Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-01 / 26. szám
2 KEDD, 1972. FEBRUÁR 1. Kaviár és lencse Bemutató Szegeden Ha valami, akkor ez a darab, Scarnicci és Tarabusi harsány színekből szerkesztett bravúros vígjátéka, melynek szegedi premierjét szombaton láttuk, igazán alkalmas arra, hogy becsalogassa a közönséget az utóbbi időben megint kissé gyéren látogatott színházba. A legigényesebb-legválogatósabb nézőket éppúgy, mint azokat, akik csak szórakozni-mulatni akarnak. A Kaviár és lencse tipikus olasz darab. Életanyagában és kompozíciójóban, figuráiban és fordulataiban a neorealista filmekre emlékeztet. Hősei nápolyi kisemberek, akik a megélhetés küzdelmeiben a szélhámosság és a bűnözés ingatag határain próbálják egyensúlyban tartani magukat, vállalkozva a legképtelenebb-legabszurdabb pénzszerzési manőverekre is. A darab humora, amelynek lehetetlen ellenállni, erre az elképesztő életanyagra alapozódik. A néző egyszerre hökken meg és nevet, ahogyan fokozatosan feltárul előtte, mit is csinál, micsoda lehetetlen bonyodalmakba keveredik a mozglamas életű Papagattocsalád. A két szerző még egy vagyonszerzési krimit is beépített a bonyodalmakba, vérrel, kísértettel, szellemjárással, bár maga a bűnügy inkább mulatságos, mint tökéletes. Az előadást a Aíáriáss— Fogarassy—Szendrey— Király—Mentes kvintett röpíti. Máriáss József a csaSornogyi Károlyne felvetele A nőcsábász és alkalmi eladó (Király Levente) és a méltóságteljes családfő (Máriáss József) egyik mulatságos jelenete ládfő kétarcú szerepét játszsza. Otthon jókedvű szélhámos, kinn a világban méltóságteljes ezredes és alapítóelnök. Fogarassy Mária, a felesége temperamentumos, szexes olasz szépség. Talán ez a szerepkör közelebb áll hozzá, mint amelyekben eddig láttuk, az elegáns, hűvös, kissé vérszegény úriasszonyok. Szendrey Ilona karikírozó színházi vécés nénije, aki nem mondott le teljesen művészi ambícióiról, az egyik legjobban formált és legmulatságosabb alakítás. Király Levente heves nápolyi fiatalembere rámenős nőcsábász és pénzsóvár alkalmi eladó. Mentes József nyugállományú tolvaja határozott karakterű szélhámos: nagypapák bérbeadásával foglalkozik és időnként gyógyít is. A népes szereplőgárdából kiemelhetjük Marosi Károly rokkantját, Sas József állandóan táncoló fiatalemberét, Barta Mária nagyvilági hölgyét. Bángyörgyi Károly elegáns úriemberét és Kovács Gyula feltámadt inasát. Űjlaky Károly idegenül mozgott a nem neki való szerepben. Maday Emőke Fiorellája szereposztási tévedés. Az előadás kereteit Bor József friss, jó tempójúritmusú rendezése teremtette meg. A neorealista, nápolyi hangulatokat idéző díszlet Sándor Lajos munkája. A tarka jelmezeket Gombár Judit tervezte. Fordulat Balástyán Jó zárszámadás az Egyetértés Tsz-ben Lezuhant a mennyezet Január 30-án, vasárnap reggel nagy robajra ébredtek a Deák Ferenc utca 24—26-os számú ház lakói. Dr. Farkas Dezsőné második emeleti lakásának egyik szobájában leszakadt a mennyezet egy része: három súlyos, hat méter hosszú gerenda a hozzá tartozó vakolattal. Csak a véletlennek köszönhető, hogy egyéb baj nem történt: a szobában albérletben lakó főiskolás diákok — vége lévén a vizsgaidőszaknak — szüleikhez utaztak haza. A szoba ily képpen egybenyílt a padlástérrel, ahol — ki tudja milyen régóta — használt cserepek álltak garmadában. A ház tetőzetét ugyanis két éve újították fel. Azóta — ahogy a lakás bérlője többször jelezte — a lakás beázik, s mivel az IKV — ígéretével ellentétben — 1970. márciusa, az első bejelentés óta nem vizsgálta meg a lakás állapotát, idáig jutott az ügy. Mindenfajta kommentárt mellőzve, a bérlő és az IKV levelezéséből érdemes szemelvényeket közölni. 1970. március 14-én ezt írta dr. Farkas Dezsőné: „Ezen lakásom kb. 2 éve beázik, főleg a Deák Ferenc utcai oldalon, de más helyen is ... a ház tetőzete most lett felújítva ... azóta minden lakás beázik... a folyosón egy helyen a mennyezet is leszakadt." A válaszból: „Hozzánk küldött levelére közöljük. hogy az esőcsatorna javítását 1970-ben a beütemezési sorrendben elvégeztük." 1971. májusában ezt panaszolta a bérlő: „Lakásom már csaknem három éve ismételten beázik ... a malter elporladt és öklömnyi darabokban hull le, az utcára is,..". szíveskedjenek a tetőzet megjavítását sürgősen végrehajtani ..." Mire a válasz: „Hozzánk küldött levelére közöl iük, hogy az épület tetőjavítását — a Termelési Osztály tájékoztatója szerint — elkezdtük." 1972. január 5-én SOS-jelzések : ... a mennyezet 10— 15 centimétert megsülylyedt.... több helyen megrepedt ... életveszélyes... sürgős segítséget kérek!" 1972. január 24. az IKV válaszának keltezése: „Hozzánk küldött levelére közöljük, hogy a beütemezett tetőjavítást — kapacitás hiányában elvégezni nem tudtuk. A szükséges veszélyelhárító munkálatokat 1972. I. 31-ig elvégezzük." 1972. január 30-án, vasárnap reggel fél 8-kor a legjobban beázott szobában lezuhant a mennyezet egy ré sze. Nem tudta kivárni az ígért határidő utolsó percét. A turizmus nyitánya Az idegenforgalmi hivatalok, utazási irodák már a turisztikai idény nagy tavaszi nyitányára, a húsvétra készülődnek. Végéhez közeledik az Országos Idegenforgalmi Tanács tanfolyama, amely az idén az összes korábbinál több, 500 új idegenvezetővel erősíti idegenforgalmunkat. Jelenleg mintegy kétezer idegenvezetővel működik az országban, ennek ellenére a nyári szezonban kevés az idegenvezető. Sokszorosan izgalmas zárszámadó közgyűlést tartottak tegnap, hétfőn Balástyán. Az Egyetértés Termelőszövetkezet tavaly előtti mérlege meglehetősen ferdére billent, szanálási eljárásra volt szükség ahhoz, hogy az újrakezdéshez elegendő ereje legyen. Erős gazdaságokat is próbára tevő száraz esztendő következett ezután, a legoptimistább emberek is óvakodtak az egyértelmű jóslásoktól. A két teher közül az egyiket is elég elviselni, a szövetkezet tegnapi közgyűlésén mégis azt jelentették be, hogy az 570 tagot számláló gazdaság eredményesen, nyereséggel zárta a tavalyi évet. A szántóföldi növénytermesztés, szőlő, gyümölcs és az állattenyésztés együtt hozta azt a kedvező eredményt, hogy a szükségletek szerint feltölthették a kiürült alapokat, eagymillió 350 ezer forinttal gyarapodott a tiszta, tehermentes vagyon, a közös vagyon pedig 2 millió 605 ezerrel nőtt. Az elnöki beszámoló aprólékosan részletezte a gazdálkodás eredményét, mi azonban a fardulat rugóját keresve, külön magyarázatot is kértünk. — Nagyon szorongatott bennünket az előző évi ráfizetés — mondta az elnök —, mindent elkövettünk, hogy a kátyúból ki tudjunk lépni. A balástyai recept igen egyszerűen hangzik: minden munkát időben kell végezni, szakértelemmel, lelkiismeretesen — nagyjából ennyi az egész. Legjobban a gabona fizetett, mert ősszel jól előkészítették a talajt, és időben fejtrágyáztak a tavaszszal. A tervezett mennyiségnek dupláját vihették magtárakba. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy aratáskor a gépészek tettek ki magukért. Nekik köszönhető, hogy szemveszteség nélkül takaríthatták be a termést. Jól termett a burgonya, sok pénzt hozott a dinnye, de a gyümölcstermesztők egyedül a 6 holdas őszibarackosból pénzelhettek. Téli almából 300 mázsára számítottak összesen, semmi nem termett, a szőlő sem hozott hasznot. Előrelépett viszont az állattenyésztés, elsősorban a pecsenyebárányok segítettek túlteljesíteni a tervet. Alaphiány tehát semmi, feltöltötték a fejlesztési, a szociális és kulturális alapot is, és a gazdaság fennállása óta először sikerült biztonsági tartalékként 1 millió 140 ezer forintot félretenni. Mi tagadás, volt felszisszenés, sőt méltatlankodás is, amikor az elnöki beszámoló megemlítette, hogy a munkabér zárszámadásig visszatartott 20 százalékát nem tudják fizetni. A magyarázat egyszerű és logikus: az idei gazdasági év biztonságát szolgálja az említett tartalék, azt szétosztani valóban nagy kockázat ienne Az előző év gazdasági balsikere ezt a tanulságot teljes hangerővel diktálja. A tízórás munkanapra átszámított átlagos napi munkabér az Egyetértés Tsz-ben 67,67 forint. Azt sajnos most még nem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy minden rendbejött Balástyán. Száztíz tag ugyanis nem dolgozott annyit sem a szövetkezetben, amennyit az alapszabály minimumként előír. A családi pótlék, táppénz, a háztáji föld és a nyugdíjévek kiszámításánál ez a tény természetesen a mulasztó tagokra nézve hátrányos. Érinti persze az egész közösséget ls. H. D. Eltemették Uitz Bélát Jó barátok. ismerősök, tisztelök sokasága, a magyar művészeti élet képviselői mély részvéttel vettek végső búcsút hétfőn a Mező Imre úti temetőben Uitz Bélától, a XX. század egyik kiemelkedő festőművészétől és grafikusatói, a párt, a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom régi harcosától, a Szovjetunió Érdemes Művésze címmel kitüntetett alkotóművésztől. A munkásmozgalmi panteonban felállított vörös lepellel borított ravatalnál a gyászoló rokonság mellett lerótta kegyeletét a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának számos tagja, a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Képzőművészek Szövetsége és a Képzőművészeti Alap képviselői. Részt vett a végső tiszteletadáson P. M. Sziszojev, a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiájának főtitkára. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Művelődésügyi Minisztérium nevében Ilku Pál, a KB tagja, művelődésügyi miniszter búcsúzott Uitz Bélától. Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész, a Képzőművészek Szövetsége és a pályatársak nevében búcsúzott az elhunyttól. A magyar képzőművészet nagy halottját a temető művészparcellájában helyezték végső nyugalomra. A frissen hantolt sírt elborították a gyász és a kegyelet virágai. Kutatási program A Magyar Tudományos Akadémia tihanyi biológiai kutató intézetében elkészült a következő négy esztendő kutatási programja. Az intézetben továbbra is két nagy területen folytatják a munkát. A kísérleti és állattani osztály munkatársai az idegműködés alapfolyamatait kutatják. Többek között megvizsgálják a sejt alkotórészeinek szerepét a sejtműködésben. Az intézet hidrológiai osztályának tevékenysége „az ember és természeti környezetének védelme" elnevezésű országos kutatási programhoz kapcsolódik. (MTI) KIÁLLÍTÁSI NAPLÓ Jugoszlávia fotókon KAJTATUNK Képernyő Sok film, bő választék jellemezte a hétvége tévéműsorát. A humor, a klasszikusés dszesszmuzsika, a szép versek, a művészi film, a riport, meg a szórakoztató műsorok egy-egy epizódjának gazdag kirakatából nehéz valamit is kiemelni. Tetszett, hogy a főmüsornapok tetemes kínálatában alig akadt program, mely begombolkozott volna szűkebb, választott közönségének. Az újraf elfedezett 17. század Nicolas Poussin fejezeté* azok is élvezettel követhették, akik a képzőművészetre általában kikapcsolják készüléküket, s ugyanez áll Rhoda Scott dzsesszkoncertjére, de a vasárnap esti Schubert-emlékműsor eszköztelenségében is ötletes, míves öszeállítására, vagy a Bombayről készített riportfilmre. Fellapozva tévéújságból a jövő hétvégi ajánlatot, a látvány biztató: úgy tűnik, e Szabadság téren végre megtalálták a szombat—vasárnapokra tetőző érdeklődés elevenebb, tartalmas, sokoldalúan szórakoztató kiszolgálásának formáit. A szombati program tengelyébe a Mikes-klub humorforrása kerül. Fiatalabbak is emlékezhetnek rá, a szatirikus hangvételű tévémonológot Komlós János honosította meg a képernyőn (színházában, a Mikroszkóp Színpadon fejlesztve tovább), nyomában Tabi Lászlóval, aki az újságprofilú Pardon egy percre rovatát hagyta oda, hogy a hétköznapok fonákságainak finom borotválásával a tévé szélesebb nyilvánossága előtt is Köztünk maradjon. Mikes György pedig — érezvén, percei meg vannak számlálva —, klubot telepített maga köré, hogy a kollektív bölcsesség töltényeivel sáfárkodva kórusban is daloljon arról: vannak még hibák. A Humoristák Klubjának asztaltársasága eleddig váltakozó sikerrel, javarész* szóviccekben elmerülve célozgatta hétköznapjainkat — szombaton már szerepeket is osztott, rövid jelenetekkel újította meg önmagát. Az eredmény ugyan váltakozó sikerű maradt — mégsem haszontalan. Egyebek között az argóból új kifejezést „dolgozott be" a köznyelvbe, melynek különösebb fantázia híján is szép karriert jósolhatunk. A kojtatásról van szó, a kajtat igéből képzett főnévről, ami tetszés szerint használható közszükségleti cikkek felderítésétől a kötelező szolgáltatások kieszközléséig, az adminisztrációs létrák szélső fokai között, gazdag képzelőerővel, szabadon. Mert mondjuk a hibás gázkonvektor megjavításának érdekében kifejtet* nagy teljesítményű ember' tevékenység ha gyakorlati haszonnal nem jár — legalább tudjuk, mit tettünk érte, mit csináltunk. Kajtattunk. Képernyő előtt maradva, vasárnap este mindjárt példát is statuált egy riport, a Hétből. Az újítómozgalom hanyatlásának miértjeit keresve válaszként néhányaia benyújtott ötlet és az elfogadásának ténye közötti megnövekedett „szabad idő" hasznos eltöltését próbálgatták valami eredeti, kifejező, találó szóval illetni. Hogy ne legyen sértő, bár fedje az objektív valóságot, a realitásokat. A riport korábban készült, amikor szereplői még nem láthatták képernyőn A harmadik luk történetét, melynek témája — ugyancsak az objektív valóság tükrözéseképpen — az utcán hevert, onnan írta jelenetre Magyar József. Tőle tudjuk most már egészen biztosan, mit csinálnak az újítók találmányuk érdekében. Többek között kajtatnak. Az sem utolsó,.. N. L Egyre többen ismerkednek meg déli szomszédunkkal, Jugoszláviával. Egyre többen utaznak Szeged testvérvárosába, Szabadkára, és erősödő kapcsolatunk bizonysága, hogy a jövőben még többen fognak. A Horváth Mihály utcai képtárban vasárnap megnyílt fotókiállítás mindenkinek érdekes és tanulságos. Akik jártak már Jugoszláviában, felidézhetik az utazás emlékeit, megkereshetik emlékezetükben a fotókon látottakat. Akik pedig még személyesen nem ismerik az ezerarcú országot, azoknak sok szépségét megmutatja ez a kiállítás. Mozaikokból áll össze a kép, minden óriási méretű fénykép egy-egy villanás a történelemből, a társadalom életéből. A fényképész lencséje megáll a természeti szépségeken, melynek gazdag tárháza a szomszédos ország. Felvillantja a kiállítás a fejlődő Jugoszlávia reprezentáns ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi létesítményeit, bepillantást enged a kultúra és tudomány műhelyeibe, megrajzolja a jugoszláv ember legjellemzőbb arcvonásait, igyekszik körvonalazni a jugoszláv társadalom karakterét. Szerény, de méreteihez és vállalkozásához képest sokszínű ez a kiállítás. Sajnos, néhány fénykép megrongálódott, kicserélésre, vagy legalább restaurálásra szorulna. Szegeden, ahol talán legintenzívebb a kapcsolat Jugoszláviával, a baráti országgal, jó szolgálat és nemes tett a kiállítás bemutatása Budapest és Pécs után. Megnyitójában is ezeknek az egyre erősödő kapcsolatoknak adott hangot dr. Csikós Ferenc, a városi tanács vbtitkára. Az ünnepélyes megnyitón jelen volt dr. Ziga Vodusek, Jugoszlávia magyarországi nagykövete is. Kékbe álmodott kerámiák Fiatal keramikusművésszel gazdagodtunk. A Bartók Béla Művelődési Központban Koller Éva mutatja be alkotásait. A kék szín sok-sok változata és a formák izgalmas szépsége ragadja meg a szemlélőt. A kék szín legkülönbözőbb árnyalataiba álmodott padlóvázák, virágtartók és faliképek kaptak helyet a szépen rendezett kiállításon. Koller Éva modern művész. Ügy modern, hogy nem felejtette el ap antik kerámia és a népi fazekasság tanításait. Belőlük asszimilál modern, korunkhoz alakított művészetet, mely egyszerre dekoratív és funkcionális. Fülekkel, áttörésekkel teszi izgalmassá, térben is színre mozgóvá alkotásait. A nagy felüleleken belül kis részletek különlegesen finom megmunkálásai, szinte évezrede megkövült csigaformái dermednek mai plaszikává. Faliképeinek formái, virágmotívumai kilépnek a síkból, helyet kérnek a térben. A különlegesen megoldott részletmegvilágítások a rejtett szépségeket is felfedik. A tárlatot tegnap délután nyitotta meg Kállai Judit grafikusművész.