Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-16 / 89. szám

•RRARNAP, TFLTI. ÁPRILIS W. Utolsó simítások a kempingen Az idegenforgalom nem nélkülözheti Közvetlenül az Izabellahíd után nyílik balra az a bekötő út, amely a megnyitás előtt álló kempingbe vezet. Az utat egyelőre aszfaltozzák, de a kemping területén már aszfalt borítja az utakat, a parkolókat. A látvány — az utolsó simítások látványa — azzal biztat, hogy két év • után hamarosan ismét lesz Szegednek kempingje. Két éve, 1970-ben legkisebb gondunk is nagyobb volt annál, hogy mi lesz a kempinggel. Akkor örültünk, hogy a város baj nélkül megúszta az árvizet. Tavaly azonban már égetővé vált a gond — lévén csupán kevés szállodai hely a városban —, hogy nem tudunk szállást adni a Szegedre érkező vagy átutazó vendégeknek. Sem a külföldieknek, sem a hazaiaknak. Az idei nyáron feltétlenül javul majd a helyzet. A körtöltésen kívül' fekvő négy és fél hektáros erdős terület alighanem nagyon szerencsés választás volt. Közvetlenül az E—5-os főútvonal mentén fekszik, útjába esik a városba érkezőknek. Közel van a villamos- és az autóbuszmegálló. Ha tehát este szórakozni akar valaki a városban, nem kell feltétlenül kocsival jönnie. Szép az erdő is, és a hamarosan elkészülő parkosítás még szebbé teszi majd a kempinget. A szolgáltatások is méltóak lesznek az első osztály követelményeihez. A fürdő épületében hideg-meleg vizes zuhanyozók, mosdók várják a vendégeket. Itt kaptak helyet a főző- és mosogató-, valamint a mosóhelyiségek. Aki akar, főzhet is. de az Utasellátó által ígért négy automatánál is vásárolhat ételt vagy italt. A felszereléshez tartozik egy kocsi mosóállvány is. Aki akarja, alul-felül lemoshatja autóját. Az épületek közül az egyik a központi raktár és iroda, a másik pedig a már emiitett fürdőépület. Két motelház is elkészült már, mindegyikben 12 kétágyas szobával. Mindkét motelépületben van hideg-meleg vizes tusoló, mosdó. A lakókocsival érkezőknek külön parkoló áll rendelkezésre kapcsolószekrénnyel, amely árammal látja el a kocsit. A sátorhelyeket a fák között jelölik ki. Csak annyi fát vágnak ki, amennyit nagyon szükséges, így azután árnyékban lehet sátrat verni. Egyszóval minden széppel és jóval szolgál majd az új kemping. Például — a DÉGÁZ révén — a gázfőzők palackjait is megtölthetik a turisták a közvetlen szomszédságban működő töltőállomáson. Csupán egy dolog bántja még a szemet: a bekötő út környéke rendezetlen, szemetes. Jó lenne, ha az ott levő vállalatok rendbehoznák területüket a szezon kezdetéig. Egyelőre 50 vendéget tudnak elhelyezni a faházakban, 300-at sátrakban, lakókocsiban. Az idén és jövőre azonban folytatják az építkezést, a Belkereskedelmi Minisztérium támogatásától függően. Akkor a férőhelyek száma a többszörösére is növekedhet. Ha minden a tervek szerint megy, májusban megnyitják az új, szegedi kempinget. Főként a külföldiekre számítanak, hiszen a régi vendégeinek 70—80 százaléka volt külföldi. Azt sem hagyják azonban számításon kívül a tanács kereskedelmi osztályán és az idegenforgalmi hivatalban, hogy két év alatt jócskán megnőtt a belföldi autós turisták száma. A kempingre tehát egyre nagyobb szükség lesz a belföldi idegenforgalomban is. Sz. I. új tervek Ifjúvezetők parlamentje Idén Salgótarjánban négy napon át tanácskozott az Ifjúvezetők II. Országos Parlamentje. A parlament 196 küldötte között megyénk 9 tagú csoportja is aktívan részt vett a négy szekcióban folyó vitákban, s a találkozó egyéb rendezvényeiben is. Megyénk küldöttei — Kis Ernő tanár vezetésével: Andrássy Ilona (Szeged), Budai György (Makó), Pálfi Gizella (Kiszombor), Popán Mária (Hódmezővásárhely), Maráczi Edit (Mindszent), Vinkovics Ágnes (Szentes), Forgó Zsuzsanna (Csongrád), Tobak Csaba (Kistelek) — a Salgótarján déli „bejáratánál" létesített emlékligetben egy-egy facsemetét is elültettek. A Petőfi-túraversenyben második helyezést szereztek. Megkoszorúzták a Salgóvár tövénél felállított 1919-es emlékművet A parlament tanácskozásain értékelték a debreceni I. találkozó óta végzett munkát, majd a következő évekre szóló tervek, feladatok megvitatása során sok új kezdeményezésről számoltak be. A hasznos tanácskozást gazdag tapasztalatcsere, a jó módszerek átadása egészítette ki. KÉPERNYŐ Ászja, a péntek esti Turgenyev novellából készült tévéfilm hősnője. Batyjával járja a világot. Egyik ideiglenes állomáshelyükön egy német tengerparti városkában találkoznak honfitársukkal, a fiatal íróval. Ezentúl természetesen együtt róják az utcákat a nagy idegenben. Kezdetben hármasban, aztán a lány elmaradozik, magányos szórakozásokat keres, hiszen észreveszi, hogy kibontakozóban van az író iránt érzett szerelme. Aszja általában „furcsa" viselkedésere bátyja ad magyarázatot a nézőnek és a fiatal Írónak. Az utóbbi minden jel szerint egycsapásra megérti a helyzetet, a néző azonban elégedetlen. A három orosz „vándor" világa annyira távol esik mai miénkétől, hogy értéséhez mélyebb, alaposabb lélektani indoklást igényelnénk. A filmből nem kapjuk meg. így aztán a távoli történet nem kerül közel hozzánk. Hiába igyekszünk, azt sem értjük pontosan, mit kellett volna tennie az írónak, azt sem, miért kellett elutaznia Ászjáéknak. De azt sem, milyen szerencsétlen véletlenek akadályozták meg, hogy újra egymásra találjanak a szerelmesek. A XIX. század hangulata fellelhető volt ugyan a tévéfilmben, de nem eléggé. Inkább csak néhány szép felvétel értékeltette (operatőr Halász Mihály), meg a ko6ZLiebmann Béla felvétele Kozák András az író szerepében tümök. Szerepeikben azonban szemmel láthatóan a színészek is feszengtek (Pálos Zsuzsa, Kozák András és Kertész Péter). Valószínűleg az alkotóknak — Békés Tamás és Csanyi Miklós — az a szándéka is zavarta őket, hogy mindenképpen a ma emberéhez akartak szólni. Meg akarták mutatni, hogy napjainkban, ugyanúgy mint a film történetének idejében, gyakran csak egy pillanatunk van a döntésre, méghozzá a felelősségteljes döntésre. Ezt a pillanatot pedig nem szabad elszalasztani, mert talán egész életünkben bánjuk. Ez igaz. Csakhogy Ászja és az író története nem egészen erről szól. Pályadíjas főiskolások A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem és a KISZ április 12 és 15 között — a Georgikon alapításának 175. évfordulója alkalmából — Keszthelyen rendezte meg a X, országos diákköri konferencia élelmiszer- és fagazdasági szekcióját. A tudományos rendezvénysorozaton jól szerepeltek a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola hallgatói. Botos István, Pintér József, Polyák László az élelmiszeriparban használatos szerelvények vizsgálatáról készített dolgozata 1500 forintos pályadíjat; Mórocz László takarmánygyártási módszerekről, Ferenczi Miklós és Iczkovits László a fűszerpaprika színmérési vizsgálati módszerről írt dolgozata 1000 forintos díjat n.tfert. Oláh István a Gödöllői Agrártudományi Egyetem különdíját vehette át a Hernádon épülő baromfifeldolgozó vailalat gazdaságossági értékeléséért. Tisztára mosta a hajnali zápor a piacot. Az eső csillogása reggelre is megmaradt: bólingó tulipánok, salátahalmok dicsérik, meg az árusok serege. Ok tudják a legjobban, városi kertben is földművelő ésszel gondolkodva: nemcsak a májusi eső az aranyérő, az áprilisi is az. Áldás, dicséret, szidalom, alkudozás: egyetlen hatalmas harsogás a város legnagyobb piactere, a Marx tér. Igazi tavaszi piac ez a szombati, van minden, mi szem, s szájnak ingere. S még az asztalra is kerülhet vasárnapra, ha elég pénzt hozott magával a vásárló. Valaha, amikor a piacok helyettesítették a boltot, még a cserekereskedelem boldog őskorában, úgy mondják, minden piacnak megvolt a maga sajátossága, ahogy ma is van húsbolt, zöldségbolt. Mióta számuk megkevesebbedett, s a szabott árakkal dolgozó kereskedelem sikeresen veszi fel a versenyt az alkudozókkal, s azokért — egy piacnak kell valamennyi funkciót ellátnia. Amolyan óriási ABC-áruház ez a Marx téri piac is, ráadásul csinos kis üzletekkel tarkítva. Nem csoda hát, hogy még télidőben is nyüzsög a nép, válogat legnagyobb boltunk árui között. Mennyi a csirke — kérdi a vevő, s a meglepő válasz: ezek kilencötvenbe, azok meg nyolc forintba kerülnek. Csak az a baj, hogy a pelyhes, csipogó jószágoknak ez az ára, s a ránt.anivaló tízszer ennyibe kerül. Ha van. Mert ilyenkor jobbára még a tyúkokat kínálják, s ahol a ketrecek csirkét rejtenek, hosszú sorok kígyóznak. Ilyenkor szombaton ezernyi csirke talál új gazdára, nem is sejtve, hogy már eldöntött tény: milyen formában kerül az asztalra, rántva vagy éppen paprikásnak. Kíváncsian forgatja a kosárban fejét, némelyik visszarikolt az ottmaradóknak. A csirkének — ahol mérik — harminc forintért adják ezen a szombaton kilóját, újdonság még. Ott azonban, a csirkesoron, ahol azzal hitegetik az embert: „ez nem tápos ám" — ott valóságos harc folyik a sárgalábúakért, párjáért nyolcvanat, kilencvenet is ígérnek. Ha valaki rántott csirkét óhajt vasárnapra, fejessalátával, adja meg az árát. A vasárnapi ebédhez más is szükségeltetik, s ebből bővebben van. Bárki megállapíthatja, jó az idei piac, nem drága. Van még tavalyi sárgarépa, öt vagy nyolc forintért mérik kilóját, a gyökérét hasonlóképpen, de ittott mutatóba már zöldell a cérnavékony újgyökér is. Mostanában elvesztett vevőit hódítgatja vissza a piac, aki nem sajnálja rá az időt, hogy alkudozzék, dohogjon, tréfálkozzon s tízszer-húszszor elkérdezze az árat, megtalálja a számítását. BEKÉPZELTEK A gyakorlott piacozónak elég egy pillantás, hogy megállapítsa, érdemes-e megállni valahol. Valódi partner-e az árus, vagy csak amolyan portékájára büszke, s boltba való eladó, akinél szabottak az árak. Az utóbbiak azok, akik csak akkor adják olcsóbban az árut, amikor már kiürül a piac, csak egy-egy elkésett, későnkelő háziasszony igyekszik végig a sorok között, szatyrát lóbálva. Próba a primőrrel, az újkaralábbal. Van ki kettőnyolcvanért adja darabját, máshol kettőért kínálják, vagy ismét máshol hátáért a három darabból álló csomót S végül: ugyanezt feléért. S aki adja, azelőtt rohamosan fogy a csomó nemsokára hazamehet Mert ezért érdekes bolt a piac: lehet salátát kapni kettőötvenért — szépet, csúnyát is — de egyötvenért is ugyanolyat Csak türelem kell hozzá. Hiszen mindig akad. aki a tojást akkor is egyhuszra tartja. amikor forintért az ember után dobják, mint most. Hiába, elmúlt húsvét a sonkát megették, s a tyúkok juszt is tojnak. A piacnak vannak főszereplői is. ök nem élelmiszert árulnak. Magas, megviselt férfi hadarja szombatonként „régi pénzt, érmet veszek", lesütött szemű öregasszony lobogtatja az újságcsomót „csomagolójaazújság csomagolójaapajír", a másik ülve kántálja, hogy nylonzacskót vegyünk. Vannak a piacnak szerelmesei. akik azért szeretik, mert minden izében demokratikus. Eladó és vevő — ha alkudozás közben össze-öszsze is vész pillanatra — egyenrangübb, mint bárhol, nincs fölösleges udvariasság, de fölösleges fölvágás sem, az áru magát kínálja, csak érte kell nyúlni. Demokratikus azért is — mondják —, mert a feltétlen bizalom élteti, nagyon ritkán fordul elő, hogy rossz áruval becsapnák a vevőt. Annál inkább igyekeznek ezt megcselekedni a helypénzszedőkkel. Tessék csak megfigyelni, amott azt a fiatalasszonyt, aki szorongva néz körül, három pár csirkéjét rövid alkudozás után odaadja, s máris tovatűnik a tömegben. A szerencsés vevő ilyenkor jár jól, ha ugyanis a bűvös helypénzt nem kell megfizetni, mindenki jobbnak tartja a vásárt, még akkor is, ha papíron kiszámolhatóan — ráfizet. SZŰK ESZTENDŐ Tolongunk szerdán s SS __ szombatonként a piacon. Mostanában szűknek bizonyul. Nemcsak azért, mert ismét nőtt az érdeklődés, hanem azért is, mert jókora területet lekanyarítottak belőle — fedett csarnoknak. Azaz, ahogy a szakmabeliek mondják — fedett pavilonsornak. Ott majd télen sem kell fagyoskodni, ha felépül. Csak az a baj vele, mondogatják a pultok sora mögött álldogáló kisemberek, hogy az igazi piac, ahová az ember alkudni jár, továbbra is az isten szabad ege alatt marad, a fedett pavilonsor csak egy nagy zöldségbolt lesz, ha friss áruval is. Legfeljebb abban különbözik majd a városbeliektől, hogy a piac, ahogy az újszegedi példa mutatja — versenyre kényszeríti a szövetkezetekét. Olcsósági versenyre. Ha hagyják magukat, mert bizony nem azt a szerepet játszák — mutatják az ártáblák —, amelyet nekik itt szánnak. Nem ők az árszabályozók. Már múlóban a délelőtt is, hát megfogyatkozik a nyüzsgés. Az árusokból vásárlók lesznek, állnak sorban portékájukon túladván: sült halért, sült kolbászért, vagy nekiindulnak a város központjába vezető utcáknak, hogy elköltsék a most szerzett százasokat. Nyugodtan gördülnek már át. a téren a buszok, nem kell percenként megállni a tömegben. A földön a kiürült, hatalmas bolt szemete: salátalevél. eltaposott tulipánok. A túloldalon még kötényt, kardigánt lenget a szél, de már ott is csikordulnak a bódék ajtajai. Bezár a piac. Vasárnap hajnalig nem tér be ide senki. M. V. Villany- és olajkályha OTP-hitellevélre Üjabb cikkekkel bővült az OTP-hitellevélre árusítható termékek jegyzéke. A Belkereskedelmi Minisztérium — a Magyar Nemzeti BankJcai. és- az-Orszagos Takarékpénztárral egyetértésben — intézkedett arról, hogy — szeptember 30-ig —, az általános feltételek mellett villanykályha és olajkályha ls árusítható részletre. SEX — SAL — LINK (BARNA TOJOHIBRID) naposcsibe beszerezhető az URAIÜJFALUI ÁLLAMI GAZDASÁGNÁL A naposjérce 13,— Ft/db, vegyesivarú csibe 7,— Ft/db áron kerül eladásra. 500 darabon felüli rendelés esetén a csibét házhoz szállítjuk. Szállítási és dobozköltség csibénként 45 fillér. Naposjércét és vegyesivarú csibét május 1-től tudunk biztosítani. Megrendelést az Uraiújfalul Állami Gazdaság, URAI ÚJFALU címre kérjük megküldeni. Tel.: Uraiújfalu 4. Telex: 037-355. 4