Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

Üdvözlet a szovjet testvérmegyei! Április 4-e alkalmából Győri Imrének, az MSZMP KB tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának és dr. Komócsin Mihálynak. a megyei tanács elnökének küldött üdvözlőtáviratban köszöntötte Csongrád megye dolgozóit az odesszai testvérmegye lakossága nevében P. Kozir, az Ukrán KP Odessza Területi Bizottságának első titkára és V. Pahogyin, az Odessza Területi Tanács elnöke. A távirat szövege a következő: „Kedves Elvtársak! Az Ukrán KP Odessza Területi Bizottsága és az Odessza Területi Tanács V. B. területünk munkásai, kolhozparasztjai és alkalmazottai nevében szeretettel köszönti Önöket és a testvéri . Csongrád megye valamennyi dolgozóját nemzeti ünnepük, Magyarországnak a fasiszta hódítók uralma alóli felszabadulása évfordulója alkalmából. A Lenin-renddel kitüntetett Odessza Terület dolgozói szívből örülnek mindazon eredményeknek, amelyeket a testvéri Csongrád megye dolgozó népe ért el a népgazdaság, a tudomány és a kultúra valamennyi területén; s örülnek dolgozóink a két terület, illetve a megye vállalatai és szervezetei között évről évre erősbödő baráti kapcsolatoknak, amelyek lehetővé teszik, hogy jobban megismerkedjünk egymás életével, munkájának tapasztalataival. Kívánunk önöknek, drága elvtársaink, további sikereket az MSZMP X. Kongresszusa határozatainak valóraváltásában. Éljen a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság!" » Éljen április 4., hazánk felszabadulásának ünnepe! m&G PROLEYÁftfAÍ, EGYES ŰLJETEKS 62 szar. ŰELUAGYAR0RSZA6 J írta: Ágoston József A

magyar szabadság születésnapja, 1945. április negyedike. Ez a nap egyben a fasizmus magyar szálláscsinálóinak halálát, a hitleri fasizmus ki- és megveretését is jelenti. Április 4. a Szovjetunió Vörös Hadserege győzelmes előrehaladásának jelzőköve, egy ósdi rend agonizálása, és egy új hatalmi, politikai viszony megszületésének ragyogó dátuma. Erre az időre megtisztult országunk területe. Népünk osztályküzdelmeinek gerincvonalában évszázadokon át a szabadság, a nemzeti függetlenség állt. Ez jutott diadalra egy nagy nép önvédekezésében és győzelmében a II. világháború végén, amikor a. szovjet nép katonafiai megteremtették a népszabadság kiküzdésének lehetőségét munkásosztályunk, népünk számára. Ezért ez a dátum egyben a két nép egymásratalálásának és az egyazon típusú hatalom megteremtésének kezdte is. Ez a tavasz egy történelmi időszak végét, és egy új történelmi szakasz kezdetét jelzi hazánk számára. Minél messzebb jutunk 1945 áprilisától, annál fenségesebb és kézzelfoghatóbb e hatalmi sorsforduló a dolgozó ember számára. Á%>rilis új hazát, új otthoni teremtő kezdet volt, amely mélyen gyökerezik küzdelmes múltunkban. Talán ezért vártuk olyan nagyon, és ezért szerettük meg olyan hamar. Életünk formája, tartalma és értelme lett egyszerre oly természetességgel, hogy ezután nem tudunk, és nem akarunk nélküle élni. Véle és általa fészkünk, otthonunk is lett szülőföldünk. Szolid külsőségek között, de táguló értelemmel és erősödő hazaszeretettel köszöntjük a testet öltött szabadság születését. Aki a felszabaduláskor született — az most 27 éves. Férfikor ez. Olyan, amely mögött már van múlt, sikerek és önemésztő tapasztalás, magabízó éá mindent, vállaló előretekintés. Szabadságunk bölcsőjénél ott álltak más népek harcosai, így ez a szabadság születésénél fogva közös, nemzetközi. Ezért az ünneplésben sem vagyunk egyedül. Velünk örülnek barátaink. A szkeptikusok fejüket csóválva figyelitek, ellenségeink átkai meg nem érnek fel hozzánk. A szabadság lehetőségét nem kaptuk ingyen. Nehéz küzdelem van mögöttünk. Még tévedéseinkért is drágán fizettünk. A szabadság — úgy tűnik — vérben és szenvedések közepette születik. 1514, 1703, 1848, 1919, valamint 1945 áprilisának küzdelmei között az a történelmi különbség, hogy ez utóbbi győztes maradt, azóta is erősödik, s így belső megszilárdulásánál és külső, katonai szövetségi rendszerénél fogva immár lebirhatatlan. Április mint a szabadság egyetemes ünnepe, magába olvasztja, egyesíti öszszes korábbi nemzeti ünnepeinket. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert volt idő amikor március zászlajának leple alatt támadtak a szocializmus ellenerői 1945 áprilisa, és annak öszszes eredményei ellen. Be kell látni, hogy a legsajátosabb magyar ünneppé lett április 4. Ennek legfőbb oka, hogy csak általa van bármely más nemzeti ünnep, mert. minden haladás kiindulópontjává lett. Ellene támadni annyi, mint elvetni mindent, ami progresszív, ami nemzeti és magyar; mint szembe kerülni népünk útjával, barátainkkal. Nem lehet áprilist tagadva vallani márciust, mert ez utóbbi csak áprilissal jutott diadalra. 1945 áprilisának egyik néptörténeti jelentősége abban van, hogy azóta is tartó forradalmi folyamat kezdődött el, amely — nem kétséges, hogy az alapok lerakása után — a szocializmus teljes győzelméhez vezet. A másik, hogy ez a forradalom nem egyedüli, nem magára hagyatott, hanem szerves tartozéka a proletár forradalom internaciandlista folyamatának. Csak ez a közös, ez a nemzetközi együvé tartozás tette lehetővé, hogy a legújabb kor proletár szülöttei ma már világrendszert alkotnak, amelyben a forradalmi életerő keresztül-kasul áramlik, egymást táplálva eszmékkel, anyagiakkal és tapasztalásokkal. Mind többen megértik, hogy nincs magyar szabadság és függetlenség önmagában, és egyedül, csak a népek testvéri közösségében. Áprilissal eljött népünk nagy nemzeti és erkölcsi pillanata: átléptünk a legújabb kor kapuján. Történelmi megérkezés volt ez. Évszázadok népóhaja megvalósult. De nem illik a kapuban sokáig ácsorogni. Sietnünk kellett. Történelmi elmaradásbán, hátrányban völtunk, és egycsapásra az élenjárók közé kerültünk. Éppen ezért április történelmi horderejét (sok-sok tényező mellett) mindenekelőtt az adja, hogy hazánk a legmodernebb társadalmi, gazdasági formáció, a szocializmus rendjének országa lett. Igen. Modern ország lettünk, a legemberibb, a leghaladóbb társadalmi rend, a szocializmus hazája. Még akkor is igaz ez, ha néhány burzsoá ország anyagi gazdagsága ma még a miénknél nagyobb. A forradalmár nagv tudós, Lukács György ezt úgy fogalmazta meg, hogy a legrosszabb szocializmus is ezerszer többet ér a legjobb kapitalizmusnál. Természetesen mi a legjobb szocializmusért küzdünk, amely otthonos minden alkotó ember számára. M

