Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-08 / 6. szám

SZOMBAT, 1972. JANUÁR 8. 3 Jobban ösztönzik anyagilag a zöldség- és cukorrépatermesztést Intézkedéseket dolgoznak ki a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének tokozására Dr. Gergely István minisz- illeti meg azokat a termeterhelyettes pénteken a löket, akik legalább négyMÉM-ben a zöldség-, cukor- éves értékesítési szerződést répa- és dohánytermesztés kötnek cukorrépa-termeszfejlesztésére hozott kormány- tésre. A dohány felvásárláhatározatokról, valamint a si alapárát 1972-re — fajszarvasmarha-tenyésztés tánként differenciáltan — helyzetéről és az ezzel kap- átlagosan 20 százalékkal csolatos tennivalókról tájé- emelték. A termelők megfekoztatta az újságírókat. lelő feltételek teljesítése eseElmondotta, hogy a hazai tén felárat is kaphatnak, mezőgazdaság „nehéz" kér- Ezek az intézkedések lényédései ezek a témák; időről gesen megjavítják majd a időre akadozik a belföldi el- „kritikus" növények térlátás, a gyárak is a szüksé- mesztésének jövedelmezőségesnél kevesebb nyers- gét, de csak akkor hoznak anyaghoz jutnak és a terme- megfelelő sikert, ha a terlékenység sem fejlődik a melók az eddiginél nagyobb kívánt mértékben. A terme- gondot forditanak az üzemlés stagnálásának, illetve he- szervezésre és a helyi adottlyenkénti visszaesésének ságok kihasználására, több oka van. Részben ajö- A miniszterhelyettes végül vedelmezőséggel van baj, elmondotta, hogy intézkedébeigazolódott ugyanis, hogy seket dolgoznak ki a szarvasgyakran azok a termelők marha-tenyésztés jövedelmejárnak jól, akik felhagynak zőségének fokozására és ezea nagyon munka- és beruhá- ket a kormány elé terjeszzásigényes növények ter- tik. mesztésével. A termesztési Hidegebb légtömegek érkeznek Tegnap az ország leghidegebb pontja Szentgotthárd és Sopron volt, mindenütt másutt 0, plusz 2 fok fölé emelkedett a hőmérséklet. Zalaegerszegen és Győrben ködszitálás zavarta a közlekedést. Debrecenből esőt jelentettek. Hazánk időjárására általában a párásság <js a gyenge légáramlás jellemző. Nyugat-Európában is megkezdődött a lehűlés: Párizsban már 3 fokkal alacsonyabb hőmérsékletet mértek, mint a sok évi átlag. A legnagyobb hideget Kelet-Európából jelentették. Leningrádban délben mínusz 10 fok volt, Moszkvában ennél is hidegebb az idő: minusz 14 fok. Az éjszakai lehűlések még erősebbek, a szovjet fővárosban éjfélkor mínusz 19 fok is előfordult. Hazánkban egyelőre a dél felől érkező gyenge, meleg levegő hatása érezhető, ám az északkeleti—keleti irányból beáramló hidegebb légtömeg valószínűleg lehűti majd a hőmérsékletet. technológiák korszerűsítésénél is van még tennivaló, egyebek között azért, mert a hazai mezőgépipar sem áll feladata magaslatán, rendszeresen csak elkésve kínál újabb géptípusokat, amikor már jóval modernebb berendezésekre lenne szükség. Többet tehet a piaci forgalom növelése érdekében a kereskedelem is, miután az áruterítéssel az idei szezonban is adódtak problémák. Természetesen azonban maguknak a termelöknek is igyekezniök kell, hogy a belső tartalékok feltárásával, a helyi lehetőségek kihasználásával választékosabb piaci kínálatot biztosítsanak. 1972-ben növekedik több zöldségféle, elsősorban a paradicsom, a zöldpaprika, a fűszerpaprika, és a kézi szedésű zöldbab • felvásárlási ára. Azok a termelők, akik több évre szóló értékesítési szerződést kötnek a feldolgozó, illetve a forgalmazó szervekkel, 30 százalékos ártámogatást kapnak a fűtött fóliatelepek és a növényházak építéséhez. A háztáji és egyéni gazdaságok, a mezőgazdasági szakszövetkezetek tagjai állami támogatással és csökkentett áron szerezhetik be a zöldségtermeléshez szükséges kisgépeket. A cukorrépa-termesztést szintén jobban ösztönzik; a termelői alapárat