Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-19 / 116. szám

PÉNTEK, 1972. MÁJUS 19. 3 Az 1972. évi Budapesti tást, felújítást, újrafestést Tegnap délután a Hungex­Nemzetközi Vásár kapunyi- nem igényel, használata elő- po vezérigazgatósága hivata­tas előtti első hivatalos ese- segíti az építőipar korszerű- los sajtótájékoztatón mu­ményét, a díjkiosztó ünnep- sítését, csökkeneti a tőkés tatta be a magyar és a kül­séget csütörtökön reggel tar- faimportot, nemzetközi szín- földi újságíróknak az idei tották a Gundel étteremben, vonalát tekintve egyenérté- Budapesti Nemzetközi Vá­A díjkiosztáson megjelent kű a legújabb szerkezeti sárt. dr. Bíró József külkereske- anyagprofilokkal. Mind szo- A ... . ... „ delmi miniszter és dr. Hor- cialista, mind tőkéspiacra _A vásárváros területéből gos Gyula kohó- és gépipari exportálható; Chinoin ,negf z®mecer a miniszter. A vendégeket a Gyógyszer- és Vegyészeti külföldi kiállítók rendelke­vásár házigazdája, Földes Termékek Gyára: Fundasol zesere> 57 e^fr negyzetmeter László, a Hungexpo vezér- 50 WP: Csepel Vas- és a magyar vállalatoké, igazgatója köszöntötte, majd Acélöntödék: Rába-Mann Az idei Budapesti Nemzet­a hagyományoknak megfej- motor öntöttvas forgattyús- közi Vásáron negyvenegy őr­lőén a vásárbizottság nevé- ház; Csőszerelőipari Válla- szág vesz részt. A múlt évi­ben Kelemen Lajos, a fő- lat: UNI-PA, univerzális nél háromszázzal több, ösz­városi tanács általános el- szerelőlap; Egyesült Izzó: szesen 1700 külföldi vállalat nókhelyettese adta át a dí- nagy nyomású nátriumiám- termékeit láthatják a szak­iakat. pa; Ganz Műszer Művek: emberek, a vásár vendégei. A szakértői zsűri vélemé- időjárástól függő fűtéssza- A hazai kiállítók száma: nye alapián a vásárdíj bi- hályozó központi fűtéshez; 1159. A BNV legnagyobb ki­zottság 12 terméknek, illet- Hazai fésűsfonó és Szövő- állítója a Szovjetunió. A ve azok előállítóinak ítélte f>VaT: raszter fesusgyapju- második legnagyobb külföl­oda Budapest főváros nagy- szövet; Hiradótechnikai Vál- di kiállító is szocialista or­díját Ezenkívül elismerés- lalat: antennaerősítő család; szág: Lengyelország, képpen 80 terméknek adták ^us Karosszéria- es Jar- tárgyalások zavartalan át a Budapesti Nemzetközi = lebonyoZséért a szakmai Vásár 1972 díjat. városi autóbusz; Pamuttextil Művek: pafix, ragasztós köz­napok délelőttjein 10—14 Budapest főváros nagydí- bélés anyag; ' Szerszámgép- óra a nagyközönséget ját a következő üzemek, il- ipari Müvek Eszterga Gép- ne™ fogadja,a ^sar. Ekkor letve termékek kapták meg: gyarű; EV 630_02 szerszám- ^^ővef feh^vás^­Borsodi Vegyikombinat: vezérlésű szerszámcsörlős város területére lépni. A porplast műanyag ajtó: új táresaeszterga; VBKM Elek- szakmai napok programja: összetételű, pvc-granulatum- ^^ Gyára; AX_70 típu. május 22, hétfő: szerszám­tó1 akeS"estéH,°rSaan burkolári sú panoráma elektromos tűz- gépipar, járműipar, garázs­munkák után is. Karban tar- hely. Somogyi Károlyné felvétele A Budapesti Nemzetközi Vásár szovjet pavilonjában ál­lítják ki a BNV szenzációját, a Lunahod—1-et. Képünkön: a holdjármű pontos mása. ipar. kőolaj- és gázipar: má­jus 23, kedd: műszeripar és számító- és irodagépgyártás, híradástechnika, erősáramú ipar és automatika; május 24, szerda: építő- és útépítő gépek, építőipar, légtechni­kai berendezések és klíma­berendezések; május 25, csü­törtök: mezőgazdasági, élel­miszeripari, továbbá vegy­ipari gépek és termékek, csomagológépek, textil- és könnyűipari gépek, termé­kek; május 26. péntek: fo­gyasztási cikkek, kohászati