Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-22 / 18. szám

SZOHTOYT. 1972. JANUÁR 22. 3 Szakács, cukrász, felszolgáló Kedves fiatalok! A vendéglátás sokrétűségét és érdekességét nehéz volna kezdő, pályaválasztó fiatalok számára néhány mondatban bemutatni. Megkísérlem viszont az ismertetést, hogy gondolatot ébresszenek a vendéglátós szakmák Iránt, a ránk háruló feladatok legjellemzőbb vonásain keresztül. Első helyen a lakosság növekvő étkezési és szórakozási igényét kell említeni. Mind többen élnek a könnyen beszerezhető vendéglátói étkezés lehetőségével, igénylik a cukrászsütemények széles választékát. Állandóan nó az érdeklődés a modern étkezést biztosító hidegkonyhai készítmények iránt. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül a legalább olyan jelentős, erősödő idegenforgalmat sem. Ezek köré fonódó számtalan feladatunkat a vendéglátós szakmában dolgozó szakács, cukrász, felszolgáló és vendéglátóipar! eladó munkatársaink hivatottak közvetlenül kielégíteni. Tanulóink a szakképesítés megszerzése után kapcsolódnak bc a termelő munkába. Nekik úgy keli készülniük, hogy a jövő minőségileg és mennyiségileg még magasabb követelményeit is ki tudják elégíteni. A vállalat — ismerve a feladatot — igyekszik elősegíteni a tanulók korszerű oktatását. Nagy szakértelemmel rendelkező szakembereink irányítják a gyakorlati képzést. Egyes tanulóink részérc ösztöndíjat biztosítunk. A szakmunkásbizonyítvány megszerzése után minden fiatallal számolva, képzettségének megfelelő munkakörben adunk lehetőséget szakmai tevékenysége megkezdésére. Ifjú szakembercink egyéni és szakmai fejlődését elősegítjük, nemcsak továbbképző tanfolyamokkal, hanem a vendéglátóipart szakközépiskolában vagy főiskolán történő továbbtanulás támogatásával is. Mindannyian bekapcsolódhatnak a vállalati kedvezményes társasutazásokba, sportolhatnak, s Igénybe vehetik klubhelyiségeinket. részesei lehetnek üdültetési akcióinknak. Pályaválasztás előtt álló fiatalok! Elhatározásoknál vegyétek számításba a mi szakmánkat is. s Jelentkezzetek minél többen. Vár benneteket a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat! SZABÓ JÓZSEF igazgató A tanulók üzenik A diákévek elfogyasztott sok korsó sörét, emlékezetes banketteket, vacsorákat, esküvőt, szép estéket juttat eszembe a Hagl étterem. Valahányszor belépek ajtaján, felidéz valamit a közelmúlt évekből. Ezúttal azonban más cél vezetett Ide. Délelőtt H éra van. A felszolgálók halk gyorsasággal éppen befejezni készülnek a terítést, mellyel az etédelni betérő vendégeket fogadják. A söröző boxai — sokszor a családias légkör biztosítékai — már elkészültek. A tányérok, a fényesen csillogó evőeszközök, a sorakozó poharak szinte mértani pontossággal várják az éhesen betérőket. A látvány Ingerlő, hátha még meg is telik az asztal sok finom falattal. A Magyar-terem a nagy rendezvények helye. Itt muzsikál esténként a híres Danko zenekar. Hangszerel azonban most „pihennek". Ide hívtuk az étterem éppen beosztott felszolgáló és szakács tanulóit. Sokan vannak. Összesen több mint harmincan. Hégi tanulóképzö, gyakorlati munkahely a Hági. Elbők között volt. ahol bevezették a korszerű oktatást. Az önálló tevekenységre nevelés Jó példájaként. ma már híres a heti tanműhely nap, amikor a tanulók, felügyelet mellett maguk végzik az aznapi összes feladatókat. Beszélgetésre hívtuk a Jövő