Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

SZERDA, 1972. MÁRCIUS L Pályatársak és vetélytársak Ismerőseimmel történt meg az eset. Nem egyedülálló, és egy jelenségre hívja fel mindannyiunk figyelmét A két fiatalember egy évfolyamon végezte el az egyetemet Mindketten bent maradtak a klinikán tanársegédnek, másmás professzor osztályén. Ok, akik az egyetemen és utána is jó ideig barátok voltak, egyre inkább elhidegültek egymástól, vitáikban egyre gyakrabban hangzottak el a másikra mért rosszindulatú megjegyzéseik, nem éppen hízelgő véleményeik. Végül ma nemhogy pályatársak lennének, de vetélytársak, sőt szinte ellenségek a szakmán belül és az emberi kapcsolatok frontjain. Elindíthatnánk a nyomozást, felgöngyölíthetnénk az eseményeket, elkészíthetnénk az eset kórlapját. Mi váltotta ki a két fiatalember pélfordulását, hiszen egy hivatást választottak, egy emberi, szakmai pályán együtt indultak útnak. Az lenne a logikus, a ma még eszményi, ha egymás mellett fejlődve, párhuzamos utakon, emberi és tudományos kézfogásokkal erősített pályát futnának be. Ez használna nemcsak a tudománynak, a szűkebb szakmának, de az emberi közösségnek és az egyén jellemének is. Példákat máshonnan ls Idézhetnénk. Fiatal pedagógusok kerültek egy tantestüNAP! KISLEXIKON a galériáról Gyakran esik szó ezekben a napokban a szegedi galéria létrehozásáról. Művészek, művészettörténészek, műértők írtak és írnak lapunkban szükségességéről. # Mit jelent? Nagyon sokfélét: elsősorban karzat, erkély jelentésben használatos; az építészetben hosszú, fedett, díszes folyosók neve; a műszaki nyelv a föld alatti boltozott folyosót vagy csatornát hívja így; egymás között a társaságot, a jelenlevők együttesét mondjuk galériának; ezeken kívül például tudunk trópusi gaiériaerUokről is. # Eredete? Az bizonyos, hogy nemzetközi szó. eredete azonban homályos, lehetséges, a Galilea földrajzi névfe megy viszsza. A mai szó a latinból vagy az olaszból származik. Így nevezték a reneszánsz- és a barokkpaloták hosszú, pompás belső folyosóit (Louvre, Versailles), s minden bizonnyal Innen ered művészeti jelentése: tárlat, képtár (például Londonban a Tate Galery). Nagyobb műkereskedők is így nevezik külföldön üzleti helyiségüket. Az írott magyar nyelvemlékekben 1713-ban fordul elő először műgyűjtemény jelentéssel. # Nemzeti? A Magyar Nemzeti Galéria 1957-ben jött létre Budapesten, az egykori kúria épületében kapott otthont. Anyaga ifiként a Szépművészeti Múzeumból származik, a 19—20. századi magyar képzőművészetet, festészetet és szobrászatot foglalja egybe. Grafikai gyűjteményében kb. 10 ezer rajz található. letbe. Nemcsak pályatársak lettek ezáltal, de egy szűkebb közösségben az újabb, fiatalosabb, rugalmasabb pedagógiai alapállás szövetségesei is. Néhány év múlva elmérgesedett közöttük a helyzet, vetélytársakká lettek. Egyiket Jobban szeretik a gyerekek, a másik hamarabb kapott jutalmat, áz egyiket kitüntették, a másik megfigyeléseit publikálta. Ezek a kérdések a művészvilágban még sokkal élesebben, hatványozottabb erővel jelentkeznek. Egy pályán elinduló fiatal színész számára például az első pillanattól kezdve életre szóló létkérdés a szereplés, a nyilvánosság, a siker. Mindenáron. Még az oly gondtalan és boldogan eltöltött főiskolai évek alatt szövődött, elválaszthatatlannak látszó barátságok szétszakítása árán is. Sok a fiatal színész, kevés az igazi feladat, a megméretés! lehetőség. Csak néhánynak sikerülhet. Ez persze nemcsak napjaink jelensége. De ilyen széles körű jelenléte mindenképpen figyelmeztető. Az addig rendben ls van, hogy az egyetemről, technikumból kikerülő fiatal szakemberek, tudósjelöltek és művészek felfegyverkezve az ismeretekkel, a fejlődés csírájában levő lehetőségével, ambiciózusak. De ez sok esetben nagyképűséggel, fellengzőséggel, karriervággyal jár együtt Stratégiájukban előkelő helyet foglal el a mihamarabbi érvényesülés, az anyagi jólét minél előbbi megszerzése. Ez az emberi jellem dudvája termi a szakmai féltékenységet az optimálisnál Jóval nagyobb érzékenységet, az elhldegülést a versenyéletet. Ha lehet, egyszerre két lépcsőfokot Igyekeznek ugrani a kötelező ranglétrán, ha kell, kimozdítva egyensúlyából a velük egy fokon álló társukat. Ha lehet, egyszerre megszerezni lakást és kocsit, annak az árán is, ha mosakodniuk kell utána. Egy kitüntetés nemcsak az ünnepelt önérzetét mozdítja meg, de gyarló emberi természetünk mindannyiunkban irigységet szül Kérdés, kl mennyire ura önmagának, kl mennyire tisztességes, mennyire ismeri önmaga határait. Ha valakit erkölcsi siker, ér, sokak szemében az irigység késpengéje villan, ha valakit anyagilag jutalmaznak, mások pénztárcájának gyomra kordul. így nőnek fel napjaink újmódi Julién Soreljei, a karrierlovagok. Rivalizálás és presztízs szövi át meg át életünket, alattomos hálóként. Jelen van kicsiben és nagyban, a család mikroközösségében és a társadalomban is. Mind nehezebben viseljük el a mások sikerét, magunk veresé gének, emberségünk, felkészültségünk, tudásunk csorbulásának érezzük. Tudjuk és hirdetjük a közösségi érdek szentségét, teszünk is érte többet-kevesebbet, lehetőleg úgy, hogy ez a ténykedés egyéni érdekünknek, egyéni előrchaldásunknak is melegágya legyen. Napjainkban már hovatovább az lesz a gyanús, ha valaki érdek nélkül tesz a közösségért, a többiekért. Néha már megbélyegzettek az önzetlen segítők, a pályatársak. Holott valamennyien egy-egy közösség tagjaiként tevékenykedünk, tantestületben vagy kutatócsoportban, színházban vagv üzemben. Nem egyedül, magányos harcosokként és világmegváltókként Nem egyedül, de jobb esetben csak egymás mellett, nem pályatársakként, de vetélytársakként Figyelve, állandóan szemmel tartva a mellettünk levő minden lépését minden mozdulatát, hiszen mlndqn ballépése a mi érdemünk lehet. Vetélytársakká vadítjuk egymást ahelyett, hogy fegyvertárakká nevelnénk. Pedig csak így lehet biztosított hatásos az offenzíva, a legrövidebb időn belüli a győzelem a legkülönbözőbb frontokon. Tandl Lajos Hemaeetkifaeí uizsgálcatok Gyakran hallani újabban pedagógusberkekben ezt az elnevezést: IEA Társaság. Sőt, a szegedi Radnóti Miklós és a Tömörkény István Gimnázium tanulói is tapasztalhatták létét, mert felmérési programjának e két Iskola tanulói is részesei voltak. A jövőben az eddiginél is több szó esik majd e társaság működéséről, éppen ezért úgy gondolom, nem felesleges rövid ismertetést nyújtani róla. Az IEA Társaság (Internaclonal Associatlon for the' Evaluation of Educational Achievement) nevelési és tanitásl eredmények értékelésére alakult nemzetközi társaság, amelynek hazánk 1968 óta tagja. Tevékenységében jelenleg 19 ország vesz részt. A társaság legfőbb célját Báthori Zoltán, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa így fogalmazta meg az egyik tanulmányában: 1. A neveléstudományi kutatás nemzetközi méretekben való kiterjesztése. 2. Olyan kutatások előmozdítása, amelyek több ország közös nevelési és tanítási problémáit kívánják megoldani és végső soron a nemzeti iskolarendszerek javítását készítik elő. 3. Olyan eszközök és módszerek kialakítása, amelyek segítségével a társaság tagjai tudományos programok véghezvitelére vállalkoznak. Az IEA-kutatások legfőbb célja: annak mtnél pontosabb, részletesebb leírása és megértése, hogy a tanulók iskolai teljesítményei milyen tényezőkkel, illetve miiven tényezőcsoportokkal függnek össze, és hogy ezek az összefüggések mutatnak-e eltérést a különböző szociális-kulturális környezetek vagy országok viszonylatában. (Például az egyik ilyen kérdés: Igaz-e, hogy a laboratóriumi foglalkozásoknak pozitív hatása van a természettudományi tantárgyak eredményszlntjére? Ha igen, akkor milyen fajta laboratóriumi munkának? Valóban jobb-e a nyelvi laboratóriumban tanuló diákok kiejtése? Ha igen, akkor milyen tényezők és mi módon hatnak stb. A kezdeti kísérletek azt Igazolták, hogy a nemzetközi vizsgálatok adminlsztratíve lebonyolíthatók. Az első vizsgálódásuk tárgya a matematika volt, mivel ez a tantárgy kulcsfontosságú az iskolai nevelésben. A vizsgálódás fontosságát az a tény ls növelte, hogy több országban a matematika tantárgyból tanítási reformokat is végrehajtottak. A matematika felmérését 1961 —1967 között bonyolították le, 12 országban, 5450 iskolában, 133 ezer tanulóval. Az ezzel kapcsolatos kérdőívekre a tanulókon kívül még 13 500 pedagógus és 5400 igazgató is válaszolt. A jelenlegi vizsgálatok már hat területre terjednek ki: a természettudományira (fizika, biológia, kémia), az olvasás-megértésre, az irodalom, a francia és az angolra, mint idegen nyelvekre és az állampolgári nevelésre. A méréseket tantárgytesztek, attitűd skálák, kérdőívek stb. segítségével végzik. Nem kis gondot jelentett olyan teszteknek a szerkesztése, amelyek egyformán érvényesek valamennyi országban, hogy ezáltal az összehasonlítás reális legyen. A kérdőivek elkészítése is bonyolult feladat volt, ugyanis a kérdéseket úgy kellett megfogalmazni, hogy mindenütt ugyanazt értsék rajta. Sok múlott az egyértelmű fordításon is. De hatalmas munkát jelentett a fordítás is, ugyanis az IEAprogramok közösen elfogadott munkanyelve az angol. Ahogy T. N. Postlethwaite értekezésében megemlíti: a jelenlegi kutatóprogramban körülbelül 350 ezer tanuló „mérésére" kerül, vagy került már részben sor. Néhány adat a munka méretére és elosztására: a válaszkártyák kliséit Koppenhágában, a nyomdai munkát Stockholmban, az azonositást szolgáló előkódolást pedig Londonban készítették el. A felmérések kiadásait a jelenlegi 4 évre szóló program időszakára közel 3,5 millió dollárra becsülik. A program összegezését nemzetközi és nemzeti szakértői bizottságok végzik, s közöttük szaktanárok, szakmotodológusok és tesztszakértők foglalnak helyet, számuk 98 fő. Az elkészített jelentésükről nemcsak a résztvevő államokat, hanem még az iskolákat is tájékoztatják. A széles körű információ azután lehetővé teszi a tanulságok levonását, s újabb, a tantárgy fejlődését elősegítő döntések meghozatalét. Mint ahogy ezt T. N. Postletwalte is írja: „Reméljük, az eredmények nemcsak a részt vevő országok közoktatás-politikusai és szakemberei részére lesznek tanulságosak, hanem szerte a világon a nevelésügy minden szakemberének érdeklődését felkeltik". Bánfalvi József Savanyúcukor-kúra Érdekes kutatómunkába kezdett a gdunszki városi mentőszolgalat. A vizsgalatuk tárgya a dohányzás elleni küzdelem: arra a kérdésre kerestek választ a tudományos kutatók, hogy milyen módon lehet legkönynyebben leszokni a dohányzásról. Arra a következtetésre jutottak, hogy az eredményes gyógykezelés lényege a pszyhotherápia. A legjobb eredmények azoknál a személyeknél Jelentkeztek, akiknek komoly elhatározása volt a dohányzásról való lemondás. A gyógykezelés megkezdése előtt meghatározzák a „nikotinizmus" stádiumát, az esetleges fennálló betegségeket, s ezek öszszefüggéselt a dohányzással. Behatóan megismerik a paciens személyiségét és „ismeretséget kötnek" más káros szenvedélyeivel is. Az orvosoknak a legnagyobb gondot a szenvedélyes dohányosok jelentik — ők a dohányzás abbahagyása után nlkotinéhséget éreznek, minthogy az eddig élvezett dohányfüst alkotórészei már nem vesznek részt szervezetük anyagcsere-folyamataiban. A gdanszki kutatók a vizsgálati eredmények alapján azt ajánljuk a dohányzásról leszokni kívánó „nikotinistáknak", hogy szedjenek a felső légutakat ferlőtlenitő vitamintartalmú gyógyszereket és legalábbis kezdetben, induljanak el savanyúcukor-kúrával a lemondás útján. • Vöröskőy János: RMbMMM mm visszatér 3L — Hogyan kapta meg a levelet, hiszen a lány még akkor nem ismerte a maga nevét... — A fegyveres erők napja alkalmából laktanya-látogatáson vettek részt a diákok. Kati leírta külsőmet a barátnőjének, ő pedig odajött hozzám, és megkérdezte, hogy én szoktam-e dolgozni a parancsnokságon esténként, balra a negyedik Irodában. Igenlő válaszomra ideadta a levelet. — Világos — sóhajtott Kertész ezredes. — De azért próbálja rövidebbre fogni a szót. Tehát megismerkedtek a cukrászdában, és attól kezdve rendszeresen találkoztak. Mondja, ha már ilyen fiatal lányra volt gusztusa, az nem zavarta, hogy járógépben van az egyik lába? — — Ez valóban nagyon meglepett Az ablakból ugyanis csak a felső testét láttam, s az asztalnál is ülve maradt, amikor odaérkeztem a randevúra. Pedig korábban mentem, de ő már ott volt. Elég hidegen fogadott. A szememre vetette, hogy miért leselkedem utána. Megmondtam egyenesen: nekem nagyon tetszik. De hát én azt: hogyan gondolom? Hát úgy, hogy udvarolnék nekt. Biztos egzisztenciám van: nem is érzem magam öregnek, így aztán együtt járhatnánk. Majd ha ő is megkedvel, akkor a továbbiakat meglátjuk ... — S mit szólt 6 mindehhez? — Eleinte elég fölényes volt, de ahogy nyomtam a sódert — elnézést a kifejezésért, de mi már csak így használjuk —, feloldódott, nevetgélni kezdett. Úgy éreztem, kezdem megpuhítani. Ezek a mai fiatal lányok elég hamar bedőlnek ... — Az előbb azt állította, hogy eddig nem aratott közöttük sikert... -p- Igen, de most úgy láttam, egyenesben vagyok. — Mi lett a beszélgetés vége? — Megkértem, engedje meg, hogy hazakísérjem. Beleegyezett Mikor aztán fölállt, és láttam, mi a helyzet, nem visszakozhattam. Az egyik elhagyatott mellékutcában a karomba kapaszkodott, és ezt mondta: „Nem biztos ám, hogy én mindig járógépben leszek. Ma már az orvostudomány csodákra képes. Manapság, amikor szíveket is átültetnek, egy láb rendbehozása is megoldható. Csak pénz kell hozzá ..." Nem tudtam pontosan, hová akar kilyukadni. Búcsúzáskor aztán megszorította a kezem ... Attól kezdve gyakran találkoztunk. — Így kezdődött tehát a szerelem. Séták, csókolózás... Más is történt? — Folyton ígérgette, hogy eljön velem kirándulni. Azt mondta, a Vadgalamb menedékház felé tud egy Jó kis helyet. Heteken keresztül izgatottan vártam ezt az alkalmat. Beke Itt közbeszólt. — Ez pedig május negyedikén volt! Mi történt annál a bizonyos fánál? — De hiszen nem láthatta senki, én alaposan átfésültem a terepet... Letelepedtünk, kibontotta az uzsonnás csomagot.. Akkor jött rá, hogv az innivalót elfelejtette. Megkért, hogy ugorjak el a Vadgalamba. Én egyre mondtam, hogy nem vagyok szomjas, majd iszunk hazafelé, de ő csak nem tágított. Azt ígérte, ha elmegyek, nagy meglepetésben lesz részem. Megcsókolt, és simogatott. Ügy hittem, ő is „arra" gondol. Hét siettem, ahogy csak tudtam. — A meglepetés? — Ahogy visszatértem a fához, nem láttam őt. Szólítgattam, csöndesen, hangosabban, semmi válasz. Egyszer csak elnevette magát a fejem fölött, s azt kiáltotta: „Kapj el, Zsolt!" Szinte földbe gyökerezett a lábam. Hogyan mászott fel a beteg testével? „Na, tárd szét a karod, itt a meglepetés!" Azzal elrugaszkodott az alsó ágról, s a karjaimba ugrott, akár egy macska. Magamhoz szorítottam, aztán a pokrócra fektettem, ö azonban kibújt a karjaim közül, nevetve elfutott, s egyre azt kérdezte: „Mit szólsz hozzám Zsold?" Valóban meglepődtem. Elcsíptem, átöleltem, vadul csókoltam. Ekkor valami különösen éreztem: olyan asszonyos, kitanult volt az ölelése, a csókjai se kezdőre vallottak. — Tehát nem adta oda magát? — Nem. Agt mondta, ha egy igazi szívességet teszek, akkor számíthatok a szerelmére. Beke őrnagy vette át a szót. — Az előbb valami macskaugrásról beszélt. Násfán, a laktanyában találkoztunk mi valódi macskával ls. Ahhoz milyen köze volt magénak? — Semmi. Igazán semmi. Én csupán enni adtam neki. — A lány kérte rá? — Igen, hogy időnként tegyek egy tányérka tejet az ezredparancsnok elvtárs ablakába. — Csak — nyomta meg a szót jelentőségteljesen Kertész ezredes, s Bekére nézett Csend uralkodott a szobában. Üjból az ezredes kérdezett: — Mikor kapta az utolsó feladatot? — Mire tetszik gondolni? — A kitérőre. A politikai helyettes félrevezetésére. Arra, hogy fedezetlenül hagyta a lőszeres kocsit. Az őrmester hangja ügyeskedő lett. — Már azt is bűnömül akarják felróni, amit jó szándékkal, meggyőződésből tettem? — Miféle meggyőződésből? — Hisz Tárnok áruló, nem? Amikor másodszor vezették elő kihallgatásra, Királyon látszott: volt ideje mentségeken töprengeni. — Honnan veszi maga azt a sületlenséget — kérdezte Ingerülten Kertész ezredes —, hogy az ezredparancsnok politikai helyettese áruló?! Király megpróbált magabiztos lenni. (Folytatjuk.) 4 4