mázsánként 10 forinttal, 50-ről 60 forintra növelték. A speciális gépekre és vegyszerekre továbbra is érvényben marad a 70 százalékos állami ártámogatás. Mázsánként 5 forintos felár Jó start mmm Megkezdődött a számítástechnikai program végrehajtása Az 1972-es év sok újdon- nak a konstrukciós kísérleságot hoz a. kormány által tek, hogy a szocialista ora közelmúltban elfogadott szágokban készített adatszálszámítástechnikai program lító egységek is illeszthetők megvalósításában, az elekt- legyenek a francia licenc ronikus berendezések gyár- alapján gyártott központi tásában. egységekhez. Már az idén A KGST-tagországok egy- az új konstrukció alapján séges számítástechnikai gyártják a gépet, s ebből rendszert építenek ki, s eh- fejlesztik ki végül az ESZRhez a magyar ipar — hazai számítóberendezést, adottságainkat figyelembe Nyolcszorosára növelik a véve — elsősorban kisszá- számítástechnikai berendemítógépeket, csatlakozó zések gyártását 1975-ig a (adatbevivő, -kiíró és adat- Magyar Optikai Művekben, átviteli) berendezéseket és ahol már 3 éve gyártanak alkatrészeket gyárt. lyukszalag-perforáló és -olA IV. ötéves tervben az vasó készülékeket. Ezeket állami költségvetésből 3,5 folyamatosan továbbfejleszmilliárd forintot fordítanak tik. a számítástechnikai eszközök Az Elektromos Mérőkészügyártásának fejlesztésére, lékek Gyárában az idén kétEnnek az összegnek majd- féle integrált áramkörös benem felét a Videoton kapja, rendezést készítenek. Az ugyanis a számítógépek köz- egyik a reál-time adatbeviponti egységét, az aritmeti- teli egység, amelynek felkát, vagyis a gép „eszét" ez adata többek között, hogy a a vállalat készíti, s itt sze- termelés folyamán mért nyorelik össze a központi és pe- más-, hőfok- stb. értékeket rifériális egységeket. Jelen- gépi feldolgozásra alkalmas leg francia licenc alapján elektromos jelekké alakítsa gyártanak olyan nagy telje- át. A gyár másik berendezésítményű (másodpercenként se a mágneses szalagtár. En130—140 ezer műveletet vég- nek mechanikáját eddig ző) ki számítógépeket, amely Franciaországból importáladatfeldolgozásra, a termelés ták, s itthon csak az elektirányítására egyaránt alkal- ronikája készült, de az idén rnas és nagy gépekhez is már NDK-gyártmányú szahozzákapcsolható. A gyártás lagtárolókat szerelnek fel mellett már javában foíy- elektronikus részekkel. A klasszikus gazdasági példa jut az eszembe, amelylyel a jól szervezett modern termelést szemléltetik: a gyár egyik végén bemegy a vasérc, a másikon kigurulnak az autók. Mácsai Lajos kombinát-vezető: — Nem lehet beszélni róla anélkül, hogy ne idéznénk a régit. Vegyük tehát a legegyszerűbb esetet. Az építésvezetőnek odaadják a tervet, rendelkezésre bocsátják az anyagokat, meg az embereket, megmutatják hová kell építeni a házat. Igaz, ma már sok géppel dolgozhat, darukkal, betonkeverővel stb. — ám lényegében ugyanazt csinálja, mint egy vagy két évszázaddal ezelőtti szaktársa: az alaptól szépen felhúzzák a falakat, bevakolják, majd jönnek az ácsok, befedik a tetőt, s végül a szakiparosok befejezik az épületet. A lényeg: mindent kint a szabad ég alatt, egy helyen készítenek. Ha kifogy a tégla, a mész, a fa vagy bármi, az embereket átcsoportosítják. Alkalmazkodnak a lehetőségekhez. Ennek a módszernek vannak előnyei, de tagadhatatlan hátránya is, úgy mint a lassú tempó. A házgyár annyiban építőipar, hogy a gépeken lakások vagy azok darabjai készülnek. A látvány megkapó. Hatalmas, sárgára festett daruk méltóságteljesen emelik a több tonnás betontömböt. Amott tompán puffan a szögbelövő pisztoly. Vagonok hozzák a cementet, a homokot, s az adalék anyagot. Sínpáron érkezik a többi, a sokféle vas- és műanyagcső és villanyvezeték, csillogó fürdőszoba-szerelvény, ablakkeret, redőny, s ki