Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-20 / 117. szám

4 SZOMBAT, 1972. MÁJUS. 20. 4 Szegedi emlékek „Azért volt könnyű.. Másfél hónapig kerestem Otthon telefonon Rajz Jánost, reggel, délben, este, a nap minden szakában, mire beszélni tudtam vele. „Jöjjön be a színházba — mondta —, van előadás előtt öt percem." Ádám Ottó tizenkét percre tudott rendelkezésemre állni, és sikerült az anyagot elkészíteni. No de öt perc! Alkudozni kezdtem, erre Rajz János egy másik időpontot javasolt találkozásunkra. A Nemzeti Színház Szeesuáni jólélek című előadása előtt kerestem fel öltözőjében a kiváló művészt. Rám nézett és így szólt kíváncsian : — No mondja, mit akar kérdezni, amire nem elég öt perc? Kedvesen, figyelemmel hallgatott, míg elmondtam, mire szeretnék választ kapni. — ön még fiatal — felelte kedvesen —, nem ismerhet engem, különben tudná, hogy én sohasem ját kezelésébe veszi a színházat. Ez olyan előnyt jelentett a többi, magánkézben levő vidéki színházzal szemben, ami kiváló színházkultúra létrehozását tette lehetővé. — Az előny tovább növekedett a háború után — nyilatkozom magamról, mert Szeged javára. A sötétségnem szeretnék szerénytelen- bői ragyogva született újjá nek tűnni. Nem lenne jó, ha a Szegedi Nemzeti Színház. a Délmagyarországgal kivételt tennénk. De a szegedi színházról szívesen beszélek Önnek, mert már 1925-ben Szegeden voltam, aztán a A temérdek nyomorúság után, szinte átmenet nélkül rögtön a legtöbbet kapta a szegedi közönség! Nem véletlenül, ugyanis a szegedi de volt Bartos Irénünk és Lakatos Gabi iellánk ... Minden gondot feledtetett velünk, hogy az éledező városban olyan gyönyörű színházat tudtunk csinálni. Amíg telefonon kerestem Rajz Jánost, gyakran beszéltem a feleségével, mert 6 vette föl a kagylót. „Sajnos, nincs Itthon a férjem, filmezik .. Sajnos, már elment a férjem a Rádióba... De próbálja meg két óra körül hívni, talán Itthon lesz" — Igyekezett a segítségemre lenni. Két óra körül azt a választ kaptam: „Éppen most ment el hazulról, próbálja meg holnap, korán reggel hívni..." Nagy türelemmel és kifogyhatatlan kedvességgel tűrte telefonálgatásaimat. Lehet, hogy azért, mert elmondtam neki, hogy a „Délmagyar"-nak szeretnék írni Rajz Jánosról? Elképzelhető, mert a művész így folytatta az öltözőben: — Azóta is többször megfordulok Szegeden, mert a feleségem szegedi lány, hazajár és én el szoktam kísérni őt. — Hol Ismerték meg egymást? — Szegeden — felelte Rajz János, a budapesti háború után ismét, tehát v°lt a felszabadulás után az Nemzeti Színház tagja. Rám figyelemmel tudtam kísérni, ami ott történt. — 1925-től két évig volelső vidéki színház, amelyik mosolygott, amiből megérallami kezelésbe került. Azért volt könnyű netettem, hogy most mar tényleg mindent elmondott netam szegedi színész. El- künk Szegeden — folytatta kem. mondhatom, hogy akkoriban szenvedélyesen Rajz János A művészbejárón kilépve első volt az országban asze- —, mert bér ennivalónk megnéztem az órámat. Nem gedl színház. Egyik vidéki nem volt, de volt Bessenyei város sem költött annyit a színházára! 1926-ban Szeged Ferencünk. Ruhánk nem volt, de Simándy Józsefünk városa elhatározta, hogy sa- — volt! Lakásunk nem volt, egészen öt perc telt el azóta, hogy ugyanitt beléptem Gulay István Ott nyugszik ww Stanca Domokos főorvos ma Kolozsvárott él. O volt 1916 és 1918 között a szegedi 3. honvéd huszárezred orvosfönöke. 1934-ben regényt Is írt Hármasok címmel első világháborús élményeiről. Leírja ebben azt az ütközetet is, amely 1917. augusztus 6-án és 7-én dúlt a bukovinai Aflnis hegytetőn, az erdőben és lent a Dobravölgyben. Az itt elesett huszárokat részben a hegytetőn és az erdőben, részben a völgyben, az út mentén temették el. Erről a völgyben levő temetőről írja • • • Juhász Mihály huszár, Szán- alig pár darab kerül. A föltó István őrmester a 7. szá- sorolt nevek közt szemlátozadból fejlövéssel, Boros mást szerepelnek szegedi és István tizedes az 5. század- Szeged környéki családok bál... Az Orvostörténeti Közleközismert nevei. Azért ismertettük e hasábokon mények új számában Stanca Stanca Domokos közleméDomokos arról ad bírt, hogy nyét, hogy minél többen tu1966-ban néhány öreg román Dobra-völgyi földműdomást szerezzenek róla, s talán most már, amikor gépves megfogadta: rendbe hoz- kocsival nem nehéz megkezák a sírhantokat, s meg- resni a bukovinai Dobra tudták, völgyet sem, lehetővé teharcok- gyük, hogy az utódok elzaelődeik kérték őt, akiről hogy jelen volt a ban, azonosítsa a sírokat, s rándokolhassanak így újból fölírhassák a ha- hamvaihoz. lottak neveit. Kérésüknek eleget is tett, s jegyzeteiből P. L. „|)t? szetkmt q t&i wm égefó meg.,." A uezer ualasza Szelet vetett a hercegérsek elöljárókat, akik a gyuleke- delyével megsarcolták a gaza pápai bulla kihirdetésével, zök élén érkeztek táborába. Országszerte megmozdult a nép, és nemcsak a jobbágyok, de a szegényebb nemesek is a gyülekezőhelyek bet dagokat a Rákos környéki falvakban, Pest és Buda városában. A nemesek vad Ám hiába szeretett volna Dózsa minél töbtörődnl katonai feTé ^tódultak *A*toborozások- teendőivel kénytelen volt lásaihoz képest ban kiemelkedő szerepet odafigyelni a riasztóan meg- rú vasarnapi J játszottak azok a papok, szaporodott rossz hirekn akik az egvház a főrangú A Panaszok kozótt az volt a dély, mégis pánikot okozott ' ' IniK.nvkákk knntr >< namn St 1• UnffAn bnmnn. megtoregyszekimenőhírekre. nek számított ez az engenemesek telhetetlensége elle nében hasztalan hirdették az evangéliumot. Maguk is nyomorogtak, közelről látták a az udvarban. Hétfőn kemény parancs érkezett Buda-várából Dózsához: ha nem inlegenyhébb, hogy a nemesek visszatartják jobbágyaikat, mit sem törődve a pápai átokkal. Komolyabban dúlnak Dalmáciába haladék parasztság mfnd reményíele- kellett venni az oUhonmara- talanul a vezér és társai, a nebb helyzetét Most megra- dott vedtelen csaladtagokkal király és az ország ellense- 1—1 — —*— geinek minősülnek, s eszegadták az alkalmat, híveik szembeni általános erőszaélén siettek a kereszteshábo- koskodast, a fenyegetésekel rú zászlói alá. Megannyi gyülekezőhely közül Nagyvárad, Kalocsa, Székesfehérvár, Bács tartozott a fontosabbak közé, kost jelölte ki Dózsa György. rint járnak el velük. Mit válaszolhatott erre Dózsa? Indulni és maradni — egyaránt lehetetlen. Ha elindul az ország fegyveres erőilenére hadba indulók megcsonkítását, a toborzók meggyilkolását. Dózsa többször értesítette zott a iomosaooaK „ de ^TsJ^^T^ í^taöSuSö P Rá- miután intézkedést sürgető török^k ^adásul a jobbá a Pest határában levő Ra- kérésére hallgatás volt a gyokra böszült nemeik arválasz, erélyesebb levelet fo- ra használják bandériumaiNaponta több ezer önkéntes gaimaztatott Ambrus pap- kat( hogy feldúlják a védte 'J*~ Pal, a deákjával. E levélben ien' faivakat. Indulni tehát érkezett ide, s rövid időn belül negyvenezren népest felsorolta a tudomására ju tott eseteket, és nyomaték öngyilkosság. Ha pedig feloszlatja seregét, mint ahogy tették be a hatalmas tábort. — k^t TegR^.t az =g MttSS Egyedül Medgyaszal Meszá- törvénves vezetőitől eavút- „ g teltetele ros Lőrinc ceglédi plébános szolt, akkor ÍS pusztulás vár kétezer parasztot vezetett dériumok a Wrál i zsoldo_ reájuk, mert a széthulló ke Dózsa seregébe és megerke- sf)k £ végvóri katonák zése pillanatától [ontc»«e- csatlakozásáts az vezérkarában. 1 SÖSÍ kereszteshadjárathoz. reszteseket kényük-kedvük az önkéntes szerint kaszabolják le a nemesek. Május tizennegyedikén, va- Ebben a drámai helyzetsárnap érkezett meg a válasz ben hívta gyűlésre Dózsa az tek ki. felvilágosult deákok, Buda-várából a rákosi tá- egész tábort. Föltárta helyügyes iparosok egyaránt szí- borba. A panaszokra nem zetüket, és kérte katonáit, vesen siettek a táborba, tért ki sem a király, sem a hogy maradjanak együtt, foCsak a nagyurak és azok bíboros. Figyelmen kívül gadják el az általa kínált fegyveresei maradtak távol, hagyták a korábban meg- fegyelmet, mert most ez az Voltak ugyan nemesi bandé- ígért hadak csatlakozását is, egyetlen biztosíték a puszta riumok Pest. Nógrád, Hont ellenben felszólították Dó- életük és az ország megés Heves vármegyékben, de zsát: haladéktalanul szüntes- mentésére. se be a keresztesek további papok, kisnemesek sorai külföldi önkéntesekkel egészülezek sokat sejtető tartózkoMost derült kl, hogy rötábort, és késedelem nélkül vonuljon Dalmáciába, a tödással kerülték a gyülekező- toborozását, azonnal bontson 1 ... hegeket Egyelőre! " ^ néHánV M Aztán eleinte szórványé- ^k"ellen, I t- A A parancs lehetetlen Vf)l^ /juj/iytv, ij/uruőuit, sek durvasagairól. A fővezér tót rögtön átiátta a fővezér, deákok. Ujjongva fogadták nagy önuralomról tett tanú- Tanácskozott közvetlen kör- javaslatát, hűséget esküdtek A túlkapások nyezetével, vezértársaival, neki. Szent György napján a mennyire megszerették vezérüket a fölfegyverzett jobbágyok, kisnemesek, szegény papok, iparosok. bizonyságot. • • • megtorlása helyett a sereg Gergely öccsével és Mészá& . .... , , ros Lőrinc ceglédi plébanosfegyelmezésere, katonai oktatására fordította minden hercegérsektől kapta Dózsa a fővezéri kinevezést. Most sal. Gergely óvatosságra és a fölfegyverzett nép válaszerejét. Kora reggeltől késő de a többlek, főképp Mészáengedelemre Intette bátyját, totta vezérének. Ez a döntés estig tartott a kiképzés, szea kocka elvetését jelentette. Ahelyett, hogy Dózsa írásros Lőrinc úgy vélték, telje _ , .. . ... sen igaza van Dózsának, ban válaszolt volna a budamelyesen okította az alsóbb semmi sz(n aIatt sem szabaci vári hatalmasok ultimátuparancsnokokat, majd ellen- teljesíteni a király és a bí- mára, együtt tartotta táboőrizte munkájukat. Igen boros parancsát. Figyelmez- rát, és ezzel a tettével adgondosan osztotta be a leg- tetésül engedjenek némi ta meg a választ, célszerűbb harci alakzatok- mozgást a mindeddig szigo- Hadüzenet volt ez az orba a gyalogságot, a lovassá- rúan tartott csapatoknak, jen^Dózsa^éTa mö°élTso« hadd szerezzenek maguknak ' ' S°" élelmet a környékbeli nemegot, tüzérséget és a műsza ki csapatokat. Katonai képzettségéhez igazságos erély si kúriákon. Mivel a korés érett emberismeret sult. Erre vall többek tár- mányzat elmulasztotta a kö- seregről való gondoskodást, zött az is, hogy rendszerint a kiéhezett katonák éltek az azokból választotta kl az alkalommal és Dózsa engerakozó nép nem tett egyebet, mint elfogadta a reá kényszerített harcot. GERENCSÉR MIKLÓS Következik: KIÁLTVÁNY CEGLLDROL könyvében 1917. november pontosan megmondta, me1-éröl, az első halottak nap- lyik sírban ki nyugszik. „A járói: „Fedetlen fejjel hangtalanul a sírok Dobra-völgyi, várnai és moállunk lidi lakosok a várnai közséelőtt, gi tanácsnak és a molidi paszemünk révedezve tekint a pírgyár igazgatóságának seszomorú elmúlás előttünk gitségével a sírhantokat igen fekvő jeleire. Itt fekszik szépen rendbe hozták, köCsánki őrmester, Gál De meter káplár, ott Szabó Antal huszár gránáttalálattal, rülkeritették, és megfogad ták, hogy gondozni fogják, mint történeti emléket. Schneider János tizedes, Őszinte áldozatkészségük Kádár János huszár fejlő- megható és hálára kötelez. véssél. Bíró Ferenc huszár a Az elesett huszárok többsé2. századból (élt 20 évet!), ge Szeged és Hódmezövásáramott Kasnyik Mihály az 5. hely vidékéről való." századból, kit gránátroncso- Az Orvostörténeti Közlelás vitt az elmúlásba, Lo- ményekben megjelent