és bányaipari gépek és ter­mékek, valamint anyagmoz­gatási és raktározási eszkö­zök. Fontos tudnivaló, hogy a vásár naponta délelőtt 10 órától este 8 óráig lesz nyitva, de a pavilonok egy órával hamarabb: este 7-kor zárnak. A belépőjegyek ára az idén is 10 forint a fel­nőtteknek és 5 forint a gye­rekeknek. A Hungexpo az idei BNV-n egymillió belföl­di és hatezer külföldi láto­gatóra, üzletemberre számít, s 350 hazai és külföldi új­ságírót fogad. II gép számol Párbeszéd: — Elgépiese- központ igazgatója egy fia­dünk teljesen. — A gépeket tal, nagy tudású matemati­is az ember találja ki, s a kus. Ö maga is, meg a gép­gép csak akkor működik, ha sor is mély benyomást tett az ember működteti. — Az rám. Mintha a jövő szele igaz, de a mai elektronikus csapott volna meg. A be­masinák önmagukat képesek szélgetés közben aztán kide­irányítani. Nem kell ahhoz rült, hogy nem is annyira a ember. — A gép az gép. — jövő, hanem a mai valóság Jó, jó, kérem, de ismeri azt látható abban az épületben, a mondást, hogy amelyik mivel mi magyarok egy kis­szervünket nem használjuk, sé el is maradtunk ebben a az elsatnyul. Ugye rágni se nagy elektronikus fejlődés­rágunk, s fogak nélkül tá- ben. vozunk a világból. Mi lesz, örültem, hogy ott, a leg­ha az agyunkat se használ- modernebb — hazai tulaj­juk gondolkodásra, mivel donban levő — elektronikus majd az okos gépiek ezt is megteszik helyettünk? A szellemünk is elsatnyul? Nem folyta­JÖVÖ JELENBEN a beszélgetést. Különben nem úgy találtam ki. Nem­régiben hallottam a vonaton, az első osztályú fülkében. Elgondolkodtam magam is ezeken a megjegyzéseken. Nem is tudom melyik em­bernek van igaza? Annak-e, aki félti az embert az agyát is helyettesítő géptől, vagy annak, aki a gépet semmilyen körülmények kö­zött nem ismeri el olyasva­laminek, mely valamikor az számítógép mellett milyen nagy elismeréssel emlegették Szegedet, Kalmár professzor intézetét. Szóba került köz­^ _ ben a Számítástechnikai és tom' to- Ügyvitelszervezési Vállalat, vább ezt melynek hat telepe van vi­déki városokban, köztük Sze­geden is. Lássuk hát, mi­lyen is ez az kis előretolt bástya az elektronikus szá­mítógépiek világában. TÖBBRE LENNE KÉPES Ez csak felde­rítő őr­járat, igazgató Mészáros László szabadkozik, hogy nehéz er ről a szegedi telepről úgy beszélni, hogy munkájuk ember "fölé "kerekedik." Majd eredménye azonnal „látha­meglátja, aki megéri. tová" váljék. Hat esztende­je dolgoznak Holerit lyuk­Mindenesetre rám az kártyarendszerű gépekkel, s utóbbi időben egyetlen tech- csak nemrégiben kaptak egy nikai berendezés tett ko- BULL-GAMMA—15 jelű moly hatást, mégpedig az elektronikus számítógépiét. Országos Tervhivatal szá- amely e masinák között a mítástechnikai központjá­ban Budapesten, az Angol utcában. Ott helyezték üzem­be azt a nagy teljesítmé­nyű számítógépet, amelyet a tavalyi nemzetközi vásáron mutattak be az angolok. A Meglátta és megállt. Mintha számított volna rá, mintha emlékezett volna arra, hogy néhány évvel ezelőtt — amikor még srác volt — ő is szere­tett a meredek utcákon biciklivel le­robogni. Pedig nem elnézőek a fin­nek a gyerekekkel szemben, csak böl­csen tudják, hogy nem lehet őket felnőtt mércével mérni. Mindennapi pedagógiájuk: a gyerekekkel — mi­után a mi gyerekeink — nem harcol­ni kell, hanem együtt kell velük élni. Ezt a bölcs magatartást különben másutt is tapasztaltam. A serdültebb ifjúság hosszú hajú. Miután csaknem mindenkinek hosszú a haja, ez sen­kinek sem tűnik fel. Kampányt sem indítanak az iskolaigazgatók a hosz­szú haj ellen, aminthogy a diákok sem indítanak kampányt az igazga­tó és kortársai egyhangú, sötét színű ruházata ellen. Az idősebbek ilyenek, a fiatalok meg olyanok, életkori sa­játosságok ellen nem harcolunk — gondolják. A finn ember nehezebben oldódik fel, kevésbé igényli a társaságot, mint mi, ezzel szemben a rátartozó vagy vállalt feladatát pontosan és korrekt módon teljesíti. A postáskisasszony, a kalauz, a pincér, a pénztáros nem sértődik meg, ha megkérdezik, hogy ezt és ezt az ügyet hogyan s mi mó­don lehetne elintézni. Válaszol és in­tézkedik, mert természetesnek tartja, hogy feladata — szolgálat az ablak vagy a pult másik felén állónak, vagy a vendégnek, nem pedig az ablaknak, pultnak, asztalnak. Csendes, keveset beszélő nép a finn — szűrtem le kétheti tartózkodás után. Mígnem elkövetkezett május el­sejének — ahogy ott nevezik, Vappu­nak — az előestéje. (Az ünnep a ne­vét — germán jövevényszó a finnben — Valpurgiszról, egy régen volt an­golszász királyleányról és szentről kapta, és az ünnep maga egy meg­keresztényesített pogány tavaszün­nep.) Május elseje ott is a munkás­ság és a munka ünnepe, együtt ülik a tavaszünneppel. Valamelyest a tni szilveszterünkre emlékeztet az a vi­dám tombolás, ami ezen az estén el­kezdődik, és tart másnap éjfélig. Az emberek az utcákon tolonganak, kur­jongatnak, trombitálnak, konfettiket, később már üres pálinkásüvegeket dobálnak (de, hogy a pálinkát hon­nan szerezték előzőleg, az rejtély, mert április közepe óta az alkoholel­árusítók sztrájkja miatt hivatalosan nem lehetett — sört kivéve — alko­holhoz jutni.) Férfiakon, olykor nő­kön is, fehér színű, simlis diáitsapka, némelyiken bojt. A tömeg éjfél felé a tengerpartra tódul, ugyanis régi diákszokás, hogy éjfélkor a diákok „megsapkázzák" a piactér szélén álló szökőkút fő figuráját, egy bronzba­öntött csupasz és csinos hölgyet. Igen ám, de a vállalkozó kedvű férfiúnak előbb át kell gázolnia a szökőkút me­dencéjén (a levegő hőmérséklete plusz 6 fok), aztán felkapaszkodni a szobor talapzatára, majd följebb, s mire fel­ér, a ruhája csurom víz. A sapka he­lyére kerülését éppen ezért óriási üdv­rivalgás követi. A következő legény már jégeralsóban indul útnak, hogy a sapkát lehozza, őt is megéljenzik. S aztán ismét felkerül a sapka a hölgy fejére, ezúttal egy alsónadrágos fia­talember jóvoltából. Végül fürtökben lógnak már a szobrokon, most már mindenki ordít, a lentiek és a fentiek is. A sapka egyelőre sehol, de kit ér­dekel a sapka, amikor azt csak néhá­nyan tehetik fel vagy vehetik le, hi­szen itt mindenki szerepelni akar, mindenki ordítani akar — s mivel ennek akadálya nincs, a hangzavar felerősödik. S MOST HADD GYŐZZEM MEG a „iózan és megfontolt" olvasót arról, hogy ez ennek ellenére nem felelőtlen fiatalok huligánkodása, féktelen ga­rázdálkodása Vége a nyomasztó tél­nek, hidegnek, sötétségnek, az efölötti öröm elementáris megnyilvánulása ez, és semmi több. Hiszen bármilyen szorgalmasak, szívósak és fegyelme­zettek északi rokonaink, bármilyen jó­létet is sikerült ott teremteniük, a napfényt és a meleget semmilyen igyekezettel sem tudják előteremteni, meg kell várniuk, amíg a természet meghozza nekik azt a nyúlfarknyi kis nyarat. Hát ennek örülnek ők oly na­gyon. Ne irigyeljük tőlük, nálunk sokkal jobb az időjárás. SIMONCSICS PÉTER kisebbek csoportjába tarto­zik, s ha a generációs vi­szonylatukat is tekintetbe vesszük, akkor is a máso­dik generációba sorolhatjuk. Eszembe jutott a pesti cég igazgatója, amikor arról cse­vegtünk, hogy helyes-e a számítógép kifejezés. A szakember nemigen helye­selte, bár megjegyezte, hogy a nyelvészek feladata ezen vitatkozni. Ő egyszerűen ab­ból indult ki, hogy a gép az számol és nem számító, mint az emberek némelyiket. Persze nem ez a lényeg. A szegedi telepen, amely a kábelgyár Huszár utcai épü­letének egyik szárnyában helyezkedik el, elsősorban ügyviteli feldolgozás törté­nik, bár az új elektronikus gép sokkal többre lenne ké­pes. Az igazgató így magya­rázza: — Komoly információt adhatna a vezetésnek, rész­leteket tárhat fel a termelés kapcsolatairól. Ami munka jelenleg komolyabbnak szá­mít nálunk, az a kábelgyár rendelésállományának a fel­dolgozása, valamint a DÉLÉP sorrendprogramjának a fel­dolgozásában való közremű­ködés, amelyet különben az egyetem végez. Az ügyviteli feldolgozás sorrendje így alakul: befut­nak az adatok a vállalatok­tól. s bizonylatok alapján lyukkártyára teszik át a be­küldött adatokat, majd be­táplálják a gépekbe, feldol­gozzák, és megkapják az eredményt. Kissé mechani­kusnak tűnik a munkavég­zés. Kártyák, papírlapok, -számok, jelek, számok és jelek, csupán az elektronikus gép üt le betűket, mondato­kat. A terem ajtaja mellett lyukasztógépen dolgozik Csorna Éva. Amint „betáp­lál" egy köteg kártyát, szá­mokat igazgat a gépen és megnyom egy gombot. A gép villámgyorsan rendezge­ti a szürke cédulákat. Kér­dem a kislányt: — Nem fá­rasztó és unalmas ez az egy­forma mechanikus munks? — Nem, szeretem. — Köny­nyen megtanulta? — Én igen. — Mennyi az iskolai végzettsége? — Nyolc álta­lános. — S mennyi a fize­tése? — Két év után 1100 forint havonta. — Kevés. — Nagyon kevés. Az igazgató is panaszko­dik, hogy náluk viszonylag alacsonyak a fizetések, s ezért nehezen kapnak ügyes, ráttermett, érettségizett fia­talokat. A kezdőknek nem tudnak többet fizetni 1000— 1100 forintnál. Később emel­kednek a jövedelmek, de sajnos nem számottevően. A nomenklatúrában van a hi­ba, alacsony a besorolásuk. Pedig nem is olyan egysze­rű ez a munka. Ügy vélem, legalább olyan fárasztó, mint a gépírónőké, s igen komoly figyelmet, koncent­rálást igényel. VAGY VEZETŐ VAGY MŰSZE­RÉSZ A szá­mi tás­techni­kai cég szegedi telepén kél műszak­ban dolgoznak. A gépiek mellett alig látni férfit, ha sürög-forog is ott férfi­ember, az vagy vezető, vagy műszerész. Minden masina kattog, szortírozza a kártyá­kat. kopogja a számokat. Csúcsidőszak van. Az ügyvi­telnél, különösen a bérek ki­számításánál kétszer „tető­zik" a gépek munkája. Ilyen­kor teljes a leterheltség. Kü­lönben volna szabad kapaci­tás, de csak a csúcson kívü­li napokon. A szegedi telep 25 helybeli és környékbeli vállalattal áll szerződéses kapcsolatban, s új ügyfele­ket nem is tudnak fogadni. Nézegetem az elektronikus gépet. Külsőre nem mutat semmit. Szépen beborították, nem látni az ezer számra kanyargó vékony vezetéke­ket. Kérdem az igazgatót, hogy kik irányítják, kik szervezik a gépi adatfeldol­gozást. Válasz: — Szakembe­rek. A partnereknek kelle­ne erőteljesebben lépni, hogy felismerjék és alkal­mazzák a számítógépeket munkájukban. Beszédtéma: az egész do­log csupán divat, az okos emberek „játéka". Az igaz­gató mosolyog: Nem divat, és nem is játék, egyáltalán nem az. Az információkra egyre nagyobb mennyiség­ben szükség van. Manuális munkával ezt nem lehet megoldani, csak a gép segít. A gazdálkodás hatékonysá­gához, a döntésekhez gyors és pontos adatokra van szükség. Különben egyetlen vállalat sem dolgoztat fel olyasmit, melyre ne lenne égetően szüksége. Gazdagh István átadták a BNV díjait Ma nyílik a vásár

Next

/
Oldalképek
Tartalom