Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-12 / 85. szám

SZERDA, 1972. ÁPRILIS lft. Szegedi emlékek Bemutatkozás űzve Iskola életközeiben Ladomerszky Margit így írta le megismerkedését Juhász Gyulával: „1926. január 18-ra meghívót kaptam egy bankettre... Kissé zavarban voltam, elhelyezkedtem — majd a nagy-nagy asztal közepe táján szólásra emelkedett egy szép őszhajú ember ... Móra Ferenc volt — ahogy a szomszédaim odasúgták. Hallgattam, hallgattam szép, kerek mondatait, anekdotázó báját. Azaz csak hallgattam volna, szomszédom azonban folyton zavart a figyelésben. Mikor is egyszer rápillantottam, látom ám: egy torzonborz, szakállas, csúnya ember a szomszéd." Juhász Gyula volt. — Még ma is úgy hordom a szívemben, mint vaAz ember tragédiájában Évát és még mi mindent! Vidéki pályafutásom során összesen százhúsz főszerepet alakítottam. Mint akkoriban minden vidéki színházban, a szegediben is úgyszólván hetente volt bemutató. Szerette a közönség, s ő is szerelte a várost. Különösen a híres Onozóné csárdáját, ahová Juhász Gyula is sokat járt. Onozóné szókimondó asszonyság volt, Tisza-parti csárdáját éppen tősgyökeres korcsmárosné természetéért és vastag kiszólásaiért, no meg finom főztjéért szeretkönnyű feladata, mert az ték az emberek, író „ő"-ző nyelvjárásban irlami ékszert ezt az élményt. rdrÍmáV~Á"müvész- Ladomerszky Margit gyak' Juhász Gyula tudta, hogy nő blmutetó előU végig- ran Játszik a rádióban és nem szép. De amikor ki- jdrta szegedet és a suszter- a televízióban. Ezért sokan nyílt az a pulikutya bogár inastól kezdve a pincérig talán nem is tudják, hogy féle^'énvek°gyanúdnak X mindenkitö1 érdeklődött, nemrégiben nyugdíjba ment ban az agyvelőben! Nagyon ho& kel1 eJteni a szavakat- a Nemzeti Színháztól, szeretetreméltó, szerény, hogy kell mondani: tehén — Sosem gondoltam volcsendes, egyszerű ember vagy töhén, kenyér vagy hogy egyszer még nyugdíjas színésznő leszek — — Amikor Hódmezővásár- mondja csendesen. — A szívolt Ha feloldódott, folyt könyér belőle a szó. Szakadozottan, mindig nagyon őszintén beszélt, legszívesebben nem is helyen a Faszínházban vé- nészfajta nem tudja elképnézett arra, akihez a szavait letlenül „töhént" mondtam zelni az életét munka nél -tehén" helyett- a közönség kül, mivel azt választotta az a csúnya! SÜSS gyönyörűségében dobolni életcélul) amit szeret, ami külső. kezdett a lábaval a padlón! ^ élete. A művészeknél a Ladomerszky Margit egy — meséli a nagyszerű szí- munka tart, amíg élnek évadot töltött Szegeden A nészn6. _ Aztán jött sorra Nem tudtam elképzelni, miTö Blbó iXs Xi ctaű a többi szerep" átszóltam ,yen a nyugdíjas színész darabjában mutatkozott be Ibsen Solness építőmesteré- élete. Féltem tőle. Végül is — Vásárhelyen. Nem volt ben, a Hamletből Oféliát, most is játszom, s így megmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm^^m^^mammmmmmmmmmmmm nyugodtam. 1 Kislány korától a szép A szülői légköre Felpakolt, otthagyta szú- hanem ezenkívül a szeretet- mert a pedagógusok túlterleit es elment a tunyán élő tel párosult türelem is szük- helése, a magas osztálylétnagymamahoz. Talán nem is séges. Türelem nélkül em- számok stb. sokszor a tanított volna vissza, ha nem bert nevelni, személyiséget tási órák pedagógiai „klímaJ ..... .. .. - i : .. 1 „A. io narfotíua Kof nlC<"»1 kardoskodik emellett a formálni nem lehet, nagymama. De hiába érvelt avval, hogy nincs otthon egy nyugodt perce, mert csak a veszekedés van napirenden, ját" is negatíve beíolyásolA gyermekekkel folytatott ják. Elgondolkoztató az V. beszélgetésből az is kiderült, Nevelésügyi Kongresszus hogy nagyon sok szülő még eme megállapítása: „az álta' ' " " lános iskolai alsó tagozat elr , mindig a régi pedagógiai el- • I az idős asszony hajthatatlan vek szerint dolgozik: kevés végzése után osztályról oszmaradt. Visszajött és még tanulót dicsérnek meg ott- tályra csökken azoknak a másnap is kibuggyant sze- hon jó teljesítményéért, a tanulóknak a száma, akik méből a könny, amikor a buzdítás is igen ritka, azon- nem érzik tehernek az iskoszülői ház ridegségéről be- ban annál többet szidják, lát és a tanulást." S ebben szélt és elkeseredetten korholják őket. Néhol pofon- nemcsak a pedagógusok mondta: — Tudja, tanár bácsi, en gem otthon nem szeret sen ki! Hosszú ideig nal oldják meg ezt a problé- gondja, hanem a szülői ház mát, amelyet néhány jó szó- gyengébb nevelőmunkájának val is lehetne intézni. Így a bírálata is benne van. I Teremtsen tehát az Iskola [a tanulók számára olyan Bánfalvi József A sziklafalak akrobatái Amikor a budapest—he- nak, mert a minér munkája gyeshalmi vonat kifut a ta- a rá leselkedő veszélyektől tabányai szénmedencét dél- függetlenül sem könnyű. A kelet felől határoló hegyszo- nyári napsugárzásban ötvenrosból, 6 rövid időre megáll fokos hőséget lehelnek a az állomáson, impozáns lát- sziklafalak, más évszakokban vány tárul a bámészkodó pedig olykor dermesztő szél utasok felé. Ameddig csak a merevíti el a magasban dolszem ellát, ég felé szökkenő gozók izmait, sziklafalak zárják le a ho- Jelenleg hatan űzik a tatarizontot, s a tatabányai ce- bányai cementgyár kőbányámentgyár hatalmas kőfejtő- jában az ősi mesterséget, jének üzemépületei gyufás- Ebben a szakmában ötven skatulyányinak tűnnek a rop- év a végső korhatár, s ha pant bányakallanban. Az majd az utolsó minér is eleles szemű megfigyelő néha hagyja a sziklavárat, nem apró, fekete, mozgó ponto- tudni. lesz-e, aki átveszi kat vél felfedezni a hegyből- posztját. tozatot kettészelő, hetven— A minden akadályt leküzszáz méterre felívelő szikla- dd embert ennél a nélküsikon mintha emberek le- lözhetetlen munkánál a géP) begnenek a tavolban ég es ,, föld között. a modern technika egyelőre A látvány nem optikai csa- még nem helyettesítheti. lódás, nem is a képzelet játéka. A szédítő magasságban, a függőleges sziklafalakon valóban emberek mozognak, egy kihalófélben levő, de nélkülözhetetlen szakma képviselői végzik ott nap mint nap nyaktörő feladatukat. A szakmai nyelvjárás minéreknek nevezi a sziklafalak akrobatáit, akiknek mindennapos dolguk, hogy robbantás után kézi szerszámaikkal eltávolítsák az omlásveszélyt jelentő kilazult kőtömböket, nehogy halálthozó görgeteg szakadjon a bányafalak tövében dolgozó társaikra. A minér — az elnevezés talán a hajdani olasz származású kőfejtők, a „gránerek" nyelvéből öröklődött — a derekára hurkolt egyszal kötélen ereszkedik alá a függőleges kofaion, egyik kezével az életot jelentő „köldökzsinórba" kupaszkodik, szabadon maradt kezével pedig bámulatos ügyeséggel bánik a kurta nyelű csákánynyal, vagy feszítővassal. A hivatásos alpinistákat felülmúló rátermettség, bátorság és kitartás kell ehhez az apáról fiúra szálló ősi mesterséghez, amit viszont mind ritkábban választanak hivatásukul a gépesítéshez, a modern technikához szokott fiatalok. Biztonságosabb, jobban fizető szakmát választaszavak, a szép beszéd bűvöletében él. Édesapja harcos szocialista fémmunkás volt, 1919-ben a Láng Gyár egyik termelési biztosa. Ladomerszky Margit első fellépése az volt, amikor a budapesti Ferdinánd hídnál az elárvult elvtársak gyermekeinek felruházása közben szavalt. — S képzelje, milyen találkozásom volt... — mosolyog Ladomerszky Margit. — Nemrég megjelent ez a könyv, a Magyarország története képekben című. Felütöm, s ki emeli az egyik fényképről felém a kalapját — az édesapám! Az 1914. május elsejei felvonulók közül pillantott rám. Nézegetjük a több mint fél évszázada készült képet. S már nem ejtünk több szót Szegedről. Gulay István 99 A budavári kincses korsó r « jut a tanuló abba a helyzet kavargott be, hogy egyre inkább „el bennem ez a mondat. Ka- idegenedik" az iskolától. Jó légkört, ahol a tanulók jól vargott, mert egyre többször lenne, ha a szülők is építené- érzik magukat. De ne legyen hallom, hogy több szeretetet nek a pedagógusok tapaszta- rjdeg a gyermek otthona várnak a szülőktől a gyere- lataira, mely szerint „az elis- se. A felnőtt ember is menekek, mint amit kapnak. Ben- merő, buzdító szavak és kdl a szeretet nélküli, kellene élünk a gépek világában, módszerek nagyobb aránya, metlen és durva környezets íme a technikai forrada- a bizalom, a türelem, a si- tői. A gyermek is így van. lom gyermeke sem más eb- kerélmény bölcs biztosítása" Ha a szülői ház légköre szeben a tekintetben, mint mi a legreménytelen esetekben retetteli és vonzó, akkor szívoltunk: kedvességet, meg- is hatásos lehet. vesen tartózkodik odahaza, értést, törődést és anyai sze- Nem érthetünk egyet az- s nem keresi örök csatangoretetet vár. Egy kislány pa- zal, hogy a szülő kötelessége lássál máshol a megértést él naszkodott a múltkor: mindössze az, hogy ellen- a barátságot. Igazán jól csak „Anyuka soha nem ér rá őrizze gyermekét, s a neve- az a gyermek tudja elvégezbeszélgetni velem. Amikor lés már az iskola dolga. An- nj odahaza a munkáját, aki hazaérkezik, ideges. Leül a nál inkább nem, mert egy- otthonában önmagát is megtévé elé, hogy pihenjen. Még magában az iskola ennek a .... azt sem bánja, hogy nem feladatnak nem tud eleget laiaija^^^^^^^^^^ tudok tanulni..." Mások az tenni. Annál ls inkább nem, alkohol miatt tönkrement I családi életre panaszkodnak. Hogy is lenne ott béke és szeretet, ahol részeg apa ütiveri a családot, vagy kábulatában éjnek idején az utcára kergeti őket. Másoktól azt hallom: otthon megvan mindenem, amit kérek! Üj cipő, pulóver. Csak szólni kell! De úgy vagyok vele, hogy egy-egy kedves szó, egy őszinte beszélgetés néha jobban esne, mint egy új ruha, vagy cipő!... De erre már nem ér rá senki!... S valóban, egyre több jelét érezzük annak, hogy a szülők körében ilyen felfogás kezd kialakulni: „Én megteremtek a gyermekem számára mindent!" Igen ám, de közben elfelejtik, hogy ez a szeretetnek csak az egyik, s talán a fogalom igazi értelmében nem is a leglényegesebb oldala. Sokszor