Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

VASÁRNAP, 1972. ÁPRILIS 2. I IN III Illll 1 a MEGRAJZOLT VALÓSÁG \ BBEl szeptember 23-án Brjuhov százados és Mak• szimov főhadnagy vezetésével Battonya térségében magyar földre gördültek az első szovjet páncélosok. A 18. önálló harckocsi-hadtesthez tartoztak. Az egyetlen olvan szovjet egységhez. amelynek katonái az első naptól az utolsóig részt vettek a magyarországi harcokban. Három nappal később felszabadult Makó, elsőként a magyar városok közül. Az azt követő néhány napról így írt Malinovszkij marsall, a 2. Ukrán Front parancsnoka Budapest, Bécs, Prága cimű könyvében: „Az élet Makón gyorsan viszszazökkent a kerékvágásba és ehhez nagy mértékben hozzájárultak a szovjet csapatok. Katonáink kijavították a hitleristák által felrobbantott Maros-hidat, amely összekötötte a várost a környező falvakkal. Lényeges segítséget nyújtottak a három konzervgyár helyreállításához is. A gyárak igazgatását a munkásgyűléseken megválasztott bízottságok intézték ... A város körül elterülő földeken újra megindultak a félbehagyott öszi mezőgazdasági munkák .. . Íme egy kis város. Makó. ahonnan lényegében elkezdődött Magyarország felszabadítása, már a hátunk mögött maradt. A lakosság meleg szeretettel búcsúzott el a szovjet harcosoktól, akik kivívták a tiszteletet önzetlen magatartásukkal, segítségükkel. Mindenféle jóval kínálták őket. természetesen hagymával is. A lakosság hálás volt a harcosoknak azért is. mert megmentették a pusztulástól a város közelében levő Árpád-kori ősi templomot." De ez még mindig csak a kezdet volt. 1944. október 6-án indult meg a debreceni hadművelet és nem egészen egyhónapos kemény" harc után a Tiszántúl szabad volt. Megkezdődhetett a harc Budapest elfoglalásáért. Sztyemenko tábornok memoárjában részletesen tárgyalja, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük a szovjet harcosoknak. „A debreceni hadművelet után csapataink támadása már közvetlenül a Budapest körzetében védelemre berendezkedett német és magyar csapatok ellen irányullak .. . Ügy tűnhetne, hogy nagy erőfölényünk volt. De az ellenség ide dobta át tartalékait Németországból. Olaszországból, a Balkánról, sőt még a nyugati frontról is. Felkészültünk rá, hogy a német fasiszta csapatok száma növekedni fog és Magyarország kegyetlen harcok színhelyévé válik. A vezérkarban alaposan tanulmányoztuk a budapesti ostromban résztvevő szovjet katonák tevékenységének várható jellegét és ennek sajátosságait. Elgondolásunk lényege igy foglalható össze: megkerülni a varost északról és délről, míg a frontális támadásra csak minimális erőket koncentrálni. A hadmüvelet komoly, hosszú előkészítést igényelt annál is inkább, mert beköszönfött a borongós öszi idő, szakadatlanul esett. Repülőgépeink csak ritkán tudtak felszállni, az ágyúkat gyakran kellett kézzel tolni. A felázott utakon megrekedt fnindenféle szállítmány ... A harcok rendÚj tarján i iskola Tarjáni orvosi renáefő r Boches János BATTONYÁTÓL EGÉSZ ORSZÁGIG Hyitrai József Erő-vadító konok hidegben Budát figyelte szálkereszten Horgas kezében lapuit a puska Hogyan tovább már megtanulta Alom-napokat hozni jöHek Virág-levegőt meggyötörtnek Szabadulást a szolgalétre Örök idők becsületérc Hogy gyönyörködünk e rajzokban, érthető, hiszen szépek, nagyon szépek. És ahogy épül, gazdagodik Szeged, egyre több ólt közülük testet. Betonban, üvegben . és féjnben, egyszóval úgy, ahogyan megálmodta a ter-' vező, és ahogyan álmodjuk mi is. vele együtt, a palotákat. E rajzok másainak némelyike is már épül. másikuk pedig csak a gyakorta emlegetett varázsige, az építőipari kapacitas miatt várat magára. Tarjánban is mintha utolérnénk végre — ha lassacskán is — önmagunkat. A harmadik ütemben már épül az orvosi rendelő és a gyógyszertár. Talán az ugyanitt építendő 16 .tantermes általános iskola és a bevásárlóközpont sem áll meszsze a megvalósulástól. Épül már a Tolbuhin sugárút 84. alatt a 14 tantermes iparitanuló-iskola is. Valószínűleg arra sem kell 1 — hatalmas robbanás kábított el minket. A gépkocsi a levegőbe repült. Az utcát fekete füstgomolyagok töltötték meg és égésszag terjengett. A gépkocsit az emberekkel együtt egy gépágyú lövedéke rombolta szét. A műút ,ezen a szakaszon lángba'borult. Azonnal Lipszkijre kiáltottam: Petya! Mentsd a századost! Lipszkij a kocsihoz futott és ott elesett. Ügy tűnt, megsebesült. Odafutottam hozzá és megláttam a halántékán vékony csíkban lefutó vért. Már halott volt!... Tüzet nyitottak ránk. Ezalatt a gépkocsi felől csendesen nyöszörögve kúszott felém a súlyosan sebesült Kuznyecov hadnagy. Megragadtam'és az első útbaeső sarokház ablakmélyedéséig vittem. .. Majd kézzel jelt adtam egységeinknek, nyissanak tüzet. A hitleristák észrevették, hogy a földön kúszunk és utánunk eredtek ... Céppisztolyosaink futottak segítségünkre. Tüzet nyitottak és gránátokat dobtak az utánunk lopakodó németekre. Kúszva érkeztünk csapatainkhoz . .. A sebesült Kuznyecovot kórházba küldtük. Okvetlenül viszsza kellett hoznunk megölt bajtársainkat is. A százados holtteste 20 méterre feküdt az ellenség peremvonalától, a gépkocsivezetőé még közelebb. A feladat végrehajtását, Nazarkov felderítő csoportjára bíztam. A sötétség beálltával a felderítők állandóan tűzben, életüket kockáztatva közelítettek az utcán és csak december 30-án reggel 4 órakor sikerült kihozniuk a százados holttestét. A megölt gépkocsivezetőt a fasiszták átvitték magukhoz. — Átkutatták a századost? — kérdeztem. — Igen. A csomag, amelyet a felső zsebéből vettünk ki. Semmi más nem volt nála. A borítékot vastagon lepte be a vér. Benne volt a bekerített csapatoknak és parancsnokságnak szóló ultimátum." A válasz nem késett. A szovjet harcosok rettenetes dühvel és elszántsággal indították meg az ostromot, amely másfél hónapig tartott. Budapest felszabadítása után már az sem segíthetett a németeken, hogy megmaradt páncélos elit alakulataik egy részét Magyarországra vezényelték, így Varsó alól a 4. SS páncéloshadosztályt, a nyugati frontról pedig az ardenneki tártiadást . végrehajtó „Hitler Adolf testőrsége" elnevezésű 6. SS páncéloshadsereget. Huszonhét évvel ezelőtt 1945. április 4-én a Szovjet Tájékoztatási Iroda szűkszavú jelentésben adta hírül a világnak: „A március 16.—április 4. közötti időben végrehajtott előretöréssel a 2. és 1. Ukrán Front csapatai befejezték Magyarország egész területének felszabadítását a német megszálloktol." ZALAI ISTVÁN András MÁR MEGTANULTA.;: sokáig várni, hogy hozzálássanak Újszegeden a régebbi és az új kollégium között — a JATE hatezer adagos konyhájának és ezerszemélyes éttermének alapozásához. Ugyancsak közelinek tűnik a tanárképző főiskola 450 személyes lánykollégiuma építkezésének megkezdése az Április 4. útja és a Liliom utca környékén. A rajzokat a Szegedi Tervező Vállalat munkatársai készitet.ték. kívül súlyosak voltak, az eredmények pedig jelentéktelenek. A parancsnokok idegeskedtek. A mindig rendíthetetlen nyugalmú Rogyion Jakovlevics Malinovszkijt is néha cserbenhagyta a lelki egyensúlya. Emléskszem egy ilyen esetre. I. M. Managarov tábornok, az 53. hadsereg parancsnoka azzal a kéréssel fordult Malinovszkijhoz, hogy segítse ki a hadsereget pótlólagos vontató eszközökkel, mivel az állandó esőzés következtében felázott utakon gyakran elakadtak a szállítmányok, A frontparancsnok röviden és mérgesen válaszolt: „Szerezzen vontatókat az ellenségnél." De sem a német fasiszták és magyar, csatlósaik ellenállása, sem pedig a természeti körülmények nem akadályozhatták meg, hogy decemberben bezáruljon Budapest körül a 2. és a 3. Ukrán Front ostromgyűrűje. És ekkor a II. világháborús náci gaztettek bünlajstroma egy újabb fejezettel bővült. A tények ismertek. 1944. december 29-én Malinovszkij és Jolbuhin marsall közös ultimátumban szólította fel a fővárosban levő német es magyar csapatok parancsnokát, tegye le a fegyvert, kímélje meg csapatait és a várost a felesleges, értelmetlen pusztulástól. A válasz: Steinmdtz és Osztyapenko kapitányok, a parlamenterek legyilkolása. N. A. Nyecseporuk, a 66. gárda-lövészhadosztály helyettes törzsfőnöke, aki Steinmetz útjának megszervezeséért felelt, a szemtanú hitelességével számol b® a hallatlan bűncselekményről. „En már tudtam, hogy hadosztályunk térségében a Vecsés —Pestszentlörincz—Kispest műúton fognak haladni a parlamenterek. Megismételtem a parancsot. Kuznyecov ezredes átnyújtotta Steinmetznek a lepecsételt borítékot, amelyben az ultimátum volt. Sok sikert kívánt. Steinmetz a gépkocsi mellett állt, én pedig felderítőimmel jól megerősítettem a két nagy fehér zászlót, az egyiket hátul, a másikat elöl — a kocsi porvédö üvegénél. A-tón L ipszkij felderítővel együtt beültem az első — ismertetőjel nélküli — gépkocsiba. Elindultunk a peremvonal mentén. 200 méternyire mögöttünk haladt a két fehér zászlóval felszerelt gépkocsi. Benne a parlamenterek. Miután áthaladtunk csapataink hadrendjén, Lipszkijjel együtt kiugro{tunk és a gépkocsit visszaküldtük. Nagy. ritka pelyhekben esett a hó. Hátrafordultam és megláttam a parlamenterek gépkocsiját, amely valami miatt lassított és egy kicsit lemaradt. 25— 30 méternyire az ellenség peremvonalától kimentem a műút bal oldalán levő útpadkára, a németek felé néztem es megmutattam Steinmetznek az utat. — Előre! — mondtam. Steinmetz felemelte a kezét és bólintott. A óba fi a pillanatban