szakembereit. — Egy két évvel ezelőtt, még a pályaválasztás idején, milyen indítékok vezettek titeket a szakmák tanulására? — hangzott az első kérdés. Kicsit tanakodtak s aztán sorban mesélték. — Szüleim is a vendéglátásban dolgoznak. — Kisebb koromban megkértek egyszer sörös üvegekből a sör szétosztására. Az akkori dicsérettől felbuzdulva, mindig felszolgáló akartam lenni. Engem a tiszta munka vonzott — Sokat hallottam róla, s jól választottam. Szakácsokhoz fordultam, tekintetemre már mondták is: — Anyukám, apukám dolgozott, nekem kellett főzni, de az mindig ugyanaz volt, nagyon egyhangú, ügy gondoltam, kitanulom ezt a mesterséget. Nagy Ilona sorsa érdekesen alakult: — Én kozmetikus szerettem volna lenni. Nem vettek fel. Másodsorban kereskedő. A sors kegyes volt hozzám. Ide sem Vettek fel. így kerültem a szakmába — nagybátyám tanácsára, aki szintén szakács — s ma már semmiért sem cserélném el. Ez mind szép — mondom —, de miért e nagy „pálfordulás"? — Kezdetben én is azt hittem, hogy ezt nem lehet megszokni (erre bólogatnak mások is).-Hiszen az iskolapadok közül hirtelen kerültünk a forró tűzhely közelébe. A A kazánszakmában csak a név a régi napi 7 órás munkaidő is szokatlan volt. — Dehát akkor... — és a szavamba vág. — Ahogy bővültek ismereteink, egyre inkább megszerettük. Nem bírja tovább Feil Tibor III. osztályos, végzős, közbevág: — Kevesen sejtik, milyen érzés az, amikor 2—3 féle sült pirosodik a tűzhelyen, vagy amikor először csapja meg a hentes módra készült sertésborda illata az ember orrát. Kiri Mária a hidegkonyhára esküszik: — Sok munkát igényel, de amellett, hogy ilyen tápláló, a leginkább díszíthető, külsőségében tetszetős, s különleges ízeket kíván. — Igaz — helyesal Tibor —, de jó érzék kell összeállítani egy melegtálat is, A köretek elhelyezését, a húsok színét is figyelembe kell venni, s ha nem elég meleg, a felszolgáló visszaadja. — Vissza bizony— folytatja az érettségi zett Oláh András. — Nekünk mindenünk a vendég. Célunk* hogy jól érezze magát. Ezt pedig udvariassággal, előzékenységgel, figyelmességgel biztosíthatjuk. Egyre inkább lázba jönnek, de most közbeszólok: — Ahány ember, annyi féle, tartja a közmondás. Hogyan valósíthatók meg a jó felszolgálót jellemző felsorolt tulajdonságok? — Nem könnyű. Mindenek előtt türelem szükséges és önfegyelem. — Feladataink közé tartozik — szól Lukács Tibor —, hogy figyeljük az embertípusokat. — Sokféle ember érkezik, milyen örömet jelenthet ez egy felszolgáló számára? . — A mi örömeink forrása a megelégedett vendég arca. Kívánságaik teljesítésekor kellemes érzés tölt el mindannyiunkat, s mi ilyenkor észre sem vesszük, hogy naponta pár kilométert gyalogolunk, hiszen legszívesebben szinte fütyörészve, vidáman végeznénk feladatunkat. Amikor a zene is szól, akkor szinte mi is szórakozunk. — Szükgégas-e felszolgálóknak magas általános műveltséggel rendelkezni, tájékozottnak lenni? — Hajjaj — vág beleBozó Sándor II. éves. A múltkoriban az egyik vendég, nem kapván Esti Hírlapot; „Kiszabadult-e már Rahman sejk? — kérdezte tőlem. — Lányok és fiúk! A beszélgetést lezárva, pár éves tapasztalat birtokában, mit üzennetek a pályaválasztás előtt álló fiataloknak? Oláh Bandi foglalja össze: — Aki hajlamot érez a vendéglátós szakmák bármelyike iránt, jelentkezzék, s jöjjön közénk. Igaz, hogy sok áldozatot kíván tőlünk, de megéri, mert ugyanakkor örömökben többszörösen kamatozik. JURAY MIKLÖS oktatási előadó (X) Nem is olyan régen a kazánkovácsok mestersége az egyik legnehezebb munka volt Gyerekfejnyi nagykalapácsokat kellett reggeltől estig ütemre emelgetni, tűz mellett ujjnyi kazánlemezekkel birkózni. A fújtatók levegője késkent hasított az átizzott testbe, az izmokba. Néhány esztendő után a munka egyenes velejárója a reuma, az izületi betegség lett. Csepelen a hajógyár, a vasmű környékén néha találkozunk a régi nehéz munkában megrokkant idős kazánkovácsokkal — már aki megérte a nyugdíjat. Ez a kép sokunkban így él ma is. Az átváltozás A technika fejlődese nem haladt el nyomtalanul e szakma felett sem. A nehéz „Samu-kalapácsokat" pergő légkalapácsok váltották fel, gyors Ajaxok, excenterprések, és hidraulikus gépherkulesek. S ahogy a szén lassan-lassan eltúnt-eltűnik a mindennapi életből, a kazánkovács szakma is átváltozik mindinkább valami szelídebb, az embert kevésbé próbáló munkává. A nehéz fizikai erőkifejtés helyébe szellemi igénybevétel lép. Nézzük meg közelebbről, hogyan! A Szegedi Kazxnjavltó Kszben — múlt aúugy nevében ls szerepel — ezzel a szakmával íugíalkuznak. A Dorozsmai uu telepen a megszokott ipari üzemi kép fogadja a belépőt, esztergapadok, marógépek s néhány speciális szerszámgép. A járatosabb iatogato is először lakatosmuhelyt sejt — dc kazánjavívót semmiképpen. A nagyméretű csarnokot — amelyet nemregen építettek — közfalak. ablakok osztanak a technológiai rendnek megíelelö szekciókba. Érdemes még egyszer megjegyezni: nehéz fizikai munkát végző embert nem látni, a feladatot teljes egeszében a gépek vették át. Ez a magyarázata a mesterség átalakulásának. A szövetkezet húsz esztendeje alakult. Eleinte alig dolgoztak néhányan, öt—hat volt kisiparos Aztán az évek múltával mind többen csatlakoztak, a manufaktúrákból korszerű termelő és szolgáltató üzen fejlődött ki. Most 200 dolgozónak ad kenyeret, gépparkja « millió forintot ér. s a gépek nem idősebbek három—négy esztendősnél. Jövedelem, fizetés Kérdezzük meg az egyik kazánkovácsot — helyesebben mai nevén: kazánszerelőt — mi a havi keresete, jövedelme? — Tíz esztendeje vagyok a ksz-nél, úgy érzem, nem töltöttem itt hiába az éveket. Tizennégy forintos órabért kapok, havonta 2700— 2800 forintot. Ehhez jön a külszolgálat — ha például kiszállásra megyünk valamelyik közeli városba, kazánt szerelni: így 2900 körül kerekedik ki havonta a keresetem, s ezzel igazán elégedett lehetek. Mindig fedél alatt dolgozom emberi körülmények között, szállodában alszom küldetéskor. De ne feledkezzünk meg a nyereségrészesedésről, mert az nálunk sosem szokott egy hónapi fizetésnél kevesebb lenni. A törzsgárdatagság után pótlék is jár. — S a többiek? Hossó Mihály, a szövetkezet elnöke így válaszol: — Átlagosan 10—15 forint a jó szakmunkásaink órabére. Természetesen az alap csupán. Figyelemre méltó, hogy azokat a tanulóinkat, akik igyekeznek segítségünkre lenni a mindennapi feladataink elvégzésébe, becsületi tel honoráljuk. A harmadGázkazánt szerelnek a szegedi fürdőben. éves kazánszerelők, szerkezeti lakatosok 5—7 forintot kapnak óránként. Űk ugyanúgy résztvesznek a termelésben, a kollektív tevékenységben, mint a szakmunkasok. Sót — s talán ez sem lebecsülendő dolog — közben több olyan fogással, ismerettel gazdagodnak a szakma elsajátítása mellett, amelynek nagyon jól hasznát vehetik a mindennapi eletben. Például