Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-25 / 121. szám
CSÜTÖRTÖK. 1972. MÁJUS 25. 3 Ifku Pál Franciaországba utazott Ilku Pál művelődésügyi miniszter — Chaban Delmas francia miniszterelnök, Bordeaux főpolgármestere meghívására szerdán Franciaországba utazott. Részt vesz a Bordeaux-ban megrendezendő, „A budapesti Szépművészeti Múzeum kincsei" című kiállítás megnyitásán, amely a bordeaux-i fesztivál keretében kerül sorra. Ilku Pál búcsúztatására a Keleti pályaudvaron megjelent dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese és Gerard Amanrich, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Belpolitikai újságírók látogattak Szegedre Tájékoztató a megyei pártbizottságon A Magyar Újságírók Országos Szövetsége belpolitikai szakosztályának rendezésében tegnap, szerdán, két napra Csongrád megyébe látogatott a hazai lapok belpolitikai rovata munkatársainak népes csoportja. A vendégeket délelőtt a megyei pártbizottságon Győri Imre, az MSZMP KB tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára és dr. Komócsin Mihály, a megyei tanács elnöke fogadta. Tájékoztatták az újságírókat a megye politikai, gazdasági és kulturális életéről, s válaszoltak feltett kérdéseikre. A belpolitikai újságírók tegnap felkeresték a szalámigyárat, majd megismerkedtek a szegedi olajmezóvel is. Este az újságíróklubban találkoztak a város vezetőivel. Dr. Ozvald Imre, a városi pártbizottság titkára és Papp Gyula, a tanács elnökhelyettese ismertette Szegednek az ország és a megye kulturális életében betöltött szerepét, a város fejlesztésének legfontosabb kérdéseit. Ma, csütörtökön előbb Mórahalomra, majd Hódmezővásárhelyre látogatnak. Hódmezővásárhelyen a művésztelepet, a majolikagyárat és az állami gazdaságot keresik fel. A kétnapos látogatás idején dr. Ágoston József, a megyei pártbizottság titkára kalauzolja a vendégeket. n turkui küldöttség Tarjánnal ismerkedett Ma utaznak el Szegedről a finn vendégek A Turku—Szeged barátsági napokon városunkban tartózkodó finn küldöttség tegnap gazdag programot bonyolított le. Délelőtt a városi tanácsiházán Papp Gyula elnökhelyettes fogadta a Váinö J. Leino polgármester vezette turkui delegációt, Kovács József, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője a szegedi iskolákról, az oktató-nevelő munkáról, a város kulturális életéről, dr. Dudás Béla főorvos, az egészségügyi osztály vezetője a betegellátásról és szakemberképzésről adott tájékoztatót. A finn vendégek Tarján városrészbe látogattak, ahol az új, gyönyörűen berendezett bölcsődében dr. Szigethy Kálmánné vezetőnő, az óvodában Gyuris Istvánné helyettes vezető, az iskolában Kirschner József igazgató kalauzolta őket. Pataki Gábor, a Beruházási Vállalat igazgatója egy átadás előtti épület néhány lakását is megmutatta a küldöttség tagjainak. A turkui delegáció délután a Felszabadulás Termelőszövetkezetbe rándult ki, ma pedig elutazik Szegedről országjárásra. Először a Balatonhoz tartanak, hét végén Budapesten tartózkodnak, s vasárnap indulnak haza, Finnországba. A 40 tagú turistacsoport szintén vasárnap indul viszsza, addig azonban zömmel szegedi programot bonyolít le. Tegnap meglátogatták a Tömörkény gimnáziumot és művészeti szakközépiskolát, a Paprikafeldolgozó Vállalatot és az Április 4. Cipőipari Ktsz-t, délután Tarján városrészt, ma pedig az újszegedi Tiszagyöngye étteremben szövetkezetpolitikai