Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

I VASÁRNAP, 1072. ÁPRILIS Várostörténeti Olvasóink válaszait és uj kérdétteil csütörtökig kérjük! KB MIT TUD? Elnézést kérünk e heti postánk levélíróitól, de az ünnepi alkalmat fölhasználva sorozatunk mai cikke szokatlan — ma divatos szóval élve: rendhagyó — lesz. A tárgy sürgősségére és fontosságára tekintettel elhalasztjuk a korábbi kérdéseinkre érkezett válaszok közlését, s ma egyetlen, de kiadós, sokrétű kérdést teszünk föl. A hazai könyvkiadás megindulásának félezer éves évfordulójára az Akadémiai Kiadó gondozásában, Kovács Máté szerkesztésében A könyv öt évszázada Magyarországon 1473-~1973 címmel monográfia készül. A főszerkesztő körlevéllel fordult a megyék és városok könyvtáraihoz, ki-ki — ha nem akar kimaradni! — szolgál, tasson adatokat a helyi kiadók, nyomdák, könyvkereskedések történetére: közöljék alapításuk és megszűnésük dátumát, a tulajdonosok változásait, kiemelkedő eredményeiket (hires kiadványok, tartósabb vagy jelentékenyebb sorozatok, időszaki kiadványok, híres irók, tudósok müveinek kiadása stb.), utaljanak a jogelődökre, -utódokra, jelezzék a beolvadásokat és összefonódásokat (pl. kiadó, nyomda, kereskedés egy kézben). A szegedi helytörténeti kutatás mindezt még nem tárta föl, ^gy a rendelkezésre álló szűkös forrásokból (Relzner és Kulinyi várostörténeti munkáiból, a Magyar Köni/pszem?cből, különféle szegedi címtárakból, kalauzokból, telefonkönyvekből, hírlappkból) lehetett csak a szegedi nyomdák és kiadók vázlatos történetét összeállítani, amint alább következik. 51. kérdés. Főbb nyomdák, alapításuk időrendjében: GrUnn-nyomda, Alapítási év: 1801. A királyi engedélyokirat kelte: 1G02. okt. 22. Alapító: Grünn Orbán (7—1828) Utána Grünn Orbánné (7—1829), majd fogadott fiuk, Grünn János (1814 —1874) vezette. Ez utóbbi több sikertelen kísérlet után 1849. jan. l-én megindította az első szegedi újságot (Tiszavidéki Üjság), majd ennek megszűnte után, 1849. máj. 2-án a másodikat is (Szegedi Hírlap). Iskolai, egyházi kiadványokon kívül nevezetes Dugonics András Magyar példabeszédek és jeles mondások (1820) című kétkötetes munkájának kiadása. A szabadságharc idején számos röplapot, falragaszt nyomtak. Clrlllbetűs, szerb nyelvű kiadványaik is voltak. 1857-ben a nyomdának 1844-től működő művezetője, Burger Zsigmond <1818— 1874) vette meg a nyomdát. Ö indította a Szegedi Híradót, 1878-ig a város egyetlen Újságját (1859—1917). Halála után özvegye, majd fia, Burger Gusztáv (?— 1910) volt a cégtulajdonos. 1884-ben társat vett maga mellé, 1890« körül pedig Engel Adolf — talán ö volt ^ társ? — lett a tulajdonom. Az ő távozásával, még a 90es évek Ijözepén, a Traub és Társa nyomdájával egyesítették. A nyomda kezdetben a Széchenyi tér 7. alatt ma is álló, műemlék Grunn-házban, 1857-ben a Wodiánerházban („az Oroszlány és a Színház u. sarkán"), utóbb az Oskola utcai Béró—Vadász, majd a KlíUzál (éri Burger-házban volt. Bába-nyomda. Alapítási év; 1862. Alapító: Bába Imre (1819—1871), 1843-tól könyvkötő Szegeden. Halála után özvegye, majd 1875-től fiai, Imre és Sándor vették át. Bába Imre része 1876-ban Maróczy József és társla, 1877-ben Endrényi I ajos (1850—1920) és társa, azaz öccse, Endrényi Imre (1857— 1921) birtokába került. Endrényiék indították az nlső szegedi napilapot (Szegedi Napló, 1878—1922), Mikszáth, Gárdonyi és Tömörkény fórumát, 1890-ben átvették Burger Gusztávtól a Szegedi Híradót. A Bábanyomda az Oskola u. 21. alatt működött. 