Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-28 / 74. szám

4 KEDD, 1972. MARCI lib 28. Többgyermekes anya pótszabadsága Szülők aktívája K. M.-né olvasónk arra kér választ; jár-e pótszabad­*ág a termelőszövetkezetben aolgozó többgyermekes anyáknak, úgy mint az ipar­ban dolgozóknak? A 13/1971. (XII. 30.) MÉM számú rendelet kimondja, hogy az egészsegre ártalmas munkakörben foglalkoztatott dolgozók, a többgyermekes anyák, a 18. életévüket még be nem töltött fiatalok és a vakok pótszabadságának fel­tételeire és mértékére — fo­lyamatos munkavégzés ese­tén — a munkajog szabá­lyait kell alkalmazni. Ter­melőszövetkezetben folyama­toB munkavégzésről akkor van szó, ha a tag a terme­lőszövetkezetben az előző naptári évben 250 tízórás munkanapot teljesített. A munkaviszonyban álló dol­gozókkal azonos mértékű sza­badság tehát az ilyen dol­gozókat illeti meg. A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 34/1987. (X. 8.) Korm. számú rende­let 50. paragrafusának (2) bekezdése szerint a dolgozó anyának három gyermeke után évi két, minden to­vábbi gyermeke után ugyan­csak két-két, de évenkent leg­feljebb 12 munkanap pót­szabadság jár. E pótszabad­ságra való jogosultság szem­pontjából az anya által gon­dozott 18. éven aluli és munkaviszonyban nem álló gyermeket kell figyelembe venni. A fentlekből következik, hogy ez a rendelkezés akkor vonatkozik olvasónkra, ha teljesítette a múlt évben a 230 tízórás munkanapot és legalább három 18 éven alu­li munkaviszonyban nem álló gyermeket gondoz. Ebben az esetben kerheti a pótszabad­ságot mint többgyermekes anya, az egyéb címen járó pótszabadságokon felül. Megjegyezni kívánjuk, hogy annak a tagnak, aki nem dolgozta le az előző év­ben a 250 tízórás munkana­pot, de munkában töltött legalább 150 tízórás munka­napot (nők száz tízórás mun­kanapot) akkor szintén jár fizetett szabadság, de ennek mértékét azonban nem a ren­delet szabályozza, hanem a termelőszövetkezet alapsza­bálya Dr. V. M. Arany Orfeusz — 1972 A VIII. nemzetközi Arany Orfeusz Fesztivált 1972. jú­nius 3. és 7. között rende­zik meg a bulgáriai Napos­parton. A programban sze­repel a bolgár táncdalok versenye, az előadók nem­zetközi versenye, továbbá ismert énekesek és együtte­sek adnak szólókoncerteket. A verseny első, előkészü­leti részére, amelynek kere­tében 60 dalt mutatnak be, márciusban kerül sor. A második fordulóra 24 dal marad. Ezek közül ötöt a közönség szavazással választ ki, a további győztes dalokat a zsűri jelöli ki. A dalok bolgár és külföldi énekesek előadásában kerülnek júni­usban a közönség elé. L KERÜLET Házasság: Dr. Tímár Mátyás és Kódor Klára. Molnár Ferenc és Bozókl Mária, István Ferenc és Farkas Mária, Oláh András és Mlnkó Klára, Szécal Jrtzsef és Sári Mária, Ordögh JóZBCf és Bálint Hona, dr. Abáblo Nllm Sámuel és Babanyecz Gi­zella, Pintér László és Kazl Gi­zella. Kiss József és Tóth Má­ria, Czakó Miklós és Kovács Ágnes, Kolarovszkl András és Botbás Rozália, Kovács János és Fegyvernekl Eva, Rlmoczl Ká­roly ás Csalla Erzsébet házas­ságot kötöttek. Születés: Vldáes Józsefnek és •törtei! Irénnek Márta, Nagy Antalnak és Beeskl Julianná­nak Tibor Antal. Balogh Mi­hálynak és Gulyás Maria Mar­altnak Tünde, Lajos Ferenc Andrásnak és Kismarton Anna Taréziénak Annamária Rózsa, Kocsis Antalnak és Gulyás Ka­talinnak Tibor Attila, Nagy Sándornak és Tóth Máriának Mária, dr. Szabó György Lász­lónak éa dr. Frólloh Katalin Ilonának Réka, Baranyl István­nak és Kerekes Irénnek Tünde Csl'la, ÜJvárl Ferencnek és Llp­pai Etelkának Gyöngyi Csilla. Fekete Ferencnek és Benkó Ilonának Ildikó, Czékus István Jánosnak és Gyuris Anna Mag­dolnának Ildikó, Veres Oézárink us Dufka LIdlanak András, Vc­ros Gézunuk és Dufka Lídiának Attila, Farkas Ferencnek és Kormányos Mária Magdolnának Attila Ferenc, Szűcs András Józsefnek ös Pásztor Katalinnak András. Szalma Imrének és Héczi Valériának Szilvia Mar­g t. Masa Bélának és BUjdosó áriának Mónika Márta. Szom­bati Györgynek és Slgmond Editnek Edina, Pap István Jó­zsefnek és Kis Évának Renata, Paragl Sándornak éa Hlaváthy Edit Mariának Dóra Edit, Ta­nács Lajosnak es Hull Mártá­nak Violetta Klára, Nagy Ti­bornak és Dánlel Erzsébetnek Tibor, Takács Józsefnek és Dávid Katalin Honának Szilvia, Horesnyl Györgynek és Csordás Julianna Rozáliának Julianna Csilla. Tóth Sándornak és Ü|­váry Honanak Sándor. Ábrahám János Györgynek éa Héaer Mar­git Annának Erika Mária. Szűcs Istvánnak és Börcsók Gizellá­nak István József, Liliom Ká­roly Lajosnak és Dénuel Zsu­zsannának Péter József, Dóda Lászlónak éa Crandplerp Klára Emőkének Katalin, Vágfalvl Zol­tán Józsefnek és Orosz Rozália Margitnak Zoltán Csaba, Er­délyi Istvánnak éa Racz Rózá­nak Anita, Qyémánt Istvánnal! és Sehramm Magdolnának lírtsztlna, Bárdos Györgynek es Takács Erzsébetnek Anita, Kovács Jenőnek és Kasza Mar­git Viktóriának Krisztián Lajos, Csikós Mihálynak és Miko Edit Paulának Emese, Trnkóczi Já­nosnak es HuUas Hona Ágnes­nek Krisztina. Gyuris Nándor­nak és Marótl Ilonának Márta, dr. Tamas Józsefnek ea Páter Anna Mariának Enlkó Anr\a, Lengyel Imrének es Ördög Jo­lánnak Csaba Imre, Apjok Sán­dornak és Herke Juliannának Gyöngyi, Mészáros Ferencnek us Jenoval Edit Klárának Ta­más Ferenc, Forgó Lászlónak ég Fábián Márta Honának Diá­na Napsugár. Csiszár Istvánnak es Csányl Mária Magdolnának Mária Magdolna, Nővé László­nak és Keller Agnas Ibolyának SZHbolcs, Halász Lajosnak éa Márta Rozáliának Gábor, Hor­váth Ferenc Gyulának és Koszó Rozáliának Rózsa, Llppert Oyu­lanak és Horváth Emmának (Aula. Takács Lajosnak éa Várhalml Margit Juliannának Oyönsyl Julianna, szűcs István Szilveszternek es Kalmár Esz­ternek Zsolt, Börcsók Zoltán Istvánnak és Borsos Ilonának Gábor Zoltán, Oondi Józsefnek es György Klárának Klára; Köles Istvánnak és Kővágó Etel­kának Tünde, Szélpál István Antalnak es Király Máriának Zsuzsanna. Rónyal Károlynak és Bitó Gizella Etelkának Róbert. C.era Palnsk ea Szarva Terézia Ilonának Zsoit Pál, várh-ly! .lanos Lászlónak éa Rívó Már­tanak Olivér, Nagy Jéasefwek anyakönyvi hírek és Jacsó Mária Magdolnának Emőke nevű gyermekük szü­letett. Halálozási Király Viktória, Jankó Ferencné Gubl Rozália, Kekezovlch Elemér, Munkácsi Andrásné Prohaszka Magdolna, Pavllk Hona. Stumpf Péter, Sa­(ártk Imréné Nagy Rozália. Jójárt Imre. Olllcze tttvánné Csíki Erzsébet. Fodor Eva Zsu­zsanna, Zaurkán János., Hááz Ernő, Hegyközi Ilona, Faragó Ferencné Sípos Anna, Kiss Fe­renc, Balázs Erzsébet, Luczai Mláden, Lantos Ferencne Tan­dart Erzsébet, Kriklty Ferenc, Deák Sándor László, Sós 3án­dorné Molnár Julianna, Pálfl Ilona, Török Antal. Csapó Lászlóné Schubkégel Mária meg­halt. H. KERÜLET Házasság: Kótzó István és Kflhne Dagmar Annagret, Széli József és Elekes Magdolna liá­zassagot kötöttek. Halálozás: Piti Zsuzsanna. Papdt Józaet. Hraskó Ilona, Klspál Ferencné Drdák Mária, Sánta József. Csáki Istvánné Bakacsl Rozália meghalt. ni. KERÜLET Házasság: Drenkovtcs György és Kuczora Franciska, Horváth Sándor István éa szabó Anna Mária Végh Árpád László és Bors Magdolna házasságot kö­töttek. S/.Uletéai Halkö Miklós József­nek és Koszó Gizellának Miklós Zoltán. Kaszapovlts Ernő Má­tyásnak és Bakos Mária Anná­nak Mariann. Meszlényl István Ferencnek ée Sállal Mária Er­zsébetnek Maria. Patai Ferenc Istvánnak éa Juhai Piroskának Ferenc Csaba, HUrkecz György Lászlónak és Diós Katalinnak Hdlkó, Barna Jánosnak és Seres Veronikának János. Gyémánt József Lajosnak és Török Teré­zia Zsuzsannának Andrea Gab­riella, Kovács Árpádnak és Kollényl Irmának Rita Zsu­zsanna, Labádt Károlynak és Molnár Erzsébetnek Maripnn. Vágó Andrásnak és Zalka Má­riának Mária, Gavallér István­nak és Böszörményi rrén Sá­rának Mónika, Muzstk Mik­lósnak és Koncz Máriának Nán­dor János. Pataki Pálnak és Periaki Piroskának Beáta. Sza­bó József Károlynak és SzabC Teréziának Csilla Teréz. Borbély Szilveszternek *s Németh Irén­nék Csaba, Kabal Sándornak és Bakos Erzsébetnek Szilvia, Soós Bélának és Landler Anna Ágnesnek Béla Attila. Kerekes József Györgynek és Fehér Zsuzsannának Zsuzsanna Edina. Salamon Mihálynak és Nagy Juditnak József István, Gyuris István Lajosnak éa Dömsödl Évának Eva Krisztina, Varga Istvánnak és Hódi Mártinak Róbert, Zaurka Ferencnek és Lászlal Etelkának Ágnes Eva, Farkas Andrásnak éa Nagy Má­riának András László, Farkas Mátyásnak és KISB Jáclnta Má­riának Csilla, Szárics Józsefnek és Rózsa Jolánnak Tibor János nevű gyermekük született. Halálozás: Siflis András, Szol­noki Mlhályné Indlch Gizella. Csóré György, Bélteki Imre, Száva Péter Adámné Franrz Margit, Hegyi Imre, Pontylk Pál, Csonka Szilveszterné Ba­log Mária, dr. Ruzltska Lajos György, Madarász Györgyne Sándor Franciska, Erdélyi Mi­hály, Faragó Bernátné Ábra­hám Etelka, Kovács Sámuelné Rakonczal Erzsébet, Nagy 11­lésné Tart Mária, Puruczki Fló­rián meghalt. Szerte az országban sok­sok érdekes kísérlet folyik az iskolákban. Mindenütt akadnak lelkes tanároK, az új gondolatok iránt fogékony nevelőtestületek. Néhol az if­júsággal való foglalkozás új­szerű kereteinek a kiddlgo­zása van napirenden, másutt módszertani, vagy tartalmi kérdések kimunkálására fek­tetik a hangsúlyt. Szegeden, a Tisza-parti Gimnáziumban egy egészen más jellegű kez­deményezés vonja magára a figyelmet: a kommunista szü­lők aktívája. Az „Ötlet" az iskola párt­szervezetétől és igazgatóságá­tól származik: miként lehet­ne az iskola munkáját még demokratikusabbá tenni, s a szülők segítségével az ifjú­ságot még mélyebb szocialis­ta tartalommal nevelni, az iskola kommunista nevelő­munkáját erősíteni? Ügy, ha a párttag szülők részére is fórumot teremtenek. így szü­letett meg azután a kommu­nista szülők aktívája meg­szervezésének a gondolata. 1969 decemberében meg is tartották az alakuló gyűlést, s azóta megszakítás nélkül dolgozik a kollektíva. Évenként kétszer hívja össze az iskola pártszerveze­te a kommunista szülők ak­tíváját, éspedig a nevelési tárgyú értekezletek előtt. Ez­zel az a célja, hogy a tan­testület elé kerülő témakör­ben meghallgassák a szülők véleményét, s hasznosítsák azt az értekezlet alkalmával. De felvetődnek Ilyenkor más problémák ls. Az eddigi ér­tekezleteken sok szó esett például az iskolai demokra­tizmusról, az úttörőszerveze­zetből a KISZ-be való átlé­pés gondjairól, a középiskolai KISZ-szervezetek tartalmi munkájának a javításáról, a tanulók túlterhelésének a problémájáról. Teljes mér­tékben egyetértettek például a honvédelmi nevelés kiszé­lesítésével, a fegyelmezettebb munkát igénylő légkör megte­remtésével. Nagyszerű segítséget nyúj­tottak a tantestületnek a ta­nulók pályaválasztásának az irányításához. A DEFAG-nál, a Vízügyi Igazgatóságnál és a különféle üzemekben dolgo­zó szülők jöttek el a tanulók közé előadást tartani, s meg­ismertetni velük a pálya szépségéit. A fizikai dolgo­zók gyermekeinek segítése, azok tanulmányi helyzete sem kerülte el a figyelmü­ket Jó ötleteket adtak az összetett iskolai verseny ki­dolgozásához, a Házirend és a Tanulói Szabályzat össze­állításához. Felelősségteljesen szóltak hozzá az iskolai mun­katerv pontjaihoz és jó ta­nácsadónak bizonyultak az iskola tovább fejlődésének kimunkálásában. Óriási vi­ta folyt azonban a dohány­zás engedelyezése targyaban. Tehát: igen széles körű a kommunista szülőK aktívájá­nak a tevékenysége, s való­ban sokoldalú információt nyújt az iskolának a mun­kájához. S ami még különö­sen dicséretes: kevés a hiányzók száma. Még a vi­déki szülők is beutaznak, ha kézhez kapják a meghívót. Szép- dolog ez, mert ismét tanúságot tesz a párt tagjai­nak aktivitásáról, hogy sok más társadalmi elfoglaltsá­guk mellett még erre is sza­kítanak időt. Ügy vélem, olyan szempontból is értéke­sek ezek az összejövetelek, hogy a párttag szülők még közelebbről megismerkedhet­nek az oktató-nevelő munká­ra vonatkozó párthatároza­tokkal, és az azokból adódó tennivalókkal. A találkozá­sok lehetővé teszik, hogy a szülők az iskolával még jobb összhangban dolgozzanak, s tudatosabban vegezzék ott­hon is nevelői feladatukat. Meggyőződésem, hogy a kom­munista szülőK aktívájának megszervezésével sokat nyert az iskola, mert nagyon sok dologban megerősíti a taná­ri kar munkáját, és szilárd bázist ad a pártszervezetnek és az iskolavezetésnek a döntések alkalmával, az új célkitűzések megfogalmazá­sában. — Három év óta folyik ez a kísérlet — mondta dr. Tö­rök László, az iskola igazga­tója. Tapasztalatunk: érde­mes Volt megszervezni. A jövőben pedig szeretnénk ezt a fórumot tovább erősíte";, munkáját az iskola szocialis­ta szellemű nevelésének szolgálatába állítani. Ügy érezzük, jó dolog az, ha mi­nél gyakrabban mondanak véleményt és adnak segítsé­get az iskolai munkához a kommunista szülők... Bánfalvi József Üjra felidézték a televí­zióban azt a vitát, amely annak idején a Nagyvilág­ban folydogált az irodalmi trágárságokról. Arról, hogy szabad-e színpadon elhan­goznia olyan szavaknak, amelyeket egyébként írás­ban jó ideig pontokkal je­leztünk, hogyan beszéljenek a szereplők, úgy, ahogy azt megszoktuk a való életben, vagy finomabban? S a szer­zők többsége — ellentétben a kritikusokkal — úgy talál­ta, hogy igenis, vannak olyan helyzetek, amelyek­ben indokoltak a nyelvünk piszkosabb rétegébe tartozó szavak —, ha van valami­lyen nélkülözhetetlen funk­ciójuk. Megvallom, azért éreztem némileg komikusnak a hir­telenjében provokált vitát, mert senki sem merte ki­mondani azokat a bizonyos szavakat, amelyek szóba jö­hettek, s amelyeket legfia­talabb embertársaink zama­tos kiejtésében mindennap újra s újra élvezhetünk. Mert nemcsak az informá­ciók záporoznak ránk úton­útfélen, hanem a mocskos szavak is. Lassacskán asze­rint kell megkülönböztetni a tinédzsereket, hogy minden második vagy csak harma­dik szavuk-e a a stb. Ügy szórják el ezeket, mint a szemetet. A szemér­mesebbre legfeljebb „Izét" is mond néha. Igenám, de a színpadi szerzőkkel ugyanaz a hely­zet, mint a fiatalokkal. Va­lahonnan tanulják ezeket a kifejezéseket. Az élettől, il­letve az idősebbektől. Mert azt senki sem állíthatja, hogy — különben csinosan öltözött, jól fésült és ham­vas arcú — hajadonjaink már eleve azzal, a tőlük fel­tétlenül szokatlan szókincs­csel születtek, amelyet — egyenjogúság lévén — ugyanúgy használnak, mint a fiúk. Valószínű, ha általában nem beszélnénk csúnyán, akkor a drámaíróknak eszé­be se jutna, hogy csakazért­is, és az utcákon kószáló gyerekek szókincse ls szebb szavakkal gazdagodna. Nem hinném, hogy már késő. Igaz, egyidőben a szókimon­dó embert összetévesztették az igazát durván védővel, s az is megtörtént, tudom, hogy egy-egy igazgatót azért tiszteltek, mert úgy károm­kodott, hogy a leteremtett alkalmazott, ki egyébként maga sem volt akármilyen legény, szégyenletében el­pirult. Ma mér — erre az iskolá­zottságot taglaló statisztikai adatok is feljogosítanák az embert — előbbre vagyunk. Ha úgy tetszik: társadalmi fejlődésünk egy olyan kor­szakában, amikor joggal til­takozunk például az utca piszkossága ellen. De leg­alább ilyen joggal a nyelv mocskossága ellen. Veress Miklós Szamos Rudolf : Káin szigete Píscdottát az államügyész rendeletére a viter­bói íegyhaz „nehéz, fiúknak" fenntartott szárnyá­ban börtönözték be. Rabtarsaival ellentétben ő nem kapott, szomszédot. Hónapokig szinte herme­tikusan zárták el a külvilágtóL Még a fegyőrök sem beszélhettek vele. Kérdései, amiket a töb­biektől elkülönített, magányos sétáin őreinek fel­tett süket fülekbe ütköztek. Kezdetben dühöngött, később búskomor magányba süppedt. így ment ez Giuliano meggyilkolásának első évfordulójáig. Ékkor váratlanul megnyílt a szomszédos cella ajtaja. Ezt a cellát csupán vaspélcák rácsa vá­lasztotta el Pisciotta zárkájától. A cellába ötven év körüli sovány, aszott almához hasonló rán­cokkal barázdált arcú embert penderítettek be az őrök. A jövevény a priccsre roskadt és arcát kezébe temetve mozdulatlanul ücsörgött órák hosszat. Pisciotta kezdetben közönyösen méreget­te a szótlanul gubbasztó foglyot. Elmúlt az első nap, el a második is, ám a jövevény semmi haj­landóságút nem mutatott a beszélgetésre. A har­madik napon Pisciotta nem állhatta tovább: — Hogy hívnak? — kérdezte. — Polacco, Gtovanni Polacco — szólalt meg közönyösen Pisciotta cellaszomszédja. — Én Gaspare vagyok. Gaspare Pisciotta... ha mond neked valamit ez a név. Hogy mondott-e? Pisciotta nem tudhatta, hogy a viterbói perben elhangzott nyilatkoza­tai milyen viharokat kavartak a római képvi­selőházban. A