a renmüller János huszár, Vígh János huszár, Szögi Zoltán, Juhász János, Dobrína András huszár, kik itt estek el n Dobra-völgyben, es mádezett kis temető fényképe is. Stanca Domokos még tolmácsolta a román lakosság kívánságát: „A Dobra-völgyi lakosok nagyon szeretsok, kik az Afinis hegytetőn nek, ha az ottan eltemetett a sűrű fenyveserdőben vannak eltemetve; Pap hadhuszárok hozzátartozói tu domást szereznének, hol nagy, Miletics Szvetozár vannak eltemetve rokonaik, zászlós, Tekler András hu- családtagjaik." Az Orvostörszár, Gyura Árpád, Sőreg János, Takács András szaténéit Közlemények szer kesztője mindehhez hozzátekaszvezető, Pitnik László, szi: „Köszönettel tartozunk Sípos János huszárok, Gál- dr. Stanca Domokos főorvos zó Lajos egészségügyi sza- úrnak leveléért, amely felkaszvezető, kit fejlövés vitt elevenítve egy orvos régaz elmúlásba, Harangozó múlt emlékeit, egyúttal a Kálmán, Oravecz Pál járőr- szomszéd népek kölcsönös Ambrus Ferenc, megbecsülését is szépen pélJános járőrvezető, dázza." Az Orvostörténeti Közlemények 1100 példányban jelenik meg, Szegedre ebből vezető, Nagsa Szabó Pál huszár, Reiter Mátyás tizedes fejlövéssel. Kovács János haslövéssel, biz halunk ? Amikor rogyadozó léptekkel, borostás és keserű arccal bejött az étterembe és egy aggastyán fáradtságával lerogyott asztalom mellé, csak néztem rá megdöbbenve. Nem akartam hinni a szememnek, hogy ő lenne Ágh Tihamér, a sikeres vállalatvezető? Ez az összetört ember lenne a miniszteri dicséretek, az élüzem címet kezéből ki sohasem adó sikerember? Aki itt most beszélni sem tud, csak könnyeit törölgeti? Megkérdeztem halkan, ahogy az ember gyászolóhoz szól: — Te vagy az, Tihamér? — Én vagyok — válaszolta, és kitört belőle a zokogás. — De hát, mi történt veled? Te szerencse fia, te csúcsszuper sikerigazgató? — Már nem vagyok az — válaszolta remegő hangon. — Ma reggel leváltottak ... Azt mondják, az elmúlt évben hibát hibára halmoztam, ós vezetésem alatt a cég a mélypontra süllyedt... — Nem értem. Több mint öt évig sziporkáztál! Hogyan lehetséges ez? Közel hajolt hozzám, bizalmába fogadott. — Nézd, pajtás. Tanultam az eseményekből. Sajnos már későn. Az ember mindig támaszkodjon a saját gondolataira, ösztöneire, és ne a máséra. — Nem értelek. — Várj, mindjárt megértesz! Hat éve neveztek ki a Lucaszéket Előállító Üzem vezetőjének. Már az első hetekben észrevettem, hogy az egyik osztályvzető, Csik Gergely, az ellenségem. Különben nem volt még ott olyan vezető, akinek Csik ne lett volna az ellensége. Egy ravasz, minden hájjal megkent intrikus, de igen jó eszű, pompásan kiismeri magát a vállalat dolgaiban, és igen jó a szeme. Nos, ez a Csik kezdte nekem nyomni a tanácsait. Minden ügyben biztosan számíthattam rá, mondom, remekül ért a dolgokhoz. Nekem nem volt más feladatom, mint az ő tanácsainak az ellenkezőjét tenni, és felvirágzott a cég, elismert ember lettem. — Azt akarod mondani, hogy végig úgy dolgoztál, hogy az ellenkezőjét tetted annak, amit tanácsolt? — Igen. Ügy bíztam benne, mint a testvéremben. Tudtam, hogy soha mást, mint rosszat, nem akar nekem. Nem Is akart. így aztán sikerült is nekem minden. — Akkor viszont miképpen lehetséges, hogy az utóbbi évben hibákat követtél ei? Tényleg hibáztál? — Igen, nem tagadom. Én is tudom, hogy így volt. — Talán Csik elkerült a cégtől? — Nem, ő most is ott van. — összevesztetek és többet nem adott tanácsot? — Nem. ö mindennap adta nekem a tanácsait. Egészen tegnapig. De én. hűlve, nem vettem észre, hogy egy éve — úgy látszik, rájött a titkomra — olyan tippeket és javaslatokat adott, ami valóban a cég és az én hasznomat, szolgálta. Én pedig változatlanul az ellenkezőjét tettem ... Ezen buktam meg! Látod, az ember már a gonoszságban sem bízhat meg — mondta, és búsan felsóhajtott. Ordas Nándor