az az érzésünk, mintha ebben a gyors életritmusban az emberek, a szülők megfeledkeznének arról, hogy a gyermekek életében mennyire fontos és hallatlanul nagy személyiségformáló elem a szeretet, s inkább ajándékokkal. az anyagi javak túlzott biztosításával szeretnék egyensúlyba hozni azt, amit idegességük, fáradságuk, vagy más okok miatt elmulasztanak. Mintha nem lenne már türelmük a szülőknek. Pedig a gyermekneveléshez nemcsak az anyagi feltételeket kell biztosítani. Ha nem is mindennapi, de radványát rejti, s ez a felfegyakori hír a napisajtóban, dezés tudományos, történeti hogy házalapozás, szántás, s szempontból legalább annyia különféle földmunkák so- ra értékes, mintha nemesfém rán hol itt, hol ott bukkan érméket rejtett volna a lelet, napfényre egy-egy réz, ezüst, A csodálatosan épségben maritkán arany pénzérméket radt füstös, kormos kerárejtő agyagedény. Ezek a mia ugyanis kora árpádkori többnyire évszázadok óta darab, s a magvakat tartalföldben pihenő „kincseskor- mazó föld valamiféle hadisók" becses régészeti emlé- esemény, vagy tűzvész kökek, az avatott szakemberek vetkeztében került az edény számára régmúlt idők elfeledett eseményeiről vallanak. Legutóbb a budai várnegyedben egy csatornaárok belsejébe, az úgynevezett pusztulási rétegből. A lelőhely, a lelet kora, s a szisztematikusan termeszmélyéről került elő az tett haszonnövények maradelőbbiekhez hasonló „kin- ványai alapján érdekes köcses köcsög", ám rendhagyó vetkeztetéseket lehet levonmódon ezegyszer nem pénzt, ni a várnegyed északi részévagy ékszert, hanem csupán nek történetére vonatkozóan, fekete földet, illetve agyagos Eddigi ismereteink szerint humuszt tartalmazott ez az ugyanis a kora Árpádkorban agyagedény. A szerencsés a Várhegy északi része még véletlen úgy hozta, hogy az lakatlan volt, kiterjedt teleásatag lelet Skoflek István- pülésről legalábbis nem tudhoz, a neves paleobotanikus- tunk. A korsó tartalmának hoz került, aki tüzetes vizs- paleobotanikai vizsgálatai vigálat alá vette a korsó lát- szont intenzív kertkultűrászólag semmitmondó tartal- ról vallanak, ami arra utal, mát. Csakhamar kiderült, hogy gyülmölcstermelő, szőhogy az edényt kitöltő föld lőtelepítő lakói lehettek a 24-féle kultúrnövény magját, várnak már ebben a korában illetve meghatározható ma- is. a lapocskákat egymás mellé az asztalra ra- A milánói rendőrség ügyeletes tisztje lépett kosgatta —, négy nappal ezelőtti az utolsó hír. a szobába. A beszélgetés félbe szakadt. A tiszt Egy tekintélyes külsejű, ötvenöt év körüli, sö- rádiógrammot nyújtott át Marcnak. tét keretű szemüveget és dús fekete bajuszt vi- _ Ez igen! — örvendezett a főfelügyelő, selo, zomok, testes férfi latogatta meg Liggio amint a rádiógrammot elolvasta. — Gratulálok barátunkat Corleonéban ... Vajon ki lehetett? az 0iasz kollégáknak — fordult a milánói rend18. — Jól van. Kösz. Lassan esedékes lesz az az üveg francia konyak. Lehet, hogy rövidesen eljutok a maga medvebarlangjába, akkor magammal viszem, és iszunk erre a bulira ... Marc letette a hallgatót, és kapafogai résén sziszegve préselte ki a levegőt. Ügyet se vetett a még mindig zavartan ácsorgó Fleurotra. Néhány perc után azonban váratlanul megszólalt: — Igaz is. Maga nem tudja, milyen madárka repül felénk... Liggio barátocskánk. A hírhedi és nagy corleonei banditavezér és maffiafőnök. Az a tisztes üzletember, akit néhány hete a svájci rendőrség kapott el kábítószer-csempészés gyanújával, de kérésemre szabadon engedték ... Magát nem akartam a fickó figyeltetésével terhelni. Ravasz alak. Jannot-t egyszer már lerázta magáról, és most, úgy látszik, azt a mamlasz Pierre-t is kijátszotta... Értékes madárka, ritka példány. Casetti is szívesen befogná az Ucciardone kalitjába— Na, nézzük csak! 17. A főfelügyelő kis kártya nagyságú kartonlapokat szedegetett elő zsebeiből. Ezt a pasziánszot Fleurot főnökétől tanulta. — Hopp! Ez az — mondta Marc, és ahogy — töprengett Marc, s közben bal keze mutatóujjával és hüvelykujjával, mint kitáruló és összezáruló ollóval, simogatta kerek tokáját. — ...Maga sem tudja, ki lehetett? — Honnan tudnám? — kapta fel fejét Fleurot. — Engem újabban nem nyomozással bíznak itt meg, hanem mindenféle elavult történelmi históriák egybegyűjtésével, mintha nem is az Interpol, hanem a Történettudományi Akadémia tagja lennék ... Ennek a Liggiónak a nevét, meg a viselt dolgait ismerem. Állítólag ő gyilkolta meg Corleonéban Placido Rizotto szakszervezeti vezetőt és Michel Navarra mafiózó orvost. Később a kis szicíliai város teljhatalmú ura, és állítólag az 1947—00 közötti gyilkossági hullám elindítója és szervezője, melynek sorún Corleone felnőtt férfilakosságának tíz százaléka, kétszázötven ember került a temetőbe. Tízszer is bíróság elé akarták már állítani, de bizonyítékok hiányában minden esetben szabadon eresztették, mert még a szemtanúk sem mertek a fickó ellen vallani... — Bravó! Fleurot Látom, nem töltötte hiaba idejét. Palermóban. — A főnök csak gúnyolódik... Bebiíláztatta velem azt a sok marhaságot is a Kelet-indiai Társaságról, a húrom kínai ópiumháborúról... és tessék! Mi értelme volt? Itt kushadok Milánóban. — Ne morogjon, öreg fiú. Én érzem, hogy legügyesebb emberem fáradozásai nem voltak hiábavalók. Eljut még maga a Távol-Keletre is. Sajnos... őrtiszthez... — Apropos, itt van ez a fénykép. Luciano Liggiót, a többszörös szicíliai gyilkost ábrázolja. Adja le képtávírón Genovának azzal, hogy a fickó egy óra múlva érkezik a palermói menetrend szerinti járattal. Ha kiszállna, kapják el. Ha nem, altkor kísérje el valaki Milánóig... Itt pedig vegyék át maguk a figyelését. Kövessék mindenhova, de hadd mozogjon szabadon. Nagyon érdekelne, hoya megy és kikkel találkozik. Arra azonban nagyon ügyeljenek, lehet, hogy mások is követik, és az ellentábor embere se vegye észre ezt. Rómanak meg adja le, hogy a megtalált fekete Lancia autót nagyon diszkréten tartsák szemmel. Az esti repülőgéppel magam is odamegyek. Világos? Lehetőleg fényképeket is készítsenek a romaiak — tette hozzá Marc. A rendőrtiszt átvette a fényképet, és megnyugtatta az Interpol főfelügyelőjét: minden úgy lesz, ahogy parancsolja. A tiszt távozása után Marc Fleurot-ra pillantott. — Mondja, nem ismer maga véletlenül egy dr. Berti nevezetű urat? — Berti? — tűnődött Fleurot, és a fejét ingatta tagadólag. — Na, nem baj, lényeg, hogy a Bonta-Villában lencsevégre kapott KZ 181 700 Milánó rendszámú fekete Lanciát a római kollégák a Hotel Európa parkírozóhelyén megtalálták. Merem remélni, este tízkor Romában már többet tudunk. (Folytatjuk.)