kereszténydemokrata párt szél­sőségesen jobboldali vezérei egy börtönbe zárt banditától reszkettek. Az olasz baloldal egysé­ges támadást intézett a kormánypárt ellen. Ez volt az oka, hogy az Ítélet elhangzása után Ivo Coccia ügyvéd, a kereszténydemokrata párti parlamenti képviselő, a kereszténydemokrata képviselők frakcióülésén tragikus szavakkal bizonygatta: milyen nagy tekintélyveszteséget jelentenek a pártnak Viterbóban elhangzott le­leplezések. A belügyminiszter, Mario ÍScelba, Idegesen szakította félbe a képviselőt: „ön ta­lán tudna valamiféle megoldást ajánlani?" Coccia bólintott, es határozott igennel vala­SZOlL — Járuljon hozzá az igazságügyi miniszter Úr a jogtalanul elítelt Giovanni Polacco ügye­oen a perújrafelvételhez. — Mi köze ennek a Pisciotta altal a párt ve­zetőire szórt kompromittáló kijelentésekhez — kérdezte az igazságügyi miniszter. — Sok — felelte Coccia, és elmondotta, hogy 1944-ben bizonyos Ivo Folacco védelmét vállal­ta el, akit azzal vádoltak a viterbói törvény­szék előtt, hogy az ellenállás idején jogtalanul megölt egy olasz tisztet. Polaccócól tudni kell, hogy már 1922-ben Mussolini feketeinges ban­dái agyba-főbe verték, mert a római Piuzza Colonnán védelmére kelt egy idős embernek, akit fasiszta suhancok bántalmaztak. Ettől kezdve Mussolini bukásáig hol börtönben, hol száműzetesben élt. Polacco 1943-ban partizán­csoportot szervezett, es rendkívüli hőstetteket vitt véghez Rómában. A Colosseum közelében a fegyverszünet kihirdetésének napján, egy egész szállodára való fasiszta vezetőt ejtett fog­lyul. Később 86 akcióban támadta a német SS­alakulatokat. Még a király a vitézi érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki. Száztizennyolc szövetséges hadifoglyot szabadított ki a németek fogságából, és 32 zsidót mentett meg egy ró­mai lakásban. Polacco ötször sebesült, és ma­ga is fogságba esett. Innen bámulatos ügyes­séggel és vakmerőséggel megszökött. Üjra át­vette partizánosztaga vezetését, és a szövetsé­ges csapatok megérkezéséig harcolt a német megszállók ellen... Sok, volt nácikkal együtt­működő számára vált kellemetlenné Polacco. 1944-ben egy háborús bűnös elfogására irányuló akcióban tévedésből megöltek egy olasz katona­tisztet is. A gyilkossággal Giovanrú Polaccót vádolták. A szövetséges katonai bíróság meg­szüntette ugyan ebben az ügyben az eljárást, de ket esztendő múltán, amikor az olasz pol­gári hatóságok újra hivatalba léptek, polaccót letartóztattak es bíróság elé állították. Az íté­let: tizenhárom évi börtön. Ez a Polacco je­lenleg a sorianói börtönben raboskodik, immár hatodik éve. — ... Meggyőződésem, hogy ártatlanul súj­tották e méltánytalan ítélettel — fejezte be felszólalását Ivo Coccia. — Na és? — tekintett kérdőn Cocciara az igazságügyi miniszter, Scelba pedig legyintett, mint aki bosszankodva sajnálja, hogy drága Idejét dajkamesékkel rabolták el. — Nincs na és... Ez a Polacco minden szempontból komoly és megfelelő ember lenne, amennyiben rehabilitációt kapna, hogy Pisciot­tát rávegye a pártot kompromittáló nyilatko­zatok visszavonására. — Ha a fickó vállalkozik erre a szerepre, ügyvéd úr, a védence kegyelmet kap — mond­ta végül az igazságügyi miniszter. fFolytatjuk.) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom