Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-18 / 66. szám

a SZOMBAT, 1972. MÁRCIUS 18. |___J Lili- I..I Szegedi emlékek Rajongva szeretett rr színésznő Dayka Margit. Már a név ÍR szinte körülírható, meghatározott érzéseket kelt bennünk, olyanokat, amelyek az ő művészi egyéniségéről vallanak. Nagy alakitások sokasága, csodálatos pályafutás alapozta meg ezt a senkiéhez nem hasonlítható, egyéni légkört, amit már puszta megjelenésével, alakja felidézésével kelt. Mint annyi nagy színművész, ő is vidéken kezdte pólyáját. Nagyváradon született, még tizenhét éves sem volt, amikor a legendás hírű színigazgató, Janovics Jenő Kolozsvárra szerződtette színésznőnek. — Életében ember annyit nem éhezett, mint én, ott — idézi fel Dayka Margit a budapesti Operett-presszó kis asztalánál az indulás éveit. — Elszakadva a gondoskodó másutt is vidéken. Szegedet tulajdonképpen nem is volt alkalmam megismerni 1928ban, mert a színpadi ruháimon kívül mindössze egy nyári és egy téli cipőm, két szoknyám, három blúzom és egy trencskóm volt Rajongva szeretett színésznő voltam, de nem mertem az ut* cára kimenni. Most viszont megnéztem a Rózsalovagot Szegeden, és olyan csodálatos ruhákat láttam, hogy óhatatlanul visszagondoltam az ifjúságomra. De hát nem sajnáltam én akkor a sok gondot és szenvedést, boldog voltam, hogy megtapsolnak, szeretnek, hogy játszhatok. És a közönség Szegeden megbocsátotta, hogy huszonötharmincszor mentem ki elé ugyanabban a ruhában. — Nemrégen a Párizs bolondja-ban láthatta a Szegedi Nemzeti Színház közön Mire jó a művészet Elektron a szekrényben Miért áldozott mindig is vényszerúségekre jött ra, egy akár régi, akár új — ritkán, =. . •• éjjel pihente tőül sétálva tet- vagy alig vállalkozhat arra. penat, táradságot, energiát a művészetekre az emberiség, amióta csak leszállt a fáról és kétlábra állt? Képzeljünk el egy teljesen zárt kis szekrényt, melyet belülről két részre oszt egy faL Ezen a 6. te meg az utat hazáig. A hogy a tudomány új felfe természet csábítóan hirdette dezéseit népszerűsítse. Nem a tavaszt, az élet megújulá- ez a dolga A művészet mmsat. S akkor megrettent. Va- dig az emberről és az emjon felfedezéseik nem fog- beri kapcsolatokról, vagy ják-e szétrombolni az em- éppen azok hiányáról, el., , , „ . berekben a hitet erről a lentmondásosságaról szól. (S falon van egy kis lyuk. Most harmóniáról? A feltett kér- persze a társadalomtudomámég azt kell elképzelni, hogy désre nem váiaszolt, de éle- nyok is szolgáltatnak éppen a kis lyukon át egy paranyi t0 bizonyítja> hogy ha a tu- erről elég sok új informáanyagi részecske rendkívül domány meg Ls ijed új fel- ciót.) Ám azok az emberek, nagy sebesseggel szaladgál fedezéseitől, az nem akadá- akiket a mai művészet ábíde-oda. A kerdes az, hogy lyozhatja meg az ismertek rázol, mi vagyunk. A ma, a az idő egy megmérhető pil- nyiivánosságrahozatalát. lanataban hol van ez a kis most élő emberek. Akik — , , , , , Végülis miért érdekes a művésszel együtt — töbelemi reszecske; a szekrény „„jndeí a művészetek szem- bet tudunk a világról és melyik részeben? Azt gon- Azért, mert az magunkról, mást tudunk a dolnank, a válasz csak két- emberek túlnyomó többsége világ egészéről, mint ötven, féle lehet: vagy az egyik fe- ma már eihiszi hogy a vi„ vagy száz esztendeje, lében vagy a masikban. Pe- u& a természet „em olyan, Tudjuk például, hogy e dig, ha a reszecske eleg. ki- mint abogy harminc, vagy század a technikai civilizácsi, a sebesseg pedig eleg ötven éyvel Kelöt az isko_ ció nagy korszaka, s azt is, "xfoí ; V„ „?Z Iában tanultuk. Elhisszük, hogy a világtörténelem leghogy a természetben nem- nagyobb embermáglyáján családtól, olyan helyzetbe ke- tudta, hogy trenany disznó ség s játszott a szabadtéri rultem, amit még a „meg- vagyok, és a drága vett egy !>' J vIu^TI szépítő messzeség" sem tud kockás irkát, és abba csiriz- Hary János-ban. Változott-e kiszínezni. Hosszú időn át zel minden rólam szóló kri- a közönség az elmúlt több az egesz családom azért dol- tikét beragasztott. Valame- mint négy évtized alatt? gozott, hogy beszerezhessük a íyik este ezeket olvasgattam _ A mostani közönsée halszükséges garderobot, ami és egészen meghatódtam, mi- . . .^ff^T nélkül színésznő nem léte- lyen csodálatosan szépet írt Jüanul igenyes — válaszolja zett Kolozsvárt végül ott- a szegedi újság rólam. Dayka Margit —. Különö- vészetekhez"? hagytam, mert (mivel nem Szállodában lakott és az sen meglepő a szegedi ifjúság náltatni)t Janovics '"není & átlagoshoz képest szép gázsi- Jó füle hozzáértése. Végtegoztatoft. Sebestyén Mihály val ismerték el kiemelkedő len intelligenciával, hozzáérátszerződtetett Miskolcra, tehetségét, mégis súlyos adós- téssel hallgatták a Párizs boahol szintén egy évadot töl- ságokkal hagyta el Szegedet l°ndja jellegzetes, fanyar hu'', , . t . „ ^ , Miért? A ruhák, a ruhák! morát, és a legkisebb nüanpS°rism^kMaSS1 S°k - -Wéle darabban s«>kra is reagáltak. S persze, direktorok lejártak Miskolc- kellett játszania, a pénz, amit nagyon jólesett, hogy a szprp, hogy megnézzék alaki lá- kapott, ruhákra ment eL 8edi közönség, mint régen, aait Ezután szerződtette Sze- színpadi kosztümökre. most is nagy szeretettel, kedRFERTRA O CTŰRTORII CNNHOF IRTRET. * gedre a Szegedi Színházigazgatója, Tarnai Ernő. — Mehettem volna a Vígszínházhoz, vagy a Király Színházhoz ls, de nagyobb kedvem volt Szegedre menni, mert ott nem csak prózai színház volt Már korábban is lejártara Lendvaihoz Szegedre Mozartot hallgatni. Csodálatos volt az akkori Szegedi Színház. Opera, operett és egy két szereposztást ls kibíró prózai társulátból állt Páger volt a táncos komikus, Harmat Hilda, Tolnai Bandi, Főidényi László játszott még ott A Mágnás MisIcában, Marcsa szerepében mutatkoztam be a szegedi közönségnek. Most találtam egy irkát éppen a napokban olvasgattam. Ez az irka az édesanyámé volt... Beretytyóújfalun élt akkoriban. — Pokoli anyagi gondokkal küzdöttem Szegeden, s vesen fogadott Gnlay István közül egyik sem igaz; a ré- ^ ^ szecske, mint energia, mint csak harmónia van, hanem ugyanebben a században öteS'. a szekreny diszharmónia, nemcsak lo- millió emberi test füstje mindkét felén egyszerre van gikus törvényszerűségek, szállt a levegőbe. Megéltük, jelen es egyszerre hiányzik. banem a logikának elIent_ hogy az első ember a HoldElképzelni ugyan elég nehéz mondó részletek, nemcsak ra lépett, miközben ugyanezt, de a tudosok bebizonyi- változatlanság, állandósag, ennek a nemzetnek a fiat tották. Annyira ez a való- hanem szüntelen változás és ugyanakkor bombákat szórsag, hogy a legpontosabb tu- az állandóság hiánya —egy- tak a gyerekekre és asszodomány a matematika kep- s,erre Igerli ezek az eUen- nyokra. Ismerhetjük Heisenleteivel le is lehet írni ezt az tetes dolgok egyszerre van- berg magyarázatát a szekallapotot. Magyarán: szá- nak je,en a terrnészetben _ rényben cikkázó elemi rémolm lehet vele, epiterti rá, ^„t az elemi részecske a szecskéről, és láthattuk a mint a fizika egyik torvény- szekrény két oldalán. Már- modern fizika nagyobb diszerüségére. m0st ugyanazok az emberek, csőségére a gomba alakú Mi köze a fizikának a mű- akik a tudománynak már felhőt meg a hirosimai em iszetekhez? Talán több, mindezt mint első pillanatban gon- gyakran , dolnánk. A fenti példát, a művészet sugall valami haszekrénylyukon át szaladgá- sonlót „A művészet hirdesse ki lő gólt az ellenfél kapuló elemi részecskével, a mo- a harmóniát!" hangzik jába, s nem tudjuk, hogy a dern fizika egyik legkivá- gyakran a kifogás a mai al- szomszéd lakásban három lóbb képviselője, Heise- -erg kotások ellen. „A diszharmo- napja elhagyatottan meghalt írta le, hogy magunkfajta nikus zene nem zene! Hol egy öregasszony!.' laikusok előtt megvilágítsa, néz ki így egy emberi test Mert mindez együtt van miért oly nehéz szemléletes- mint & a madárfejű szobor? jelen a világ „szekrényében", sé tenni és megértetni a mo- Miért olyan a ló nyaka a Ami egy pillanatra sem jedern fizika alapelveit. A képen, mint egy fahasáb? lenti azt hogy nincs progpélda mellett másról is írt. Miért nem az elején kezdő- resszió, hogy nincsenek félArról, hogy Koppenhágában, dih a színdarab, s miért reérthetetlen tendenciák, ahol fiatal kutatóként mun- nem a történet végével (e- hogy az emberiség nem egvka társai val új fizikai tör- jeződik be? Miért nem tud- értelműen halad most már hatom a filmben, hogy ez a — Marx elhiszik, nagyon berroncsokat. A képernyőn tiltakoznak, ha a látjuk, hogy ugyanabban a percben a Föld túlsó oldalán szavaival egy új város 400 gyárral Az előállított termékek kiaknázásával függ össze, exportrendeléseket is teljemennyisége tekintetében Ka- Az 1971—75 közötti, kilence- sít. za hsz tán a harmadik helyre dik ötéves tervidőszakban a Az iparcikkexport 1971lépett elő a Szovjetunióban, köztársaság ipara még gyor- ben 15 százalékkal növekeAz 196ö—1970 közötti, nyol- sabban fejlődik. A legna- dett Afrika és Ázsia fejlőcadik ötéves tervidőszakban gyobb figyelmet az energia- dő országaiba például vilmásfélszeresére termelésre, a kohászatra, a lanymotorokat, fúrófelszegépgyártásra és vegyiparra, reléseket és mezőgazdasági ipari gépeket szállítanak Kazahszame- tánból. A Szovjetunió cink-, tén az utóbbi öt év alatt 15 lyek a lakosság mindenna- ólom- és rézkészletének jeúj város létesült, és ezekben pi szükségletelnek kielégíté- lentős részét ez a köztársagyár sére termelnek. A kazahsz- ság fedezi, és a hazai igémellett Tőröktöbb mint nőtt az ipari termelés. A Szovjetunió délkeleti részén valamint azokra az elterülő köztársaság terüle- ágazatokra fordítják. 400-nál több nagy kezdte meg a működését, táni ipar ma évente csak- nyek kielégítése Az ipari fejlődés a gazdag ásványi lelőhelyek, különönem másfél százszor annyi terményt állít elő, mint a Angliába, Indiába, sen a kőszén-, kőolaj-, vas- szovjet hatalom előtt Ez a országba és Finnországba is érc- és egyéb érclelőhelyek fejlődő ipar egyre újabb szállít jelenet a valóságban játszó- valódi, égy igazi történelem dik-e le, vagy a hős képze- felé. Mert ugyanebben a száletében?" zadban zajlott le a forradaRendszerint így fogalmaz- lom, amely kaput nyitott zák meg a kifogásokat, a efelé az űj történelem felé! modern zene-, képző- és De csak harmóniát szászínház-, vagy filmművészet monkérni a művésztől, amiegyes produkciói láttán. Is- kor tudja, hogy a természet mételni kell: gyakran sem harmonikus, csak atléugyanazok fogalmaznak így, tatermetú szobrokat kívánakik nagy izgalommal olvas- ni, amikor a művész tudja, sák például az Élet és Tudo- hogy e század félelmei mimányt, s benne a kozmikus lyen görcsbe ránthatják a tér görbületéről, a jövő űr- legdeltásabb férfiszépségeutasainak Földön kívüli „idő- ket, mereven ragaszkodni az eltolódásáról" szóló cikke- elbeszélt esemény időrendket. Ám a művészetben jéhez, amikor a művész tudugyanennek a tükörképét ja a pszichológustól, hogy a nehezen, vagy egyáltalában jelen minden tettében képnem ismerik fel. viselve van a múlt, s az úrMiért? Hát ugyanarról hajóstól, hogy ha egy kicsit van szó a modern műalkotá- eltávolodunk még a Földtől sokban is, mint a korszerű és a Holdtól, mennyire más tudományban? Igenis, meg időszámítást kell alkalmaznem is. Egy műalkotás — nunk, mindezt számonkérm A vasúti hidak doktora Z RÓ tár János, a szegedi hajóhíd vámjövedelmónek bérlője már az 1840-es években javaslatot tett állandó kőhíd építésére. A javaslat egyelőre csak javaslat maradt. Az ország vérkeringését mozgató nagyméretű vasútépítkezé.sek következtében 1854-ben a Budapest—Szeged Maros-híd is az ö tervei alapján épült. Kossalka János 1872. március 19-én született Vajdahunyadon. Mérnöki oklevelét 1893-ban szerezte meg Budapesten, majd a nagy tudású Kherndl professzor mellett tanársegédként dolgozott. Hosszabb külföldi tanulmányútja után a MÁV szolgálatába állt, és később a kereskedelmi minisztérium főménökeként dolgozott itthon. Ez utóbbi munkahelye Németországba, Franciaországba és Angliába küldte újabb tanulmányútra. Hazatérve a szegedi híd erőtani vizsgálataiért elnyerte a műszaki doktori címet, a hidat tervei alapján rekonstruálták, őf pedig a műegyetem előadó tanárává nevezték ki. 1909-ben hosszabb időre Kanadába és az USA-ba utazott, ahol előbb tervezőként, majd rqérnöki vasútvonal is megnyílt Kézenfekvő volt a Tisza S?*^* ^AfTT bal partján a folytatas, és 1857-re az újszeged —temesvári vasútvonal is elkészült A Budapest —Temesvár vasútvonalról azonban csak 1858tól beszélhetünk, mire a nyolc egyforma nyílású szegedi vasúti Tisza-híd is megépült, a francia Cezanne mérnök tervei alapján, a szintén francia Gouin-cég kivitelezésében. A Bach-korszakban épült vasúti híd technikatörténetileg azért is •nagyon érdekes, mert itt. süllyesztették az ország legelső légnyomásos keszonjait, amelyek világviszonylatban is a legelsők közé tartoztak. A híd állapota a századfordulóra eléggé elhasználódott, így sürgetővé vált statikai felülvizsgálata. Ezt a hatalmas munkát Kossalka János végezte, még l'J03-ban, és a Magyar Mérnök- es Építészegylet Közlönyének 38. kötelében meg is található. Az igen alapos, több mint 30 oldalas munlca lábjegyzetében ez olvasható: műszaki doktori cím elnyerése céljából a m. kir. József-műegyetem mérnöki szakosztályához benyújtott értekezés." Kossalka János tehát, vasúti hidunk doktora volt. Szület&ének 100. évjordulójára Makón emlék- W^t táblát avatnak március 19-én, ugyanis a makói tése, ugvánis a régi fahfdnak fenntartási és jakat folytatott a hídépítés terqn. A tengerentúlról hazatérve, a műegyetem I. sz. hídépítési tanszékére nyilvános rendes tanárrá nevelték ki, és ezt a katedrát 1916—1941-ig folyamatosan ő vezette A 20-as évek végétől a Mérnöki Kamara elnöke. Igen gazdag irodalmi tevékenysége közben rendszeresen részt vett a tervpályázatokon, és egyet kivéve, minden alkalommal első díjat nyert. Tervei alapján építették meg a makói Maros-hidat, a dunaföldvári Duna-hidat és az óbudai Duna-hidat. A Boráros téri Duna-híd tervpályázatát is ö nyerte el, de irigyeinek abban az egy esetben sikerült győzedelmeskedniük, és a mai Petőfi-híd elődjét más tervei alapján építették fel Kossalka másik nagy jelentőségű alkotása megyénkben a makói Maros-híd. A régi marosi fahlélnak vashíddc.1 való át,cserilépe Makó városinak korszakos alkotása volt, ugyanis a Maros feletti közlekedés a 20-as évekre már igen veszélyessé vált. A város részére nagy megkönnyebbülést jelentett a vashíd megépívitási költségei évről évre mind nagyobb terheket róttak Makó közigazgatására. A három részből álló hidal 1923—1925 között építették meg, miközben a fahidat is lebontották- A háromrészes vashid a vasúti közlekedés lebonyolítására szolgált, a közúti közlekedés számára külön hidal építettek. A hídépítéssel egyidejűleg kisebb méretű meder szabályozási és partbiztosítási munkákat is végeztek. A híd alépítményeit Fábián Lajos budapesti vállalkozó készítette, a vasszerkezeteket a MÁV gépgyára szállította. A hidak építése kereken 1 350 000 pengőbe került. Kossalka János, amellett, hogy kiváló mérnökember volt, szívből elitelte az emberi korruptságot Legtöbb ellenlábasát akkor szerezte, amikor a Millenlumi Emlékmű építésekor bizonyos üzleti érdekaltsegek miatt, a Hősök terén álló angyalt tartó oszlopot nem megfelelő szilárdságú kóből akarták elkészíteni. Aztán onnan is adódtak kellemetlenségei, hogy a tudományos igazságokért, az egyébként csendes természetű és halk szavú ember, nyilvánosan síkraszállt, nem kímélve még az országosan ismert politikai nagyságokat sem. Az élet kegyetlen volt hozzá végnapján. Miként hidjai 1944-ben. úgy ö is a második világháború áldozatává vált. A hatvani vasútállomás pincebunkerjében, bombatámadás következtében halt meg csali'jávai együtt, 1944. szeptember 20-án. Holttistéb .1 m ig egy csontszilánkot sem sikerült a müegyrkemnek megtalálnia, amikor arra gondoltak, hogy emlékének díszsírhelyet allitsinak. Kossalka Jánosra, az alapoktól kezdve szinkitünően tanult, és erre a nagyszerű tudatra épült műszaki alkotóra, születésének 100. évfordulóján mély büszkeséggel emlékszünk, hogy a mi megyénknek is jutott hatalmas zsenijéből. ' Bátyai Jenő ilyen ismeretek mellett: a művészet egyoldalú korlátozását jelentheti! Akkor hát a művész csak a rosszat, a torzát, a logikátlant, az időtlenséget ábrázolhatja? Ez talán még egyoldalúbb és képtelenebb követelmény lenne, mint ez a mostani, elég széles körben megfogalmazott igény: „A művészet úgy szórakoztasson, pihentessen, hogy közben harmóniát sugalljon, — mert ez megnyugtat. Erre a nyugalomra pedig olyan nagy szükségünk van a mai zaklatott, zajos világban, mint egy falat kenyérre." A kívánság lényege itt alighanem a megfogalmazás végén bújik meg. Aki munlcáját csak fárasztó nyűgnek érzi, emberi kapcsolatai ziláltak, vagy egyáltalán nincsenek, vagy akár csak egyszerűen fáradt — s nem kevés ilyen ember van —, rendszerint az tiltakozik fennhangon a modern művészetek bizonyos formái, stílusjegyei ellen. Meg lehet érteni ezt a tiltakozást, s talán segíteni is kell, hogy afféle szódabikarbónát és idegnyugtatót pótló művek is szülessenek. Csak abba nem szabad beletörődni, hogy ez legyen a művészet mércéje, hogy ezek a tiltakozások szabják meg a művészet fejlődését, ennek megfelelően kapjon támogatást, vagy szégyenbélyeget egy-egy mű. Rernátb László