megtanulják a hegesztést, a csőszerelést, s kózpontl-futést es a gazszerelést, a vlrvezetekszerelést, a lakatosmesterség fortélyait. Amolyan polihisztor fémlparosokka válnak a szép munka megismerese révén. Ha figyelembe veszszltk a mai követelményeket, ez sem elhanyagolható dolog... De maradjunk még a kazánszerelésnél. Biztos kenyér A kazánjavító üzem, a műhely rendezett, megvannak a korszerű eszközök, csupán az a kérdés — van-e jövője a kazános mesterségnek? A bizonyíték közel van: a szegedi szénhidrogénmező vagyon. Közismert, hogy korunkban a szenet, mint energiahordozót az olaj és a gaz váltja fel. Az úteves terv végere fűtésre, energiatermelésre, közlekedésre lényegesen több szénhidrogént használunk, mint szenét. A tendencia jól megfigyelhető a Szegedi Kazánjavrto Ksz életében, feladataiban is. Ismét az elnök szavai: — Csongrád megyében, de a megyehatáron túl is egymásután, alakítjuk át a szenes kazánokat olaj- vagy gáztüzelésűre. Méginkább: a régiek helyett vadonatúj, automatikus, elektromos vezérlésű kazánokat állítunk fel megrendelőinknek. Legutóbb a HÖDIKÖT hódmezővásárhelyi gyárában szereltünk fel két ultramodern „hőfejlesztő automatát", olyat amelyből mindössze hat darab van az országban ! Most dolgozunk ilyen munkában a BUDALAKK új csarnokában és a szegedi fürdőben. És ez csak a kezdet. A gázprogram évrőlévre több feladatot ró ránk, csak győzzük elvégezni. A másik oldal: mindez jó megélhetést nyújt, mondhatnám: biztos kenyeret minden szakemberünknek. Azt sem kell hangsúlyozni, tudja: a mi szakmánk alapvető emberi szükségletet elegit ki, létfontosságú, akár az ipart, akár a magánéletet tekintjük. Hogy mennyire így érzik munkásaink, mutatja törzsgárdank. A szakembereknek több mint fele 10—15 éve szövetkezetünknél dolgozik. Tanulási lehetőség — Ez azt jelenti, hogy a ksz-nél, minden hely elkelt"? — Inkább úgy fogalmaznám — válaszol Hossó Mihály — a meglevő munkához talán elegen lennénk, de az újabb megbízások több munkáskezet követelnek. Gondolnunk kell gárdánk gyarapítására. Olyan fiatalokat szeretnénk továbbképezni, akik szerelik a fejlett technikát, a bonyolult, mégis áttekinthető feladatokat, akiket felelősséggel állíthatunk oda a nagyértékű berendezésekhez, a szereléshez, építéshez. A gáz. olaj veszélyes is, s mi csak olyanokkal akarjuk kiegészíteni kollektívánkat, olyan fiatalokat várunk, akik nemcsak jól akarunk keresni, hanem akikre nyugodt szívvel hagyjuk a gáz-, és olajkazán szerelést. — Hogy pontosan hány fiatalra számítunk? — 12—14 ipari tanulóra. Felvételeink nem teljesíthetetlenek, s csak ismételni tudom: csőrébe jó szakmát, biztos kenyeret adunk. Kapunk a Dorozsmai úti központi üzemünkben (Szeged, Dorozsmai u. 8/'a.) nyitva áll a pályakezdő, tanulni vágyó jövendőbeli kazánszerelők, szerkezeti lakatosok előtt. Még valamit magunkról... Adminisztrációnkat — valamint termelésünk nagyobb részét — központi telephelyünkön végezzük: SZEGED, DOROZSMAI t'T 8. SZ. Telefon: 11-133 A hozzánk fordulók ezen a címen, illetve telefonon léphetnek velünk kapcsolatba. Jó tanácskent említhetjük, hogy jelentkezés eseten szakembereink készségesen állnak rendelkezésre, megmutatjuk üzentünket, megismertetjük körülményeinkkel a tiatalokat. A Szegedi Kazánjavító Ksz-ben a vidéken dolgozók kedvezménye: minden szombat szabad, s minden törvényesen fizethető költséget a szövetkezet térít. (X)