1892-ben ez a két testvér is különvált. Endrényi Imre (Kelemen u. 11.) megtartotta a Híradót, Endrényi Lajos pedig (Tisza Lajos körút 71., később: Jókai u. 4.) megalapította a krajcáros néplapot, a tanyaiak kedvelt újságját (Szegedi Friss Újság, 1900—1941). A cég túlélte tulajdonosát: részvénytársaságként vejeinek (Rácz Antal, Wenner Sándor és Hunyadi Vass Gergely) vezetése alatt 1911-ig fönnállót. A Szeged fölszabadulása utáni napokban ebben a nyomdában jelent meg a Szegedi Népakarat (1944. okt. 18—31.), majd a Délmagyarország (nov. 19-től). Az államosításig (1948) élt. Endrényi Imre fia, ifj. Endrényi Imre alapította a Friss Hírek (1907—1926Í c. lapot. 1928-ban vétkes bukás miatt pénzbüntetésre ítélték. Bába Sándor, akinél Tömörkény István első kötete (Szegedi parasztok és egyéb urak, 1893) megjelent, a 90-es évek ^égén szintén eladta a maga részét Engel Lajosnak. (1860—1912), aki korábban (1986—1894) Pécsett volt nyomdatulajdonos és a Pécsi Napló alapítója. Cégét özvegye, Neumann Gizella (1361—1930), majd unokaöccse, Engel Vilmos (1879—1969) vezette a húszas évek" elejéig. Kiadásukban jelent meg a Szegedi Napló Móra Ferenc főszerkesztősége idején (1913— 1919). Az Engel-nyomda a Dugonics tér 12. alatt volt. Traub B. és Társa. Alapítási év: 1873. Alapító Traub Bernát és Sártory István. A nyomda 18.7 7-ben kizárólag Traubé «4elt. Az 1890-es években ebbe olvadt bele a régi Grünn-nyomda. A „zsidótörvény" után Lukács Lukács vette át, s vezette az államosításig. A nyomda eleinte az Oskola u. 13. alatt, később a Petőfi Sándor sugárút 6. alatt volt. A könyv- és papírkereskedés a Klauzál tér 3. alatt. Várnay Lipót nyomdája. Alapítás 1879 körül, a Kárász u. 5, alatt; 1896-tól már a Kárász u. 9. alatt. Alapító: Várnay Lipót (1850— 1905).' Utóda fia, Várnay Dezső. Tőle 1920-ban a nyomdát a Szegedi Várósi Nyomda és Könyvkiadó Rt. vette át. Ebből lett az államosítás után a mai Szegedi Nyomda. Gönczi J. József nyomdája. Kb. 1890-től 1909-lg. Több lap, így a Közvélemény és a Szeged és Vidéke (1002-től) megindítója. Ez utóbbiban jelentek meg Juhász Gyula, Babits Mihály és Kosztolányi Dezső első írásai. Horváth Cyrill gondozásában magyar klasszikusokat (Kisfaludy, Csokonai, Petőfi), Boccaccio-kötetet adott ki, s ő jelentette meg Hegedűs Pál fordításában Lev Tolsztoj: Mi a művészet? című könyvét két kiadásban. Délmagyarország Hirlapés Nyomdavállalat Rt. 1910 —1948. Előt)b a Korona u. 15. alatt, 1920—1925: Petőfi Sándor sugárút 1. 1926-tól Löw Lipót u. 19. Később: Tisza Lajos körút 91., Jókai u. 4. A Délmagyarország c. napilap kiadására alakult. Juhász Gyula több verseskötetét (Nefelejcs, 1921, Testamentom, 1925, Fiatalok, még itt vagyok! 1935) is kiadta. özv. Koroknay Józsefné. 1921-kb. 1932. Eleinte Templom tér 3. alatt, 1930 körüj Tömörkény, u. 12. Valódi vezetője fia, Koroknay József (1888—1955) volt. Itt jelentek meg József Attila első verseskötetei (Szépség koldusa, 1922, Nem én kiáltok, 1925, Nincsen apám, se anyám, 1929). Prometheus-nyomda. Kb. 1928—kb. 1934. Dugonics tér 12. Majd Gizella tér 5.. Itt .jelentek meg a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának kiadványai, így Kadnótt Miklós vérseskötete és doktori értekezése is. Szikra-nyomda. 1944—1948. Kárász u. 5. A fölszabadulás utáni elsó magyar könyvkiadó nyomdája. A kiadványokat más szegedi, sőt vidéki nyomdák is nyomták. • A többi, kisebb nyomdára következő alkalommal kerítünk sort. A kérdés sok ágra bomlik: helyesbítést, kiegészítést, pontosítást várunk kutatóktól, és kortársaktól (egykori nyomdászoktól, hozzátartozóktól) egyaránt. (Péter László, Somogyi-könyvtár.) Lovas szekerektől a rakétákig A Magyar Néphadsereg történetét a Budai önkéntes Ezred mintegy kétezerötszáz katonájának a megszálló fasiszták elleni harcától szokás számítani. A munkásosztály pártja a Magyar Tanácsköztársaság és a Szovjetunió önvédelmi harcainak tanulságai alapján kezdettől fogva nagy gondot fordított arra, hogy a hatalomra jutó dolgozó népnek legyen fegyveres 'ereje is, amely megvédi a külső és belső ellenségek támadásaitól. * Néphadseregünk létrejöttekor az ország akkori helyzetét tükrözte., Fegyverzete túlnyomórészt a szovjet hadsereg második világháborús készletéből származott. A lövészek fegyvere a századforduló idején készült hoszszú, szuronyos ismétlőpuska volt, általában rajonként jutott egy-egy dobtáras, súlyzáras géppisztoly. A tüzérségnél jelentős szerepük volt még a fogatolt ágyúknak, s a huszáregységek nemcsak a díszszemléket tet> ték színesebbé, hanem külön fegyvernemként tartoztak a hadsereg szervezetébe. A hadtápszolgálatban a szállítási feladatokat jórészt „országos járművekkel", azaz — lovas szekerekkel bonyolították le. A korszerűséget a jól ismert „T—34"-esekkel felszerelt harkocsizóegységek képviselték. A háborús pusztítások helyrehozása, az iparfejlesztés alapjainak megteremtése nagy áldozatokat követelt a dolgozó néptől, mégis az ötvenes évek szüntelenül imperialista támadással fenyegető, háborús feszültséggel terhes légkörében nem lehetett lemondani a hadsereg állandó fejlesztéséről. Néphadseregünknek ezt a fejlődési szakaszát az 1956-os ellenforradalom zavarta meg. Azt a valóban nagy lendületű "újabb fejlődési szakaszt, amely néphadseregünk mai képét kialakította, az 1960-as évek elejétől számíthatjuk. A szárazföldi csapatoknál minőségi változás következett be. Ennek egyik legfontosabb jellemzője az új fegyvernem, a1 rakéta-tüzérség megjelenése. A különböző hatótávolságú „földföld" típusú harcászati rakéták a legkorszerűbb fegyverek, amelyek jelentősen megnövelték a hadsereg egészének tűzerejét. Megnöyekedett a harckocsik száma és • ezek túlnyomó többsége már a legújabb elvek alapján készült, bármilyen terepen és bármilyen időjárási viszonyok között harcképes. Egy részük úszva, más részük víz alatt átkelve képes leküzdeni a víziakadályokat ifi. • A legutóbbi évtizedben igen nagy gondot fordítottak néphadseregünk vezetői a megbízható, korszerű légvédelem kiépítésére. Hazánk légterét ma a legkorszerűbbek közé tartozó légvédelmi rakéta-fegyverrendszerek őrzik, amelyek bármely ma ismert típusú repülőgép leküzdésére alkalmasak. Ezek védőképességét tovább fokozzák a vadászrepülőgépek, amelyekről Stock János vezérőrnagy, országos légvédelmi parancsnok így nyilatkozott: „A honi vadászlégierő korszerű elfogó- és hangsebesség feletti rakétahordozó repülőgépeivel éberen őrzi hazánk légterének biztonságét". Néphadseregünk egészénei: jelenlegi helyzetét talán legjobban Kálazi József vezérőrnagynak a „Fegyverbarátság" gyakorlat alkalmával elmondott nyilatkozatával jellemezhetjük: „Néphadseregünk egyenrangú és méltó partnere a Varsói Szerződésben tömörült szövetséges szocialista hadseregeknek". A legutóbbi tízéves időszak felgyorsult fejlődése szükségszerű volt, mert a szocialista országokkal szembenálló imperialista erők lázas fegyverkezési versennyel próbálták és próbálják ma is saját oldalukra billenteni a katonai erőviszonyok mérlegét. Ahhoz azonban, hogy ez a szükséges fejlődés megvalósuljon, pártunk, államunk, és népünk nagy erőfeszítéseire volt szükség. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter a X. pártkongresszus előtti hadsereg-pártértekezleten elemezte a hadsereg fejlődésének fő tényezőit. Hat ilyen tényezőt sorolt fel, ezek röviden: Pártunk következetes politikája, a feladatoknak megfelelő anyagi eszközök biztosítása, a Szovjetuniótól kapott baráti segítség, a Varsói Szerződés egyesített parancsnoksága által nyújtott segítség,'a hadsereg hivatásos állományának öntudatos és áldozatos munkája, a hadseregben működő pártszervek, a kommunisták kezdeményező szerepe és tevékenysége. A korszerű fegyverek bevezetésével egyidejűleg gondoskodni kellett a hivatá-' sos és sorkatonák magasabb szintű kiképzéséről és oktatásáról. A néphadseregben szolgálatot teljesítők iskolai végzettsége, képzettsége jelentősen magasabb szintre emelkedett. Másfél évtized alatt tízszeresére nőtt a hivatásosak között a katonai akadémiát és főiskolát végzett tisztek saáma, arányuk ma Jbval meghaladja a 40 százalékot. Oktatási rendszerünk gyors fejlődése folytán ma már a sorkatonák között is több mint 70 százalék az érettségizett vagy ipari iskolát végzett fiatalok számaránya. Mindaz, amit néphadseregünk eddigi fejlődéséről elmondhatunk, egyúttal szilárd alapja a további fejlődésnek. Ennek kovetkeztébfen pedig — a többi között lövészpáncélosok és különféle célokra alkalmazott helikopterek számának növelésével — nagymértékben tovább növekszik a hadsereg egységeinek és alegységeinek mozgékonysága, manőverező képessége. Ugyanakkor a tudomány és a technika haladásával lépést tartva megnövekszik az elektronikus eszköizök — köztük a számítástechnikai, irányítástechnikai eszközök — szerepe. Néphadseregünk . erejét nem azért növeljük, mintha szándékunk lenne bárkit i is fenyegetni. A történelmi tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy az imperialista hatalmak, amikor elég erősnek érzik magukat és elég gyengének hiszik kiszemelt áldozatukat, gátlás nélkül indítanak háborút. Abban, hogy Európában a második világháború óta eltelt több mint negyed évszázad alatt nem robbantak ki újabb háborúk, nem kezdődött el egy újabb, minden eddiginél pusztítóbb világháború, rendkívül nagy szerepük volt — és lesz ezután is — a szocialista országok fegyveres erőinek. Pártunk honvédelmi politikájának legfőbb vonása, hogy békénk, függetlenségünk, szabadságunk védelmét legfőbb szövetségesünk, a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország fegyveres erőivel szoros, baráti együttműködésben, következetesen elvi internacionalista katonapolitikát folytatva valósítjuk meg. 12. Casettiék most a gyilkost keresik... A maffia kezét sejtik az ügy mögött. A nyomozás során a gyanú árnyéka rávetődött egy köztiszteletben álló idősebb úrra, Manzellára is, aki a palermói főpolgármester szoros baráti köréhez tartozott, és a város előkelőségei közül a légbőkezűbb adományozó volt minden karitászmegmozdulláson. Manzellát ez ideig sem kihallgatni, sem letartóztatni nem lehetett. Nem volt rá törvényes alap, de még csak ürügy sem. Casettl most a fejét verte a falba, mert hiszen addig-addig kerülgette a macska a kását, mígnem Manzella, tegnap, villája kapuja elől odébb akarta tolni a bejáratot eltorlaszoló és ott üresen parkírozó sport Giuliettát... Az eredmény: Casettiék a robbanás után csak Manzella táskáját találták meg a közeli fa tetején. A robbanás ugyanis autóstól, kapustól és a gazdája segítségére siető inasostól eltüntette nz „ájtatos manónak" becézett öreg milliomost. Hogy a palermói rendőrség -gyanúja nem volt alaptalan, és helyes nyomon Járt, amikor Di Pisára gyanakodott, kiderült a Manzella táskájában talált íeljegyzésekból. Casetti szerint arra is találtak utalást, hogy a közelmúlt napokban Manzella villájában