Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 25. szám

32 VASÁRNAP. 1972. JANTJAn 30. KOGUTOWICZ KONTRA SZENT-GYÖRGYI Adalék a szegedi egyetem történetéhez, 1944-ből 1971 őszén ünnepelte Szeged varosa és u két szegedi egyetem a Városban megindult egyetemi képzés 50., jubileumi évfordulóját. E nevezetes évforduló, a szegedi egyetem megnyitásának fél évszázados története, amely a magyar felsőoktatás fejlődésének is fontos állomása volt, az egyetem, pontosabban ma már a két egyetem történetének megíraltatására inspirálta vezetőit. Ennek eredményeként jelent meg 1971-ben u Szegedi Egyetemi Almanach, amelyből leginkább azt hiányoljuk, hogy a vezető oktatók — tudósok — társadalmi tevékenységéről, s az eszmék harcáról keveset nyújt az érdeklődő olvasónak. Az elmúlt években Szeged kulturális és tudományos múltját vizsgálva — a levéltári és más forrásokban anyaggyűjtést végezve —, több érdekes dokumentumra bukkantam, melyek rendkívül fontosak a szegedi egyetem felszabadulás előtti történeti eseményeinek meglátásához. Egyik dokumentum, melyet a cikkben közlésre adok, meggyőzően fejezi ki és tükrözi vissza az egyetem tunari karában és az egyetemi ifjúság körében lezajlott politikai és világnézeti, szellemi áramlatokat, es a nem ritkán súlyos összeütközéseket a második világháború és a magyarorszagi fasizmus utolsó két-három évében. A dokumentumot néhány kiegészítéssel teljes terjedelmében közreadom. Néhány kiegészítő gondolatot és tényt fűzve ahhoz, amelyek elengedhetetlenek az esemény és a szóban forgó személyek egyénisegének és politikai vagy ideológiai arculatának megértéséhez. A dokumentumban való történés ideje: 1944 márciusa és áprilisa. Az esemény azonban korábbi előzményekhez kapcsolódik. Íme a történés körülményei és ténye: Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas professzorról, háborúellenes és demokratikus felfogásáról, vagy vélt tetteiről súlyos, a professzor személyére nézve tragikus következményeket előidézhető kijelentéseket tett Kogutowicz Károly, a földrajztudományok professzora, a szegedi egyetem rendes tanára 1944 március 27-én. Ezt kővetően Kogutowicz — aki ekkor is még mindig hitt a hitleri fasizmus és a csatlós horthvuLa hadsereg Szovjetunió és az antifasiszta koalíció ellen vívott háborús győzelmében, s aki a dokumentum tanúsága és más források szerint is rendületlenül és elvakultan kommunistaellenes és antidemokratikus szemléletű volt — a dokumentum, azaz „Szigorúan bizalmas" levelének tartalmával teljesen azonos interjúját közölte az „Egyedül vagyunk" című napilap „Bemutatjuk a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert professzor igazi arcát" címmel, amelyben hazaárulással vádolta Szent-Györgyit. Az egyetem 1944. április 22-i Egyetemi Tanács üléséről készült jegyzőkönyv tanúsága szerint (12. sz. jkv. 1943/44.) Kramár Jenő rektor bejelentést tesz a T. Egyetemi Tanácsnak arról, hogy az „Egyedül vagyunk" napilapban Szent-Györgyi Albert professzorról „a valótlannál valótlanabb cikk jelent meg, és amely ügyben Kogutowicz Károly nyilvános rendes tanár is nyilatkozott". Az Egyetem Tanácsa, Koltay-Kastner professzor javaslatára „rosszallását fejezi ki" Kogutowicz professzor nyilatkozata miatt, s megbízta a rektort, hogy kérdezze meg Kogutowicz professzort. Rövid tanácskozás után az Egyetem Tanácsa „megdöbbenését fejezi ki a hírlapból szerzett hallottakról, és azt a közleményt mind egyetemi, mind nemzeti szempontból károsnak tartja" — mondja a határozat. Végül a Tanács felkéri a rektort, hogy intézzen kérdést dr. Kogutowicz Károly rendes tanárhoz, hogy a nyilatkozat tőle származik-e. Ezt követően, 1944. április 29-i ülésén az Egyetemi Tanács elnöke, azaz a rektor, bejelentette, hogy Szent-Györgyi Albert szóbelileg felkérte, hogy intézzen kérdést Kogutowiczhoz, „hogy az egyetemi ifjúság elótt tartott előadásában és az újságcikkben az 6 személyes működését kritika tárgyává tevő tette megfelel-e a valóságnak". A rektor közölte az Egyetemi Tanács tagjaival, hogy az ő személyes felkérésére Kogutowicz írásba foglalta előadásának tartalmút, amelyet ő bizalmasan közölt Szent-Györgyivel. E levél tartalmát — mondta Kramár rektor — bizalmas volta miatt az Egyetemi Tanáccsal nem közölheti. (Szegedi Egyetem 1943/44. Jkv. 12. cs. VlII-as Jkv., valamint a Szei. 18. sz. tájékoztató, f. kötet.) Az Egyetemi Tanács jegyzőkönyveiből arra következtethetnénk, mintha az egyetemi rektor, a két idézett tanácsülés közötti időben kérte és kapta volna meg Kogutowicz írásba foglalt vádjait Szent-Györgyi Albert ellen. A Kogutowicz-féle „Szigorúan bizalmas" levél keltezése 1944. április 7., tehát jóval e problémát felvető, április 22-i egyetemi tanácsülés előtt már minden bizonnyal tudott róla Kramár Jenő rektor. Az alábbiakban közreadom Kogutowicz professzor szigorúan bizalmas levelének teljes szövegét: „Magnificc Rector! Méltóságod lelszólifására van srerenesőm a következőket közölni: V. i. március 27-én a politikai fotcl illatot követő (Magyarország hitlerista megszállása. S. I.) első előadásomon beszédet Intéztem a hallgatósághoz, melyet a bevezetésben azzal indokoltam meg, liogy hallgatóságomat nem szoktam mással traktálni, csak szigorúan a gcografla anyagával. politikával sem szoktam foglalkozni, ma mégis eltérek e szokásomtól. Elvem ugyanis az, hogy a prolesszor ne esak oktassa, hanem nevelje. irányítsa is a reábízott ifjúságot. Ezután megkérdezfént, vannak-c felen olyanok, akik c teremben 1942-ben. rektorkoromban az ifjúság nagygyűlésén mondott beszédemet hallották. Vagy egy tucatnyian jelentkeztek. Reájuk hivatkoztam, akik tanúim lehetnek, hogy akkor mennyire igazam volt, amikor megmondottam a S/El és a Turul harca során, hogy vigyázzanak, sohasem tudják, hol bújnak meg közöttük a titkos galilcisták, kommunisták, hogy nem tudom elriasztani magamtól azt a gondolatot, hogy fiatalos hévvel olyanok karjaiba szaladnak, akik feleltébt gyanúsak. Nem helyeseltem, hogy a S/EI a kommunizmus alatt diszkreditált írókat liiv meg gyűléséire. mint pl. Móricz Zsigmondot, akit én is nagy Írónak tartok, dc politikai gyanúm vele szemben csak halála után fog megszűnni. Több uévre is hivatkoztam, végeredményben azonban burkoltan kellett beszélnem. Ma nyíltan megmondhatom, hogy az. ifjúság incgtévelyedésétől elsősorban rektorelődöm. SzentGyörgyi Albert ténykedése miatt tartottam. Nem helyeselhettem az ifjúság szabados felfogásra terelését, az eltérítést a komoly munkatol, a színházi szereplést a maga végzetes következményeivel és az c rnögötl lappangó amerikánus és liberalista törekvéseket, amelyeknek SzentGyörgyi interjúiban annyiszor kifejezést adott. Elmondottam, hogy e felfogásom miatt rektori ténykedésem alatt folytonos támadasoknak v oltam kitéve, ami végre rektori tis/lsegemrol való lemondásomra vezetett. Látszott, hogy ez a bejelentésem meglepte a hallgatóságot, mire megjegyeztem, hogy bizony c tekintetben máig titukturtást tanúsítottam, csak professzortársaim tudtak róla, még az. üjságirOk sem szimatoltak meg. Olcsó babérokat szerezhettem volna, ha akkor a jobboldali sajtónak kiszolgáltatom egyetemünk belső ügyelt. Mindenkor tartózkodtam az interjúktól és a politizálástól, Hóman miniszter egy hét múlva visszahelyezett rektori székembe, mire a tanács mondott le tüntetőleg a miniszter ellen, cs a nyári hónapokban nem volt tanácsunk, ellenben nekern igyekeztek a velem szemben állók mentül több borsot törni az orrom alá ... Beszédemet azzal fejeztem he: a Kállay kormányt a Kormányzó Cr menesztette, ma is ö a kormányzónk. O nevezte ki az új parlamentáris kormányt, ezt vegyék tudomásul cs ne hallgassanak semmiféle ellentétes suttogásra. Ezekben a súlyos időkben minden jó magyarnak kötelessége a Kormányzó Ür mögé állani, kormányát tisztelni, az egység megbontása különösen vallási téren nagy buu volna. Körülbelül egy órás beszédemnek cz a veleje, ez a rövid tartalma. Kivált Szent-Györgyi Albertre vonatkozó kijelentéseimet lehetőleg pontosan és kimerítően adtam vissza. .Minthogy Méltóságod Szent-Györgyi lelkéréserc kért nyilatkozatot tőlem, kijelentem, liogy levelem tartalma minden további nélkül megmutatható neki, de soraimat méltóztassék egyébként magánlevélnek tekinteni és megőrizni. Leghatározottabban kijelentem, hogy a mondottakért minden felelősséget vállalok, hogy továbbá azt nem mondtam, liogy Szent-Györgyi Intézetében titkos ráOioleadó lett volna. 11a erről bírt kapok, a legnagyobíi oktalanság lett volna ezt nyomozás élőt: kifecsegni. Alütom, hogy azt sem érintettem, hogy Szent-Györgyinek Konstantinápolyban kellemetlensége lett volna a Gestapoval és ebből diplomáciai bonyodalom származott volna. Ha azonban kiderülne, hogy rosszul emlékszem és valóban mondottam, ezért már most vállalok felelősséget, mert erről három, közvetve érintett közfunkcionáriustól részben már régebben értesültem és ez tény. Magnlfircnciádnak bizalmas és megértő közbenjárásáért köszönetet mondva, fogadja őszinte nagyrabecsülésemnek kifejezését: I94'i. április 7. egyetemi ny. r. tanár" Kogutowicz Károly A levél tartalmát a következőkkel szükséges még kiegészíteni: Kogutowicz Károly egyetemi tanár az 1941/42-es tanévben töltötte be a szegedi egyetem rektori tisztségét. Ekkor, ráruházott hatalmával élve (1941. október 19-én) feloszlatta a szegedi egyetemi ifjúsági egyesületek kebelében működő színjátszó társulatot, azért, mert az szerinte „veszélyes eszméket terjesztett". Továbbá rektori tisztsége idején súlyos konfliktusba került az egyetemi tanáccsal, aminek következménye, hogy Kogutowicz lemondott tisztségéről. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter méltányolta Kogutowicz antidemokratikus gondolkodását és ténykedését, és az Egyetemi Tanáccsal szemben visszaállította ót, s a rektor két hónapon át egyedül irányította az egyetemet, a választott testület teljes mellőzésével. A Horthy-korszak történetében sem volt példa hasonló esetre: hogy többnyire az ellenforradalmi rendszer iránt lojális felfogású és magatartású egyetemi tanárok közül választott testületet a miniszter „mellőzött" volna. Kogutowicz Károly fasiszta szemléletére mi sem jellemzőbb, minthogy olyan kiváló, haladó és bersületes magyar ítóktól cs műveiktől féltette az egyetemi ifjúságot, mint Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Veres Péter, József Attila, Móra Ferenc és mások. A hazája függetlenségét a hitleri fasizmustól veszélyeztetve látó, és az ifjúság haladó szellemű művelődését támogató Szent-Györgyi Albert professzorral szemben vetemedett olyan tettre, aminek nincs köze a becsületes emberséghez. Ügy vélem, nem tűnik ünneprontásnak a szegedi egyetem történetéhez fűzött adalék. DR. SÁRKÖZI ISTVÁN KOLJA Gépünk az Északi Jeges-tenger Szevernaja Zemlja szigetvilágának legkisebb szigetén landolt. A jég birodalmába tartó kétórás út után — elzsibbadt tagjainkat nyújtogatva — boldogan szálltunk ki a betonra. Körülnéztünk, de a csöppnyi szigeten csak három, hóval félig betemetett kis házat láthattunk. Az egyik közelében egy kisfiú állt, s láthatólag ránk várt. A feje búbjáig be volt bugyolálva. 0 volt az első „helyi ember", akivel találkoztunk — az ötéves Kolja. Moszkvából jött ide a szüleivel. Apja rádióműszerész a meteorológiai állomáson. Mint megtudtunk, a kis Kolja jobban szereti a vad északot, mint Moszkvát. Magyarázata ésszerű, de váratlan volt: — Itt nem csípnek a szúnyogok. — De azért biztosan jobban szeretsz metróval utazni, mint a zötyögős dzsippel? Kolja természetes értetlenséggel nézett ránk; mi már felnőttünk, s nem érthettünk meg ilyen egyszerű dolgot. — Itt én a vezető bácsi mellett ülhetek, nem úgy, mint a metrón. — Hát a medvéktől nem félsz? — A kis medvéktől nem félek, a kutyám különben is vigyáz rám. — Azt tudod-e Kolja, hogy fce közelebb élsz az Északi-Sarkhoz, mint akármelyik szovjet kisfiú? Ennek a hallatára megdöbbenve, s elragadtatva nézett ránk. Örömét azonban felnőtt módjára próbálta — sikertelenül — palástolni. Zavarában hadarni kezdte: — Van itt egy kislány is. Nem messze lakik. Akkor ő is közelebb van az Északi-Sarkhoz, mint bármelyik kislány? A következő reggelen tovább kellett mennünk. Hóvihar volt kitörőben. Meglepetésünkre Kolja már ébren volt, felkeresett minket, hogy elbúcsúzzék. A hó alatti menedékéből kutyája is előszaladt. Lefényképeztem őket. A kisfiú — akár egy meglett férfi — kezet rázott velem, s még mielőtt elköszönt volna, figyelmeztetett: — El ne felejtsd elküldeni a képet! Tudod a címem? Szevernaja Zemlja, Északi meteorológiai állomás, Djudilov Nyikolaj Vlagyimirovies.