Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-08 / 32. szám

3 KEDD, 1972. FEBRUÁR 8. Nyitóünnepség a pártiskolán Mintegy hatvan új hallgató jelenlétében nyitották meg tegnap, hétfőn délelőtt az újszegedi pártiskolan az öthónapos tanfolyamot, melyen párttitkárok, alapszervezetek vezetőségi tagjai és a tömegszervezetek munkatársai vesznek részt. A megnyitó ünnepségen megjelent dr. Ágoston József, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára is. Az oktatási igazgatóság vezetője, dr. Szilágyi Júlia megnyitó beszédében röviden ismertette a hallgatókkal a tanfolyam céljait és témáit. Elmondta, hogy a marxizmus—leninizmus, valamint a párt politikájának alapvető kérdéseit tanulmányozzák majd az öt hónap alatt. Tanulmányaik fontos célokat szolgálnak: azt, hogy emelkedjék a pártmunka színvonala minden területen. Ennek igen nagy a jelentősége, hiszen a párt politikája a X. kongresszus határozatai alapján a szocializmus teljes felépítését tűzte célul. Ebben a szakaszban pedig hatványozottak a kommunisták feladatai, a tudatformálás, a felvilágosítás, az ideológiai-politikai munka területein, mivel a szocializmus felépítésének nélkülözhetetlen feltétele a tömegek tudatos és alkotó részvétele. Tökéletesítik a javítást, szolgáltatást Ipari szövetkezetek programja Jó úton halad az ipari szövetkezetek tízéves fejlesztési programjának végrehajtása tájékoztatott Kelenhegyi Emil, az OKISZ elnökhelyettese. — Mint mar ismeretes, a tavaly indult programnak az a célja, hogy 1980-ra az ipari szövetkezetek végleges telephellyel, megfelelő szociális létesítményekkel, korszerű gépekkel rendelkező modern kis- és középüzemekké váljanak. Az első csoportba sorolt 440 szövetkezettel nem sok dolgunk van, ezek ugyanis gazdaságilag megalapozottak, megfelelő saját fejlesztési eszközökkel rendelkeznek. Most a fő gondunk az a 362 szövetkezet, ahol e feltételek nincsenek meg, a vezetés színvonala, a rendelkezésre álló, vagy feltárható források azonban lehetővé teszik, hogy még ebben az ötéves tervben korszerű üzemekké váljanak. (A mintegy 260 szövetkezetet magában foglaló harmadik csoportnál csak az ötödik ötéves terv időszakában következhet be jelentősebb fejlesztés.) Figyelemmel a népgazdasági szintű beruházási intézkedésekre, a szövetkezeteknek is felül kell vizsgálniuk fejlesztési elképzeléseiket. Általában kívánatos, hogy a folyamatban levő beruházások mielőbb befejeződjenek és termeljenek. Általában ható kony szervezési és egyéb intézkedések szükségeseit ahhoz, hogy 1980-ra valamennyi szövetkezetünk korszerű üzem lehessen. 1972 végéig elképzeléseinknek több mint 20 százalékában kell megvalósulniok, ami szám szerint 72 szövetkezet korszerűsítését jelenti. — A forrást jórészt a szövetkezeteken belül kell megteremtenünk. 1971 ehhez jó alapvetést jelentett, A szövetkezeti ipar össztermelése az 1970. évi 27 milliárddal szemben 1971-ben 30 milliárdra nőtt. Ezen belül az exportszállítások értéke 600 millióval növekedett, azaz elérte az 5 milliárd forintot! A javító-szolgáltató ágazat termelése azonban a vártnál kevésbé, mindössze 2—3 százalékkal nőtt. Tarján bari, Újszegeden Népfrontbizottságok újjáválasztása Tegnap délután kezdődött azoknak a gyűléseknek a sorozata, amelyeken a lakóterületi népfrontbizottságokat választják újjá. A lakosság élénk érdeklődéssel kísérte az első két eseményt: az újszegedi pártházban délután fél hatkor, a tarjáni általános iskolában pedig délután hatkor kezdődött a népfrontbizottságok nyilvános ülése. Tarjánban Hofgesang Péter városi népfronttitkár, Újszegeden Lácsán Mihályné, a városi népfront alelnöke is megjelent. A titkári beszámolót Tarjánban Fenyeres Jenő, Újszegeden Kiss Jenő tartotta. A jelenlevők hozzászólásai után megválasztották a tarjáni 45-tagű, illetve az újszegedi 52-tagú népfrontbizottságot A tarjáni bizottság elnöke ismét Berzsenyi Lajos, titkára pedig Fenyeres Jenő, az újszegedi bizottság elnöke újra Hörömpő József, titkára Kiss Jenő lett. Tavaly júliusban választottak először népfront- és nőbizottságot Szeged legifjabb városrészében. A választottak átlagéletkora 34 év volt, s azóta is csak egy fél évvel lettek öregebbek. Tarján viszont lakosságban ezrekkel gyarapodott, s elkészültek olyan létesítményei is, amelyeket éppen a júliusi gyűlésen hiányoltak az emberek. Felépült a bölcsőde, egy végleges és két ideiglenes óvoda, s a Csillag téren, ahol még most is egymás után nőnek ki a földből a tízemeletesek, megnyílt a harmadik ideiglenes élelmiszer-áruház. Természetesen jobb lenne, ha már mindenhol a végleges építmények látnák el a lakosságot, s a népfrontbizottság éppen azt tekintette egyik legfontosabb feladatának, hogy a Tarjánban élő emberek véleményéről tájékozódjon, s tájékoztasson. Amikor tavaly az iskolában összegyűltek a tarjániak. hogy bizalmat szavazzanak a népfrontbizottságnak, még földszintes házacskák gunnyasztottak arrafelé, közrefogva az emeletes újaktól. Azoknak helyét most már csak itt-ott jelzik a téglakupacok. s víztoronytól kilátni a TAreef Attila sueárút tű'r'-'a'á''?: újabb terillet"''"t h.6Ht el a múlttól a jövő. Tarián iövőie. amelyért az új nénfr-i«tviiTottságnak — lesz mit dolgoznia. * A körzetek népfrontblzottságainak választása mindenütt jelentós akció, ám Újszegeden különösképpen az. Hiszen Újszeged — kertváros. Csinossága. a városkép szépségé mindenekelőtt lakóitól függ. És Újszeged előtt e téren még rengeteg lehetőség áll. Márpedig köztudott, hogy a körzeti népfrontbizottságok mindenütt sokat tesznek, és egyre többet tehetnek a városrész fejlődéséért, az emberek körülményeinek javításáért. A körzeci népfrontbizottságok természetesen nemcsak a kertvárosjelleg miatt áll nagyobb feladatok előtt, mint esetleg más városrészek bizottságai. Ugyanis az elkövetkező néhány évben tovább fejlődik Odessza, új •utak épülnek, csatornák, átalakul a Holt-Maros környéke. E változásokban, az élet új formáinak kialakításában mindenképpen fontos szerep kell hogy jusson a népfrontbizottságnak. A bizottság e feladatának a jövőben is csak úgy tud eleget tenni, ha Újszeged lakói támogatják munkájában, részt vesznek feladatai megoldásában. Fontos akció volt tehát e választás, hiszen a lakók olyan bizottságot választottak önmaguk közül, amely legfontosabb fórumuk lehet önnön céljaik elérésében. Zöldség- és gyümölcsfeldolgozás mezőgazdasági üzemekben A zöldség- és gyümölcstermelő gazdaságok — hogy jövedelmüket növeljék — egyre inkább rátérnek saját termékeik feldolgozására, a melléküzemági tevékenység ily módon való egészséges fejlesztésére. Zöldségszáritmányokat, gyümölcsleveket, szörpöket, savanyúságot, s más konzervárut készítenek. A melléküzemági tevékenység méreteihez legjobban alkalmazkodó technológia megismeréséhez nyújt hasznos segítséget az a kéthetes továbbképző tanfolyam, amely Szegeden hétfőn kezdődött az élelmiszeripari főiskolán. Az ország minden részéből érkezett — állami gazdaságokban, téeszekben, felvásárló válallatoknál dolgozó — szakemberek negyvenórás elméleti és húszórás gyakorlati foglalkozáson vesznek részt. Előadások hangzanak el a zöldség- és gyümölcsfeldolgozás gazdaságosságáról, a hőkezeléses, a hütéses és a fagyasztásos tartósítás berendezéseiről, a Késztermékekre vonatkozó minőségi és higiéniai előírásokról, a piackutatásról, a hazai es külföldi értékesítés lehetőségeiről. A főiskola laboratóriumában a hallgatók megismerkednek