Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

6 •ASARNAP, JftW. MAáCflW ti. DM m|a|g|a|z PANNÓNIAI JÁNOS EMLÉKEZETÉRE Ritka jubileumon tiszteleg ebben a hónapban a magyar irodalom: első európai rangü költőjét köszönti. Janus Panno niust, aki a lázak keresztjén szenvedett ki, 500 évvel- ezelőtt. Könyvkiadásunk minden eddiginél téljésebb kötettel emlékezik meg a latin njtelveh is magyar lfrat teremtő, humanista költöröl, fölyólrataltik tanulmányokban méltatják munkásságát, tárják fel élfeténfek ellentmondásait. A Körtárs sajátos módon ünnepel: mai magyar költőket szólított fél arra, toogy fordítsák üjrá a Bt!tSd Váradtól címen ismert; híres Jaftús Pannóntus-verset, s márciusi számában 17 magyar, egy-egy Höt-vát • es román nyelvű fordítást közöl. Köztük e sorok itójártak rhühk8ját, athéll$>él d maga virágát tette le az 500 ésves sírta. Azaz a végleges formájú fordítást, amelyben a szer zrí az etedet! Versformához, a hendekasyllabuSliöZ Igazította á külternériy szívdobogását, érezve azonban — Berezeli Anzelm Károly máig is visszhangzó sóraira is hallgatva —hogy a jambikus, Itt-ott anapestustífeba lrártiló ütémbeh terrfiészetesfebben szól ez a vets. fe fordító! versengésben az előbbi Volt a kötelezettség, az utóbbi a kihasznált lehetőség. Itt, e szivemhez közelebbi, elsőnek született fordítással tisztelgek Panndhial Jánosnak, ki először hozta az Istef-jattjaihoz Helikon zöldkosrorús szüzeit. Aklne lítája olyan idegen hangszer, amelyet ezerféleképp lehet magyar dalért megzendíteni. VERESS MIKLÓS A BÚGSÜZŐ KÖSZÖNTI VÁRAD SZENT KIRÁLYAIT Míg h6 alatt rejtőzik Iái határig minden vidék, míg görnyed zúzmarákban a tegnap még zöldjére büszke erdő. a sp-f-p Köröstől messzi kell röpülnünk, izóifttetva urunkhoz, a Dunához. Hogy fölfaljuk a távolt, útra társak. Nlnesen mocsár s folyó, mely visszartafhsi. mert jég íödl, befagytak mind a sömlyék. Hol félve hajtó imbolygó ladikját, a földmíves most jár vizek fölött, éa fagyott hullámait tiporni bátor. Hogy fölfaljuk a távolt, útra társak. Nem hordoz sajkát áramlás a hátán My lágyan, s nem hajt szárnyas everőhad, s nem Oly heves hullámok váciatása bíbor vízen, ha Zefír nyargalászik, amint a szánt gyors lovaink röpítik. Hogy föltaljuk a tóvdlt, útra társak. Hát ég veletek már. hévízi párák, ti kéntől ment források, drága fürdők, fénylő hullámai timsós vizeknek. melyektől fényesül a szem megint, ám Brit* Eg veled is, te zsúfolt, hiröveztfc égin a tiszta gőz orrunk se fin csőrit ja. Hogy fölfaljuk a távolt, útra társak. könyvtár, dús háza a régi nagyoknak, hová átpártolt Főbusz Patarából, S melyért a múzsák imniár odahagyták tündér vidékeit Kasztállának. Hogy fölfaljuk a távolt, útra tí 8 véletek ls, arnnvtfi szeht királyok. bronzszobrotokat nem rönthátta tűzvész, és megkímélte omlása falaknak, M IIMHPMMHI fii " tott és pernyét Hullatott az ég sötétlön. midőn a láng uralkodott a várban. Wjrí ' H M fii llogy fölfaljuk a távhlt Útra társak. fis te lovag, villantván liftre! Bárdot, szobor-király. sugárzó Vértézetben. rtlégmárványült; halzsftm-ltrttta testén kinek nektár-verejték vert ki egVkttr, kísérje célig áfaásod ügyünkéi Hbgjf fölfaljuk a távdlt, Útra társak. E

