Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-18 / 90. szám

KEDD, 1972. ÁP&1L1S 18. 3 Kiváló Vállalat a KSZV A Könnyűipari Miniszté­riumban a textilipari válla­latok igazgatói értekezletén bejelentették, hogy a Szege­di Kenderfonó és Szövőipari Vállalat elnyerte a Kiváló Vállalat címet. A vállalat kedvezőtlen körülmények, létszám- és esetenkénti anyaghiány ellenére, sikere­sen teljesítette 1971-es gaz­dasági tervét, Javult a haté­konyság, 76 millió forint he­lyett összesen 78,2 millió fo­rint nyereséget ért el. Mind bel-, mind pedig külföldi áruszállítási kötelezettségé­nek is eleget tett, minőségi reklamáció nem volt. A nagyvállalat keretébe tartozó négy gyáregység ki­tűnő termelési és gazdasági eredményeivel egyaránt ki­érdemelte az Élüzem címet. Méltók az elnyert kitüntető címekhez a vállalat és a gyárak első negyedévi ered­ményei is. a gazdálkodás jobb az előző évinél. Hormonhatású anyagok a mezőgazdaságban Egyre inkább betörnek a mezőgazdaságba a hormon­hatású szerek, azok az anya­gok, amelyek a természetes hormon szerkezetét és hatá­sát másolták le. A hormonhatású szerek legújabb alkalmazási terüle­tének ígérkezik a rovarirtás. A szakemberek véleménye szerint a jövőben ezzel az ártalmatlan anyaggal he­lyettesíthetik majd a gyor­san, illetve lassan ható mér­geket, amelyeket jelenleg al­kalmaznak. A kutatások elő­ször 15 évvel ezelőtt keres­ték meg a rovaroknak azon speciális hormonjait, ame­lyek minden más élőlény­ben találhatótól különböz­nek. A vedlési hormont Svájcban, a juvenil hormont pedig az Amerikai Egyesült Államokban és Csehszlová­kiában szintetizálták elő­ször a kutatók. A juvenir hormonnal a Növényvédel­mi Kutató Intézet már né­hány éve megtette a kísérle­teket, mint tapasztalták ez az anyag — ha túladagolják — megakadályozza a lárvák bábozódását, és ettől a rit­muszavartól elpusztul az ál­lat. Legújabban a vedlési hor­monnal kezdtek nagyszabá­sú kutatásokat a Növényvé­delmi Kutató Intézetnél. Olyan vegyületet keresnek, amelyek meggátolják a hor­montermelést. A szakembe­rek megállapították, ezek hasonlítanak azokhoz a szte­roid vegyületekhez, ame­lyekkel a kolesztelin lerakó­dása csökkenthető az érfal­ra. Ez a megállapítás új utat nyitott a növényvédelmi ku­tatások előtt. Első lépésként megvizsgálják tíz-tizenkét állatfajon a jelenleg forga­lomban levő érszűkület­gyógyszereket, és amennyi­ben azt tapasztalják, hogy ez az anyag megakadályozza a hormontermelést rovarok­ban, úgy a gyógyszerekből növényvédő szert készíthet­nek majd. Őrködés a vizek tisztaságára Ügy is kérdezhetjük: miért nem vigyázunk jobban egyik legnagyobb kincsünk, a víz tisztaságára? Gondoljunk ar­ra, hogy ma már mennyi artalmas vegyianyaggal szennyeződnek a folyók. Jo­gos tehát az aggodalom a vizek féltése iránt. Szeren­csére hazánkban korán fel­ismerték a vízügyi szakem­berek, hogy a folyók tiszta­ságát, nemcsak a jelenért, hanem a jövőért is védenünk kell. Nálunk kormányrende­let is őrködik azon, hogy vi­zeink védettek maradjanak a különféle káros ipari szeny­nyeződésektől. Világjelenség, hogy a víz­készletek fogynak. Sok he­lyen nem találnak mái­olyan rétegeket, amelyek bő­segesen adnának vizet. Sza­mos, vízben szegény ország­ban ma már arra kénysze­rülnek, hogy a folyókra épí­tett vízművekkel elégítsék ki a lakosság vízszükségletét. Másrészt a mind belterjeseb­bé váló mezőgazdaság vízel­látását is a folyókból bizto­sítják csatornarendszerek ki­építésével. Hazánkban a ha­talmas beruházással épülő kiskörei vízlépcső ezt a célt is szolgálja majd. Három megyére szóló te­rületén az Alsótiszavidéki Vízügyi igazgatóság nagy ap­parátussal dolgozó vízminő­ségi felügyelete éberen őr­ködik a Körösök, a Maros és a Tisza tisztasága felett. Széles körű társadalmi bá­zisra épült ez a figyelő szol­gálat. Szeged előtt a Tisza és a Maros körzetében az olajbá­nyászatból eredően — a két­ségek ellenére — egyáltalán nem kerül semmiféle szeny­nyeződés a folyókba. Az olaj­mezőkön erről időben és eredményesen gondoskodtak olyan berendezések építésé­vel, amelyek meggátolják az olaj, vagy más szennyező anyagok kijutását a termé­szetes vizekbe. Szennyvíz­bírságot, mégpedig progresz­szivitás alapján azok az üze­mek, intézmények, téeszek vagy állami gazdaságok fi­zetnek, amelyek a szigorú rendelet ellenére is szaba­don, tisztítás, derítés nél­kül bocsátanak ki szennye­zett vizet csatornákba, ár­kokba. Azokból ugyanis köz­vetve a folyókba juthat a szennyeződés. Dr. Lábdi Je­nő, az Alsótiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság osztályveze­tője arról tájékoztatott, hogy területükön tavaly 76 üze­met, gazdaságot bírságoltak meg, amiért a folyókhoz ve­zető csatornákba, befogadók­ba szennyezett vizet eresztet­tek. A kiszabott bírság össze­ge 8 millió 200 ezer forint. Felelőtlenség Annak csak örülni lehet, hogy a tarjáni lakásépítke­zéssel egyidőben rendbe­hozzák az idevezető uta­kat, hisz a forgalom napról napra nő. A város rende­zési tervéből tudjuk, hogy a Tarjánba közlekedő bu­szok számára a Retek utcát is igénybe veszik, ezért lógtak építkezéshez is. A tervnek és az útépí­tésnek valóban csak örül­ni lehet — kisebb lesz a Tápéi soron a balesetve­szély, jobban férnek egy­mástól a járművek. Annál szomorúbb, hogy a Retek utcát — mielőtt építése, betonozása, aszfaltozása el­készülhetne — újjászületé­se előtt tönkre teszik a jármüvek. Hiába zárják le iiz utca elejét-végét sza­bályosan, hiába cserélik ki átlag két-három naponta a behajtási tilalmat jelző léckerítést — az autók, motorok vezetői mit sem törődnek vele. Félrelökik a léceket és senkitől sem zavartatva hajtanak végig a félig kész úttesten: tönk­reteszik a friss betonozást, a csatornatartozékokat. S ebben nincs kivétel a VO­LÁN teherautói vagy a magánkocsik között. Jel­lemző, hogy az utcában la­kó, vagy parkoló autósok, motorosok sem kímélik saját útjukat. (Hogy meny­nyire felelőtlenek a Retek utcával a gépkocsivezetők, jól mutatja a múlt heti példa: a sódert szállító te­herkocsi — mint ahogy er­ről lapunkban is beszámol­tunk — eltörte a víz főve­zetéket.) Az útépítés több százezer forintjába kerül a város­nak, a gépkocsivezetők „tü­relmetlensége" pedig sok kárt okoz. Jó lenne végre érvényt szerezni a tilalmat hirdető jelzésnek. Nemcsak az ésszerűség, hanem a KRESZ alapján is. Matkó István A szennyezett vizeket ki­bocsátó üzemeknek, gazdasá­goknak egyáltalán nem kel­lemes ilyesmiért bírságot fi­zetni. Első esetben csak az úgynevezett alapbírságot szabják ki rájuk. A továb­biakban azonban, ha szabály­talanság ismétlődik, a prog­resszivitást alkalmazzák, amely már igen tetemes ösz­szegre rúghat. A bírságolás összege érzékenyen érinti az illető üzem, vagy gazdaság termelési eredményeit. Az így kifizetett összeg ugyanis nem számolható el termelési költségnek. Következéskép­pen a bírságolás érinti a nye­reséget, a termelési ered­ménymutatót stb. Sajnos, országosan súlyos milliók gyűlnek össze éven­te a kiszabott szennyvízbír­ságokból az úgynevezett víz­ügyi alapra, amelyet kizáró­lag az Országos Vízügyi Hi­vatal kezel. A hatalmas ösz­6zegeket azonban nem tartja meg magának. Abból úgy gazdálkodik, hogy azoknak az üzemeknek juttat belőle jelentős összeget, amelyek úgy döntenek, hogy saját be­ruházásból is víztisztító be­rendezéseket építtetnek. Ez­zel megkímélik magukat a további progresszív bírság­tól, a felesleges „kiadástól". Szeged nyugati iparkörzeté­ben 11 milliós saját fedezet mellé 3 milliót kértek a víz­ügyi alapból szennyvíztisztí­tó, szennyvízderítő műre. Kiskundorozsmán is éltek ez­zel a lehetőséggel: szenny­víztisztításra és csatornázás­ra 3 és fél millió forintot fordítanak, ugyanakkor 3 millió forintot kértek az Or­szágos Vízügyi Hivatal víz­ügyi alapjából, hogy a ki­vitelezés teljes költségét biz­tosítani tudják. Íme, a gondoskodás jó pél­dái. A vízügyi alappal élhet minden olyan üzem, amely meg akar szabadulni szenny­vizei kibocsátása mellett a mind nagyobb összegekre rúgó bírságtól, amit eddig ki­szabtak rá. Lődi Ferenc A hétéves kisfiút az árok­parton találták meg. „Epilep­sziás roham" — mondta va­laki. Mentőt hívtak. A men­tősök azonnal megérezték az alkoholszagot... Másnapra tért magához a fiúcska. — Nem volt otthon apu­ka és anyuka. Megtaláltuk a barátommal a pálinkásüve­get. Fogadtunk, melyikőnk tud többet inni. A jó barát — mikor ő rosszul lett — otthagyta, ha­zaszaladt. Másnapra kialudta magát, nem esett baja. Az újszegedi gyermekkór­házban az elmúlt három év alatt több mint 70 mérgezé­ses kis beteget vettek fel. Nemcsak alkoholt kaparin­tottak meg a gyerekek, de volt, aki mosószert evett, né­hány növényvédő szertől ka­pott mérgezést, másokat a színes gyógyszertabletták csá­bítottak „cukorevésre". Jóskát, Jutkát, Katit meg még hány gyereket — megmenteitek. — Csak azt vettem észre, hogy délután már öt órakor alud­ni akart. Mire feleltem vol­na, hogy korai az még, fog­ta a kispárnáját és feküdt is. De szólni is alig tudott. So­kat szaladgált, elfáradt ta­lán. Azért csak megkérdez­tem: fáj valamid, kisfiam? A homloka nem volt forró. „Nem. Csak sok cukrot et­tem" — azt válaszolta. Cuk­rot? Nem szoktam cukrot adni. Nem tud még fogat mosni, nem curozunk. úgyis olyan romlékonyak a kis fo­gai. Hol vett cukrot? De ő már aludt. Aztán észrevet­tem a nyitott fiókot. „Gyógy­szer! De melyikből ehetett?!" Felkaptam. Kiszaladtam ve­le az utcára, egy ismerős autós hozott el bennünket. Az anyuka még most is sírva meséli, pedig a kis Andris már túl van az élet­veszélyen. A gyors segítség megmentette. De milyen sok apró vételenen (vagy nem is véletlenen?) múlik, hogy csak a gyors beavatkozás se­gít! — Egyszer csokival be­vont gyógyszert szedett a kislányom. Azóta nem győ­zöm előle a gyógyszert zár­ni. Csak az maradt meg ben­ne, hogy a s'zép piros, meg kék vagy zöld drazsék biz­tosan jóízűek. Hiszen gyógy­szerek. A gyerek — gyerekek. Nem ismeri fel a veszélyeket, tetté­nek következményeit. Ne­künk kell óvni őket! S ha mégsem sikerült... ? Évekkel ezelőtt volt, de még min­ÉGÖ INGECSKE dig emlegetik a gyermekkli­nikán azt az ötéves gyerme­ket, akinek a kis inge bele­akadt a kályhaajtóba. Ránci­gálta. A tüzes ajtó kinyílt. Szinte ráégett a kicsire az inge. Gondolom, az olvasó elbor­zad e történettől, mint ma­gunk is, mikor mesélték. Nem ijesztgetni, bántani aka­runk senkit. Csak figyelmez­tetni: akad gondatlan szülő, akinek egyedül hagyott gyer­meke magára gyújtja a la­kást, de amikor ott vagyunk velük, akkor is lehet baj. Nem elég ott lenni — min­dig figyelni kell gyerekein­ket. Minden „szezonnak" meg­vannak a balesetei. Disznó­öléskor a benzines perzse­lők, a forró hurkaié, lako­dalmak idején az elcsent pá­linkáspoharak. Télen a for­ró kályhák. Sokan azt se tudják, mihez kapjanak, ha a gyermek megég. Azonnal le az égett, vagy forrázott bőrről minden