Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-22 / 44. szám

KEDD, 1972. FEBRUÁR 22. Belváros, Petőfitelep, Hóraváros: Újjáválasztották a népfrontbizottságot Tegnap, hétfőn este három körzeti népfrontbizottságot választottak újjá Szegeden. A Belváros I. választási gyűlésén dr. Deák Ferenc elnökölt. beszámolót Kovács István tartott Ott volt az 1. kerületi tanácsi hivatal vezetője. Korek Józsefné dr. A népfront megyei elnökségét dr. Szőke]álvi-N agy Béla akadémikus képviselte. A 3elváros I. népfrontbizottság elnöke Szabadi Tibor, titkái a Fráter György lett. A gyűlés 55 tagú bizottságot választott. A Petőfitelep II. körzet választógyűlésén Bézi Ferenc elnökölt, beszámolót Kecskeméti Illés tartott. A gyűlésen részt vett és felszólalt Molnár Sándor megyei népfronttitkár is. Az újjáválasztott 38 tagú bizottság elnöke Robicsek Tihamér, titkára Kecskeméti Illés lett. A móravárosi választási gyűlésen, melyen Arvai László elnökölt, Király József tartott beszámolót. A gyűlésen részt veti és felszólalt Takács Imréné országgyűlési képviselő és Hofgesang Péter, a népfront városi titkára is. A móravárosi bizottság elnökéül Teleki Ferencet, titkárául Király Józsefet választották meg. A Belváros I. népfrontbizcttság választási gyűlése nagy jelentőségű volt a városrész életében. A nagy területű és nagy lélekszámú körzetben ugyanis mindeddig egy bizottság végezte az — éppen a terület nagyságából következően — igen nehéz munkát. A napokban már megválasztották a Belvárcs II. bizottságot. Tegnaptól kezdve tehát a Hazalias Népfrontnak két bizottsága oszthatja meg egymás között a feladatokat. Ezáltal nyilván eredményesebb*' válhat munkájuk. Gedó, Baktó, Fodortelep. Cncsatelep, Üj-Petőfi telep — a nevekből is látható, hogy nem lesz könnyű dolga a Petőfi II. most megválasztott bizottságának. Még akkor sem, ha másfajta gondokkal keresik fel a választópolgárok, mint — mondjuk — a Belváros I-et. A tegnapi gyűlésen olyan lakosok is szót kértek, akiknek házában még petróleumlámpa világít, s olyanok is, akik már a telefon ügyében szerettek volna tájékozódni. Móraváros is azon részei közé tartozik Szegednek, ahol a lakóknak a sáros utakkal és átjárókkal, a rossz járdákkal kell birkózniuk. Sok szó esett ezekről a gondokról is a választási gyűlésen, ám még több felszólaló beszélt arról, hogy jó lenne végre biztosat tudni a városrész sorsáról. Hiszen a móravárosi épületek többségére ráférne a tatarozás. A házakat is bővíteni keilene, hogy a lakásgondokon enyhítsenek, ám a lakók egyelőre nem foghatnak hozzá. Nemcsak a városrész lakóinak, hanem űj népfrontbizottsagának is mozgalmas évei következnek. Filmek, sorozatok Bár rovatunk elsősorban a tévé önálló produkcióival, művészeti-kulturális, társadalmi, gazdasági és más jellegű filmjeivel, riportjaival, tehát saját vállalkozásaival foglalkozik, időnként szóvá tesszük a műsorszerkesztés problémáit is. Így, korábban és kitartóan emlegettük föl, hiányzik a hétvégi programokból a szélesebb érdeklődés tervezésének igénye, hogy az egyes, viszonylag szűkebb közönséghez szóló adások helye nem feltétlenül a szombat—vasárnapi fő műsoridőben van. Véleményünkkel — úgy gondoljuk — nem álltunk egyedül, s hogy az utóbbi hetek észrevehető változást hoztak, a szerkesztők rugalmas munkáját dicséri. Nem kellett messzire menniök, természetes lehetőségnek kínálkozott fel a mozifilm, azoknak az alkotásoknak felújítása a képernyőn, melyek részint a mozikban korábban nagy közönségsikert arattak, részint jeles rendezőegyéniségeknek a forgalmazás szempontjából ma már muzeális értékű munkáit. Mellettük ugyancsak népszerűek a klasszikus irodalmi művek sorozatfilmes adaptációi, és az ifjúsági regényemlékeket felelevenítő romantikus kalandok is. Belőlük kaptunk csokorravalót az elmúlt hét szombat—vasárnapján. Marcel Aymé novellájából a kitűnő jellemszínész, Bourvil játéka avatta különleges élménnyé A faljáró filmváltozatát, a világhírű lengyel rendező, Andrzej Wajda pedig első nagy alkotásával (A mi nemzedékünk) mutatkozott be. Wajda életművét egyébként a televízió teljességében vetíti le az elkövetkező szombat éjszakai előadásokon. A sorozatfilmek közül a Sienkieioiez-regényből készült Michal úr kalandjai már hetedik epizódjánál tart, s most indult a Forsyte Saga népszerűségének nyomába az ugyancsak angol vállalkozás: Thackeray a Hiúság vására című regényének tévéfilmváltozata. A tizenkilencedik század kitűnő írója, a kritikai realista Thackeray erősen kötődik az angol irodalmi hagyományokhoz, a társadalom tizennyolcadik századi nagy realista ábrázolóihoz, Smollet hoz, Fieldingrhez (Tom Jones regényének azonos című filmváltozata néhány éve ment a mozikban), s a társadalmi regény tradícióiból sajátos típusú történelmi regényt alakit ki maga Liebmann Béla felvétele A Forsyte Saga-ból már ismerős Susan Hampshirc, a Hiúság vásárának Becky-je számára. Visszafordulása a XVIII. század regényeinek felépítéséhez, stílusához — írja Lukács György — szatirikusán megnyilatkozó csalódására vezethető vissza a polgári erkölcsök, a korabeli politika és a társadalmi és politikai élet viszonyai iránt. Kiváltképp sajátszerű Thackeray-nél a magánélet erkölcsrajzának szatirikus tükre a történelmi események felidézésében, s mint ilyen, a nézőnek friss élményekkel nyílik módja öszszehasonlítást tenni: milyen volt a társadalom ábrázolása a Forsyte Saga-ban és milyen lesz itt. A Hiúság vására — első epizódjából megítélhetően — Galswotrhy regényének nagysikerű sorozatadásaihoz hasonlóan tartalmas, kellemes szórakozást ígér. N. I. Kohán (fyorqy hagyatéki kiállítása Mindenki ÍS^g VÁLASZOK A TANÁCSTAGOK BESZÁMOLÓIN ELHANGZOTT KERDESEKRE A lakóházak és környéküknek rendje után legfontosabb az utcák tisztasága. E feladat ellátása ma már mindössze két szervre tartozik Szegeden, s ennek megfelelően a válaszokat is Korek Józsefné dr., az I. kerületi tanácsi hivatal elnöke és Bárdos Miklós, a Városgazdálkodási Vállalat igazgatója adja meg. Úttisztításra: 7 millió A hivatal éves költségvetése 264 kilométer úttest tisztántartását kalkulálja, ebből 51 kilométer aszfaltburkolatú, 54 kilométer kőburkolatú, 4 kilométer makadám és 155 kilométer útnak nincs semmilyen burkolata: földút. Nyilván, hogy a takarításukkal szemben nem azonos a követelmény, vannak naponta, hetenként kétszer, havonként kétszer, s végül csak félévenként takarítandó utak. A költségvetés 7 millió forintot biztosit e célra, a hóeltakarítás költségei nélkül. A Városgazdálkodási Vállalat — mely teljes mértékben elismeri a lakosság kritikai észrevételeit a város elhanyagoltságáról — első erőfeszítésként szigorúbb ellenőrzéssel igyekszik megakadályozni, hogy a szemétgyűjtő járművek dolgozói a tartályok kiürítésekor szemétkupacokat hagyjanak a járdák szélén, mert ez már évek óta egyik forrása volt az utcák elszennyeződésének. Körzetekre osztották a várost A száraz téli hónapokban felgyülemlett por eltakarítása az utcákról szinte reménytelen mindaddig, amíg bármikor fagyhat, a vállalat seprőautóinak — egyetlen kivétellel, de ez csak kitűnő burkolatú utakon használható — nincs porszívójuk, s így csak felkavarják, de el nem takarítják a szemetet. A tavaszi nagytakarítás remélhetőleg szemmel látható javulást hoz majd. Tavaly még csak 5 volt, most már 9 Skoda locsolóautója van a cégnek (bár 2 meglehetősen rossz állapotban). A várost körzetekre osztották, s mindegyik tisztántartásáért felelőst jelöltek ki. Ha az ellenőrzés során nem merül fel panasz, alapbérükre megkapják a prémiumot, ha kifogás van, 25—50—75 százalékát megvonják tőlük. Az idei szerződés szerint Tarjánt is takarítják, az oda vezényelt önjáró takarítógépek személyzete elé célprémiumot tűztek ki, hogy az úgynevezett folyókák mindig tiszták legyenek. A vállalatnak van még három ilyen kitűnő kisgépe, de nem találnak vállalkozót vezetésükre. Többen, mint például a 18-as számú választási kerületben Regdon Géza, az 52-esben dr. Radnai László sürgette a híd és feljáróinak rendszeres takarítását. A vállalat igazgatója utasítást adott a semmivel sem magyarázható hanyagság megszüntetésére. Közös ellenőrzések Bár havunk az iuei télen nem volt, néhány szó a hóeltakaritasról. A városgazdálkodásnak idén 10 tolólappal használható járműve van. A felkészülést tételesen felülvizsgálták, s úgy találták, jobb mint a korábbiak. Tárgyilagosan meg kell azonban állapítani, hogy a géppark ma sem alkalmas nagytömegű hó gyors eltávolítására. Az átjárókkal is baj lett volna, bár a vállalat építőmunkásait is beosztották az erre a feladatra beszerzett kisgépek mellé. Illuzórikus elvárás tehát a külső városrészek lakóitól ma még, s az is lesz sokáig, hogy náluk is úgy takaríttassa el a város a havat, mint a centrumban. Nincs is ez igy sehol. A kerületi hivatal, akárcsak a DÉMÁSZ-szal, a városgazdálkodással is olyan egyezséget kötött 1972-re, hogy csak azért fizet, amit valóban el is végzett a vállalat. A módszer is hasonló: közösen ellenőriznek és értékelik a tapasztaltakat. Ha valahol, Vásárhelyen igazán ismerik Kohán György művészetét. Vasárnap mégis olyan képeiből nyílt kiállítás a Tornyaimúzeumban, amelyeket a vásárhelyiek most láthattak először. A 25 képet a nagy művész gyulai hagyatékából válogatták. Közöttük vanak a művész különleges hatású viasztemperái, amelyek sajátos színt jelentenek Kohán munkásságában. A Kossuth-díjas festőnek ezzel a stílusával is ezen a tárlaton találkozhatott először a megnyitásra szép számmal összegyűlt vásárhelyi közönség. A március végéig látogatható kiállítást — dr. Dömötör János múzeumigazgató bevezetője után — dr. Kószó Pál főorvos, a nagy művész egyik legjobb barátja szuggesztív hatású előadással — tárlatvezetéssel nyitotta meg. — Kohán György sohasem festett egyetlen önarcképet sem — mondotta a többi között —, de minden képe egy-egy mozaik festői és emberi arculatához. Ezt a festői és emberi portrét — mint tudjuk — a földhöz, a tájhoz és a' földet művelő emberhez való szoros kötődés határozza meg elsődlegesen. Az ünnepi megnyitón hanglemezről részletek hangzottak el Kohán kedvenc zeneszerzőjének, Beethovennek két szimfóniájából, a III.-ból és az V.ből. Tájmúzeum - társadalom Azt hiszem, Juhász Antal muzeológus „tájműzeum"mal foglalkozó cikke sok szegedi lokálpatrióta érdeklődését megbizsergette. Az igény, amelyet ezúttal a szakember fogalmazott meg, a társadalom sűrűjében is hangot kap olykor, számtalan ember érzi, hogy a fejlődés sok mindent elsöprő iramában erősen fogyatkoznak régi értékeink. Elég itt talán Juhász Antalnak arra az adatára utalnunk, hogy Szegeden a negyvenes években még 318 napsugárdíszes házat találtak a kutatók, s ezek száma az 1971. évre I53-ra csökkent. De nemcsak a házak tűnnek el, eltűnik lassan, illetve sokat változik a házbelsők képe is. Gondoljunk csak arra, hogy a háztartási gépek, az űj lakásberendezési tárgyak, új fém- és műanyag-edényféleségek mennyire megváltoztatták a pár évtizeddel korábbi állapotokat S hány napsugárdfszes és más népi fogantatású építkezési formát változtatott meg a fejlődés, külső megjelenésében is. Ismertem egy faluban egy közel százötven esztendős parasztházat, gazdájának egyetlen leánya pedagógiai főiskolát végzett s visszatérve a falujába a szülői házban rakott fészket. A régi ház utcai szobáját átalakították, kiszedték a homlokfalából a Bach-korszakból származó apró ablakot, nagyot építettek bele, a földpadlóját parkettázták, mennyezetgerendázatára kaBrigádok versenye A Bőripari Dolgozók Szakszervezete versenyt hirdetett a szocialista címért küzdő brigádok között szellemi vetélkedőre. A Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat budapesti központi gyárában rendezik me& a koaepüöntóL amelyen az első és második helyet a szegedi „szőrmések" szerezték meg. Első lett a Petőfi-brigád, második a November 7.-brigád. E szép eredmények után bíznak abban, hogy az országos döntőn is megállják majd a helyüket. zettás díszítésű farostlemezt szögeztek, s új ajtót is kapott a szoba a hajdani konyha felől, amit félbeválasztva, előszobának rendeztek be. A szülők a ház hátsó felébe szorultak, de az átalakítás során az ő lakrészük is elvesztette eredeti arculatát. Amikor először láttam ezt a modernizált, s a család igényelnek kétségtelenül jobban megfelelő házat, azt mondta a szomszédban lakó öreg parasztember: — Jolánka végett csinálták. Ez kell nekik, hogy a leány idehaza maradjon. De odavan a régi ház. S mennyi régi ház van oda szerte az országban! Senki se tagadhatja, hogy természetes velejárója ez a fejlődésnek, új falukép alakul ki, a falusi ember is egyre igényesebb, korszerűsít, újjáépít, ahol lehetséges. Az egyre szaporodó újjal szemben rohamosan fogyatkozik a régi, tehát szinte utolsó óráit éljük a lehetőségnek, hogy néprajzi kincseinkből megmentsünk valamit a jövőnek. Nemcsak azért, hogy idegenforgalmi látványosságokat produkáljunk, hanem főként azért, hogy mai és az elkövetkező magyar társadalmunknak megőrizzük, hogy megmutathassuk a fejlődés vonalának állomásait a jelennek és jövőnek. Nagyon figyelemre méltó gondolat tehát a szegedi tájmúzeum létrehozása, illetve a létrehozás serkentése. • A szakterületen tájékozottak jól tudják, hogy van már néhány ilyen táj-, inkább helytörténeti múzeum hazánkban. Láttam egyet — ha jól emlékszem — Párádon, itt megvették az illetékesek egy öregasszony házát, benne is lakott haláláig, s mindent meghagytak a házban, az udvaron, ahogyan a lakói használták. Megnéztem egyszer a Veszprém megyei Tüskevár ugyancsak parasztházban létesített kis múzeumát .lék munkanapon jártam ott, azt mondták két órakor nyitják az ajtót, s nyitáskor két fekete ruhás öreg parasztaszszonyt találtam a ház előtt, — Többször voltunk már itt — mondták a kérdésemre. — Szeretjük megnézni a régiségeket. De jönnek ide az iskolások, idősebbek is, meg látogatók máshonnan, sokan szeretik a régieket megnézni. Nem kérdeztem sem ott, sem a zalaegerszegi skanzenban, hogy évenként hányan érdeklődnek a népélet megőrzött hagyományai iránt, de valószínűnek tartom, hogy a szegedi tájmúzeum, ahová folyamatosan elvihetnék a város iskoláinak fiatalságát. amit felnőtt társadalmunk ezrei, a városban megforduló vendégek érdeklődő csoportjai szívesen látogatnának — népszerű látványossága lehetne a városnak. A tájmúzeum gondolata tehát nemcsak a múzeumi szakembereket, hanem a társadalmat is érdekli. Nem hangos igény ez, nem verik dobra az emberek, de a hagyományokhoz való belső kötődés érzelmi rendszerében benne él a régi házak becsülése, szeretete is. A tájmúzeum és társadalom egymásra hatásában sok tényezőt lehetne felsorolni. Első és legfontosabb, a hagyományokhoz való kapcsolatok ápolása, a múlt és jelen összevetéséből ösztönösen kisarjadó szocialista hazafiság gyökéreresztése, erősödése, másik az, hogy a tájmúzeum létrehozásában, fenntartásában a társadalmi közösségek — ifjúság, üzemek, gyárak stb. — tevékeny múzeumbarátokká válhatnak. Végül annyit, hogy ideje lenne arra is gondolni, hogy az alföldi tájon létesült régi munkásház-munkáscsalád régi otthonát is megtartani a jövőnek kortörténeti dokumentumként Ormos Gerd t i