Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

VASAKNAP, 1972. FEBRUÁR 6. tanyájáról, mert nem bírt a disznókkal, s emiatt este a gazda suttyóvesszővel" mindig megverte mezítelen lába szárát. Fölhúzta nadrágját, és mutatta a vékony kis kék-zöld-lila Csíkokat, a vesszózés nyomait. Azért kapott ki, mert a disznók belementek a vetésbe, és kárt okoztak a gazdának. — Hol lakik a Gaál Amb.rus? — faggatta Jóskát a nagymama. A Tiszántúl, Kübek szélén, a határnál. — Gyere be fiam, majd csinálunk valamit. Jóska szépen föltisztálkódott, nagyapátok aztán'eljárt a hivatalos helyeken, hogy ne vigyék oda vissza a gyereket, mert kékre-zöldre verik. Egyelőre, így maradt nálunk a Jóska. — De... — megállt a mesélő hang. Egészséges, mély légzéssel aludt a két gyerek, nem bírták végig a mesét. Betakargatta őket. azután kiment a konyhába, és összepakolta a vacsora utáni mosatlan edényt. ÜJra belemart a gyomrába a fájdalom. Szódabikarbónát készített, és elhatározta, hogy a vizsgák után bemegy a kórházba, és megoperáltatja magát. Ostobaság a télelem, ha milliónyi embernek sikerül, miért éppen ő lenne kivétel. Elhatározta, hogy megvárja az asszonyt, megbeszélik, és holnap — szabadságának utolsó napján — eljár a saját ügyében. Fölsöpörte a verandát, s eszébe jutott, hogy már tegnap előkészítette vasalásra a nyári tropikál nadrágját, kereste a vasalórongyot, s ahogyan lehajolt, olyan erős, égető szúrást érzett, mintha tüzes kést fordítottak volna meg a gyomorszáj alatt. Fölegyenesedett, az égető fájás annyira fokozódott, hogy gondolkozás nélkül indult a szomszédba. Orvost hívtak, az meg azonnal mentőt. Kati fölébredt, földugta kócos haját és apja megvetett, érintetlen ágyát nézte. Értelmetlennek találta ezt a helyzetet — Apu? Hol van apu? Laci ls fölült. Anyjuk mesterkélt nyugalommal odament a kislány ágyához, és halkan elmondta, hogy aput az éjjel bevitték a kórházba, és megoperálták. — Nemsokára rendben lesz, hazajön, és azután már nem fáj a gyomra. Mindig jókedvű lesz, sokat játszik majd veletek is. Most szorgalmasan, tanuljatok, hogy örülhessen az év végi bizonyítványoknak. — Miért operálták meg? — faggatta Kati az anyját. Laci kiment a dolgára, nem volt a szobában. Két tenyerébe fogta a kislány hegyes állát, azután magához fjúzta és azt mondta neki: — Te már nagylány vagy, neked megmondom. Apukának az este kilyukadt a gyomra. — Ugye azért nem hal meg? A kislány reszketett, mintha fázna. — Nem. Apuka jó kezekben van, nem hal meg — válaszolt, és befordult a kisebb szobába, mintha éppen ott akadt volna dolga. Múltak a napok, és váltakozó hírek érkeztek a kórházból: „Apu most jobban .van." — „Reggelre rosszabbul lett." — „Apát újra operálják." — „Most újra jobban van." A gyerekek már nem tanultak, csak nézegették a könyvet, és eszük a kórházban Járt, ott egyik kórteremben, az apu ágyánál, hogy segítsenek ők is: apuka jöjjön ki onnan, egészségesen jöjjön ki. Egyik reggel, anyjuk visszajött a munkából, a gyerekek éppen indultak az iskolába. Meglátták, önkéntelen mozdulattal letették a táskákat, és kérdezni akartak, de nem mertek. Anyjuk nagyon sírt. Átjött a szomszédasszony, a gyerekeket beparancsolta a szobába, aztán rosszat sejtően kérdezte : — Ml történt? — Hashártyagyulladás... meghalt — s fojtott zokogással a csöndbe süppedt asszony vállára borult Kati vizsgájára most ls csak az anyja ment el. Szerényen a fal mellé húzódott, hogy fekete ruháját, és mély redőkkel szabdalt arcát eltakarja a sárga szertárszekrény. Kerülte a részvétet nyilvánító lehetőséget, mert ezek csak űjraldézik az alig múlt napokat. Ebben az iskolában is ünnepélyesen nyílt meg, a szülőknek szóló vizsga. Apák, anyák izgalommal, örömmel várták gyerekeik feleletelt Ilyenkor remekelni akart valamennyi, hogy a megígért szülői ajándékok biztosabbak legyenek. Kati elől ült, a második padban, sápadt arccal, zavart tekintettel nézte a fekete táblát. Később jobbra-balra nézegetett mintha keresne valakit a teremben. Hátrafordult, s pillantása megállt anyjának lehorgasztott fején, azután újra a fekete táblát vette szemügyre. Próbált nyugodtan ülni, nem fészkelődött, de felső testének enyhe remegése elárulta, hogy lábaival sebesen kalimpál a pad alatt. — Számtannal kezdjük — szólt a tanító néni a rövid, ünnepélyes megnyitó után. A gyerekek nevük szólítása után felálltak, és bátor hangon feleltek a kérdésekre. Számtanból nem kérdezték. A szülők saját gyerekük feleletével foglalkoztak. Láthatatlan szálak és vonalak kapcsolták egybe őket ezen a nevezetes napon. Kati lefelé nézett, mintha fehér kis kötőjén talált volna valamilyen csúnya foltot, vagy ráncot. Ügy tett, mintha a kötőjét figyelné, pedig a táska helyét nézte, ahonnan apja levelezőlapnyi képről fanyar mosolyával tekintett rá. — Te Rozi — súgta a mellette ülőnek —, az én apukám ls Itt van ám, a vizsgán. Amaz értetlen arckifejezéssel jelezte, hogy nem érti. Kati a padból kijjebb húzta a fényképet, és feléje fordította. A tanító néni bejelentette, hogy most nyelvtan következik. Hibátlanul mondták a névelőket, jól határozták meg a mondatokat, és mindjárt példával is bizonyították. — Kati, mondjál egy óhajtó mondatot — szólította föL N

em hallotta, hogy a nevét mondták volna. Lehajtott fővel nézett a pad alá. Apja fényképét nézte. A tanító néni újra szólt: — Kati, Kati, mondjál egy óhajtó mondatot. Megértette. A táska helyére visszacsúsztatta a képet, fölállt a padban, fehér blúzos, vékony háta kicsit meggörnyedt, és halkan azt mondta: — De szeretném, ha apukám élne! Félénk tekintettel hátrafordult, anyját kereste a szertárszekrény mögött, azután visszaült, és újra iehér kötőjét nézte. Somoskői Lajos A fonónők sorsa fonál, sodorgatják, szövetté áll, meg vásznakká. A fonónők álma bolyhos, pehelypaplanokra fodros csipkeszegély. A fonónők kedve selyem, mintái; nap, hold, szerelem, csillagos ég. GYÁPOTVIRÁG-ÉNEK A fonónők könnye gyapjú, puha.' szelíd, barna bolyhú szomorúság. A fonónők gondja kötés, gyapotbálákat tart össze és: világokat. S a fonónők ha nevetnek, ég, föld egymásba szeretnek: felragyogni. Kiss Attila rajza M

árcius negyedikén újabb bemutató lesz a Szegedi Nemzeti Színházban. Pontosabban szólva; eredeti bemutató. Egészen pontosan: új szegedi dráma bemutatója. Azért közelítünk Ilyen lassan a témához, mert ritka esemény az ilyen. Mostanában viszont mégis csák a második. Mocsár Gábor Mindenki városa című drámája után megint szegedi szerzőt hirdethet a plakát. Bárdos Pált és az Úriszéket. Novellák, regények és rádiójáték után a színpad, egy egész estére — érdekes és változatos írói pálya. — Köny veivel kiadóknál és közönségnél jól fogadott szerző nem ír drámát csak úgy, ereje próbálgatására, az Iróasztalftóknak vagy a dramaturgoknak, hogy hadd gyakorolják rajta a szakmát. Valami biztatás vagy ezt a műfajt követelő téma térítette a drámához? — kérdez-, zük Bárdos Pált, új művéről beszélgetve. — Is... is... — ha már barkochbaszerü a kérdés. A Szegedi Nemzeti Színház megbiztatott szegedi szerzőket. így született Mocsár darabja ls, és ez a biztatás összefutott egy nagy témával. Sramm Ferenc nyelvész perlratgyűjteményét olvasgattam a magyarországi boszorkányperekről. Magyarországon a XVI— XVIII. században rengeteg Ilyen per volt. Hódmezővásárhely meg Borsod megye különösen élenjárt a boszorkányüldözésben. Nem egyegy per históriája kiált színpadért, hanem egy Izgalmas fölfedezés: ezekben a perekben egy sajátos mechanizmus működik, a maga kemény öntörvényei szerint. Egy állandó mechanizmus, ami szédületes mélységekbe visz vissza: talán egészen az emberáldozatig. A „teremtés rendlében" minden kor fölfedez hibákat, rossz dolgokat — ezért valakinek felelnie kell. Az uralkodóra nem lehet hárítani, kell hát valaki más... — De hiszen ez a koncepciós perelt örök indítéka, ugyanez a képlet, mint a Dimitrov-per. a mceartyrmns. a Rotenber* házaspár, Rajk, Angéla Davis pere... — Pontosan erről vari szó! Ez a mechanizmus alapvetően ugyanúgy működik minden idők koncepciós pereiben. Amit Józan ésszel bizonyítani nem lehet — arra marad a beismerő vallomás. A cél az: mindenképpen olyan helyzetbe hozni a vádlottat, hogy Yalljon; olyan dolgokat is valljon, amilyeneket józan ésszel nem lehet. Az emberek pedig — részint, hogy magukat mentsék, részint, hogy ne keveredjenek bele, — hagyják a vádlottat. A magányosság, a teljes elszigeteltség hozza ki belőle a képtelenségek beismerését, nem is a fizikai kínzás. Mind'g van bárány, aki magára veszi a „világ bűneit". SZEGEDI ÍRÓ DRÁMÁJA SZEGEDI SZÍNPADON Beszélgetés Bárdos Pállal az Úriszékről — Ez a fölismerés a Srammfélc dokumentumokból született. Miért pont onnan, hiszen friss történelmi élmények is lehettek volna rá7 — Nem öltöztetek senkit boszorkánycsuhába, nem kulcsdrámát írtam. A modern kor koncepciós perelt fölösleges lenne dramatizálni, azok a mai kor emberére úgy lehetnének legnagyobb hatással, ha feketeruhás színészek felolvasnák a bírósági Jegyzőkönyveket. En ezt a nagy mechanizmust próbáltam megragadni, a korokon fölül álló tipikusát. Bizonyára nem hatott volna rám olyan eróvel a régi peranyag. ha nemzedékemnek nem volnának Ilyen élményei. De vannak, a világ különböző tájain még ma is vannak. Mintha csak a prehistorikus időkben élnének, így az emberiség még rá van szorulva a megrendülésre és a katarzisra; s Inkább a színházba élje ét. mint az életben. — Korban csak el kell helyezni a cselekményt, az alakokat... — Igen. Történelmi játék ez — de Ismétlem: nem allegória. Egy szabályos úriszéki tárgyalás. A történeti tényt csuk annyiban változtattam meg, hogy a nagy létszámú úriszéket színpadon jól mozgatható létszámra redukáltam. A korabeli jogszokásokat is tiszteletben tartottam — azt például, hogy az úriszék nem bizonyít, mindig a vádlottnak kell védenie magát. Gyakorlatilag ez minden koncepciós perben így van, ha az eljárást lemeztelenítjük. Itt egy gyógyítással foglalkozó, értelmes falusi javasaszszonynak. Selymes Sárának kell helytállnia alispánnal, bíróval, esküdttel, tanúkkal, de még a saját tanúival szemben is. Nagy áttekintésű. intellektuális figurával, cinikus feltörekvővel, fanatikussal, együgyűekkel vívott harcban — úgy, hogy saját emberségét megőrizze. Mindent csak olyan mértékig ismer be. ameddig elkerülhetetlen. s amilyen mértékben felfogja, hogy egy közösséget ment vele. Hősiesség nélkül, teljesen bekerítve. — A dráma tehát „átbeszél" korokon. Ezek a magatartásformák tetten érhetők. Vagyis ba a mechanizmusnak megvannak, a maga állandó elemel — ezeknek emberi reakciója is hasonlatos ... — Mindenkinek megvannak a maga objektív indítékai. Az alispán, aki gondolatilag magasan az Ugy fülön, áll, így meditái: „Meg mindig jobb, ha en csinálom..." A pap védi Selymes Sárát, de amikor az anyaszentegyház, a hit órdekhatai'aig ér — nagyobb érdekek súlya nehezedik a nyelvére. A följelentők már régen . bánják, de mar nincs visszaút. A fanatikus pedig lelkesen mozgatja ezt a mechanizmust. Ezek a magatartások a modern emberben ls megvannak és az újkor koncepciós pereiben is dolgoznak. — Ha igy összefoglalóan és még színpadi ismeret nélkül beszélünk az Üriszékröl, meglehetősen filozofikusnak tetszik. A cselekménye, a szereplői, az alakítások, a rendezés bizonyára a színpad törvényei szerint haladnak... — Filozófiai indítékú dráma, annak is szántam, de közönségnek írtam. Több mint busz éve élek Szegeden, azóta egyfolytában jérok színházba. Sok szép estém volt itt. Tudom, hogy érdekesnek, izgalmasnak kell lennie a drámának, Jó szerepekkel,' különben a közönség elfordul tőle. Erre nagyon tudatosan törekedtem. Ha operettet Játszanak, még a csillárt ls teleülik az emberek. Erre a közönségre is gondoltam. Legfeljebb a uégén nem annak örülnek, hogy a fiatalok egymásé lettek. hanem átélnek cgv kataríz'st, megrendülést és részvétet a sors iránt, amit színpadon láttak. — Divat manapság műfajokat sarkaiból kiforgatni, hagyományokat. dramaturgiai törvényeket megsanyargatni. Az Criszék nem a színházi avantgurdizmus jegyében készült-e? — Nem. A legszigorúbban vett hármas egység dramaturgiáját követtem. A formaönkény könnyebbé teszi az író dolgát. Szinte matematikai szigorral írtam. Az első két felvonás megírásakor ezért éreztem: egyetlen lehetséges befejezés van. Ezt a dramaturgiát sosem haladja túl az élet. Ügy gondolom, ha ez jó volt a drámairodalom legnagyobbjainak, majdcsak megteszi nekem ls. • Itt elvágtuk a beszélgetőt fonalét. Majd összebogozzuk a bemutató után, amikor az írónak már nem kell beszélnie művéről — beszél és vitatkozik majd a közönség meg a kritika. Sz. S. I. \