resz csordultán, nyájas tavaszi szélben szívesebben töpreng az ember, mint egyébkor. — Min töprengsz? — kérdezte Kornél. — Csak úky.. „ hogy milyen jó nevetni. Hbgy mért olyan jó veled nevetni? Mikor ismertük mi meg egyifiást? — A sulibán. Mögöttem ültél, és tépkedted a hajamat. És én hagytam. Nagy ragyáim voltak az arcomon, és azt rhondtad a hangomra, olyah mint a medvéé. Mit akarsz most ezzel? Hozzám tartoztál rtiindlg. Később azt mondtad, mint férfi is Hatottam rád. És ttílíit fehibér is. — De mást vettél el feleségül, Kornél! Nem lé? kérdezem, hogy miért... és thost itt vagy. — Te hívtál; Viola. Őszintén szólva reménykedtem, Hogy újra kezdhetjük, hiszen elváltál a férjedtől. — Igen. Elváltam én is. Elváltál te is. Nem tudjuk mért kötöttünk házasságot, nem tudjuk mét-t váltuhk el. — Tegnap még nagyon jól meg tudtád iiidokólni. Azt mondtad, a férjed seirnmit nem akart. Ezért váltál el. Semmit nem akart, csak leélni az életét. — Nézd; hogy ugrál ott egy veréb, nézd! Nevettek. Mindenen nevettek. Kornél megsimogatta Vlöla haját. — Jó veled lenni. Mindig csak veled lenni! Ez már maga tartalommal töltené ki az életemet. — Ha még egyszer kezdeném, nem lerthék őszinte. Pedagógus voltam, szerettem a munkámat, férjem volt... volt! Akivel jól megvoltunk. Igen jóL Volt gyerekütik, akit közösen szerettünk. Otthohuhk, áhdl műiden engem tükrözött. Most a gyerekem nálam van, egyedül nevelem, pedagógusállás helyett gépírónő vágyók egy vállalatnál, nem beszélve arról, hbgy nincs önálló lakásom, a gyerekem nem mondhatja azt, hogy haza megyék''; mert egy álbérlét azért soha nem lesz otthoh. — Akkor próbáljátok meg tiszta lappal kezdeni. — Én is gondoltam már erre. És hidd el, már meg is alázkodtam előtte. Én mhgam ajánlottam föl, hogy esküdjünk össze, és ezután olyannak fogom elfogadni, athllyeh... Erre aztán, tudod mit válaszolt? Hogy niajd levélben fog feleiül. Az Indoklása is nagyon jó. Azt mondja, ha velem van, egyből a hálásom alá kerül, és akkor ném azt válaszolja amit akár, hanem azt, amit én szeretnék hallani. A levél perszb rtem jött meg. Miiiek egy levelet megírni, ha egyszer az mégírhátatián ... Mát ez van. — Ne töprehgj már fölötte, Viola. — Én akartam elválni, hiszen tudod. Azt ttiohdtam, högy rtiár nem szeretem, azt pedig neth kívánHatja tőlem, hogy együtt éljek vele, amikor már tiera köt hozzá semmi. így möhdtaln, s nem gbndöltarri a gyérekre. Pedig a férjein puszta jelenléte családdá váltdztatha behHüftket. Otthonunk léhne, mint. ahogy völt, és apja lentié a tiamhak. — Amennyiben nem udvarol másnak. — Nem udvarol máshak. Ez biztos. Különbén is kijelentette, Dér Endre TAVASZ CSORDULTÁN hogy nem tud feleségnek elképzelni más asszonyt, rajtam kívül. — Fétfiaknál nem megy nehezen egy kis Udvarlás, be emiatt he szomorodj el, Viola. Na, föl a fejjel! Ügy. Tudod milyen hamisan tiidsz névéttil?... mondhatnám kölykösen. Rámcsodálkozol, pedig tudom, hogy te is ugyanazt érzed amit én. A szemed sokkal őszintébb, mint a szavaa, Viola ... Szeretnék segíteni rajtad. Ha lehet, beviszlek a tantestületbe. Vérbeli pedagógus vagy. Hiszed amit mondasz, és minden gyereket komolyan veszel. — Tantestület... attól tartok túlságosan gyerekpárti ,vagyok, és á vélt Igazamért szembeszállók megint az egész tantestülettel. — Egész jó társaság. Közöttük bátran kimondhatod az igazat. — Az igazat nem mindig lehet kimondani. Vagy az is lehet, az igazság sokkal összetettebb, mint ahogy mi gondoljuk. Én például biztos voltam benne, hdgy a fiamat egyedül IS -fel tüddm majd heVélnl. Egyedül, és tisztességesen. De ha tudnád, milyen nehéz. Egy év se telt bele, és nap mint náp azon töröm a' fejem, hogyart tudnám visszahódítani a férjemet. Pedig én csak azt tettem, amit tennem kellett. Hogyan maradhattam egy befolyásolható férfi méllett, akinek semmi forttos nincs az életében? Még a családja se... A munkája se ... Még a szórakozása se. Azt hittem, az igaz'ság mellett szállök síkta. ; — Miféle igazság mellett? Az ember az igazságét, ha akarod: rendet — maga teremti meg magának. S ha az egyéni életünk eilehtmöndásos, akköt benne bármi Igaz, és mindennek az elléHkezöje is az. VilágdS, Hdgy az ilyefl étet semmire se használható. — Lát iek. +uö Belülről mmdtg érzem, hogv helyesen tettem attükbt elváltam. De egyeaut olyan nehéz. Pedig éh mással nem akarom kezdeni. Akkor magammal ütköznék ös*sze. Egvedül kell mégbirközhdm hat a nehézségekkel, s még flatalófi megöregedni, mert igy határoztam egy evvel ezelőtt, högy senkit nem eresztek magamhoz közel. — Mért kell mindjárt végletekben gortdolkbzrtdd? — Ezek nem végletek. Relációk. Té is mdrtdtad, hbgy az * életnek elientmöHöásmentesnek kellette lertttle. Márpedig csak így lesz ellehtmöndásttiehtes. És ügy. hdgy tÖVábbra is egyszerűen élek, és ha kell. bárki mellett kiállók. A gyerekemtől is ézt követelem. Mbst ötéves. — Azt Hiszem te söha hem akartál bdldog léhhl, Viola. — Vádul és türelmetlenül csak boldog akartam lenni! S azt hiszem, az is vagyok. Nevetséges, mi? Mert te nem tudod, hogy én merthyire imádok mindent! Dolgozni; látni; hallani és semrniféátod, Ilyenkor ügy szeretJdom, ez Is elíeHtmöHdás. le kicsinyes dolog nem tud érdekelni. Azt hiszem ebben is szerencsés vagydk. És mirldénkiiiék jót akarok. Hosszú távon hidd el, még haszonnal is jár. Nem akarók pozíciót, rangot; sok pénzt... Még azért is szerencsés vagyok, hogy tudom, mit nem akarok ... Beiratkoztam a jögrá. Nagyszerű, nem? Sajnos, a férjem ennek se örült volna. Csak azt szerette, há a házi munkával foglalkozom. Én meg hajriali négykor fölkeltem, elvégeztem minden otthoni teendőmet, hdgy a délUtándm szabad legyen. Tudod milyen jó szabadnak lenni de ázért megváltoztam. Nagyon megváltoztam. Magamnak azt mondom, a gyerek miatt, hblótt tudóm, hogy csak magamért... A múltkor beteg voltam, és meglátogatott a férjem. Mondanom se kell, hogy örültem neki. Amíg itt volt. persze panaszkodott. Hogy sok a ddlgá, kevés a pénze, semmire nincs ideje, hogy állást fog változtatni, a vasúthoz megy gondnoknak. És tudod, én úgy beszéltem Vele, mintha nem is én lennék. Mintha csak kívülről figyelném magamat. Mindenre helyeseltem, és ilyeneket mondtam például: „Ne mondd drágám ..." „Jól teszed drágám." „Vigyázz magadra, így nagyon kimerülsz, édesem ..." „Nagyon jó, hogy a vasúthoz mész dolgozni, hiszen változatos munka való az egyéniségedhez...", és így tovább. Csak azért, hogy visszaszerezzem magamnak. Hdgy végte ázt mondja: „NázáSödjUtilfi össze.'' — Ez csak rögeszme Fiatal vagy, szép vagy, kaphatsz más vagy, sz< férjet ts magadnak. — De az nem lesz a gyerekéin apja! — Akkor mért váltál éíü — ügy éreztem: ezzel tartózom az emberi méltóságomnak. . De hát helvesen Mtem-r mégis? Ki Oldja fel nékem ezt az ellentmondást?... A

mi tpásnak Irtózat, szédülés, az nekik egyhangú hétköznapi thúhka, észre sem veszik, högy milyéh messze van tőlük az édes artyaföití. Fogalmám sittes, Vezetnék-e rólá valahol statisztikát, mégis biztos vagyok benne, őket, á magasban dolgozókat éfi a legkevesebb baleset. Építők, villanyszerelők. olajmdttkások. IákatOsok — az utcán, faa találkozunk Vélük, rájUk sem ismerünk. Csák ott, muhkdhelVüköH, a vas^ traverzek, bszlopok, gerendák tetejéh csodáljuk ökét. Ez a csodálat és tisztelet Siigárzlk SOMOGYI KAROLY NÉ fényképeiről is, akinek pedig van fogalma róla. mit jelent a magasban dolgozni, hiszen e felvételek egy részé Is csak köztük, a Hilndig-fent-dolgozók között születhetett.