valamilyen okból a maffia nagytanács ülésezett... Az események elemzésére egyelőre nem maradt i ' idő, mert a palermói rendőrséghez tegnap óta egymás után érkeztek az elhagyott és felrobbanó sportkocsikról szóló bejelentések. „Valaki újított" — mondta Casetti. Ez az újítás Fleurot szerint a maffia modernizálásának folyamatába illeszkedett be, és feltehetően valami üzleti nézeteltérés tisztázására kezdődött két egymással rivalizáló banda között. Fleurot felügyelőt töprengéséből az ügyeletes tiszt megjelenése zavarta fel Rédiógrammot tett az Interpol képviselője elé. Fleurot rápillantott, és mint akit a kígyó mart meg, felugrott. — Mikor raejy a legközelebbi repülőgép Milánóba? — kérdezte Izgatottan. — Fél óra múlva indul egy gép Nápolyba, ÉS annak közvetlen csatlakozása van Róma—Milánó felé — válaszolta a Rendőrtiszt, miközben a kopott faliórára pillantott. — Kérjem az ügyeletes kocsit. —- Igen — bólintott Fleurot, miközben a fogasról sebtében magára kapta felöltőjét és kalapját. — Legyen szíves, adja át embereimnek az üzenetemet ts: Milánóba mentem, n csoport továbbra is működjön szorosan együtt a palermói hatósággal... . 12. ... Már magasan a város fölött keringett a repülőgép, amikor Fleurot lenézett a kéken fénylő öbölre, a parti sétány medúzafejű pálmafáira, és eszébe ötlött, hogy idefelé hajón jött, kényelmesen és lassan, és most. 'mintha csak menekülne erről a sejtelmektől terhes, elátkozott szigetről. ..Talán Milánó több szerencsét hoz", vigasztalta magát. Maga elé képzelte főnökét, a jó öreg Mercot. A párizsi központ padlásszobának is beillő második emeleti kuckóját, ahol egy lomha keresztespók mozdulatlanságával ül a háló közepén, és vizslaszemekkel pislog át a falon, át Párizson, át Európán, és mint egy keleti mágus, bóvöli ellenfelét: jöjjön, jöjjön végre már. ... A milánói repülőtéren a helyettese és a milánói rendőrség bűnügyi csoportvezetője fogadta Fleurot-t. — Estére várjuk a nagyfőnököt is — hadarta helyettese, a gyors beszédű Jannot. „Marc tata is befut?" meditált Fleurot, „akkor ezek elkapták a madzag végét" ... — Nos, mi újság? — kérdezte hangosan, miután a milánói kolléga maga Vezette gépkocsijában elhelyezkedtek... — Azt hiszem, nyomon vagyunk, főnök — kezdte Jannot — sikerült egy szálat kihúzni a gombolyagból... azt maga is tudja, főnök, hogy a Liggio-csel nem sikerült. v. Hagytuk meglépni Svájcból és vissza is ment Szicíliába, de amint hallom, ott most valami vendetta tombol és ebbe belekeveredett a mi Liggiónk js.. Fleurot értetlenül hallgatta Jannot első mondatalt: — Mi az ördögöt akar maga ezzel a Liggióval? Az a fickó a palermói kollégák ügy körébe tartozik. — Hát ez kolosszális... — csapott combjaira mindkét kezével Jannot. — Micsoda fej az öreg Marc! ... Szóyal, még magát se avatta be a Lisgiót nyomon követő kampányba.. . 'gaz, így legalább maga, főnök, nyugodtan folytathatta történelmi tanulmányait... — és kajánul Pleurot-ra vigyorgott. — Ide figyeljen, Jannot! Unom az olcsó szellemeskedéseit. A lényegről tájékoztasson .. . Azt meg, hogy ki, mit csinált Palermóbon, bízza azokra, akik illatékesek abban... — húzta fel sértődötten orrát Fleurot. Egyébként is dühös volt Marcra. amiért mindig őt tisztelte meg az őskortól a közelmúltig című fejezetek kiderítésével. Az éppen időszerű bűnügy kapcsán Marc folyton Ádám—Éváról beszólt, és Fleurot csak azt nem tudta még ez ideig főnöke módszeréből ellesni, hogy a látszólagos és teljesen feleslegesnek tűnő történelmi kutatások szálain haladva, hogyan tudja szinte minden esetben elkapni a tettest? (Folytatjuk.) i