tájékoztatón, este Mihályteleken baráti találkozón vesznek részt az Űj Élet Tsz tagjaival. A tervek között szombaton családlátogatások is szerepelnek Szentesen, Röszkén, Balástyán. A barátsági napok rendezvényei során tegnap délután Hofgesang Péter, a városi népfrontbizottság titkára nyitotta meg a turkui gyermekrajz-kiállítást. A tarjáni általános iskola földszinti folyosóján 95 rajzot helyeztek el, 7—19 éves gyerekek, tanulók munkáit. A gazdag anyag érdekessége, hogy Turkuban a diákok nem rögzített tanterv szerint tanulnak rajzot az iskolákban, hanem szabad foglalkozásként. Részlet a turkui gyermekrajz-kiállításról És mind az öt Kolompáré. Nagy szó ez: öt cigányház Dorozsmán! Ha mindenáron idillikus egyértelműségbe akarnám kifuttatni ezt az írást, a keresztnevek közül legalább egyet le kellene tagadnom. Nyilvános verekedés miatt rendőrségi kosztra vittek valakit az új lakók közül is. Az igazat és a jót együtt szeretném most leírni, álljanak a nevek ilyen körülmények között is sorban: Házat építtetett magának a dorozsmai putrilakó cigányok közül Kolompár Orbán, Menyhért, Antal, Jánosné és Mátyás. Aki szereti a statisztikai adatokat, annak mondom, hogy az első családban egyelőre tíz a gyerek, a másodikban kettő, a harmadikban hét, Kolompár Jánosné négy gyerekével költözött az új födél alá, Mátyáséknál pedig négyet tartanak nyilván az anyakönyvek. HARAPÓFOGÓ Honnan jöttek? Sárból. A tanácstitkár fogalmazása szerint szociális körülményeknek meg nem felelő helyről, a putriból. A szélső ház egyik gyereke gunyorosan így mondja: a Búzavirágból. A putriból. Egyre kínosabban szorul be a dorozsmai cigánytelep. Egyik oldalról a téesz hétnyelven beszélő tehénistállói látszanak ide, a másikon a magát MEZÖGÉP-táblával megnevező vállalat sok szép gépet mutogató- és őrzőtelepe. De mintha a szabad természetet kínáló harmadik oldal is nyomná összefelé. Olyan szépen, pontosan, szakszerűen megművelt táblák látszanak beszédes jeleként a gondos igyekezetnek, hogy a telep, mindenestől, ahogy van — esetlegességével és törvényszerűségével — belekerült a mai világ harapófogójába. Merre vihet innen az út? Csak ki a putriból! Negyvenhét putrit 49 család, háromszázhét embere lakott mostanáig. Elesett emberek? Az elesettségbe beleszületett emberek ezek. Az irgalmas szamaritánus itt nem sokra menne. Gyűjthetnénk hétszámra a segélyeket, az alamizsnát, csak percre szóló segítség lenne néhol. Csodaszer csak egy van: rendszerés, megbízható munka, és a keresetet megtartó szándék. Azért jöttem én ennek az öt háznak a tájára, mert nem ajándékház egyik sem. Kinyújtottuk ugyan a kezünket, de mindenki maga húzza ki magát a sárból. A kinyújtott segítő kézben 65 ezer forintos, 30 évig aprózható tisztességes hitel, 19 ezer forint állami támogatás, majdnem ingyen adott porta, kéznél levő építőbrigád, máris vizet adó ártézi kút, és nemsokára elkészülő járda van. A megkapaszkodó kézben lennie kell legalább egyéves rendszeres munkát, igazoló írásnak, és 9 ezer 500 forint azonnal kifizetendő pénznek. Az eddigi életmódból ezzel a két tényezővel csak az öt Kolompár család tudott kilépvel a lottó se jár gyakrabban ide se, mint máshová, biztosra vehető, hogy nem is lesz. Ezzel a lépéssel végeredményben le is lőttük a következő lépéseket. Furcsán jönne ki, hogy eddig örvendeztem a nem ajándékháznak, és most elkezdenék valamilyen állami pénzből mégis