ruhát, és va­salt törülközőbe vagy lepe­dőbe borítani a gyereket. Semmiféle csodakenőcs vagy hintőpor ne kerüljön rá, azonnal a kórházba vele! A ken­guru er­szényé­ben vi­szi kicsinyét. De jó 16 ott neki! Néhány embergyereknek be kell érnie a csupasz ke­rékpárvázzal vagy csomag­tartóval. Fáj a kis feneke, el­zsibbad a lába, izeg-mozog — és kész a baj. Láttunk már apukát, aki még egy pofont is lekevert hamarjá­ban a leesett gyereknek, s csak aztán nézte meg, mi történt a küllők közé került kicsi lábbal. Izomszakadás — hetek a kórházban, klinikán. „Elbámészkodott a kis bu­ta!" De a kis buta apukája vehetett volna gyermekülést lábtartó vassal és küllővédő hálót a kerékpárra. És mi­lyen sok kerékpáron nincs! Nekünk kell ügyelni rájuk, kicsinyekre, és sokkal job­ban! A gyermek ismerkedik a .világgal, mindenre kíván­csi, mindent kipróbál és megkóstol. A gyógyszer, a tisztítószer, a benzin, a ro­varölő és a növényvédő sze­rek, az alkohol, de még a kozmetikai cikkek és ciga­retták is, meg a gyufa is zárt fiókba valók. A kulcsot pedig tegyük biztos helyre! Ha már megtörtént a baj — ne kísérletezzünk! A hánytatás ősi módszer — de ha mosóport, evett, az az erőlködéstől habzani kezd, megfulladhat a kicsi. Ugyan­az vonatkozik a benzinre, a petróleumra, amely mérge­ző gőzt fejleszt. A tej? Bi­zonyos rovarirtókat, vagy ól­mot tartalmazó anyagokat old a gyomorban. így a mé­reg gyorsabban felszívódik. Orvoshoz, gyorsan orvoshoz a baleset után. Az alapvető bajon viszont csak mi segíthetünk. Ne hagyjuk őket egyedül, figyel­jünk rájuk, tegyünk el elő­lük minden veszedelmes szert. Ne legyünk felelőtle­nek! A legdrágább kincsünk a gyermekünk — úgy is vi­gyázzunk rá. Szőke Mária Augusztus 11-töl 20-ig: Őszibarack-, bor- és virágkiállítás Az 20-ig idén augusztus 11-től rendezik meg a ha­gyományos szegedi ősziba­rack-. bor- és virágkiállítást, még pedig új helyen, a Marx Szamarak helyett traktorok A Szegedi Rostkikészítő Vállalat 15 kendergyárában korábban csaknem félezer igavonó állat látta el a sok százezer mázsa kender helyi szállítását. A kendergyárak legjellegzetesebb anyagmozgatói a szamarak voltak, a na­gyobb üzemekben egész csordát tartottak, nagy számú hajcsárral. Az utóbbi években a gépesítés folyamatosan kiszorította a „füleseket". Az idén már egyetlen szamarat sem „alkalmaznak", a hajcsárok jó részét pedig traktor­vezetőnek képezték ki. Az üzemekben az állati erővel vontatott járműveket apró, bényamozdonyos szerelvények, s traktorok váltották fel. téren abban a pavilonban, amely előzőleg az ipari vá­sár céljait szolgálja. A nem­zetközi jellegű seregszemle abban is különbözik az ed­digiektől, hogy most tíz napon keresztül tekinthetik meg a látoga­tók a „Korszerű mezőgaz­daság és élelmiszeripar 1972" címet kapott össze­vont bemutatót. A korábbiaknál lényegesen nagyobb, 1 ezer 140 négy­zetméter alapterület áll majd a kiállítók rendelke­zésére az új előregyártott elemekből készülő pavilon­ban. A szatymazi, a mecsekalji, <3 budai dombvidéki, a Ba­laton környéki nagyüzemi őszibarackosok válogatott termésén kívül jugoszláv és román gazdaságok illatos gyümölcseit is megtekinthe­tik az érdeklődők. A virág­parádéra pedig magyar, ju­goszláv és román vállalato­kon kívül a pozsonyi kerté­szeti vállalat ugyancsak el­hozza legszebb dísznövé­nyeit. Egyidejűleg a hazai pincegazdaságok és állami gazdaságok palackozott márkás bo­raikkal szerepelnek. Három bíráló bizottság — amelyekben külföldi szak­emberek is helyet kapnak — dönt majd az értékes dí­jak, oklevelek odaítéléséről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom