Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-19 / 67. szám

VASARNAP, 1972. MÁRCIUS Hl AMÍG EJSZAKASOK KOLLÉGISTÁK ERZSIKE VÉLEMÉNYE Meggyőződtem róla, hogy a fiatalok általában bírják az éjszakázást, sőt legtöbben szeretik is, mondván, több idő marad másra es ráadásul a boríték is vastagabb. Az idősebbek, az aszszonyok már nem nyilatkoztak lelkesen ,az éjszakai műszakról. Igaz is, őket várja a család, s amikor mások reggel aludni térnek, ők iskolába indítják a gyerekeket, ebédet főznek, takarítanak. S ez így megy egy héten keresztül. A pihenés óráiból lopnak el a családért. A szemek alá vastag sötét karikákat* rajzol a neonfény és a gépek éjszakai tempója. Vasárnapi csend Szegedi Konzervgyár, vasárnap, 22 óra 5 perc. A gyár környéke csendes, a kerítésen keresztül csak egy-egy emberalak sziluettje simul a sötétséghez. Nem hallani üvegcsörömpölést, a szalagok sivitását, a szállítókocsik tompa kürtölését Nem várják a kapuban a délutánosokat, s a kerékpármegőrzőben is csak néhány kétkerekű járgány unatkozik. Egyszóval csendes a gyar környéke. Amikor utoljára itt jártam — a konzervosok nyelvén — szezon volt Most még csak két műszakban dolgoznak, de aki vállalja, vasárnap éjszakára bemehet, úgymond előkészíteni a hétfő reggeli termelésű Nyugdíjas éjjeliőrrel baktatok, üvegutcák labirintusán a gyümölcskonyha felé. Míg odaérünk, elpanaszolja, hogy kevés a nyugdíj, s az új rendelettel is csak havi 5—600 forintot tud megkeresni. A gyümölcskonyha hatalmas termében, ahogy szombaton megállt a szalag, néhány üveg befőtt sorakozik. A művezetői szobából hangok szűrődnek ki. Leplezetlen érdeklődéssel fogadják a váratlan látogatót. Mintegy mentegetődzésként szinte egyszerre mondják: „Most beszéljük meg a munkát." ,Jó a három műszak" Mártfai József csoportvezető tájékoztat, hogy ma éjszaka előkészítik a szalagokat a hétfői vegyesbefőtt-termelésre. Fél 11-kor még mosolygós tekinteteket látni. Az arcok sem olyan sápadtak a neonfényben, mint éjfél után. / Kiss Irén 22 éves, segédmunkás. Domaszékről jár dolgozni a konzervgyárba. Az éjszakai műszakról így nyilatkozik: „Vasárnap nem nagyon jó bejönni, máskor viszont szívesen vállalom. Szeretek három műszakban dolgozni." A későbbi beszélgetés során kiderül, hogy ez a szeretet csak a magasabb kereset miatt van. Emellett szeret szórakozni, de nem fogalmazza meg, hogy mit nevez szórakozásnak. így mondja: „Presszóban nézelődni, táncolni..." — majd kis szünet után hozzáteszi: „Mozi, színház". Erre mar szándékosan nem kérdezek rá. Amikor vágyairól beszél, zavarban van. Merlegei. „Sok vágyam van — aztán kimondja azt az egyet: — Több pénzt szedetnék keresni, meg jutalmat kapni." Erre a mondatra a többiek is bekapcsolódnak. A nyereségrészesedésről kerül fel a szó. Egyikőjük kijelenti: „Az idén nem kapunk egy fillért sem." A csoportvezető kiigazítja: „Most is kapunk, csak kevesebbet. Sajnos a vezetőség még nem tájékoztatott bennünket" Kószó Julianna 23 éves. Tápéról jár a konzervgyárba. Segédmunkás és teljesen elégedett. Nem akar tovább tanulni, szerinte úgy jó minden, ahogy van. Egymás közelében Forgács Erzsébet 20 éves, szakmunkás. Élénk, érdeklődő típus. Terve, hogy elvégezze a felsőfokú élelmiszeripari főiskolát. Albérletben lakik, fizetése nyáron 2600 forintra is felmegy. A pénzből segíti édesanyját albérletet fizet ruhát vásárol és takarékoskodik, mint mondja, „a házasságra". Szereti az éjszakai műszakot, mert szerinte ilyenkor nyugodtabb a légkör. Meg kevesebb a főnök is. A Vosztok nevet viselő szocialista brigád és a gyár KISZ vezetőségének a tagja. A brigádmozgalomról és a KISZ-ről különböző véleménye van. Szerinte az ifjúsági mozgalomnak nehéz meggyőzni a fiatalokat Keresi az okot, egyelőre csak a bejárók problémájával magyarázza a fiatalok passzivitását. „A brigádmozgalom az más — jegyzi meg — ott egymás közelében vannak a munkatársak, és mindenkinek érdeke, hogy segítsen a másikon." Én úgy gondolom, a KISZ feladata is hasonló ehhez. Csupán a megvalósítást, a megoldást kellene megtalálniok, s ez eppen a gyár KISZ-vezetőségének lenne a feladata. A főzeléküzemben halat pucolnak az asszonyok a holnapi munkához. ök már nem olyan közlékenyek, mint a három lány. Náluk lehet, most éjfélkor van a krízis. Ilyenkor egy kávé ismét feldobja őket. Valamennyien már várják a reggelt, mert műszak végén minden éjszakás kimosakszik. Piros szemekkel egy kicsit mindig lenézik a délelőttöst. Az éjszakásokba műszak végeztével mindig több indulat szorul, mint a délelőttösökbe. Nyűgösen érkeznek haza, pihenést kérve, de a pihenésnek mindig rossz az időpontja. Mert mindezt nem este, hanem reggel kérik. Ne dudáljon az autó, ne ricsajozzanak a lépcsőházban a gyerekek. Egyszóval, csend legyen! Legtöbbjüket otthon is a munka várja. Amikor pedig pihenésre kerül a sor — bármennyire is tagadják — már szinte bezuhannak az ágyba. S ez így megy hat napon keresztül. Amíg éjszakások. BAGAMÉRY LASZLÖ Én elszántam magam. Ha nem vesznek fel, jövőre újból megpróbálom, ameddig nem sikerül. Elmenni szakmunkástanulónak? Á, erre nem is gondolok. Az osztályunkban csak azok jelentkeznek, akiknek nem lehet jobbra kilátásuk. Tudod, a gyöngébbek, akik eleve kiesnek az egyetemi szórásból. Erzsike: Tudja, mindig gépekkel szerettem foglalkozni, már az általánosban is. Fúrtam, faragtam, mint a fiúk. Aztán a bátyámból lakatos lett, az olajosoknál, gondoltam, belőlem miért ne lehetne esztergályos. A szüleim melósok. Algyőn, méghozzá olyanok, akik szeretik azt, amit csinálnak. Igen, mondták nekem: legyek több mint ők, de nem úgy értették* hogy föltétlen legyek más... Hát ezért tanultam én ki a vasas szakmát pontosabban a forgácsolást. 1961-ben kerültem az öntödébe, felszabadultam, azóta itt dolgozok. Eleinte furcsa volt a csupa férfi között, de aztán megszoktam a helyzetet. Tudtommal ők is engemet Tudomásul vették, hogy valaki lány létére is megtanulhatja, mi a menetvágás... Természetesen engem is elküldtek reszelővízért (az ilyesmi nem mehet e nélkül), aztán jót nevettek rajtam, én azonban nevettem velük együtt Már befogadtak. Teljesen jól érzem közöttük magamat, s ehhez az is hozzájárul, hogy segítenek. Mindig segítenek. Egy műszakban dolgozom, Algyőről járok be mindennap autóbusszal. Azt kérdi, hogy mit csinálok ezután? Mivel érdekel ez a munka, szeretném jobban megismerni. De nem vágyom másra, gyűjtök egy kis pénzt, a későbbi évekre Hogy legyen, ha családot alapítok. Nehéz az ilyesmit megmagyarázni, hiszen olyasmiről van szó, amiről az ember csak saját magának szokott beszámolni. Szóval a szakmában nem csalódtam, s elértem odáig, megtisztelnek a munkahelyen. S ez manapság nem kevés. Sokan mondják, piszkos munka a miénk. Én úgy tartom, tiszta és kényelmes és szép, ha az ember úgy alakítja maga körül a szűkebb világot, meg az életet, hogy mindig rend legyen. Én a szaktársakkal nagyon jól fél találom magamat, tudok számolni a lehetőségeimmel, tudok tervezni. Sok mindent tapasztal, lát maga körül az, aki nyitva tartja a szemét Ha valaki túl nagy sebességre kapcsol, előbb-utóbb kiderül, nem bírja. Én tudom, mire vagyok képes és a legmegfelelőbb sebességre kapcsoltam. Engem ez megnyugtat. Kérdezte azt is, hogy megszóltak-e azért, mert lány létemre ilyen férfias foglalkozást választottam? Az olajos fémpor tökéletesen kitisztítható a köröm alól a műszak után. A pénzemért ugyanazt a ruhát, veszem az áruházban, mint a hivatalnok vagy orvosnő. És az meg mindennap jobban megerősödik bennem: magamat nem becsülöm le semmilyen másfajta foglalkozású embernél. Pláne nem azért, mert a kezemmel keresem a kenyerem elsősorban. Én ezt nagyon tisztán érzem, s ezért aztán nincs semmiféle kényelmetlen gondolatom ... MATKÓ ISTVÁN G

ábor és Gyurka ismeretlen ismerőseim közé tartozik. Olyanok, akikkel véletlenül szoktunk találkozni, és valamiért nem felejtjük el őket egyhamar. Reggelente a zsúfolt autóbuszon találkozunk. Akarva, akaratlanul tanúja vagyok beszélgetésüknek, ebből pedig életük fontos eseményeiről értesülök. Miről beszélne két gimnazista márciusban, mint az érettségiről? Gábor és Gyurka két nagy gimnáziumunk tanulója, a napokban adták be jelentkezésüket az egyetemre. Legutóbb ez volt a téma köztük — s ez indított arra, hogy szóba elegyedjek velük, legalábbis elmondjam véleményemet. De más ötletem támadt Ezúttal nem én vállalkozom a „hozzászólásra", inkább felidézem beszélgetésemet Mészáros Erzsikével, a csendes, öntödei vasesztergályos lánnyal. • Gábor: „Tudod, az öregek mindent megtesznek, most külön járok matematikatanárhoz, anyám kémiából és biológiából segít esténként Apu kikérdezi a magyart irodalmat a történelmet Szóval rajtuk nem múlik az ügy, a baj az, hogy nekem nem megy a tanulás. Persze bennem van a hiba. Nincs kedvem; nehezemre Nehezen lehetne megmondani, hány középiskolás és egyetemista lakik ennek a városnak kollégiumaiban. Bizonyosan nagyon sokan. Legtöbben olyanok, akik távoli városok, falvak munkás- és parasztotthonaiból jöttek Szegedre, nemcsak azért, hogy „többek legyenek, mint a szüleik", de azért, mert tanulni ma sokkal inkább kötelesség, mint lehetőség. Sokan vannak olyanok, akik szegényesebb, vagy szerényebb körülmények közül csöppentek néhány szállodának is beillő, üvegfalu kollégiumba. Persze akadnak még poloskás szobák is, ahol szénnel tüzelnek és tíz-tizenkét vaságy nyikorog. De ez egyre kevesebb ma már. Megbecsülik-e eléggé ezek a kollégisták, a „nép" gyermekei a kétágyas szobák kényelmét, a fürdőszobák állandó hideg-meleg vizét a rendelkezésre álló háztartási gépeket, a „házhoz vitt" kultúrát, a szervezett programokat?! Nagyon sokak számára mindez természetes és ez így van jól. Csak a természetesség nem mindig egyértelmű, nem mindenkinél jelenti a valamit valamiért természetességét is. Ki emlékszik már a felszabadulás utáni évek kollégiumi hőskorára, amikor a népi kollégiumok cserzett arcú parasztsuhancai és kérgek markú munkásifjai olyan energiával, hittel, akarattal, tanulni és tudnivágyással és tiszta szándékkal vették birtokukba azokat a kollégiumokat, hogy méltán nevezik őket ma is a „fényes szelek nemzedékének''. Magukénak akarták és magukénak teremtették-alakították környezetüket, mely nemcsak fedelet jelentett és ágyat, de valahová tartozást is, fórumot, műhelyt és politikai akciót. A javuló körülményeket, a többi kollégiumi férőhelyet, a kényelmet és az, Avagy fakulnak a szelek? összkomfortot nemcsak természetesnek veszik egyesek, de nekik kijáró jognak is. S mintha ezzel az ál természetességgel együtt napjainkra kifakultak volna az egyszervolt fényes szelek. Nem egy kollégiumi vezető észrevételét hallottam, hogy a felvételi kérelmek hemzsegnek az ígéretektől, a lázas tettvágytól, a hatalmas tervektől és a világmegváltó szándékoktól. Aztán néhány hónap elég ahhoz, hogy egyoldalú követelésekké devalválódjanak a kezdeti nekibuzdulások. Néhányan alig-alig hajlandók részt venni a kollégium által szervezett társadalmi munkaakciókban, sőt még a maguk által igényelt rendezvényekre sem hajlandók lemenni — egy emeletet! Elkényelmesedtek kollégistáink. Vannak persze küszködő-kínlódó, ambiciózus és lelkes diákok, akik faradságot nem ismerve dolgoznak a kollégiumi közösségekért — valljuk be nagyon őszintén — nem sok sikerrel. Felmerülhet a kérdés, vannak-e a kollégiumi vezetésnek olyan eszközei, melyekkel a jelenlegi állapot helyes egyensúlyba hozható. Van néhány, de nem élnek velük elég bátran, elég rugalmasan, elég demokratikusan. Pedig nem kis dolgok forognak kockán. Az az ifjú egyetemista, aki Szegeden ötven vagy száz forintért mindent megkap a kollégiumtól anélkül, hogy a kisujját is mozdítaná, hogyan fog harcolni a maga és mások boldogulásáért holnapi munkahelyén? A harcról leszokott és leszoktatott kollégisták majd követelőzni fognak és sértett emberekként élni, ha nem hull ölükbe lakás, kocsi, kényelem, siker. ' Vigyázzunk hát a fakuló szelekre, mert emberi jellemeket is fakít! TANDI LAJOS esik már minden óra. Mondtam, szívesen elmennék például autószerelőnek, de apu nagyon mérges lett, s rögtön hűtlenségről beszélt „Ha nem vesznek fel az egyetemre, nem lesz belőled semmi fiam." Tudom, jó szándékból mondja; más, ha az emberen fehér köpeny van, mint olajos, koszos ruha. Nehéz napok elé nézünk. Az egész érettségi meg évzáró elkeserít Szerintem 3,6-tal nem vesznek fel sehová, de akkor otthon kitör az általános gyász. Már félek előre, a nyártól is... Gyurka: Közgazdaságira jelentkeztem. Apám szerint abban van a fantázia. Megpróbál az üzemtől ösztöndíjat is szerezni. Sajnos, így se tudtam 4,2 fölé föltornázni magam, s az az igazság, nincs valami nagy kedvem az egészhez. De abban igazuk van, hogy egyetemet mindenképpen kell végezni. Az érettségi nem ér semmit. 4