Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

io SZOMBAT, 1972. JANUÁR l. — Mi ez? — Zajcsináló gcp. Visszaadom nekik a kölcsönt a beatzenéért. . — Autóbaleset érte? — Nem, csak ramesett a beiglis tányér! Találékony szomszéd Hát e? a fiú mire vag igy föl? Al'í-bcbi, január elsején született. Mázlista & ÚJÉV A NÉPSZOKÁSOKBAN Anneliese Meinert; . - MEGELOZES rr r A z új év nem mindig január elsejével kezdődött. A ró­maiaknál kezdetben már­cius elseje volt az év első napja; január elseje csak i. e. 153-ban lett az év első napjává. Január hónapunk neve Janus­nak, a kétarcú Istennek a nevé­vel függ össze, aki egyik arcával a múltba néz, az elmúlt évbe, a másik arcával pedig a jövőbe, az új esztendőbe. A nyugati keresztenységnél a XVII. századig többféle évkezde­tet ismerünk. Hol december 25-e, hol január l-e, hol január 6-a, hol március 25-e, hol húsvét szombatja volt az év első napja. A január elsejétől való idegen­kedést a keresztény egyház részé­ről a pogány eredettől való irtó­zás magyarázza. Az újév első napja állandó cserélgetésének XI. Innocerttius pápa vetett véget 1691-ben és úgy a polgári, mint az egyházi év kezdetéül véglege­sen január elsejét jelölte ki. A babonák, hiedelmek ma már erejüket vesztették, falun is, vá­roson is derűs szórakozásokkal, jo eszem-iszommal köszöntik az újévet, a különbség legfeljebb csak annyi, hogy falun többnyire saját disznótoros ételeit eszik és saját borukat isszák az emberek. Nem mindig volt azonban ez igy! A múltban a falvak népe az újévhez olyan babonákat, hiedel­meket. szokásokat és szórakozáso­kat fűzött, melyek gyökerei leg­többször az ősi magyar hitvilág­ba nyúlnak és szerencsehozó, vagy gonoszűző szerepet töltöttek be. ösi szokás volt a „téltemetés", az óévet megtestesítő szalmabába elásása, vagy a „télkiverés", ami­kor egy öregember álarcát viselő sihedert kikorbácsoltak a falu vé­gére. Az óév kiharangozása, a la­kosság énekétől kísérve, már egy­házi eredetű. Igen sok volt a jó állatszaporulatot és jó termést varázslattal biztosító népi hiede­lem Is, mint a „kongózás", a „szúzgulyahajtás", és azok a dé­vajkodások: kapuk leszedése, az udvarokban kintfelejtett gazdasá­gi eszközök kihordása a piacra, .stb., amelyeken varázsigényük mellett hetekig nevetett a falu. Hasonló jellegű volt a nem ter­mő fáknak fejszével való megve­regetése, a „fafenyegetés" is. Szerencsevarázsló szerepe volt Erdélyben annak a szokásnak, hogy fiatal legények kezükben pénzt szorongatva asztalra, vagy székre álltak, s az éjféli harang­szókor kezükben pénzzel ugrot­tak át az újesztendőbe ... Az újévhez egészség és szépség­varázsló szokások is fűződtek. A lányok éjfélkor elmentek a for­ráshoz „aranyvizet" meríteni, hogy szépek legyenek, illetve, hogy szépségüket megtartsák. Az „aranyvizet" néhol az „élet vi­zéének nevezték. Az új év az elkövetkezendő esztendő titkainak megfejtésére, a szerencse „irányítására" is mó­dot adott. Főleg a lányok vették ezt komolyan. Az volt a hiede- " lem, hogy ki mit csinál új év­kor, azt fogja csinálni az egész esztendőben. Az asszonyoknak ti­los volt bármiféle bontási mun­kát végezni, mert az szerencsét­lenséget jelentett volna. Babonák fűződtek az első látogatóhoz, az utcán szembejövő első járókelő­höz. Tilos volt — ajándékokat kivéve — a pénzkiadás is. mert a népi hiedelem szerint akkor az új esztendőben nem marad meg pénz a háznaL Az új évhez fűződő babonak, hiedelmek egész serege az egész­ségre, a halálra, lányoknál pe­dig a férjhezmenésre irányul, főleg az utóbbi volt igen gya­kori. Erre szolgált az ólomöntés <a kiöntött ólom formájából kö­vetkeztettek a vőlegény foglal­kozására). a galuskafőzés, az al­mahéjdobás, a szöszrázás, a pa­pírcsillagvágás, a kerítéslécek le­olvasása, a papucsdobálás, az el­ső ólomból való jóslás stb. — a varázslatnak, a babonáknak, a népi hiedelmeknek száz év száz forrná ja, amelyben hittek is, nem is, de alkalmazásuk lehetőséget adott a vidámságra, a nagy nevetések­re és csúfolódásokra. Az új év megünnepléséhez szigorú étkezési szokások fűződ­tek. A malac szinte kötelező volt, mert előre túrja a szerencsét Nem volt szabad azonban szár­nyast enni, mert „elkaparta" a háztól a szerencsét. Kedvelt új­évi étel volt a lencse is, a lá­nyokkal kapcsolatban még meg­szépítő erőt is tulajdonítottak neki. Újévi fogás volt az édes­káposzta disznóhússal. És elen­gedhetetlen volt a kalács. Az újévi ünnepet rendszerint a „köszöntőzés" fejezte be. A gye­rekek kezdték, akiknek kalács, alma járt fizetségül, majd a le­gények folytatták, akik elsősor­ban a lányos házakat keresték feL A rokonok, jó barátok is összejöttek és jóízű evés-ivás kö­zepette meghányták-vetették a házi, falusi és országos gondo­kat. „Arattak" ilyenkor a falusi cigánybandak is, akik házról­házra jártak és mindenütt elhúz­ták a gazda kedves nótáját. Bor és némi pénz volt a jutalmuk. A t'ukarabbak bezárták előttük a kiskaput, de az ilyeneket napokig „kibeszélték". A nap bőséges va­csorával ért véget. A babonák, népi 'hiedelmek ko­ra napjainkban már lejárt De ha nem is gyakoroljuk őket, a megbecsülés azért kijár nekik. Nemcsak azért, mert egy elsüly­lyedt világ érdekes emlékei, ha­nem azért is, mert a népi gon­dolkodás egynémely vonására jó magyarázattal szolgálnak. Egyéb­ként ma már mindenki tudja, hogy szerencséjét, jólétét nem a babonák, biztosítják... Az új­évet pedig a mai ember arra használja fel, hogy szilveszter­kor vigadjon, jó hangulatban bú­csúzzon az óévtől es így lépjen át az új esztendőbe. GALAMBOS FERENC H elene praktikus nő volt, vett tehát egy öngyújtót. Kiszámította, hogy hóna­pok alatt úgyis megtérül a gyu­fa árából. Az eladó egész sor öngyújtót tett eléje. Végül egy kis laposra esett a választása. — Itt kell lenyomni — mutat­ta az eladó —, s vidám sárga fény villant feL i Az irodában odatette az asz­talra, a cigarettásdoboz mellé. Először a hivatalsegéd vette ész­re, amikor hozta a postát. — Ó, öngyújtó! Megengedi? Kézbevette, de nem gyújtotta meg, hanem kivette egyik csa­varját — Rendben van — bólintott —, de a benzintank nem valami nagy. Gyakran kell majd utána­tölteni. Nálam mindig van ben­zin, szóljon csak nyugodtan. — Aztán visszarakta a csavart, és otthagyta a csodálkozó Helént. Péter volt a következő érdek­lődő. Helene már évek óta együtt dolgozott vele. Néki is volt öngyújtója, háromszor ak­kora, mint Heléné. — Aha — szólt elégedetten —, rájött, mi a praktikus? — Fel­kattintotta az öngyújtót, és meg­razta a fejét — Valami baja van, majd rendbe hozom. Pillanatok alatt alkatrészek hevertek az asztalon, Péter egy kis tűzkövet tartott a világosság felé. — Túl kicsi. Becsapták! Men­jen vissza az üzletbe, és kérjen egy másikat! — De Péter, az istenért, meg­éri ez, hogy egy órát szaladgál­jak, vitatkozzak, és bosszantsam a másikat? A férfi hallgatott de egy idő múlva megszólalt: — Otthon vannak szerszáma­im, ha bármi problémája lenne, szóljon csak. Délután Tomival futott össze a presszóban. Tomi nagyon ren­des fiú. Nemcsak beszélni tud, mint a férfiak általában, de hallgatni is. Mihelyt azonban megpillantotta az öngyújtót, már nem is látta Helénét, meg se hallotta, hogy szólt hozzá. Meg­gyújtotta az öngyújtót egyszer, kétszer, háromszor. — Hányszor még? — kérdez­te Helene türelmetlenül. — Kilencszer kell meggyújta­ni — magyarázta Tomi. — Ak­kor biztosan működik. Este Hansot várta Helene. Hans volt a nagy ö. S mialatt a vacsorához terített, elgondolko­dott. Mit csinál majd Hans? Olyan lesz ma is, mint mindig? Kedves, figyelmes? Beszél majd a jövőnkről, az otthonunkról? Vagy szétszedi az öngyújtót, és a benzintankot fogja nézegétni? Hihetetlen, mi mindent tudnak kezdeni a férfiak egy ilyen va­cakkal! Nem, én biztos fonto­sabb vagyok Hansnak, mint ez» a tárgy. Hiszen Hans nem tisztvi­selő, nem munkatárs, és nem is­merős. Hans szeret engem. Ezt biztosan tudom. Kint csengettek. Ebben a pillanatban félni kez­dett S mivel Helene egy prak­tikus hölgy, fogta az öngyújtót, és kihajította az ablakon. FORDÍTOTTA STEINER KATALIN VÍZSZINTES: 1 Régi mondás, régi igazság. Folytatása a függőleges 1. szám alatt 12 Állati la­kás. 13. ... Maggiore — tó Észak-Olaszországban. 14. Női név. 15. Rangjelző. 16. „Nem csak nézek, de ... is (saólásmondás). 18. Aa öröklődő tulaj­donságok hordozója 20. Járunk rajta. 22. A győze­lem istennője a görög mitológiában. 23. vize folyik csendesen" (műdal). 25. Fátum. 26. Mátka. 27. Ipari nyersanyag. 28. Hamis. 30 Kerek szám. 31. Folyó Észak-Olaszországban. 32. Légsúlymérö. 36. Diplomáciai gépkocsin látható rövidítés 37. Égéstermék. 38. Több mint makacs. 40. Rum + cu­kor "1 forró víz. 41. Elegyít 43. Nem egész szám. 44. Nyakvédő. 46. Jugoszláv város a Belgrád—Szófia vonalon. 47. Boráról ismert község Fejér megyében. 48. Fordított kettős betű. 50. A vízszintes 52. válhat ezzé. 52. Erődítmény. 53. Kisgyerekköszönés. 54. Kettőzve: női becenév. 56. Hirtelen emelkedő. 59. Vízben él. 60. Verne kapitánya. 62. A torok folyta­tása. 63. A francia uralkodók megszólítása volt. 65. Alaktalan. 67. Az egyik oldal. 68. Ostobává tesz. 69. „Per procura" rövidítve. 70. Csonthéjas gyü­mölcs. 72. Orosz férfinév. 74. a Ludolf-féle szám. 75. Mint a vízszintes 15. számú. FÜGGŐLEGES: 2. Ilyen könyv is van a hiva­talokban. 3. A liliomfélékhez tartozó húsos levelű növény. A. Baráti ország neve, röv. 5. Egyforma betűk. 6. Hindu filozófiai tan. 7. A vízszintes 31. sz. alatti mellékvize. 8. Keresztül. 9. Egészséges ital. 10. A földbe rejt 11. Európai főváros a Man­zanares partján. 17. Képzőművészeti alkotás gyako­ri tárgya (ford.). 19. Plakett 21. Lakoma, ford. 23. A behajlított tenyér által alkotott Üreg. 24. A kem­pingekben sok van. 27. Hajórész. 29. Ipari feldolgo­zásra kerülő növény. 32. Rovar. 33. „Nomen est..." — a r.év végzet 34 Díszes. 35. Villanymotorok for­górésze. 37. Csillagkép az északi égbolton. 39. Sík­idom. 42. Mérgeskígyó, hazánkban is előfordul. 45. Kacat. 47. Beiglitöltelék. 49. Falburkoló anyag. 51. Igekótő, de és helyett is használják 52. Dob. 53. Hátasló. 55. Mint a vízszintes 65. számú. 57. Marok­kó fővárosa. 58 Énekel. 59. Bizalom, meggyőződes valamiben. 61. Algériai kikötő. 63 Színházi előadá­sok fontos szereplője. 64. Egyfajta alkohol. 66. Fel betűi. 68. A relatív hangerősség egyik mértékegysé­ge. 71. Egyforma betűk. 73. A vízszintes 28. számú fordítottja. BEKÜLDENDŐ: a vízszintes 1. és függőleges 1. számú sorok megfejtés^. x E. B. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK A két héttel ezelőtti rejtvény megfejtése: Tudja hol szorít a cipő. Fején találja a szeget. Bottal üt­heti a nyomát. Minden hájjal megkent. — a meg­fejtők közül vásárlási utalványt vehet át a szegedi Móra Ferenc könyvesboltban (Kárász utca), ahol erte vásarolhat: dr Büzási Gézáné, Török u., Kiss Istvánná, Galamb u , Lukács Ferencné, Hajnóczy u., Reszler Magdolna. Bakay Nándor u.. Szűcs István, Kendergyári u„ Tompa Károlyné, Kossuth Lajos sugárút. Váczi Katalin, Brüsszeli körút. Könyvet kapott postán: ifj. Guba István. Szatymaz. A beküldési határidő mindig a megjelenéstől számított hat nap. A megíejteseket postai levelező­lapon kérjük beküldeni. RÉGI IGAZSÁG V

Next

/
Oldalképek
Tartalom