tudja még, hányféle alkatrész. A másik kapun vadonatúj, nylonba csomagolt szobával gördül ki az erős tréler. Irány Tarján, a Csillag tér, ahol nem is olyan régen a gyerekek még izgalmas focicsatákat vívtak. Akárhogyan csűröm a szót, annál sokkal többet aligha tudnék elmondani az olvasónak körmönfont szakmai fogalmak nélkül. De számukra nem is ez az érdekes — inkább az, hol tart ma a házgyár? NAPFÉNY A TETŐ ALATT Az Iroda falán humoros szöSzögi László íróasztala. Itt MINDEN ÜJ ség van arra, hogy az elért eredmények és a kitűzött célok meghozzák és nyilvánvalóvá tegyék a tanulságokat a dolgozók számára. Ne csak a vezetők ismerjék, elemezzék a gazdaságpolitika rájuk vonatkozó rész hanem a szakmunkások is, a szövetkezeti tagság egésze. Az ember szellemével formálhatja a nagyüzemet. Nem közömbös, hogyan érzi magát. Vannak gépesített, igazán korszerű sertéstelepek, ahol a termelés lényegében gombnyomással történik. A gazdaközösségek megszilárdulásával, fejlődésével a tagság egyre inkább volodik attól a valamikori gazdálkodási módtól, amikor ezer és ezer kapcsolata volt a földdel, a termeléssel. Amikor érzelmi szálak köt*1' minden fához, bokorhoz. Nagyon lényeges ez. A makói Lenin Termelőszövetkezetben évente mintegy ezer holdon termesztenek vöröshagymát. Nehéz munka. A gépesítés még nem megoldott. Tavaly mindössze 150 holdon tudtak teljes gépesítéssel termelni. Mégis, a tagság ragaszkodása, a hagymakultúrával való azonosulása nagyon szép sikereket hozott, holdanként 135 mázsás termést takarította1 be. Az ember alkalmazkodik a «••kodáshoz, a nagyüzemi keretekhez. Régen a föld, a termelőeszközök magántulajdonban való használata szabta meg egy-egy faluban a gazda rangját. Ma leginkább a tudás, az alkalmazhatóság foka. Egy-egy gazdaközösségben nem mindegy, hol dolgozik az ember, nemcsak a boríték vastagsága függ attól, hanem az erkölcsi megbecsülés, elismerés is. Ezért is tanulnak egyre többen. Amit a nagyüzem nyújt, azt alkalmazhatják részben a háztájiban is. A tudás, a szellemiek gyarapítása érezhetően termelési erővé válik a gazdaközösségekben. Az idén is számolni lehet a szövetkezeti gazdálkodást nehezítő, befolyásoló körülményekkel. Ám elsősorban nem a külső okokat kell figyelembe venni, s azokra hárítani a hibákat, hanem szembenézni a gazdaközösség saját gyengeségeivel. A szubjektív tévedéseknek is viselni kell a következményeit. Mert ilyenek is szép számmal előfordulnak a gazdálkodásban. A belső tartalékok feltárása, az ésszerű lehetőségek kihasználása legalább annyit segíthet egy-egy eszterdőben, és annyit is ronthat, mint az időjárás. Azokban a szövetkezetekben, ahol teljes hatékonyságú munkára törekszenek, ott mindig megbízhatók a termelési eredmények. A rendelkezésre álló erőforrások és az eddig nyújtott anyagi erők teljes hatékonysággal vesznek részt a termelésben. Elengedhetetlen ehhez az is, hogy az irányításban, a közvetlen vezetésben még jobban előtérbe legyen a közgazdasági szemlélet, és váljon gyakorlattá a közgazdasági elemző munka. Az időjárás, a hosszúra nyúlt ász kedvezett, nincs lemaradás a földeken, az őszi vetések szépek, biztatóak. Az a sok pénz, amit a közelmúltban a mezőgazdaságban, a termelőeszközök korszerűsítésére, nagyobb beruházások építésére költöttek, megtermi a gyümölcsét. Gondot is hoz. Jó lenne, ha már most számolnának azzal, s a sertéstelepek mellett kisebb-nagyobb vágóhidakat is üzemeltetnének a szövetkezetek. Van már erre jó példa. Nemcsak könnyítenének a felvásárló és feldolgozó vállalaton, de bővítenék az állati termékek kínálatát is. különb*-' házikészítményekkel látnák el szűkebb környezetüket, s a távolabbi piacokat. Különösebb anyagi áldozatot nem kívánna ez, az állam a terhek jó részét magára vállalná. A tervek — remények. Annyit érnek, amennyit megvalósítanak belőlük. Januárban mindig úgy hisszük, hosszú az esztendő. Becsületes, szorgalmas munkához, sikerhez mindenképpen elegendő. Sz. Lukács Imre Koromsötét reggel, a gumigyári járaton a külsőről nem ismerni fel, ki igyekszik a tejüzembe, a lemezgyárba, az EMERGÉ-be, vagy éppen a házgyárba. Mindenki egyformán : munkás. Aki mellettem szorong, Czinkóczi János, hajdani kiskunmajsai traktoros. Annyira egymáshoz préselődünk, hogy elgémberedett lábunkat sem tudjuk váltani. így hát legelőször erről esik szó: — Beindult a kombinát, de úgy látszik, erről nem vett tudomást az autóközlekedési vállalat. Reggelente a külső megállónál szinte úgy kell kiválogatni a lábunkat, kezünket — már persze, ha egyáltalán sikerül autóbuszszal kijutni. Na de annyi baj legyen, a házgyárban jól érzem magam. — Beletanult? — Négy általánosom van, tehát nincs valami nagy képzettségem. A munkába mégis könnyen belejöttem, mert szeretem a gépeket. Január 18. óta terítővel dolgozom, a sablonba öntöm a betont. Nem fázom, nincs melegem — nem úgy mint kint, a földeken. Ha minden jól megy, évekre elintéztük a kenyérkereset dolgát, mert a feleségem is itt dolgozik. Ketten ötezret keresünk. A hőmérséklet valóban egyenletes, a munkások vékony vászon overálban dolgoznak. A hatalmas hegesztőgép pókháló rajzolatú vázat „ragaszt" össze pillanatok alatt. Mellette Varga Rudolf brigádvezető a tervet és a valóságot hasonlítja össze. — Hogy mi nehéz itt? Még nem is gondolkodtam ezen. A szaktanfolyamot kitűnőre végeztem, a kezelést gyorsan megtanultam. És a többiek is. A házgyári munka inkább új, mint nehéz, s azt hiszem, ebben van a lényeg. Üj emberek, új gyár és új szakma. veg, alatta üzemvezető beszélik meg futtában, vagy néha órákig — a dolog természetétől függően — mi a legsürgősebb teendő, hogyan tartsák mozgásban a gépek, emberek együttesét. Garai Andorral, a fiatal építészmérnökkel, a házgyár vezetőjével is itt találkoztam. így válaszolt kérdésemre: — Szervezünk. — Rendben van, de mit? — Hogy időben jöjjön a cement, a cső — szóval az, amit már fölírt, hogy legyen gőz, villany és ember. „Mellékesen" — az elemeknek lehetőleg asztalsimaságúnak, szilárdnak, tehát jónak kell lenniük. S ha ez mind megvan, telefonálunk a kollégáknak: lesz-e alap a holnapi „termésnek", kint Tarjánban az összeszerelésnél nincs-e valami baj. Mert a tárolótér — bármilyen nagynak is tűnik — bizony gyorsan megtelik. — A legnagyobb gond? — Ha gond. mind az. A kollektív együttműködésben kulcsfontosságú minden részmunka. Ha egyetlen fogaskerék megáll, leáll a gépezet. Helyzetünkben a darukezelő, a hegesztő, a mérnök szinte azonos felelősséggel dolgozik. Jelenleg ez egyesít bennünket, összeköt... Bebarangoltam a házgyár hat hajóját, a tágas, szélső emeleti folyosókat, a tiszta öltözőket. Elbeszélgettem a fiatal munkásokkal, a csinos darukezelő-nőkkel. Az óriás katedrálablakokon szinte akadálytalanul tör be a napfény. Észrevétlenül reggel lett. Ebben a furcsa „tető alatti" napsütésben élesen villantak elő az apró kontúrok is. De nem láttam fásult arcokat A fiatal mérnök szemében ugyanaz tükröződött, mint az emlegegetett darukezelőnő tekintetében. A munka itt kétségtelenül leköti művelőit. Aztán megsejtettem a titkot: a technika szemmel láthatóan megváltja az embereket. A házgyár: építőipar hagyományos eszközök nélkül. A nehéz fizikai munka testet őrlő erőfeszítése nélkül is, amelyet éppúgy nem találni itt, mint a kőműves mesterség apáról fiúra szálló alapfogásait. Helyettük automata ponthegesztő, távvezérelt érlelőkamra és hálódiagram van. És még valami, amely nélkül ez a csodálatos techniksem boldogulna: 600, kedvvel, szeretettel foglalatoskodó ember. Így együtt — a sikeresen startolt szegedi házgyár. Matkó István