koldulni, tizenkilenc ezer forintot. Nem ezt akarom. Latolgatjuk a tanácstitkárral, mi jöhetne szóba, épkézláb megoldásként. Vagy az adható kölcsön összegét kellene megemelni, vagy a munkahely nyújthatna kisegítő támogatást anyagban, munkában vagy pénzben. Mint bármelyik más dolgozójának adhatna. aki vállalja, hogy mondjuk 10 évig megszakítás nélkül megmarad ugyanazon a munkahelyen. Egy ilyen szerződéssel két jó nagy legyet ütnénk egycsapásra. A csalóka vándorlás helyett egyhelyben dolgozás — nagy szó. Szóba jön az is, hogy a tanácsnál kellene valamilyen megfelelő alapot képezni a közvetlen induláshoz. TÉVÉ IS LESZ LELŐTTÜK A TOVÁBBLÉPÉST? kölcsi plusz vállalása is kell, hogy legyen. Más szóval: a hármas jelszó mindhárorrl ágát érvényesítsék a szocialista cím elnyerésére törekvők. S vállaljanak bár kötelezettségeket a fegyelem megszilárdítására, a gazdálkodási hibák megszüntetésére, a minőség javítására, a szakmai tudás gyarapítására, mindenütt tartsák szem előtt: egy szocialista brigádtagnak mindazt kell adnia, ami képességeiből, emberségéből telik. Hatványozottabban: a legtöbbet. Az eredményeknél nagyobbak a lehetőségek. Nagykorúságot várhatunk a kezdeményezésekben, a korszerűbb, újszerűbb módszerek keresésében a szocialista brigádoktól — az eddigi sikerek alapján is. De eljött a nagykorúság ideje sok egyébben is. Például a brigádon belüli igazságos „munkaelosztásban". A brigádok vállalásai nagyrészt kollektív felajánlások; azt viszont sok helyütt nem le-, het könnyen megállapítani: egyes brigádtagok mit tettek a közös sikerért. A brigádon belül akadhatnak kiemelkedően termelők, akik a_ magas mennyiséget s a jó minőséget együtt adva, nagyban javítják az átlagot, míg vannak, akik inkább rontanak rajta. De az összeredménv: a brigád teljesítette vállalását. Ilyen összemosódásoknál az egyéni felelősseg mosódik el; eppen ezért célszerű és szükséges, hogy a brigádokban mindenütt megtalálják az egyéni és közös vállalások egyensúlyát, hogy ne csak néhány ember „vigye" a kollektívát, de ki-ki vállvetve törekedjen a jobbra és a többre. S persze nemcsak a termelés, de a tanulás, a szocialista módon élés vonatkozásában is. A munkások és a műszakiak együttműködésére számos jó példát tudunk: műszaki szocialista brigádok és fizikai dolgozók brigádjai jó néhány szegedi üzemben is megtalálták már az összekötő szálakat, egymáshoz fordulnak segítségért, tanácsért, együtt oldanak meg feladatokat. Az ilyen együttműködésre egyre inkább szükség van. Azért is, mert a munkásműszaki jó kapcsolatok egyben már a vezető és beosztott jó viszonyát is aiakítják-formálják. S utat mutatnak az olyan komplex versenyformák felé. melyekben a kétkezi dolgozók és a vezetők, középszintű irányítók közös erőfeszítései együtt gyümölcsöznek. A Dolgozz hibátlanul! munkarendszerre gondolunk itt. amelynek igazi sikerre vivője — mint már néhány hazai példán láttuk — a szocialista brigádmozgalom lehet; ez a mozgalom ugyanis tömegbázist jelenthet a hibamentes munkára való, átfogó törekvéseknek. A gazdasági vezetők és a szocialista brigádmozgalom viszonyában is előbbre kell lépni. Ez — mint már sokszor bebizonyosodott — alapjában véve az üzemi demokrácia kérdése is. „A verseny munkahelyi mozgalom, amelynek súlypontja a termelés — olvashatjuk a kormányhatározatban —, egyben fontos politikai tényező is, a munkához, a társadalomhoz való szocialista viszony megnyilvánulása." A vezetés felelőssége ezért is nyilvánvaló, s ezt a határozat méginkább hangsúlyozza. Mert a vállalati tervek és a munkaversenycélok megvitatásához. jóváhagyásához a vezetésnek kell iehetőséget biztosítani a dolgozók, brigádok tevékeny közreműködésére. Mert a kezdeményezésekhez, a teljesítéshez szükségesek bizonyos feltételek, amiket a vezetőnek kell megteremteni. Még sorolhatnánk hosszabban is, szólhatnánk arról is, hogy eleddig némelyik vezető, művezető bizony enyhe közömbösséggel nézte a munkaversenyt, ezt a mozgalmat, ami pedig közös célokért indult. A lényeg: helyenként, szemléletet váltva, a vezetés hozzáállásával is nagykorúsítani kell a brigádmozgalmat. Eredmények, sikerek igazolják: a nagykorúság ideje eljött, most már — egész társadalmunk javára — élni kell e nagyszerű mozgalom sok-sok lehetőségével. SIMÁI MIHÁLY Biztató jel, hogy napközben az öt házban csak két fölnőttet lehet találni. A tízgyerekes családanyát, és a putriból nappali gyerekpásztornak följáró nagymamát. A többiek dolgoznak. A tanácsházán azt mondták, a munka belépőjegy is a házépítéshez, de velejárója is marad az igazi „házas" életnek. A kölcsönt ki kell fizetni, a családot az új körülmények között másképpen kell eltartani, dolgozni muszáj. Az itteniek közül ketten vannak csak. akik negyedik éve járnak munkára, a többiek hoszszabb ideje naponkénti kenyérkeresők. Ugyan mit szólhatnak a lentiek az új házakhoz? — Irigylik. Jönnének ők is. Sokan jönnének. Neveltek malacot, eladták, összerakták a pénzt. Ebből a „sokból" a tanácsnál csak háromról tudnak, aki jönne. De időközben akadályok támadtak itt is. Az történt, hogy a 19 ezer forintos szociális támogatás megszűnt. Aki idén akar belevágni a hasonló építkezésbe, annak majdnem 30 ezer forint induló tőkére lenne szüksége. — Ennyi pedig egyetlen putriban sincs. MiEgykét hónap az új házban — ettől még ne várjunk csodát. De Orbánéknál láttam, ide tudtam csak benézni, hogy szépen fölvetett ágy is van, rádió is várja a villanyt, és tévét is akarnak venni. Van család, ahol már meg is vették. A villanyt mindenesetre nagyon várják. Ezzel természetesen az első lépcsőn járunk csak. Most kellene a fölvilágosító, okos szó iskolában és otthon, most kellene igazán a végigjárt iskola. Mert az új ház udvarán két portán is fölépült a régi putri is. és azt is lakják. Közönséges nyári konyha az, nagyonnagyon szegényes putriszinten. Vagy: legföljebb másfél évet tévedek, ha azt mondom, hogy a csecsszopó, anyja mellét elhagyván, már parazsas, füstös cigarettát szí. Nem tudtam azt se eldönteni, gyerek van több a ház körül, vagy kutya. Senkit nem akarok sérteni vele, de kutyatartásban elérték a modern városlakó színvonalat. — Ügy van az, kérem szépen, hogy a cigány szereti a gyereket, a gyerek meg szereti a kutyát. Idejönnek. Erőlködve megtette öt család az első lépést. Most érdemlik a segítséget. Horváth Dezső Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Ivan Vasziljevics Tutarinov vezérezredesnek, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnoka magyarországi képviselőjének, a magyar—szovjet fegyverbarátság elmélyítése és a Magyar Néphadsereg fejlesztése érdekében kifejtett tevékenysége elismeréséül, hazánkból történő végleges hazatérése alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje l-es fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át l