Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-09 / 58. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1972. MÁRCIUS 9. A kávébőség zavara A vevő elgondolkozva né­zelődik a kávéval gazdagon megrakott körállványnál. Egyszer az egyik, máskor a másik kávét veszi szemügy­re, majd a boltvezetőhöz for­dul: — Mi a különbség az Af­ricana és az Ali Baba kö­zött? — Kettő ötven. A húszde­káanáL A vevő a fejét rázza. — Nem így értettem. Mi­nőségben?... — Hm ... Ezt én ls szeret­ném tudni. — Hallottam egy ilyen reklámszöveget: Jobbat, olr csobban! — Ez a COMPACK rek­lámja. — Hát akkor COMPACK­ot kérek. Azt a legújab­bat... — Karavánt? — Az a Jobbat, olcsób­ban?" — A legolcsóbb, de van annál jobb is. A vevő a fejét fogja: — Ebbe bele lehet bolon­dulni! Több kávé: ugyanaz Gondoltuk, segítünk neki. Átvettük a stafétabotot A szakembereket kerestük fel kérdéseinkkel. Dr. Sárkány Sándornétól, a KERMI élel­miszer osztályának vezetőjé­től érdeklődtünk: — Minőségük szerint ho­gyan lehet rangsorolni a forgalomban levő kávékat? — A felhasznált anyag mi­nősége szerint a legjobbak közé tartozik: az Extra, az L osztályú kávé és a Kolum­bia. Ezeket követik a II. osz­tályú kávék, az Omnia, az Amlgó, a Costa Rica és az Arany mokka. A harmadik csoportba tartozik az FKK, az Ali Baba, a Kongó, a Ka­raván és a többi. — Vannak közöttük hason­lóak? — Hogyne Háromnak is csaknem ugyanaz az ösz­szetétele, s csupán izhatá­suk különbözik némileg egy­mástól, az eltérő pörkölés miatt a termelési osztály vezetőjé- — Hogyan reagálnak a ve­nek tettük fel a kérdést: vők egy-egy új kávéra? — Egészséges-e ez a nagy kávéválaszték? Nem okoz zavart a vásárlók körében? — Kétséges, hogy a vevők tgénylik-e már ezt a sokfaj­ta kávét. Az azonban kétség­telen. hogy a két vállalat — a COMPACK és a Magyar Édesipar — közötti versen­gés, az újabb és újabb ká­vék megjelenése eredménye­ként csökkentek az árak. Tökéletes választék? A COMPACK vezérigazga­tójától, Miklós Jánosnétólis megkérdeztük: — Nem tartja-e túlzottnak a jelenlegi kávéválasztékot? — Nem olyan nagy a vá­laszték más, fejlettebb or­szágokéhoz viszonyítva. A kereskedelemnek szokatlan ez és sok gondot okoz. A vásárló azonban igényes, sok áru közt szeret válogatni. — Ha történetesen a két vállalat megállapodna a vá­laszték lezárásában, ez aka­dályozná-e a forgalom fejlő­dését? — Meggyőződésem, hogy nem. A jelenlegi választéket magam ls hosszú Időre ele­gendőnek tartom. A 108 fo­rintos Karaván már olyan olcsó, hogy tejeskávé készí­téséhez is érdemes vásárol­ni... Elkopik a gyengébb Az Édességbolt Vállalat igazgatójától, Kocsor Ferenc­nétől, a forgalom alakulásá­ról érdeklődtünk. — Először mindig felszö­kik a forgalom. A kíváncsi­ság hajtja a vevőt. Aztán, akinek nem ízlik, visszatér a régihez, vagy áttér egy má­sikra. — Hogyan hat az összfor­galom ra egy-egy új cikk? — Míg az új és kedvel­tebb kávék forgalma nő, má­soké csökken. A gyengébb kávék egyre inkább háttérbe szorulnak. Tavaly például az összes kávéforgalom 8,6 szá­zalékkal nőtt, az osztályos kávékból viszont 33 száza­lékkal kevesebbet adtunk el. Mi a teendő? A választékbővítés — egy bizonyos határig —, egészsé­ges. De hol van ez a határ? A vevő, a kereskedelem, az ipar vezetőinek véleménye és saját tapasztalatunk alap­ján ls úgy tűnik: elértük ezt a határt ' Minden új kávé megjele­nése nagy kiadást jelent. Rengeteg pénzt emészt fel a propaganda is. Egy üzleten belül a teljes választékot le­hetetlen biztosítani, hiszen már 19-féle hazai kávéból 56-féle csomagolás van for­galomban. (Ezen felül van­nak a porított kávék). A ve­vők nagy része már ott tart, hogy egy kalap alá veszi a kávék nagy részét, akár be­hunyt szemmel is választa­nak közülük. Ha netán a választékszű­kftés nem megy, legalább ne növeljük tovább a zavart A bőség zavarát... Harmat Klára Fejlődés... A ZAMAT Keksz- „„ Os­tyagyárban Szilágyi Bélának, Mit ígér a tiszti hivatás? Aki látott már tisztava­tásra egybegyűlt szülőket, meggyőződhetett arról: mi­lyen büszkék ezek az embe­rek fiaikra, akiket féltő gonddal neveltek és — ha nem is minden aggodalom nélkül — elengedtek erre a pályára. Büszke rájuk a pe­dagógus, a kedves ismerős, a jó szomszéd és mindannyian, akik legalább sejtjük, milyen felelősségteljes munkára vállalkoznak a fiatal alhad­nagyok, hadnagyok, főhad­nagyok. A hivatásos tisztek szá­mára a katonák nevelése, a roppant értékű korszerű technikai eszközök működ­tetése — a sok gond mellett — természetesen sok örömet is jelent. Egyetlen más pá­lyán sincs az anyagi és er­kölcsi elismerésnek annyi fokozata, mint itt A tiszt rendfokozatban meghatáro­zott időnként előrelép. A 22—23 évesen hadnaggyá avatott fiatal. Jóval az 55 éves nyugdíj korhatár előtt alezredes lehet, ha közben nem ls lép elő soronkívül. A kezdő tiszti fizetés 2600 forint körül mozog és az előléptetések, valamint a szolgálati idő arányában fo­kozatosan emelkedik. A tiszti főiskola első évétől kezdve évenként több mint 5000 fo­rint ruházati illetmény jár Minden évben 25—37 nap szabadság illeti meg a hiva­tásos katonát. Betegsége idején teljes fizetést kap, családtagjaival együtt díj­talan egészségügyi ellátásban részesül. A családtagok szá­mára is jár az 50 százalékos vasúti kezdvezmény. A szol­gálat nehézségeit vették fi­gyelembe, amikor megálla­pították a nyugdíjnak az át­lagosnál kedvezőbb feltéte­leit A hivatásos katonát és családját megilleti a szolgá­lati lakás és más egyéb ked­vezmény is. A pályaválasztó fiatalok körében népszerű a tiszti hivatás. Ennek bizonysága, hogy minden egyes katonai főiskolai helyre két pályázó jelentkezik, évek óta. A ro­hamosan fejlődő tudomány és a technika n haza fegy­veres szolgálatában is növeli a jelöltekkel szemben tá­masztott mércét Egyáltalán nem közömbös, hogy milyen arányban kopogtatnak a katonai főiskolák kapuin a kitűnően, jelenes és jóren­dűen érett fiatalok, az álta­lánosan műveltek és a szak­mailag középfokon végzet­tek. A felvételi követelmé­nyek is Jelzik, hogy a tárgyi ismeretek mellett egyéb szempontokból is egyre ma­gasabb a mérce. Az erkölcsi­politikai megbízhatóság, a feddhetetlen előélet az egészségügyi alkalmasság, a hivatásérzet, a nőtlen csa­ládi állapot, valamint a 21 évnél nem magasabb életkor, az érettségi bizonyítvány mellett mind olyan követel­mény, melyektől ma már nem lehet eltekinteni. A felvételi vizsgán a Je­löltek fizikai állóképesség­vizsgálaton, általános tudás­és képességvizsgálaton, a szakosításhoz szükséges spe­ciális vizsgálaton 5—5 pon­tot összesen 15 pontot sze­rezhetnek. Ehhez jön a kö­zépiskolában az utolsó év vé­gén szerzett matematika és fizika érdemjegy alapján 2— 5 pont, valamint az érettségi bizonyítvány átlaga alapján további 2—5 pont A felvé­telhez szükséges minimális 12 pont és az elérhető maxi­mális 25 közötti különbség is azt érzékelteti, hogy más főiskolákhoz, egyetemekhez képest sokoldalúbban vizs­gálják a jelöltek alkalmas­ságát A katonai főiskolák ennek megfelelő lehetőségeket is kínálnak. A három katonai főiskolán parancsnoki, illet­ve technikusi képzés folyik gépkocsizó lövész, páncélos, tábori tüzér, határőr, műsza­ki, híradó, légvédelmi tüzér, fegyverzet, gépjármű, harc­jármű. vegyivédelem, általá­nos hadtáp, repülő műszaki szakokon és ágazatokon. A helikopter- és repülőgépve­zetők képzése a Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskolán történik. A, katonai főiskolák hall­gatói a teljes ruházaton fe­lül térítésmentesen kapják az élelmezést a lakást, az orvosi ellátást és a tanszere­ket Mindezek mellett kü­lönböző pénzbeni juttatáso­kat is biztosítanak számuk­ra. AZ eltöltött évek ará­nyában illetményük 250—509 forint A tanulmányi ered­ménytől függően 100—500 forint pótlékot kaphatnak. (Külön pótlék jár az alpa­rancsnokoknak.) A tanulás és a közösségi munka jutal­mazására is nagy gondot fordítanak a főiskolákon. A kimenő, a kimaradás, az el­távozás és a főiskolán eltöl­tött szabad idő lehetőséget nyújt a mozgalmi életre, a pihenésre, a művelődésre és a sportolásra. A fiatal tisztnek, amikor megkezdi hivatásának gya­korlását két diplpmája van. Ez jól példázza a hivatásos tiszttel szemben támasztott magasszintű nevelői és kor­szerű szakmai követelmé­nyeket. A sok pálya, foglal­kozás közül érdemes tehát ezt a hivatást választani. Menyhárt László Öntözőcsatornák Az öntözőcsatornák együt­tes hossza Szovjet-Azer­bajdzsánban meghaladja az 50 000 kilométert. Az egyko­ri sivár tájat gyapotföldek, szőlők, gyümölcsösök váltot­ták fel. Klubokkal, iskolák­kal ellátott kényelmes falvak épültek. A parasztok jöve­delme a szovjet hatalom évei alatt tizenegyszeresére növekedett. (BUDAPRESS— APN) Ital nélkül Ha körülkergetnének a határban karikásostorral, ak­kor se tudnám megmondani, mennyit Ihattam meg egy nap alatt. Amennyi jött. Én csak az első három pohár­ra emlékszem. Megkínáltak egy pohárral az első háznál. Irtózatosan rosszul esett. Mindig köpni való rossz volt az első pohár. A második már javított rajta valamit, de inni való jó íze csak a harmadiknak volt. De annak az­' tán olyan volt, hogy húzta maga után a többit. Értse meg, nem tudom, mennyi volt. Annyi biztos, hogy a fülemben lötyögött, mire hazaértem. A gyomrom fenekétől a fülem közepéig Csuna bor voltam. Itthon per­sze nem kellett köszönnöm. Abogv a kiskertajtót betet­tem, mindenki tudta, hogy én jöttem. Nem szólt énhoz­zám a feleségem egy szót se, csak becsomagolt az ágyba. Ezt Is onnan tudom, nem emlékezetből, hogy másnap mindig ágyból keltem föl.' Akkor aztán kinyitotta a szá­ját a feleségem is. Hogy minek kell nekem mindig innom' Minek kell? Mert adják. Viszem a postát, adom a pénzt valahová, abból mindjárt bor lesz. Igyon. Jóska, egészségére! Azon csudálkozom a legjobban, hogy a negy­ven kilométeres körzet egyetlen tanyájában sem fizettem el magamat. Minden levelet oda vittem, ahová küldték, újságot se hagytam széjjel, egyet se. Az volt a legrosszabb benne, hogy egy-két kanyarig njindig menni kellett a müuton is. Ott féltem legjobban. Jön ez a sok autó, még nekem talál jónni valamelyik. Egy bolond motoros el is ütött egyszer. Akkora szeren­csém nekem még nem volt. Hit orvos nem talált bennem egy csöpp szeszt. A feleségem innen kezdve méginkább nem hagyott békén. Beszéd közöttünk legtöbbször csak annyi • volt, hogy vagy abbahagyom az ivást, vagy nem. Nekibátorodtam egyszer, bementem az orvoshoz. Mon­dom, hogy mi kellene. Állítólag van olyan tabletta, ame­lyik megfogja a poharat az ember kezében. Van, mondja az orvos. Olyan, mint a karbid. Az is fölrobban, ha vi­zet csöppentenek rá. Ez meg a bortól robban. Vagy a szí­vet veti széjjel, vagy a fejet, gondom én erre, hogy ne­kem épp ilx?n tabletta kellen'p. Meghálálnám. Hajszálra pontosan mondom: jiat esztendeje, május tizedikén ment le az első tabletta a torkomon. Az utolsó korty bor meg előtte való pénteken. Nem korty volt az se, legalább másfél liter. Azóta semmi. Nem jól mondom egészen, mert a recept szerint ötö­dik vagy hatodik napon próbát kell inni. Attól nagyon féltem. Most jön a karbid. Remegett a pohár a kezem­ben, de nem hagytam el. Ha elkezdtem a nótát, ón vé­gigjárom a táncot. Megittam, aztán vártam. Pislogtam nagyokat, most mi lesz. Nem lett semmi. Meg se süke­tültem, meg se vakultam, csak karikákat láttam a sze­mem előtt, egyik jobbra foreott. a másik balra. A fejem olyan lett tőle, mint amelyiket teletömik káposztával, bunkóval meg kupánvá°iák. Hánvhatnékom lett tőle. de más bajom nem lett. Akkor tudtam meg először, milyen moslék a bor. Hogy lehet olyan ember a világon, aki meg­issza? Nézni tudom, mert most is én bajlódok vele. Egy va­lamirevaló tanyai ház n«m lenet meg bor nélkül. De én nem iszom. Rokon, sógor, öcsi-bácsi összejön mind az el­ső névnapon. Köszöntenek szépen, viszem körbe az üve­get, kínálom őket. Ökör iszik magában — igyak én is velük. Ha ökör lennék! Akkor ők se isznak. Sajnálom, mert én a vendégeket jó szívvel kínálom, a bor is Jó. kúr azt nem meginni, de én nem iszom. Fél estig elhuzakod­tunk ezen, de tovább nem bírták. Nekiestek az italnak, itták egyedül. Egy bolond kedvéért nem hagyják megbor­nyúsodni a legjobb borokat. Igyák csak, hála istennek, termett, de én nem iszom. Jön a szomszéd egyszer, hogy bor kellene neki. Nin­csen megkezdett hordója, adjak. Ott a hordó, szívd meg! Csakhogy ő gumival nem tud szívni. Nem bánom, ha inni akarsz, majd tudsz. Délig kínlódott, mire kiszívott egy üveggel. Addig szépen be is csicsergett, mert nem ment mind az üvegbe. Utána szidott, mint a bokrot Any­nyi becsület sincs bennem, hogy segítsek a máslkon, ha meg van szorulva? Éntőlem kiszáradhat a gigád, de meg nem szívom. Nem jó a tűzzel játszani. Legközelebb a feleségét küldte. Annak már nem mondhatja a tisztességes ember, hogy ott a hordó, szivja meg. Leakasztottam a csövet, megszívtam. Azt hittem én akkor, még a tövét is kipusztítom. Elszoktam a slagtót rászaladt a torkomra. Megrázott tőle a hideg. Most volt három esztendeje. Azóta semmi. Könnyű volt megszokni, csak az emberek nem szok­ták meg. Vittem a levelet, hozták a bort. Ne hozzák, nem iszom! Mi van, Jóska? Kikeresztelkedtél? Bajod esett? Ne törődj a főnökkel, igyál. Egészségedre. Ide nem lát ide a főnök, de ha lát, akkor sincs baj, mert az az én belügyem, hogy kit kínálok, mivel kínálom. Kirojto­lódzott a szám a sok beszédtől, mire hazaértem. Minden' házban elmondatták velem, hogy abbahagytam, hogyan hagytam abba, és hogy Jobb abbahagyni, mint elkezde­ni. A leszerelés nem esett olyan jól a katonáéknál, mint ez. Kiálltam az útra. nagyot szívtam a tavaszból. Azelőtt én nem tudtam, milven ize van a tavasznak. Csak azt tudtam, hogy ez kövidinka, az kadar, meg azt, hogy rossz bor nincsen, csak beteg ember van. Azt meg egyál­talé.n nem tudtam, hogy az a beteg, aki megissza. Hat éve van tavasz minálunk. A postát mégis odahagytam. Hátha visszaüt a vesze­delem. Adódik az úgy, hogy eloltják a tüzet, mégis föl­parázsllk. Meg talál szaladni a fejemben egy kerék, jö­hetek haza nyomoréknak. Ennyi öröme legyen csak az én családomnak? Eletem egyik felében részeg, a másikban meg nyomorék legyek? Amíg a földön járok, legalább a nyugdíjig legyek, normális. Annyi Ital után minden elő­adhatja magát. Azt azért elhihet! nekem, sok az isten bolondja. Isz­nak, mint a gödény, de minek? Inkább belefeküdnék a mocsárba a disznókkal, de bort nem innék. Semmi szeszt, mert bajt csinál. A disznónál ls nagyobb disznó tud len­ni az ember, ha részeg. Látom, milyenek a népek, mert én azóta nagyon figyelem őket. Nem Iszok, csak figyelek. Ez lett a karbidból. Akkorát robbant, hogy vissza­hozta az eszemet. Horváth Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom