Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-29 / 50. szám

KEDD. 1972. FEBRUÁR 29. 3 A papír „tűrése" a miénknél is kisebb „Űszik a lap" — mondják már napok óta Szegedszerte azok, akiknek valami közük van a lapcsinálás«hoz. S érzik azok, akik olvasói a Délmagyarnak; mert késve kapják meg. Az „úszást" először a nyomdászok konstatálják, mondják utánuk a posta hírlapkihordói, s bosszankodunk mi, újságírók is, visszahallva az olvasói panaszt. De hát miért, is „úszik" el mostanában a Délaagyarország? — Rossz a papír, szakad a papír! — hallhatja az újságíró a nyomdabeliektől, s a velük éjszakázó láthatja is: egyszer csak ketté hasad, máskor meg, mintha kismillió egér rágása nyomán esne szilánkokra, darabokra. Verejtékezhetnek a nyomdász kollégák, kapkodhatnak, hogy gyorsan megragasszák: 10 perc, 12 perc biztosan kiesik egy-egy alkalommal. — Irtunk a papírellátónak — mondja Vincze György, a nyomda igazgatója —, jöjjenek, vizsgálják meg és vigyék vissza ezt a rossz papírt. Sajnos, három hétre való mennyiségünk van belőle, a 22-én, 23-án és 24-én érkezett 90 tekercs. Csehszlovákiában készült, de máskor is dolgoztunk már onnan importált papírral, s az jól ment. Csak arra tudunk gondolni, hogy mikor készült, nedvesen tekercselhették föl, vagy más gyári hibát vétettek. Mi nem láthatjuk előre, milyen minőséget kapunk. — A papírellátónak mindenesetre ellenőriznie kellene, mit vesz át, és továbbít a hazai nyomdáknak! — Ügy próbáljuk csökkenteni az „úszást", hogy van még valamennyi jó minőségű szovjet papírunk, azzal indulunk minden alkalommal. Vasárnapra virradóan kizárólag ilyenre nyomtunk, ki is került az újság idejében. Az tehát — tűnődik az újságíró — még szinte bizonyos, hogy e cikk nyomtatásakor is lesz szakadás. A legesleglassúbb fokozaton kell járatni a rotációst, mert mihelyt a következőre ugrik a gépmester ujja, már szakad is a „papírtákolmány"! Annyi bizonyos, nem lett volna szabad a nyomdatermekbe jutni ennek a minősíthetetlen 90 tekercsnek! Nem kell külön fejtegetnünk; az újság akkor igazi, ha időben jut az olvasó kezébe; s azt sem, hogy ez politikai kérdés. Az sem mellékes, hogy néhány alkalommal — a Délmagyarország hosszú átfutása miatt — a többi újság is késve került az olvasók kezébe. Kellemetlen ez a kézbesítőknek is, hisz ott várnak, hogy még „melegen" továbbithassák a lapokat, s később is nekik kell mentegetőzni olyan késésért, amihez az égvilágon semmi közük. Most hát várjuk a papírellátó példásan gyors intézkedését, a különféle papírhibák expressz „helyreigazítását". S. M. Közéleti napló KÁDÁR .IÁNOS ÉS FOCK JENŐ FOGADTA PAK SZONG CSOLT Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Fock Jenő. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke hétfőn délelőtt fogadta a hazánkban hivatalos, baráti látogatáson levő Pak Szong Csolt. a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának tagját, a KNDK kormányának második elnökhelyettesét, valamint az általa vezetett kormányküldöttséget. ACZÉL GYÖRGY PÁRIZSBAN Aczél György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a marxista könyvhét alkalmából a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására vasárnap reggel Párizsba utazott. Búcsúztatására a Keleti pályaudvaron megjelent Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. BÍRÖ JÖZSEF MOSZKVÁBA. SZEKÉR GYULA DELHIBE UTAZOTT Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter hétfőn Moszkvába utazott a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának 32„ valamint a műszaki segítségnyújtást koordináló állandó bizottság 23. (rendkívüli) ülésére. Dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter vezetésével hétfőn reggel delegáció utazott az indiai és a Ceyloni Köztársaságba. Miiyen emberek vagyunk ? Korszerű gépekkel segítik állattenyésztés fellendítését Idén az egy főre jutó tervezett húsfogyasztás csaknem két kilóval haladja meg az elmúlt évit — eléri a 63,5 kilogrammot —, ami azt jelenti, hogy a húsiparnak a legnagyobb mennyiségű árut adó állattenyésztési ágazatból ötmillió darab sertést kell felvásárolnia, hogy a tervezett 900 ezer tonna serlés hús az üzletekbe kerülhessen. Vágott baromfiból 7800 tonnányi kerül az üzletekbe — 600 tonnával több, mint az elmúlt évben. Tojásból az 1971. évihez képest 10 millióval többet hoznak íorgalomba. Az állattelepek szakemberei az év első két hónapjában — a tervek teljesítéséhez — máris nagyszámú gépi berendezést vásároltak a korszerű istállók felszereléséhez. Az Agrotröszt illetékesei az állattenyésztési gépek kínálatáról az MTI munkatársának elmondották: minden eddiginél nagyobb számú és főleg jobban kihasználható, valamint a minőség szempontjából is kifogástalan berendezéseket biztositanak a termelőknek. A szarvasmarhatartás technológiai rendszerei az idén, és a következő években sem változnak meg, így az ellátásnál a korábban már jól bevált berendezésekhez juthatnak hozzá a gazdaságok. Szovjet és NDK gyártmányú íejőberendezéseket, továbbá hazai típusú takarmánykiosztó gépeket vásárolhatnak tetszés szerinti mennyiségben. Egvedül hiánycikk az NDK-ból importált ELFAtípusú fejőberendezés, amelyikből az első félévben már csak annyit tudnak szállítani, amennyi az eddig beérkezett megrendelések, így tehát pótrendelésekre már nem lesz lehetőség. A keres-. kedelem a háztáji szarvasmarhatartás fejlesztéséhez is ajánl kisüzemi fejőberendezéseket. Eddig 100 ELFAtípusú készülékre kötöttek szerződést, és miután az igények időközben megnőttek, további 200—300 darabos importról tárgyalnak. A sertéstartás gépi berendezései közül a legfontosabbak szintén a raktárakban vannak, egyebek között 8—10 féle önetetőt kínálnak a „vásárlóknak", ezekkel a készülékekkel gépesíthetik az állatok etetését, és igy az eddiginél nagyobb számú állatot bízhatnak egy-egy gondozóra. Idén először került fel a géptipuslistára az a Bábolnán kialakított automata etetőgéptípus, amely jól bevált a gyakorlatban, és a kereskedelem máris vesz fel megrendeléseket idei szállításra. A tőkés importból szerzik majd be azoknak a gépeknek egy részét, amelyek a kiemelt állattenyésztési programok megvalósításához szükségesek. Egyebek között a zártkonstrukciós sertéstelepek felszerelésére hoznak majd be külföldi gépeket. M

ostanában sokat beszélünk a. szükséges emberi önvizsgálatról, erről a szubjektív tényezőről, amely egyre nagyobb szerephez jut a társadalomban. Miért? Azért, mert az utóbbi egy-másfél évtizedben a politika fölfedte a szocialista viszonyok között is létező érdekviszonyokat, érdekkülönbségeket. Itt nem kibékíthetetlen és feloldhatatlan érdekkategóriák ellentétéről van szó. De a társadalomban elfoglalt helyzet bizonyos részérdekekben összeütközéssel is kifejezésre juthat. A napi élet egyszerű példái érdekes megvilágításba helyezik ezt a folyamatot. Vegyük a kereskedőt. Neki az a fontos, hogy a lehető legnagyobb forgalmat bonyolítsa le, minden holmit eladjon a vevőnek. Ez jó a társadalomnak, a termelőüzemnek és személy szerint a vevőnek — ha kívánsága szerinti árut kap —, és jó az eladónak is. De ha a kereskedő látja, tudja (és hányszor tudja), hogy kínált áruia minőségi, divat vagy egyéb igények szempontjából kifogásolható, vajon kínálja-e eladásra? Sajnos, gyakran, igen gyakran kínálja. és el is adja. De miért? Mert nem lelkiismerete szerint jár el, hanem valamilyen egészen hamis „társadalmi érdek" és valóságos egyéni érdek alapján. Holott lelkiismerete azt diktálná, hogy ne adja el, küldje vissza a termelő, gyártó cégnek, mert voltaképpen ez a valódi társadalmi érdek. De ez nem biztos, hogy megegyezik személyes anyagi érdekével. Pedig így segítene a vevőn, a termelésen, önmaga tisztességét is szolgálva. A tőkés kereskedőt a konkurrencia, a vevőért - vívott harc hajtja, minket sai ját öntudatunk és lelkiisme| retünk állít a valóságos tári sadalmi érdek — ez esetben ! a vevő — szolgálatába. Per; sze olyan mértékben, amenynyire képesek vagyunk az aprónak látszó érdekekben is helyes, személyes magatartást képviselni. Vegyünk egy másik példát. A kormány nagy erőfeszítéseket tesz, hogy az ügyek elintézése közelebb kerüljön az ügyes-bajos dolgát végző emberhez. Ez a közigazgatási munka decentralizálódási folyamatát fejezi ki. De ennek elrendezése nehéz, több évet igénylő, bonyolult adminisztratív, jogalkotási, szervezési stb. munka. A községi, kisvárosi adminisztrációban dolgozóknak egy része „fázik" ettől a munkától, mert a felelős döntések a kezébe kerülnek. S dönteni mindig nehezebb, mint az „ügyet áttenni". Az ügy folyamatba helyezése ugyan sok kínt, bánatot és fáradKLUBAVATO ÚJSZEGEDEN Acs S. Sándor íelvétele Szombaton este hangulatos klubavató ünnepséget rendeztek Üjszegeden, az Ady kollégiumban, AZ ebédlő melletti szobanagyságú helyiségből a diákok öntevékeny munkával kialakított klubban Szabó Árpád igazgató mondott rövid beszédet, méltatva a kollégium lakóinak áldozat vállalását, a nevelőtanárok és a szomszédos Rózsa Ferenc gimnázium segítségét, köszönetet mondva mindazoknak. akik a 16 ezer forintból megvásárolható berendezések, felszerelési tárgyak mellett társadalmi munkában közel 300 órát dolgoztak közös otthonuk érdekében, A klubavatóra vendégek jöttek a Majakovszkij leánykollégiumból is. ságot okoz a lótó-futó embernek, de igen kényelmes az ügyintézőnek. NE de ebben az ellentmondásban hol állunk mi? A sok millió „ügyfél" oldalán. Tudom, hogy most az olvasóban fölmerül az észrevétel: én talán valamiféle plébániai erkölcsi prédikációt csinálok, s ezzel akarom a különböző aprónak tetsző érdekellentétekre visszavethető és tudati gyengeségből, silány lelkiismeretből táplálkozó problémákat megoldani? Nem egészen így van, az üres moralizálásra kár papírt, tintát pocsékolni. Itt inkább két tényezőről van szó. Az egyik, hogy mindenütt élnek és dolgoznak a különböző kisebb és nagyobb jelentőségű, érdekproblémákat jól érzékelő emberek, mindenütt dolgoznak pártszervezetek, ezeknek a szerepe sokkal nagyobb jelentőségű most az érdekek helyes egyeztetésében, és bizonyos mértékben a szocialista személyiségjegyek növelésében, mint a korábbi években bármikor. A másik tényező: szerintem eljutottunk addig, hogy a személyiségjegyek vizsgálata mindenütt a jelenleginél sokkal nagyobb szerephez jusson. Ma még nem lehet minden embert pszichiáterrel vizsgálat alá vetni, mielőtt pályát választ, vagy állásba, funkcióba kerül. (Ez is meglesz majd, de sok-sok évtized múltán.) Azt viszont már most kell követelnünk, hogy a nyolcosztályos iskola végén a gyerek kifejlődő személyiségjegyeinek valamelyest biztonságos körvonalai meglegyenek. Legalább annyira, hogy ebből olvasni lehessen szülőknek, pedagógusoknak és munkaadóknak. S az sem üres kívánalom, hogy a középiskola végeztével határozottabb karaktervélemény álljon rendelkezésre, s az a pályaválasztási irányulásban lényegesen nagyobb szerepet játsszon, mint a papa vagy a mama protekciója, összeköttetése stb. Van ennek a témának még egy vonatkozása; a ki mire alkalmas és képes, tehát a kisebb-nagyobb vezetőhelyekre történő kiválasztás. Itt meg különösen nagy szerephez jutnak a valóságos, személyi tulajdonságok, jellembeli jegyek. Az a megállapítás, hogy politikailag tisztességes, szakmailag az ügyekhez értő, vezetőképes — kiegészül: milyen ember ez? Erre az igényre a párt X. kongresszusán igen erőteljesen utalt Biszku Béla és Pullai Árpád. Voltaképpen e mögött olyan reális társadalmi igény húzódik meg, amely a szocialista ember erkölcsiségének, tisztaságának teljesebbé tételére ösztönöz. Azt mondhatjuk, hogy igen fontos tényező a személyiségjegyek megítélésénél a végzett munka. S ez igaz is. Mégis mértéktelenül túlteng a személynexus, a fölfelé történő jóviszony gondos kezelése, amire persze szükség van. De á kettőt nem lehet összekeverni annyira, hogy a munka, a szorgalom, a lelkiismeretesség, az alkotás — tehát az embert kifejező, valódi érték — szubjektív megítélés alapján másodlagossá váljék. Vannak emberek, akik a munka, az alkotás szépségéért, mások a társadalom segítéséért végzik elsősorban a dolgukat. Ezekben igen erős a munka iránti alázat, tisztelet, és szerénységükkel gyakran háttérbe szorulnak a magamutogató hangoskodókkal, de lényegesen szerényebb képességűekkel szemben. Ily módon saját kárunkra történik bizonyos mértékig a kontraszelekció. A társadalom sürgető igényéről van szó. Mert nem elég a szocialista társadalomban jelentkező érdekviszonyok felismerése, cs ennek egyeztetéséhez szükséges társadalmi keretek és szervezetek hatékony fejlesztése. Ha ez a folyamat nem párosul az egyénre fordított nagyobb figyelemmel és nagyobb erejű marxista tudati hatással, akkor a kiformálódó, a különböző érdekeket kifejező és jelző keretek nem érik el a kívánt eredményt. Az emberi kapcsolatokból ugyanis a szobjektivitás sohasem zárható ki. De amikor a személyiségjegyek megítéléséhez nyúlunk, a szubjektív impulzusokból eredő szimpátia — és a nem szeretem nem kaphat perdöntő hangsúlyt. Sajnos, nem írható le, hogy nálunk ilyesmi már nem létezik. Pedig ez is nagy károk szülője, és a kontraszelekciónak is szerényen csörgedező forrása lehet. Igaz, hogy a személyi érintkezésben sokszor kellemetlen a szókimondó ember. Nehezebb vele dolgozni is, különösen akkor, ha „faragatlansága" folytán még a kellő tapintat is hiányzik belőle. De még mindig elviselhetőbb, mint a mindenben egyetértő alázatos ember, akit születése „megáldott" az érvényesülést sunyisággal képzelő erővel. Sajnos, a személyiségjegyet kellóképpen nem értékelő, nem értő helyzetünk miatt igen nagy és értékes alkotó energiákat veszítünk el. S ha mi eleget akarunk tenni azoknak a kongreszszusi igényeknek, amelyek ezekben a kérdésekben változást, fejlődést sürgetnek, akkor az önvizsgálódást aligha kerülhetjük el. Mert hiszen itt nem másoktól kell várni — nemcsak a párttól meg a kormánytól —, hanem elsősorban önmagunkból induljon ki a magasabb fokú etikai igény és cselekvés. Nem egyforma felelősséggel persze, és nem is egyforma fokon, de ez mindenkire: a kereskedőre, a pedagógusra, a művezetőre és a tudósra is érvényes és igaz. Valóságos érdekeket megfogalmazni és azokat egyeztetni az egész társadalom érdekében csak alapos ismeretekkel és felkészültséggel, jó jellembeli kvalitásokkal rendelkező emberek képesek. Álérdekeket határozottan elutasítani, azokat viszszaverni, vagy ott, ahol szükséges, meggyőzően bizonyítani a fölmerült érdekek valótlanságát — azt is csak képzett felelős emberek tudják, és merik megtenni. Bármily furcsa, de a szocialista építést magasabb fokra emelni — e kérdésekkel történő intenzívebb foglalkozás nélkül nehezen lehet. Mindent az ember valósít meg, és oly módon — amilyen önmaga. Azt hiszem, túl vagyunk azon az elhárítást vagy elodázást jelentő állapoton, hogy „ezen valóban érdemes elgondolkodni". Ez nem elég, ezt a gyakorlati élet hétköznapjain szükséges alkalmazni. Jobban, célszerűbben, okosabban, az élet mai igényeinek megfelelően, s annak a realitásnak az alapján, hogy szocialista viszonyok között létező érdekellentétek feloldását konkrét módon a keletkezés színhelyén kell elrendezni: üzemben, intézményben, városban. megyében stb. S

enki sem gondolhatja komolyan, hogy máról holnapra gyökeres változást lehet elérni abban, hogy mindenki egyformán megértse politikai elgondolásainkat, és a társadalomban elfoglalt helyét, szerepét megfelelően értékelje, anyagi és morális igényeit adott lehetőségeinkhez szabja. Az sem igaz, hogy ezt a munkát most kell elkezdeni, de sokkal szakszerűbben, bátrabban és célravezetőbben szükséges a megoldásokhoz nyúlni. Azért is fontos ez, mert itt áll mellettünk egy felnőtt, nagy tudású generációsor — amelyik helyünkbe lép. SIKLÖS JÁNOS