odern, szocialista ország lettünk, mert új, forradalmi osztály, a munkásosztály hatalma valósul meg élcsapatának szervezett erejével. Modern ország vagyunk, mert a társadalom anyagi eszközei, forrásai és a termelés produktuma közkinccsé válnak, mert a rend vezérlő eszméje korunk legforradalmibb világnézete: a marxizmus —leninizmus. Ezt a tudományos eszmerendszert immár évszázada bírálják, ócsárolják ellenfelei, de jobbal, emberibbet, követendőbbet nem tudtak helyette adni. A modern szocializmus korunk forradalmi erőinek nagy vívmánya: eszmei együvé tartozás, gazdasági segítségnyújtás, a katonai erőink egyesítése, s mindez az egyenlőség, a szabadság, a testvériség jegyében — az ember nevében. Modern és haladó ez a rend, mert leküzdhetetlen vágy él bennünk a szépre, a jóra, a még több elérésére —, a szabadság nevében. Mert milyen, ha nem gyönyörű az, ahogyan kikényszerítjük a természetből az ötéves terveket, az új gyárnegyedeket és lakótelepeket. Megreformáltuk, gyorsabban mozdurlóvá tettük a gazdaságirányítás rendszerét. Keressük az állami oktatás továbbfejlesztésének ésszerű útjait, mert e gyors fejlődésű haza korszerű nemzedkét szeretnők felnevelni. Tágulnak a szocializmust építő ember szabadságjogai gyakorlásának lehetőségei, vállalva a X. pártkongresszusnak a szocializmus építését meggyorsító nemzeti programját. A leghaladóbb a szocializmus azért is, mert hajtóereje az emberi érdek, az állandó felfelé ívelés, az újat akarás, a teremteni vágyás, a mind tökéletesebbé lenni. Ez a szocializmus életerejének forrása, mert csak ebben a folytonos önmegújító mozgásállapotban képes és tud fennmaradni, továbbfejlődni. Ez — öntörvény, a történelem alkotó áramlása és a kor megmásíthatatlan követelménye, amely azt jelzi, hogy szép az eddig befutott út, mert több, mint reményteljes elindulás. S

a modern szocializmusban megtalálja emberi és hazafiúi céljait a munkással együtt a föld és a tudomány művelője egyaránt. Ez a testvéri egymásratalálás is csak a szocializmus sajátja. Az egvik legfőbb törekvésünk éppen az. hogy az osztályok és rétegek közötti érdekkülönbségek politikánk gyakorlása közben feloldódjanak, és ne vezessenek konfliktusokhoz. A dolgozó osztályok együtthaladásának ezt a szellemét igyekszünk kivetíteni hazánk nemzetközi kapcsolataira. Április fénye ragyogja be utunkat, életünket! De jól tudjuk, hogy utunk fényének árnyai is vannak. Legfőbb törekvésünk, hogy csak a szabadság fénye világítson a küzdő ember számára. Szabadságunk születése