Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-08 / 32. szám

I KEDD, 1972. FEBRUÁR 8. Adjon otthont Szened a parasztfestők múzeumának Paraszti képes szótár — ezzel a címmel illeti a Nép­szabadság kritikusa Juraj Lauko szarvasi születésű hentes-mészáros naiv piktor kiállítását a Csehszlovák Kultúra termeiben. Niko Pi­roszmanisvili grúz naiv fes­tő remekeit a Szépművészeti Múzeum márványtermében csodálják a látogatók. Még mindig „divat" lenne a va­sárnapi festők üde, friss hangja a nagy művészetek mindent próbált, sokkhatá­soktól fáradt műélvezőinek berkeiben? Azt hiszem, többről van szó, mint egy divat fáradt újraéledéséről. Talán eljött a kor, amely képes fölismerni a valódi ér­tékeket akkor is, ha azok a hivatalos művészi élet pa­lánkjain kívül születtek, s most a törvénytelen gyereket az őt megillető jogokba ik­tatja, adoptálja. Jurij Lauko — aki disznó­zsírból mintázott alakjaival csalogatta üzletébe a vevő­ket — Bálint Jenő fölfede­zettje volt, Niko Piroszma­nisvili vándorpiktorként, sok­szor valóban egy tál lencsé­ért árulta művészetét, a fa­lusi fogadósok kívánságára csendéletet vagy hívogató cégtáblát festve kosztért és kvártélyért. A szegedi, szo­rosabban véve algyői táj festője Süli András, szintén Bálint Jenő föl fedezettje volt, s kezdetben ő is az al­győi kocsma falait díszítette virágcsendéleteivel. Életmű­vére éppúgy illik a „paraszti képes szótár" meghatározás, mint szarvasi illetőségű mű­vésztársára, s a szakiroda­lom, éppúgy, .mint a nemzet­Közi közvélemény, már évek óta számon tartja kevés — sajnos, nagyon kevés —, de kristályosan tiszta, gyerme­kien őszinte és igaz, tömör életművét. Életének utolsó két és fél évtizedét Szege­den töltötte, vagy inkább tengette a művészi önérzeté­ben sérült hajdani paraszt­festő, s bár első gyűjtemé­nyes kiállítását Ortutay Gyu­la még az ő részvételével nyitotta meg a Szegedi Mú­zeum kupolájában, képei még mindig vakvágányon vesztegelnek, magángyűjtők tulajdonában vannak. Süli András művei nem állnak egyedül, a hajdani geszterédi cipész, Gajdos Já­nos, Benedek Péter alkotásai szintén el vannak rekesztve a szélesebb körű érdeklő­déstől. A híres-neves galga­mácsai raizolózseni, Van­Jcóné Dudás Juli szerencsé­sebb helyzetben van: talán az asszonyi szívósság, vagy szerencse tette, hogv az ő művészete már életében na­gvobb teret kaoott, hiszen állami megrendelésre dol­gozhat, a balatonfüredi Ma­rina hotel az ő általa meg­munkált fallal ékes. De a maevar parasztfestők törté­netében ez ritka kivételnek számít. Jó lenne, ha a ma­gyar parasztfestők képei ott­honra találnának. Mit lehetne tenni? Évek óta sok szó esik ar­ról, hol lehetne gazdát ta­lálni a tűnőben levő parasz­ti életforma kéoi krónikásai­nak. Móricz Zsigmond né­hány évtizeddel ezelőtt ezt írta egy Szeged környéki út­ja alkalmából: „Az ereszek alatt, a kerítések fölött, a fákon és galambdúcokon mindenütt paprikafüzérek. Valami olyan egzotikus dísz ez, hogy ennek kedvéért idegenforgalmat lehetne in­dítani Kalkuttától és Lon­dontól kezdve akárhonnan, mert ez valami csodálatos specialitás." Azóta az ide­genforgalom — igaz. nem a paprika miatt — megindult. A város érdeke, hogy minél többet és érdekesebbet mu­tasson meg magából. Szeged alsóvárosa különleges „cou­leur localt" mondhat ma­gáénak. Talán elképzelhető lenne — s az idegenforgal­mi látnivalók sorát is növel­né — egy napsugaras orom­falvi ház megvétele, s táj­múzeummá való alakítása, ahol a Móricz Zsigmond ál­tal megcsodált paprikafüzé­rek éppúgy vonzanák a vá­rosnéző idegent, mint az ott található, ma már vitathatat­lan értékű képek. A csendes, kanyargós, a város egészétől olyannyira elütő jellegű ut­cácskák sajátos hangulatot árasztanak, s a rohamos lé­pesekben • fejlődő nagyvá­ros régebbi arcát, közelmúlt­iát mutatnák az érdeklődők­nek. Ügy gondolom, hogy min­den városnak azt kellene •idegenforgalmának közép­pontjába állítania, ami más­hol nem található. ami egyéb helyektől megkülön­bözteti: Szegedet egy pa­rasztfestő múzeum, megfele­lő környezetbe elhelyezve, még vonzóbbá tehetné a látogatóknak. Mint ahogy vonzó látványosság a zala­egerszegi skanzen, a nagyvá­zsonyi szövőház, vagy a tiha­nyi tájmúzeum is — hogy csak néhány idevonatkozó példát említsünk. A késede­lem ebben a kérdésben ve­széllyel jár, más városok — sőt, mivel a képek nem vé­dettek, külföldnek is — eszébe juthat ez az ötlet, s Szeged lenne szegényebb egy nevezetességgel, ha ez a gyűitemény máshol találna végleges otthonra. Kulka Eszter fZékassy Csaba kiállítása Rékassy Csaba művészetét bemutató kiállítás nagyon szép és igen tanulságos. Vé­gigvezet egy emberi-művé­szi útszakaszon, és ezen ke­resztül az egyetemes művé­szet történetének jelentős ál­lomásaira és eredményeire is figyelhetünk. Mester és ta­Mister és Miss Velánfurist Már 15 ország érdeklődik a nyári rendezvény iránt Tizedszer rendezi meg a szegedi Volán utazási iroda Szegeden a nemzetközi tu­ristatalálkozót. A július 24-től augusztus 3-ig tartan­dó rendezvény iránt már most, a tél derekán is nagy az érdeklődés. Eddig 15 or­szágból közel ezer jelentke­zővel kell számolnia a ren­dezőknek, s ez a szám június l-ig, a jelentkezési határidő­ig még bizonyára növekedni fog. Különösen Bulgáriában és Lengyelországban készül­nek sokan a szegedi nyár felfedezésére vagy éppen új­rafelfedezésére. A jelentke­zőknek 80 százaléka eszpe­rantista. A rendezvény két védnöke az eszperantó turista világ­szövetség, melynek Rotter­dam a központja, illetve >a Csongrád megyei tanács vég­rehajtó bizottsága. A talál­kozó érdekesnek ígérkező programját is egy hazai és egy nemzetközi szervező bi­zottság állította össze a kö­zös igényeknek megfelelően és az ünnepi alkalomhoz méltóan. A rendezvények központja a tudományegyetem gya­korló általános iskolájának Április 4. úti épületében lesz, ahol állandó ügyelet foglalkozik a turisták kérel­meivel. elhelyezésével, pénz­ügyeivel. A vendégek szá­mára a Volán már lefoglal­tatta az újszegedi Móra Fe­renc kollégiumot is szállásul, de magánházakban is számos szobát biztosított. A turistatalálkozó bővel­kedni fog érdekes esemé­nyekben. A postás eszperan­tisták például ezekben a na­pokban fogják megrendezni európai szakmai konferen­ciájukat. lesz ifjúsági talá1­kozó és nemzetközi kulturá­lis rendezvény is. Ilyen esten fog eszperantó nyelvű elő­adást bemutalni a szófiai eszperantó színház, Maria Angelova bolgár operaéne­kesnő pedig ugyancsak esz­perantó nyelven ad majd elő áriákat. Mindez csak ki­egészíti a Szeged és környé­kének megismerését célzó programot: a városnéző sé­tákat, a dóm orgonakoncert­jeit vagy éppen az Otelló szabadtéri előadását. A jubileum alkalmából megválasztiák idén a Mister és Miss Volánturist Feszti­vál íím érdemes tulajdono­sait. Fényképezőgéppel Sze­geden címmel pedig fotópá­lyázatot hirdetnek. Aki ta­nulni akar, az is megtalálja számítását: a rendezvény idején tíz nyelven tartanak nyelvgvakorló előadásokat, az idegenvezetők, előadók, oktatók pedig 15 nyelven tájékoztatták a világ min­den részéről idesereglő tu­ristákat nítvány Rékassy Csaba, je­lentős mester és nagyszerű tanítvány. Olyan alkotó, aki egyforma mesterségbeli tu­dással és művészi hitelesség­gel bánik a legkülönbözőbb anyagokkal, az üvegtől a vö­rösrézen és kerámián át a fáig, és egyforma ihletettség­gel készít fametszetet, olaj­festményt és kerámiaedényt. Ez a skála, melynek szélső pólusait talán a sárgaréz mozdony és a történeti mú­zeum pályázatára készített szőnyegterv, a faragott fali­szekrények és az olajképek jelzik, nemcsak műfaji sok­féleséget mutat, de egy nagy­formátumú képzőművész tel­jességi gényét, maradéktalan kifejezési vágyát is. A mint­egy 10 év termését bemutató kiállítás — a legrégibb al­kotás 196l-es keltezésű, az utolsót 1970-ben készítette a művész — alkotói utat is je­lent. Mutatja a keresett le­hetőségeket és a megtalált utakat. Az analízist, a világ felbontásának igényét a réz­karcok és metszetek szürreá­lis lapjain, Bosch víziólt új­rafogalmazó képein, a nép­meséket és legendákat sor­iázó fametszetek epikus rész­letein. Kiállítását vasárnap nyit­ja meg dr. Dömötör János, a vásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mi­hály utcai képtárában. T. L. Még mindig ugyanaz a téma van az asztalon és ugyanazok ülnek a „vallató­padon". Maradunk tehát a gáznál, és folytatjuk a DÉ­GÁZ igazgatójának, dr. Var­ga Jánosnak, a városi tanács osztályvezetőjének, Tölgyesi Bélának és az IKV igazgató­jának, Kószó Józsefnek vá­laszait. Kiásott gödrök, felbontott utak... Botladozunk a felásott uta­kon, kerülgetjük a kihányt buckákat, miért nem gyor­sítják meg vezetéképítés után a helyreállítást, kérde­zik sokfelől: dr. Gyürki Gyuláné, Földi Dezső, Si­mon István, Kátai Ferenc, Katona Zoltán, Tánczos György, Temesvári József. — A gázvezeték-építést több vállalat végzi Szegeden, és nem egyforma felkészült­séggel. De a legoptimálisabb esetben sem lehet a mun­kafolyamatokat 6—8 hétnél rövidebbre venni. Árokásás, csőelhelyezés, hegesztés, többszöri nyomáspróba, ha­tósági és szakvizsgálatok, szi­getelés, biztonsági berende­zések felszerelése, betömés, tömörítés, ülepedés, úthely­reállítás .. — ez a sora. Ha valami hiba van, ez az idő elnyúlik. Teljes biztonságra kell törekedni, ezzel nem le­het sietni, semmiféle köny­nyelműséget nem tűrhetünk, hiszen életvédelemről van szó. A 6—8 hétből így lesz, és így lehet esetenként 2—3 hónap is, anélkül, hogy a leg­kisebb bűnös mulasztás vagy szervezetlenség volna, pedig még ilyen is elő-előfordul a nagy munkaakcióban. — Az úthelyreállítások no­vember óta azért szünetel­nek, mert ilyen időjárási vi­szonyok között nem is lehet és nem is szabad utakon be­tonozni. Az Arany János u., az Aradi vértanúk tere, a Somogyi u., a Dóm tér és más utcák lakóinak pana­szán ezért csak márciustól tudunk segíteni. Ki fizeti a költségeket? Kit milyen kötelességek terhelnek a gágkorszerűsítés­ben? Ki mit fizet, kinek mi jár? — fogalmazta meg sok városlakó kérdéseit Solti Mi­hályné, Joó Sóndorné és Tarnai Béláné. — A gázhasználat korsze­rűsítésével járó költségeket állami lakóházakban az IKV finanszírozza, ott is, ahol eddig nem használták a gázt. Ez a korszerűsítéssel együtt­jár. — Ha állami házban ma­gántulajdonú készülék van, és azt nem lehet betétek­kel átalakítani, akkor a DÉ­GÁZ új készüléket ad bér­letben. Ha a régi készülék az IKV-é, aki-ír az vásárol­ja meg az újat. Magántulaj­donú házakban a DÉGÁZ ingyen cseréli ki a már használt, törvényesen beje­lentett készülékeket. — A IV. ötéves tervben 90 millió forintja van az IKV­nak a lakások gázellátásá­nak korszerűsítésére, terve­zésére, belső vezetékcserére és gázkészülékekre. Ebből eddig 5 és fél milliót hasz­náltunk fel. Egy-egy lakás gázhálózatának átalakítása, berendezéseinek cseréje 20 000 forintba kerül átlagosan. Eb­ből a pénzből tehát korsze­rű fűtést, felszerelést bizto­sítunk körülbelül négyezer lakásban. — Az idén 18 millió fo­rint értékű munka elvégzé­sére van ígért kapacitás, melyből tízet az Építő Ktsz vállalt. Ennek realitása két­séges számunkra. — 1971-ben 310 lakásban végeztük el ezt a korszerű­sítést. Az IKV valóban nem tudja a belső átszereléssel követni a DÉGÁZ-t. Segíte­ne az, ha az anyagilag erő­sebb bérlők a költséget megelőlegeznék, amit bérbe­számítás módján fizetne vissza az IKV, teljes összeg­ben. Es a közületek ? A város levegőjének tisz­tasága és a gazdaságos ener­giafelhasználás nagyobb szorgalmat követelne kazán­jaik korszerűsítésében a bel­városi intézményektől i, — mondták felszólalásukban többen is a tanácstag-beszá­molókon. Kényszeríteni nem lehet őket? És mi lesz a szénfűtéses lakóház* kazá­nokkal? — 1972-ben a Vátosgazdál­kodási Vállalatnál megala­kult a fűtőcsoport. Ez a la­kóházak egyedi és tömbfűté­sével foglalkozik, de a szi­lárdtüzelésű kazánokat nem vette át, így azok addig az IKV kezelésében maradnak a lakóházakban, amíg szén­hidrogénfűtésre át nem ala­kítják őket. — Az IKV üzemeltetésé­ben öt szilárdtüzelésű kazán van. Elhatározott szándékunk, hogy a Lenin krt. 36—38. sz. épületben levő tömbfűtést el­sőként, majd a többit folya­matosan átalakíttassuk. A program elkészült, a tervezés folyik, fedezet van rá. — A Kiskörúton belül már valamennyi intézmény föld­gázfűtésre rendezkedhet be. 1973-ban a két körút között és valamennyi főútvonalon ugyancsak. — A tanács ezeket az in­tézményeket rendelettel kö­telezheti a fűtés korszerűsí­tésére. Az Országos Tervhi­vatal a teljes korszerűsítési összeget biztosítja is szá­mukra, ha kivitelezési terv­dokumentációval és érvényes kivitelezési szerződéssel ren­delkeznek. Befejeződtek a félévi vizsgák az egyetemeken, főiskolákon Eredményesen fejeződtek be hazánk 62 felsőoktatási intézményének nappali, esti és levelező tagozatain az el­ső félévi vizsgák. A külön­böző tagozatokon együttvé­ve mintegy 86 ezer egyete­mista. főiskolás adott szá­mot felkészüléséről. Az első gyorsmérleg szerint a több mint 56 ezer nappali tagoza­tos, nyolcezer esti és 22 ezer­nél is több levelező hallgató többsége általában jól felkészülten jelentkezett vizsgára. A kedvező helyzet a szak­emberek véleménye szerint nagyban az érvényben levő vizsgaszabályzatnak is kö­szönhető. A vizsgák jelen­Fejlesztik a záhonyi átrakót Hétfőn az 1972. évi vasúti nemzetközi szállításokat szabályozó magyar—szovjet tervegyeztető tárgyalás kezdő­dött Budapesten. A tanácskozásba a hét folyamán a jugo­szláv vasutak képviselői is bekapcsolódnak. Az értekezle­ten tárgyalnak a két, illetőleg három ország közötti múlt évi tranzit- és import-export-szállítások teljesítéséről, és egyeztetik az idei szállítási terveket. A tanácskozás résztvevői megvitatják a záhonyi átra­kó körzet további fejlesztésének lehetőségeit, majd szom­baton jegyzőkönyv-aláírással fejeződik be a három ország közti megbeszélés. legi rendje alapján ugyanis lehetőség nyílik, hogy az egyes egyetemek, főiskolák a helyi sajátosságokhoz, igé­nyekhez és feladatokhoz iga­zítsák részletes előírásaikat, a hallgatók önállóan oszthat­ták be vizsgaidejüket, terv­szerűen készülhettek a szám­adásra. Nagyobb lehetőségeket kap­tak a vizsgarend kialakításá­ban az ifjúság képviselői is: megnövekedett a KISZ sze­repe és hatásköre, de egyút­tal felelősségérzete is. A munkás- és parasztszár­mazású fiatalak a korábbi évekhez képest eredmé­nyesebben zárták első fél­évi munkájukat Általában országszerte ja­vult a tanulmányi átlag­eredmény, bár még sok he­lyen gondot jelent, hogy na­gyobb hangsúlyt helyeznek különböző, olykor felesleges tananyagrészek emlékezetbe vésésére, mint az önálló gon­dolkodási és munkakészség fejlesztéséra A tanulást változatlanul nehezíti néhány elavult tankönyv, egyetemi jegy­zet is. Ezzel szemben évről évre változatosabb és sokrétűbb a vizsgáztatás módszere, s a jelenlegi számadás is előre­lépést jelentett a korszerű követelményeihez. A második félév oktatás­politikai feladatairól szólva a felsőoktatás illetékes szak­emberei hangsúlyozzák: a képzés célszerűsége, logiká­ja, a tanulmányi idő opti­mális kihasználása, a hall­gatók energiáival való ész­szerű gazdálkodás egyaránt megköveteli, hogy a képzés­ben részt vevő tanszékek munkája összehangolt le­gyen. Minden tantárgynak szer­vesen kell beépülnie a képzés logikai rendszeré­be, meg kell találni a ter­mészetes kapcsolódási pon­tokat, az egymásra épülő összef üggéseket. Ezzel el kell érni, hogy meg­szűnjenek a tananyagban a felesleges ismétlődések, át­fedések, és a legésszerűbb munkamegosztás alakulhas­son ki az egyes tantárgyak tanításában és tanulmányo­zásában. Keresni kell azo­kat a módszereket, amelyek­nek segítségével a hallgatók önálló gondolkodásra ós munkára nevelhetők, és mel­lőzni azokat az avult meto­dikákat, amelyeknek alkal­mazásával ma már nem ér­hető el eredmény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom