Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-23 / 45. szám

8 SZERDA, 1972. FEBRUÁR 23. w POSTAIM Műemlékben lakni A természetességről kellene szólni elöljáróbon, még mielőtt a leveleket szólaltatnánk meg. Mégis egy levéllel kapcsolatban Balogh Ferenc (Üjszeged, Tárogató utca 17.) dicséri abban annak a fiatal sofőrnek a cselekedetét, aki kérésüket meghallva — lázas kisgyereküket kórházba kellett szállítani —, utasa beleegyezésével, már foglalt taxiján bevitte őket a Takaréktár utcai taxiállomásra, majd ott átadta a családot egy kollégájának. így, bár sok volt a várokozó, sikerült időben a körházba jutniuk. Történt pedig ez február 12-én, éjfél után. Nem az első ilyen tartalmú levél ez, s nem ls az utolsó, remélhetőleg. Mégis: bárcsak ez lenne a természetes emberi magatartás, olyannyira, hogy egy köszönő szón túl, nem ls kellene kivételesnek érdemesítenünk. Kell-e a viseltes? Guberálók című riportunk- kába dobják, közönyösek, hoz. van mondanivalója V. A.-nénak (öszeszék 70., Ba- szegényebbekről, lástya). Jó néhány példával azért sem, mert vagy éppen nem is tudnak a hanem nincs rá . . bizonygatja, hogy a mai sze- módjuk, hogy valamiképpen A dorozsmai szélmalom métben sok minden van, eljuttassák azokhoz, akik ráügye mozgatta^ meg Povik amit kevésbé tehetős embe- szorulnának. Véleménve szeS™69^ ÍTSÍSSS' Hnt érdemes lenne megtaSándorné (Hajnóczy utca 1.) tollát. Azt bizonygatja, hogy de nem nem a malomra, hanem a Nemcsak műemlékházakra kellene kői- akik ezeket a holmikat a ku tekezni, melyek egyben lakóházak is. Példának a neki otthont adó, romantikus stílusú Balassa-házat hozza fel, melyben — úgy tapasztalja — nem kellemes lakni: elhanyagoltnak tartja. Levele így eleve mondásosnak tűnik, jut el hozzájuk, azért nem, mert, lólni ennek a módját, hiszen vannak még rászorulók. Ivó helyett tejivó A kisteleki Majoros László lapok — így a Délmagyarnaponta jár be Szegedre, ország — közölnek. Ez valóvolt tehát alkalma megfi- ban gyakori — válaszolhatellent- gyelni, hogy sok ember időz- juk —, de az is természetes, sokkal ne el az állomás környékén hogy a televízió fenntartja egyszerűbb lenne a helyzet, egy-egy pohár tej erejéig magának a műsorváltoztatás ha csak a lakás meg a művalami tejivóban. Nemcsak jogát. Csak így képes lépést tartani a sokszor váratlan emlékvédelem közötti ellent- arra lenne szükség az állomondásra hivatkozna. Így más környékén, hogy egé- eseményekkel, melyek egész csak annyit fűzhetünk sorai- szen másfajta ivókban költ- sor műsor kezdési időponthoz, hogy minden műemlék, sék el pénzüket az átutazó- ját megváltoztathatják. Ez múltunk nya minden maradvá- ban levők. Bisztró a város bárhol a világon előfordul, már csak azért is, centrumában akad elég — sőt, gyakrabban, mint námert nem bővelkedünk ilyes- folytatja —, de máshol is lunkhogy11 rendbehozzák^A & valószínűleg megélne egylassa-ház ls, meg a dorozs- Különösen olyan hemai szélmalom is. Mely utób- lyen. mint állomás. Sok a sóder bihoz semmi köze sincs az előbbire felügyelő szegedi tanácsnak. Bosszankodik azon is, . , , , , , , 'Az alsovárosiak nagy réhogy a televízió műsora sze örül annak, hogyaCsongyakran eltér attól, amit a Gazrobbaniis az Április 4. űtján Somogyi Károlyné felvétele A tűzoltók az udvarra hordják ki a lakásokból a megégett bútorokat Tegnap, kedden reggel valamivel 8 óra után az Április 4. útja 48. alatti ház földszintjén, Nagymihály Józseíék lakásában gázrobbanás történt. A lakás légtere éjjel telítődött gázzal és a konvektor lángjától reggel a gáz felrobbant. Nagymihály József né súlyos, életveszélyes, másod- és harmadfokú, Nagymihály József pedig súlyos, de nem életveszélyes, másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. A sérülteket a Bőrgyógyászati Klinikára szállították. A robbanás tönkretette a lakást, egy közfalat kidöntött. Kitörte az ablakokat a szemben levő házban is, ott is károkat okozott a lakásokban. A másik házról a lökéshullám visszaverődött, és a 48-as számú ház emeleti ablakait is összetörte. Közvetlenül a robbanás után a tűzoltóság, a rendőrség és a DÉGÁZ szakemberei hozzáfogtak a szivárgás okainak felderítéséhez. Ellenőrizték a szomszédos lakásokat is. Az egyiknek nem volt otthon a lakója, munkahelyéről kellett hazahívni. Nem sokkal azután, hogy az ajtót kinyitotta, a konyhai bojler gyújtólángjától az abban a lakásban összegyűlt gáz is felrobbant. A második robbanás 11 óra után történt. Ekkor az üvegszilánkoktól Rajcsányi Andrásné 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A szivárgás okának megállapítására teljes erővel folyik a vizsgálat. A szakemberek arra gyanakodnak, hogy az utcai gázvezeték szivárgott, és azért telítődtek a földszinti lakások gázzal. Felbontották az utat, hogy megvizsgálhassák a csövet. A ház 16 megrongálódott, részben lakhatatlanná vált lakásából a lakókat ideiglenesen egy tarjáni épületbe költöztették. A környező házak ablakai üvegezéséhez az IKV soron kívül hozzákezdett. Az Állami Biztosító ígéretet tett arra, hogy a robbanás okozta károkat soron kívül térítik meg a biztosítottaknak. Kérik, hogy akinek lakása megrongálódott, minél előbb jelentse be a kárt, hogy intézkedhessenek. ka és más utcák aszfaltozása még az ősszel megkezdődött. Annak már — mint Bakacsi Gyula (Daru utca 13.) írja — kevésbé, hogy a sódert, amely az útépítéshez szükséges, olyan szerencsétlenül rakták le a Daru utcában, hogy megbénította a kocsi- és autóforgalmat. Emiatt a napokban egy autó az árokba is csúszott. Vagy-vagy — ez a kérése olvasónknak. Vagy zárják le a Daru utcát a forgalom elől, vagy biztosítsák a zavartalan forgalmat a sóder átrakodásával. Perpatvar a buszon Vagy húsz aláírással érkezett egy levél Kiskundorozsmáról, melyben az is benne foglaltatik, hogy néha különös dolgok történnek a buszon. A vásártérről február 8-án reggel 4 óra 55 perc!" ír induló, GA 12-75ös rendszámú busz vezetője ugyanis úgy száguldottá végig az utat, hogy annak, aki le akart szállni, komoly nehézségekkel kellett számolnia. H,:ába jeleztek előbb a hátsó, majd az első ajtónál is, kopogtattak: nem találtak meghallgatásra. Ahogy a levélírók egyike ecseteli az esetet: még a kalauzt is letuszkolta a kocsiról a végül is megállásra kényszerített vezető, úgy hajtott tovább. Snikli Józsefné (Kiskundorozsma, Móra Ferenc utca 9.) jó néhány utas nevében kéri az ügy kivizsgálását. Mire költik a kultúra forintjait? Nyáron tűzi napirendre a szakszervezetek megyei tanácsa az üzemek szociáliskulturális alapjának felhasználását. Az elemzést tájékozódás előzi meg, az SZ.MT konkrét adatokkal vizsgálja az egyes vállalatok szociális-kulturális alapjainak sorsát; a felmérő munka jelen stádiumában máris több üzem tapasztalataival rendelkeznek. rq Mire költik a kultúra forintjait? Mint ismeretes, az új Munka Törvénykönyve a vállalati önállóság növekedésével párhuzamosan bővítette a szakszervezetek jogait: dönthetnek a szociáliskulturális alapok felhasználásában. A SZOT elnökségének irányelvei célszerűnek tartják, ha a vállalati szakszervezeti tanácsok a rendelkezésükre bocsátott keretből külön-külön határozzák meg a szociális, a kulturális, a sport, az üdültetés és a segélyezés összegeinek nagyságát. Tehát külön-külön. Vagyis gyakorlatilag a kultúra forintjai közös perselybe kerülnek, a vállalatok nyereségük meghatározott részét utalják át szakszervezetüknek, mely a maga forintjait hozzátéve saját hatáskörben gondoskodik felhasználásukról. így történik például a textilművekben is, azzal a kiegészítéssel, hogy a szegedi üzem (mely lényegében nem önálló vállalat) is úgy kapja országos központjától a nyereségforintok ráeső arányát, melyből további lebontással utalja át szakszervezetének a szociális-kulturális alapot. Ha most csupán a kultúra pénzét követjük nyomon, az esetek többségében nehéz finom határvonalat húzni. Részben mert átfedéseket találunk, néhány szociális kiadás jellege, sőt az üdültetés is bizonyos értelemben kulturális felhasználásnak számítható, ugyanakkor természetes, ha a vállalatok szempontjából a dolgozók szociális ellátásának gondjai a fontosabbak, az előbbrevalók. így is — visszatérve a textilművekre — az elmúlt évben vállalati alapon 349 ezer forintot költöttek szociális-kulturális célokra, tehát igen komoly összeget, melynek jelentős részét áldozták a kultúrára: csupán a könyvtár üzemeltetésére 45 ezer forintot. Az ismeretterjesztésre szánt 1400 forintot viszont el sem költötték teljesen: az üzemorvos Ingyen is tartott egészségügyi előadásokat (!), a házon belüliek műszaki jellegű tájékoztatóit, ankétjait pedig más vállalati keretből honorálták. Fotószakkörre, szellemi vetélkedőkre, szocialista brigádtal álkozókra és egyéb alkalmi összejövetelekre évente körülbelül 20 ezer forintot fordítanak. Együttesen kulturális célokra a szociális kiadások 17— 18 százalékát spórolják meg, ami nem rossz arány — jóllehet a kulturális költségek elosztása ésszerűbb is lehetne. tanak fenn, működése független a vállalati nyereségtől, biztosított keretből történik. Visszatérve a szegedi üzemekhez: a textilmüvek mellett tanulságos adatokat kaptunk a cipőgyárból is. Hogy dolgozóik igényeit mennyiben tükrözik a számok — bajos lenne íróasztal mellől visszakeresni. Annyi bizonyos, a textilhez képest jóval kisebb üzemről van szó, logikus, kevesebbet költenek a kultúrára, de ennek a kevesebbnek a mértéke, elosztása is indokolatlanul rapszódikusnak látszik. Könyvek beszerzésére az évi 3 ezer forint minimális (egy átlag fizetésű, olvasni szerető munkás maga sem költ el sokkal kevesebbet), nem csoda, ha a könyvtár ügye esztendők óta vajúdik. Ezzel szemben az ugyancsak szerény kiadású gyermeknapra 7, fenyőünnepre 8, nőnapra 10 ezer forintot. Itt is az arányok figyelmeztetnek. N 0 Nagy Lászlóné, az SZMT kulturális-agitációs és propagandabizottságának vezetője, aki az adatokat rendelkezésünkre bocsátotta, az alkalmi rendezvények túlméretezettsége (a fenyőünnep 30 ezer forintja), és a hasznosabb befektetések (könyvvásálásra csak 16 ezer forint), között látott ellentmondást. Megjegyezte, a vásárhelyi HÓDIKÖT célszerűbben csinálja, az ünnepségekre viszonylag kevesebbet fordít, inkább a nagycsaládosokat támogatja. Persze a HÖDIKÖT példája más hasonlítások mintaképe is lehet: csupán kulturális célokra évente 200 ezer forintjuk van (!), s önálló művelődési otthont tarKétségtelen, az alkalmi ünnepeken szétosztott csomagok, ajándékok, a figyelmesség virágai látványosabbak, a pénz — ha vékonyka — felhasználásának látszólag ez a népszerűbb formája. Lehetne védekezni: nem kell a könyv? De ha nincs is könyv — gyengül az ellenérv. Ezen felül — úgy hisszük — összefüggések kereshetők a kultúra forintjainak sorsa és tervezőinek, elosztóinak személye, kollektívája között is. A szanszervezetiek és a vállalat vezetőinek „hozzáállása", a művelődés szempontjaira figyelő gondolkodása és gondoskodása, fantáziája, meg nem utolsósorban kapcsolatuk között. A megyei szakszervezeti tanács felmérése folyamatban van. Nikolényl István Tanácsi irányítással működnek a tűzoltóság területi szervei Kedden délelőtt Szegeden, a megyei párt- és tanácsszékházban tanácskozást rendeztek a városi tanácsok vb titkárai, a járási hivatalok elnökei, a városi-járási tűzoltóparancsnokok részvételével. Dr. Bozó Sándor, a megyei tanács vb titkára, majd Csete György alezredes, megyei tűzoltóparancsnok tartott tájékoztatást a tűzoltóság területi szerveinek átadásával-átvételével kapcsolatos feladatokról. Az értekezlet további részében a városi vb-tltkárok és a járási hivatali elnökök a tanácstörvény érvényesülésének tapasztalatait értékelték. Vitaindító előadást dr. Bozó Sándor tartott. E tanácskozás mintegy bevezető aktusa annak, hogy Színháztörténeti sorozat Ú/szegeden A magyar kabaré története című új sorozat első előadása hangzott el tegnap, kedden este a November 7. Művelődési Központban. Forgács László, a Vidám Színpad tagja A Bonbonniére-től a Mikroszkópig címmel a magyar kabarészínházak fejlődését ismertette. Az érdekes előadás után a Min nevettünk? című archív filmösszeállítást vetítették. A nagy magyar nevettetők: Bársony Rózsi, Kabos Gyula, Büicsi Tivadar, Dénes Oszkár és mások az összeállítás szereplői. Ezentúl havonta tartanak előadásokat a sanzonok és kuplék, a tréfák és a bohózatok világáról, vendégül látják a Vidám Színpad művészeit, Géczi Dorottyát, Horváth Tivadart. A sorozat befejező«előadása májusban lesz: a konferálás mesterségének titkaiba vezeti be a közönséget, a magyar kabaré szegedi kedvelőit. 1972. január 1-töl megyénkben is — a 2034/1971. számú kormányhatározat alapján — a tanácsok irányításával működnek az állami tűzoltóság területi szervei. A tanácsi irányítás azt is jelenti, hogy ez évtől a tanácsi költségvetésekben szerepel az állami tűzoltóság fenntartására fordítandó összeg, továbbá a Belügyminisztérium az érintett tanácsoknak átadja mindazokat az anyagi eszközöket — berendezés, felszerelés stb. —, amelyek eddig BM-kezelésben voltak. Az átadás-átvétel néhány napon belül befejeződik. Az állami tűzoltóság életében bekövetkező szervezeti változás társadalmi jelentőségű. Ismeretes, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1968. novemberében foglalkozott az államigazgatási munka egyszerűsítésének kérdéseivel, és legutóbb, tavaly novemberében szintén napirenden volt e téma. Éppen ennek az egységesítési folyamatnak a sorába tartozik az állami tűzoltóságot érintő intézkedés. A tanácsok irányítják azt a szervezetet, amely olyan feladatokat lát el — mentés, kárelhárítás, megelőzés, hatósági jellegű ügyek stb. —, amelyek a lakosságot közvetlenül érintik. A tűzoltóság funkciója a jövőben sem változik: a megelőzés, a felderítés, a mentés vagy éppen s tűzoltás stb., mint feladat nem is változhat. Az átszervezés nyomán megyénkben » városi tanácsok irányítása alá tartoznak a tűzoltó-parancsnokságok, attól függetlenül, hogy nem csupán városi feladatokat látnak el, hanem hatáskörük (a szegedi, a makói és a szentesi parancsnokságé) kiterjed járások területére ls. Az irányítási feladatokat a helyi tanács vb látja el. A megyei tűzoltó-parancsnokság a megyei tanács vb irányításával működik. A helyi parancsnokságok felett a szakmai felügyeletet a megyei parancsnokság gyakorolja, és a szakfelügyelet továbbra is BM-hatáskör. Az állami tűzoltóság továbbra is hivatásos jellegű szervezet, tehát az átszervezés nem oldja fel a hivatásos és az önkéntes tűzoltótestületek közötti differenciát. A helyi tanácsoknak, illetve a járási hivataloknak továbbra is megmaradnak a községi önkéntes tűzoltótestületekkel kapcsolatos feladataik. A tanácskozáson megállapították, hogy az elmúlt években az állami tűzoltóság megyénkben működő szervezetei eredményesen oldották meg a megelőző tűzrendészet! és kárelhárítási feladataikat. A hivatásos tűzoltók nem egy esetben igen nehéz körülmények között végezték fontos munkájukat Az átszervezés után várható, hogy feladataikat még jobban és eredményesebben látják el, mert a tanácsok részéről közvetlenebbé vált az ellenőrzés, és ahol indokolt és szükséges, a közvetlen segítség sem marad eh