a tartósított zöldség- és gyümölcsáruk minősítő vizsgálatainak gyakorlati módszereivel. Végül ellátogatnak majd a szegedi és Szeged környéki élelmiszeripari üzemekbe, megtekintenek egy termelőszövetkezeti hűtőházat és szárító kisüzemet. Két Árendást ismerek. Mindketten a földből élnek, termelőszövetkezeti tagok. Árendás György, a szegedi Felszabadulás Tsz elnöke, és Árendás József, a szegedi Üj Élet Tsz párttitkára. Testvérek. Sokszor beszélgettünk már, volt előttünk étel-ital, de az életükig nem jutottam. Nem ismertem a szívüket. Ülünk a társaságban. Hozza a szó a régi időket. — Húsz éve vagyok elnöke a Felszabadulásnak. 1952. február első napjaiban választottak. Félek, elsírom magam, ha rágondolok. Két évtized. A háborús évek duplán számítanak — tartja a mondás. És a múltunk? A történelmünk? Hányszor megfáradtunk, belerokkantunk, s másnap kezdtük újult erővel. Elbocsátott bennünket a szegénység, útközben megettük hamuba sült pogácsáinkat, fekete kenyereinket, hogy felnövekedhessünk. És megérkeztünk az örömökhöz, az ünnepekhez. Árendáséknál 12 gyerek nőtt. Egy hold föld, két gyerek. Bérföldeket is fogtak, mert a baktói 6 hold, a saját, nem .termette meg a család szükségleteit. Apjuk szigorú, kemény ember volt, nem lehetett mellette játszadozni se a földdel, se a munkával. Sokat dolgozott a család, szorgalmaskodtak a gyerekek. Gyurka vitte a földügyeket. Apja betegeskedett. 1949-ben megalakult a szegedi Alkotmány Tsz. Nagy Sándor lett az elnöke. Ismerték. Eljárogatott hozzájuk az öreg. Nem mentek egyikről a másikra, hiányoztak azok, akik jobban szerették a földet, és jobban értették. Aztán 1950-ben a Felszabadulás Tsz alakult. Tizenkét család, 170 hold föld. Arendásék tartották magukat. Akinek menni kellett volna, beteg volt. Tavasszal elvetettek, nyáron arattak. Ősszel kopogtak a szövetkezetben. Gyurka bevitte a családi földet, s a nagymama 6 holdját is. Tizenharmadiknak vették nyilvántartásba. Tizennyolc hold földdel. Akkor lépett be Jójárt Lajos is tizennegyediknek, a maga tizenhét holdjával. A mezőgazdasagot szervezte mindenki. A városi tanácson győzködték a fiatalembert, vállalja el az elnökséget. Ugyanis Szabó Ferenc bácsi lemondott, nem birta a sok strapát. — Elvállalod egy évre. S írunk utána egy nullát. — Lóra ülök, amit bekerítek birtokot, azon gazdálkodunk. Viccelődtek. Mindez valóság lett. 1952. februárban, a közgyűlés megválasztotta Árendás Györgyöt elnöknek. Huszonhat éves korában. — Akkor már a magam ' feje után jól tudtam gondoli kodni. Tanulni akartam. . Egyéni korunkban nem leheItett. Vágyam volt az erdészet, hittem, esztendő múltával letudom a gondot, és tanulhatok. Ősszel már hetvenen kértünk kenyeret a közösből, 2 ezer holdon gazdálkodtunk. Kérték. Kegyetlen év járt, aszályos. Szépeket ígért a tavasz. Aztán május 24-én fagy reccsentett a földekre, még a szépen nőtt kukoricákat is lefagyasztotta. Letarolta a reményt. Védték a gyapotföldeket, kényes volta fehér arany. Szalmát hordtak a táblához, és tüzeltek. Hiába. Megfagyott az is. Fantasztikusan sok munkát öltek a földbe. Megjött az aszály. Megégett a határ. Az elnököt besorolták a zsánibéki elnökképző iskolára. Javában tartott a tagosítás. Katonának hívták. Bevonult, a Vasutas Kultúrotthon ban „egreciroztatták" őket. Telefonáltak érte; se katonaság, se elnökképző, fontosabb a tagosítás és a zárszámadás. November elején tartották meg, munkaegységenként 20 forint jutott. Az elnöki fizetség egész évre: 3 mázsa kukorica, egy mázsa búza és ezer forint. Erre nősült. Zárszámadás előtt tartották az esküvőt. Gond volt a kenyér. Pár embert megbíztak, vásárolják meg az üzletekben, hogy a többség ne álljon sorban, addig is dolgozzon. Czirok József parasztszekérrel hordta utánuk a határba. Elosztották. Sokszor a segítés is rosszra fordult. 1953-ban arattak. A városi tanács támogatta őket, százával küldte ki a fuvarosokat, aztán cséplőgépet, kombájnt. — Ha ennyire tudják odabent, akkor csinálják. Bejöttem a határból, ünneplőt vettem és elmenteni sört inni. Sétálok, látják a tanácsnál. Hát te? Küldjük a segítséget. Nincs énrám szükség. értitek ti nagyon. Feléie se nézek többé a téesznek. Másnap újra kezdtem. BIZONYÍTANI KELLETT Akkoriban nyolc téesz volt Szegeden. Bizonyítani kellett'. A baktói szik, az egy aranykoronás földek, a Felszabadulásnak jutottak. Megkövetelték a munkát. Január elejétől december végéig szabad volt dolgozni. Reggel 5kor már jó napot köszöntek az emberek. A rizsnek külön története van. Ha egy holdat vetettek, 3 hold föld után nem kellett beszolgáltatást fizetni. 1954-ben kezdték termeszteni. Rossz a talajszerkezet, hajtogatták a kutatók. A baktói föld nem jó arra. Kézi erővel, gépekkel végezték a földmunkákat. Negyven hold fizetett, jól. Azóta is minden évben bizonyít a szik. 8—14 mázsát ad. Ma 900 hold a beépített rizstelep. Az első igazi ünnep is akkor érte őket. — Vásárhelyen, a Béke Szállóban megyei értekezletet tartottak. Apró Antal volt a szónok. Aratási versenyt hirdettek, a győztes szövetkezetnek bekötő utat ígértek. Hazajöttem, arassunk. Mindenki ki a határba. Ezer hold kalászosunk várta a kaszásokat. Hajnaltól késő estig apraja, nagyja dolgozott. Kaszapárokat szerveztünk, az irodát bezártuk, még segítséget is kértünk. A honvédségtől 15-en, a jutaárugyárból néhányan jöttek. És a családtagok, öt nap alatt learattunk. Az utat megepítették. Őszre elkészült. A Rózsa-majorba vezetett. Kilométeres út volt, nagyon kellett. Addig ha eső volt, nem lehetett bejárni. Nevettek. — Na, most jöjjenek be az okosok. Jó időben 3—4 autó érte egymást. Hozták a javaslatokat: szántsák fel a gyepet, fásítsanak a sziken. Ezen valóban nevetni kellett. A Rózsa-major sokat tudna mesélni a nyárfák alatti közgyűlésekről. Napi dolgát elvégezte mindenki, aztán kezdődölt a tanácskozás. Éjfélekig. Másnap hajnalban nem hiányzott senki. Az egyesülések 1957-ben kezdődtek, a szegedi Alkotmány Tsz tönkrement. Hétszázezer forint mérleghiánya volt, akkon óriási összeg. A Felszabadulás magához fogadta. Ott alakította ki kertészeti telepét. Termálkutat fúrtak, üvegházat csinállak, szántóföldi zöldségtermesztésre is berendezkedtek. Aztán az algyői Petőfi Tsz, 3 milliós mérleghiánnyal. Aztán az algyői Napsugár Tsz, mérleghiánnyal, tavaly a szegedi Haladás Tsz, mérleghiánnyal. Időközben két szegedi miniszövetkezetet is befogadtak. — Hányszor elgondoltuk, többet nem egyesülünk. Kell nekünk újra bajt csinálni? Mindig jól labaltunk ki belőle. Láttuk az utat is, valóságos nagyüzemet kell teremtenünk. Sikerült. Nálunk ismeretlen a mérleghiány. A magyar parasztot lehet formálni. Ahogy kulturálódott, úgy kulturálódott a termelés is. Végérvényesen elmúltak azok az idők. Történelem. A mai közös gazdaság imponáló, kész üzem. Hajdanában gyalog jártak a tagok munkába, majd lovas kocsin, később traktor vontatta pótkocsin, most a téesz három saját buszán. Ebédlők, kultúrtermek, fürdők, öltözők vannak. Az asszonyok minden második szombatja szabadnap. — Nem kell szégyenkeznem, sem a régiek előtt, akik valaha elkezdték a közös utat, sem akik azóta jöttek. Családias szövetkezet, alig fordul elő ellentét. Húsz év alatt sokszor választottak elnöküknek, ritkán kantám ellenszavazatot. Megérte. Együtt nőttem a gazdasággal. Minden épületnek, gépnek, papírnak tudom a nacionáléját. Ezt a szövetkezetet magamban hordom. Remélem, sokáig. Sz. Lukács Imre