére. A pártkongresszus határo­zatából kinndulva vázolta Acs Zoltán, a járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője, hogy mit tettünk eddig és mit szándékozunk tenni ezután a tanyai okta­tás színvonalának emelé­séért. Iskolatípusaink egymásra épülő rendszere és termé­szetesen maga az élet kö­veteli, hogy a legkorsze­rűbb ismeretanyag birto­kosa legyen az is, aki ta­nyán jár általános isko­lába. Feladatunk mindenképpen segíteni, hogy a megmaradó kisiskolák megfelelhessenek ennek az igen nehéz fölté­telnek — példák sora bizo­nyltja, hogy többségük ed­dig meg is felelt — vagy a központi iskolákba történő bejárással, illetve kollégiumok építésével az osztott rend­szerű, jól fölszerelt Iskolák­ba vezessük a diákokat. Ha a pedagógia beszélhet hátrányos helyzetű diákok­ról, beszélnie kell hátrányos helyzetű pedagógusokról is. Egyik felszólaló említette például, hogy családjának egy hétre kénytelen egyszer­re kenyeret vásárolni, mert körülményei — távolságok, nagy lekötöttség csak ezt engedik meg. Figyelemre méltó, hogy a tanácskozás — a tanyai pedagógusok első fóruma — nem változott mégsem panasznappá. Együttes erővel, hivatástu­datból eredő felelősséggel minden résztvevő úgy kutat­ta a továblépés lehetőségeit, hogy a tanuló diák egyetlen percre ne kerüljön háttérbe. Meggyőződéssel mondták, hogy művelődésügyi szer­veink adminisztratív eszkö­zökkel valóban nem siette­tik az iskolák megszűnését, de határozottan kérték, ne bocsássák áruba ezeket az iskolákat se. Maradjanak meg mindenképpen a körzet egyetlen és nélkülözhetetlen (!) kulturális központjának. Több fölszólaló sürgette an­nak szervezeti biztosítását, hogy a nyolcadik osztályt is elvégzett és otthon maradó gyerekek továbbra ls közösséghez kapcsolódjanak. Néhány tanyai KlSZ-szerve­zet példája a megoldás le­hetőségét is kínálja. Hallottuk a felszólalók sza­vaiból azt a figyelmeztetést is, hogy más járások mintha oktatás-központúbbak lenné­nek, mint a miénk. Szóba került például, hogy néhány pedagógus saját költségén vásárolt borsos áron szem­léltető eszközt, hogy diák­jai leendő városi osztálytár­saikkal szemben ne legyenek majd hátrányban. A szemléltetés tárgyi fel­tételcinek biztosítása több­ször is szóba került. Igaz, hogy rádió minden 's­kolában van. televízió is ott, ahová a villanyt már beve­zették, van magnetofon is, lemezjátszó ls, de magnósza­lag és lemez rossz szervezés következtében már nem jut el hozzájuk. Járási hatáskör­ből községibe került az esz­közök vásárlásának joga és kötelessége, községi veze­tőink nem mindig áldoznak annyit, amennyire szükség lenne. Sok bírálat érte a TANÉRT Vállalatot, pana­szolták a munkafüzetek hiá­nyát is. Néhány szót szólni kell természetesen a tanyai peda­gógusok munkakörülményei­ről, hiszen nélkülözhetetlen munkájukat közvetlenül is befolyásolják. Aggodalommal említette az egyik igazgató: kapunk-e majd pedagógust, ha lakbére tanyán éppen annyi, mint Szegeden a Szé­chenyi téren lenne. Pedig nemcsak az iskolai oktatás és nevelés munkása a peda­gógus, a tanyai közgondolko­dás formálója ls. Feltétlenül szükséges a televízió térhó­dításában a népművelési ügyvezetők számát hivatalo­san is növelni. Kérték, és joggal kérték, hogy más munkahelyek törzsgárdatag­ságához vagy a hűségjutal­makhoz hasonlóan külön is ismerjék el e valóban nehéz és még so­káig nélkülözhetetlen peda­góguspálya példás eredmé­nyeit. H. D. Cukorgyártó szakmunkások A Szolnoki Cukorgyárban a terv szerinti ütemben dol­goznak az egymilliárd fo­rint értékű rekonstrukción. Az idén újabb százhúsz­millió forint értékű korsze­rűsítést hajtanak végre, s a régi elavult berendezések ki­cserélésével gyakorlatilag megteremtik az alapját a napi ötszáz vagonos feldol­gozókapacitésnak. A gyár teljesen átalakí­tott technológiai rendszeré­nek üzemeltetése jól képzett szakmunkásokat követel. En­nek érdekében kétéves ki­helyezett szakmunkásképző iskolát nyitottak. Harminc­három dolgozó négyszáz­nyolcvan órás elméleti és gyakorlati oktatás keretében sajátította el a cukorgyár­tás, répafeldolgozás új, ma­gas szintű technológiáját. Az ország első cukorgyártó szakmunkásai már levizsgáz­tak, és mint előmunkások, művezetők kapnak beosztást az ősszel induló gyártási idényben. (MTI) Az ünnepi könyvhét újdonságai Mintegy száz új művet jelentetnek meg a kiadók az ünnepi könyvhétre. Ott találjuk majd a kirakatok­ban, könyvárusok és pavilo­nok asztalán az immár ha­gyományos, féláru kiadvá­nyokat, a Szép verseket, a Körképet és a RivaldáL A könyvhét minden bizonnyal egyik legnagyobb slágere lesz az ötkötetes Minerva Nagy Képes Enciklopédia el­ső kötete A gyógyító érte­lem. A Líra Mundi sorozat első három kötete Burns, Goethe és Jeszenyin versei­ből ad válogatást. A kiadók több kötettel emlékeznek meg Dózsa György születésének 500. évfordulójáról. Megjelenik Derkovits Gyula méltán hí­res Dózsa, 1514 című famet­szetsorozata, Szabó Pál A nagy temető című regénye és Nemeskürty István köny­ve a Krónika Dózsa György tetteiről. A legrangosabb és leg­népszerűbb képzőművészeti kiadvány minden bizonnyal Solymár István Mai magyar rajzművészet című könyve lesz. A szép könyvek kedve­lői érdekes újdonságokat ta­lálnak a Magyar Helikon kiadvanyai között. Megjele­nik a nemrég elhunyt, híres magyar grafikus, Konecsni György merész-különös és befejezetlen vállalkozása, A magyar nyelv története. Is­mét kiadják Boccacció De­kameronját és a Romanica Hungaricát. A Kossuth Könyvkiadó ünnepi könyvei közül mindenekelőtt Kádár János válogatott beszédei­nek és cikkeinek gyűjtemé­nyét, Biszku Béla A párt és az állam a nép szolgálatá­ban és Engels Életrajzi váz­latok című könyvét emel­jük ki. Híres írónők könyveit is köszönthetjük a könyvhéten. Megjelenik Elsa Triolet új regénye, a Hajnalban elhall­gat a csalogány és Simoné Nemzetközi könyvév 1972 Eliot Macskák könyve, Ko­roknay István Az állatok nagy képeskönyve és Kriza János A csókalányok című gyűjteménye. Vargha Balázs Játsszunk a szóval, játsz­szunk a verssel! című köny­ve egyszerre ígérkezik kel­lemes szórakozásnak és hasznos időtöltésnek. de Beauvoir A megtört asz­szony című könyve. A mai magyar irodalom alkotásai közül a könyvhé­ten jelenik meg többek kö­zött Karinthy Ferenc szegedi ihletésű szatirikus kisregé­nye, az ősbemutató, Gábor Miklós második könyve, A színész árnyéka és Vészi Endre új könyve, A túsz za­varbaejtő halála. Újra kiad­ják Ady összes verseit két kötetben, Petőfi Sándor el­beszélő költeményeit, Déry Tibor egyik legizgalmasabb regényét, a G. A. Ür X­ben-t, Toldi feltámasztással címmel Váci Mihály prózai írásait, és egy kötetben Ve­res Péter verseit, az Aszály és a Gyepsor című regé­nyeit. A fiatalokat és a legfiata­labbakat a könyvhétre meg­jelenő könyvek az állatok világába kalauzolják. Most jelenik meg Devecseri Gábor Állatkerti útmutató, T. S. Üj burgonya exportra Sárgarépa-küldemények külföldre Képernyő A Tisza—Maros szög fal­vaiban bőséges újburgonya­termést szednek a kiskertek­ből. A Szövetkezetek Csong­rád megyei Értékesítő Köz­pontja most már a fél or­szágba, tíz megyébe szállít­ja a primőrt, naponta mint­egy hatszáz mázsát. Meg­kezdődött az export is: Svédországba rendszeresen kétszáz-háromszáz mázsát küldenek a HUNGA­ROFRUCT Külkereskedelmi Vállalat ízléses címkéivel el­látott ládákban. A külföld­re kerülő új burgonyát a föl­dekről előbb „karanténba" viszik. Ez azt jelenti, hogy a szegedi és a szatymazi tran­zittelepen növényegészség­ügyi vizsgálatnak vetik alá. Az ellenőrőzés célja az, hogy kizárja a burgonyabo­gár-fertőzés veszélyét. Ha­sonló vizsgálatnak vetik alá a Svédországba induló fejes­káposzta-szállítmányokat is. Ezen a zöldségen nem te­lepszik meg ugyan a burgo­nyabogár, mégis biztonsági szempontból ellenőrzik. Ugyancsak megkezdődött a sárgarépa exportja a Né­met Demokratikus Köztár­saságba és Csehszlovákiába. Egy-egy alkalommal leg­alább ötvenezer csomót kül­denek. Végéhez közeledik a szentesi korai karalábé sze­zonja. A MÉK Vállalat ed­dig 12 millió 500 ezer da­rab primőr karalábét for­galmazott. Engedd, hogy dob legyek — kérte a Néger kiáltás cí­mű antológia egyik versét idézve a televízió kedd esti műsora nézőitől könyvheti előzetesének címében. Be­harangozó összeállítást ké­szítettek a műsor szerkesz­tői, a figyelemfelkeltés, az eligazítás volt a szándékuk. A könyvhétre megjelenő mintegy száz kiadvány kö­zül szerencsés kézzel válo­gatta a szerkesztő, Farkas Katalin a felvillantott 17-et, a képernyőre leginkább al­kalmas novellákat, verseket. Mihályfy Sándor rendező változatos, színes és hangu­latos műsort készített, laza szerkezetűt, tájékoztató szándékút. Bárányi Ferenc költő a bennfentesek köz­vetlenségével és otthonossá­gával vezetett bennünket, és a műsort. Igaz, nem ke­mény, harsány dobütések sora lett a műsor, nem ki­kiáltó-hirdető összeállítás — a hangosság mindig is gya­nús! —, hanem ötletesen és ügyesen tájékoztatott. Bárányi' Ferenc „szellemi díszebédnek" nevezte az ün­nepi könyvhetet, s ez a té­véelőzetes felolvasás volt az étlapról. Igaz, hogy a valódi élmény nem egy étel szó­beli elmondása, hanem an­nak elfogyasztása, úgy, e műsorban felvillantott mű­vek közül is a nekünk leg­inkább élményt ígérőt el kell majd „fogyasztanunk". Nem a művek mélységeit keresték az alkotók — sze­rencsére. Három rövid jele­netet, három interjút, és né­hány verset fűztek egy cso­korba, amit szépen egészí­tettek ki Derkovits famet­szetei, és Lux Erika zongo­rajátéka. A felvillanó szere­pekben nagyszerű színészi egyéniségüket csillogtatták a szereplők, mindenekelőtt Tolnay Klári, Gyöngyössi Katalin, Bálint András és Ráday Imre. A versmondó művészek közül Berek Kati, Felépült az olajmunkú­sok konyhája, étterme, de azóta több mint két év telt el, s bizony még mindig nem főznek a hatalmas kondérokban, illetve főző­üstökben, a 19 milliós ér­ték parlagon hever. A leg­fantasztikusabb mende­monda szerint Mért — mert elfelejtettek vizet ve­zetni az épületbe, kifelej­tették a csatornázást. Ter­mészetesen ez túlzás, ek­kora hibája azért nincs a konyhának. Végtére is mi akkor az igazság? A hivatalos véle­mény szerint — amit Ju­ratovics Aladártól, a sze­gedi üzem vezetőjétől hal­lottam — a következő: a műszaki átadás valóban megtörtént 1969 végén, de a közmű- és az energiael­látó-rendszer nem volt tö­kéletes. Amikor kijavítot­ták a hibákat, háromne­gyed éves „eszmecsere" kö­vetkezett a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat, valamint a Csong­rád megyei Vendéglátó­ipari Vállalat között. A hosszas beszélgetésnek az­tán az lett az eredménye, hogy 1972. április 20-án aláirták a szerződést, mely szerint, „május 2-án meg­kezdődik a próbaüzem". Ezt azonban megelőzte a szokásos üzembehelyezési eljárás, amelyen váratlanul újabb hibára találtak a szakemberek. A szakszer­vezetek megyei tanácsának megbízottja az ABO egyik paragrafusára hivatkozva nem járult hozzá a konyha működtetéséhez. Indokai Ruttkal Éva, Halász Judit és Kalocsai Miklós érdemel dicséretet. * A magyar betegség, a tbc elleni három évtizedes küz­delemnek állított méltó em­lékeztetőt Radványi Dezső szerkesztő és Szemes Mihály rendező riportfilmje, a Mor­bus hungaricus. A riport­ban megszólaló orvosok azt a heroikus küzdelmet tárták a nézők elé, amiből legtöb­bünkben csak a tüdőszűré­sek emléke él. A riportfilm­ben megszólaltak Szeged és Csongrád megyei orvosok is, dr. Kovács Júlia főorvos és dr. Nemes János igazga­tó főorvos, valamint a Csongrád megye tanyáit já­ró calmette-védónő, Fekete Istvánná. „A tbc elleni küz­delem egész népünk ügye" — idézte a törvényt a mű­sorvezető Mensáros László, s ez a gondolat hatotta át az egész alkotást, melynek végén levonhatták a min­denki számára megnyugta­tó konklúziót, a tbc a nép­betegség elleni küzdelem si­kerrel járt­Köszönet érte mindenki nevében. T. L. érthetők, a padozatot nem látták el csúszásgátló ré­teggel, tehát balesetveszé­lyes. Az eset felháborító a konyhával — mondják a kőolaj termelő üzem dol­gozói, hogy pont a végén derül ki egy ilyen alapve­tő (tervezési-építési?) hiá­nyosság. Miért volt akkor a műszaki ellenőr, a ven­déglátóipar miért nem vet­te észre hamarabb stb? Mindenesetre a vállalat hamarjában megpróbálja biztosítani a balesetvédel­mi szabályban előírt csú­szásgátló padozatot Ki tudja azonban, meddig tart ez? A szegedi olajipari épít­kezésekre nem jellemző a lassú tempó, a megye egyik legjobban haladó be­ruházása. Furcsa, hogy pont a dolgozók kényelmét, sőt az egészségét szolgáló berendezés sorsa ilyen mostoha. Túl az anyagi veszteségen, ami a késés miatt keletkezett, nagyobb az erkölcsi kár abból, hogy az olajbányászok még mindig nem juthatnak hozzá a megfelelő válasz­tékú, minőségi ételekhez, ami pedig annyira fontos lenne rendkívül nehéz fizi­kai munkájuk közben. Meg nem történtté már nem le­het tenni a huzavonát, leg­alább meg kell próbálni lerövidíteni az átadásig hátralevő időt. S ennek érdekében ugyanolyan gonddal kell foglalkozni a konyha ügyével, mint az olajkutakéval! Matkó István Múzeum Széchenyi emlékére Jól haladnak a nagycenki Széchenyi-kastély helyreállí­tási munkálatai, a Közleke­dési Múzeumtól kapott tájé­koztatás szerint előrelátható­lag augusztus 20-án átad­ják az építők a terepet a be­rendezéssel foglalkozó mu­zeológusoknak. Az előzetes tervek szerint a földszinten a reformkori emlékek kap­nak helyet. Ezek tükrözik a korszak legfőbb eseményeit, középpontjukban Széchenyi Istvánnal, a reformpolitikus­sal. Itt helyezik el a Szé­chenyi családra, s magára a kastély történetére vonatko­zó emlékeket is. Az emele­ten rendezik be a „Széche­nyi. a közlekedéspolitikus" című kiállítást. A kastély bal oldali szár­nyában az Országos Lóte­nyésztési Felügyelőség In­tézményei kapnak otthont. A jobb oldali szárnynak, az úgynevezett Vörös-kastély­nak még nincs tulajdonosa, de mint mondották, legin­kább egy szálloda kívánko­zik ide. Rendbehozzák a híres nagycenki ősparkot, s an­nak környékét is, még az ősz folyamán elvégzik a szükséges fásításokat. A kas­tély közelében autóparkoló lesz. Szovjet egyetemi tanárok küldöttsége hazánkban A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és az SZMBT egyezménytervezetének keretében szerdán szovjet egyete­mi tanárok küldöttsége érkezett hazánkba, Anatolij Konsztantyinovics Grigorjevnek, a Leningrádi Műszaki Főiskola professzorának vezetésével. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Ligeti Lajcs akadémikus, valamint több minisztérium, képviselői. Jelen voltak a szovjet nagykövetség és a Kül­ügyminisztérium képviselői is. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom